Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-28 / 229. szám

1.989. szeptember 28., csütörtök Elsők a megyében Egy verseny csattanója Mezőhegyesen Marcona honleányokra számítottam, amikor a Me- zőhegyesi Fémipari Szövet­kezet polgári védelmi első­segélynyújtó szakaszához in­dultam látogatóba. Ehelyett csupa tűz, életvidám lá­nyokkal és asszonyokkal ho­zott össze jó sorom. S amiért Kiss László al­ezredes, megyei pv-törzspa- rancsnok-helyettes kísérőjé­ül szegődtem: e tizenöt nő­ből és kilenc férfiból álló szakasz lett a győztese an­nak a megyei elsősegély- nyújtó versenynek, amelyet a polgári védelem és a Vö­röskereszt hirdetett meg. Az első helyezésért járó jutal­mat azon melegében átvet­ték, ám a hátországi és pol­gári védelmi országos pa­rancsnok okleveléhez, vala­mint elismerő zászlajához csak ma, szerdán jutottak hozzá. Kovács József, a szö­vetkezet elnöke segít ab­ban, hogy a szakasz két Kedden délutánra kitűz­ték a város zászlaját a ta­nács épületének homlokza­tára, jelezvén, hogy a ta­nácstestület ülésre gyűlt ösz- sze. A város lakosságának képviselői először a több mint húsz éve alakított, gyu­lai vízművek munkájáról készült beszámolót tekintet­ték át. A hitelmentesen mű­ködő vállalat arról adhatott számot, hogy ma már évi 3 millió 770 ezer köbméter ivóvizet ad a lakosságnak, egyben kétmillió 562 ezer köbméter szennyvíz tisztítá­sáról gondoskodik környe­zetbarát módszerekkel. A pénztelenség fejlesztési el­képzeléseiknek azonban gá­tat szab: csúszik annak a beruházásnak az átadása, amelynek segítségével napi 3500 literrel több vizet tud­nának eljuttatni a lakások­ba. Az általuk fenntartott Várfürdő tavaly 1 millió 237 ezer vendéget fogadott. In­gerült vitát váltott ki az ülésen az a hozzászólás, amely szerint a Várfürdő­ben augusztus vége óta igen korlátozottak a strandolás, a sportolás lehetőségei, őri László igazgató elmondta, hogy gazdaságossági okokból a fürdőzők számának meg­csappanása miatt kénysze­rültek a korai „redőnylehú- zásra”. Szavai — érzékelhe­tően nem győzték meg a ta­nácstagokat, akik — arra hivatkozva —, hogy a gyu­laiak aligha zárhatók ki a fürdőből, s így még a való­Fordított sorrendben tár­gyalta Szarvas Város Taná­csa legutóbbi ülésén a napi­rendi témákat. Előbb sze­mélyi kérdésekről döntöttek, majd a bejelentéseket köve­tően, a szünet után tértek át az írásos beszámolók megvitatására. Elsőként Szi- rony János tanácselnök-he­lyettes tett javaslatot új vá­rosi főorvos kinevezésére. Szarvason évek óta megol­datlan az egészségügyi ága­zat vezetése. A tavasszal meghirdetett pályázat alap­ján a tanácsülés a fiatal, 1951-ben született, Nógrád- ból érkezett dr. Pók Tibort nevezte ki városi főorvos­nak. A különböző vélemé­tagjával rövid beszélgetésre leüljek. — Ha jól számolom, a szövetkezet minden hatodik dolgozója csapattag volt. Is­mét Dávid győzött Góliát fe­lett? — kérdezem a ver­senytárs nagyvállalati csa­patokra gondolva. — Egyszerűen komolyan vettük a feladatunkat — mondja Vígh Józsefné pénz­táros, akit a szakasz pa­rancsnoki tisztével bíztak meg. — Az éves képzési időn túl is leckét vettünk a sokat segítő vöröskeresztes Torma Lajosnétól. Meg fe­gyelmet tartottam — csip­pent sokatmondó huncut­kodással a többiek