Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-05 / 209. szám
▼ 1989. szeptember & »kedd o i\ei Rázós úton a helyi autóbuszközlekedés „A helyi forgalom, gépkocsivezetőinek tűrőképessége a végéhez érkezett. Évek óta olyan feszültségek és megoldatlan gondok halmozódtak fel, amit sem gazdasági vezetésünk, sem érdekvédelmi szervezetünk, a szakszervezet, nem volt képes megoldani. Ezért a kollektíva úgy döntött, hogy vqlós és jogos kéréseit, követelését saját maga fogja kiharcolni... A cél nem csupán a követelés benyújtása, hanem a békéscsabai helyi közlekedés komplex minőségének javítása ... Szemmel látható, hogy főleg az utóbbi időben a helyi forgalom morálisan, fegyelmileg és műszaki, technikai szempontból tetljesen leromlott... Erre tanú Békéscsaba több tízezres utazóközönsége ...” Egy héttel ezelőtt hatoldalas gépelt kéréssel (követeléssel) fordultak Békéscsaba helyi járatú autóbuszvezetői a vállalat igazgatójához. Fentebb ebből idéztünk. Vasárnap délelőtt — ahogy ők nevezték — munkásgyűlésre hívták a vállalat vezetőit. Egészséges párbeszéd kialakítását tervezték. Teljes létszámban, egy emberként vettek részt a gyűlésen. Sze- verényi Pál gépkocsivezető Vezette a munkásgyűlést, nagyon kulturált módon. Sem provokáció, sem izgatás nem volt egyetlen mondatában sem. a kollektíva többsége is fegyelmezetten vett részt a csaknem háromórás eseményen. „Ha nem szégyellném, kifütyülném” Megtudtuk, hogy az autóbuszpark műszaki állapota elérte a kritikus pontot. Ha gyors intézkedés nem történik veszélybe kerül Békéscsaba tömegközlekedése. Külső és belső esztétikai állapotuk olyan, amely utaztatásra majdnem alkalmatlan, de mindenképpen méltatlan. Némelyiket — enyhe túlzással — csak a rozsda tartja össze ... Nincs egy felelős ember, aki vállalná a kiinduló jármű alkalmasságáért a felelősséget. Szóvolt a Malom téri áldatlan állapotokról. Elmondták a gépkocsivezetők, hogy a konténeres mellékhelyiséget délután fél1 kettőkor bezárják. Így aztán marad a bokros Körös-part, ami ugye a XX. század vége felé már nem valami tisztességes megoldás. Kezet sem tudnak mosni, le sem tudnak ülni... A buszokhoz nincs takarító- személyzet, a gépkocsivezetőknek kell fáradtan, úgy ahogy a járművek belsejét kitakarítani. Egyórás felsorolás után Szeverényi Pál átadta a szót a pályaudvar vezetőjének, Gajdács Andrásnak. — Amiket Önök felsoroltak nem mostani probléma. Évek óta küzdünk ellenük! (— Ha nem szégyellném, kifütyülném — szólal meg előttem az egyik gépkocsivezető ...) — A munkaerőhiány a ’80- as évek elejétől krónikus — folytatja Gajdács. — De nem állunk rosszabbul ezen a téren, mint máshol... (Ismét zúgolódás: — nem érdekel minket, máshol hogy állnak ...) — Felvettünk négy embert. ők a napokban beállnak — ígéri a pályaudvar vezetője. — A kocsik műszaki állapotát állandóan vizsgáljuk... (— Nem vizsgálni, javítani kell! — így Palágyi András.) — A tanács úgy tájékoztatott bennünket, hogy nem épít a Malom téren még egy pályaudvart. De van egy konténer, amivel meg lehetne oldani a pihenőt... A WC-ügyről tárgyalásokat folytatunk. (Nevetséges, hogy két forintot kell fizetnünk, hogy a WC-be jussunk fél kettőig. És utána? Senkit nem izgat, szükségletünket hol végezzük. Csak tárgyalnak! ... — morgolódik mellettem Jastyur Pál) -r- Az órabért szeptember 1-jé- től egy forinttal növeljük... (— Nevetséges. Mit kezdjünk egy forinttal? — kérdezi tőlem Palágyi András.) Bérek és érvek A nem túl népszerű felszólalás után Vándor Pál, a vállalat igazgatója emelkedik szólásra. Igyekszik megnyugtatni a kedélyeket: — Teljesen egyetértek a gondjaikkal, problémáikkal. Sőt! Mértéktartónak ítélem meg a