Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-09 / 213. szám

'Köröstáj­SZÜLŐFÖLDÜNK 1989. szeptember 9., szombat Füzesgyarmati krónika Régi bibliákba írt bejegyzések alapján A Vajdahunyad vára a Városligetben Városliget-történelem A köznép és az elegáns világ találkozóhelye A honismereti munkán be­lül is sokféle az érdeklődés, de valamennyi alkalmas a nevelésre és önnevelésre. Ezért a körökben tevékeny­kedő „kollégáimmal” ke­restük és keressük a neve­lési célok megvalósításának lehetőségeit. A felnőtteket „foglalkoz­tató” Sárréti Múzeum baráti kör helyi csoportja csaknem öt éve alakult azzal a cél­lal, hogy tovább kutassa a már Csánki Dezső Helytör­téneti-honismereti Kör által megkezdett kutatást. A köri munkába ugyan­azok a személyiségek kap­csolódtak be, akik a Csánki Dezső Helytörténeti-honis­mereti Kör tagjai voltak, de a múzeumbaráti körhöz kapcsolódva. Elhatároztuk, hogy falunk irodalmi és tör­ténelmi emlékeit, az érté­kes hagyományokat megis­merjük és feldolgozzuk — tehát tárgyi emléket nem gyűjtünk! A múlt a maga idejében jelen volt, s a mi mostani jelenünk mindenképpen múlttá lesz egyszer. Ezért kerestük az életünk dolgai között a múltat és esemé­nyeit. így találtunk rá, ku­tatásunk során, a régi bib­liákba írt bejegyzésekre íme: 1808. „Az ezer nyolcz száz nyolcz esztendőben ne­vezetesen ezek történtének : bé állván az év, eleinte igen gyenge idők járták egész Pál napig. De akkor be kö­szönt a havas hideg idő és annyira gyötörte a földet hogy Joseff napokat is le­lhetett szánkázni a réteken. Ennek tavaszán pedig oly szárazság volt, hogy SZ. György naptól tova Pünkös- tig meg nem ázott a föld mely miatt a vetések és a füvek el száradtak és igen kevés búza termett. De az eső megindulván Pünköst- kor annyit nevelkede a ta­vasz vetés, hogy bőven ter­mett. De mégis oly drága­ság volt, hogy húsz rénes forinton adták a javát a bú­zának. Amelyet emlékezetre E feljegyzésekből sok min­dent megtudhatunk a hazai tájról; néprajzi, történeti, nyelvi, irodalmi, biológiai vonatkozásából. Kutassuk hát és gyűjtsük össze, hogy Budapesten a XI. kerületi Irinyi József utca 43. alatt élt és dolgozott 1949—1979 között Ignácz Rózsa írónő. Halálának 10. évfordulója al­kalmából e ház falán emlék­táblát avatnak 1989. szep­tember 24-én, vasárnap. Minderről abból a levélből értesültem, melyet Makkai Ádám tanár úr, az írónő fia írt nekem, mostani állomás­helyéről, Hongkongból. Mi­vel tudomásom van róla, hogy Ignácz Rózsa 1945— 1955 között többször járt me­gyénkben és itt baráti kap­csolatokra tett szert, felada­tomnak éreztem erről né­hány mondatot írni. Egy újsághírrel kezdem. A „Körösmenti Parasztélet” 1947. aug. 16., szombati szá­mában Ignácz Rózsa Gyo­mén cím alatt a következő rövid hírt olvashatjuk: „Ig­nácz Rózsa, a neves írónő az elmúlt héten néhány na­pot Gyomán töltött gyomai barátaival. Itt-tartózkodása alkalmával kilátogatott Pó- halomra is, ahol néprajzi vo­feljegyeztem — Nagy Ist­ván, magam kézivel...” 