felé. — Gondolom, valami har­ci cselekmény volt a fel­adat — próbálom felidézni polgári védelmi ismeretei­met. — Ebben téved — veszi át a szót a szervizben dol­gozó Farkas Julianna. — di vendégek sem növelik a bevételt — úgy döntöttek : a végrehajtó bizottság az igazgató prémiumát tegye függővé a helyzet megvál­toztatásától. A városfejlesztési és kör­nyezetvédelmi bizottság is eredményes munkáról szá­molhatott be. Helyszíni el­lenőrzéseken kísérik figye­lemmel a környezetvédelmet. A/ggodalomra ad okot a parkok, utak, járdák, a köz- világítás, a köztisztaság és a szemétszállítás állapota. A tanácsülés úgy határo­zott, hogy 1990. január el­sejétől a város valamennyi szilárd burkolattal ellátott utcájában bevezetik az in­tézményes szemétszállítást. A közbiztonság romló helyzetének oíkait kutató kér­dés kapcsán dr. Zleovszki Mátyás rendőrkapitány el­mondotta, hogy aligha tud biztató választ adni: a bű­nözés elöntötte a várost, a rendőrség jelenlegi tárgyi és személyi lehetőségeivel már alig képes úrrá lenni a hely­zeten. Az egyébként rosszul hangosított tanácsteremben minden jelenlevő pontosan megértette, dr. Takács Lő­rinc tanácselnök megállapí­tását: „Sem régen, sem ma­napság nem képzelhető el, sem az országban, sem a városban békés élet és al­kotó munka, ha a közösség érdekét szolgáló rendet a társadalom nem teremti meg." K. A. J. nyék figyelembevételével dr. Herczeg Ferenc, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának korábbi osztályvezetője lett a művelődési, ifjúsági és sportosztály vezetője. Kovács Péter tanácstag, a Dózsa Tsz elnöke kifogásol­ta, hogy a beruházásokról szóló részben nem szerepel a sportcsarnok, holott az már rövidesen üzemképes állapotba kerül. A negyven­milliós költséggel épülő lé­tesítmény eddig 25 millió fo­rinttal a Dózsa Tsz-t terhe­li. A megvalósításra létrejött gazdasági társulás többi tag­ja, alig-alig járult hozzá a költségekhez, ígéreteiket el­feledve, inkább igyekeznek Ugyan ilyesféle veszélyek­ről sem szabad megfeledkez­ni, de a versenyen egy ipari katasztrófa elhárításában vettünk részt. Rohantunk ammóniafelhőben, füsttel telt égő házból mentettünk ki sérülteket, ám igazán nem ezen az egy kilométe­ren, hanem az elméleti kér­dések megválaszolásakor iz­zadtunk meg. Eljövőben még megtudom, hogy a szövetkezet azóta egy kis ünnepséget is rendezett tiszteletükre. Ha nem is ezért vállalták a versenyzést, a figyelmesség mindig jól­esik ... Tanultak, versengtek, győztek. S hozzájutottak még valamihez: a soha el nem feledhető tapasztalatok­hoz. Hogy mire jók azok? Beszélgetőtársaim szerint az se baj, ha az ember megta­nulja a nehéz pillanatokban is feltalálni magát. K. A. J. „kitárolni” a beruházásból. A pénz körül szenvedélyes vita keletkezett, végül a ta­nács megszavazott a sport­csarnok építésére három és fél millió forintot, a kábel­tévé megvalósítására létre­jött kft.