követeléseiket. Csakhogy egyelőre jogszabályok kötik a kezünket. Januárban várhatóan önállóbban dönthetünk. Bár teljes a bizonytalanság azon a téren, hogy milyen irányítási formát szabnak meg nekünk. Mindenesetre boldog lennék, ha ezt a szintet tartani tudnánk. Ne felejtsék eb 10 százalékkal csökkent az utazási igény... Vándor Pál fölsorolja, hogy a vállalat milyen gondokkal küzd, s előre vetíti azt is, milyen jövő várható. (— Ezt a szöveget halljuk évek óta! — fordul hátra az előttem ülő szőke fiatalember. Kíváncsi vagyok, hallunk-e konkrétumokat?) — Reménykedem — így az igazgató —, hogy januártól talán nem lesz annyira kötött a kezünk a bérrel kapcsolatban sem. Addiíg is javaslom, hozzanak létre kft.- ket, vegyék szerződéses üzemelési formába a közlekedést. A műszaki állapotokat illetően: jobb lenne, ha új buszokat vehetnénk. Ez ügyben tárgyalunk különböző bankokkal. Mindhiába. Pedig legalább 50 autóbuszra lenne szükségünk. A meglevőket anyaghiány miatt egyre nehezebben tudjuk javítani. Az sem biztos, hogy a téli nagyjavításokat jobban megoldjuk, mint az elmúlt évben. Űj gumikat meg egyáltalán nem kapunk... (— Tán nekünk kellene beszerezni a gumikat? — kérdezi a hátam mögött álló férfi. — Vicc, nem?) — önök tagadják meg a közlekedésben való részvételt, ha úgy látják, hogy nem biztonságosak az autóbuszok, azokat a műszak valami miatt nem tudta megjavítani... (— Ha ez így lenne, azonnal fegyelmit kapnánk — jegyzi meg mellettem Palágyi.) — Biztonsági munkát végeznek, naponta százezer ember életét bízzuk önökre. A bérről: 19 százalékos emelést hajtottunk végre a közelmúltban ...) — Hol, kinek? — kérdezik az emberek hangosan.) Mitykó György kezében egy cetli: — Itt van; 18 éve dolgozom a cégnél, 181 órára 612Ó forintot kaptam. És ne felejtsük el, csuklós buszon dolgozom... Palágyi András: — Azt mondják, egy család vagyunk. Létezik, hogy ebben' a nagy családban bennünket gépkocsivezetőket mostohagyereknek tartanak? Azt mondja az igazgató elvtárs, hogy rossz műszaki kocsival ne álljunk ki? Ne tessék már ilyet mondani! Ha így lenne, megbénulna a város közlekedése! Kovács Mihály műhely- igazgató: — Valóban kritikusnak mondható az autóbuszok műszaki állapota, az esztétikairól már nem is beszélve. Mindenesetre igyekszünk a biztonsági szempontokra figyelemmel lenni, és nem engedjük ki úgy a járműveket, hogy azok ne feleljenek meg a biztonsági előírásoknak... A szerelők fizetése sajnos, kevés, 4900 forint. Felháborító, hogy ilyen keveset keresnek. (A felzúdulás ennél a megállapításnál a tetőpontjára ért.) Kell-e ez az szb-titkár? Takács János: — Hogy biztonságosak a kocsik? Kétlem. Hiszen arra, hogy a fékeket megjavítsák a műhelyben, heteket vagyunk kénytelenek várni... Hentes Mária, a vállalat szb-titkára: — A kollektív szerződés összeállításánál a bérek megállapításánál a jóindulat vezet minket. Igaz, nemcsak a helyi járat gépkocsivezetőinek érdekeit, hanem a vállalat össze dolgozójának érdekeit kell figyelembe vennünk egy-egy döntésnél ... (Az szb-titkár mondatai szinte senkinek sem tetszettek.) Csók Béla: — Megkérdőjelezzük, hogy az szb-titkár- ra egyáltalán szükség van. Ki tud, ki akar-e mellettünk állni ? Drimba József: — Ügy néz ki, mintha az szb-titkár fizetett ellenségünk lenne ... Tóth Lajos: — Fura, hogy az igazgató mindennel egyetért, aztán még ígéretet sem kapunk ... Az eszmecsere lassan véget ér. Az arcokon elégedetlenség tükröződik. Néhányuktól megkérdeztem, milyennek ítélték meg a munkásgyű- lést? Volt-e a válaszok közül olyan, amelyet tartalmasnak, egyértelműnek ítélnek? Jastyur Pál: Gyengébb volt, mint a sokévi átlag. Akár egy termelési tanácskozáson vettüjik volna