Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-26 / 254. szám

1989. október 26., csütörtök o Az MDF második országos gyűlése után Jóváhagyták a szervezet programját Tovább Az elmúlt hét végén tartotta a Magyar Demokrata Fórum (MDF) második országos gyűlését Budapesten. A hivatalosan, 1988. szeptember 3-án megalakult „szel­lemi, politikai mozgalom” mára az ország egyik leg­erősebb politikai szervezetévé alakult. A mintegy 20 ezres tagság, helyenként kemény vita után, jóváhagyta a szervezet részletes politikai programját, megválasz­totta elnökét, dr. Antall Józsefet, és Für Lajos szemé­lyében köztársasági elnökjelöltet állított. Beszélgető- partneremmel, Czinege István békéscsabai küldöttel a háromnapos munkát elemeztük. • — Ac országos gyűlés szekclúvitáin a társadalmi tevé­kenység egy-egy szelete volt napirenden. A viták végeredmé­nyeképpen elkészült egyebek mellett a kül-, a gazdaság- és szociálpolitikai program, illetve az ágrártézisek Is. Mi a közős e programokban, illetve ml az MDF politikájának a vezérfona­la? — Lényeges összetartó elem e részprogramok kö­zött, hogy konkrét, megvaló­sítható. Mentes a felelőtlen ígérgetésektől, hiszen az a szélhámosok politikája. Any- nyit ígérünk, amennyit adni tudunk. Ugyanakkor egyér­telműen megkülönböztethető az úgynevezett kollektivis­ta, illetve a teljesen liberális programoktól. Az előbbi egy felhígított kommunista prog­ram, amely továbbra is va­lamiféle tervgazdálkodásra épít, az utóbbi pedig szép jövőt jósol, de nem adja meg az odavezető utat. • — Eszerint az MDF elfo­gadja a liberális célt, de prog­ramja az „átmenet” kérdéskö­rére koncentrál. — Magyarországon sajnos nincs hagyománya a piac- gazdaságnak. így az országot egyik napról a másikra „be­dobni a mély vízbe” tragé­diákhoz vezetne. Mi a foko­zatos áttérést célozzuk meg. 9 — Elkészült a program, az emberek most már konkrétumo­kat várnak. Mit kínál nekik az MDF? — Célunk, hogy e prog­ramot. szerves egységben megismerje megyénk lakos­sága. Ebbe a munkába be é* kívánjuk vonni az érintett területek szakértőit is. 9 — A társadalom mely ré­tegét célozta meg a szervezet? — Az MDF elsősorban a mozgósítható kis- és közép- egzisztenciákra és a vállal­kozói szférára, illetve az alakuló, már tulajdonos pol­gári rétegekre, valamint a mai falu parasztságára szá­mít. 9 — Nem kerülhetjük ki a földkérdést. Tudomásom szerint éppen az agrárszekcióban ala­kult ki a legnagyobb vita. — Igen. Két elképzelés szembesült egymással : a ’47-es tulajdonviszonyokat vegyük figyelembe, vagy a mai viszonyokat? Végül is kompromisszumos megálla­podás született. A ’47-es tu­lajdonviszonyokat sajnos nem vehetjük alapul, hiszen azóta egy megyényi földte­rület került ki a művelés alól, ezért a jelenlegi álla­potokból kell kiindulni. Földprogramunk elsősorban azoknak kíván földet juttat­ni, akik ma is a mezőgazda­ságban dolgoznak. A koráb­bi tulajdonosok, azok örökö­sei, akik már elhagyták a falut, aranykorona-értékben kapják meg jogos tulajdonu­kat. Hogy e tulajdonjoggal mit lehet kezdeni, további vita kérdése. Kialakult pél­dául egy olyan elképzelés, hogy ezen aranykorona-érté­ket a gazdaság mindenkori teherbíró képességétől füg­gően piaci áron kell meg­váltani. Elképzelhető az is, hogy az aranykorona-érték a jövőben, részvényként „mű­ködne”. A programunkhoz hozzátartozik még, hogy az eddigi „megváltásokat” nem ismerjük el. 9 — Az ország gazdasága a tönk szélén áll. Sürgős tenni­valók vannak. Mi az MDF gaz­daságpolitikájának lényege? — A restriktiv gazdaságpo­litika mára csődbe jutott. Ahol jövedelem keletkezik, oda kell irányítani a tőkét. Ez csak adócsökkentéssel, il­letve a hitelkamatlábak csökkentésével képzelhető el. Le kell építeni a költ­ségvetési és exporttámoga­tásokat, és a szabad vállal­kozásokhoz meg kell terem­teni a kedvező gazdasági környezetet. Fokozatos pri­vatizálásra . kell törekedni, amit magántőke híján most az önkormányzati tulajdon, a legkülönbözőbb alapítvá­nyok, a biztosítótársaságok fölös tőkéjének mobilizálá­sával tudunk elképzelni. Tá­mogatni kell ugyanakkor az egyének tulajdonszerzési kí­vánságait. 9 — E program szükségkép­pen differenciálni fogja a társa­dalmat. Lesznek győztesek és vesztesek. Ez utóbbiaknak mit kinál a program? — A szociális segélyezést, amely rendkívüli, váratlan és elháríthatatlan esemé­nyek jövedelmi hátrányait kell hogy enyhítse. E segé­lyezés forrásait decentrali­zálni kell. önszerveződő mó­don ki kell alakítani e problémákat összegyűjtő, megelőző, illetve azt megol­dó hálózatot. Az intézmé­nyesített, elidegenítő hatású szociálpolitika helyett az emberarcú problémakezelés lehet a kiút. A jövőben fel­értékelődik az egyházak, családsegítő központok ilyen irányú tevékenysége. A lét­minimum szintje alatt élők­ről is gondoskodni kell, mégpedig úgy, hogy a jöve­delemelvonások, például Kórházi alapítvány Magánszemélyek és gazdálkodó egységek az orosházi kórházért • örvendetes eseményre gyülekeztek a közelmúltban az orosházi kórház vonzás- körzetéhez tartozó különböző gazdálkodó egységek vezetői, illetve megbízottai. Annak a munkának a folytatására szervezték meg e találkozót, amellyel 1989 tavaszán az áfész felhívását követően a kórházi alapítvány megalko­tását, szervezését elkezdték. A tavaszi felhívást követően az első alapítók köre tovább bővült, és így az október 19-i megbeszélésre már 32 vállalat, gazdálkodó egység képviselője jelent meg. A kórház felvevő területét ez a kezdeményezés teljesen át­fogta. Battonyátói Szarvasig a felhívás majdnem minden településen visszhangra ta­lált. A megjelenteket dr. Antal Mihály igazgató-főorvos üd­vözölte, majd dr. Gervain Mihály kandidátus, a kórház tudományos igazgatóhelyet­tese tájékoztatta az elmúlt három hónap munkálatairól. Az alapítvány népszerűsíté­sén kívül számos' bankkal folytattak tárgyalást az ala­pítvány törzstőkéjének leg­gazdaságosabb befektetésé­ről. Ez az összeg jelenleg 9 millió 600 ezer forint, amely­hez még az ülésen a városi tanács külön csatlakozási szándékát jelentette be. (Várhatóan újabb fél millió forintos összeggel amelyet még az illetékes testületek­nek jóvá kell hagyniuk.) Ha ezt az összeget is számítás­ba veszik, akkor 10 millió 100 ezer forint feletti lesz az alapítvány törzstőkéje. Az alapítvány célja a kór­ház műszerezettségének fej­lesztése. Erre annál is in­kább nagy szükség van, mert ahogy a tájékoztatón Gervain doktor elmoinőta, a kórház rekonstrukciójának tanulmányterve elkészült. A további munkálatok már a kiviteli tervezésért és a kivi­telezésért folynak. A kórház a rekonstrukció keretében vál­lalta, hogy az úgynevezett mozgató, vagyis mobil mű­szerparkját a rekonstruálan­dó épület elkészültéig — a tervek és elképzelések sze­rint 1993-ra — biztosítja. Így a rekonstrukció költsé­geit a kéziműszer-, illetve a mobildiagnosztikai műszerek (EKG-k, monitorok defibril- látorok, respirátor, sebészeti vágókészülékeik stb.) remél­hetőleg nem fogják terhelni. Az alapítók szándéka sze­rint az összeg körülbelül 10 százaléka minden évben szellemi invesztációra for­dítható, amely alatt hazai és külföldi tanulmányutat je­löltek meg. Ez azt is jelent­heti, hogy az Izraeli Hitköz­ség által felajánlott izraeli és más egyházak által terv­be vett esetleges skandiná­viai tanulmányutak támoga­tására is lehetőség nyílhat. * * * Az alapítvány teljesen nyi­tott, így az alapítók és a kórház további jelentkezése­ket és további csatlakozáso­kat is vár vállalatoktól, szö­vetkezetektől, magánszemé­lyektől. Az alapítvány bankszám­lájának megnyitásáig az alábbi elkülönített letéti számlára az alapítványhoz csatlakozás összegeit át le­het utalni. (Számiaszám: OTP-fiók Orosháza, 296- 98095 városi tanács vb letéti számla 623-346314-0653 a kórházi alapítvány javára.) Ugyancsak nem feledkezhe­tünk meg arról a tényről, hogy az alapítványi adomá­adók, ne terheljék az ilyen családok költségvetését. 9 — Az „emberarcú” tárta- dalom önkormányzat nélkül nem működhet. Helyi társada­lom viszont pénzforrások nélkül tehetetlen. — Helyzetbe kell hozni a helyi elöljáróságokat. A nemzeti jövedelem szükséges része a keletkezési helyén maradjon, csak kisebb része kerüljön központosításra, amiből az infrastruktúrát le­het majd fejleszteni. Szük­séges a megyei „vízfej” le­építése és önálló, helyi ön- kormányzatok szabad szö­vetkezésévé átalakítása. Programunk lényege is az, hogy a társadalom a jövő­ben két pilléren alapulhat. Így a demokratikus parla­menten és a népképviseleti helyi önkormányzaton. 9 — Közelednek a választá­sok. Az MDF programja elké­szült ugyan, de hogyan kíván­ják megismertetni a választó­polgárokkal? — A közeljövőben könyv formájában is kiadjuk, így minden érdeklődő számára hozzáférhető lesz. 9 — Figyelve az országos gyűlést, rendkívül magabiztos­nak látszott az MDF. Néha úgy tűnt, mintha már „lefutott ügynek” tartaná a választásokat. — Erről szó sincs. Az igaz, hogy a fórum egységes, tar­tással rendelkező szervezet, ami nagy erő lehet a válasz­tásokon. Jóslásokba azonban könnyelműség lenne bocsát­kozni. Az biztos, hogy koalí­cióban látjuk szervezetünk jövendő parlamenti műkö­dését, de a választások előtt nem beszélhetünk még le­hetséges partnerekről. Dönt­sön a nép. Természetes, mint politikai szervezet, jó sze­replésre törekszünk a hely- hatósági választásokon, a képviselőválasztásokon meg­céloztuk a relatív többség megszerzését, a köztársasá- gielnök-választásokon pedig (ha lesz) győzelemre törek­szünk. Krausz N. Tamás nyok adókedvezményben ré­szesülnek és a városi tanács pénzügyi osztálya minden alapítónak és az alapítvány­ban részt vevőnek megfelelő igazolást ad ezen adókedvez­mény igénybevételére. * * * A kórházi alapítvány ala­pító tagjai: Orosházi Álta­lános Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet, Panmonglas Ipari Rt., állami gazdasági, baromfifeldolgozó vállalat, Battonya—Dombegyház és Vidéke ÁFÉSZ, Béke Mgtsz, Békés Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, Dózsa Mgtsz, Előre Mgtsz, Építőipari Kútfúró és Ka- zámépítő Szövetkezeti Válla­lat, Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat, Gáz- és Olajszállító Vállalat, Hala­dás Mgtsz, izraelita hitköz­ség, Kazángyártó és Építő­ipari Szövetkezet, Kossuth Mgtsz. Lenin Mgtsz, mező- gazdasági kombinát, Dél- Magyarországi Nyersanyag­hasznosító Vállalat, Munká­csy Mgtsz, Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vál­lalat, Október 6. Mgtsz, Rá­kóczi Mgtsz, Széchenyi Mgtsz, Szász János Oroshá­za. gádorosi takarékszövet­kezet, Tojástermelő Közös Vállalat, Űj Élet Mgtsz, Unicon Ruházati Vállalat, Vas-Műanyagipari Szövetke­zet, Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat, Viharsa­rok Mgtsz, városi tanács egyesített gyógyító megelő­ző intézete, Orosházi Városi Tanács V. B. A nemrég megalakult ku­ratóriumi névsor: áfész, Orosháza; üveggyár, Oroshá­za; Dózsa Tsz, Szarvas; me­zőgazdasági kombinát, Me­zőhegyes; városi tanács kór­ház, Orosháza. Cs. I. Unom a politikát! Megcsömörlöttem, elegem van, lúdbörös leszek minden programtól, nyilatkozattól. Élni szeretnék: dolgozni, és örülni is a munkámnak. Jó polgárt megillető biztonság­ban tudni magam. Sőt! Kispolgár is szívesen lennék, ezerszer kigúnyolt emberke, aki megszületik, tanul vala­micskét, szeret, családra kuporgat, néha elgondolja, hány hét a világ, félelmek nélkül néz az öregség elé, és borra­valót pincérnek osztogat, nem az orvosoknak. Beteg álla­potot jelez, ha folyton „állást kell foglalni”, ha szemé­lyesen is részt kell venni a tülekedésekben. Ami az írást illeti — tanúm az ég —, szívesebben kanyarítanék ripor­tokat, írnék mesét, tárcákat, színikritikát, bármit, csak ne ingerelnének szünet nélkül a mindennapok feszültsé­gei. Tudom, a kedves olvasó is túltelített a politizálástól. Az enyémtől különösen. Ezúton közlöm tehát, ha egyszer — remélem, a közeljövőben —, abbahagyom, vagy csak megritkítom magánvéleményeim közlését, nem azért lesz, mert kimerültem, megfúrtak, vagy beijedtem a maffió­zók fenyegetéseitől. Éppen csak idegen számomra ez a heves közéletiség. És itt a bökkenő! Nagyon sokan va­gyunk, akiknek nem volt szokása „hozzászólni”, s ebből, ugye, komoly bajok származtak. Mire lehetőségünk adó­dott hallatni a hangunkat, már csak a fuldokló hörgése bugyborékol gégénkből. Most nem szabad elhallgatni, mert akkor csúnya csend következik, temetői némaság. Ha csak kétségbeesett kapálódzás volna, amit művelünk, akkor is tenni kell, mert a mozdulatlanság megdermeszt. S ha elindulunk végre a jó reményeket ígérő úton, bi­zony menni kell, ha fáj is, tovább, tovább, tovább. Nem a kakas kukorékolására hasad a hajnal, de mind­nyájunk hangja szükséges, hogy fölerősödjék a kórus, amely az új idők jövetelét dalolja. Talán még időben esz­mélünk, amikor megrepedt, de nem omlott össze a gaz­daság, szűkösen bár, mégis élünk, van kenyerünk és éle­dezik a hitünk. Lehet itt kezdeni valamit! Éppen csak el­szoktunk attól, hogy meggyötört testünk verejtékén túl, gondolatainkra, véleményünkre is szüksége lehet pöf- feszkedő hatalmaknak. Okos reformok korában, jaj, meg ne tévesszen, pozíciójukért reszkető kaméleonok csipo­gása. Régi lemezeik túlsó oldalát forgató betonkoponyák rémisztgetéseitől se féljünk. Rettegni csak önmagunktól lehet, hogy belefáradva e szokatlan pezsgésbe, feladjuk, kimerülnek agysejtjeink, és újra mások gondolkodnak helyettünk. Üdvözlet a henteseknek! Ismerősöm újságolta, hogy a húskombinátban különösen a kétkezi munkások vitatkoz­nak írásaimról. Köszönöm a figyelmüket. A konzervgyá­riakét is. Nekik szólnak dadogó soraim. Csak egymás gondolataiba fogódzva tudunk jobbítani életünkön. Min­dig elképzelek magamnak ismeretlen embereket, a nagy- gyantéi pedagógustól, kevermesi önkéntes tűzoltóig, akik­kel szót válthatok, s néha egy a gondolatunk. Remélem, ők is úgy látják, hogy most, zilált időkben, felajzott re­ményekkel, nem szabad befogni pörös szánkat, hiszen fe­lelősek vagyunk a holnapokért. Igaz, a demokrácia — a köznép részvétele az ügyek irányításában —, nem hoz gyors eredményeket, különösen, ha a gazdaság már meg­feneklett. De éppen a káros politika juttatta ide az or­szágot, s amíg a szerkezeten nem igazítunk, fellendülés se kezdődhet. S ha majd csak heveskedő férfiak vasár­nap esti kocsmai időtöltése lesz — sok más egyéb mel­lett — a politizálás, mosolyogva gondolhatunk azokra az időkre, amikor a jó választások előtt, számunkra is szent ügy volt e fura, néha veszedelmes játék. Öreg barátommal találkoztam tegnap. Rosszindulatú daganatot operáltak ki belőle, injekciókon él. Fanyar mo­sollyal mondta, hogy örömmel olvassa írásaim, szeretne még sokszor találkozni velük. Mondtam, rajtam ne múl­jék. Elköszöntünk, sokáig néztem utána. Amint picire zsugorodott alakja eltűnt a távolban, arra gondoltam, mindnyájan megyünk, megyünk az ösvényen, kapaszko­dunk virágos célok felé, és egyszer majd hopp, nincs to­vább. De amíg erőnkből futja, menni kell, ziháló tüdő­vel, magunkat biztatva szüntelen. Andódy Tibor A Borsodi Vegyi Kombinátban csaknem négymilliárd fo­rintos költséggel új üzemet építenek, ahol a poiiuretán- termékek egyik fontos alapanyagát, a metiléndifenil-diizo- cianátot — MDI — gyártják majd. A létesítmény építése befejezéséhez közeledik, rövidesen megkezdik a gyártási rendszer „élesztősét” és még az idén elkezdik a próbagyár­tást is. A szerelők rövidesen befejezik a berendezések sze­relését Fotó: Kozma István

Next

/
Oldalképek
Tartalom