-hez 500 ezer forint­tal csatlakoznak, az Árpád utcai útépítéshez kétmillió forintot adnak, továbbá fe­dezetet biztosítanak az Áfor-benzinkút bővítéséhez és a termálfürdő fejlesztési költségeihez. A tanácsi intézmények te­vékenységéről szóló beszá­moló ismét indulatos hozzá­szólásokat váltott ki. A Vaj­da Péter Gimnázium és az oktatási intézmények gazda­sági igazgatóságának (oigi) helyzetével kapcsolatban dr. Kepenyes János tanácstag követelte a leköszönő mű­velődési osztályvezető fele­lősségének megállapítását és az oigi felszámolásának meg­fontolt, ám következetes és azonnali megindítását. Ezzel szemben Nagy Sándor, az MDF szarvasi szervezetének képviselője kiállt az oigi mellett — mondván, hogy a hasonló szervezetek közül azon kevesek közé tartozik, amely gazdálkodni tud és erre képes. Végül a tanács hozzájárult ahhoz, hogy a Vajda Péter Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégi­um 1990. január 1-jétől — az oigi-ból kilépve — önállóan gazdálkodó oktatási intéz­ményként működjön. Az 1990-es év során pedig elő kell készíteni a többi okta­tási intézmény önállóvá vá­lását is. A testület értékelte a tanács önkormányzati munkáját, s állást foglalt abban, hogy a jövőben a helyi tanácsoknak tényleges önkormányzati jogokat kell kapniuk, szervezetileg és gazdaságilag egyaránt. Ja­vasolják a szarvasi tanács­tagok, a helyhatósági vá­lasztásokon a „listás” vá­lasztási rendszer bevezeté­sét, helyi gazdasági kamara létrehozását. Szarvasi véle­mény szerint a megyei taná­csokból térségi képviseleti szerveket kell létrehozni úgy, hogy ne csupán a köz­ponti akarat végrehajtói le­gyenek. A november 11-re kiírt időközi tanácstagi vá­lasztásokat a szarvasi testü­let ésszerűtlen és felesleges dolognak tartja. A tanácsülés végén a la­kásügyekről szóló tanács- rendelet is okot adott a vi­tára, elsősorban az állami lakások elidegenítése kap­csán. Szarvason a jövőben állami lakások eladására csak a tanácstestület egyedi döntése alapján kerülhet sor, s nem kíván élni a tanács azzal a • jogával, hogy a vé­telárat az általános szabá­lyoktól eltérően alacsonyab­ban állapítsa meg. M. K. M. Tanácsülésekről jelentjük A fürdővízzel a látogatókat is „eltávolították” Gyuláról? Sok téma — ólénk vita a szarvasi tanácsülésen „n köpönyeget hiába cseréljük...” Békés megye kommunistáit 53 küldött képviseli majd az MSZMP október 6-i kongresszusán. Közülük csupán hárman fizikai dolgozók: Bartos Péter tehenész, Dusik János villanyszerelő és Vidó Lajos lakatos. Bemutatkozásul önmagukról, pártjuk programtervezetéről, környezetük véleményéről és a kongresszussal szem­beni elvárásaikról beszélnek. Bartos Péter BARTOS PÉTER: — Tót­komlóson Lakom, a helyi Vi­harsarok Termelőszövetke­zet tehenészeként dolgozom; 35 éves vagyok, nős, kétszer házasodtam, három gyerme­kem van. Politizáló család­ból származom, édesapám tagja volt az MDP-nek. Én tíz évvel ezelőtt kér­tem felvételemet az MSZMP- be, előtte az ifjúsági mozga­lomban, a KISZ-ben tevé­kenykedtem — nem tartoz­tam az aktívak közé. A párt­itól sok mindent vártam. Ügy éreztem, hogy valami­lyen közösséghez tartozni keld. Mindig volt vélemé­nyem, a társadalom és szű- kebb környezetem dolgairól. S ebben az időben csak az MSZMP fórumain lehetett nézeteinket ütköztetni. De hiába mondtuk el sokan a visszás jelenségeket, nem­igen kaptunk rá érdemi vá­laszt. Remélem, a jövőben ez is másként Lesz. Tótkomlós nemzetiségi község. Erős kommunista ha­gyományokkal rendelkezik. Régebben ezért „kis Moszk­vának” titulálták. Ilyen kör­nyezőiből választott engem kongresszusi küldöttnek kö­zel 640 párttag. Sokuk ál­láspontját ismerem. A prog­ramról azt tartjuk, hogy ez önmagában csak egy alter­natíva. Szerintünk több kel­lene, úgy lehetne viszonyí­tani egyiket a másikhoz. Több kérdésiben nem fogal­maz elég világosan a terve­zet. Például ki érti, hogy llesz a kommunista pártból szocialista, vagy ki látja, hol a helye a munkásoknak. Nem tudni, kire akar az MSZMP támaszkodni. Meggyőződésem, ha a kongresszus nem súlyának megfelelően foglalkozik a mezőgazdaság, s ezen ke­resztül a falu helyzetével, akkor a vidékiek jelentős ré­sze kilép a pártból. Sőt, eb­ben az esetben nem mi hagyjuk el a pártot, hanem a párt hagy el minket. A tulajdonról az a véle­ményem, hogy legyen min­dennek igazi gazdája. Ugyan­akkor az új földosztás gon­dolatát megalapozatlannak tartom. A szövetkezeti ta­gok nem fogják vállalni, mert nincs tőkéjük, nincse­nek meg a termelési felté­telek. S akinek annak ide­jén földje volt, azok közül kevesen tudnák ma megmű­velni. Ezért szerintem a té- esztagság tulajdonosi érde­keltségét kell megteremteni. Végezetül egy gondolatot a pártszakadásról. Nem aka­rok jósolni, de ha a kong­resszuson valamilyen kom.p­Dusik János romisszumos alapon a cent­rum megerősödik, akkor a párton belül meglevő eltérő platformok látszategysége jön létre. S ekkor nem lesz ■megújulás. Tisztázni kell az erőviszonyokat és ha szaka­dással lehet előbbre lépni, akkor ne féljünk tőle. Euró­pai mintájú szocialista pár­tot kelil létrehozni, és sze­rintem mindegy, hogy egy­hetit vagy külön. DUSIK JÁNOS: — Vil­lanyszerelő kisiparosként dolgozom Medgyesegyházán. Eizt megelőzően több mun­kahelyem is volt. így a he­lyi Haladás Termelőszövet­kezetben villanyszerelőként, ■majd függetlenített párttit­kárként foglalkoztattak. Ké­sőbb — a vállalkozások el­terjedésének idején —, 1986- ban kiváltottam az iparen­gedélyt. 43 éves vagyok, nős. Két lányom van, az egyik 20-, a másik 16 éves. 1968-ban munkásőr, 1969- ben párttag lettem. Az ok­tóberi kongresszusra Almás- kamarás, Nagykamarás, Medgyesegyháza, Medgyes- bodzás és Gábortelep párt­tagsága választott meg kül­döttnek. A környezet jelle­gének megfelelően elsősor­ban a kistelepülések, a vi­dék problémáit képviselem. Esélyegyenlőséget szeretnénk az itt élő embereknek. A városlakókhoz hasonló felté­teleket, infrastruktúrában, kultúrában, megélhetésben. A helyi tanácsoknak önkor­mányzatot és ehhez elegendő anyagi támogatást kell biz­tosítani. Sem én, sem a képviselt körzetem nem elégedett az MSZMP programtervezeté­vel. Nem beszél érthetően, keveset és általánosságban foglalkozik a gazdasággal. Szerintem nyíltan kelll be­szélni, mert tudni akarjuk, hogy mikortól várható elő­relépés és milyen áron. Az emberek vállalják a nehéz­ségeket, ha tudják, hogy utána jobb lesz az életük. Ügy gondolom, a pártot egyben kell tartani. A szaka­dás veszélyes lehet a jövő szempontjából. Ez ésszerű kompromisszumokkal elérhe­tő lehet. Én a párt nevét is meghagynám. Felénk úgy mondják, hogy a köpönyeget hiába cseréljük, alatta az ember úgyis ugyanaz ma­rad. Teháít nem a forma, hanem a tartalom a lényeg. A párt. jellegét keli! megújí­tani, demokratikus szocia­lista pártot akarunk. És olyan jövőbe mutató prog­ramot, amit az orsizág la­kosságának többsége, de fő­leg a kisemberek maguké­nak vallanak. Vidó Lajos Fotó: Gál Edit Mint mondtam, munkás­őr vagyok, s az utóbbi idő­ben sok támadás ért ben­nünket. Ennek ellenére azt mondom: szükség van erre a fegyveres testületre, de meg kell találni a helyét, és meg kell határozni a szere­pét. VIDÓ LAJOS: — Munkás- családból származom, 46 éves vagyok. 