Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-08 / 212. szám
1989. szeptember 8., péntek o Pedagógusbér-emelés (Folytatás az 1. oldalról) vélte az adminisztrációt. Mi bizony visszatértünk a hagyományos elszámolásra, mert az sokkal egyszerűbb. Megint valahogy fordítva ültünk a lóra; előbb kellett volna emelni az alapbért, s csak utána a túlóradíjat. * * * Orosházán a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatóját, Fekete Sándort kerestük meg kérdésünkkel : — Hatvan-e a 60 százalék? — Mint ahogy sok mindennel, így a pedagógusok béremelésével kapcsolatban is sok a bizonytalanság, sőt a tévedés. Nálunk például szeptember elsejével 16-18 százalék a bérfejlesztés mértéke, aminek alapját a tavaly decemberi alapbér képezi. — Ez azt jelenti, hogy az októberi boríték sem lesz vastagabb az eddiginél? — Lényegesen több pénz nem kerül bele. A tanárok egyáltalán nincsenek megelégedve . a bérfejlesztésnek e minimális mértékével. Ellenben a közvélemény úgy értékeli a 60 százalékos beharangozást, hogy mostantól a legjobban fizetett emberek közé tartoznak a pedagógusok. — Mennyit keres egy tízéves munkaviszonnyal rendelkező szakközépiskolai tanár? — Természetesen mindig differenciálunk, de az alapbér — a szeptemberi emelés után — így sem több bruttó 8 ezer forintnál. — Januártól a bértömeg 20 százalékkal emelkedik majd... — Ezt csak akkor hiszem el, ha már zsebünkben lesz a pénz. * * * A szeghalmi Péter András Gimnázium pedagógusait a béremelés nem különösebben lelkesítette föl, még most sem érzik munkájuk megfelelő anyagi megbecsülését. Mint azt Vaszkó Tamás igazgató elmondta, a tájékoztatás túlhangsúlyozta a béremelés 60 százalékos mértékét, és ezzel félreinformálta a kevésbé tájékozott olvasókat. Ugyanis ez a 60 százalék nem azonnal, hanem 1990-ig három részben valósul meg. Szeptemberben némi differenciálással végrehajtották a 17 százalékos emelést, sőt, az önálló gazdálkodás lehetőségével élve néhány pedagógus esetében saját erőből ezt egy-két százalékkal meg is toldották. Emelkedett a túlórák díja is, mivel ez év februárjától a túlórák az egyéni jövedelemhez igazodnak. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a tantestület jóváhagyásával saját erőből külön megemelték a túlóradíját azoknak a pedagógusoknak, akik tehetséggondozással foglalkoznak. Elpanaszolta még, hogy pedagógushiánnyal küszködnek, főleg nyelvszakos tanárra lenne nagy szükségük. Ez a megemelt bér talán csábító lesz, ugyanakkor a saját lehetőségeiket is igyekeznek maximálisan kihasználni a tanárok anyagi megbecsülésében. * * * Kondoroson minden általános iskolai pedagógus megkapta a december 31-i fizetésének megfelelő 16 százalékos béremelést, amit tartós bérmegtakarításból 18 százalékra egészítettek ki. Mravik Mihály szaktanár a rendelkezéssel kapcsolatban elmondta, hogy nagyon időszerű lépésnek tartja a szeptember elsejével megvalósult béremelést. Megjegyezte, hogy még így sem éri el a pedagógusok fizetése a termelő ágazatban dolgozó értelmiségiek átlagbérét. Cigléczki Jánosné pedagógus mindezt kiegészítette azzal, hogy a béremelés és ezáltal a szellemi munka nagyobb megbecsülése hozzájárulhat a tanulók szemléletváltozásához is. * * * Mezőkovácsházán az 1. sz. óvodában az önálló óvodavezetővel, Rajer Jánosnéval beszélgettünk a béremelésről. — A rendelkezések a városban 44 óvónőt érintettek — mondta, majd hozzátette: — Központi alapból 47 ezer 500, tanácsi alapból 15 ezer forintot kaptunk erre a célra. Dolgozóink átlagkeresete az általános iskolához képest igen alacsony volt. Ezért a tanácstól kapott pénzből megpróbáltuk szintre hozni a fizetéseket, majd ezt követte a százalékos differenciálás. El kell mondani, hogy pillanatnyilag elégedettek lehetünk, azonban még mindig nem éri el az átlagunk a társadalom más szféráiban tevékenykedő szellemi dolgozók fizetését. Számokban kifejezve