Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-31 / 258. szám

NÉPÚJSÁG 1989. október 31., kedd vezet, amely tenni akar és tud a mezőgazdaság gond­jainak megoldása érdekében. Ezek a tárgyalások kezde­tét jelenthetnék a követke­ző Országgyűlés törvényal­kotó munkájának. Kiket érint a közkegyelem? A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot is megtárgyalták a képviselők. Ennek értelmében az Országgyűlés a Magyar Köztársaság kikiáltása alkalmá­ból a következők szerint gyakorol közkegyelmet: A végrehajtási kegyelem tartalmazza a három évet meg nem haladó szabadságvesztés, illetőleg a szigorí­tott javító-nevelő munka és a javító-nevelő munka végrehajtása alól mentesülők kategóriáit. Ide tartoznak a gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatt el­ítéltek; a teherben lévő nők; azok az anyák, akik tizen­negyedik életévét be nem töltött gyermekükkel élnek; az ötvenötödik életévüket betöltött nők és a hatvanadik életévüket betöltött férfiak; valamint az életveszélyes vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedők. Amennyi­ben az e kategóriákba tartozó elítéltek határozott ideig tartó szabadságvesztése a három évet meghaladja, bün­tetésük tartalma a felére csökken. Mentesülnek a bünte­tés végrehajtása alól az eddig felsoroltak közül azok az elítéltek is, akikkel szemben a bíróság a kiszabott ja­vító-nevelő munka, illetve a szigorított javító-nevelő munka büntetést utóbb szabadságvesztésre változtatta át. Mentesülnek valamennyi büntetés és a büntetett elő­élethez fűződő hátrányok alól azok is. akiket — a kém­kedés kivételével — állam elleni bűncselekmény vagy közösség megsértése miatt ítéltek el; továbbá azok, akiket a tiltott határátlépés, a hazatérés megtagadása, a külföldre utazás és a külföldön tartózkodás szabályai­nak kijátszása miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek. A kegyelem hatályát veszti azzal szemben, akit az e törvény hatálybalépését követő három éven belül el­követett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesz­tésre vagy szigorított javító-nevelő munkára ítélnek. Mentesülnek a végrehajtás alól azok is, akiket sza­bálysértés miatt elzárással sújtottak. A törvényjavaslat meghatározza a büntetett előélet­hez fűződő hátrányok alóli mentesítéseket, a mentesí­tést kizáró körülményeket is. A törvény a kihirdetés napján lép hatályba, végrehajtásáról az igazságügvmi- niszter. a belügyminiszter, és legfelsőbb ügyész gondos­kodik. Mit főztél vasárnap? Van min elgondolkozni telével — a kormány te:- jessze 1990 januárjában a parlament elé. A törvényjavaslat előter­jesztését nem követte vita; az Országgyűlés — a módo­sítással együtt — 287 igenlő szavazattal elfogadta a köz­kegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. Népszavazási határidők, határnapok A képviselők a tárgysoro­zatnak megfelelően a nép­szavazásról és a népi kezde- ményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény módosításá­val foglalkozó törvényjavas­lat tárgyalására tértek. Az Országgyűlés tagjai már ko­rábban írásban megkapták a módosító és kiegészítő in­dítványokat. Ezek szerint új elem, hogy az országos nép.