1816. „Az 1816-dik eszten­dőben januárjus 29-dik nap­ján volt a nagykárokat te­vő hideg fergeteg, mely tar­tott 24 óráig úgy hogy a mely ember és barmokat a pusztában talált, nagyobb részét meg ölte ...” 1819. „Ugyan ezt követte a mindent elpusztító árvíz és a nagy drágaság úgy hogy Pünkös havába 80 forinton attak egy köböl búzát az 1819-dik esztendőben ...” 1863. „Február nagy szél, ropat havazás 20-tól 24 és nagy hideg ...” 1867. „A tornyot a vihar Túri vásárkor ledöntötte ...” 1874. „ ... hó vagy tél nem volt, kevés hideg .. 1887. „Detzember 21 a hó leesett és folytonos nagy hi­deg 22 fokos és félöles hó magas egyenlővolt, / csak harmintzban mondtak any- nyit / és tartott 1888 már- ctzius 12 kezdett olvadni...” Kiragadtam „az emlékezet­re” — feljegyzettekből az időjárással kapcsolatosokat, mert az időjárásról mindig tudunk beszélni, ha nincs is más „témánk”. Mindenki találhat a saját környezetében, a bibliákban különféle „feljegyzéseket emlékezetre” úgymint; ki, mikor és hol született? La­kodalom, keresztelő, konfir­máció dátumait. Kit, mikor, adtak fel az „oskolába”? Ki mikor vonult be katoná­nak? Ki, mikor esett el a háborúban? S lett hősi ha­lott ... és még ^sok-sok más családi eseményt! De talá­lunk ugye az időjárásról — mint ebben az írásban is — feljegyzéseket. Olvashatunk a szülőföldről vagy a szü­lőfalunkkal kapcsolatos fon­tos leírásokat, és ki tudja még mi mindent .— csak kutatni kell ! . Eleink szerették följe­gyezni az eseményéket, bá­natukat, bajaikat, örömeiket, erre utal Hegyesi János bá­csi „Őseink Hagyatéka” cí­mű versének utolsó négy sora is: hozzásegítsen bennünket szülőföldünk, szűkebb ha­zánk, környezetünk megis­meréséhez, megszeretéséhez ! Borbíró Lajos natkozású gyűjtéseket vég­zett. ígéretet tett Póhalmi látogatása alkalmával, hogy még az ősz folyamán újból lelátogat Gyomára és Póha- lomra egy-egy előadás meg­rendezésére. örömmel ven­nénk, ha látogatása megva­lósulna és ismét gyönyörköd­hetünk nagyszerű előadói képességében.” Szabó Pál is sokszor megfordult náluk Thury Sándorok Gyoma, Rákóczi utcai házában sok­szor megfordult Sinka Ist­ván, Szabó Pál és Ignácz Ró­zsa. Nem feladatom itt most Thury Sándor, és családja több évtizedes irodalomba­rát, irodalomtámogató tevé­kenységének leírása. Ügy ér­zem, ez a téfna megyénk iro­dalomtörténetének egyik fe­hér foltja és irodalomtörté- nésizeinknek nagy adóssága. Thuryékkal lakott szemben Papp Zsigmond gyomai gaz­A főváros legszebb park­ját, a Városligetet alig két­száz éve még mocsarak, me­zők, legelők borították. Ahol ma a korcsolyapálya, a csó­nakázótó, a múzeum vagy a gyógyfürdő emelkedik, ott az 1700-as évek közepén ki­es rét, nádas, kuszán nőtt bokrok tarkállottak. A te­rületet Ökördűlőnek, ké­sőbb Városerdőcskének ne­vezték. Parkosítását 1799- ben kezdték meg, előbb a mocsarakat fűz-, majd lom­bos fákkal ültették be. A parkosítás, a Városligetnek a „köznép és elegáns világ találkozó- és mulatóhelyévé tétele” — csakúgy, mint a Margitszigeté — József ná­dor nevéhez fűződik. De az 1850-es években Haufler Bu­dapestről szóló krónikájá­ban azt írja, a Városliget csak egy, fogyatkozásairól nevezetes vadon, ahol sok a por, kevés a víz, drága az étel, nincs világítás, unal­mas a mulatság. Kertek csak kétoldalt, a nagy sé­tány mellett láthatók, díszes nyaralókkal. Negyven évvel később Jó­kai így látja: „Jelenleg a Városliget Budapest népéle­tének a gyűjtőmedencéje az év minden szakában. Nem csoda, ez van a városhoz a legközelebb, s maholnap da, aki feltaláló, festő, szob­rász, közéleti ember, amo­lyan magyar őstehetség volt. Az irodalomhoz való vonzó­dása már az' előbbi felsoro­lásból is magától értetődik. Ignácz Rózsa Thuryéknál tartózkodása alkalmából be­mutatták az írónőt Papp Zsigmondinak. Ebből az is­meretségből évekig tartó ba­rátság szövődött. Papp Zsig­mond és családja sem mene­külhetett az ötvenes évek gyötrődéseitől, és könyvtárá­nak maradványai között ta­láltam néhány dedikált Ig­nácz Rózsa-művet. Érdekes adatokat szolgál­tat számunkra az a néhány levél, melyeket Ignácz Rózsa és fia, Makikai Ádám írt 1947 és 1955, között Papp Zsigmondnak. Makkai Ádám gyermekként Pappéknál nya­ralt, egésizen egyszerűen azért, mert nem volit mit en­ni adni Pesten a gyereknek, Ignácz Rózsa súlyos megél­hetési gondokkal küzdött. A következőkben időrendi sor­rendben emelek ki, az én megítélésem szerint figye­lemreméltó részleteket a le­velekből. Csupán tanulságul, okot adva az elmélkedésre. Nem kell a segély! Bp., ’947. VII. 1. „ősz óta már sokszor hittem azt, hogy már benne lesz ... Az egész ligetet- úgy alakították át, hogy alkalmas legyen egy valóban nagyváros üdülést kereső közönségének befo­gadására. Párhuzamosan ez alkotással keletkeztek az or­szágos kiállítás palotája és díszépületei, még előbb az állatkert, később a jégpálya csarnokai, a cirkusz, a nyá­ri színház, és a bécsihez ha­sonló népliget. Ide sorako­zik a lóversenypálya, az ar­tézi kút és az artézi fürdő.” A liget közepén, a Szé­chenyiről elnevezett szige­ten az 1896-os millenniumi kiállításra huszonegy neve­zetes történelmi emlék­helyünket idéző épületcso­portot emelt Alpár Ignác, a neves építész. Nem időt- állóan, rabiéból készítette el a magyar építészet ezer évét illusztráló, változó stílusú romantikus épületegyüttest. Ott a román stílusú jáki ká­polna, a kolostorudvar, az árkádos kerengő, a lébényi templomot utánzó alaprajz­zal, a pillérek, a gyámkö­vek motívuma, román kori műemlékeink másolatával. Későgót stílusú a szepescsü- törtökhelyi kápolna kisebbí­tett párja, ott látható a vaj­dahunyadi várkastély kópiá­ja erkélyével, hatalmas ab­lakrózsájával, középen a Hunyadiak hollós címerével, Mátyás és Beatrix reliefjé­vel. A vártorony a segesvári vár apostolok tornyának ne­vezett magaslata után épült. A másik torony a nehézkes brassói Szent Katalin-bás- tya sisakját- és toronyfió­káit idézi, a bártfai város­háza erkélyeivel és ablak­kereteivel. A reneszánsz és a barokk épületcsoport a gödöllői Grassalkovich-kas- tély, a péceli Jesznák-palo- ta, a gyulafehérvári vár stí­lusjegyeit ötvözi egybe. A főépület homlokzata kései barokk, a budapesti volt Grassalkovich-palotához