átlag 23 százalékos növekedésről beszélhetünk, ami 1300—3000 forintot jelent. Az emelés előtti átlagkereset 6500 forint volt, ez nyolcezer forintra változott. A legalacsonyabb fizetés 5800 forint. A dajkák esetében 19 százalékos az emelkedés, ami 950 —1100 forintig terjed. Töröcsikné Szaszkó Erzsébet óvónő 12 éves munkaviszonyával 6 éve dolgozik a szakmában. Ebbe az óvodába egy éve került. — Nekem érdekesen alakult a sorsom — mondja —, épp a munkahelyváltás után és a béremelés előtt szereztem meg a diplomát is. Engem ez a béremelés duplán érintett. Magasabb átsorolást kaptam, plusz az új százalékot. Elégedett vagyok. Képesítés nélkül kerültem az óvodába 3500 forinttal, most pedig 6750 forintot kapok. Rövid idő alatt háromezer forintot ugrott á fizetésem. A mai gazdasági viszonyok mellett két gyerekkel a családban ez mindenképp örömteli, de azért így sem dúskálhatunk. Az emeléssel adóköteles lettem, kíváncsi vagyok, mennyi marad a borítékban. Cs. 1.—«. K.—H. M. M. L.—Ny. L. Magyarkeszin a faluház zrapfedelének felújítására a helyi termelőszövetkezet imásfél .hektáron vetett rozst, hogy annak szalmájából új tető készülhessen. A fala mintegy 70 idősebb lakója kézzel csépelte kl a kévékből a magot, hogy a későbbi építkezéshez az alapanyag rendelkezésre álljon Fotó: Gottwald Károly „Győztünk!” — mondták a tsz-tagok fl széllel szemben Nánási Mihály elek! magánkereskedő mostanában nem érzi jól magát. Nem mintha a „bolttal” lennének gondok, megy az szinte magától is. Bajának más oka van: megbukott az eleki pártszavazáson. Falujának MSZMP-tagjai küldöttjelöltnek ;még elfogadták, ám a mindent eldöntő augusztus 24-i küldöttválasztó gyűlésen .a szavazáson résztvevő párttagok fele a kétegy- házi jelöltre voksolt. Felemelték hát a piedesztálra, hogy letaszítsák/onnan. Túlzás lenne azt állítani, hogy a magányos farkasként induló Nánási nem sejtette a szavazás kimenetelét, hogy ruem számolt azzal, cserben is hagyhatják őt az elekiek, mégis bízott abban, hogy az elekiek immáron hagyományosnak tűnő széthúzásán felülkerekedik a józan észre épülő megfontolás, az egész falu érdekének védelme. Nem így lett. „Győztünk!” — gratuláltak egymásnak a Lenin Tsz párttagjai, mikor kihirdették az eredményt. Elekiek harcoltak az elekiek ellen. Lehet, hogy az egykor lenézett, grófi cselédfalunak számított Kétegyháza még mindig érettebb politikailag a gazdasági kultúra járna mindig is büszke Eleknél? S vajon ki(k)nek jó ez a „bellum omnium contra omnes” (mindenki harca mindenki ellen) állapot? De nézzük az eseményeket sarjában. Ez év május 9-én népfrontbiaottsági választás volt Eleken, melyen Nánási Mihály kifogásolta: „Hogyan lehet az, hogy mindössze hu- szon-egynéhányan választják meg a 25 tagú bizottságot?’’ Ellenszenvet váltott ki azzal a kérdésével is, hogy minek a nagyközségben román. nyelvű általános iskola, ha maguk a románok sem igénylik azt. Következett a június elején megtartott politikai fórum, ahová mindenki bemehetett. Néhány, politikai indíttatású hozzászólás után a magánkereskedő először ott hozta szóba azt a hibridkulkorica- ügyét, mely végül is a bukását okozta. (A tsz termelési főmérnöke és háztáji főágazatvezetője gondatlanságból több mint 2 millió forint kárt okozott a tagságnak. A nyereség terhére azóta már kifizetett a tsz 1,915 millió forintot, s a háztáji főágazatvezetőt — amúgy munkásőrparancsnok és a helyi vadásztársaság vezetője — leváltották, de a csíraszázalékért járó pénzzel még mindig adós. ) — Foglalkozzunk itt ezzel az üggyel? — kérdezte Kovács Györgyné, a nagyközségi pártbizottság titkára. Nos, mind a tsz párttitkára, mind a tsz-tagság úgy foglalt állást, hogy „ez az ügy a tsz belügye”. (Pedig akkoriban Gémes Imre, a tsz keménykötésű traktorosa már járta a tsz-t, hogy aláírásokat gyűjtsön a termelési főmérnök és a háztáji fő- ágazatvezető visszahívásáért, valamint a kár megtérítése végett. Több mint 160-an egyet is értettek a kérelmekben megfogalmazottakkal. S ha egy nagyközségben egyetlen egy tsz van, akkor annak megroppanása — így vagy úgy, de —‘ kihat a nagyobb közösség életére is.) Hozzászólásaival Nánási mindenesetre megalapozta „népszerűségét’’ az elekiek körében. Az augusztus 12-ei eleki kongresszusi küldöttjelölő gyűlésen — köszönhetően annak, hogy a tsz tagsága kevésbé képviseltette ott magát — még ő kapta a legtöbb szavazatot, az azt követő napok hordaléka viszont szinte teljesen maga alá temette a nyílt, talán túlságosan is nyílt, olykor nyersen, indulatosan fogalmazó magánkereskedőt. A politikai taktikázáshoz, finom húzásokhoz nemigen értő küldöttjelölt úgy érkezett az augusztus 24-i küldöttválasztó gyűlésre, hogy az előtte levő napokban már többen is megsúgták neki: „A tsz-től nem akarják, hogy kongresszusi küldött legyél!” S valóban; Nánási Mihály néhány társával együtt sten- cilezett meghívókat küldött szét mind a 270 eléki párttagnak, őt magát azonban senki sem kereste meg a választással • kapcsolatban. Huszonnegyedikén délután 4 órakor be akart menni a nagyközségi pártbizottság épületébe, de az ajtót zárva találta. (A nagyközség párttitkára hivatalos ügyben járt aznap Békéscsabán.) öt órakor a néhány hónapja párttag Ramasz Istvánnal, a jelölőbizottság tagjával együtt átment Kétegyházára, ahonnan 9 szavazatot sikerült is elv.innde, az igazi ne hézséggel azonban az este 7 órai kezdettel megtartott eleki pártszavazáson kellett szembenéznie. Míg vetélytársa mellett Lempert László, a Kétegy- házi Béke Tsz elnöke kardoskodott, őt nem támogatták az eleki vezetők. Programbeszédét követően egyetlen párttag, Jevuczó Györgyné törte meg a csendet, s mondta el azt a támogató beszédet, amelyet talán, mások szájából kellett volna hallani. Sőt, volt olyan eleki is, aki kifejezetten provokatív éllel tette föl kérdését. Summa-summarum, az akkor már nagy számban megjelenő tsz-tagság akarata érvényesült, Nánási Mihály magánkereskedő, a békéscsabai reformkor tagja megméretett és könnyűnek találtatott az eleki—kétegyhá- zi küldöttválasztáson. De vajon ki és mi győzött Eleken? Csak nem marad minden a régiben? Lesznek ezután is sertéslopások, és azzal egyidőben gyanús disznóelhullások; továbbra is herdálják majd a tsz vagyonát? Ki adja vissza a falu egyetlen értelmiségi rétegének, az általános iskola demokratizálódott tantestületének hitét? Látják-e az arra „érdemesek”, hogy Elek kisebbfajta földcsuszamlás előtt áll, mert a falu veze- tésénék régebbi tagjai korrumpálódtak, s hitelüket vesztették? Biztos, hogy jót tesz Eleknek a tanácselnök és a nagyközségi párttitkár civódása? — Nem dolgozni akarnak ezek, jól fizető állást keresnék maguknak a választások utáni időszakra — fakadt ki beszélgetésünk végén. Nánási Mihály. Nem kérdeztem, kikre is gondol valójában, de merem remélni, hogy a jövőben kevésbé kell tartania az eleki szembeszéltől, mint a házától alig 500 méterre sílbakoló román őrszemtől. Hisz van-e fontosabb dolga ennek az országnak az erkölcsi megtisztulásnál ? Még ha elbukott is, az általa kitűzött cél nemes volt. Ha nem is a legjobb módszerekkel, de fel akarta rázni az elékieket, fel akarta ébreszteni öntudatukat, hogy lássák: ahogy választanak, úgy látják hasznát vagy kárát. Most csak a vizet sikerült felkavarnia, s nem kétséges, hogy egy idő után visszaülepedik minden, de egyszer minden bizonnyal jönnek olyan emberek, akik kikotorják a medret, s friss, tiszta vizet engednek majd a régi helyébe. Mert az már megtette a magáét. Még megtörténhet a csoda: a tegnapi alávetettekből a szabadság mámora öntudatos választópolgárokat nevelhet. Dányi László Ha munkanélküli lenné k... Seg élv f, se gíts! Rémálmom volt a minap: elbocsátottak az állásomból. Ott ácsorogtam az utcán, kezemben szorongatva munkakönyvemet, s javában törtem a fejem, vajon miből fogok ezután megélni? És akkor ... villámcsapás-szerűen ért a felismerés: hisz létezik nálunk is munkanélküli-segély! Ahogy fölébredtem, továbbgondoltam a dolgot, s arra a következtetésre jutottam, hogy a rémálmok időnként valósággá válnak. Nosza, elindultam Békéscsabán a Békés Megyei Tanács munkaügyi szolgálati irodájába, hogy utánanézzek: hogyan is állunk ezekkel a segélyekkel? Néhány hónappal ezelőtt költözött a Tüzeléstechnikai Vállalat helyére, a Luther utcáiba a munkaerő-szolgálat. Már kora reggel sokan téblábolnak a tágas előcsarnokban. Belépek abba a helyiségbe, ahol ügyemet intéznék, ha valóban munka- nélküli lennék. Horváth Istvánná előadó néhány nyomtatványt nyom a kezembe. „Gondosan megőrizendő!’’ feliratú kis könyvecske ad útmutatást a munkanélküli- segéllyel kapcsolatos kérdésekről. Felsorolja például, hogy 1988. január 1-jétől az jogosult a segélyre, akinek utolsó munkaviszonya óta egy évnél hosszabb idő nem telt el, akinek a lakóhelye szerint illetékes munkaerőközvetítő szerv (29 van a megyében) nem tud megfelelő munkahelyet biztosítani, s aki elhelyezkedése érdekében mindent megtesz. Két stencillapot is kapok. Az egyik arról tájékoztat, hogy mi mindenféle okmányt kell benyújtanom, ha netalán segély kérésére vetemednék. Kell például a személyi igazolványom és a munkakönyvön kívül munkáltatói igazolás, munkavállalói igazolási lap, adólap, illetve adatlap az adóelőlegek levonásáról. Ha e kazal- nyi iratot beszereztem, akkor megkaphatom a segélyt. Persze csak akkor, ha ... — Ha egy-két héten belül nem találunk a szakképzettségének, iskolai végzettségének, vagy a legutolsó munkakörének megfelelő állást — világosít fel az ügyintéző. — Abból a helyzetből indulunk ki, hogy az illető nem segélyért jön, hanem munkát keres. Ha ez nem sikerül, akkor kínáljuk fel a segély lehetőségét. — Mennyi lehet ez az ösz- szeg? — szögezem neki a kérdést, mert nem mindegy, mennyiért nem dolgozom meg. — A korábbi átlagkereset százalékában állapítjuk meg az összeget. Ez 50 százaléktól 70 százalékig terjedhet, attól függően, hogy ki mondott fel: a vállalat vagy a dolgozó, illetve a kilépett bejegyzés szerepel-e a munkakönyvben? — sorolja Hor- váthné. — Természetesen az kap többet — teszi hozzá —, aki önhibáján kívül maradt munka nélkül. — Mennyi ideig kapható a segély? — puhatolózom tovább. — Három éven belül ösz- szesen 365 naptári napra folyósítható — ér hidegzu- hanyszerűen a válasz és a felismerés, hogy erre nemigen építhetem magam, valamint családom jövőjét. Illúzióim végképp elosztanak, amikor Selmeczi László, az iroda vezetője ezt mondja: — A segély bevezetésekor szem előtt tartották, hogy az kényszermegoldás legyen, nem pedig könnyű pénzhez jutási lehetőség. Egyébként van olyan segélyezettünk, aki létminimum alatti összeget kap; így — érthetően — mindent megtesz azért, hogy megfelelő állást találjon. Ebben megpróbálunk — sokféle humánus szempontot is figyelembe véve — maximális segítséget adni. Ha például vidéken lakó, családos hölgy az illető, nem ajánlunk neki többórás utazással járó, ingázó munkakört. Az a tapasztalatunk, hogy a középes felsőfokú végzettségűek 2- 3 hónap alatt elhelyezkednek. Gond inkább a segédmunkásokkal van... Lapozom az országos statisztikát, és megállapítom, hogy csöppet sem állunk rossz helyen. Míg Borsodban és Szabolcsban több ezren kapnak munkanélküli-segélyt, megyénkben — az 1989. I. fél év kimutatása szerint — mindössze 132-en. A részükre <ez idő alatt számfejtett bruttó összeg 1 millió 166 ezer forint.* Tessék számolni ... ! Többségük középkorú, vagy idősebb, zömük szakképzetlen münka- erő, s 30 százalék a nő. „Munkanélküli” — mor- zsolgatom a rossz hangzású szót. A jelenséggel, melyet e szó takar, lassan, sajnos, meg kell tanulnunk együtt élni. Azért elhatározom, hogy máskor idejében elhessegetem a rémálmaimat... Gubucz Katalin
