Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
'KöröstájSZÜLŐFÖLDÜNK 1989. szeptember 9., szombat Füzesgyarmati krónika Régi bibliákba írt bejegyzések alapján A Vajdahunyad vára a Városligetben Városliget-történelem A köznép és az elegáns világ találkozóhelye A honismereti munkán belül is sokféle az érdeklődés, de valamennyi alkalmas a nevelésre és önnevelésre. Ezért a körökben tevékenykedő „kollégáimmal” kerestük és keressük a nevelési célok megvalósításának lehetőségeit. A felnőtteket „foglalkoztató” Sárréti Múzeum baráti kör helyi csoportja csaknem öt éve alakult azzal a céllal, hogy tovább kutassa a már Csánki Dezső Helytörténeti-honismereti Kör által megkezdett kutatást. A köri munkába ugyanazok a személyiségek kapcsolódtak be, akik a Csánki Dezső Helytörténeti-honismereti Kör tagjai voltak, de a múzeumbaráti körhöz kapcsolódva. Elhatároztuk, hogy falunk irodalmi és történelmi emlékeit, az értékes hagyományokat megismerjük és feldolgozzuk — tehát tárgyi emléket nem gyűjtünk! A múlt a maga idejében jelen volt, s a mi mostani jelenünk mindenképpen múlttá lesz egyszer. Ezért kerestük az életünk dolgai között a múltat és eseményeit. így találtunk rá, kutatásunk során, a régi bibliákba írt bejegyzésekre íme: 1808. „Az ezer nyolcz száz nyolcz esztendőben nevezetesen ezek történtének : bé állván az év, eleinte igen gyenge idők járták egész Pál napig. De akkor be köszönt a havas hideg idő és annyira gyötörte a földet hogy Joseff napokat is lelhetett szánkázni a réteken. Ennek tavaszán pedig oly szárazság volt, hogy SZ. György naptól tova Pünkös- tig meg nem ázott a föld mely miatt a vetések és a füvek el száradtak és igen kevés búza termett. De az eső megindulván Pünköst- kor annyit nevelkede a tavasz vetés, hogy bőven termett. De mégis oly drágaság volt, hogy húsz rénes forinton adták a javát a búzának. Amelyet emlékezetre E feljegyzésekből sok mindent megtudhatunk a hazai tájról; néprajzi, történeti, nyelvi, irodalmi, biológiai vonatkozásából. Kutassuk hát és gyűjtsük össze, hogy Budapesten a XI. kerületi Irinyi József utca 43. alatt élt és dolgozott 1949—1979 között Ignácz Rózsa írónő. Halálának 10. évfordulója alkalmából e ház falán emléktáblát avatnak 1989. szeptember 24-én, vasárnap. Minderről abból a levélből értesültem, melyet Makkai Ádám tanár úr, az írónő fia írt nekem, mostani állomáshelyéről, Hongkongból. Mivel tudomásom van róla, hogy Ignácz Rózsa 1945— 1955 között többször járt megyénkben és itt baráti kapcsolatokra tett szert, feladatomnak éreztem erről néhány mondatot írni. Egy újsághírrel kezdem. A „Körösmenti Parasztélet” 1947. aug. 16., szombati számában Ignácz Rózsa Gyomén cím alatt a következő rövid hírt olvashatjuk: „Ignácz Rózsa, a neves írónő az elmúlt héten néhány napot Gyomán töltött gyomai barátaival. Itt-tartózkodása alkalmával kilátogatott Pó- halomra is, ahol néprajzi vofeljegyeztem — Nagy István, magam kézivel...” 1816. „Az 1816-dik esztendőben januárjus 29-dik napján volt a nagykárokat tevő hideg fergeteg, mely tartott 24 óráig úgy hogy a mely ember és barmokat a pusztában talált, nagyobb részét meg ölte ...” 1819. „Ugyan ezt követte a mindent elpusztító árvíz és a nagy drágaság úgy hogy Pünkös havába 80 forinton attak egy köböl búzát az 1819-dik esztendőben ...” 1863. „Február nagy szél, ropat havazás 20-tól 24 és nagy hideg ...” 1867. „A tornyot a vihar Túri vásárkor ledöntötte ...” 1874. „ ... hó vagy tél nem volt, kevés hideg .. 