részt. Egyetlen fontos kérdésre sem kaptunk választ. Bálint István: — Ebből nem lesz béremelés, akárki meglássa... Jastyur Pál: — Amíg ez a vezetés marad, itt változásra senki ne számítson ... — Profi játékosokkal álltunk szemben. Alacsony labdákkal kellett játszanunk. Mégis úgy igyekeztek rendezni a játékot, hogy kiskapuk is maradjanak. Csakhogy voltak védelmi hibák, amik idővel könnyen öngólhoz vezetnek. Mindenesetre szeptember 15-ig várjuk az írásbeli választ a vállalat vezetésétől — így foglalta össze mondandóját sportnyelven Takács János áigazati szakszervezeti vezető. Wágner Attila reménykedik: — Remélem, a válasz kedvező lesz számunkra. Senki sem akar szívesen a végső megoldáshoz —, a sztrájkhoz folyamodni. Az igazgató távozóban kezet fog az emberekkel. Valaha ez a gesztus nagyon népszerű volt... Új fejlesztések az orosházi Kazépnél Izzószálhoz tartóelem — Fogászathoz foggyökér — Fiílészethez hallócsont— Csontpótláshoz Diakor Gyártására, forgalmazására két vegyes vállalat is alakul Philips vezérlésű nyugatnémet kerámiaégető kemence berakodás közben. Több százezer foggyökér égethető ki ezzel a technikával A fröccsöntő gépet a Kazép fejlesztőmérnökei szerkesztették — éppen az összeszerelést örökíthettük meg Fotó: Veress Erzsi — Az oxidkerámia új lehetőségeket kínál az ipar szinte minden területén. Fizikai tulajdonságai révén a legegyszerűbb textilipari szálvezetőtől az emberi csont pótlásáig számtalan helyen alkalmazhatók. Például keménységét tekintve csak a természetben előforduló gyémánt áll felette. Az Orosházi Kazángyártó és Építőipari Szövetkezet fennállása (1976) óta foglalkozik műszaki kerámia gyártásával. .Szakembereik felismerték az anyagban rejlő sokféle felhasználási lehetőséget. 1987-ben szerződést kötöttek az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal egy 10,5 millió forintos kutatási és fejlesztési programra. Kettős célt tűztek maguk elé. Tudományos kísérleteken keresztül megismerni az oxidkerámiát, adalékanyagok hozzáadásával befolyásolni hőállóságát és szilárdságát. Továbbá ki kellett fejleszteni a technológiát és azt a gépsort, amelyik lehetővé teszi a tömeggyártást. — A program befejezését év végére vártuk — mondja Surányi András, a Kazép elnöke —, de a kísérletek lezárultak és szeptember közepén megtörténhet a végleges értékelés. Kezdetben úgy indultunk, hogy a kutatások eredményeként más alapanyaghoz jutunk és a sorozatgyártás feltételeit is megteremthetjük. Elképzeléseink valóra váltak. Olyan alapanyagot (alumíniumoxid szintetikus rubinkerámiát) sikerült létrehoznunk, amelyik két műszaki területen is kiválóan alkalmazható. Az egyik elektromos kerámia. A Tungsram a fényforrás gyártásához keresett olyan anyagot, amelyik fizikai tulajdonságánál fogva alkalmas a wolframszál rögzítésére, és nem vezeti az elektromosságot, különlegesen hőálló, bírja a lökésszerű rezgéseket, és kis méretéből adódóan különböző nagyságú foglalatúik készíthetők belőle. Eddig az ilyen tartóelemeket drága, különleges ötvözetű fémekből készítették, melyek rövid élettartamúnk voltak. Szövetkezetünk fejlesztőmérnökei kizárólag hazai alapanyagból — az almásfűzítői timföldből nyert alumíniumoxidból — adalékanyagok’ hozzáadásával hoztak létre elektromos kerámiát. Ezt az anyagot, amelynek összetétele szakmai titok, a Szilikátipari Kutató Intézet (Szikti) vizsgálta és ellenőrizte. Gyártásra alkalmasnak ítélték. Az idén négy és fél millió kerámia tartóelemet szállítunk a Tungsram halogénizzóihoz. Külföldi tesztelések után az izzók 95 százaléka tőkés exportra megy, az USA-ba és Japánba. A piac beindult, eddig reklamáció egyik országból sem érkezett. A másik