Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-02 / 232. szám
1989. október 2., héttő o IZUtlUmci Uj elnöke van az örménykút! téesznek Kiállítás a „Téglában” Ültess egy törpefát, és bízd fiadra gondozását! Pásztor Józsefné először lát bonsait Fotó: Fazekas Ferenc Rendkívüli közgyűlést tartott pénteken az örménykúti Felszabadulás Tsz Szarvason, a művelődési házban. A közgyűlés legfőbb feladata az új tész-elnök és tsz-vezető- ség megválasztása volt. A régi vezetés mandátuma eredetileg 1990. márciusáig szólt, de a szövetkezet lényegében már 1988. december 15-e óta, Komár Pál súlyos betegsége miatt elnök nélkül maradt. A teendőket 9 hónapig Szirony György elnökhelyettes látta el, de ő már februárban korengedményes nyugdíjaztatását kérte, amit július elsejével meg is kapott. A választás előtt a közgyűlés alapszabály-módosításokat fogadott el, melyek alapján megszüntették az általános elnökhelyettesi funkciót és a vezetőség létszámát 15 tagról 13-ra csökkentették. A szavazáson -<~ sokak meglepetésére — a tagság annyria egységesen állt ki Becsei József, volt fő- agronómus mellett, hogy más potenciális jelölt nem is akadt. Az új elnök melletti vezetőség viszont szinte teljesen kicserélődött, 8 új embert választottak. A szavazás után a szövetkezet utóbbi négy és fél éves munkájáról, eredményeiről Komár Pál számolt be. A leköszönő elnökkel arról beszélgettünk, hogy mit tart az elmúlt 9 év legnagyobb sikereinek, és hol érzi úgy, hogy hibázott. — A növénytermesztésben a gabona-termésátlagok növekedését, az állattenyésztésben a sertéságazat fejlesztését emelném ki sok más mellett. Gépi beruházásaink száma is fokozatosan emelkedett az utóbbi időben. Hibámnak azt tartom, hogy nem tudtam úgy hatni a középvezetésre, hogy mindent kiadjanak magú,cool a szövetkezet és a tagság érdekében. Sajnálom azt 's, hogy csak az alaptevékenységekkel tudtunk foglalkozni, a melléküzemágak létrehozása nem sikerült. Az új elnököt, Becsei Józsefet arról kérdeztük, milyennek látja a tsz, illetve a maga helyzetét. — A legfontosabb feladat ezt az évet a tervnek megfelelően lezárni. Továbbtervezgetni, ülésezni most nincs idő, hiszen az október és a november a mezőgazdaságban két nagyon munkaigényes hónap. A későbbiekben tovább kell folytatni az új alapszabály kidolgozását, a bérek körüli problémákat valahogy rendezni kell, bár- az áremelésekkel nem tudunk lépést tartani. Fontosnak tartom szakembergárdánk felfrissítését és a tagok körégen kialakult vezetőellenes hangulat megszüntetését. Ny. L. Az előadást már megkezdték. A bonsai egyik hazai tudója értőn magyaráz. Lehetnek kétszázan, ami, ha azt vesszük figyelembe, hogy szombat délelőtt van, nem is lebecsülendő létszám. Az elmúlt hétvégén Békéscsabán, a Tégla Közösségi Házban törpefák, bokrok előadással egybekötött Kiállítását rendezték meg. A nagyteremben Sóspataki Ferenc, a bonsai országos egyesületének főtitkára diafilmen mutatja be az ország legszebb törpe növénycsodáit: — Felvetődött már sokakban, hogy kínozzuk, gnóm- má tesszük a fákat. ICé’.de- zem én, a kertészek nem ezt teszik? Vágják, nyírják, kötözik a fákat a gyümólcsho- zam kedvéért. Mi ezt azért tesszük, hogy gyönyörködjünk bennük. Nem tudom, ismerik-e azt a japán mondást: „Ültess egy törpefát, és bízd fiaara gondozását, hogy az unokád majd gyönyörködhessen benne... Igaz. Valóban így van. Hiszen ahhoz, hogy az eredeti formájára nőjön, törpe változatban is el kell telnie 20-30 évnek is ...” A teremben, ahol az apró fácskákat kiállították egy csabai fiatalasszony, Pásztor Józsefné gyönyörködik a cserépben nevelt nem mindennapi növényekben. — Én semmit sem tudtam eddig a bonsairól. Olvastam a kiállításról, eljöttem megnézni. Igazán nagy élmény . . . Novák Attila és felesége rajztanárok, szintén a megyeszékhelyről : — Minket inkább esztétikailag izgatott ez a kiállítás. Valószínű, munkánk során felhasználjuk a látottakat. Olyan ez, mintha valaki a természetet bevinné a lakásba, fák, bokrok képében. Nem túl sokat tudunk a bonsairól, de biztosak vagyunk abban, hogy gyakori foglalkozást és hosszú éveket igényel felnevelésük... Szűcs Antalné Békésről érkezett: — Régen foglalkoztat a bonsai. Gyönyörködöm bennük, és ha azt olvasom, hogy valahol a közelben kiállítás nyílik, veszem a fáradságot és elmegyek megnézni. Elárulom magának, életem nagy vágya, hogy egyszer hozzájussak egy cserép fács- kához. De azt hiszem, a vágy, vágy marad, hiszen sok ezer forintért vehetnék olyat, ami igényemnek igazán megfelelő lenne... A szervezőktől megtudtuk, hogy a két nap alatt 600 felnőtt és 150 gyerek látogatta meg a kiállítást. És ami érdekesebb, 60-an jelentkeztek, hogy egy leendő klub tagjai lehessenek majd. B. V. Sok mindenben hittünk... „0 férfi képes legyen eltartani családját” Az MSZMP kongresszusára készülve a megválasztott küldöttek különböző találkozókon vesznek részt. Elmondják politikai nézeteiket és véleményt cserélnek a környezetük párttagságával. Írásunkban egy olyan idős párttag gondolatait adjuk közre, aki már a felszabadulás előtt is kommunista volt. Szverle Imre bácsi parasztember. Közel jár a 70-hez. Mezei munkásként részese volt a tsz-szervezésnek, s egyik alapító tagja a Szentetornyai Petőfi Termelőszövetkezetnek. Később ugyanitt tsz-elnök, majd párttitkár, jelenleg nyugdíjas. Orosházán él, a 2-es számú körzeti pártalapszervezet aktív tagja. Imre bácsi az alábbiakat ajánlotta az orosházi küldötteknek. „Mit adnék én a kongresz- szusi küldötteknek útrava- lóul abba a bizonyos tarisznyába? Először is felhívnám a figyelmüket arra, hogy nem az a hagyományos munkásosztály dominál ma Magyarországon, mint amelyik a két párt egyesülésének időszakában megvolt. Ma, ha egyáltalán munkásosztályról beszélhetünk, akkor ehhez hozzátartozik a kétkezi munkáson kívül a mérnök, meg az orvos is. A jövő szempontjából ez el is döntötte a párt sorsát, vagyis, hogy kié legyen a párt. Szerintem azé, aki a haladásért, a jövőért cselekszik. A másik, amit hiányolok a párt programjában és jó volna szóvá tenni: a gazdaság kérdése. Foglalkozik ugyan a tervezet a gazdasággal általában, de hogy ki a tulajdonos, azt nem mondják ki és ez zavarja a munkást, a mérnököt, de a nyugdíjast is. Én azon csodálkozom, hogy ebben a zűrzavarban még bemennek az emberek az üzembe, még hajnalban felkel a tehenész és megfeji a tehenet. Csodálkozom, hogy még van a boltban tej. Ez a nép tud dolgozni, de nem lehet kétségek között hagyni. Már 1945-ben párttag voltam. Hittem abban, amit csináltunk, épült az ország. Hittem az ígéretekben. Úgy gondoltam, a gyerekeinknek majd könnyebb lesz. A mi nemzedékünk ezért lett kommunista. De nem így lett! Sok mindenben félrevezettek bennünket. Persze, voltak jó dolgok is. A mi életünk lassan a vége felé jár, s nemcsak magammal, hanem a gyerekeimmel is szembekerülök. Nem a generációs problémák miatt, hanem azért, mert feléltük a jövőjüket. A gyermekeink rohannak, idegesek, a saját csemetéjükkel sincs idejük törődni. Úgy látom, nem eléggé családcentrikus a párt programja és így nem is elég vonzó. 35 négyzetméteres bérházi lakásban lakom, felneveltem hat gyereket. Mindnek van szakmája. Nehezen éltünk, de szeretetben. Nyugdíjas vagyok, így minden nyáron látom a csellengő kamaszokat. Felügyelet nélkül, kulccsal a nyakukban unatkoznak, vagy különböző csínytevésekkel ütik el az időt. Az én feleségem csak 1960 óta állt munkába, pedig 1946-ban házasodtunk össze. Lett volna lehetőségünk ide-oda elpalántálni a kicsiket, hogy ő is valahol munkát vállaljon. De, mi úgy határoztunk, hogy a gyereknevelés az első. Meggyőződésem, amíg a nevelést másra bízzuk, nem a családra, addig abból sok jó nem származik. Ma az utca neveli az utódainkat, de erről nem a szülő tehet. Kell neki a pénz. Ha előre akar menni ez a társadalom, akkor úgy alakítsuk a társadalmi elosztást, hogy a családfő képes legyen eltartani a saját családját. Az anya ne legyen másodrangú állampolgár azért, mert gyereket nevel. Soha nem tudtuk megbecsülni a gyereket, különösen a több gyereket vállalókat. Pedig a jövő a gyerekszaporulattól függ. Még van egy apró pogácsám a batyuban: a nyugdíjasokról, a szociálpolitikáról szólnék. Szerintem nemcsak egyformán két deci tejet kell adni minden nyugdíjasnak, vagy két-három százalékos nyugdíjemelést, hanem, aki 5-6000 forintot keres nyugdíjként, az kapjon többet valamivel, aki a 20 ezer forintot is megkeresi, az ne kapjon egy fillér emelést sem. Ezt az ösz- szeget osszák széjjel a gyerekesek között. Nekik jobban hiányzik.” Lejegyezte: Papp János Ideológiamentesen _Szombaton Budapesten megtartotta alakuló ülését a Történelemtanárok Egylete. A mintegy 40 alapító tag elfogadta az új egyesület alapszabályát és programját. A Történelemtanárok Egylete céljának tekinti a történelemoktatók szakmai érdekképviseletét és a történelemtanítás színvonalának emelését. A TTE szerint a történelemtanítás teljes megújítására van szükség, s az első lépéseket maguknak a tanároknak kell megtenniük. A program kiemeli, hogy fel kell számolni a tantárgy ideologikus jellegét, és az ideológia uralma helyett az értékek pluralizmusát kell megteremteni. Ugyancsak fontosnak tartja, hogy korlátot szabjanak bármiféle politikai ellenőrzésnek. Hárman a több mint ezer — komondor, kuvasz, puli, mudi, német juhász és más versenytárs közül, „akik” tegnap mutatkoztak be Mezőberényben az országos kutyakiállításon Fotó: Fazekas Fereno Gólyák, merre röpködtetek? Ffiiskolástábor a gyomai kiserdőben Nehéz hagyományt teremteni! Ez volt az első mondata tanárnak, diáknak egyaránt, amikor a gyomai kiserdőben a csabai tanítóképző főiskolások hétvégi gólyatábora felől érdeklődtünk. A szervezők legalább 80 főre számítottak, de végül mindössze 30-an jöttek ösz- sze. Ebből is csak tíz a „tényleges” gólya, azaz első éves. 4 Arra a kérdésre, hogy mi lehet ennek az oka, az érthetően kissé csalódott diákege az egyre nehezebben legyűrhető érdektelenséget említették. Egy jelenlevő tanáruk azonban a szervezés néhány hiányosságára is rávilágított. Tény az, hogy a fiatal felsőoktatási intézmény első vidéki gólyatábora nem úgy alakult, mint ahogy tervezték. Kucsera Emil, a tanulmányi osztály vezetője úgy vélte, jövőre is meg kell próbálkozni vele, mert akik itt vannak, azök jól érzik magukat, tovább kár lenne a főiskolásoknak kihagyni ezt a szép helyet. Megígérte, a következő évben körültekintőbben, alaposabban fognak szervezni, és ők, tanárok is igyekeznek úgy segíteni, hogy biztos legyen a siker. Pártatlan tájékoztatás és esélyegyenlőség A Nyilvánosság Klub Szegeden értekezett A pártatlan tájékoztatásra vonatkozó kötelezettség a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és az MTI után terjedjen ki a megyei napilapokra is, méghozzá minél előbb — vetették fel többen szombaton a Nyilvánosság Klub által szervezett, Szegeden tartott értekezleten. Az MSZMP kezelésében levő megyei napilapok önállóságáról, a nem fővárosi független sajtó helyzetéről mintegy ötven érintett újságíró mondott véleményt, cserélt tapasztalatot. Hirschler Richárd, az értekezlet levezető elnöke kijelentette: minden megyében érzékelhető törekvés arra, hogy a pártok ne sajátíthassák ki a megyei napilapokat. Ballai József, a MUOSZ al- elnöke, a Petőfi Népe főszerkesztő-helyettese pedig azt tette szóvá, hogy a lapoknak nyereségük felét át kell adniuk az MSZMP-nek. A megyei napilapok vezetőinek és munkatársainak hozzászólásaiból kiderült, többségük hasonló cipőben jár. Hiába került le a lapok fejléceiről az MSZMP neve, a függőség jórészt maradt. Nem direkt beleszólással ugyan, hanem olyan módon, hogy a lap vezetője ugyanaz, aki korábban volt, s a megyei lapkiadó vállalatok is az MSZMP-hez tartoznak. Mézes Flórián (Észak-Magyarország) javasolta, hogy a szabad választásokig ne döntsenek a lapok tulajdonosi kérdéseiről. Most tisztázatlan minden — mondta —, s kérte, hogy a megyei napilapoknál dolgozók derítsék fel, annak idején . hogyan mentek át az MSZMP tulajdonába az egyes újságok, a kiadóvállalatok, nyomdák. A független újságok közül a Dátum főszerkesztő-helyettese, Töttős Gábor számolt be a lapterjesztés gondjairól, s bírálta a Magyar Távirati Iroda hírszolgáltatását, mondván, az MTI nem ad ki olyan híreket, amelyek az olvasókat előre tájékoztatnák az eseményekről. A bő kétórás vita után a megyei és a független lapok, a MUOSZ és a Nyilvánosság Klub képviselői nyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyet eljuttatnak az MSZMP kongresszusának, a nemzeti egyeztető tárgyalásnak és az Országos Sajtó- szolgálatnak. A nyilatkozatban javasolják, hogy a nemzeti egyeztető tárgyalásokon foglalkozzanak a megyei kiadóvállalatok tulajdonlásának kérdésével. A megyei napilapok teremtsenek esély- egyenlőséget a pártok és szervezetek számára. E lapok egyetlen pártnak, mozgalomnak se lehessenek kisajátított szócsövei. A súlyos pénzügyi helyzetbe került független lapok támogatására társadalmi összefogásra van szükség, ugyanígy újabb helyi újságok alapításának elősegítésére is. Meg kell teremteni e lapok munkatársainak egységes fellépésére szolgáló fórumot. Kezdeményezik a már létező és még megalapításra váró független lapokat támogató demokratikus sajtóalap megteremtését. Ajánlást fogalmaztak meg a nemzeti kerekasztal számára. Ebben a pártatlan tájékoztatás alapelveit foglalják össze, a különböző politikai erők egyenrangú kezelésére hívják fel a figyelmet, valamint arra, hogy azonos feltételeket kell biztosítani a választásokra való felkészülésben a pártoknak, szervezeteknek. \
