Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
IgHîlUWJà1989. szeptember 23., szombat In memóriám Erkel Ferenc Alakulóban az Erkel Ferenc Társaság Gyulán A magyar nemzeti opera megteremtője, Erkel Ferenc, 1810. november 7-én született Gyulán. Sajnos, úgy tűnik, Erkel emléke halványulni látszik. Elfelejtjük munkásságát, műveit. Talán a Bánk bán és a Himnusz az, amit a nevéhez kapcsolunk. E gondolatokból kiindulva határozta el egy Erkelért és életművéért tiszteletet érző gyulai tanár, Gedeon József, hogy megszervezi az Erkel Ferenc Társaságot. — Hogyan merült fel a társaság gondolata? — Erkel életművét és családját tisztelő és szerető néhány gyulai — főleg értelmiségiek — úgy gondolták, hogy Erkel Ferenc máig nem kapja meg azt a tiszteletet és megbecsülést, amit mindenképpen megérdemelne. Sem a várostól, sem az országtól. Szoros szálak fűzik a családot és Erkel Ferencet Gyulához, mint szülővároshoz, de egy-két kivétellel itt is megfeledkezünk róla. Nem beszélve a műveiről; a gyerekek — a gyulaiak is — a Himnusz kivételével jóformán nem ismerik munkásságát. — Mi történt a gondolat megszületése után? — A helyi MDF vezetőségi tagjaként a tagság elé tártam elképzeléseimet, mondhatom, örömmel fogadták. Egy hónappal ezelőtt megkerestük a városi tanács művelődési osztályán Horváth Béláné osztályvezetőt is, aki szintén támogatásáról biztosította a létrehozandó társaságot és felajánlotta segítségét. Jártunk D. Nagy Andrásnál, aki az Erkel családdal régóta foglalkozik, szívesen csatlakozott ő is a gondolathoz. A továbbiakban szeretnék megnyerni neves zeneesztétákat, zenészeket, a család és a rokonság tagjait ahhoz, hogy vegyenek részt és segítsenek a munkában. — Mivel foglalkozna, milyen feladatokat vállalna fel a társaság? — Két részre lehetne osztani. Az egyik feladat az elnökségé lenne. Ez a testület időszakonként áttekintené az életmű gondozását, propagálnák azt itthon és külföldön. A munka másik része tartalmazná a család hagyományainak ápolását, a sírok rendbentartását, kottakiadásokat, a művek minél többszöri bemutatását, rádióban, tévében, koncerteken. Szeretnénk, ha a Filharmónia bérlet keretében Erkel-hangverseny lenne, és a várszínházban is előadnák egy kevésbé ismert operáját. A gyerekeknek városi vagy országos szinten versenyeket, vetélkedőket rendeznénk Erkelről. — Ehhez, és a hagyományok ápolásához jó színtér lenne az Erkel-emlékmú- zeum is, szülőházában. Köszönjük az információt. H. A. A jó falat nem „úri allűr hanem gazdasági érdek A Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének Békés megyei alapszervezete. a Köröstáj Gasztronómiai Társaság ez év júliusában alakult. A gasztronómiai társaság a napokban Gyulán szakmai összejövetelt tartott. Rábai Lászlóné elnök céljaikról, terveikről mondta: Jelenleg 35 tagunk van, főleg magán vendéglátós szakemberek. De nyitottak vagyunk és minden szakmáját szerető, a vendéglátás színvonalát emelni kívánó munkatársunkat szívesen látjuk sorainkban. November 11-én. Gyulán az Erkel Ferenc Művelődési Házban nyílt versenyt rendezünk szakács, cukrász és felszolgáló kategóriában. A Köröstáj Gasztronómiai Társaság minapi rendezvényének vendége volt Unger Károly, a szövetség országos elnöke. A frankfurti szakácsolimpiáról készült videofelvételt elemezte a jelenlevőknek szigorú szakmai szempontok szerint. A magyar szakácsok nemzetközileg elismert „királyát” rövid beszélgetésre kértük. Először a megyei alapszervezetek jelentőségéről mondta: Területi alapszervezeteink teljesen önállóan dolgoznak, az évenként megtartott szövetségi közgyűlésünkön elfogadott szakmai irányelveknek megfelelően. Jelentős szerepük van abban, hogy, a magyar venédglátás, a konyha, cukrászat megcélozhassa az idegenforgalom által megkövetelt nemzetközi színvonalat. Sajnos, ettől nem csak Békés megyében vagyunk még messze. Alapelvünk, hogy a hazai lakossági étkeztetésben, vendéglátásban — igazodva a realitásokhoz — is magasabb mércét állítsunk önmagunk elé. Mert sokkal többre vagyunk képesek, mint szakadt abroszokra teríteni, odaégett pogácsát feltálalni, vagy túlfűszerezni egy marhapörköltet. Az emberek jó része a