Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
1989. szeptember 23., szombat o BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET Nagy Imre a Demisz jövőjéről Az MSZMP-vel semmiféle szervezeti kapcsolatunk nincs Mint arról szerdai lapunkban beszámoltunk, a Demisz Békés megyei tag- szervezeteinek vezetői, aktivistái Nagy Imrével, a Demisz elnökével találkoztak Békéscsabán. A többórás eszmecseréből, vitából a De- miszre, a szervezet jelenére és jövőjére vonatkozó kérdéseket és Nagy Imre ezekre adott válaszait közöljük. — A Demisz kijelentette, hogy a jelenlegi MSZMP mögé nem tud felsorakozni. De egy ifjúsági, politikai szervezet működhet-e hosz- szú távon teljesen önállóan? — A Népszabadságnak a napokban adott interjúmban is elmondtam, hogy a Demisz egy szocialista pártot keres partnerének. Elvi választ nagyon nehéz az önállóságra vonatkozó kérdésre adni, az azonban biztos, hogy a világban erre nincs példa. Bevallva vagy bevallatlanul, minden ifjúsági politikai szervezet, párt kötődik valamilyen felnőtt párthoz. Sajnos az MSZMP ma nem az a párt, amelyikhez jó érzéssel csatlakozhatnánk. Még akkor sem, ha a De- misz-aktivisták egy része a párton belül vívja harcait. — Miért szakított a Demisz az MSZMP-vel? — Az MSZMP egymást kizáró politikai erők, nézetek gyűjtőhelyévé vált. Egyszerűen nem vállalhatunk közösséget azzal a párttal, amelyikben helyet kapnak az olyan szélsőséges nézetek, mint amit például a Ribánszky-féle csoport képvisel. — És mit szól az MSZMP a Demisz döntéséhez? — Semmit. Tudniillik a KISZ utolsó, illetve a Demisz első kongresszusa óta közöttünk semmiféle szervezeti kapcsolat nincs. — Ezek szerint az MSZMP és a Demisz végérvényesen búcsút mondott egymásnak? — Az októberi pártkongresszus után meg kell nézni, hogy létrejön-e az a szocialista párt, amellyel azonos nézeteket vallunk. — Es mi van akkor, ha a kongresszus után a Demisz által megcélzott szocialista párt nem lesz vevő az ifjúsági szövetségre? Nem kellene a Demisznek is teljesen új alapokról kezdem a politizálást? — A Demisz nem eladó, keresi a helyét! Ha az MSZMP kongresszusán nem jön létre a szocialista párt, akkor önállóan dolgozunk tovább. De nekem meggyőződésem, hogy törvényszerű egy ilyen párt megszületése Magyarországon. A Demisznek nem kell nulláról indulnia. A KISZ-es múltat sem kell szégyelnünk. Tudniillik pontosan azért dolgozunk, hogy a hajdani KISZ-t meghaladjuk; mást, jobbat csináljunk. Nekünk alapvetően más a helyzetünk, mint az MSZMP-nek, hiszen ott eleve a hatalomra szerveződtek. A KISZ, pláne a Demisz, soha nem volt hatalmon! — Milyen kondíciói vannak a Demisznek országos szinten, van-e reális esélye az eredményes választási fellépésre? — A Demisz nem áll olyan rosszul, mint ahogy sokan hiszik. Szinte minden településen megvannak a közösségeink, amelyek valamilyen szálon kötődnek a Demisz által meghirdetett elvekhez. És ezek a „magok” igenis magukban hordozzák az erős politikai ifjúsági szervezet lehetőségét. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy rájuk szakad a KISZ-örökség jó néhány kényszere, és a korlátok egy része is. A közelmúltban megtartott képviselőválasztásokon kiderült, hogy komoly eredményeket érhetünk el. Ráadásul a választásokon tényleges képet kapunk arról, hogy a Demisznek valójában mekkora tagsága, tömegbefolyása van. — Nem fenyegeti-e a De- miszt az anyagi csőd? — 1990-ben anyagi helyzetünk stabilnak tűnik. Persze a mai szervezetet nem lehet finanszírozni. A központban tavaly 330-an, ez év februárjában 220-an voltunk, most szeptemberben pedig mindössze 20-an dolgozunk. Várható, hogy városonként mindössze egytagú „apparátusok” tevékenykednek majd. Nem kell nekünk feltétlenül irodákat bérelni, csak azokra a létesítményekre van szükségünk, amelyeket gazdaságosan fent tudunk tartani. Mindezekhez az kell, hogy a városokban, településeken kialakuljanak a cselekvőképes politikai közösségeink. — Valaki szerint a Demisz ellenzi, valaki szerint egyenesen ösztönzi az ifjúsági szakszervezetek létrehozását. Melyik fedi a valóságot? — Az ifjúsági szakszervezetek nem a Demisz akarata ellenére kezdenek megalakulni. Egyébként jogosítványaik azonosak a többi szak- szervezetével, nagyságrendekkel több lehetőségük van, mint ami hajdanán a KISZ- nek volt. Rájuk is érvényesek a jogszabályok, egy éven belül várható az új szak- szervezeti törvény. Valószínűleg a generációs alapon i Álláspontok a földtulajdonról Visszaállítani az 1947-es állapotot — Ha egy szövetkezet ad magára — Akik munkájukkal gyarapították a közöst A földek eladásáról és tulajdonjogáról egyre élesedik a vita. A közelmúltban két parlamenti bizottság, több párt és szervezet foglalkozott — néhány rendezetlen tulajdonjogi kérdés miatt — a földforgalom ideiglenes befagyasztásával. A napokban Mezőkovácsházán dr. Elek! János országgyűlési képviselő, a TOT főtitkára és dr. Zsíros Géza, a Független Kisgazdapárt intézőbizottságának tagja, a megyei pártszervezet elnöke is erről cserélt gondolatot. Dr. Eleki János többek között elmondta, hogy még ma sem ismeri el a társadalom a föld valódi értékét. A termelőszövetkezetek könnyebb helyzetben lennének ma, ha a földnek lenne valódi értéke, és a tulajdonjog is rendezett lenne. Mit lehet azoban most tenni, hiszen a földmegváltás <— noha irreálisan alacsony áron — jelentős földterületen már megtörtént. — Visszamenőleg rendezni kell ezt a kérdést. Az alacsony földmegváltási árból származó hasznot azonban nem a tsz-parasztság élte fel, hanem az ország. Tehát a visszamenőleges rendezéssel sem lehet a szövetkezeteket terhelni. A visszamenőleges igazságos földjáradék és földmegváltás az egész ország feladata, s a vagyonre- formmal együtt kell megoldani. — A termőföld hány százalékát váltották meg? — Mintegy 60 százaléka, és a fennmaradó 40 százalék tagi tulajdonban van jelenleg is. — Mi a véleménye a tsz- földek eladásáról? Ilyen vonatkozásban van-e különbség a megváltott és a tagi tulajdonban lévő föld között? — A tsz-földek eladásáról a közgyűlés dönt. A megváltott földeket a szövetkezet eladhatja. Bizonyos vonatkozásban más megítélés alá esik a tsz-tag tulajdonában lévő föld. Ha egy szövetkezet ad magára, a tagjai tulajdonában lévő földet nem adja el. Ha én tsz-vezető lennék, ilyen kérdést nem is vinnék a közgyűlés elé. — Mi a helyzet a földkivitellel? Különböző mendemondák keringenek. Vagy erről a kérdésről csak egy új földtörvény fog határozni? — A tsz-tag most is kiviheti földjét a szövetkezetből, az örökös pedig csak akkor, ha megegyezik a tsz-szel. Ugyanígy a földjáradék is alku tárgya. Mi a szövetkezeten belül a kisvállalkozásban gondolkozunk. S január 1-jétől a tagok az oszthatatlan vagyon 50 százalékáig résztulajdonossá válhatnak. A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt agrárprogramja sok vonatkozásban eltérő álláspontot képvisel A párt föld-vissza- igénylési lapokat bocsátott ki. Mi ezzel a célja? — kérdeztük dr.' Zsíros Gézát. — Meg akarjuk tudni, hogy az egyén mit akar tenni a tulajdonával. A mi felméréseink szerint a föld 42 százaléka tsz-tagok tulajdonában van jelenleg is. — Mit jelent ez végeredményben? — Ez azt jelenti, hogy ez létrejövő ifjúsági szakszervezetek befogadnak majd másokat is. — A Demisz úgy döntött, hogy felméri tényleges erejét, önállóan (tulajdonképpen választási pártként) indul az országgyűlési választásokon. Közben belső átalakulást is átél. A Demisz elnöke tagja az MSZMP Központi Bizottságának is. Nem jelent az egész szervezetre túlságosan nagy veszélyt az, hogy az elnöknek meg kell osztania energiáit? — Semmilyen párttisztséget nem vállalok és vállalnék el, ami a demiszes munkámat korlátozná, teljesen lekötne. A Demiszben tavasszal elkezdetteket nekünk végig kell csinálnunk, és az átalakítás igazán csak most indult el! Ugyanakkor igaz, hogy a Demisz jövője nagymértékben az MSZMP fejlődésétől, átalakulásától függ. Teljesen egyértelmű, hogy nekem, mint a Központi Bizottság tagjának bizonyos energiát ide is összpontosítanom kell, hiszen kongresszus előtt állunk. De hangsúlyozom, számomra a legfontosabb a Demisz jövője. — A Demisz a szövetségi tanácsa által megfogalmazott elvek mennyiben találtak jó visszhangra, megértésre, támogatásra a békéscsabai vita során? — A 14 Békés megyei tagszervezet aktivistái megerősítettek abban, hogy ezen az úton kell járjunk, a legfontosabb kérdésekben ugyanazokat az elveket valljuk. Természetesen a helyi de- miszesek saját településük szemszögéből közelítik meg a legfontosabb kérdéseket, és ezt én rendkívül pozitívnak tartom. Lovász Sándor a föld a földhivatalban a tsz-tag nevén szerepel. A tulajdonos beleegyezése nélkül nem lehet eladni. Az eladás a termelőszövetkezetek vezetőinek a felelőssége, főleg, ha a közgyűlés megkérdezése nélkül döntenek. Az eladások mögött egyéni és kisebb csoportérdekek húzódnak. Hiszen ezáltal csökken maga a tsz-vagyon is. Éppen ezért mi meggyőződéssel valljuk, hogy ebben a kérdésben csak a tulajdonos dönthet. — Mi a kisgazdák álláspontja a földről és a megváltott földek tulajdonosainak kártalanításáról? — Mi semmiféle kártalanítást nem követelünk. Ebben a kérdésben csak az 1947. december 31-i állapot lehet a kiinduló pont. Abban az évben fejeződött be a földreform. Beazonosíthatók a földek telekkönyvezett gazdái. Ezek a telekkönyvek megvannak. — A föld egy része viszont megváltásra került. — Az nem volt megváltás, hiszen nevetséges összeget fizettek. Még az egy évi haszonbérlet nagyságát sem érte el. Figyelmen kívül kell tehát hagyni. Ma egy hektárt 5-15 ezer forintért ad a szövetkezet bérbe. A megváltási árat viszont 5 év alatt fizették ki, mintegy 2 ezer 500 forintot hektáronként. Figyelembe kell venni továbbá a később vásárolt és a szövetkezetbe került Üsd, vágd, nem apád! Nem támadtak kétségeim a közös figyelemről, a közös jóindulatról, a közös erkölcsi kiállásról az olvasók (a nép) érdekében az igazság (más szóval nyilvánosság) mellett az újságírók két napig tartó budapesti, országos küldöttgyűlésen, csak néha. Egy hangsúly, egy mondat és egy-egy felszólalás erejéig, melyekben (például) az egymás elleni személyes indulatok elfeledni látszottak a nagy közös ügyet, az újságírás lényegét. Ki az ördög csodálkozik ezek után. hogy a Magyar Hírlap így felcímezi a tanácskozásról szóló tudósítását: ..Veszélyben az újságírás presztízse”? ! Sokan megfogalmazták ezt féltve a szakmát a tágulástól, a személyes érdekek kiszámíthatatlanságaitól, egyáltalán attól, hogy „a demokráciának a rágalmazás a legnagyobb ellensége”. Mert ki tagadna, hogy a rágalmazások korát is éljük, és ebben a nemtelen küzdelemben (olykor) az újságírás legnagyobbjai is feltünedeznek, hihetetlen szenvedéllyel, gyűlölködéssel, meggondolatlansággal. Most, amikor a konszenzust teremtő akarat (lenne) az ország alapvető érdeke (az újságíróké is), fontosabb a személyes sértődöttség, a visszavágás örömujjongása? Vagy az olyan ökörködés. hogy az újságíró csak addig (!) újságíró, amíg ír, amikor nem ír. akár botrányt is csinálhat? Ez még szimbolikusan is hátborzongató. Ilyenkor töpreng el az ember olyasmin, hogy két- százhúsz ember szavaz egy etikai kódex felől, hogy több tucat javasol abban fontos változtatásokat, miközben (az etikai ügyek számának rohamos növekedése bizonyítja) övön alul ütni-vágni — szakmabeli társat, riportalanyt és védtelen (vétlen) állampolgárt — hétköznapi „követelmény". A naivaknak ott a „kódex", a helyezkedő okosabbjának a „követelmény”. A divat. Esetleg tovább: naivaknak az igazság, az okosabbjának an\it annak mondanak. Tessék belelapozni a magyar sajtóba, példák sokasága kiált felismerésért az előbbire, de az utóbbira is. Egyszóval: csak néha támadtak kétségeim afelől, hogy itt most első helyen és kimondottan a magyar újságírásról, annak jövőjéről, megrendült presztízsének visszaállításáról van szó. Ezek a kétségek azonban alaposak voltak. Szédültem tőlük, és azóta is magyarázatokat keresek, nem tévedek-e a megítélésükben? Hogy talán mégis az lenne a jó. amit egy felszólaló kollégánk oly vehemensen ajánlott: ne a MÜOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) adjon újságíró igazolványt, hanem a munkáltató. Tehát az illető párt. szervezet, magáncég stb. kiadóhivatali főnöke. Akárkinek, akit úgy minősít, hogy az illető „újságíró”. Hogy a MÜOSZ sok évtizedes gürcölése az újságíróképzésben így hamarosan a nullával lenne egyenlő? Hogy az alany és az állítmány egyeztetése (tehát az alapvető íráskészség és -tudás) huszadrangúvá zsugorodna? Hogy ebből egyenesen következhet a minden etikai kódexre fittyet hányó „üsd. vágd, nem apád!" korszak? Hogy ez kinek (kiknek) lenne jó?! Az olvasónak (a népnek) merem remélni, hogy nem. Nem titok (mert vendégek is részt vehettek a küldött- gyűlésen). hogy volt. aki „meggyőződéssel" kijelentette: mi az, hogy becsület? Mi az, hogy tisztesség? Meg tudná ezeket fogalmazni valaki? Még szerencse, hogy senki sem vállalkozott rá. Csak érezte (hiszem, hogy a nagy többség), hogy újságírás nem létezhet becsület és tisztesség nélkül. Ennyit a kétségeimről. Sass Ervin földeket is. Ugyanígy azokat a földeket, amelyeket az ötvenes években a kulákperek időszakában térítés nélkül ajánlottak fel az államnak. Mi nem a nagybirtokokat akarjuk visszaállítani. A kisemmizett kis- és középparasztság, valamint azok örököseinek érdekében lépünk fel. — Vannak olyan tsz-tagok, akiknek nem volt földjük. Viszont munkájukkal gyarapították a közös vagyont. — Azok az emberek, akik nem vittek be földet és a tsz- ben dolgoztak vagy dolgoznak, azok is gyarapították munkájukkal a szövetkezeti vagyont. Kiszámítható, hogy mennyviel, s azt részvény, vagy részjegy formájában jóvá kell írni részükre, ök döntik majd el, hogy mi történjen a rájuk eső hányaddal. Így ezen az úton-módon valóságos gazdáivá is válnak a szövetkezetnek. — A tsz-földtulajdonosok nagy része azonban idős ember. Az újrakezdést koránál fogva aligha vállalná. Sokan attól is tartanak, hogy a földet különböző adósságok terhelik. — A mi álláspontunk szerint a bevitt földet per- és tehermentesen, azaz tisztán kell kiadni. A tulajdonosok önállóan vagy a családjukkal együtt művelhetik a földet, szabadon társulhatnak másokkal, illetve bent hagyhatják a termelőszövetkezetben. Nem az a cél, hogy a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek szétmenjenek, hiszen az a termelőszövetkezet, amelyik jól gazdálkodik, megfelelő bérletet is tud fizetni. Ha van igazi tulajdonos, illetőleg tulajdonosok, rákénvszeríthetik a szövetkezeteket, hogy hatékonyabban gazdálkodjanak. Az a cél, hogy legyen mindennek gazdája. Ne legyenek elhanyagolt szérűskertek, elhanyagolt földek. Megítélésünk szerint a teljes szövetkezeti vagyonnak gazdája kell hogy legyen. Éppen ezért a fel nem osztható közös vagyont el kell felejteni, mert ezzel csak az állam és egy szűk vezető réteg beleszólása maradna fenn továbbra is. A szövetkezetek alulról szervezzék meg érdekképviseletüket, és a tagok érdekét védjék. — Mit szándékozik tenni a kisgazdapárt a földigénylő lapokkal? — A felmérések még csak az elején tartanak. Valószínű, hogy az év végére letisztul a kép .A jelenlegi visszaigénylés ütemét figyelembe véve mintegy 40 ezer lap beérkezésére számítunk. Ezeket a lapokat eljuttatjuk a területileg illetékes megyei tanácshoz, miután a földhivatal a megyei tanácshoz tartozik. Így szeretnénk tisztázni a tulajdonjogot, és azt, hogy a tulajdonosoknak mi a szándékuk. (Serédi)