1887. „Detzember 21 a hó leesett és folytonos nagy hideg 22 fokos és félöles hó magas egyenlővolt, / csak harmintzban mondtak any- nyit / és tartott 1888 már- ctzius 12 kezdett olvadni...” Kiragadtam „az emlékezetre” — feljegyzettekből az időjárással kapcsolatosokat, mert az időjárásról mindig tudunk beszélni, ha nincs is más „témánk”. Mindenki találhat a saját környezetében, a bibliákban különféle „feljegyzéseket emlékezetre” úgymint; ki, mikor és hol született? Lakodalom, keresztelő, konfirmáció dátumait. Kit, mikor, adtak fel az „oskolába”? Ki mikor vonult be katonának? Ki, mikor esett el a háborúban? S lett hősi halott ... és még ^sok-sok más családi eseményt! De találunk ugye az időjárásról — mint ebben az írásban is — feljegyzéseket. Olvashatunk a szülőföldről vagy a szülőfalunkkal kapcsolatos fontos leírásokat, és ki tudja még mi mindent .— csak kutatni kell ! . Eleink szerették följegyezni az eseményéket, bánatukat, bajaikat, örömeiket, erre utal Hegyesi János bácsi „Őseink Hagyatéka” című versének utolsó négy sora is: hozzásegítsen bennünket szülőföldünk, szűkebb hazánk, környezetünk megismeréséhez, megszeretéséhez ! Borbíró Lajos natkozású gyűjtéseket végzett. ígéretet tett Póhalmi látogatása alkalmával, hogy még az ősz folyamán újból lelátogat Gyomára és Póha- lomra egy-egy előadás megrendezésére. örömmel vennénk, ha látogatása megvalósulna és ismét gyönyörködhetünk nagyszerű előadói képességében.” Szabó Pál is sokszor megfordult náluk Thury Sándorok Gyoma, Rákóczi utcai házában sokszor megfordult Sinka István, Szabó Pál és Ignácz Rózsa. Nem feladatom itt most Thury Sándor, és családja több évtizedes irodalombarát, irodalomtámogató tevékenységének leírása. Ügy érzem, ez a téfna megyénk irodalomtörténetének egyik fehér foltja és irodalomtörté- nésizeinknek nagy adóssága. Thuryékkal lakott szemben Papp Zsigmond gyomai gazA főváros legszebb parkját, a Városligetet alig kétszáz éve még mocsarak, mezők, legelők borították. Ahol ma a korcsolyapálya, a csónakázótó, a múzeum vagy a gyógyfürdő emelkedik, ott az 1700-as évek közepén kies rét, nádas, kuszán nőtt bokrok tarkállottak. A területet Ökördűlőnek, később Városerdőcskének nevezték. Parkosítását 1799- ben kezdték meg, előbb a mocsarakat fűz-, majd lombos fákkal ültették be. A parkosítás, a Városligetnek a „köznép és elegáns világ találkozó- és mulatóhelyévé tétele” — csakúgy, mint a Margitszigeté — József nádor nevéhez fűződik. De az 1850-es években Haufler Budapestről szóló krónikájában azt írja, a Városliget csak egy, fogyatkozásairól nevezetes vadon, ahol sok a por, kevés a víz, drága az étel, nincs világítás, unalmas a mulatság. Kertek csak kétoldalt, a nagy sétány mellett láthatók, díszes nyaralókkal. Negyven évvel később Jókai így látja: „Jelenleg a Városliget Budapest népéletének a gyűjtőmedencéje az év minden szakában. Nem csoda, ez van a városhoz a legközelebb, s maholnap da, aki feltaláló, festő, szobrász, közéleti ember, amolyan magyar őstehetség volt. Az irodalomhoz való vonzódása már az' előbbi felsorolásból is magától értetődik. Ignácz Rózsa Thuryéknál tartózkodása alkalmából bemutatták az írónőt Papp Zsigmondinak. Ebből az ismeretségből évekig tartó barátság szövődött. Papp Zsigmond és családja sem menekülhetett az ötvenes évek gyötrődéseitől, és könyvtárának maradványai között találtam néhány dedikált Ignácz Rózsa-művet. Érdekes adatokat szolgáltat számunkra az a néhány levél, melyeket Ignácz Rózsa és fia, Makikai Ádám írt 1947 és 1955, között Papp Zsigmondnak. Makkai Ádám gyermekként Pappéknál nyaralt, egésizen egyszerűen azért, mert nem volit mit enni adni Pesten a gyereknek, Ignácz Rózsa súlyos megélhetési gondokkal küzdött. A következőkben időrendi sorrendben emelek ki, az én megítélésem szerint figyelemreméltó részleteket a levelekből. Csupán tanulságul, okot adva az elmélkedésre. Nem kell a segély! Bp., ’947. VII. 1. „ősz óta már sokszor hittem azt, hogy már benne lesz ... Az egész ligetet- úgy alakították át, hogy alkalmas legyen egy valóban