Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-04 / 234. szám
1989. október 4., szerda Mindenki elutasította őket — Amikor messze-kerül a jogállamiság az igazságtól — n városi tanács másképp látja? — Én is énekeltem abban a kórusban — mondja a mellettem ülő lány a Két- soprony felé tartó autóbuszon, amikor beszédbe elegyedtünk. Igaz, nem voltam valami stabil hang, de szerettem oda járni... Ilyen véletlen találkozás után csak még kíváncsibb lesz az ember, hogy egy eldugott, kis helyen miért nem halódik a máshol már régen eltemetett, megsiratott kórusmozgalom. Szák Kocsis Péterrel, a kétsopronyi énekkar ■ vezetőjével a tanári szobában beszélgettünk. Elmondta, hogy két éve tanít ezen a helyen, és amikor ide jött, azzal fogadták, hogy itt bizony ő az első „eleven” ének szakos tanár. Ráadásul még az énekórák száma is kevesebb, mert ez nemzetiségi nyelvet oktató iskola. A művésziérzelmi nevelést — amire ilyen módon csökkentett óraszámban van csak lehetőség — megpróbálják a kórusban, a kórussal megvalósítani. A minőségi munkát elősegíti, hogy a körülbelül harminc kórustag a tehetségesebb, jobb képességű gyerekek közül kerül ki. Kottát olvasni ugyan nem tudnak, hallás után tanulnak, de nagyon kellemes, igazi „gyermekkórus”-hang- juk van. Általában akapella (kíséret nélküli) darabokat adnak elő, vagy tanár bácsi gitározik énekükhöz. Repertoárjukon gregoriánok, spirituálék is szerepelnek. — A vallásos tárgyú dalok jobban megérintik őket, mint azok, amelyeket az elmúlt negyven év kórusmozgalmának propagálására írtak. Nem csoda, hisz ezek nagy része fércmű — véli Szák Kocsis Péter. — Hol lépnek fel? — A különböző ünnepi Középkori, főúri és királyi lakáskultúránk egyik fényes, cseppet sem jelentéktelen bizonyítéka a mára sajnos mostoha gyermekként kezelt gyulai vár. Nem kisebb személyiségek lakták a várat csaknem hatszáz éves története alatt, mint Marót! János macsói bán, a Tiszántúl korábban híres törökverője, Zsigmond király hű alattvalója, akit méltán említhetnénk Hunyadi Jánossal együtt, Mátyás uralkodásának Idején pedig Corvin János herceg. Mátyás fia. E két jelentős történelmi személyiségen túl még számos említésre méltó várura, kapitánya volt Gyulának. A XIX. századra azonban a vár angolkerti, romos csecsebecsévé süllyedt. Később rendezték a parkot, régészeti feltárásokat végeztek, valamint múzeumként és a Jól ismert nyári várjátékok színhelyéül szolgál. Nem mondhatjuk azonban, hogy kitűnő egészségnek örvendene. Ügy tűnik, ezt felismerve kezdték el az újabb rekonstrukciókat, kutatásokat. rendezvényeken, amelyek gyakorlatilag az egész község előtt zajlanak. Hívnak szövetkezetekhez is. Az utóbbi időben gyakran fellépünk a katolikus templomban — kiváló az akusztikája. — Gondolom, ez azért nem volt mindig ilyen magától értetődő... — Nemrég az is előfordult, hogy valaki egy — nem templomi — karácsonyi koncertünkön felállt és kiment. Ma már azért sokkal köny- nyebb. — Biztosan sok szép eredményük van! — Az Éneklő ifjúság arany minősítése, a Balázs Béla pásztói zeneiskolai tanár által alapított díj, a serleg is nálunk van. Elhoztuk az Éneklő Elek fődíját is. Többször nyertünk kórustábort, a nyáron pedig mi szerveztünk egyet magunknak, Bo- dajkon... Itt be kell fejeznünk a beszélgetést, mert így is elloptunk tíz percet a próbából. Miután gyakorolták a következő fellépés számait, a gyerekek is szívesen maEzekröl kérdeztük Höhn József művezetőt, az Országos Műemléki Felügyelőség szegedi kirendeltségének gyulai művezetőségi tagját. — Mikor kezdődtek meg a felújítások? — A felújítás több ütemből áll Tavaly alakult meg a kivitelezési művezetőség. Akkor már állagmegóvási munkákat végeztünk a várszínházt évad előtt és után. A vár komplex felújítása most kezdődött. Ez apróbb munkák sorozatából áll. A rekonstrukció tervezése még most Is folyamatban van, mert kellenek még feltárási és kutatómunkák a részletes terv kidolgozásához. Egyelőre csak egy irányvonal áll rendelkezésünkre: eszerint a a tető felújítása kezdődik. — Mikorra várható az első szakasz befejezése? — Olyan megállapodás született, hogy Jövőre a munkálatok radnak egy kis eszmecserére. — Nagyon szoktunk izgulni a fellépéseken — mondja egyikük —, de nyugtatgatjuk egymást. — Legjobban az Éneklő ifjúságra készülünk, mert ha harmadszor is megnyerjük a serleget, örökre nálunk marad. — Milyen volt a bodajki tábor? — kérdezem. — Nagyon jó! Koncertet is adtunk, meg volt táncház. Egy lány tartotta, aki általános iskolás korában énekkaros volt. — A gyerekek szeretete és a zene szeretete közvetlenül összekapcsolható a kórusmunkával — ezt mondta befejezésül Szák Kocsis Péter. Ha szívvel-lélekkel csinálja az ember, akkor meg is lesz az eredménye. Kórus- naplójukbah többször is olvastam az alábbi, gyerekké^ írta bejegyzést: énekelni öröm! Hallgatni őket, beszélgetni velük ugyancsak! miatt elmaradnak a benti vár- játékok. A felújítást 1991. május 31-ig kell befejeznünk. Sajnos, ez azt is jelenti, hogy ez idő alatt a várat nem lehet látogatni. — Ki adja a felújításhoz szükséges pénzt? — A városi tanács biztosítja a pénzt a tető felújításához. A végleges tervek után pedig el lehet készíteni a tényleges költségvetést a teljes rekonstrukcióhoz. Valószínű, ahhoz az OMF is hozzájárul majd anyagiakkal. — Ügy tudom, valamikor volt tető a váron. Most egy belső tető készül, ami nem látszik majd kívülről. — A korabeli várról nagy szakmai viták folynak, amelyek még nincsenek lezárva. A most készülő belső könnyűszerkezetű tető pusztán védelmi funkciókat szolgál. Azt, hogy ki lehessen állítani, ne menjenek tönkre a bemutatott tárgyak. H. A. Sarkadon, az Ady Endre Gimnáziumban és Postaforgalmi Szakközépiskolában május 29-én, Diák Betéti Társaság alakult, melynek szervezésére a legutóbbi társasági törvény nyújtott módot. Az iskola a minden valószínűséggel hazánkban egyedülálló, zömmel diákok által létrehozott társaság megalakítását azért kezdeményezte, hogy az az ötvenöt tanuló, akik részt ‘kívántak venni az újfajta gazdálkodási vállalkozásban, felkészülhessenek megváltozott életünkre: vagyis, a középiskola pedagógusaival, dolgozóival — 24 felnőtt lépett be — együtt termeljenek, eladjanak. „Vizet is az úszni tanulóknak!” — fogalmazták meg az iskolában akkor jelmondatukat. Ügy tervezték, a nyári szünetben a felkészülés, az eszközök biztosítása után szeptembertől ténylegesen munkához látnák. Ám közben kiderült, a jelenleg érvényben lévő, a társadalom- biztosítási járulékról szóló minisztertanácsi rendelet szerint — melyet 1975-ben hoztak — egy társasági tagnak havonta és személyenként minimum 350 forintot kell fizetnie. Az iskolában az összeget méltánytalannak érezték, mert becsléseik