Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-25 / 226. szám

1989. szeptember 25., hétfő e IZHíWKTllcfr Minden talpalatnyi földnek legyen gazdája flz országos konferencia után A Néppárt a földkérdésről A kiindulópont 1948, az erőszakos kollektivizálás kezdete előtti telekkönyvi állapot. A telekkönyvben megtalálható a tulajdonosok neve és a földterületek nagy­sága, valamint értéke arany­koronában. őket, illetve örö­köseiket megilleti az akkori birtokolt földérték tulajdon­joga. A föld értékét úgy kap­juk meg, hogy a holdban ki­fejezett területet megszo­rozzuk az adott aranykoro­nával. Például 4 hold 20 aranykoronás földnél ez 4x20, vagyis 80 egységrész­vény. A föld tulajdonjoga nem jelenti az összes föld­érték azonnali (és főleg nem az eredeti helyen) használat­bavételét. Kezdeti időszakban egy mesterséges korlátot kell ki­alakítani a kivehető földér­tékre: ez 60-80 egység, vagy­is 3-4 hold szántó, illetve 10- 12 hold homok. Az igények felmérése után a korlátot fo­kozatosan tágítani kell mind­addig, amíg a tulajdonosok­hoz az összes földjárandóság vissza nem kerül. Aki nem akarja használni a földjét, annak a tulajdonában lévő földértékrészvény után az országosan létrehozandó Ag­rár Bank osztalékot fizet. A földrészvény adható-vehető. Az osztalékon vásárolt újabb részvény adómentes. így le­hetőség van a folyamatos gyarapodásra, az 50-80 hek­tár körüli gazdaságok kiala­kulására. A földeket, kivéve a már egyéni tulajdonokat, a falu-, illetve a városgazda kezelné. A falu, a város ad­ná a szövetkezeteknek, ál­lami gazdaságoknak és ma­gánosoknak bérbe. Ő lenne a felelőse annak, hogy min­den talpalatnyi földnek gaz­dája legyen. Számításaink szerint je­lenleg a földnek holdankén- ti értéke 60—120 ezer fo­rint. Egyenesági öröklésnél az illeték hat százalék. Tü­relmi időt kell adni annak eldöntésére, hogy az ősi föld tulajdonosai, vagy örökösei igényt tartanak-e a rész­vényre. Az igényt nem tar­tók részvénye, tulajdonjoga a falura, a városra száll. A tulajdonos szabadon dönthet arról, mit kezd az ősi jus­sal. Megtartja, eladja, bér­be adja, szövetkezetbe viszi, társulást hoz létre, avagy családi alapon parasztgazda­ságot létesít. A föld művelésére vállal­kozóknak hosszú lejáratú kedvező kamatozású hitelt adna az Agrár Bank, a le- lekikönyvileg is tulajdonukat képező föld, részvény érté­kének 40-50 százalékáig, „rátáblázási” bejegyzéssel. Nagyon fontos, hogy a pa­rasztgazdaságok, a vállalko­zók, a földet kiépített köz­hasznú utak mellett kapják meg gazdasági épületek, lak­ható tanyák, majorság sza­bad kialakításának engedé­lyezésével az önigazgatási szervtől, a várostól és a fa­lutól. A Magyar Néppárt saját, tehát magyar, úgymond har­madik utat választott. Nem járul hozzá az ország, benne a föld kiárusításához. Tilta­kozik ellene, mert az ősi föld a népé, azé, aki verítékével öntözte, több mint ezer esz­tendőn át. A néppárt Békés megyei szervezete várja az észrevé­teleket, javaslatokat, elkép­zeléseket és kéri, hogy azo­kat juttassák el címére (Bé­késcsaba, Pf.: 159.). A Magyar Néppárt véle­ménye: a föld az értékét, művelője a becsületét kapja vissza! Ballai Pál, a Magyar Néppárt Békés megyei elnöke —— ----------------------------­-- ; 7 ................