Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-09 / 213. szám

1989. szeptember 9., szombat

O

„Nem a homlokzatot festjük, a házat építjük át”

w wfavig vfeiiv IvIDVV vljj UJL I » 1 w Mm I vfl 1 1 III 121*# JU Túli U Hu II lí«dl u V Ul

A Magyar Szocialista Munkáspárt új szervezeti szabályzata egy új párt alapszabálya lesz — olyan szocialista párté, amely politikáját a tagság akarata szerint alakítja, s magában is hordozza a demokratikus szocializmus alapértékeit. Ezt hangsúlyozta Kovács Jenő, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki e témának felelőse az MSZMP vezetésében.

— Az előkészületekből, köztük az új szervezeti szabályzat — az Alapszabály — tervezetéből kitűnik: a közeljövőtől fogva az MSZMP nem lesz többé bolsevik típusú párt. Mit jelent ez, azaz: az eddigi normák közül mi veszíti érvényét?

— Előre kell bocsátani: a szó klasszikus értelmében az MSZMP eddig sem volt igazi blosevik párt. De ezt most felesleges elemezgetni, ezen lépjünk túl. Nos, én azt hiszem, hogy meg fog szűnni a pártban az, hogy a tagság szerepe legföljebb véleményezésre korlátozódjon, s főképp arra, hogy végrehajtsa a valakiktől-felülről- érkező utasításokat. Ez megfordul: a tagságnak önálló

' kezdeményezési jogot kell biztosítani a politika megformálásában, .megerősítve a tagok szuverenitását — és a közös akarat kialakítására alkalmas választott testületeket kell létrehozni. Ez a döntő, s ehhez kell igazítani minden szabályt. így a változások is nagyon jelentősek. Kiemelendő: a párton belül szabadon kell működniük a különféle nézetcsoportoknak. Ide tartozik, hogy a pártba való belépést igazán önkéntes elhatározásként kell kezelni. Létre kell hozni a szükséges mechanizmust a párttagság szabad akaratának kinyilvánításához. Az eszmei-szellemi vitákat nem ellenőrző vagv fegyelmi bizottságoknak kell elbírálniuk. Továbbá: ki

kell alakítani a párfon belüli nyilvánosság eszközeit — és így folytatható tovább a gyakorlati változások egész sora. Logikus, hiszen ha egy elvet, egv egész pártszerkezetet megváltoztatunk, akkor kevés olyan részlet, szabály marad, ami továbbra is fenntartható.

— Azt jelenti mindez, hogy az eddig megszokott pártfegyelem helyébe — mondjuk — a párterkölcs lép? S a demokratikus centralizmust felvátlja valamilyen más szervezeti alapelv?

— Én úgy gondolom, hogy a pártban a demokrácia a bürokratikus centralizmus helyébe lép. A demokratikusan született döntések képviselete és végrehajtása terén az akcióegység lesz a rendező elv. Tehát ez a párt természetesen ezentúl is

. -------------------------------------p

ártként fog működni. Az afféle elgondolások, hogy majd „mindenki azt csinálhat, amit akar, s nem lesz semmiféle összetartó erő a pártban” — nos, ezek teljesen alaptalan vádak azokkal szemben, akik a párttagok nagyobb szabadságát, a testület közös véleményalkotási jogait állítják előtérbe. A másik: nem a fegyelem szűnik meg. Ellenkezőleg — a drillt váltja fel a tudatos fegyelem. Az a fegyelem, amely minden felelősen gondolkodó embernek a sajátja, miként az is, hogy a nézetek és a szándékok összevetése után közösségben is képes cselekedni. Számomra a fegyelem alapját az jelenti, hogy miután megvolt a lehetőségem arra, hogy a nézeteimnek megnyerjem a többséget, s az esetleg nem sikerült nekem, akkor elfogadom, hogy más a többség. Folytatom tovább a küzdelmet a magam igazsága mellett, de mivel beléptem egy pártba, annak többségi akaratát tisztelve fogok cselekedni. S ezt valóban önként teszem, hisz — főleg többpártrendszerben —, ha alapvetően és mélységesen nem értek egyet e párt többségével, akkor szabadon távozhatok. Ugyanúgy, ahogy beléptem. Akár csinálhatok magamnak saját pártot is. Ismétlem: egy ilyen helyzetben sok mindennek egvsze-' rűen nincs értelme, aminek az egypártrendszerben esetleg értelme volt.

— Elcsapatigény eltűntével valószínűleg értelmét veszti az eddigi tagfelvételi procedúra is. Lehet, hogy elegendő lesz egyszerűen beiratkozni a pártba.

— A baloldali pártoknak, a szocialistáknak és a kommunistáknak is van egy hagyományuk, ami nem hiszem, hogy elitistának bélyegezhető: noha örömmel fogadnak minden belépőt, azért ragaszkodnak ahhoz, hogy az adott szervezeti közösség ne emeljen kifogást ellene. A jövőben nálunk ssm tagfelvétel, hanem lényegében véve belépés lesz. Ám annak a közösségnek, amelynek a belépési nyilatkozatot benyújtják, lehetőséget kell kapni arra, hogy véleményt mondjon erről a szándékról, netán kifogásolja. De én azt hiszem, hogy a többpártrendszerben a lehető legritkább esetben merül fel. ilyen, hiszen a versenyben — nem elvtelenül, persze — minden párt üdvözli, ha csatlakoznak hozzá. Semmiképpen nem fogadja gyanakvással a belépni szándékozókat.

— Az eddigi tagfelvételi kritériumok nagy része tehát megszűnik, vagy más értelmet kap. De vajon beléphet-e pártunk valamelyik kisközösségébe olyan ember, aki — mondjuk — Iszákos, netán büntetett előéletű, veri a feleségét stb.? Inkább az úgynevezett egészen hétköznapi bűnökre gondolok ...

— Alighanem nagyszabású párttisztogatás lenne minden magyar pártnál, még a vezetőségek egy részében is, ha az efféle kritériumokat vasszigorral érvényesítenék. Én úgy gondolom, hogy nem célszerű olyan emberekkel társulni, akik magatartásukkal szégyent hozhatnak a pártra és nem vagyok híve annak, hogy részeges, családjával brutális, botrányokozó embereket a szocialista mozgalom a soraiba fogadjon. De azért mindig gondolok arra, hogy botlásainkkal együtt vagyunk emberek és ezért hiszek abban, hogy mozgalmunkban nincs helye a kérkedő ördögűzésnek, sokkal inkább a megbocsátás és a bizalom szellemének.

— Lehet-e egyáltalán joga a pártszervezetnek, vagy bármilyen párttestületnek, hogy vizsgálja a párttag magánéletét?

— A pártszervek már ma sem folytathatnak semmiféle „nyomozást”. Egyébiránt én két komoly biztosítékot látok arra, hogy ez föl se merüljön. Az egyik: a kisközösségekben az emberek ismerik egymást. A másik pedig a nyilvánosság. Nem hiszem, hogy a pártszervezeteknek át kellene alakulniuk valamiféle „erkölcsrendészetté”. Azt viszont mérlegelni tudják, s ezt rájuk kell bízni, hogy a velük dolgozó ember miként befolyásolja a pártról kialakult köz- vélekedést. Én akkor vagyok a nagyobb szigorúság híve, ha a párttag hatalmával visszaél, korrupciós, zavaros ügyekbe keveredik.

— Megfordítom a kérdést. Számíthat-e a párttag arra, hogy alapszervezete, netán a párt valamilyen vezető testületé megvédi őt a párton belülről vagy kívülről jövő igazságtalan támadásoktól, az alaptalan rágalmaktól?

— A többpártrendszerű viszonyok között különösen fontos ez a kiállás, ha a párttagot politizálása, a mozgalomhoz való tartozása miatt éri .hátrány. Ugyanakkor: ha a párttag tette az erkölcsi normák szerint és a törvény előtt tarthatatlan, akkor semmiféle védőernyőre nem számíthat.

— A következő kérdés helyett mondok három szót: platform, áramlat, frakció.

— Én a frakció szót nem

szívesen használom, mert nem tudom, hogy ez a megbélyegzést sugalló fogalom ma mennyire alkalmazható. Hisz nemcsak — mondjuk — mensevik frakció volt, hanem bolsevik frakció is az orosz szociáldemokrata

pártban, s azt éppen Lenin vezette...

Az a helyzet, hogy azok a formációk, amiket ma platformnak nevezünk, azok a klasszikus, lenini időkben frakciók voltak — ez volt a nevük —, s amit később frakcióknak neveztek, azok lényegében párton belüli áramlatok voltak. Az áramlatot éppen az különbözteti meg a pártot bomlasztó, elkülönült társaságtól, hogy az áramlat nyíltan működik, s éppen azt a pártot akarja többé-ikevésbé más útra terelni, amelyiken belül is akar maradni. Az alapvető hitvallás tekintetében persze egyazon párton belül nem lehetnek kibékíthetetlen ellentétek. Ha mégis, akkor itt már nem platformokról és áramlatokról van szó.

Hozzá kell tenni: az igazán befolyásos nagy pártokban mindig vannak áramlatok. Azokban a pártokban, ahol nincsenek, a kép ugyan nagyon tiszta, de a választási eredmény csak ezrelékekben mérhető ... Nem hiszem, hogy nekünk az MSZMP-t ez utóbbiak sorába kellene taszítani.

— Mennyire szükséges, hogy az új alapszabály előre szabályozzon, s mit lehet a jövőre bízni ebből a szempontból?

— Most az a legfontosabb, hogy az új alapszabály visz- szafordíthatatlanná tegye a változások folyamatát. Mivel a folyamatnak nem a végső szakaszában vagyunk, külön figyelni kell arra, hogy a párttagság közösségeinek kell szabadságuk legyen újabb gyakorlati megoldások kikísérletezésére és meghonosítására. Amiben viszont nincs helye semmiféle „rugalmasságnak”, az a működési elvek, a párt alapstruktúrájának kérdése. S annak precíz meghatározásában, hogy a vezető szervek milyen jogokkal vannak felruházva. Az elmúlt időszak tapasztalata az is, hogy az úgymond „rugalmas” szabályozás az országos vezető testületeknek sokszor arra is lehetőséget adhat, ami a párttagság számára elfogadhatatlan.

— S egy ma megkerülhetetlen kérdés: Ön szerint mi legyen a párt neve?

— Nekem rokonszenves a szocialista párt elnevezés is, s ha a többség erre voksol, én ezt elfogadom. De a tapasztalat szerint a klasszikus pártneveknek történelmi értekük van. Mi nem csak a homlokzatot akarjuk átfesteni. Ha pédig az egész ház újjáépül, akkor maradhat a régi házszám is ... Arra mindenképpen vigyázni kell, hogy a név megvitatása ne terelje indulati tévútra a lényegi vitát.

Füzes Oszkár

Pénzszerzés a biztonság árán?

Országos baleset-megelőzési bizottsági ülés Gyulán

A főváros helyett Gyulán tartotta meg tegnapi tanácskozását a Hazafias Népfront országos baleset- megelőzési bizottsága, amelynek elnöke, dr. Székely Lajos, ezt a következőkkel indokolta: Az ország lakosságának a zöme nem Budapesten él, s Békés megyében — így e városban is — példamutató eredményeket ért el a HNF megyei bizottsága méllett működő balesetmegelőzési munkacsoport.

Dr. Székely Lajos vitaindítójából és a hozzászólásokból kitűnt, hogy egészségünk és testi épségünk védelme milyen nagy mértékben függ anyagi helyzetünktől. Az egészséges életmódhoz, a jó szociális körülményekhez, a nyugodtan végzett munkához, a türelmes, nem kapkodó jármű- vezetéshez elegendő pénzre van — lenne — szükség, ám ennek megszerzése érdekében egyre többen és egyre többször éppen az egészségünket, testi épségünket veszélyeztetjük, mert sietünk, fáradták, idegesek vagyunk.

Elhangzott a tanácskozáson többek között az is, hogy az országban az összes baleset 64 százaléka az otthonokban, illetve a ház körüli munkáik során következik be, s az öregedő népesség és a romló gazdasági helyzet további kedvezőtlen változást sejtet. Ezért is nagyon jó az a kezdeményezés, amely szerint a gyuilai idősek napközi otthonaiban megszervezik a különféle háztartási gépek kezelésének elméleti és gyakorlati oktatását.

A jelenlévők közül többen bírálták azt, hogy sok helyen formális a munkavédelmi oktatás, de remélhetőleg enyhít majd a gondokon a már készülő új munkavédelmi törvény. Erről egyébként társadalmi vita, s Gyulán jövőre országos munkavédelmi vándorgyűlés lesz. A jelenlévők szerint az iparnak, a kereskedelemnek az eddigieknél többet kellene tennie a balesetek megelőzéséért, ami a biztosító

társaságoknak üzleti érdeke is. Sokat segíthetnek még a biztonságunkért folytatott nem kis költségű ismeret- terjesztő, felvilágosító propagandában a háizi betegápolók. a körzeti ápolónők.

A rendezvényen dr. Dobos Ferenc, a HNF Békés megyei balesetmeglőzési munkacsoportjának elnöke ismertette tevékenységüket, aminek fontosságára" íme csupán egy adat: a halálozási okok között a harmadik helyen szerepelnek a balesetek.

A továbbiakban elhangzott még: „Biztonságos otthon” elnevezésű mozgalom indítását tervezik az iskolákban.

V. Z.

Az 1956-os mosonmagyaróvári eseményekről, az október 26-ai tragikus sortűzről és a felelősségre vontak peréről forgat dokumentumfilmet a Mozgókép Innovációs Társulás Zsigmond Dezső és Erdélyi János rendezésében. Az alkotók a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete és a BM segítségével felkutatták a szemtanúkat, az egykori akadémis- tákat, a sorkatonákat és a város polgárait, s közreműködésükkel rekonstruálják a több mint három évtizede történteket Fotó: Matusz Károly

Dőlt betűvel

Indulatok

A történet, amit most elmesélek, nem tegnapi. Inkább tegnapelőtti, egészen pontosan augusztus huszadiki. Szent István emléknapján, az új kenyér, meg hát — amíg nem töröltetik — az alkotmány ünnepén történt. Hogy mégis csak most írok róla, azért a központi orgánumokat hibáztassák, amelyek tapintatból vagy kíméletből, esetleg más okból agyonhallgatták a történteket.

No, de lássuk az'igaz mesét! A csepeli zsíroskenyér- osztogatásról hírhedtté vált, szélsőséges gondolkodású és programú új párt sajátos heccet agyait ki a városligeti népünnepélyre. A háromoldalú tárgyalásokat kifigurázandó bábukat akasztott ki a ligetben. Fejti György, Grósz Károly, Horváth István, Pozsgay Imre (MSZMP), Csurka István (MDF) és Tögyessy Péter (SZDSZ) lógtak ott jelképesen a szervezők akaratára. A nagyérdemű azonban nem csak megtekinthette az attrakciót, hanem potom öt forintért bármelyik bábut — finoman fogalmazva — fenéken is rúghatta. Hogy mennyi pénz gyűlt ösz- sze, és ki volt a „legnépszerűbb” politikus, azt nem tudni, de mondanivalóm szempontjából nem is fontos. Magára a jelenségre kell inkább felfigyelnünk. A jelenségre, melyre szerte az országban, s így szűkebb hazánkban is — más változatban, visszafogottabb formában — számos példát találni. Köztiszteletben álló gyulai ismerősöm állított be hozzám a minap, kezében egy papírlappal. Rajta szénnel rajzolt szöveg, öles betűkkel: „Te

piszkos kommunista! Még lógni fogsz!” A papírt gépkocsija szélvédőjén találta. Fényes nappal tették oda neki a „szép üzenetet”. Mások csak suttogva, négyszemközt formálnak véleményt. Nem fenyegetnek, csak minősítenek: „Rendes ember, csak ne lenne párttag” (értelemszerűen az MSZMP tagjáról van szó).

Senki ne örüljön! A másik felet sem kímélik: demokrata fórumos ismerőseim névtelen telefonokról, postaládáikba csúsztatott anonim levelekről, és halállistára vételükről beszélnek. (A névtelen üzenetek természetesen nem népünnepélyre szóló meghívókat tartalmaznak.)

Durvul a politikai élet! Elszabadulni látszanak az indulatok. Naponta haliani fegyveres fenyegetésről, és egyik vagy másik oldalon (szélsőséges oldalon) összeállított feketelistákról. Mintha még nem lenne elég! Mintha még tártana a nép huszadik századi lelki tartalékából. Mintha szüksége volna a nemzetnek újabb akasztófákra, holtakra, megaláztatásokra, rehabilitációkra és újratemetésekre.

„Csak fegyverhez ne nyúljanak!” — hallom naponta baráti beszélgetésben és másutt a kétségbeesett jajkiáltást. Ês a szavakból kiérzem, hogy ebben nem kell népszavazást tartani — a közakarat az összecsapás elkerülésére több mint nyilvánvaló. És mégis, mintha rohannánk — megállíthatatlan lendülettel — az első pofon felé. Az „úgy kezdődött a verekedés, hogy a sógor visszaütött”- féle első pofon felé. Ahol senki nem fogja már tudni, mert nem is akarja tudni, hogy valójában ki is ütött először.

Nem riogatni akarok, vagy vészharangot kongatni, inkább láttatni ezt az egyre kulturálatlanabbá váló politikai csatározást. Ahol az érveket egyre inkább maguk alá gyűrik az indulatok, ahol a silányság kezd felértékelődni, és mértékadó értékké válni. Láttatni szeretném azt a szerencsétlen Magyarországot, ahol lassan általánossá válik a lekommunistázás, a leellenzékizés, a lemün- nichferenctársaságozás," a le(meg)alázás.

Közben siratom azt az országot és azt a magyarságot, amelyik ismét közel áll " ahhoz, hogy illúzióiban nagyot csalódjon, és kijózanító ökölcsapás áldozatává váljon. Siratom a sajtószabadosságba fordult sajtószabadságot, a demagógiába sodródott demokráciát, és a szittyává vadult szelídséget.

Az ország a tét! A magyarság, a nép sorsa forog kockán. Ezt kellene végre mindenkinek megérteni, és a ránk támadó mocsoknak hátunkat nekivetni. Ha így folytatódik, itt csak vesztesek lesznek! Itt senki nem győzhet a másik nélkül! Sem a fegyverek, sem más ármánykodás nem hozhat megváltást. Csak az értelem és a tisztesség, a haza sorsáért még felelősséget érzők összeesküvése.