nagyváros üdülést kereső közönségének befogadására. Párhuzamosan ez alkotással keletkeztek az országos kiállítás palotája és díszépületei, még előbb az állatkert, később a jégpálya csarnokai, a cirkusz, a nyári színház, és a bécsihez hasonló népliget. Ide sorakozik a lóversenypálya, az artézi kút és az artézi fürdő.” A liget közepén, a Széchenyiről elnevezett szigeten az 1896-os millenniumi kiállításra huszonegy nevezetes történelmi emlékhelyünket idéző épületcsoportot emelt Alpár Ignác, a neves építész. Nem időt- állóan, rabiéból készítette el a magyar építészet ezer évét illusztráló, változó stílusú romantikus épületegyüttest. Ott a román stílusú jáki kápolna, a kolostorudvar, az árkádos kerengő, a lébényi templomot utánzó alaprajzzal, a pillérek, a gyámkövek motívuma, román kori műemlékeink másolatával. Későgót stílusú a szepescsü- törtökhelyi kápolna kisebbített párja, ott látható a vajdahunyadi várkastély kópiája erkélyével, hatalmas ablakrózsájával, középen a Hunyadiak hollós címerével, Mátyás és Beatrix reliefjével. A vártorony a segesvári vár apostolok tornyának nevezett magaslata után épült. A másik torony a nehézkes brassói Szent Katalin-bás- tya sisakját- és toronyfiókáit idézi, a bártfai városháza erkélyeivel és ablakkereteivel. A reneszánsz és a barokk épületcsoport a gödöllői Grassalkovich-kas- tély, a péceli Jesznák-palo- ta, a gyulafehérvári vár stílusjegyeit ötvözi egybe. A főépület homlokzata kései barokk, a budapesti volt Grassalkovich-palotához hasonló, a kapuerkélye a Piarista utcai Kriszt-ház erkélyére emlékeztet. Alpár Ignác épületei adtak helyet a millenniumi történelmi kiállításnak. Az épületek a kiállításon olyan sikert arattak, hogy közkívánatra 1900 és 1908 között szilárd, állandó jellegű épületekké alakították. Az épületcsoportban ma a Mezőgazdasági Múzeum és a Természettudományi Múzeum Növénytára található. A Közlekedési Múzeum ugyancsak 1896-ban épült. A második világháborúban súlyosan megsérült, most néhány termében a közlekedési eszközök fejlődését bemutató gyűjtemény látható. A ligetben számos szobor is van. A hidaskapus bejárat előtt áll Alpár Ignác szobra. A kiváló építész a magyar céhrendszer rajongója volt, ezért ábrázolta középkori céh öltözetben őt tanítványa, Teles Ede. Odébb Anonymus, Béla király névtelen jegyzője. Kezében a toll és a krónika. Itt csobog az Ifjúság kútja, itt áll évtizedek óta felhúzott ideggel az íjász fiú, meg Zsigmondy Vilmos, Károlyi Sándor, Pósa Lajos, ■Washington György emlékműve. Odébb a Széchenyi fürdőt párafelhő veszi körül. A hévforrást — amely a kontinens legmélyebb kútja — 1878-ban Zsigmond Vilmos tárta fel. A gyógy- és strandfürdőt 1909 és 1913 között Cziegler Győző és Dvorzsák Ede tervei szerint építették, s alig tíz év múltán Fran- csek Imre szabad medencékkel és új épületszárnyakkal bővítette. 1936-ban új gyógyforrást kapcsoltak be a vízszolgáltatásba, kénesmeszes. magnéziumkarbonátos vízzel. Néhány éve a Városliget leglátogatottabb épülete a szépnek nem nevezhető, de annál hasznosabb Petőfi- csarnok. Népszerűek ifjúsági és gyerekrendezvényei, koncertjei, szabad idős programjai. Autóbuszok, trolik szelik keresztül-kasul a ligetet, ahová hajdan mindenki csak gyalog jött. Itt sorakoznak a Városligetet körülvevő látványos és komoly szórakozási lehetőségek, az Állatkert, a Vidámpark, a Cirkusz, a Szép- művészeti Múzeum, a Műcsarnok, az egykori vurstli és Angolpark helyén. Hol van már a hajdani Városliget?! Kísértetek színházával, rémjelenetekkel és bűvészi csodákkal, Paprika Jancsi bódéjával? Csúszkapályákkal, lövősátrakkal, kígyótestű lánnyal, emberarcú kakassal, szörnyekkel és kóklerekkel, artistákkal és mutatványosokkal ! ? Nem messze az Anony- mus-szobortól vörösmárvány sírkő. Rajta egy szó: Fuit (volt). Horváth Jakab, pesti polgár nyugszik alatta. Végrendeletében 700 forintot hagyott a városra, hogy a ligetbe temessék. A múzeum bejárata előtt egy nyolcmillió éves megkövesedett fatörzs. Hullanak a levelek a kővé vált fára, a porrá vájt emberre. Fuit. S a múzeumból hangos csatazajjal rohannak ki a negyedik osztályosok. Kádár Márta nem ígérte meg senki a közönségnek. A legimpozánsabb idáig a szoc.demek felvonulása volt, de ezen is túltett a Szentisvánnapi körmenet, ahol Mindszentyt fantasztikus módon ünnepelték. A város tele van kormány- párti reklámokkal és még a legtöbb ember nem döntött, hogy hová szavaz. Már akinek van szavazati joga. Csor- noky követnek megy Kairóba, itt hagyja a pártot és a Demokrácia c. lapot, így aztán most megint nem tudom hová fogok dolgozni. Jelenleg a Bárankovics féle Hazánkba írok. Ügy írok Zsiga bácsinak mintha a bátyám volna, mert jól esik okos és bölcs ítélete elé bocsátani a dolgaimat, lévén én is csak egy egyedülvaló fehérnép, akinek kell a jó tanács és a támasz.” Ignácz Rózsát a lakása közelében 1979-ben egy autóbusz elgázolta. Az Irinyi utcai lakásban egy kis irodalmi (vagy inkább néprajzi?) múzeum van berendezve. Az emléktábla-avatás alkalmából az érdeklődők minden bizonnyal megtekinthetik, hol élt és dolgozott Ignácz Rózsa írónő, Erdély szülötte. Emlékezzünk rá úgy is, hogy olvassuk el újra, csak reá jellemző hangulatú műveit! Cs, Szabó István most végre talpra állunk, elindulunk és a komoly művészi munka elkezdődik. De sok összeomlott remény lett hitemből, s a mindennapi robot. Drága Zsiga bácsi, örökös rettegésben nevelem a fiamat (12 éves). Lesz-e mit együnk holnap? Semmi fix kereset, semmi állás, igaz, pártállásom sincs! Magát úgy megszerettem akkor Gyomán és a feleségét is ..., hogy le merem írni kérelmemet. Egy kis Papp Zsiga-féle ennivaló segítene igen borús világszemléletemen.” „Sok nagy illetékestől viszont nem kell segély! Én dolgozom. Ne segélyezzenek.” Vezércikk a Viharsarok választás előtti hangulatáról ’947. VIII. 18. Ignácz Rózsa Papp Zsigmondot megkérte ebben a levélben, hogy a gyomai lapnak (?) adja át „az ígért tárcát”, a „kis hadifogolynovellát”. „A Demokráciába ezúttal névtelenül írtam egy vezércikket a Viharsarok választás előtti hangulatáról, megfigyeléseim alapján, Irodalmi anyagom is gyűl már Gyomáról és Zsi-*• ga bácsi érdekes egyéniségéről, de ehhez nyugalom kell.” ’947. VIII. 23. „Október elejéi*, mikor még nincs hideg, egy felolvasó és előadói körutat tervezek. Hívnak Túrkevére, Csabára, Fegyver,nekre és Törökszentmik- lósra. Szeretném Gyomát, sőt Póhalmot is bekapcsolni ...” „Egy énekest és egy költőt (Koréht és Sinkát) szeretnék bekapcsolni. Persze, Zsigla bácsi szervezése nélkül lehetetlen. Lehetne-e egyáltalán? Hol és mekkora közönségre és alacsony hely- árak mellett mire lehet számítani, hogy utunk költségein kívül valamit keressünk is? Engedély miatt az a jó, ha az ilyen művészestet valamilyen egyesület rendezi (Túrkevén a ref. nőszövetség), hogy ne legyen politikai jellege és hogy az adóval ne sújtsanak meg minket. Itt a választás előtti izgága hangulat uralkodik. Intellektuális körökben nagy tábora van Barankovicsnak ; a ref. egyház vezetői Pfeif- fert támogatják, de van olyan ref. pap, aki a P- D. P.- vel indult. A Kg.-párt nagygyűlése botrányos volt, Dobi kertelt, nem mondott semmit, Csor- noky alig jutott szóhoz, mert a közönség azt kiabálta, hogy; „paraszt belügyminisztert”, meg hogy; „minden magyar szavazzon”. De ezeket „Gondolatokat lúdtollal írtak, Mikor kedvük tvolt, vígan daloltak. , Ha bánatuk volt, könnyeket sírtak, Mit mondhatnék még? Emberek voltak. „Egyedülvaló fehérnép, akinek kell a jó tanács és a támasz” Ignácz Rózsa Gyomán