“~ É rdekesnek ígérkező kiál­lítást rendez szeptember 30-tól október 1-jéig a Buda­pesti Bonsai Egyesület Bé­késcsabán a Tégla Közössé­gi Házban. — Tudomásom szerint ilyen még nem volt a me­gyében — mondta Priskin Lászióné, a ház munkatársa. Bizonyára sokaknak nem­csak a kiállítás lesz újszerű, hanem maga az elnevezés és a mögöttes tartalom is. Mi hát az a bonsai? Bíró Tamás 1986-ban kiadott könyvét la­pozgatva bőven kap felvilá­gosítást az érdeklődő. A szerző, aki összefoglalóját saját bonsai-neveléseivel il­lusztrálta, leírja, tulajdon­képpen törpefákkal való foglalatosságot jelent, „ám hívei joggal tiltakoznának az ellen, hogy kedvtelésüket csak kertészkedésnek ne­vezzük. A bonsai több en­nél: erdészet, dendrológiai (a növényrendszertannak a fás növényekkel foglalkozó ága — a szerk.), természet­központú gondolkodásmód”. Talán az elne­vezésből sokan sejtik, az ikeba- nához hasonlóan ez is a Távol-Ke­letről származik. Kínában ültettek először hegyek­ben és tenger­parton talált törpe növésű fákat (i. e. 1000 körül) cse­répedényekbe, hogy szépségük­kel a méltóságok palotáit ékesítsék. A szokást hama­rosan átvették Ja­pánban is. A bon­sai japánul szó szerint edényben nevelt fát jelent. Az edény alakja, színe, mérete, a talajfelszín, a fa törzse és lombja együttesen művé­szi élményt nyúj­tanak. Ma a világon szinte mindenütt foglalkoznak tör­pe fák nevelésé­vel. Ugyancsak Bíró Tamás könyvében ol­vastuk, hogy egyes példá­nyok ára meghaladja a há­romnegyed millió forintot is, hisz a bonsaihoz szaktu­dás és éveken át tartó türe­lem kell. Egyes fák, például az örökzöldek akár kétszáz­ötven-háromszáz évig is él­nek, a bonsai fajtától füg­gően öttől kilencven centi­méter magasságú lehet áz elfogadott kategóriák sze­rint; a juharfélék esetében pedig akár egész erdőrészlet is kialakítható! Az országos egyesület egy békéscsabai tagjától hallot­tuk, a bonsai nem a fák kínzása, ellenkezőleg: az élő anyag értő felhasználásával a természet élő szoborrá ala­kítása. Tulajdonképpen a ki­állítás alkalmával szeretnék megtudni a Téglában, há­nyán is érdeklődnek, vagy értenek a bonsaihoz. Mert ha elegen, megalakítanák a megyei csoportot... Akit mindössze a látvány vonz, az az országos egyesület jó­voltából 30 különleges fát láthat, a bővebbet tudni aka­rók felvilágosítást hallhat­nak Sóspataki Ferenc főtit­kár megnyitót követő elő­adásából, de aki a készet szeretné haza vinni, annak vásárlásra is lesz módja. S ha már szóba került az ikebana, Priskin Lászlóné elmondta, megyénkben hi­ányt pótló virágkötészeti tanfolyamot is indítanak a Téglában, október 16-tól. Gondoltak azokra, akik sa­ját készítésű csokrokkal sze­retnének ezentúl kedvesked­ni ismerőseiknek, de a vi­rágszakmában dolgozó pro­fikra is, hisz a virágköté­szet divatja, mint annyi más, változik. A haladóknak Szabó János, a Magyar Vi­rágkötők Egyesületének Jó- titkára tart tíz foglalkozás­ból álló kurzust. Sz. M. Egy több száz éves facsoda Heidelberg bői. A reprodukció a hazai egyesület magazinjából készült Reprodukció: Gál Edit A gyulai MSZMP-reformkör programjának fő elemei Demokratikus, a többpárt­rendszerre épülő, szilárd ön- kormányzatokra alapozó, független, európai jogálla­mot akarunk, melyben féle­lem nélkül élhet mindenki, aki az alkotmány alapján áll. Véget akarunk vetni a környezet^ és embervagyont kifosztó „modernizációnak” s a gigantikus deficitnek. Ha­tékony, a piacon sikerrel helytálló, új szerkezetű gaz­daságot szeretnénk, de ma­gas szintű szociális bizton­sággal. A lényegében gaz­dátlan, túlméretezett és gyengén hasznosuló állami tulajdon vegyes tulajdonfor­mával cserélendő fel: legyen közszolgáló állami tulajdon, személyes tulajdon, közössé­gi tulajdon (települési, ön­igazgató munkásközösségi, szociáli stuiajdon (amely a felosztható szövetkezeti) és szociális tulajdon (amely a járulékfizetők érdekét teste­síti meg). A döntő: egyik tu­lajdonforma se kerüljön monopolhelyzetbe ! Az adósság- és kamatter­hek kezeléséhez: a külső hi­telezőkkel kell megalkudni úgy, hogy a szoros restrik­cióból kiléphessünk.- Ezen túl működő tőke bevonása, illet­ve garanciáinak biztosítása és bizonyítása szükséges. Szelektív növekedési pályára kell állni (ott kell beruház­ni, ahol a befektetés, ha­szonnal megtérül), minden újító-vállalkozó energiát azonnal be kell kapcsolni (a gátló bürokráciát, ill. veze­tői lobbykat le kell építeni, személyekre való tekintet nélkül). Félre kell dobni minden, a vállalkozást gát­ló jogszabályt. Aki vállalko­zik, évtizedekig előre azonos megítéléssel és terhekkel számolhasson. A mezőgazdasági és vidéki népesség sorsát kiemelten kell kezelni. A túlzott és el­hibázott. kikényszerített szö­vetkezetesítés és államosítás orvoslandó: a földreform utáni tulajdonos vagy örö­köse (ha akar és képes) mű­velhesse földjét, vagy az az­zal egyenértékű földet — önállóan. Ha nem akarnak, vagy nem képesek önállóan gazdálkodni, kapjanak mél­tányos bérleti díjat, meg/ál- tást. A szövetkezeti osztha­tatlan vagyonról, annak hasznosításáról a tagság köz­gyűlése döntsön. Nem akar­juk a jól működő szövetke­zeteket szétoszlatni; ha akar, maradjon együtt a tagság és a föld, vagy annak egy-egy része, a tagság döntésétől függően. Ügy a magángaz­dálkodó, mint a valódi, ön­kormányzó. szövetkezetek azonos feltételekkel kapja­nak termelési kölcsönt. Az új agrártermelők-vállalko- zók kapjanak méltányos ideig adómentességet. A szociálpolitika is kiemelt helyre kerüljön. Szűnjön meg a nemzeti jövedelem óriási részének központosí­tása, újraelosztása és a szo­ciálpolitikára jutó kis ösz- szegek közti ellentmondás. A piacelvű gazdaságot egé­szítse ki, negatív hatásaiban korlátozza humánus szociál­politika. A létminimumot mindenki kapja meg állam- polgári jogon (a lehetséges visszaélések — munkakerü­lés stb. — ügyét jogszabál­lyal rendezni lehet.) A mun­kanélküliség a szerkezetát­alakítás miatt elkerülhetet­len; ám jó munkaközvetítés­sel, munkahelyteremtő be­ruházásokkal, átképzéssel és munkanélküli-segéllyel ha­tása mérsékelhető. Egy éven belül tegyük le a korszerű betegbiztosítási rendszer alapjait. A szociálpolitika gyakorlatában az önkor­mányzatok kapjanak nagyobb szerepet és önállóságot. He­lyi kezdeményezések itt so­kat segíthetnek. Készüljön (társadalmi erők bevonásá­val) városi szociálpolitikai koncepció, amely térjen ki a kisnyugdíjasok, pályakezdők, elszegényedők problémáira, a lakáshelyzetre. E téren he­lyi tartalékokat és erőforrá­sokat kell feltárni és hasz­nosítani. —i Ugyanez áll az oktatásra és kultúrára, melynek való­ban stratégiai ágazattá kell válnia. A válságból való ki­törés csak az oktatásügy alapvető és gyors reformjá­tól remélhető. Az oktatást hassa át a hazaszeretetre, az értékes hagyományok és ki­emelkedő elődök iránti tisz­teletre, európaiságra, szilárd erkölcsre való nevelés, a korszerű ismeretek iskolán­kénti autonóm módszerekkel és rendben történő átadása. Az iskolák kapjanak alap­működésükhöz normatív el­látást; e mellett részesülje­nek feladatorientált, pályá­zati rendszerű további jutta­tásokban, melyeket az ön- kormányzat ítéljen meg ré­szükre — társadalmi szak- bizottságra támaszkodva. Gyula legyen iskolaváros, mely kitűnővé váló gimná­ziumával (legyen ez közügy városunkban), tervezett fő­iskolájával, megbízható szak- középiskoláival, nívójában és nevelő erejében megúju­ló szakmunkásképzésével je­lentsen vonzerőt a régió if­júságára. Ha valamire, ak­kor erre kell áldoznunk, ha kell, társadalmi úton is! Az ép test — ép lélek elv alap­ján: növeli kell a sportolási lehetőségeket (tornatermek építése, körzeti-lakótelepi kis sportpályák létesítése, a ví­zisportok meghonosítása stb.). Az idegenforgalom — melynek ösztönzése váro­sunk elemi érdeke — bevé­teleiből a jelenleginél jóval több maradjon Gyulán. Ugyanezt kívánjuk a válla­lati, szövetkezeti és lakos­sági adók esetében is. A kor­rekt választásokon alapuló önkormányzat támaszkod­hasson majd önkormányzati tulajdonra. A város kezelé­sében álló ingatlanok és a társadalmi szervek kezelésé­ben álló állami tulajdon vál­jék önkormányzati, városi tulajdonná, amit az önkor­mányzati testület hasznosít­son közösségi célok érdeké­ben. Az egészséges és biztonsá­gos környezet alapvető em­beri jog. A napi termelési érdekektől független állami­önkormányzati szervezetet szorgalmazunk a környezet- védelem ellenőrzésére, kellő szankcionális jogosítványok­kal. E szervezet működjék nyilvánosan, független szak­értőkkel. Az energiapolitika­iparpolitika és a közlekedési koncepciók átértékelendők : mégpedig a környezetbarát és energiatakarékos megol­dások preferenciája jegyé­ben. (Ez városi szinten is kiemelten képviselendő, ha kell társadalmi nyomással.) A zöldterületek növelése és karbantartása az önkor­mányzat egyik alapfeladata legyen. Támogatjuk és segítjük Gyulán is a kisközösségek (körök, társulatok, egyesüle­tek stb.) alakulását és ki­bontakozását. Ezek érdek­nevelő ereje nem mellőzhető tovább. Várjuk itt az egyhá­zak bekapcsolódását és se­gítségét is. Az egyházakban egyébként is szövetségest lá­tunk és keresünk a szociál­politikában, várospolitiká­ban, oktatási-nevelési re­formban, erkölcsi megúju­lásban, a család tiszteleté­nek növelésében. A honvédelem irányítása, ellenőrzése, fejlesztése szo­ros országgyűlési ellenőrzés alatt álljon. Alkotmányos ga­rancia kell arra, hogy a honvédséget belpolitikai kér­dések „rendezésére” nem használhatják fel. NövekecP- jék a honvédség nevelő ere­je és szerepe. Fölös ener­giáit a honvédség helyi, közhasznú tevékenységekben mozgósítsa. Általános erkölcsi megúju­lást kívánunk. A párt- és önkormányzati vezetők is minden gyanún felül álló, hiteles, közösségi mentalitás­sal és szakértelemmel bizo­nyítottan rendelkező embe­rek legyenek. (Keresnünk kell ezeket a polgárokat — vannak, csak nem tették őket előtérbe — és megis­mertetni őket a városban.) Vállalkozó szellemet aka­runk és boldogulást a gaz­dasági szférában, de elvet­jük az önzést, a köztulajdon ügyeskedő kisajátítását, a korrupciót és haszonlesést. Az efféle elemeket a városi önkormányzat — pártállás­ra való tekintet nélkül — vesse ki magából és bélye­gezze meg. Tiszteljük a munkát, a szakértelmet, a tudást, a családot, a népben- nemzetben gondolkodást és cselekvést. A munkások, parasztok és értelmiségiek tömegei nem tehetnek arról, hogy az or­szág a mai mély válságba jutott. Többségük becsülete­sen dolgozott és helytállt. Gyula lakossága nagy értékű társadalmi munkákkal és adományokkal is sorozatosan gyarapította városát. A rossz szerkezetű nagyipart ered­ményező beruházási dönté­seket, a ráfizetéses termelést, az erőszakos kollektivizálást és a — néhány év kivételé­vel — súlyosan elhibázott agrárpolitikát, a föld elér­téktelenedését, a hivatott és vállalkozó szellemű parasz­tok tízezreinek elmenekülé­sét a faluból, az agrárollót, az alkotó értelmiség munká­jának méltánytalan és a jö­vőt romboló leértékelését a párt és az ország vezetését kisajátító, törpe kisebbségi csoport idézte elő, amely alapvető döntéseinél soha nem volt kíváncsi a lakos­ság, illetve a párttagság vé­leményére. Nyerje tehát vissza né­pünk hitét és önbizalmát: nem ő a vétkes abban, hogy gyermekei, sőt unokái is el­adósodtak úgy, hogy a fel­vett hitelekből nem lett ha­tékonyan működő tőke. Tud­juk, hogy nehéz évek kö­vetkeznek, de azt kívánjuk, hogy az áldozatoknak le­gyen végre értelme. Ehhez pedig tétovázás nélküli gyö­keres reform, modellváltás, demokrácia, korrekt plura­lizmus. tolerancia, a nemzeti alapkérdésekben egyetértés és mindezek alapján kemény munka szükséges: mégpedig mielőbb és nem csak sza­vakban, mert abból már volt elég.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom