Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-05 / 235. szám
1989. október 5., csütörtök Búcsú Még minden lehetséges. Örvénylő életünkben, lebegő izgalommal várjuk a holnapot. Egy párt tartja kongresszusát, párt, amely eddig az egyetlen volt. Némely eseményről sokszor elhangzott már a túlzó értékelés, hogy mérföldkő, meg történelmi pillanat, de most úgy tűnik, valóban különleges időknek vagyunk tanúi. Nagy politikai baklövés volna, ha minden maradna a régiben, vagy csak a cégtábla átfestésével foglalnák el magukat a küldöttek. Most még odafigyel e kongresszusra a nép, sokat is vár tőle, azt feltétlenül, hogy lezárjon egy hosszú korszakot, életünk jelentős darabját. Illik tehát elbúcsúzni a múltunktól. Jó lenne csak a szépre emlékezni, de ez bizony el se képzelhető. Voltak ugyan jó éveink, főleg amíg a hit tartott, de ahogy kiderült, hogy festett díszlet csupán a jövő rózsavörös képe, utólag is megkeseredik az ember szája. Mennyi lelkesítő remény porladt semmivé, lett illúzió, mert igazságok helyett silány jelszavak vezéreltek bennünket. Rossz volt a minta, amelyet lemásoltak, és szakadozottnak bizonyult az indigó is, amellyel kopírozták az idegen szöveget. Ki érti, hogy értelmes emberek miként törhettek hatalomra, s hirdették a köz javát, a közösség ellenére. Csak a diktatúra szülhet ilyen torz magzatot. Még büszkék is lehettünk, hogy a mi kis diktatúránk szelídebb, mosolygósabb, talán engedékenyebb is, mint amilyen vad, fogvicsorító, konok lehetne. Fából vaskarika: ez a párt kitalálta, hogy nem kell neki kontroll, hisz ő egyben önmaga ellenzéke. Ö, de elnéző, simulékony ellenzék volt, lehetett tőle burjánzó butaság, korrupció, értékeink elherdálása. Gazdagnak tűnt az állam-bácsi és a párt-bácsi, csodálkoztunk, mennyi mindent elbír ez a széles alapokra épülő szocializmus. Nem bírta el! Recseg- ropog a felépítmény, feneketlen zsákba öntöttük az alapozáshoz szánt anyagot. Évtizedek bűnei kiáltanak az égre, visszhangzik bele a csillagos kupolacsarnok. Akik hallgatják, vagy képesek a tisztességes jobbulásra, vagy vélt igazuk tudatában próbálják túlharsogni a reformokat sürgető szavakat. Esetleg csak füldugót vásárolnak, s várják, hogy elnémuljon a hangzavar. Negyven évvel ezelőtt, fondorlatos trükkel és idegen hatalom nyomására jutott egyeduralomra ez a párt. Később egy fegyveres felkeléssé fajult népharag megrecscg- tette a szorító abroncsokat, de ismét csak idegen hatalom segítségével, a kissé felfrissített, de lényegében régi recept szerint működött tovább a gépezet. Akik kezdeti haszonélvezői voltak e kétes értékű győzelmeknek, mára nagyon kevesen maradtak a politikai porondon. Utódaik csak megörökölték a hitbizományként kezelt jussokat, és főként a módszereket, ahogy a rendszer fenntartható. Félelem, az igazság elhallgatása, sejtelmes egyéni kapcsolatrendszer, alig burkolt erőszak volt a kötőanyag. Ügy tűnt, itt ez a szokás. Volt, akinek érdemén felül kedvezett e világ, a többiek pedig legyenek fegyelmezettek. Tűrj békességgel, az ördögi körből nincs menekvés. Reménykedem, mert képtelenség, hogy az MSZMP teljes vezetése, és főleg a még mindig több mint félmilliós tagsága, hibáztatható volna. Belecsöppentek csupán egy csikorgó szerkezetbe, néha még belülről próbálták javítgatni, aztán vagy beletörődtek a meg nem változtatható állapotokba, sokan szégyellték, hogy mibe keveredtek, néhányan élvezték hatalmukat. Emberek ők is, zömük értékes, jó magyar ember. S az utóbbi idők szédületes változásai azt bizonyítják, hogy vannak a soraikban — vezetőik közt is! — kiváló hazafiak, akik felelősséget éreznek a jövőnkért. Ha az ő akaratuk lesz győztes, akkor ez a kongresszus sokat tehet, hogy végső búcsút vegyünk az ezerszer megbűnhődött múltunktól. Andódy Tibor „Nincsenek kapaszkodási pontjaink” Fehér Lászlót, a Szeghalmi Fehér Lajos Termelőszövetkezet elnökét arról kérdeztük, hogy jelenleg melyek a legaktuálisabb tennivalók, illetve kérdések a gazdaságban. A következőket mondta: — Ezekben a napokban az úgynevezett kardinális dolgok, a jövő nagy kérdései tulajdonképpen háttérbe szorulnak. Engem sokkal jobban foglalkoztat az, hogy mi lesz jövőre, hogyan biztosíthatjuk tevékenységük folyamatosságát, mert nincsenek meg a szükséges kapaszkodási pontjaink. — Mire gondol konkrétan? — Már régen javaslatot kellett volna tenni a jövő évi vetésszerkezetre, az egyes növények vetésterületére, de nincsenek információink. Például nem ismerjük a gabonák felvásárlási árait, vagy a műtrágyák és növényvédő szerek várható ÜJRA FEKETE-DISZKÓ Békéscsabán, a HALÁSZCSÁRDÁBAN 1989. október 8-tóh minden vasárnap 19 órától. Várunk Benneteket! Chlebik Pál üzletvezető, Fekete László műsorvezető áremelkedésének mértékét. (Mert az kevés, hogy különböző „források” 25-60 százalékos áremelkedésről beszélnek.) — Melyik az a határidő, ameddig mindezekről önöknek pontos tájékoztatásra lenne szükségük? — Tulajdonképpen már a búza betakarításakor, a talaj-előkészítés kezdetén illett volna tudnunk a várható árakat! Ebben a szituációban szerintem nem csak Szeghalmon hiányzik a garancia a mezőgazdasági termelés folyamatosságához. Ha már ma tisztában lennénk mindezekkel a dolgokkal, az is késő lenne, valójában hetekkel ezelőtt ösz- sze kellett volna állítanunk az 1990-es év vetésforgójának növényszerkezetét! Jelenleg a sötétben tapogatózunk, minden bizonytalan, és ez nem vezethet jóra. (1. s.) Vállaljuk személygépkocsik és kistehergépkocsik számítógépes kerékcentrírozását és optikai futóműbcállítását. ÁFOR Gépkocsijavító Üzem, Nagyszénás WW Ősz a pusztaföldvári határban Orosháza és Kaszaper között az egyik bekötő út az állattartó telepek között vezet a Pusztaföldvári Lenin Tsz központjába. Takaros épület- együttes, gondozott parkkal fogadja az idegent. A környék nyugalmát, csendjét néha egy-egy gép zaja veri fel. A hajdani Wenckheim- birtok egy részén gazdálkodik több mint négy évtizede a szövetkezet. A Pusztaföldvári Lenin Tsz jogelődje, a Dózsa Tsz 1948. augusztus 17-én alakult, 1960-ban befejeződött a községben a mezőgazdaság átszervezése, és 1975-ben három téesz egyesüléséből alakult ki a 3486 hektár szántón gazdálkodó mai szövetkezet. Két főágazata, a növénytermesztés és az állat- tenyésztés meghatározó, a téesz éves árbevétele 230 millió forint, 320 aktív, s ugyanannyi nyugdíjas tagja van a szövetkezetnek. — Növénytermesztésünkben meghatározó a búza, a kukorica, a cukorrépa, a zöldborsó és az egyéb takarmánynövények termesztése. Az állattenyésztésben a sertés- és a szarvasmarha-ágazat dominál: évente mintegy 7 ezer vágósertést és több mint 2 ezer hízó marhát értékesítünk — sorolja Szász Lajos elnök. Mint minden községben, így Pusztaföldváron is nagy múltja van a háztáji termelésnek, főként a sertéstartásnak. Sajnos, itt is, mint az ország más vidékein a kedvezőtlen közgazdasági szabályozók, vagyis a tartási költségek növekedése miatt rohamosan csökken a sertés- tartási kedv. Egy esztendő alatt felére csökkent, 3000-rel kevesebb a kisgazdaságokból és háztájikból értékesített sertések száma. Hasonló gondok jelentkeztek a háztáji növénytermesztésben is. A falubeliek háztáji földjeiken főleg paradicsomot, uborkát, vöröshagymát, sárgarépát termelnek, sajnos, s úgy tűnik ez tendencia, hogy a hagyma és a sárgarépa értékesítésében gondok mutatkoznak. — De ne csak itt az irodában tájékozódjon, járjuk körbe a határt — invitál az elnök. Gépkocsink sima dű- lőúton porzik. a határban gépek dolgoznak. Hatalmas, 413 hektáros cukorrépatábla szélén visz utunk. A termés jó, hektáronként meghaladja a 4,6 tonnát, cukortartalma pedig közelíti a 16 százalékot. — Az orosházi vasútállomásra hordjuk, onnan irányvonattal szállítják tovább Mezőhegyesre — int fejével az éppen mellettünk elhaladó pótkocsis szerelvényre. Kukoricatábla mellett fékezünk. Jó lesz a termés. A csövek szépen fejlettek, dús szeműek. Hamarosan megindulnak benne a kombájnok. Az eddigi szép ősz fokozatosan érlelte a termést. S amíg autónk robog, jut néhány perc a beszélgetésre. Megtudjuk, hogy az elnök 1958. március 1-jétől dolgozik a téeszben, s azóta nap mint nap Orosházáról jár át Földvárra. A téesz élén 1967 óta áll, végigjárta a ranglétrát a közös gazdaságban. De nem csak ő az egyedüli „régi” ember. Kostyálik János gépkocsivezető 1966-tól tagja a tsz-nek; traktorosként kezdett, szülei a szövetKaczkó Sándor magtáros 1960 óta tagja a Lenin Termelőszövetkezetnek, Puszta- földváron lakik. Kezdetben kocsis, majd tehenész, később tejátvevő volt a jelenlegi beosztásáig. — Milyen a búzatermés az idén? , — Sajnos, gyengébb mint szokott, 65 mázsa hektáronmányt. így mázsánként 55-70 forinttal olcsóbban jutunk hozzá, mintha a takarmány- forgalmitól kellene megvásárolni. A nyugdíjasairól is gondoskodik a szövetkezet. Az alacsony összegeket a tsz kiegészíti 3800 forintra, ezzel is elismerve az elődök munkáját. Szász Lajos téeszelnök Gyorsjavításon a cukorrépakomhájn kezet nyugdíjasai. Szavaiból kicsendül: elégedett ember, munkáját szereti, pedig lett volna alkalma, hogy változtasson, esetleg könnyítsen életén. Azon kevesek közé tartozik, aki nem foglalkozik sem háztáji növénytermesztéssel, sem állattartással. — Amíg a mindennapi munkánkkal biztos jövedelemhez jutunk, addig nem kockáztatok. Nekem nem kell a föld, sem úgy, hogy nagyobb legyen a háztáji, sem pedig úgy,'hogy a szüleim által bevitt néhány holdat visszakapjam. Véleményem szerint a téeszt széthordani nem érdemes. Az évek igazolták, hogy együtt könnyebb —1 hallom. Hasonló a véleménye Fülöp Péter 42 éves traktoros üzemvezetőnek is. — Traktorosaink kampányban 12-13 órát is gépen töltenek, keményen dolgoznak. Van értelme, tagjaink fizetése éves szinten 135 ezer forint körül alakul. Jártam tanulmányúton az NSZK- ban, Svájcban. Olaszországban, Lengyelországban és a Szovjetunióban. Sok mindent láttam, de egyet állíthatok: a nagyüzemek nélkül, csak a kisgazdaságokra támaszkodva, egyik helyen sem köny- nyű. * * * S ha már a háztájit említettük, önkéntelenül is adódik a kérdés. A téesz mivel és hogyan segíti a kisgazdaságokat? kénti átlagot számoltunk. Ez közepes, felénk nem ritka a 74 mázsás átlag sem. Aszály után még jó, hogy ennyi is termett. — Mit termel a háztájiban? , — Jelenleg a hagyma és a paradicsom volt a legígéretesebb. De hiába termett bőségesen mind a kettő, éppen- hogy pénzünknél vagyunk, olyan keveset sikerült eladni. Például, amikor elkezdtük szedni a paradicsomot, akkor a legszebbekért is 4 forintot fizettek, utána meg annyira kellett a konzervgyárnak, hogy a zöld paradicsomért is 5 forintot adtak. Hát ki érti ezt? — Jószágot tart? — Igen, minden évben leadok legalább 20 sertést hízóként, és legalább két hízómarhát is nevelek. Régebben több állat volt a portámon, de ma már ez sem éri meg. Olyan drága a takarmány, különösen a fehérje, hogy, ha megvesszük, alig marad valami hasznunk. Azt beszélik, januártól 18 százalékkal emelik a táp árát. Kíváncsi leszek, ki fog majd disznót hizlalni. — A termelőszövetkezet mivel támogatja a kistermelőket? — A téeszen keresztül értékesítünk mindent, ök kötik a szerződést, adják a fuvart. És ami a legjelentősebb, állami felvásárlási áron kapjuk a szemestakar— Ilyen jó dolguk még soha nem volt az embereknek, mint most — meséli Szabó István nyugdíjas. — Amikor én beléptem a téeszbe, 31 évvel ezelőtt, még mindent kézzel kellett csinálni. Az állattenyésztésben voltam ta- karmanyos. Villával raktuk a jószág elé a szénát. Most meg nézzen körül. Külföldi traktorok szántanak, Ifák hordják be a földekről a gabonát, futószalag viszi a szárítóba, az ember csai: nézi, meg irányítja. — Amikor tsz-tag lett, hozott-e földet a közösbe? — Hogyne, öt holdat vittem be. Erre jó a föld, 40 aranykoronás. — Ha visszaadnák a földjét, elfogadná? — Nekem nem kell! Meg- utáltatták az emberekkel a földművelést, öreg vagyok már, nem bírnék vele, meg nincs hozzá se ló. se eke. A gyermekeim szakmát tanultak, a fiam Ausztriában van a vállalatával, a lányom napköziben dolgozik. Bolondok lennének túrni a földet. A pusztaföldvári közös gazdaság élni, létezni, a falubeliek többségének pedig munkát akar. Beruházásaival a település megtartóképességét segíti. Mert Pusztaföldvár és a helyi Lenin Tsz egymásra van utalva. Közösen keresik a boldogulást. Papp János— Szekeres András %*•***.. ' ÿ Évente 2000 vágómarhát értékesít a téesz
