Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-31 / 258. szám
fiel 1989. «któber 31., kedd Kurucz Zsigmond, a KIOSZ elnöke: Céltudatos támogatás nélkül nem reménykedhetünk Kurucz Zsigmond — középen — többek közölt Szlávik János kútfúró kisiparossal — bal oldalon — is találkozott Békés megyei látogatásakor Fotó: Kovács Erzsébet tusban és a kisvállalkozá99 Körmagyar 99 Versenyfutás egy ideális oktatási megoldásért A Kisiparosok Országos Szervezetének társadalmi elnöke, Kurucz Zsigmond és főtitkára, Fischer Pál az elmúlt héten egv napot megyénkben töltött. Kisiparosokkal találkoztak. Kurucz Zsigmondot — aki egyébként főfoglalkozásában esztergályos kisiparos — az országos szervezetet leginkább foglalkoztató dolgokról kérdeztük. — A viharsarki kisiparosok által felvetett problémák és ellentmondások beleilleszkednek-e az országos képbe? — Az itt hallottak, látottak teljes összhangban vannak a hazánk más vidékein élő kisiparosok gondjaival. Legszembetűnőbb az információk hiánya. Sajnos, Békésben szintén él még a 40 év alatt beidegződött, úgynevezett marxi kisiparosi szemlélet. Bennünket csaknem fél évszázadig osztályidegen rétegnek tartottak, amely kihalásra van ítélve... — Az utóbbi hónapokban mind többet hallunk azonban arról, hogy fel kell lendíteni a kisipart, a kisvállalkozásokat. Különösen a nyugat-európai pénzügyi és gazdasági szakemberek hangoztatják, hogy készek az ilyen jellegű tevékenységek finanszírozására, önnek mi erről a tapasztalata? — Májusban választottak meg társadalmi elnöknek, azóta tárgyaltam többek között az USA gazdasági kamarájának elnökével, a kíséretében lévő szakemberekkel, olasz testvérszervezetünk, a CNA vezetőivel, az NSZK egyesített ipari kamarájának elnökével, az észak-rajna-vestfáliai, a kölni, az osztrák kamara elnökével, az NSZK-ban a CSU —CDU kisvállalkozói parlamenti frakciójának vezetőjével és az Egyesült Államok magyarországi nagykövetével is. A megbeszélésekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy valóban jelentősen támogatnának bennünket. — A kisiparosokon, kisvállalkozókon kívül miért érdeke az egész országnak a szemléletváltozás? — A kisipar és a kisvállalkozások felkarolása, támogatása nélkül a gazdasáGila Károly, a vezetőség tagja, elmondta, hogy a szakszervezetben a takarékszövetkezeti dolgozók aránya — létszámukból adódóan — túl alacsony, így nem érvényesülhet megfelelően az érdekük. A pénzügyi tagozathoz tartoznak, de itt van a többi nagy bank is. A takarékszövetkezetek viszonylag autonóm egységek, valószínű, hogy például a kevermesieknek a szeghalmiakétól eltérőek a gondjaik. A takarékszövetkezetek függetlenségét szeretnék az érdekvédelem területén is érvényesíteni. Ügy érzik, ezt a dolgozóik sokkal hatékonyabban tudnák megoldani. mint a KPVDSZ. A segélyezés és az üdültetési támogatás területén à megyei szakszervezeti bizottság közbenjárását fölöslegesnek érzik: A tagsági díj 40 százalékát befizették, de a megot nem lehet kimozdítani jelenlegi helyzetéből. Nézzük a tényeket. 1988-ban Brüsszelben jártunk, a Közös Piac kisvállalkozókat tömörítő szervezeténél. Ennek vezetője mondta a következőket: Európában 1957-ig valamennyi ország szinte csak a nagyvállalatokat fejlesztette. De akkor Nyugaton rájöttek, hogy ez súlyos hiba. váltani kell. Harminckét éve náluk a munkásság csaknem 65 százaléka dolgozott a gyáriparban. De elkezdték a kisvállalkozások, kisipar támogatását, kedvező hiteleket adtak és adó- könnyítéseket. Ma Európa nyugati részén 5 millió kisvállalkozónál, kisiparosnál dolgozik a munkások 85 százaléka. Az ott elért gazdasági fejlődésről nem kell külön beszélni ... — Miért hoz több hasznot, eredményt a kisipar, a kisvállalkozás, mint a gazdasági monstrumok? — Mert rugalmasak, készek az azonnali profilváltásra, a rezsijük minimális, kis szériában gyártanak termékeket, és így tovább. — De hát erről beszélünk Magyarországon, éppen ezeket kellene meghonosítani. — Néhány napja Beck Tamással tárgyaltam, aki elmondta, hogy nyugati szakemberek vetették föl neki: ő hiába adja ki a megfelelő utasításokat, az apparátus lényegében megfojt mindent, így igaz. Amíg az apparágyei bizottsággal nem volt különösebb kapcsolatuk. Ha valami tanácskozásra került sor, a takarékszövetkezeti dolgozók gondjai soha fel sem merültek. És mit szói a szeghalmiak döntéséhez Hankó György, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára? Ö az esetet azzal magyarázza, hogy a tagok nem érzékelték kellően a szakszervezet érdekvédelmi tevékenységét. Ebben viszont a tagok nemcsak a helyi, hanem az országos vezetés hibáját is látták. Valóban igaz — vélekedik a szeghalmiak lépésének hátteréről Hankó György — hogy a jelenlegi szakszervezetben az egyes foglalkozások érdek- képviselete csorbát szenvedhetett. Reméli, hogy a szak- szervezet megújulása után már valamennyi szakma érdekképviseletét meg tudják oldani. E változások eredmésok, kisiparosok céltudatos támogatásában nem lesz változás, addig nem reménykedhetünk. — Milyen apparátusra gondol? Legtöbben ugyanis az apparátus szó hallatán az MSZMP (most már MSZP) tisztségviselőire gondolnak. — Nem voltam sohasem párttag, az ő apparátusukat nem ismerem. Inkább az állami, illetve állami hatáskörrel rendelkező és tanácsi apparátusokra gondoltam, akiknek a tagjai az egyetemeken, főiskolákon olyan széliemben nőttek föl, hogy el sem lehet tőlük várni az igazi megújulást. — Magyarán, azt mondja, hogy ma csak szöveg van, de lényegi elmozdulás nincs? — Pontosan ezt! — önök szerint mire lenne szüksége a kisipari, kisvállalkozói rétegnek a lehető legsürgősebben? — A szabályozók gyökeres megváltoztatására. Ezen belül tulajdonképpen minden idejétmúlt. Például a kezdőknek adómentességet kellene adni, beruházást ösztönző adópolitikát életbe léptetni, a társadalombiztosítási járulék szinte elviselhetetlen, és lehetne sorolni. — Ezekre a felvetésekre általában az az ellenérv, hogy igaz, ez később hasznot hozna, de ma minden fillér kell az államkasszának. nyeként a korábban csak tanácsadói jogkörrel rendelkező szakmai titkárságok tavaly novemberben önálló szakszervezetekké váltak. A takarékszövetkezetek alkalmazottai a Pénzintézeti Dolgozók, vagy a Fogyasztási Szövetkezeti Dolgozók Szak- szervezetéhez csatlakozhatnak. Szervezeti felépítésük alapján ez utóbbihez való tartozásuk tűnik a szerencsésebbnek. Az FSZDSZ kijelentette, hogy amennyiben a takarékszövetkezetek hozzájuk csatlakoznak, létrehozzák a takarékszövetkezeti tagozatot, amely a rábízott kérdésekben önállóan dönthet. A szeghalmiak véleményét; miszerint a takarék- szövetkezetek viszonylag önálló egvségek, és ennek megfelelően az érdekvédelmüknek is önállónak kell lennie, Hankó György nem tudja elfogadni. A helyi problémákat a helyszínen kell megoldani, de hogyan akarnak a szeghalmiak a nyugdíjasok és a nagycsaládosok helyzetén segíteni? Erre egyedül képtelenek lesznek. Sajnos, igaz az is, hogy a megyei bizottság kevésbé segítette a takarékszövetkezeti alaps.zervezetek munkáját. — A pénzügyminiszter azt mondta nekem, hogy a 165 ezer kisiparos egyenként átlagosan 4 ezer 800 forint adót fizet évente. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen, viszonylag kis összeg hiánya megrendítené a költségvetést. De az biztos, ha két-három évig adómentességet kapnánk, akkor szinte beláthatatlan haszonhoz jut.na az ország. Ehhez azonban nekünk fejlesztenünk, beruháznunk kellene ... — Ha már az adózásnál tartunk: az 1990. évi törvény- tervezetben szerepelnek-e könnyítések? — Lényegét tekintve nem. Ettől a kormánytól, pénzügyi vezetéstől mi semmiféle jóra nem számíthatunk! De, ha mondjuk az MDF, az SZDSZ, illetve a vállalkozásokat segíteni kívánó más pártkoalíció veszi át a kormányzást, akkor ennek meg kell változnia! Egyébként én az elmúlt öt évben o formában fizettem az adómat. — Debrecenben október 22-én megalakult a Vállalkozók- Pártja. Miért volt erre szükség? — Elnökségem második napján .elküldtem a programtervezetünket az akkori hét pártnak, és megkértem őket — igen nagy tisztelettel —, hogy ha elképzeléseinket, céljainkat bele tudják illeszteni saját terveikbe, akkor készek vagyunk az együttműködésre. Azt hittem, hogy egy többpártrendszerben kapva-kapnak az alkalmon a pártok a felfutóban lévő rétegünk jelentkezésén. De nem ez történt. Mindössze a Magyar Szabadság Párt és a kisgazdák adtak valamiféle visszajelzést. A kisiparosok rákényszerültek saját párt alapítására. — Az elkövetkezendő parlamenti választásokon a Vállalkozók Pártja milyen szavazati részarányra számíthat? — A 165 ezer kisiparos mellett 40 ezer alkalmazott és további 40 ezer segítő családtag dolgozik. Tízezer tanulónk van, és mintegy 200-250 ezer egyéb választójogosult családtag. Azaz potenciálisan a munkaképes lakosság 10 százaléka érdekelt pártunk sikerében. Lovász Sándor A korábbi időszakban a titkári értekezleten többször előfordult, hogy a takarékszövetkezeti titkárokat behívták, de kevés információt adtak nekik. Nagyon ritkán jutottak el az egyes alapszervezetekhez. Általában évente egv-két alkalommal találkoztak a szakszervezeti bizottsággal, de akkor sem az alapszervezet tagjaival. — Lényegesen többet kellett volna az emberek kö" zé menniük — véli Hankó György. A Szeghalmon történteket 'nem egv folyamat kezdetének. hanem egyedi esetnek látja. Az elkövetkező időkben. a nehezedő gazdasági helyzetben a szakszervezeteknek határozottabban kell fellépniük a dolgozók érdekében. Az össz-szakszerveze- ti érdekek mellett nem szabad figyelmen kívül hagvni az egyes csoportok és rétegek sajátos érdekeit sem. Ebből adódóan külön kell foglalkozniuk a takarékszövet- kezeti dolgozók gondjaival. Ha korábban is így gondolkodtak volna — fogalmaz Hankó György —. akkor a szeghalmi eset nem fordul elő. A szeghalmiak döntése munkájuk kritikája. m. I. A szülők félnek. A gyerekek még jobban. Az újságíró „nyomoz”. Az ügy bonyolódik. Miről is van szó? Pontosabban — kikről? A békéscsabai 611-es Számú Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézetből kivált textilipari iskola 48 tanulójáról. A Művelődési Minisztérium csupán egyetlen szakközépiskolai osztály indítására adott engedélyt, ám a felvett 48-as létszám meghaladja az oktatási törvény által előírt egyosztálynyi létszámot. E szerint ugyanis egy tanulócsoportba legfeljebb 40 gyereket lehet felvenni. A textilipari iskolában úgy hidalták át e problémát, hogy kettébontották az osztályt. így azonban az egyik csoport „illegális". A szülők és a gyerekek körében pedig az a hír kapott szárnyra, hogy fél év után ismét szabályossá teszik a működést, azaz ösz- szevonják a két tanulócsoportot. Ehhez azonban meg kell buktatni vagy szakmunkásképzőbe kell irányítani a leggyengébbeket. A gyerekek ráhajtottak. Senki sem akar „áldozat” lenni. Akkor ugyanis nem tanulhatnának németet, nem menne ilyen simán az érettségi, és így tovább . . . Az illetékesek különbözőképpen értékelik az esetet. Dr. Virág László, a Békéscsabai Városi Tanács művelődési osztályának vezetője felelősnek érzi magát a gyerekek sorsáért, bár ő — ahogy elmondta — már csak utólag értesült a magas osztálylétszámról. Véleménye szerint nagy pedagógiai hiba volt megfelelő előkészí- ,tés nélkül ennyi tanulót -felvenni. Nem lehet alapozni arra sem, hogy a gyengébbek majd úgyis lemorzsolódnak. — S ha már a gyakorlatban két csoportra osztották az osztályt — vélekedett —, hasznosabbnak ítélném most, a demográfiai hullám csúcsán, ha két normál méretű, mondjuk harmincas létszámú osztállyal indultak volna. így talán még több gyerek sorsa megoldódna ... Virág Lászlótól azt is megtudtuk, hogy a textilesek mellett még az anyaiskolában, tehát a 611-esben is indult egy ehhez hasonlóan magas létszámú tanuló- csoport. Ök elektrotechnikai szakközépiskolások. Megoldásként ott is a csoport- bontást alkalmazták. Wágner Sándorné, a művelődési osztály gazdasági felügyelője elmondta, hogy szakosztályuknak volt ugyan pénze, tehát a plusz csoportokat tudták volna támogatni (ebben a tanévben legalábbis), ám mire értesültek a dolgokról, a pénzt — a megyei művelődési osztály- lyal egyetértésben — más célra fordították. (Ennek több mint felét éppen a textilesek kapták, alapvető szemléltetési eszközök beszerzésére.) Dr. Szemenyei Sándor, a textilipari szakközépiskola és szakmunkásképző intézet igazgatója nemcsak az iskolát örökölte, hanem a negyvennyolc szakközépiskolás ügyét is. Első beszélgetésünkkor úgy tűnt, kicsit nehéz lesz feltörnie az öröklött „diót”. Az anyagiakon túl a gyerekek nyári gyakorlatának megoldatlansága is bizonytalanságot okozott benne. Bázisvállalatuk, az Unicon ugyanis csak néhány ruhaipari szakközépiskolást tud fogadni a nyári hónapokban. Mi lesz a többiekkel? Bertalan Sándorné, az Unicon személyzeti és oktatási osztályvezetője azonban már nem látta ilyen borúsan a helyzetet : — Való igaz, hogy a két műszakos váltásban dolgozó 180 szakmunkástanuló miatt tanműhelyünkben nem maradt sok hely a szakközépiskolások számára. De hát más hasonló iskoláknál, Püspökladányban, vagy Budapesten is ugyanez a helyzet. Ott úgy oldják meg, hogy a tanulóra bízzák, hol szerez magának helyet a nyári gyakorlatra. Ha csak egy normál szakközépiskolai osztályt indítottak volna, akkor sem tudnánk valamenv- nyiüket foglalkoztatni. A következő kérdés persze az: kik döntöttek a két nagy létszámú osztály tanulóinak felvételében? A választ László Istvántól, a 611-es Számú iskola igazgatójától hallottuk: — A helyhiány miatt elutasított tanulók a megyei művelődési osztálynál fellebbezési lehetőséggel élhetnek. Minthogy e tanév a középiskolásoknál köztudottan a demográfiai csúcs éve, így az idén a korábbiaknál jóval több diák kérte a felvételi kérelmének ismételt felülbírálását. A fellebbezők névsora aztán a művelődési osztálytól a 611-es iskolához, került. Az idő nagy úr. Dönteni kellett, mi legyen a fellebbezők sorsa. Szakmunkásképző? De hiszen többnyire jól tanuló, ambiciózus gyerekekről van szó. Vagy még rosszabb? Az utca? László István, az iskola igazgatója e felmerült dilemmákra akkor ekként válaszolt: „Vegyük fel őket! Az osztályokat jó néhány közismereti tárgy esetén amúgy is ketté kellene osztani. Legfeljebb a szakmai tárgyaknál ás megcsináljuk a bontást, az ehhez szükséges anyagi fedezetet pedig önerőből kigazdálkodjuk ...” — Természetesen ezt a textilesekre is vonatkoztattam — tette hozzá később —, hiszen egyelőre még közösen gazdálkodunk. De ha külön kasszán leszünk, akkor sem hagyjuk pénz nélkül őket. Vámos László, a megyei művelődési osztály vezetője mindezt megerősítve még hozzátette: — Tévedés illegálisnak nevezni a plusz tanulócsoportokat. Igaz, hogy a minisztérium által ismert és engedélyezett két tanulócsoport helyett jelenleg négy működik. De az a fajta mechanizmus, hogy minden megyei probléma miatt a minisztériumhoz kelljen fordulni, hamarosan a múlté lesz. Ha nem így lenne, a ma meghirdetett önállósági törekvéseket kérdőjeleznénk meg. A szülők megnyugtatására azt is elmondta, hogy a két-két tanulócsoport összevonására csak akkor kerülne sor, ha többen valóban nem bírnák a szakközépiskolai szintet. Értesülése szerint azonban az ide járók jó tanulók, szorgalmasak, így egyelőre nincs szó összevonásról. A húszegynéhány tagú tanulócsoportokat pedig a legideálisabb létszámnak tartja ahhoz, hogy az oktatás még eredményesebb legyen. És végül azt is megtudhattuk, hogy ez egy kivételes év volt, a következő tanévtől ismét csak egy-egv osztályt kívánnak indítani, mind a ruhaipari, mind pedig az elektrotechnikai szakon. Hozzátéve persze: ha csak nem diktál másként az élet. A csaknem egy héten át tartó beszélgetések, néha feszült pillanatok végére Szemenyei Sándor szerkesztőségi telefonhívása tett pontot: — Bevallom, számomra nem volt egyértelmű, hogy az örökölt plusz tanulócsoport működtetéséhez honnan, hogyan kapom az anyagi támogatást. Az összevonást mindenképp rossz megoldásnak tartottam volna, hiszen e szerint becsapom a gyerekeket, a szülőket. Azt hiszem, a sajtó közbenjárása mindenkinek segített a dolgok tisztázásában. Ügy tűnik, még a nyári gyakorlatok ügye. is megnyugtatóan rendeződik. Köszönjük. Magyar Mária Szakszervezettel vagy önállóan? Hetven dolgozó kilépett a KPVDSZ-böl A Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet 70 alkalmazottja a közelmúltban megtartott szakszervezeti gyűlésen egyhangúlag úgy döntött, hogy kilép a KPVDSZ- böl, és megalakította a dolgozók tanácsát. Elfogadták az alapszabályzatot és megválasztották a tanács öttagú vezetőségét. Mi indokolta a dolgozók eme lépését?