ha­sonló, a kapuerkélye a Pia­rista utcai Kriszt-ház erké­lyére emlékeztet. Alpár Ignác épületei ad­tak helyet a millenniumi történelmi kiállításnak. Az épületek a kiállításon olyan sikert arattak, hogy közkí­vánatra 1900 és 1908 kö­zött szilárd, állandó jellegű épületekké alakították. Az épületcsoportban ma a Me­zőgazdasági Múzeum és a Természettudományi Múze­um Növénytára található. A Közlekedési Múzeum ugyancsak 1896-ban épült. A második világháborúban sú­lyosan megsérült, most né­hány termében a közlekedé­si eszközök fejlődését be­mutató gyűjtemény látható. A ligetben számos szobor is van. A hidaskapus bejá­rat előtt áll Alpár Ignác szobra. A kiváló építész a magyar céhrendszer rajon­gója volt, ezért ábrázolta középkori céh öltözetben őt tanítványa, Teles Ede. Odébb Anonymus, Béla ki­rály névtelen jegyzője. Ke­zében a toll és a krónika. Itt csobog az Ifjúság kútja, itt áll évtizedek óta felhú­zott ideggel az íjász fiú, meg Zsigmondy Vilmos, Ká­rolyi Sándor, Pósa Lajos, ■Washington György emlék­műve. Odébb a Széchenyi fürdőt párafelhő veszi körül. A hévforrást — amely a kon­tinens legmélyebb kútja — 1878-ban Zsigmond Vilmos tárta fel. A gyógy- és strand­fürdőt 1909 és 1913 között Cziegler Győző és Dvorzsák Ede tervei szerint építették, s alig tíz év múltán Fran- csek Imre szabad meden­cékkel és új épületszárnyak­kal bővítette. 1936-ban új gyógyforrást kapcsoltak be a vízszolgáltatásba, kénes­meszes. magnéziumkarbo­nátos vízzel. Néhány éve a Városliget leglátogatottabb épülete a szépnek nem nevezhető, de annál hasznosabb Petőfi- csarnok. Népszerűek ifjúsá­gi és gyerekrendezvényei, koncertjei, szabad idős prog­ramjai. Autóbuszok, trolik szelik keresztül-kasul a li­getet, ahová hajdan min­denki csak gyalog jött. Itt sorakoznak a Városli­getet körülvevő látványos és komoly szórakozási lehető­ségek, az Állatkert, a Vi­dámpark, a Cirkusz, a Szép- művészeti Múzeum, a Mű­csarnok, az egykori vurstli és Angolpark helyén. Hol van már a hajdani Város­liget?! Kísértetek színházá­val, rémjelenetekkel és bű­vészi csodákkal, Paprika Jancsi bódéjával? Csúszka­pályákkal, lövősátrakkal, kí­gyótestű lánnyal, emberarcú kakassal, szörnyekkel és kóklerekkel, artistákkal és mutatványosokkal ! ? Nem messze az Anony- mus-szobortól vörösmárvány sírkő. Rajta egy szó: Fuit (volt). Horváth Jakab, pesti polgár nyugszik alatta. Vég­rendeletében 700 forintot hagyott a városra, hogy a ligetbe temessék. A múze­um bejárata előtt egy nyolc­millió éves megkövesedett fatörzs. Hullanak a levelek a kővé vált fára, a porrá vájt emberre. Fuit. S a mú­zeumból hangos csatazajjal rohannak ki a negyedik osz­tályosok. Kádár Márta nem ígérte meg senki a kö­zönségnek. A legimpozán­sabb idáig a szoc.demek fel­vonulása volt, de ezen is túl­tett a Szentisvánnapi kör­menet, ahol Mindszentyt fan­tasztikus módon ünnepelték. A város tele van kormány- párti reklámokkal és még a legtöbb ember nem döntött, hogy hová szavaz. Már aki­nek van szavazati joga. Csor- noky követnek megy Kairó­ba, itt hagyja a pártot és a Demokrácia c. lapot, így az­tán most megint nem tudom hová fogok dolgozni. Jelen­leg a Bárankovics féle Ha­zánkba írok. Ügy írok Zsiga bácsinak mintha a bátyám volna, mert jól esik okos és bölcs ítélete elé bocsátani a dolgaimat, lévén én is csak egy egyedülvaló fehérnép, akinek kell a jó tanács és a támasz.” Ignácz Rózsát a lakása kö­zelében 1979-ben egy autó­busz elgázolta. Az Irinyi ut­cai lakásban egy kis irodal­mi (vagy inkább néprajzi?) múzeum van berendezve. Az emléktábla-avatás alkalmá­ból az érdeklődők minden bizonnyal megtekinthetik, hol élt és dolgozott Ignácz Rózsa írónő, Erdély szülötte. Emlékezzünk rá úgy is, hogy olvassuk el újra, csak reá jellemző hangulatú műveit! Cs, Szabó István most végre talpra állunk, el­indulunk és a komoly művé­szi munka elkezdődik. De sok összeomlott remény lett hitemből, s a mindennapi robot. Drága Zsiga bácsi, örökös rettegésben nevelem a fiamat (12 éves). Lesz-e mit együnk holnap? Semmi fix kereset, semmi állás, igaz, pártállásom sincs! Ma­gát úgy megszerettem akkor Gyomán és a feleségét is ..., hogy le merem írni kérelme­met. Egy kis Papp Zsiga-féle ennivaló segítene igen borús világszemléletemen.” „Sok nagy illetékestől viszont nem kell segély! Én dolgozom. Ne segélyezzenek.” Vezércikk a Viharsarok választás előtti hangulatáról ’947. VIII. 18. Ignácz Ró­zsa Papp Zsigmondot meg­kérte ebben a levélben, hogy a gyomai lapnak (?) adja át „az ígért tárcát”, a „kis ha­difogolynovellát”. „A De­mokráciába ezúttal névtele­nül írtam egy vezércikket a Viharsarok választás előtti hangulatáról, megfigyeléseim alapján, Irodalmi anyagom is gyűl már Gyomáról és Zsi-*• ga bácsi érdekes egyéniségé­ről, de ehhez nyugalom kell.” ’947. VIII. 23. „Október elejéi*, mikor még nincs hi­deg, egy felolvasó és előadói körutat tervezek. Hívnak Túrkevére, Csabára, Fegy­ver,nekre és Törökszentmik- lósra. Szeretném Gyomát, sőt Póhalmot is bekapcsol­ni ...” „Egy énekest és egy költőt (Koréht és Sinkát) szeretnék bekapcsolni. Per­sze, Zsigla bácsi szervezése nélkül lehetetlen. Lehetne-e egyáltalán? Hol és mekkora közönségre és alacsony hely- árak mellett mire lehet szá­mítani, hogy utunk költsé­gein kívül valamit keres­sünk is? Engedély miatt az a jó, ha az ilyen művészes­tet valamilyen egyesület ren­dezi (Túrkevén a ref. nőszö­vetség), hogy ne legyen po­litikai jellege és hogy az adóval ne sújtsanak meg minket. Itt a választás előt­ti izgága hangulat uralkodik. Intellektuális körökben nagy tábora van Barankovicsnak ; a ref. egyház vezetői Pfeif- fert támogatják, de van olyan ref. pap, aki a P- D. P.- vel indult. A Kg.-párt nagygyűlése botrányos volt, Dobi kertelt, nem mondott semmit, Csor- noky alig jutott szóhoz, mert a közönség azt kiabálta, hogy; „paraszt belügyminisz­tert”, meg hogy; „minden ma­gyar szavazzon”. De ezeket „Gondolatokat lúdtollal írtak, Mikor kedvük tvolt, vígan daloltak. , Ha bánatuk volt, könnyeket sírtak, Mit mondhatnék még? Emberek voltak. „Egyedülvaló fehérnép, akinek kell a jó tanács és a támasz” Ignácz Rózsa Gyomán

Next

/
Oldalképek
Tartalom