Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-24 / 252. szám
O 1989. október 24., kedd TT fi tarhosi győztes Amerikában Egy hihetetlen zenei karrier, mely útba ejtette Békés-Tarhnst is A budapesti számok hétjegyűéit — világosít fel rendíthetetlen kitartással a női hang, amikor ki tudja hányadik próbálkozásomra a hívott számon kicseng a készülék. — Gyakoroltál, ugye? — szegezem bemutatkozás helyett a kérdést a vonal túlsó végén csodál kozónak, majd felfedve szándékomat, régi ismerősként üdvözöljük egymást. — A legjobbkor hívtál, néhány nap múlva utazom — mondja partnerem, és kérdésemre úgy ejti ki New York nevét, mintha a szülőfalujába ruccanna haza, Gesztelyre. A Hernád völgyében elterülő kis falu háromezer lelket sem számlál, az ottaniaknak az iskola, a mozi, a kultúrház jelenti a szellemiséget. -Az igényesebbek Miskolcra járnak be tanulni, szórakozni. A helybéli patikust, Krausz urat és a feleségét mindenki ismeri. Még tán azt is tudják róluk, hogy a távoli Békésből kerültek egykor arra az északi vidékre. Gyuláról és Békéscsabáról. Jó pár éve már ennek, azóta tősgyökeres gesztelyieknek számítják őket a faluban. Két lányuk közül az idősebb, Adrienne ritkán látogat haza. — Kilencéves koromban Hetényi Margitnál kezdtem zongorázni a helyi munka- közösségben — folytatjuk a telefonbeszélgetést. — Volt otthon egy régi hangszerünk, a hallásomat is dicsérték, érdekelt a dolog. Tanárom javaslatára később Miskolcra jártam, majd felvettek a zeneművészeti szakközépiskolába. Ott is jó kezekbe kerültem. Torma Gabriella és Kiss Zsuzsa lett a tanárom. Nekik köszönhettem, hogy bekerültem a Budapesti Zeneakadémiára, ahol most utolsó éves vagyok. — Ez igen szűkszavú életre jz! — Huszonkét évesen még nem lehet múltja az embernek — szabadkozik szerényen Adrienn. — A legutóbbi sikered, melyhez szívből gratulálok, mégis elmondatja velem, amit tudok rólad... Apró termetű, törékeny gyermek volt Krausz Adrienne a zeneiskolások országos versenyén, amikor 1980- ban Nyíregyházán találkoztam vele. Kiugró teljesítményével első díjat szerzett, és ezt a győzelmet újabb követte négy év múlva Tarho- son, ahol a zeneművészeti szakközépiskolások között a nagydíjat nyerte el. Itt kapta jutalmul a Jeunesses Szervezettől a részvételi lehetőséget a Senigaliában megrendezett junior zongoraversenyre, ahonnan 1985-ben szintén első díjjal tért haza. Távirati stílusban a többi siker: 1987 Frankfurt: Hinde- mith-különdíj, 1988 Sidney: a világ egyik legrangosabb zongoraversenyén 12. díj és Zürichben, a kamarazenei versenyen a legjobb zongorakísérő díja. Túl sok ez így egyszerre, mintha csak versenyből, fényből, ' ragyogásból állna a világ. A sikerek •mögött feledésbe merülnek a felkészülés kemény napjai. — Hogyan .érzi ezt az, aki töményen éli át a megméretés pillanatait, és az életét teszi arra. hogy kibontsa és konokul tökéletesítse magában mindazt, amivel a sors megáldotta? — A kívülállók azt hiszik — válaszol Adri —, hogy egy muzsikus reggeltől estig gyakorol. "Ezt sem szellemileg, sem fizikailag nem lehetne bírni. Hogy naponta mennyi időt töltök a hangszerem mellett, magam döntöm el. A kedvem, a pillanatnyi testi és lelki kondícióm, az elfoglaltságom, mind befolyásoló tényezők. A Zeneakadémián az ötödéveseknek alig van órájuk, ez már a felkészülés éve a diplomakoncertekre, a versenyekre, a kamarazenére. Szerencsére az utóbbi terén elégedett lehetek. Ismerősök, barátok, kollégák gyakran hívnak partnerül a fellépésükhöz, az együttmuzsi- kálás szerves része az életemnek. Sűrűn előfordulok a rádióban, tanácsaival nagyon sokat segít két kamarazene-tanárom, Rados Ferenc zongoraművész és Kur- tág György zeneszerző. — És Cincirattire ki készített föl? — A '88-as sidneyi versenyen a zsűri elnökétől kaptam a meghívást Amerikába. Főiskolai főtárgytanárom, Nádor György zongoraművész — az idén Tarhoson volt zsűritag — szakmailag és emberileg mindent megtett értem, és nagy segítséget adott a kiutazásomhoz Klenjánszky Tamás, az Interart Fesztiváliroda igazgatója. így juthattam el idén nyáron Cincinattibe, ahol amerikai, szovjet, venezuelai, angol, francia, nyugatnémet és csehszlovák zongoristákkal mértük össze tudásunkat. A verseny rögtön a középdöntővel kezdődött, ugyanis a 13 résztvevő előzetes válogató vagy meghívás alapján jöhetett ide. Kétszer harminc perc alatt négyféle zenei stílusból kellett bemutatkoznunk, ennek alapján heten jutottunk tovább, ahol tetszés szerinti műsort játszhattunk hatvanperces időtartamban. — Bach, Mozart. Beethoven neve mellett nagy magyarjaink ■ müveit is bemutattad a programodban? — Igen. Liszt: I. Mephisto-keringőjét, a Manók táncát és Bartók: Op. 14-es Szvitjét is játszottam a zsűrinek. — Ezek szerint nem a nagyközönség előtt zajlott a verseny? — Cincinatti egy közepes nagyságú amerikai város. A szállodai tükörterem, ahol a verseny volt, a mi Zeneakadémiánk nézőteréhez hasonlított. Ez többé-kevésbé mindig megtelt érdeklődőkkel, a döntő idején pedig zsúfolt ház volt. A Balwin cég hangversenyzongoráját abban a városban gyártották, külön érdekesség, hogy műanyag billentyűkkel, mivel az elefántcsont billentyűk használatáról már a Stein- way cég is korszerűbbre tért át az állatok védelme érdekében. — És mi történt a döntőben? — Liszt: Esz-dúr zongora- versenyét játszottam zenekarral. Egy 24 éves argentin fiú és egy 27 éves ukrán lány volt az ellenfelem. A nyolctagú zsűri az én teljesítményemet értékelte a legjobbnak. így megnyertem az első díjat, amely nem más, mint: bemutatkozó koncert New Yorkban, a Lincoln Center Alice Tulb' Hallban és három hangverseny jövő márciusban Cincinattiben. — Szüleid mit szóltak hozzá? — Sírtak az örömtől. Egyszerűen még nem tudják felfogni. Mert ez nem kézzelfogható valami, hanem kapu a további lehetőségek felé. Senigaliában egy Kawai- pianínót nyertem, s a hazahozatala körüli vámügyi herce-hurca után még azt sem akarták elhinni, amikor egy nyugatnémet cég könyö- rületből a házunkig szállította a nyereményemet. A sors iróniája, hogy a jótékony kamion oldalán ez a név díszelgett: Kraus und Pabst, a falubeliek nem kis derültségére. — A közérzeted? A terveid? A jövőd? — Nem tudom. Még mindig nem érzem, mi történt velem. Teli vagyok várakozással és reménnyel. Anyagilag a szüleim segítenek, tagja vagyok a Fesztiválzenekarnak, idén még ösztöndíjat is .kapok a főiskolán, néha jön egy kis pénz a rádiótól, de aztán ki tudja, mi lesz. Művésznek készülni mindig is bizonytalan dolog volt bárhol a világon. Pedig tanítani még nem szeretnék, nem tudom, mit fogok csinálni. Várok, várok. A zene talán majd segít! — így legyen! F. Pálfy Zsuzsa Már 110-en lakják Szállás, de nem otthon Nagy a sürgés-forgás az áttelepültek békéscsabai, Kétegyházi úti átmeneti befogadó-állomásain. Szinte egyidőben érkeznek a bútorok és a lakók. Az udvaron álló teherautóról épp a földszinti ebédlő székeit pakolják le. Az emelet sem sokkal csöndesebb. — Itt már majdnem teljes a létszám — tessékel be az egyik szobába Balogh István, az első lakók egyike. — Tíz férfi lakik itt ma reggel óta, közülük négyen tudnak magyarul. — Hogy tetszik itt? — érdeklődöm. Kissé megillető- dötten bólogatnak, aztán lassan beszédesebbé válnak. Az emeletes tábori ágy alsó fekhelyén ülő Varga János például örömmel számol be arról, hogy valószínűleg el tud helyezkedni eredeti szakmájában, kosárfonóként. Bánics György, aki mozgássérült, törve a nyelvet mondja el, hogy szabó szakmunkás és tv-szerelő, de sajnos, eddig nem kapott állást. A szemközti szobát a Szász-család lakja. A hét végén érkeztek Aradról. Az asszony és a két gyerek — Artúr és Tünde — az édesapa után jöttek, aki most valahol a Balaton környékén dolgozik. — Nem is tud róla, hogy itt vagyunk — kesereg az asszony. — Igaz, elég hirtelen határoztuk el, hogy átjövünk. Berendezett kertes házat hagytunk hátra, de nem sajnálom ! Szakácsnő vagyok, majd csak találok munkát. — Nagyon szép itt minden — lelkendezik a kisfiú. — Tele vannak a boltok, és az emberek is kedvesek. — Sajnos, egyik gyermekem Romániában maradt — panaszolja Szászné. — ö már 18 éves, és úgy döntött, hogy elvégzi az iskolát. A szoba kényelmes, de nem igazán otthon. Igaz, átmeneti szállás ez, s csak addig lakják az áttelepültek, míg nem találnak állandó munkát, ■— Már Uö-en költöztek be; a csabai KISZ-táborból mindenki eljött, s várjuk a tarhosiakat, hiszen mindkét tábor megszűnt — szakít időt néhány mondat erejéig 'dr. Pethő Attila, a szállás igazgatója. — Szerda óta folyamatosan szállítják a bútort. Az ágyakat a honvédségtől kaptuk, a többi berendezés új. Szombat, vasárnap is dolgoztunk, de van még bőven tennivalónk. Az ebédlőben még üresen állnak a nemrég lepakolt székek. A szállás lakói ma már itt vacsoráznak G. K. Megyei KPVDSZ-ilís Képtelen pénztelenség Békéscsabán a szakszervezetek székházában tartották a minap a KPVDSZ megyei össztitkári értekezletét, melyen részt vett Vass János, a KPVDSZ főtitkára és Fo- dorné Birgés Katalin, az SZMT .vezető titkára is. A tanácskozáson kiemelten foglalkoztak a bolti dolgozók alacsony bérezésével, hiszen sokak keresete még most sem haladja meg a havi 4 ezer forintot. Szinte kilátástalan helyzetben vannak azok a fiatalok, akiknek ennyi fizetésből kellene jövőt tervezniük, családot alapítaniuk. A tagság sérelmezi, hogy a vezetői béreket nem maximálják. A keresetek közötti nagy különbségek ellentéteket szítanak a Fortélyos frizurák mesterei Békési a legjobb fodrász Nagyszerű Békés megyei sikereket hozott az október 22-én Budapesten megrendezett országos Kiosz-fodrász- bajnokság, melynek szervezője a Kiosz-fodrászákadé- mia volt. A tanulók versenyében Dercsényi Anita (Kiosz, Békés) lett összetettben az első helyezett, harmadik pedig Mihály Ferenc (Kiosz, Békéscsaba) —, ő ezen belül a gálafrizura kategóriában első díjat nyert. A felnőttek mezőnyében Veressné Kertész Nikoletté (Kiosz, Békés) modern nappali frizurájával a negyedik helyen végzett. A sikeres versenyzők trénerei ; dr. Gyöngyösi Györgyné, Maj- láth Mihály és Szeverényi Mihály. vállalatokon belül. A kereskedelemben elindított vállalkozások, a privatizálás is bizonytalanná teszi a dolgozókat. A vállalkozások szükségességét megértik, viszont azokban pénz híján részt venni nem tudnak, és félnek attól, hogy munka nélkül maradnak. A hozzászólók elmondták azt is, hogy a tagság kéri: a KPVDSZ és a SZOT számoljon el a tagdíjakból befolyt összeggel. Választ várnak a létszámcsökkentések mértékéről és azok végrehajtási módjairól. Szó esett az ülésen a KPVDSZ szervezeti felépítéséről is. Az eddig működő megyei bizottság helyett a szakszervezeti érdekek koordinálására és az alapszervezetek segítésére megyei tanácsadó testület alakult. Ennek konkrét feladatai közé tartozik a kollektív szerződések megkötése, a bér- és szociálpolitikai elvek kidolgozása. Felvetődött, hogy a pénzintézeti, valamint a vendéglátóipari és idegen- forgalmi szakmai szakszervezet ki akar lépni' a KPVDSZ-ből, s önállóan kíván működni. Vass János főtitkár ezzel kapcsolatban elmondta, hogy végső döntést e kérdésekben csak a szakmai szakszervezetek kongresszusai hoznak. Az értekezlet végén az szb-titkárok újra Hankó Györgyöt választották megyei titkárnak. Ny. L. H Magyar ENSZ Társaság ENSZ-napi felhívása Október 24-e, az ENSZ napja alkalmából a Magyar ENSZ Társaság felhívást tett közzé. Ebben kifejtik: a politikai intézményrendszer átalakulása egyre inkább lehetővé teszi törvényeink összhangját az ENSZ alapokmánya ^szellemében vállalt nemzetközi kötelezettségeinkkel. Ebből következik az az igény, hogy a magyar politikai rendszerben ne kapjanak helyet többé az ENSZ alapokmányával ellentétes célok és törekvések. A Magyar ENSZ Társaság felkéri a politikai pártokat és szervezeteket, hogy programjaikban szenteljenek teret az ENSZ keretei közötti együttműködés támogatásának, s az alapokmányban foglalt elvek hazai érvényesítésének. Magyarország földrajzi és stratégiai helyzeténél fogva csak a politikai konfliktusoktól, a katonai fenyegetésektől és a háborús feszültségektől mentes világban bontakoztathatja ki és érvényesítheti társadalmi és politikai életének új, demokratikus formáit és értékeit. A felhívás rámutat: a világ és különösen Európa a megosztottság és a feszültséggel teli évtizedek után joggal reméli egy békésebb korszak kibontakozását. Az államok szuverenitásán alapuló együttműködés most olyan realitássá válhat, amelyet nem árnyékol be, nem tesz illuzórikussá a fegyveres erőkre épülő és a, kollektív biztonság eszméivel ellentétes hatalmi rendszer. Napjainkban még a leghatalmasabb, leggazdagabb országok sem képesek egyedül megküzdeni olyan globális gondokkal — olvasható a felhívásban —, mint amilyenek például a ^környezeti feltételek romlása, a terrorizmus és a kábítószerek terjedése. Az államok .többségét alkotó kisebb országok — köztük Magyarország — számára különösen fontos a nemzetközi együttműködés feltételeinek javítása. Munkát találni —, ez a legfontosabb Fotó: Fazekas Ferenc Hz nem Tarhos ... ez Frankfurt, ahol Adrienne egy hangszerkiállításon ült zongora mellé
