Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-06 / 236. szám
1 HAZA MINDEN ELŐTT BÉKÉS MEGYEI N E PÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1989. OKTOBER 6., PÉNTEK Ara: 4,30 forint XUV. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM Miről írunk szombaton? Kossuth ma is üzenhetne Damjanich és a tábornokok utolsó útja Beszélgetés Berkesi András íróval Kilóviadal Sugárveszély lakásunkban Történelmi döntések előtt Ma kezdődik az MSZMP kongresszusa Egy radikális változásokat ígérő új platform mentén; sikerül-e megújulnia az MSZMP-nek, illetve utódpártjának, vagy a különböző, egymással további kompromisszumra már képtelen politikai csoportokra bomlik? Nem kétséges, hogy ez az egyik legfontosabb és egyúttal a legtöbbször emlegetett kérdés a kormányzó párt ma kezdődő kongresz- szusa kapcsán, s nem csupán itthon, hanem a külföldi sajtó gyakori elemzéseiben is. A küldötteknek mindemellett dönteniük kell az új alapszabályról, a működési kereteket újrafogalmazó szervezeti szabályzatról és a névváltoztatásról is, valamint a párt új vezető testületéiről, illetve tisztség- viselőiről. Természetesen ez utóbbiak már mind annak függvényei: együtt vagy külön utakon haladnak-e a különböző áramlatok képviselői. A küldöttcsoportok a kongresszus alatt mindvégig élhetnek javaslattételi jogukkal mind politikai, mind ügyrendi, mind személyi kérdésekben. Ugyanakkor lehetőségük van határozatok kezdeményezésére és személyi jelölésre is. A küldöttek nyílt szín előtti vitáját pedig az garantálja, hogy a tanácskozáson nincsenek szekciók, így az eszmecsere mindvégig plenáris ülésen zajlik. A napirend értelmében a küldöttek elsőként a Központi Bizottságnak a politikai helyzetről készült beszámolóját hallgatják meg. Ezt követően a párt programnyilatkozatát, illetve az új alapszabályra és a szervezeti szabályzatra vonatkozó elképzeléseket vitatják meg a kongresszusi küldöttek. Ez utóbbi kapcsán várhatóan a vita egyik központi kérdése lesz a működési alapelvek, ezen belül is a demokratikus centralizmus elvének további érvényesítése, vagy esetleg a szakítás azzal. E témakörben vetődik majd fel a névváltoztatás is, amely nyilvánvalóan nem csupán . egyszerűen a név módosítását jelenti, hanem tartalmi, politikai módosulást. Az előzetes információk szerint legtöbben a Magyar Szocialista Párt, illetve a Magyar Szocialista Néppárt nevet támogatják, de javaslatként felvetődött a Magyar Szocialista Reformpárt és a Demokratikus Szocialisták Magyarországi Pártja elnevezés is. A vitára kerülő alapszabály — szakítva a régi szerkezettel — egy új alapokon Szerveződő pártot vázol fel. Az új elveknek megfelelően a hangsúly a homogenitás helyett a tagoltságra és az autonómiára helyeződik. A tagoltság jegyében épül fel az úgynevezett tagozati rendszer, amely feloldja a korábbi szerkezeti felépítés merevségét. Az új alapszabály értelmében a szervezeti felépítésben várhatóan megjelenik majd az Országos Pártválasztmány, amely a két kongresszus között a legfelsőbb képviseleti és ellenőrző szerv lenne. Ugyancsak új testület az Országos Egyeztető Bizottság, amely az alapszabály szerinti működés felett volna hivatott őrködni. A jelenlegi pártelnökséghez hasonlóan az elképzelések szerint továbbra is egy testület, az országos elnökség lesz a párt vezető szerve. Ez az elnökség azonban létszámát tekintve a mostanihoz viszonyítva jelentősen bővül, várhatóan 17-21 tagú lesz. A párt gyökeres átalakítását célzó tervezetek mellett számos egyéb kongresszusi dokumentum is a küldöttek elé kerül. Ezek az elemzések már szélesebb körben tekintenek ki a jelenlegi belpolitikai élet változásaira. Így a vitaanyagok feletti eszmecsere során várhatóan szóba kerül a modellváltás mikéntje, az új alkotmány, illetve a pártnak a tulajdonreformról, az agrárpolitikáról, valamint a világgazdasági nyitásról kialakítandó koncepciója. II visszaszámlálás megkezdődött Tegnap délután elindultak Budapest felé az MSZMP- kongresszusának megyei küldöttei. Már a buszon is különböző anyagokat olvasgattak és egymást győzködve latolgatták a többnapos tanácskozás kimenetelét. Abban mindannyian egységesek, hogy a reformszellemnek győznie kell. Három és fél óra utazás után, 16 órakor érkezett meg a csoport a szálláshelyre, a Munkásőrség- központi iskolájának épületébe. Jól tükrözi az előkészületek-izgalmait az az „úticsomag”, amelyben a marxista egységplatform Pozsgay Imre személyét kompromittáló anyagot adott az érkező résztvevőknek. Már előre látszik, hogy a kongresszus első percéig a különböző platformok minden erővel megpróbálják maguk mellé állítani a küldötteket. A Békés megyei 52 küldött a szobáik elfoglalása után máris munkához látott. Este 3 órakor az ügyrendi kérdések előzetes megbeszélésével elkezdődött a nem hivatalos tanácskozás. A heves vita során már a taktikai kérdések fontos elemének ítélték a felszólalások rendjét, idejét. Lapzártakor az eszmecsere még tartott. Az igazi megmérettetés ma reggel kezdődik. Véleménycsere ügyrendi kérdésekről A hivatalosan péntek reggel kezdődő kongresszust megelőzően már csütörtökön este találkoztak az MSZMP legmagasabb fórumának küldöttel. A tanácskozás helyszínén, a Budapest Kongresszusi Központban a csaknem 1380 küldött előzetesen véleményt cserélt a kongresszusi ügyrend várhatóan legvitatottabb kérdéseiről. A négynaposra tervezett kongresszus ma 8.30-kor Nyers Rezső elnök megnyitójával kezdi meg munkáját. „Múlt nélkül nincs nép, nincs nemzet...” Tegnap a székesfehérvári Vörösmarty Színházban megkezdődött a 15. országos műemléki konferencia. A háromnapos eszmecserén 300-nál többen vesznek részt. Az üdvözléseket követően Németh Miklós miniszter- elnök tartott előadást Építészeti örökség a társadalomban címmel. Bevezetőjében, visszautalva egy korábban Cegléden mondott beszédére, ismételten kifejezte azt a meggyőződését: nem igaz az a jelszó, hogy a múltat végképp el kell törölni. Nem, a múltat nem lehet, nem szabad végképp eltörölni, mert múlt nélkül nincs nép, nincs nemzet és család sem! Sajnos, az utóbbi évtizedekben a bürokratikus erőszakszervezetek szó szerint is vették ezt a jelszót. — Az itt, most kezdődő konferencia — folytatta a miniszterelnök — 'é kérdéskör egyik fontos összetevőjével, építészeti örökségünkkel foglalkozik, mégpedig abból a tényből kiindulva, hogy a magyar építészeti örökség megtestesíti ezeréves történelmünket, kultúránkat, a magyar földhöz való kötődésünket. Ez a magyar történelem folyamatosságának tárgyi kifejeződése. Ez az a kapocs, amit nem tudott kikezdeni az idő, az önkény és a pusztítás sem. A szentistváni örökség irányt mutat számunkra, hogyan kell megmaradni, fennmaradni, hogyan kell országunkat, sorsunkat, a progresszióhoz, Európához kötni úgy, hogy megmaradjunk magyarnak. Kopjafaállítás és koszorúzás október 6. előestéjén Az 1848—49-es szabadság- harc 13 tábornoka - halála 140. évfordulójának előestéjén a megyeszékhelyen és Gyulán is megemlékezést tartottak. Békéscsabán a TIT István király téri székháza előtt este fél 6-kor gyülekeztek azok, akik az Erdélyi Kör Egyesület felhívása nyomán le akarták róni kegyeletüket. Tizenhárom fiatal, gyertyával a kezében állta itt körül azt a kopjafát, amelyet erre az alkalomra készített Kosz- ta László, a Romániából áttelepült fafaragó. A jelenlévőket Molnár György, az Erdélyi Kör tagja köszöntötte, elhangzott Damjanich utolsó imája, s a megszólaló harangok zúgása közepette elindult a kopjafát vállukon vivőket követő fáklyás menet a könyvtár előtti kis ligetbe. A hűvös estén dr. Pethő Attila István, az Erdélyi Kör Egyesület békéscsabai elnöke idézte fel a 13 aradi vértanú emlékét, s elmondotta: a következő években minden egyes mártírhalált halt tábornoknak kopjafát kívánnak állítani, s ez a hely az aradi vértanúk ligete lesz. Dr. Pethő Attila István szavait követően dr. Raffay Ernő történésznek, ország- gyűlési képviselőnek, az MDF Országos Választmánya tagjának gyászbeszéde következett. Megemlékező, s az 1840-es és az 1980-as évek végét jellemző társadalmi- politikai helyzet hasonlóságaira felhívó szavai után kifejezte azt a reményét, hogy október 6-a nem gyásznap, hanem a nemzeti megújulás és önbizalom ünnepe lesz. Ezután a békéscsabai zeneművészeti szakközépiskola leánykara elénekelte Szoko- lay Sándor Ima a rontás ellen című művét, s a jelenlévők koszorúkat, virágokat helyeztek el a felállított kopjafánál. * * * A gyulai vár tövében az 1848—49-es honvédtiszti emlékhely védnöksége tegnap 18 órakor helyezte el a kegyelet koszorúit az immár szobrokkal díszített területen. A helyi Körös néptáncegyüttese tagjai egy-egy gyertyával kezükben álltak díszőrséget. Fotó: Fazekas Fereno és Kovács Erzsébet A vértanúk üzenete Aradi vértanúk. Történelmünk tragikus mélységében dübörgő szent szavak. Mert vannak, akik úgy halnak meg, hogy túlélik a halál röpke pillanatának örök némaságát. Tetteik példaképpé, haláluk nemzeti gyásszá magasztosul. Tizenhármán voltak. Tizenhárom tábornok. A halálos ítéletet az önkényuralom 1849. október 6-án hajtotta végre. Immár 140 éve ezen a napon idézi fel nevüket a nemzet emlékezete. Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos golyó által haltak meg, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Wes- terburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly pedig bitófán. A magyar forradalom és. szabadságharc — mely fényes betűkkel íródott Európa történelmének legszebb lapjaira — leverése brutális bosszút váltott ki a Habsburg- önkényuralom képviselőiből. Hősök voltak, tartja róluk az összegző emlékezet. Halálukban is. Férfiasán néztek szembe hóhéraikkal. A történelem részleteket is megvilágító nagyítója alatt viszont sajátságos jellemek, emberi tulajdonságok bo'ntakoznak ki. Volt olyan közöttük, akit a vita hevében elragadott az indulat. Volt közöttük olyan, aki csak törve beszélte a magyar nyelvet. Meg olyan is, akit rokoni szálak fűztek az uralkodó házhoz. Elválasztotta őket egymástól a vallásfelekezet, meg a származás is. Ám sem a múltbéli hovatartozás, sem a származás, sem az eltérő vallásos hitük miatt nem fenekedtek egymásra. S ha vitatkoztak, mert vitatkoztak, a tetteken, a cselekedeteken, a csatákat megelőző éjjeleken, akkor a közös felelősség, a jobbító szándék, a győzelem akarása vezette őket. Mert volt, ami összekösse őket. A cél, mely fölmagasztosította tetteiket. Az a szabadságharc, mely a 48-as forradalmak utolsó, de egyben legfényesebb csillagaként tündöklött Európa egén. Ez volt, ami a különböző származású és gondolkozásé tábornokokat mindennél erősebb kötelékkel fűzte egymáshoz. Még halálukban is erről adtak példát... Az utolsó áldozat Vécsey Károly volt. Vécsey körülnézett. Mind a nyolc társa már kiszenvedett. Kitől búcsúzzék? Odatá- molygott Damjanich holttestéhez! A dúsgazdag arisztokrata térdre hullott a szerb származású paraszti ivadék előtt, s megcsókolta halott bajtársa megmerevedett kezét... Olyan korban éltek, amikor Európa és a világ, lélegzetét visszafojtva figyelt Magyarországra. Ma is olyan korban élünk, amikor a világ ránk tekint. Figyeli lépéseinket, törekvéseinket, szándékainkat. És ők a messzi múltból üzennek az élőknek. Tettekbe kódolt üzenetüket minden nemzedéknek újra és újra meg kell fejteni. Nekünk is. És ez az üzenet nem más, mint amit életük igazolt. Hittel és bizakodó elszántsággal, ellentétek szítása helyett újrateremtett közmegegyezéssel élni azzal a lehetőséggel, amit a történelem felkínál a mai magyarságnak. Serédi János