terület, ahol eredményt értünk el, a megmunkált kerámia. Az oxidkerámia felhasználási lehetősége szinte korlátlan, de alkalmazhatóságának gátat szab, hogy csak gyémánttal lehet formázni, csiszolni. Az volt a feladatunk: hozzunk létre olyan gyártósort, amelyik megoldja és minőségében javítja a kerámia síkpolírozá- sát (felületi csiszolását). Ilyen csiszolással készülnek a keverő csaptelepek záróbetétjei. A felület annyira sima, hogy semmilyen tömítőanyag 'nem kell az ösz- szeszereléshez és még sem csepeg a csap. Itt nemcsak a megmunkálási technológia egyedi, hanem az alkalmazott kerámia-alapanyag is. Jelenleg a Mofém minden karos csaptelepéhez mi gyártjuk a záróbetétet, már 75 ezer darabot leszállítottunk. Az előzőekben vázolt kutatási-fejlesztési program úgy teljes, ha a kerámia- megmunkálás technikai oldala is biztosított. A formázó-, fröccsöntő gépek többségét a szövetkezet szerkesztette és gyártotta. Egyetlen kivétel a „színterelő kemeúce”, amit az N9ZK-beli Energo cégtől vásároltunk 500 ezer márkáért. Magyarországon első és egyetlen olyan kerámiaégető kemence, amelyik hőingadozása magas hőmérsékleten sem haladja meg a 2 Celsi- us-fokot. Elektromos vezérlését a Philips cég készítette. nekik is ez az első ilyen irányító rendszerük, így mi vagyunk a referenciájuk. Azzal, hogy időben elkezdtük a fejlesztés gyakorlati megvalósítását, év végére mintegy húszmillió forinttal növekszik az árbevételünk. S talán erőfeszítéseink csúcsa lehet, hogy az 1990-es évek elejéig az NSZK Stet- ner és a francia Cice cégekkel vegyes vállalatot hozunk létre elektromos kerámia és csaptelepbetét gyártására. Egyenrangú partnerként kötünk egymással szerződést. Mivel szakmabeli vállalatokról van szó, a technikában, a technológiában és a piaci partnerekben egyaránt kölcsönös előnyt várunk az összefogástól. A külföldiek elsősorban gépeink és technológiánk után érdeklődnek — ezek a technikák világszínvonalon is elismertek. Nekünk a tőkéjük mellett a piaci kapcsolataik jelentősek. A Kazép és a Szikti (közös kutatás eredményeként) olyan biokerámiát fejlesztettek ki, amelyik az emberi szervezetben csont pótlására alkalmas. Az anyagot a „vegytiszta” alumíniumból állítják elő magas hőmérsékleten. A Diakor 18 nevet viselő oxidkerámia olyan erős rácsszerkezetű, hogy semmilyen ionokat nem tud kibocsátani. Ezért az élő szervezetbe ültetve nem válik testidegenné, mert nem mérgezi a sejteket. Miskei György kutató- mérnök, a kerámiaüzem vezetője, több felhasználási területet említ: — A nálunk gyártott bio- kerámiák Diakor néven kerülnek forgalomba. Jelenleg 13-féle fogászati terméket adunk a foggyógyászatnak. Ilyenek: a kerámia foggyökerek, foghidak, fogszabályozók, egyéb protézisek. A rendkívül szigorú, öt évig tartó orvosi ellenőrzés után kezdtük el a csontpótló kerámia inplantátumokat (természetes anyagokat helyettesítő) szériában gyártani. A magyar kutatóintézeten kívül 23 külföldi orvosi bizottság is vizsgálta. Az eredmények kedvezőek voltak. A fogászati alkalmazáson túl készült már Diakorból csípőprotézis, hallócsontok, hallójáratok, dobhártyatubus. Hozzáértő kutató orvosok szerint a mi általunk gyártott biokerámia előtt komoly gyógyászati jövő áll. Ma az egészségügyi intézmények ilyen eszközöket külföldről kénytelenek behozatni. Egy hallótubus ára 23 dollár, mi ugyanezt 295 forintért adjuk. (Sajnos januártól ÁFA-val megemelve.) A forgalmazási engedélyt megkaptuk, még külföldre is. Egy osztrák és egy svájci kereskedelmi céggel folytatunk tárgyalásokat, komolyan érdeklődnek a kerámia iránt. Valószínű, hogy jövőre ebből is vegyes vállalat alakul. Már elkészült az alapító okirat. Papp János Béla Vali