szerint a tanulók többséíge a jelenlegi körülmények között, de még hosszabb távon sem tudná azt az értéket előállítani, melyet havonként kellene társadalombiztosítási járulékként fizetni. Az iskola vezetése méltányos el— Hogyan került ebbe a táborba? — Tavasszal a kétsopronyi csapat avatóján ajánlották ezt a lehetőséget az országos vezetőség tagjai. Ám nem ment a dolog ilyen könnyen. Három dolgozatot kellett írnom: egy pedagógiai, egy valláspedagógiai és egy néprajzi témájút. Munkáimat a bizottság kedvezően bírálta el, s így elrepülhettem a tengerentúlra, az Eyre-tó déli partjára. — Milyen képzés folyt itt? — összesen 350-en voltunk magyarok a világ különböző részeiből. Magyaror- zágról 24-en utaztunk, volt köztünk jogász, tanár, pap. A diploma alapfeltétele a tisztképzésnek. A táborban csak magyarul lehetett beszélni, s ez főként a kint élő gyerekeknek, a második-harmadik generációs magyaroknak okozott gondot. Többféle képzés folyt: volt magyarságismereti tábor, regős tábor, korvinatábor. Azt kellett tapasztalnom, hogy ezek a gyerekek jobban ismerik a magyarság történelmét, földrajzát, bírálást (kért az Országos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóságtól, egyedi elbírálást a Minisztertanács Hivatalától, végül a miniszter- elnökhöz fordult: mentse fel a diáktársaságot a 350 forintos fizetési kötelezettség alól. „Óriási erőpocsékolás- nak tartjuk, hogy négy hónapig tétlenül kell várakoznunk" — tiltakoztak Sarkadról. Mert bár a rendeletre hivatkozva mindenünnen elutasító választ kaptak, az illetékesek megírták azt is, mivel több kritika érte a minimumösszeget, várhatóan január elsejétől megszűnik. „Az a törekvésünk, hogy hazánkban maradéktalanul megvalósuljanak a jogállamiság követelményei; sem most, sem a jövőben nem teszik lehetővé, hogy a jogszabályok alól — önmagában ésszerű és méltányolandó kérés esetében sem — a jogszabály ilyen értelmű felhatalmazása nélkül kivételt tegyünk” — szólt az utolsó válasz a Minisztertanács Elnöki Hivatalától. Illetve nem az utolsó, mert a középiskola Sarkad tanácselnökéhez fordult anyagi segítségért. Nem is kevésért: kiszámították ugyanis, hogy az ötvenöt tanulónak december végéig összesen 77 ezer forintot kellene fizetnie; ennek ők tíz százalékával megbirkóznának. (A rendelet is úgy szól, hogy a járulék a havi jövedelem tíz százaléka, de minimum 350 forint.) A kért összeg tehát 70 ezer forint! Tud-e segíteni a városi takultúráját, mint a hazaiak. Olyan népdalokat hallhattam, amelyeket nem ismerek, s csodálkozhattam, milyen ügyesen készítik a magyar népviselet jellegzetes darabjait. — A cserkészet egyik feladata a természet megismerése. Milyen leckét kaptak ebből Amerikában? — Még mielőtt a képzés elkezdődött volna, öt napot töltöttünk az erdőben. Csupán néhány alapvető eszközt, például sátorponyvát kaptunk, s ügyességgel, leleménnyel mindent magunknak kellett megoldanunk. Mivel plusz két fok volt és igencsak esős idő, vízhatlan köpenyben, gumicsizmában jártuk az erdőt, szállást készítettünk, hideg vízben mosakodtunk. Ha kint hagytuk az élelmiszert, reggelre megette a mosómedve. Sajnos, a zoknijainkat nem mosta ki... Arra volt jó ez a pár nap, hogy átlássuk; mennyit rontott rajtunk a civilizáció! Mi még csak boldogultunk, de az amerikai gyerekek a maguk túlcivilizált, agyongépesített világából idecsöppennács a -kitaposatlan utakon járó Diák Betéti Társaságnak? — Együttérzéssel fogadtuk a gimnázium kérését — mondta Jakó István tanácselnök. — Az október 12-i tanácsülésen támogató javaslattal állunk majd a testület elé, és bízunk abban, hogy a döntés kedvező lesz. Én teljes mértékben egyetértek az itt folyó iskolakísérlettel, amely a gyakorlati életre nevelést szorgalmazza. Ehhez hozzátartozik úgymond a gazdaság „farkastörvényeinek” ismerete is! De nem értek egyet azzal a rendelettel, amely nem tesz különbséget egy felnőtt, dolgozó társaság és egy iskolai közösség között. Hogyan is kereshetne egy diák tanulmányai mellett havonta 3500 forintot? Vagy azért fizessen az iskola, mert megtanítja tanulóit jártasságra az üzleti életben? Nagyon remélem, január 1-jétől valóban megszűnik az a kötelező minimum összeg, addig pedig igyekszünk segíteni. Mi is reméljük, a tanácstestület úgy dönt, hogy megkezdheti működését a diák- társaság. Átmeneti segítségről van szó, s bár nem kis összegről, erkölcsi értéke ennél is több: a diákok mihamarabb újfajta ismeretekkel felvértezve és a „mégis van igazság a földön” érzésével indulhatnának el annak a bizonyos nagybetűsnek az ösvényein. ve, bizony megsínylették a nomád életet. — Milyen elméleti útra- valót kaptak? — Amerika különböző egyetemein tanító magyar származású professzorok tartottak többek közt lélektanról, jellemnevelésről, népi ismeretekről előadásokat, majd vizsgát kellett tennünk. Ezután kaptuk meg oklevelünket, melyet az amerikai oktatási rendszerben több egyetemi pontra értékelnek. — A megyében egyedül önnek van cserkésztiszti diplomája. Mit jelent ez? — A szervezés, a vezető- képzés irányítása lesz a feladatom. Békés és Csongrád megye az 5-ös körzethez tartozik. Békésben jelenleg három cserkészcsapat működik, s kettő van alakulóban. — Milyennek látja a cserkészet jövőjét? — El kell választani egymástól a külföldi és a hazai mozgalmat. Nyugaton elsődleges célja a magyarság kultúrájának mentése és átadása az ifjabb generációnak. Hogy az Amerikában élő magyarok megőrizték nyelvüket és kultúrájukat, egyértelműen a cserkészetnek köszönhető. Magyar- országon inkább erkölcsi töltése van a mozgalomnak, célja a valláserkölcsi alapon való jeilemnevelés, az egyéniség sokoldalú formálása, ugyanakkor egymás megbecsülésére, segítésére, hazaszeretetére, a természet tiszteletére, a népi kultúra megőrzésére ösztönzi a fiatalokat. S ennek minden korban és társadalomban van jövője. (gubucz) Kiss Katalin Kóruspróba szemből Fotó: B. Fazekas László Felújítják a gyulai várat Szőke Margit II mosómedve megette a vacsorát Lelkész úr, a cserkésztiszt Héhány hónapja tanúi lehetünk az egykor oly népszerű cserkészet hazai újjáéledésének. Hirt adhattunk öregcserkészek összejöveteleiről, s megyénkben alakuló fiatal csapatokról. Nincs szándékunkban értékelni e sokrétű, sokat felvállaló mozgalmat, ám az kétségtelen, hogy a cserkészetet mindig is szerteágazó nemzetközi kapcsolatai tették erőssé. Ma is komoly külföldi kiképző központokról hallhatunk. Hogy mindez nem mese, azt tanúsíthatja Kárpáti László katolikus plébános, a kétsopronyi Hont Cserkészcsapat megalapítója és vezetője, aki ezen a nyáron az amerikai New York állam Fillmore nevű városában vett részt cserkésztisztképző táborban. Az ott tapasztaltakról, élményeiről beszélgettünk. ) ■