különböző szakácsversenyek láttán öncélúsógra, valamiféle sznobizmusra gondol. De hogy nem csupán „úri allűrökről” van szó, azt bizonyítják Unger Károly további gondolatai; Az ország és ezen belül Békés megye idegenforgalma perspektivikus jövő elé nézhet. De a külföldi vendégek európai színvonalú fogadásához hozzátartozik a vendéglátás igényük szerinti kultúrája is. Minden eladható, ha jobbak vagyunk az átlagosnál. Szükség van azokra a szakemberekre, akik Gyulán, Békéscsabán és a többi békési településen képesek követendő példát mutatni a ma még szürkeséggel, igénytelenséggel dolgozó kollégáinknak. L. S. Közvetítés a Parlamentből A Magyar Rádió a kialakult szokásnak megfelelően szeptember 26-tól, keddtől az ülésszak befejezéséig élő adásban közvetíti az Országgyűlés eseményeit a Kossuth rádió URH huldámsávján. Emiatt a sportközvetítéseket ez idő alatt a Petőfi rádióban sugározzuk. Igazi tettekre csak a tömegek képesek Erkel Ferenc szülőháza Gyulán ma emlékmúzeum Fotó: Fazekas Fereno (Folytatás az 1. oldalról.) méknek kell dominálniuk. A változtatásokat az összefogás-mozgalom nélkül is végrehajtják, de hogy milyenek lesznek azok, abban szerepet kell játszaniuk a centrumban tömörült reformerőknek is. A tegnapi terhek, a gazdasági nehézségek, az egypártrend- szer szülte politikai kultu- rálatlanság folytán felerősödhetett az ellenzék fenyegetése, a párt önmaga verte szét titkárságát és központi bizottságát, mégsincs más út, mint a szocialista eszmeiség új módon történő megjelenítése, a párton belüli önszabályozás kiépülése. Követésre méltó példaként említette a francia és a nyugatnémet szocialista párt működési elvét, de megjegyezte: a párton belüli vitákat nem szabad kiteregetni a nyilvánosság elé. A kongresszusnak meg kell alkotnia az új programot és szervezeti szabályzatot, el kell vetni az idejétmúlt demokratikus centralizmust; nem lehet kizárnia szélsőséges csoportok kiválását sem (Marxista Egységplatform, Kádár János- társaság stb.). Igazi tettekkel úgyis csak a százezrek tudnak majd fellépni. D. L. Hz egyéni gazdák érdekvédelmében „Kissé gyámoltalanok lettünk” — önt sokan, sók mindennel vádolják, azt azonban senki sem vonhatja kétségbe, hogy markáns politikai személyiség. Mégis, az utóbbi hónapokban mintha háttérbe szorult volna. Minek tulajdonítja ezt? — kérdezem Berecz Jánost. — A háttérbe húzódtam volna? Azt hiszem, elég sok gyűlésen részt veszek mostanában. Hogy csak az elmúlt hetet említsem: jártam Jászberényben, Gávavencsellőn és Debrecenben. Szerintem egyébként azért kerültem ki a vezetésből, mert a reformerek nem tartották elég következetesnek az álláspontomat, a másik szárny pedig vetélytársnak tekintett. Pillanatnyi egybeesés alakult ki így közöttük. — Ha korábban az MSZMP-t nem lehetett bírálni, akkor most az ellenzéket illeti meg ez a kegy. Törvényszerűnek tartja ezt a jelenséget? — Radikális változások idején kezdetben mindig azok járnak jól, akik korábban a perifériára szorultak. (Azokat nem tudom és nem is akarom minősíteni, akik köpönyegforgatókká váltak.) Kétségtelen, hogy kissé gyámoltalanok lettünk, de véget kell vetni ennek az állapotnak. Állásfoglalás a képviselői választásokon való részvételről A Demisz Békés megyei tagszervezete megnyugvással állapítja meg, hogy a nemzeti egyeztető tárgyalásokon megállapodtak az új választójogi törvénytervezetben, s így elhárult az akadály a képviselői választások jövő év "eleji kiírása elől. Szövetségünk szükségesnek tartja, hogy a választásokon önálló erőként tegyünk kísérletet képviselői helyek megszerzésére. Erre kényszerít minket, hogy a mai politikai palettán nincs olyan párt, amely hathatósan képviselné az általunk vallott politikai értékeket ás tagjaink érdekeit. Nem kívánunk elzárkózni a közös jelöltállítástól, de erre csak egy esetleges második fordulóban látunk ma lehetőséget. Demisz Békés Megyei Választmánya AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE! II battonyai SOS Gyermekfalu közleménye A sok vihart megért battonyai SOS Gyermekfalu szeptember 27-én harmadik születésnapját ünnepli. Talpra álltunk, gyermekfalun belül a múlt már csak rossz emlék. A