- szavazás elrendelése esetén a parlament az országgyűlé­si képviselők választásáról szóló törvényben meghatáro­zottaktól eltérő határidőket, határnapokat állapíthat meg. Ugyancsak új elem, miszerint: az azonos kérdés­re három vagy több válasz- lehetőséget tartalmazó nép­szavazás akkor is eredmé­nyes, ha a kérdésre az érvé-- nyesen szavazók a legtöbb azonos választ adták. Az or­szággyűlési képviselők vá­lasztásáról szóló paragrafus azzal a bekezdéssel egészül ki: e törvény hatályba lépé­se előtt kitűzött országgyű­lési képviselői időközi vá­lasztásra az országgyűlés az e törvényben meghatározott határidőktől eltérő határidő­ket állapíthat meg. Az Országgyűlés 302 tá­mogató szavazattal elfogad­ta a beterjesztett törvénymó­dosító javaslatot. Elhalasztották a határozatot a népszavazás kiírásáról Az SZDSZ által kezdemé­nyezett népszavazás kiírásá­ról heves vita alakult ki, a képviselők számos módosító javaslatot is előterjesztettek, így az Országgyűlés októbe­ri ülésszakának első mun­kanapja e kérdésben határo­zathozatal nélkül ért véget. A módosító indítványokat a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság az első napi tanácskozást követően mér­legeli. Az Országgyűlés ma reggel 9 órakor folytatja e napirend tárgyalását. A tudósításokat készítették: László Erzsébet és Rákóczi Gabriella. Fotó: Gál Edit Oki emelt fővel távozott A köztársasági elnöki intézmény bevezetésével, mint tud­juk, kollektív államfői testületünk, az Elnöki Tanács átad­ta a jelképes stafétabotot egyszemélyes utódjának. A NET volt elnökével, Straub F. Brúnóval a Parlament folyosóján beszélgettünk. Elöljáróban elmondta, hogy jóleső érzéssel mondott búcsút tisztségének, ám rögtön hozzá is tette: még véletlenül se értsük félre szavait. De folytassa a tudós-politikus: — Nézze, ez egy nagy és ismeretlen feladat volt a szá­momra, amit el kellett látni, s természetesen magam dol­goztam ki a módját. Jóleső érzés, hogy a megszüntetéskor nyugodt szívvel tekinthetek vissza az elmúlt másfél évre. — ön bizonyosan végzett magában egy számvetést az el­nöki munkájáról. Mi az, amivel elégedett, s miben kellett volna többet, vagy másképpen tenni? — Olyat, amit másképpen kellett volna tennem, nem na­gyon találnék. Elődeim valamennyien politikusok voltak, én más területen, a természettudományokban szereztem jártas­ságot. A megválasztásomkor sokan azt mondták: ez az or­szág presztízsét emeli. Remélem, hogy így is volt. Külföl­dön és belföldön is úgy értékelték, az értelmiség megbecsü­lése fejeződik ki megválasztásommal. — Az Elnöki Tanács köztudottan szovjet mintára életre hívott testület. Működését — főleg az utóbbi időben — meg­lehetősen kemény kritikával illették. Megszűnése mennyi­ben tekinthető egyfajta kudarcnak? — Egyáltalában nem az. Korábban az Elnöki Tanács a parlamenti ülésszakok között, mintegy az Országgyűlés he­lyett, biztosította az állami ügyek vitelének folyamatosságát, s hozta a törvényerejű rendeleteket. A hetvenes évek végé­ig az Elnöki Tanács kvázi titokban ülésezett, s alkotta a rendeleteket, amelyek azután megjelentek a Magyar Köz­lönyben. Az-1985-ben választott Parlamentben sorra jöttek a változások. Sűrűbben üléseztünk, a bizottságok — ame­lyek korábban csak tudomásul vették a döntéseket — el­kezdtek vitatkozni. Az Elnöki Tanács jogkörét pedig folya­matosan szűkítette az Országgyűlés, egyre' inkább csökkentve a szerepét. Ezzel az átmenettel közelítettünk a köztársasági elnöki funkció felé. — Mindezek alapján emelt fővel mondanak búcsút a tiszt­ségüknek? — Igen, bennünk szégyenérzet nincs. Ügy hiszem, mindig aktívan részt vettünk a politika menetében, követve és erő­sítve azt. — ön hite szerint milyen útravalóval látná el a nemzet köztársasági elnökét? — Nem tudom, hogy illik-e erről beszélnem. Ügy gondo­lom, minden embernek az egyénisége szabja meg, mit ho­gyan csinál. Azt azért nagyon lényegesnek tartom, hogy eb­ben a pozícióban nélkülözhetetlen az idegen nyelv tudása. És még valamit: a köztársasági elnöknek valóban egy er­kölcsileg teljesen szilárd, határozott egyéniségnek kell len­nie. Egy ilyen tisztséget pedig csak úgy lehet betölteni, ha nem a hatalmat látják benne, hanem a szolgálatot. A két volt elnök vidám pillanata Parlamenti mozaik Ne folytassuk! Mindenképpen tarthatatlanná vált az a 40 éves- gya­korlat, miszerint a Magyar Nemzeti Bank, de az állam- háztartás is önmaga ellenőre. S adott esetben konroll nélkül dönthet több százmilliárdos nagyságrendű pénzek­ről. Arról, hogy milyen változást jelent az Állami Szám­vevőszék felállítása, és az ellenőrzés alkotmányjogi dek­larálása, dr. Fekete Jánost kérdeztük a szünetben. — Valóban általános jelenség volt, hogy például a kor­mány költségvetési hiány esetén egyszerűen utasíthatta a jegybankot; pénzt csoportosíthat át az amúgy is meg­foghatatlan költségek fedezetére. Az alkotmányban rög­zített törvény értelmében ilyen dolgokra a jövőben sem­miképpen nem kerülhet sor, legfeljebb a Parlament mó­dosíthatja az eredeti költségvetési tervet. Nyilvánvaló azonban, hogy csak -kellő indokkal ad a kormánynak fel­hatalmazást arra, hogy a tervtől eltérhet. — Pedig a kiadásaink várhatóan nem csökkennek, s a költségvetési tervet sem lesz egyszerű összeállítani. — Valóban át kell gondolni, hogy a három állami nagyberuházásból — Paks, Tengiz—Jamburg, Bős—Nagy­maros — melyik fontos feltétlenül, s ha csak egyet is elhagyunk, milliárdokat takaríthatunk meg. — A bős—nagymarosi munkálatok folytatása, vagy le­állítása mellett voksol? — Véleményem szerint mindenképpen le kell állítani az építkezést. Elsősorban azért, mert az ökológiai hatá­sok kivédésére nincs elegendő pénz, enélkül pedig fele­lőtlenség az építkezés. Ma pedig egy kormány felelősen csak akkor gondolkodik, ha egy-egy nagyberuházásnál a járulékos környezetvédelmi költségeket is figyelembe véve dönt. Tudniillik csak így vehető figyelembe a gaz­daságosság. Nagymaros esetében pedig valószínű, hogy évtizedekre nyúlna a megtérülési idő. Képviselőink kételyei A „fehér holló” jelzőt is ráakaszthatnánk arra a hon­atyára, aki tisztán látna és határozott álláspontot képvi­selne a Bős—Nagymaros ügyben. Amiatt ugyan nem pa­naszkodhatnak, hogy a témában kevés anyag áll a ren­delkezésükre; meg nem erősített vélemények szerint ugyanis a dokumentumok súlya az 5 kilogrammot is el­éri. Akkor hát mi okozza a zűrzavart? Megyei képvise­lőinkkel beszélgetve kiderült: még mindig az, ami hosszú ideje változatlanul... Pedig — a tervek szerint ma — újra napirendre kerül a vízlépcső ügye. Sebesi Lászlóné, a megannyi tájékoztató, elemző írás keltezési helyét sorolva mondja: Amerikából, Ausztráliá­ból is érkeztek levelek különféle szervezetektől. Ezektől azonban egyáltalán nem lett tisztább a kép. Ez az oka annak, hogy sem az építkezés folytatása, sem pedig a munkálatok végleges leállítása mellett nem tudunk tel­jes meggyőződésből hitet tenni. — Addig nem is lehet, amíg az akadémikusok, tudó­sok, ökológusok, tehát a szakkérdésekben jártas emberek nem tudnak egyértelmű, világos érvekkel alátámasztott véleményt alkotni — kapcsolódik a beszélgetésbe Németh Ferenc. — A szélsőségek egy csöppet sem halványultak, nem csoda hát, ha nem tudunk dönteni. Azt azonban mindenkinek látnia kell, hogy ebben a kérdésben érzelmi alapokon nem szabad voksolni. Szabó Miklós szerint — mivel annak idején a döntés lehetősége a kormányt illette meg — most nem szabad­na e meglehetősen kényelmetlen feladatot a Parlamentre hárítani. Ezzel összefüggésben egyébként több képviselőtől hal­lottuk, hogy a független honatyák kezdeményezésére alá­írásokat gyűjtöttek a Tisztelt Házban annak megerősí­tésére, hogy Bős—Nagymaros sorsáról a Minisztertanács döntsön és ne a Parlament. n kincsesláda mélyén Szabó Kálrrtán, Pest megyei képviselő már évekkel ko­rábban szorgalmazta az Állami Számvevőszék életre hí­vását. 1990. január 1-jétől álma valóra válik. Mégis ké­telyei merültek fel, hogy vajon az új szervezet, mint szü­letendő gyermek, megéri-e a felnőtt kort? A képviselő néhány szóban arra válaszolt, milyen forradalmi válto­zásokat remélhetünk és mennyi idő után. — Én mindenképpen amellett vagyok, hogy január 1- jétől már egy egységes, egészséges szervezetet hozunk- létre, még akkor is, ha ez méreteiben aprónak tűnik. De hát csak egy tökéletes gyerekből lehet tökéletes felnőtt. Az sem lesz kis feladat, hogy a különböző ágazati ellen­őrzések, az állami fejlesztések, a külföldi adósságok vizs­gálata komoly szakértő gárdát igényel, s hogy össze- gyűjtsük őket, nem sok időnk marad hátra. Hogy meny­nyi lesz az apparátus végső létszáma, az majd csak de­cemberben dől el, ha már a benyújtott pályázatokat elbírálják. Körülbelül 200 fővel számolunk. De az is gon­dot okoz, hogy most, 40 év után először az ÁSZ-nál al­kalmazott szakembereknek minisztereket is revizionálni kell. Az igazi első bizonyítványt, véleményem szerint, majd csak az 1990-es év végén, a költségvetés zárszám­adásakor állíthatunk ki. De én nagyon remélem, hogy megbizonyosodhatunk afelől, hogy érdemes volt. — Válaszolna-e arra a kérdésünkre, hogy vajon a rej­tett kincsesládába, az ország kincstárába betekinthető Állami Számvevőszék találhat-e némi tartalék pénzt? — Nem is keveset. Hiszen valamennyi ágazatnál lét­rejöhet egy tökéletes ellenőrzés, s a felesleges pénzkiadá­sok azonnal leállíthatók. Nem járhatok messze az igaz­ságtól, ha azt mondom, milliárdos nagyságrendű forrá­sokra is lelhetünk. Hová bújik el az ördög? Vass Jözsefné képviselőnő az Állami Számvevőszékről szóló törvény szentesítését nem könyveli el teljes siker­nek. „Részletekben bújik el az ördög” — mondja, ami­kor a véleményét kifejti. — Én úgy vélem, ha a kis létszámú Állami Számvevő- szék itt Budapesten működik, bármennyire jól felkészült szakemberek is a tagjai, csak részletkérdések áttekintésé­re lesz alkalmas. Véleményem szerint célszerű lenne pél­dául a Pénzügyminisztérium Bevételi Igazgatóság mun­katársainak egy részét átcsoportosítani a helyi ÁSZ al- kalm-azottaiként és -talán akkor megvalósulhatna a költ­ségvetési pénzek kemény ellenőrzése. Mert az ÁSZ jelen­tőségét mindenképpen az határozza meg, hogy eredmé­nyesen képes működni, avagy sem. Végezetül az Országgyű­lés 287 egyetértő szavazattal úgy határozott, hogy a föld­törvény módosítását — a be­nyújtott módosító indítvány és javasltatok, valamint a hozzászólások figyelembe vé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom