Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-16 / 245. szám
1989. október 16., hétfő o Orosháza, Könd utcai ABC Parizervég, száraz kenyér, bbzlő hűtőpult? Egy kutató a politikai csatározások kereszttüzében ' Hosszú sorok kígyóznak a pénztárak élőtt, a húsospultnál, a zöldségosztályon. Ez nem a hét végi bevásárlóroham, csupán egy szürke hétköznap. Orosházán, a Békés Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat 302. számú ABC-áruházában (Könd utcai ABC-ben) „csúcs” van a hét hat napján. Az eladók és néhány tanulókislány a gyorsan ürülő polcokat tölti fel, míg a többiek a pultok mögött serénykednek. — Három dekával több a felvágott, maradhat? — szegezi nekem a kérdést a fiatal kereskedőlány, majd megköszöni a vásárlásomat és már fordul is — mosolyogva, kedvesen — a soron- következőhöz, a kissé nyűgös, kissé válogatós, a „maga sem tudja mit akar” vevőhöz. Mivel nem tartozom a gyanútlan emberek közé, ráadásul egy panaszos levél nyomán próbavásárlásnak szánom a mait, kibontom a parizercsomagot, és keresem a végeket. Csodák csodája! Nem lelek a szeletek között egyet sem. Átvergődve a kosaras embertömegen, végre eljutok a hűtőpultig, ahonnan „mindig savanyú bűz áramlik”. (Az idézet a panaszos levélből való — a szerző.) Én sem nevezném jázmin illatúnak a tejesládákat, de a jellegzetes tejszagon kívül semmit nem érzek. Abban viszont igazat adok a felháborodott çlva- sónak (aki nem nevezte meg magát, hanem a kollektivitás szelleme által vezérelve a Kossuth Lajos utca lakóinak nevében írta levelét), hogy akad néhány szakadt zacskó, amelyikből tej csordogál. De azt is láttam ám. hogy embertársam hogyan dobja vissza a nem tetsző zacskót! így a még ép három darab literes tejből újabb kettő adja meg magát. A kenyerespultnál én is beállók a „fogdosók közé”. Kifinomult érzékkel és ujjheggyel próbálom megállapítani, vajon melyik cipó a friss és melyik a kőkemény. A vásárlást követően keresem a boltvezetőt. Távollétében a helyettestől, Báthori Árpádnétól kérem el a panaszkönyvet. Nézem a bejegyzéseket. A méltató, elismerő szavak tavaly decemberiek. Ezek után felfedem kilétemet és meghallgatom a másik (ügy)felet is: — A szombati kenyérből marad hétfőre, de arra is volt már példa, hogy a hét első napján a sütőipar küldött száraz kenyeret. Mi is olyat adunk vásárlóinknak, amilyet kapunk. A parizer- végekről csak annyit: utasítás szerint a felvágottak végeit le kell vágni, nem szabad a mérendő áruk közé csomagolni. Javaslom annak a vásárlónak, aki ilyet észlel, hozza vissza! A tejespult higiéniája, tisztán tartása pedig nem lehet kérdés. Sajnos a zacskók gyengék, könnyen szakadnak, ezért folyik ki a sok tej. A ládák tisztán tartását rendszeresen végezzük — tájékoztat Báthoriné. Cs. I. Válaszolnak az illetékesek Helyszínen voltunk Pusztaföldváron A pusztaföldvári hét keretében lapunk lehetőséget adott a falu lakóinak arra, hogy a Helyszínen vagyunk címmel meghirdetett helyi fórumon elmondják napi gondjaikat, orvoslásra váró panaszaikat. Többen felkeresték a tanácsházát egyéni és közérdeklődésre is számot tartó kérdéseikkel. Most ezekre a felvetésekre szeretnénk választ adni az illetékesek bevonásával. — Miattam szenved a falu — panaszkodott az első látogató, Roszkos István. — Amióta itt dolgozom a tanácsházán mint éjjeliőr, a Lenin Tsz elnöke kijelentette tanúk füle hallatára, hogy megvon a tanácstól minden támogatást. Válaszért a tanácselnökhöz, Ádász Jánoshoz fordultunk: — Volt ilyen kijelentés, érezzük is a hatását. Ezek után viszont van az emberben tartás, és nem kér. Az együttműködésről egyébként nekem következő a véleményem. Erről ritkán beszélünk őszintén, annál többet megkerülő óvatossággál és udvariassággal. Amiért ezt tesszük: mindig a tanács a kérő fél. A gazdálkodó pedig kegynek érzi, ha ad. Egy idő után megalázóvá válik ez a helyzet. Tévedés ne essék, nem az együttműködés ellen, hanem e forma ellen háborgók. Együtt gondolkodva, cselekedve kellene előbbre vinni a mi kis faluközösségünket. Nekem a föld kell, nem a pénz! Roszkos István a Lenin Tsz elnökéhez, Szász Lajosihoz intézte következő kérdéseit: — A tsz területén lévő tanya egyik fele az én tulajdonom, a másik rész a szövetkezeté. Meg akartam vásárolni azt a bizonyos másik részt, de a tsz ledúrta a föld színéről. Miért? örököltem 600 szögöl földet, szükségem van rá, mert állatokat tartok, gazdálkodom. A tsz ki akarta fizetni. Nekem a föld kell, nem a pénz! Miért nem kaphatom meg? — Nem tsz-taggal nem foglalkozunk. Olyan emberen nem segítünk, akit hajdanán ki kellett zárni aszö- vetkezetből. Testületi döntés született arról, hogy Roszkos nem érdemli meg a segítséget — válaszolta Szász Lajos. — Különben is a tsz- nek mindennemű tanyaingatlanra elővásárlási joga van. Azzal, hogy ledúrtuk, a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területet kívántuk növelni. A másik kérdésre a válaszom: az öröklés időszakában a törvény nem tette lehetővé, hogy a földet visszaadjuk. A megváltástól most sem zárkózunk el. Roszkos Istvánnak arra a kijelentésére, hogy „rabszolgának érzik magukat a tsz- tagok”, az elnök így reagált: — Termelőszövetkezetünkbe az aktív dolgozó tagok önként jöttek, saját elhatározásukból kérték felvételüket. A szövetkezetből bármelyik nap, beosztásra való tekintet nélkül ki lehet lépni, ezért érthetetlen a megfogalmazás. — A népek nem mernek beszélni, kevés ember meri kinyitni a száját a faluban, ezért én gyűjtöttem össze a sérelmeket — mondta kissé szabadkozva Roszkos István, majd folytatta a problémák felsorolását. — Sokakat sért például, hogy az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ helyi szerve csak nagy tételben biztosít aprójószágot. Nincs liba, csibe helyett kacsát kapnak az előjegyeztetők. Az idős emberek, akik viszont 10-20 kacsát akarnak felnevelni, sokszor hoppon maradnak. Bajok vannak az elosztással! Szőlősi Istvánné, az áfész helyi szervének ügyvezetője konkrét esetre nem emlékezett, amikor felkerestük, viszont javasolta a panaszosoknak, hogy használják a vásárlók könyvét. Megígérte, hogy az észrevételeket továbbítja. Jegyrendszer a faluban? Nagy Miklósné is felkeresett bennünket a tanácsházán, ő a tej- és a kenyérfelírások miatt háborgott. — Mi ez, ha nem jegy- rendszer? — kérdezte. Holecska Béláné, a pusztaföldvári ABC vezetője érthetetlennek tartotta a panaszt: — Nekünk azokra az emberekre is gondolnunk (kell, akik ingáznak, vagy késő délután jönnek be a határból. A felírást általában ők kérik. A 3 mázsás kenyértételből ez körülbelül 20 kilogrammot tesz ki. Egyébként a faluban 7 helyen árulnak kenyeret és tejet. Nlagyné felvetette a nők elhelyezkedési gondjait, valamint a nagycsaládosok helyzetét. Ádász János tanácselnökhöz továbbítottuk a két kérdést. — Pusztaföldvár kifejezetten mezőgazdasági település. Akik eddig nem helyezkedtek el a gazdaságban, azok már nem is szándékoznak. Ezt felmérésekkel tudom alátámasztani: az újkígyósi savanyítóüzem és a BOV munkásszervezője megkereste a földvári asszonyokat, lányokat — nem sok sikerrel. A másik téma kapcsán a következőket mondhatom el: a nagycsaládosok egyesületének helyi csoportja május 8-án alakult. Az idei költségvetésünkben nem tudtunk biztosítani számukra támogatást, jövőre viszont számolunk ezzel. Raktárépületgondjaikat megoldjuk. A nagycsaládosok képviselőjének kijelentésére, miszerint a Lenin Tsz elzárkózott a támogatásuk elől, Szász Lajos tsz-elnök így válaszolt: — Autóbuszt kért tőlem Nagyné május 28-ra. A kérésnek nem tudtam eleget tenni, mert ebben az időpontban a tsz busza már foglalt volt. Közöltem a nagycsaládosok képviselőjével, hogy sem most, sem a jövőben nem tudunk térítésmentesen járművet biztosítani. Balekok és szélhámosok ellen Matuzik István és Kabódi István Orosházáról utaztak Pusztaföldvárra, kezükben a Szabad Föld 38. számával, amelyben megjelent „Itt a pénz, hol a humusz?” címmel egy írás. — Nem gilisztázunk, egyszerűen felháborítónak tartjuk, hogy az OTP balekoknak, szélhámosoknak ad hitelt, több százmillió forintot. Ezt a cikket méltán tartjuk SOS-jelzésnek. Nincs ebben az országban egy ember sem, aki felderítené végre ennek a giliszta- és humuszügynek a szövevényes útját? AI kérdést ezennel továbbítjuk. Aki illetékesnek érzi magát ez ügyben, kérjük, válaszoljon! Csete Ilona „Kein ultimátum: adtam a tárgyalófeleknek” — mondja dr. Kilényi Gáza A parlament kedden kezdődő ülésszakán várhatóan a képviselők döntenek a sarkalatos törvényekről. Az idáig vezető út persze korántsem volt zökkenőmentes, olykor kemény konfliktusok veszélyeztették a békés politikai megegyezést. Ebben a folyamatban talán a kormány került a legnehezebb helyzetbe, hiszen például még soha nem fordult elő olyan eset, hogy egy törvényjavaslatot kétszer terjesz- szen a parlament elé. Dr. Kilényi Géza professzorral, az igazságügyi miniszter helyettesével — aki a közelmúltban járt megyénkben — mindenekelőtt az előkészítés mélypontjairól beszélgettünk, nem feledkezvén meg a jövő latolgatásáról sem. — Professzor úr, ön az utóbbi néhány hónap alatt, különböző fórumokon, három alkalommal is a kormány védelmében kért szót; hangsúlyozván, hogy a testület valóban a nemzeti közmegegyezésre, konszenzusra törekszik. Ezzel aztán viharos szócsaták kereszttüzébe került... — Szeretném mindjárt leszögezni: én nem politikus vagyok, hanem tudományos kutató. Egy meghatározott féladat elvégzésére, ha úgy tetszik — és nem tűnik nagy szavaknak —, egy ügyet szolgálva vállaltam el a miniszterhelyettesi megbízatást. Ez az ügy az ország alkotmányának a megteremtése. Amikor három alkalommal is bejelentettem: a kormánynak eltökélt szándéka, hogy a szeptemberi ülésszakra visszavigye az egyszer már benyújtott törvényjavaslatokat, akkor nem nyomást akartam gyakorolni a nemzeti kerékasztal tárgyalófeleire. Egyszerűen csak arról van szó, hogy szerettem volna jelezni: ennek az országnak van egy felelős kormánya, s itt a felelős kifejezésen van a hangsúly. Ettől a kormánytól ugyanis még a tárgyalófelek közül sem veheti át a felelősséget senki. A történelem ítélőszéke előtt ennek a testületnek kell felelnie. Azért, amit tett, és azért is, amit elmulasztott. — A kormány tagjai érzékelték, hogy nem sodortathatják magukat az eseményekkel. Nem néhetik tétlenül, hogyan folynak, folydo- gálnak a tárgyalások, s ha három hónap alatt nem jutnak eredményre, majd hat hónap alatt, vagy két év múlva. Időközben ugyanis az országban olyan politikai, társadalmi, gazdasági folyamatok mennek végbe, amelyek nem teszik lehetővé, hogy e fontos kérdésekben halogassuk a megegyezést. Annyira rosszul áll c.z ország szénája —, s közben egyre mélyül a bizalmi válság —, hogy a népnek lát: nia kell: van itt két testület — a parlament és a kormány —, amely megpróbál felülemelkedni a pártpolitikai küzdelmeken, a nemzet Parlamentjeként és kormányaként végzi feladatát, s nem a saját érdekét tekinti elsődlegesnek. Amikor tehát én azt mondtam; a történelem órája ketyeg, az idő sürget, akkor nem ultimátumot adtam a tárgyalófeleknek, nem pressziót akartam rájuk gyakorolni, egyszerűen csak érzékeltetni kívántam, hogy a politikai alkufolyamatra rendelkezésre álló idő véges, ellenkező esetben ugyanis az ország eljuthat a kormányozhatat- lanság állapotába. Ezért viszont a kormányt terhelné a felelősség ... — ... Azét a kormányét, amely 1987 nyara óta igyekszik mindinkább önálló arculatot formálni. Sokáig ugyanis az MSZMP politikája határozta meg a kormány munkáját, most viszont a különböző pártok és politikai irányzatok gyako■ rolnak rá nyomást. A helyzete tehát csöppet sem könnyebb. — Egyáltalán nem irigylésre méltó a kormány helyzete. Valóban, korábban a testületre a pártdöntések állami köntösben való megjelenítésének mechanikus feladata hárult. Ez tulajdonképpen megszűnt. A kormány nagyon határozottan törekedett arra, hogy ne csak felelőssége legyen, hanem mozgástere is, hiszen a kettő elválaszthatatlan. Két éve a központi párttestületek — több-kevesebb következetességgel — a korábbi kézi vezérlést egyfajta elvi irányításra váltották fel, ami abból indul ki, hogy a kormánynak csak akkor lehet felelőssége, ha van mozgástere, ezt pedig tiszteletben kell tartani, még annak a politikai pártnak is, amelynek a kormányáról van szó. — Az új politikai szervezetek megalakulása óta egy olyan sajátos helyzet állt elő, amikor ezt a bizonyos mozgásteret a korábbi egy- párti kézi vezérlés helyett a nemzeti kerékasztalnál kialakított politikai megállapodások szűkítették. — Az országgyűlési képviselők körében jogosan merül fel a kérdés, hogy kötelező érvényűek-e rájuk a három tárgyaló fél döntései? — Erre én, mint alkotmányjogász, azt válaszolom: a képviselőikre — jogi értelemben — ilyen kötelezettség nem hárul. A Parlament felelősségét sem veheti át senki a törvényhozásban. A kormány tiszteletben tartja a politikai egyeztető tárgyalások döntéseit, de nem támaszthat a képviselőkkel szemben olyan igényt, hogy egy az egyben fogadják el a megállapodásokat. A döntés az ő kezükben van. A kormány pedig egy pillanatig sem kérdőjelezi meg a Parlament legitimitását. — A törvényhozás folyamata napjainkra kétségtelenül rendkívül bonyolulttá vált. ön e pillanatban az időt tartja a legfontosabb tényezőnek. A nemzeti kerékasztal tárgyalófelei sem mind jogvégzettek, nem biztos, hogy javaslataik, kezdeményezéseik tudományos alapokon nyugszanak. Mindezek alapján nem fenyeget-e a jogbizonytalanság veszélye? — Amióta a kerekasztal résztvevőinek megállapodásai befolyásolják a jogalkotást, kodifikációs szempontból ezek a törvényjavaslatok nem olyan kiérleltek, cizelláltak, mint amelyeket azelőtt a képviselők megszoktak. Ez azonban, a politikai tárgyalásokon alapuló törvény-előkészítésnél, főleg, amikor az idő sürget bennünket, elkerülhetetlen. Akkora veszély azért nincs, hogy a rögtönzés olyan nagyfokú lenne, ami a békés politikai átmenetet tenné kétségessé. Az október 17-én kezdődő parlamenti ülésszakig a képviselői indítványok a bizottságok ülésein elhangzottak, illetve a minisztériumban folyó belső műhelymunka eredményeinek figyelembevételével igyekszünk a vitára bocsátott szövegből a lehető legjobbat kihozni. — Elképzelhető-e, hogy a Parlament az október 17-én folytatódó ülésszakon valamelyik sarkalatos törvényjavaslatot nem fogadja el? — Az ország helyzetét szem előtt tartva, nem kívánom, hogy ez bekövetkezzék. Azt mindenképpen látnunk kell, hogy nagyon sok szálon összekapcsolódó törvényekről van szó, amelyek kölcsönösen feltételezik egymás elfogadását. Így van ez például a Büntető Törvény- könyv módosításánál is — amelyet szeptemberben fogadott el a Parlament —, amely önmagában semmit nem ér az alkotmánymódosítás megszavazása nélkül. Mivel most a képviselőket a korábbiaknál sokkal nagyobb felelősség terheli, a kerékasztal-tárgyalásokon szorgalmaztuk, hogy csökkenjen az Országgyűlésre háruló nyomás, mivel a visz- szahívási és lemondáskezdeményezések időnként nagyon felerősödnek. Nem szabad ugyanis elfelednünk, hogy a békés politikai átmenethez nélkülözhetetlen törvények elfogadásában az Országgyűlés történelmi missziót teljesít. László Erzsébet Fotó: Kovács Erzsébet Olcsóbb, mint a hagyományos Olcsóbb, az előzetes becslések szerint sikeresnek ígérkező cikkekkel bővíti választékát a Szolnok Megyei Tejipari Vállalat. Szakembereinek fantáziáját többek között az mozgatta meg, hogy a januári áremelés óta visszaesett a tej és a tejtermékek kereslete. A Szolnok megyei vállalatnál e csökkenés a tej esetében négy-öt százalékos, a drágább áruknál — főleg a sajtoknál — pedig még ennél is nagyobb arányú. Az emiatt kihasználatlan feldolgozó kapacitás lekötésére határozták*' el a közkedvelt féltartós tej zsírszegény változatának Szolnok megyei és fővárosi forgalmazását. Az egyébként is keresett zsírszegény tej e féltartós változatának mindössze másfél százalék lesz a zsírtartalma, az ára viszont nyolc forint hetven fillér helyett hét forint ötven fillér. A turmixitalok elkészítéséhez is alkalmas, hét napig hűtés nélkül eltartható tejből egyelőre hatezer litert gyártanak, később azonban, ha a fogyasztók is igénylik, többet is szállítanak belőle.