26 évvel ez­előtt nősültem, három gyer­mekem van. Jelenleg a Hi­dasháti Állami Gazdaság körzeti szerelőjeként dolgo­zom. Az állami gazdaság alapszervezetei Kamut, Mu- rony, Tarhos, Bélmegyer községek párttagjai válasz­tottak meg küldöttnek. Ta­valy voltam 25 éves párt­tag, 1963-ban léptem az MSZMP tagjainak sorába. Csendes ember lévén, inkább csak szemlélője voltam az eseményeknek. Munkámból adódóan sok­felé járok, sokféle véle­ménnyel találkozom és ez később meghozta a hango­mat. Ügy gondolom, szóvá kell tenni a parasztság és a falusi emberek gondjait. Nemcsak a föld és az azon lévő munka legyen a pa­rasztemberé, hanem a meg­termelt jövedelem is. Olyan gazdaságot kell létrehozni, amelyben az előállított érték arányában fizetik a dolgo­zókat. Ma irreálisan többet keresnek a vezetők, mint a beosztott munkások. A mun­kások kifejezést én széles értelemben használom. Sze­rintem mindenki munkás, aki dolgozik, legyen az fizi­kai, vagy szellemi tevékeny­ség. Minket foglalkoztat a föld kérdése. De nem földosz­tást akarunk, hanem azt, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. Ezek pedig a szövetkezetek és az állami gazdaságok tagjai. Védeni kell a nagyüzemeket. Ko­moly eredményeik vannak és ezeket vétek volna elher­dálni. A szövetkezeti pa­rasztságnak elég a háztáji. Természetesen, aki magán­úton akar gazdálkodni, an­nak adjuk meg a lehetősé­get. Hiányolom, hogy a program nem szól a paraszt­ságról. Szerintem a kongresszu­son azon kell dolgozni, hogy ne legyen pártszakadás. Ma­radjon meg a párt neve MSZMP, de jellegét tekintve politizáló párt legyen. Ne­kem az a célom, hogy ez az ország Magyarország legyen, ne legyen nemzetiségi kér­dés, szegénység, itt minden­ki éljen meg a munkájából. Papp János flz UNIDO szakértői a hazai szabad vámterületekről Egy hétig tanulmányozták az ENSZ Bécsben székelő Iparfej­lesztési Szervezetének (UNIDO) szakértői szabad vámterületek magyarországi kialakításának lehetőségeit. A magyar kormány felkérésére hazánkba érkezett szakemberek tapasztalataik ösz- szegzéseként hangoztatták, hogy a szabad vámterületek ügyében mindenekelőtt azt kell eldönte­ni, mit akar a gazdasági szféra, s minden más helyi, országos érdeket annak kell alárendelni. Dr. Hermann Müegge, a szak­értőcsoport vezetője az MTI munkatársái^k kérdésére vála­szolva úgy Nyilatkozott: nincs semmi feltűnő a^ magyar válla­latok szabad vámterületek lét­rehozásával kapcsolatos törek­véseiben. Mint mondotta, min­den valamire való ország arra törekszik, hogy versenyképes legyen a világpiacon, s az emlí­tett törekvés a magyar vállala­toknak ezt az elhatározását tükrözi. Magyarország, folytatta a ne­ves szakember, sokat fejlődött az utóbbi időben, de sok időt el is vesztett. A szabad vámöveze­tek elősegíthetik ennek az idő- veszteségnek a csökkentését, a magyar gazdaság felzárkózását Európához és a világhoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom