Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
Köröstáj Tőkés László: EXKLUZÍV 1989. szeptember 9., szombat-o „Ha már mennem kell, akkor alkalmazzanak erőszakot” Temesvári beszélgetés a kizsuppolás előtt álló lelkipásztorral A SagWilraai Befonná tus BgyházkarUlet PüaPSkl Hivatala Saimi loll-1989. a temesvári egyházközség presbitériuma tagjának* 4r teáit jiikjhogy a gyiilekezetükben szolgált Tőkés László helyettes lelkész működésé engedélye visszavanatott, Következésképpen 1989«szeptember 15-ig el kell hagynia állását és az általa használt szolgálati lakást, hogy helyet adjon Makay Botond lelkésznek, akit az Egyházkerület Tezetősé- ge nevezett ki tame svár-belvár ősi parékus lelkipásztornak* 4 mellékelt iratok, melyeket a presbitérium minden tagjának megküldtünk, tartalmazzák Tőkés László működé si engedélye visszavonásának indokait* Azzal a meggyőződé esel, hogy helyesen Ítéli meg döntésünket, maradunk tisztelettel Kagyváradon,1989«szepteoiber 1-én* GL B Japp László püspök A magyar tömegkommunikáció és közvélemény nagy figyelemmel és rokon- szenvvel kíséri a Romániában, a Temesváron élő Tőkés László református lelki- pásztor sorsát. Azét az emberét, aki megpróbál fellépni a román politikai és egyházi vezetés nemzetközileg is egyedülálló kisebbségi politikája ellen. Kétségtelen, hogy az ilyen kiállásokkal szemben a román politika kemény lépésekre szánja el magát. Tőkés László esetében a hatalmas nemzetközi nyomás - hatására azonban elmaradtak a drasztikus intézkedések. Az utolsó információk szerint Tőkés László még istentiszteletet tarthatott édesapjával szeptember 3-án, vasárnap gyülekezetében. Édesapját egyébként a román hatóságok minden nyilvános felszólalástól eltiltották. Most azonban újabb csapdákat állítottak a híveiért és népért (a magyarságért) fellépő temesvári lelkész számára, az elhallgattatás újabb lehetőségét az egyház kezébe helyezve. A taktika szerint az egyház behódolt vezetői, a püspökségek kapták a szétzúzás fegyverét a kezükbe. Ezen újabb módszer szerint adminisztratív eszközökkel próbálják a püspökök hallgatásra bírni Tőkés Lászlót. Az augusztus 14-én kelt D. Papp László, nagyváradi püspök által kibocsátott körlevél (melyet minden presbitériumnak megküldték) második oldala tartalmazza a lelkészi kötelességeket, homályosan utalva arra, hogy Tőkés László mennyiben nem /tett ezeknek eleget. Egy másik, augusztus 25-én írott levélben a püspökség arról értesíti Tőkést, hogy „szeptember 15-ig a Timotei Ci- pariu 1. sz. alatti lelkészi szolgálati lakását szíveskedjék elhagyni”. Továbbá, ha ennek nem tesz eleget, „kénytelenek leszünk törvényszéki eljáráshoz folyamodni”. A szeptember 4-én kelt újabb levél pedig azt közli, hogy Tőkés működési engedélyét visszavonták. (Ezt, valamint a jellemzést tartalmazó levelet szó szerint közöljük.) A napokban sikerült interjút készítenünk Tőkés Lászlóval. A vele kapcsolatba kerülő személyek zaklatásnak vannak kitéve, amit természetesen mi sem kerülhettünk el. A lakásból kilépve ugyanis alig száz méteres séta után egy „barna za- kós úr” szegődött utánunk — persze tisztes távolságból követve -minket. „Sasszemű” társunktól végül is igen kalandos, időnként filmbe illő körülmények között sikerült megszabadulnunk. A Tőkés László által rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokat, illetve a vele folytatott beszélgetést — melyet magnószalagon rögzítettünk — az alábbiakban közöljük. * * * — Köztudomású, hogy eddig direkt beavatkozás népi akadályozta, korlátozta lelkészi teendőinek ellátásában. Mennyiben változott — ha változott — ez az utóbbi időkben? — Megható visszajelzéseket hallok, néhány sajtókivágás érkezett és a hírek, valamint a magyar tv is elég részletesen beszélt az elmúlt időszak eseményeiről. Az érdeklődést nem p saját megtiszteltetésemnek veszem, hanem sokkal inkább az ügy iránti fokozott figyelemnek. Remélem, hogy kialakul egyszer egy olyan helyzet nálunk, melyben az emberek retorzió nélkül tudnak megnyilatkozni. — Előttünk fekszik az a levél, melyet D. Papp László püspök címzett önnek. Eszerint a vezetés konkrét lépésekre szánta el magát. — Lehet, hogy csak a füstje nagy. Az elmúlt félévi tapasztalataim azt mutatják, hogy csak a fenyegetés, a nyomás fokozását célozza mindez. Bevetették azt az ászt is, hogy most már teljesen megfélemlítsenek. A körlevelet például elküldték mind a harmincegynéhány presbiternek és nem bízták a postára. Ez is jellemző, hogy nem vállalják hivatalosan, hanem a püspöki titkár és az egyházmegyei aljegyző személyesen hordozta ki. Melléfogtak, mert a levél nem olyan hatással volt, mint amire számítottak. Éppen ellenkezőleg, hatalmas felháborodást keltett. Én azt hittem, hogy nekem kell majd a híveket 'bátorítani és lelkesíteni, ehelyett nekem kellett csillapítani őket, olyan elemi erejű volt a felháborodás. Ennek hatására hétfőn (szeptember 4.) meg is hozták a megfelelő határozatot a presbiteri ülésen. Ennek értelmében a hivatalos álláspont az, -hogy megfontolják a kiválást a püspökség kereteiből, amennyiben ennek nem vetnek véget. A hívők egyfelől nem tudják felmérni a bizonyos írásbeli dokumentumok törvényes, vagy valódi súlyát, s őket nem is érdekli, hisz egyszerű emberek. Másfelől pedig ők bizonyos értelemben papírosháborúnak veszik, nekik az a fontos, hogy itt legyen a lelkipásztor, ők nem (engedik el a lelkipásztorukat, kiállnak mellette, aláírnak érette, gyűlésen foglalnak állást, a többi valahogy kívül esik a figyelmük körén, de tudnak róla, mert minden vasárnap részletes tájékoztatást kapnak az éppen fennálló helyzetről. — A püspöki felszólítás alapján, úgy tűnik, vége a papi háborúnak, önt kiközösítették, 15-én el kell hagyni a lakását, az utcára kerül... — Ennek a megítélése eléggé nehéz pillanatnyilag, mert nem lehet tudni, hogy valóban keményebb lépésre szánták el magukat, vagy pedig csupán a fenyegetést fokozzák. — Nyilvánvaló, hogy ezektől a levélbeli fenyegetésektől a vezetés azt várja, hogy Tőkés László elhallgasson ... — Nem hiszem, hogy ebben ők valójában bíznának, de nyilván gondolhatnak erre a „mögöttes közegek”, mert nekik vannak olyan tapasztalataik, hogy látványos bűnbánás és megtérés árán visszatértek egyesek a társadalomba. — A két püspök nagyon idős. Mennyire vannak ők tisztában lépéseik súlyával? — Fennáll az a lehetőség, hogy mint oly sok embert, őket is annyira eltorzította a sztálinizmus, hogy nincsenek tudatában az intézkedéseik és lépéseik valódi súlyával. Ugyanakkor vannak olyan napnál világosabb tények, például a hazai egyházi helyzet, a pusztuló magyarság képe, amit nem lehet nem észrevenni. Minden torzulásuk ellenére mégiscsak a politikai opportunizmus a döntő a magatartásukban. — Már olyan véleményeket is hallottunk Erdélyben, hogy a mostani püspököket románok követik a magas székben. — Ezt képtelenségnek tartom, hiszen az egyház népe magyar. Arról van szó, hogy a két romániai református püspökséget összevonják. Ennek állítólag az volt az akadálya, hogy az oszd meg és uralkodj elve jobban érvényesült és így állandó rivalizálás volt jellemző a két püspökségre. Most a rossz ügyben tudtak csak összefogni, ezelőtt 2-3 évvel épp miattam különböztek össze, az. egyik kidobott a püspökségéből, a másik bevett, ráadásul mindezt államérdekből. Most pedig egy háttérben meghúzódó karmester beintésére valószínűleg ösz- szefogtak, hogy a „rosszat” közösen győzzék le és szabaduljanak tőle most már országos szinten. — Az erdélyi lelkészek csendben támogatják. Elképzelhető, hogy egyszer a nyilvánosság elé lépnek. — Nem is nagyon adódik lehetőségük arra, hogy kilépjenek. Egyébként sokan nagyon gyávának tartják a lelkészi társadalmat, mások egyenesen megvetik, pasz- szív közéleti magatartásuk miatt. Nekem jobb a véleményem róluk, azt tapasztaltam, hogy ha módjuk, alkalmuk, lehetőségük nyílik a a megnyilatkozásra, akkor ezt megteszik. De egyszerűen nincsen hol. Ugyanis, ha egyszer elvisz valaki egy levelet, hogy aláírassa a kollégájával, s történetesen egy megbízhatatlan kollégára hibázik rá, akkor ezzel az egész akció dugába dől. Az pedig egészen elképzelhetetlen, hogy tíz lelkész találkozzon úgy, hogy ez valahol ne szűrődjék ki. Gyűlésen pedig szó sem lehet arról, hogy felszólaljanak. A mi gyűlésünkön felszólaltunk a falurombolás ellen, azóta kettőzött éberséggel ügyelnek ránk, minden havi gyűlésünkön az állami inspektor még a folyóson is velünk van ... Nem alakulhat ki egy olyan helyzet, amelyben állásfoglalásra kerülhet sor. Mindenesetre a lelkipásztorok nem álltak ki mellettem, de nem is fordultak- ellenem. Kiszűrődött, hogy a 13 református egyházmegyében nem tudtak olyan megbélyegző közgyűléseket rendezni, mint annak idején Bukarestben, a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa ülésén, ahol „elítélték” a magyarországi „beavatkozásokat”. — Ki lesz az utódja? — Makay Botond resicai lelkipásztor, a temesvári egyházmegye esperes helyettese. Ö volt annak a fegyelmi bizottságnak az elnöke, amelyik engem vizsgádat és indoklás nélkül felfüggesztett már áprilisban. Öt tehát személyes érdekeltség is fűzi «a temesvári álláshoz, 6 készített ki akkor, most ő kapja meg jutalomként az állást. — Václav Hável ezt Prágában úgy fogalmazta meg: ha szabadlábon vagyok, az nonszensz, ha letartóztatnak, börtönbe csuknak, az megint nonszensz ... — Ez annál is inkább így van, mert legfőbb gyengesége a püspökségnek, illetve az egyházi vezetésnek, hogy nincs végrehajtó hatalma. Kínosan ügyel arra, hogy mégcsak a látszata se ébredjen annak, hogy állami beavatkozás történt, tehát mindent magukra kell vállalniuk, csak egyházi eszközöket vethetnek be. Az a legfőbb céljuk, hogy magával gyülekezetünk vezetőségével, a hívek által tá- volíttassanak el. Ezt nagyon jól tudja a püspökség is, hogy «nélkül engem szabályosan eltávolítani innen nem lehet. Az újdonság a jellemzésemnek az iratában, hogy eddig egyetlen esetben sem mondták ki üldözésemnek valódi okait, a Panoráma műsorának adott nyilatkozat, ellenzéki magatartás, és más egyebek. Most viszont még ezt is bevetik, számítva a lélektani hatásra. Legtovább, ameddig elment a püspök a hatósági kérdésben,. hogy ártatlan lakásügyi kérdésként igyekszik felfogni az én ügyemet és kilakoltatási ef- járást indít. Erre senki nem. mondhatja azt, hogy Tőkés Lászlót politikailag üldözik. — Megtehetik ezt önnel? — Nem, semmi módja nincsen, mert a lelkészi lakás egy jogi személy, a temesvári református egyházközség tulajdona. A presbitérium fellépett ez ellen, hétfői gyűlésén határozottan visszautasította a tagjaihoz intézett levelet. Elítélte a vádat, az eljárást, a módszert, a püspöki propagandát, másfelől kategorikusan elhatárolta magát a politikai vádaktól. — Mi van akkor, ha a presbitérium nem engedelmeskedik? — Ezelőtt három héttel a püspökség megfenyegette a presbitériumot, amennyiben nem a felsőbb rendelkezések szerint dönt, úgy feloszlatja a temesvári egyház vezetését és rábízza egy szomszédos gyülekezet presbitériumára. Erre az ,állam és egyház 1949-es megállapodása formailag lehetőséget ad. Két gyülekezetei meg is kerestek, kipuhatolták, hogy elvállalnák-e egyházközösségünk vezetését. A temesvári második gyülekezet presbitériuma egyhangúlag visszautasította ezt a felvetést. Az aradi presbitérium 40 tagja közül 8-an mentek el, azok közül is többen méltatlankodva elhagyták a helyszínt, mondván, hogy ilyen alantas munkában nem vesznek részt. Ezzel is csak azt érték el, hogy közvetve ro- konszenvüket, szolidaritásukat fejezték ki az említett gyülekezetek. Mindenképpen a presbitériumunkat akarják megtörni. Ez Désen három év alatt sikerült nekik, a jól ismert módszerekkel ... A veszély viszont fennáll: Temesvár zárt város, tartózkodási engedélyem október ll-én lejár,' akkor már adminisztratív jogot nyer a városi hatóság, hogy engem innen kizsup- poljon. Feltett szándékom, hogy semmiképpen nem megyek el, nem szerzem meg azt az örömet, semmilyen jogos, vagy jogosnak tűnő alapon, hogy engem kiebru- daljanak és ennek önkénit engedelmeskedjek. Ha már mennem kell, akkor alkalmazzanak erőszakot. Ha mégis kitesznek, az azt bizonyítja, hogy együttműködik a püspök az állami hatóságokkal. És itt nem Tőkés Lászlóról van szó, hanem a gyülekezetről és azon keresztül az egész egyházi kérdéskomplexumról. Tudatában vagyok annak, hogy mi most az egész egyházért harcolunk, azért, hogy sikerüljön itt megvetni a lábunkat. — A református egyház sorsa áttételesen egyben a magyarság sorsát is jelentheti. — A püspököm is azt mondja, hogy foglalkozzunk az egyházi ügyekkel és ne avatkozzunk bele a társadalmi vagy politikai kérdésekbe. A valóság az, hogy én nem ismerek olyan vallást és hitet, amelyiket le lehetne választani nem csupán az emberek személyes problémáiról, hanem % társadalmi, a nemzeti kérdésekről is. Ha főbenjáró kötelességünknek tartjuk evangéliumi alapon, hogy egy pohár vizet adjunk a szorn- jazónak, mennyire inkább vállalnunk kell népünk valamennyi baját. Herpai Attila — Krausz N. Tamás Tőkés László református lelkész rövid jellemzése Tőkés László dr. Tőkés István nyugalmazott teológiai tanár fia. Szolgálatát Brassóban és Désen kezdte. Többszörös fegyelmi vétsége miatt áthelyezték onnan, de megtagadta áthelyezését. Következésképpen törölték a lelkészek sorábóL 2S hónapot élt foglalkozás nélkül. 1986. év kezdetén áthoztam a Nagyváradi Egyházkerület lelkészei közé abból az okból kifolyólag, hogy e hónapok során a nyugati országokból levelek áradatát kaptam ugyanazzal a szöveggel: „Mi van Tőkés László családjával? így értelmezik a vallásszabadságot Romániában?" Tókés László Temesvárra való segédlelkészl kinevezése után többet nem kaptam egyetlen levelet sem ezzel a tartalommal. A temesvári tisztségbe való besorolása alkalmával elismertem ezt a 25 havi le nem dolgozott idejét. Ennek eredményeképpen és azért, mert éppen Temesvárra kapott kinevezést, köszönő és hálálkodó leveleket kaptam tóle. Peuker Leó parókus lelkész halála után helyettesnek neveztem ki. Körülbelül egy évig nem volt semmi külónösebb probléma vele. 1987-től kezdve azonban megszaporodtak a kihallgatások: behívattam a Püspöki Hivatalba, hogy megkapja a szükséges útbaigazításokat. Az ok: mindenkor a maga „fondorlatai” szerint tevékenykedett, és az egyházi rendelkezések ellen, mintha nem is volna szüksége tanácsokra. Minden alap nélkül, ellenséges politikai magatartást tanúsított a rendelkezésekkel szemben, s ezzel sóik nehézséget okozott nekünk: Iskolásokat használt fel egyházi ünnepélyeken, nacionalista alapokra helyezkedett: bírálta az ország területi rendezését, külföldről Illegálisan behozott nyomtatványokat terjesztett. Mivel ismételt útbaigazításainkat nem tartotta tiszteletben, áthelyeztem a szilágymegyei Menyőbe, de visszautasította az áthelyezést, valamint a Vallásügyi Államtitkárság hozzájárulását, kijelentve, hogy azok „törvénytelenek”. Ez év kezdetétől fogva felszínre jutott egyes külföldi románellenes körökkel való kapcsolata. Ezeknek a tevékenységeknek a „koronája” a Magyar Televízió „Panoráma” nevű műsora volt, amelyben ő hazugságokat és rágalmakat adott elő Hazánkkal szemben. Ettől kezdve sorozatosan programot közölnek a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban, amelyben lényegileg ennek a „becsületes magyar lelkésznek szenvedéseiről” szólnak, akit az ő Református Egyháza üldöz, amelynek megtestesítője én vagyok. összefoglalva, Tőkés felfuvalkodott, öntelt ember, aki nem ismeri a fegyelem fogalmát, azt kívánván, hogy legyen az ő egyházában is „egy mártír”. Nagyváradon, 1989. augusztus 14-én. D. Papp László, püspök