gyermekneveléshez kellően nyugodt és kiegyensúlyozott az életünk. Tizenegy házban 75 gyermek él, már igazi családként, testvéreivel és nevelőanyukájával, óvodába 13-an, általános iskolába 51-en. különböző szakmunkásképző intézetekbe 6-an járnak, egy tehetséges kisfiúnk a szegedi zeneiskolát látogatja. Sajnos 4 kisgyermekünk különböző okokból speciális bentlakásos gondozást igényel — egyikük Kőszegen —, de minden lehetséges szabad idejüket itthon töltik ők is. Szaktanárok bevonásával — a rászorulóknak — gyermekfalun belül biztosított a rendszeres korrepetálás, megoldottuk a szomszéd városból a heti kétszeri logopédiai ellátást, és legújabban — annak ellenére, hogy Battonyán nincs tanár — a német nyelv oktatását is. Sok-sok utazással, de gondoskodni tudunk gyermekeink szükség szerinti szakegészségügyi ellátásáról. Helyből vagy a környező helységekből lehetőségeinknek megfelelően szervezett a családok élelmiszer- és ruhabeszerzése. A gyermekek számára nélkülözhetetlen játék- és sporttevékenység, kikapcsolódás részben családi körben, részben a gyermekfalu programjai, valamint a település közművelődési lehetőségei által együttesen valósul meg. A nevelőanyukák és a falu- vezető minden erőfeszítése arra irányul, hogy a gondjainkra bízott valamennyi lelkileg súlyosan sérült gyermekünket személyre szólóan felkészítsük a majdani önálló életre: a családi összetartozás, a tiszta erkölcsi értékek, a munka és embertársaik tiszteletére. Ezúton szeretnék köszönetét mondani a részünkre nyújtott nemes támogatásokért, és kérjük törekvéseinkhez további szíves segítségüket, mely nélkülözhetetlen gyermekeink jövője érdekében. Battonya, 1989. szeptember 20. Tisztelettel: Galambos György faluvezető Az elmúlt évtizedekben az egyénileg gazdálkodó parasztoknak nem volt érdek- képviseleti szervük. Az idén alakult meg a Magyar Gazdaszövetség, amely felvállalja érdekvédelmüket. Orosházán, Leszkó Mihály portáján találkoztak tegnap, pénteken a gazdaszövetség tagjai a város tanácselnökével, s két termelőszövetkezeti elnökkel. Kalocsai András, a Magyar Gazdaszövetség elnöke megemlítette: vissza kell szerezni a földműves emberek és munkájuk méltóságát. Ezért közös összefogásra van szükség a termelő- szövetkezetekkel, nagyüzemekkel, az agrártermelést nehezítő körülmények kivédésére. A vállalkozás élénkítésével, a külföldi piacok megkeresésével — elsősorban a Szovjetunióban — a hazai mezőgazdasági termékek értékesítésére törekszenek. Több felszólaló a föld- vásárlás lehetőségéről, a haszonbérletről érdeklődött a termelőszövetkezeti vezetőknél. Sándor Antal tanácselnök hangsúlyozta: a közeljövőben olyan országgyűlési döntések várhatók, amelyek megkönnyítik a vállalkozók helyzetét. Az Orosházi Városi Tanács a külterületeken már évek óta értékesíti a földet. Amennyiben erősödik a helyi tanács önkormányzati szerepe, úgy hatékonyabban tudja segíteni a kistermelőket. Zatykó Mihály, a Petőfi Tsz elnöke rámutatott arra, hogy egy csónakban eveznek a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák. A magas hitelkamatok, az emelkedő ipari eredetű termékárak egyre kisebb jövedelmezőséget biztosítanak a földművelőknek. Éppen ezért közösen kell a kormány irányába megtenni a szükséges lépéseket. Sülé Ferenc, a Béke Tsz elnöke árról szólt, soha nem volt ilyen gyenge érdekképviselete a mezőgazdaságnak, mint napjainkban. Nem szabad megengedni, hogy a parasztság sorsát az irodákban döntsék el. V. L Dőlt betűvel Az élőkért Kérem, öltöztessék páncélba szivüket, ha e sorok olvasásához fognak. A történet több, mint megrázó. A tragédiát, amellyel szembesülnek, az élet idézte elő, de a sebekre nem az életnek kell gyógyírt találnia. Levelet kaptam egy asszonytól, egy sorokba zárt fájdalmas zokogást. Amit írt, nem rám tartozik, pontosabban nemcsak rám, iezért bátorkodom ehelyütt idézni: „Mint újságíróhoz fordulok, újságolvasó állampolgárként, mint az ön lapjának olvasójaként azzal, hogy kongresszusi felszólalásában szíveskedjék felvetni azt a kérdést, ki vagy kik felelősek, vétkesek abban, hogy az a bizonyos „Béres-csepp" nem indulhatott el a maga idején — ígéretesnek látszó — útjára? Igaz, nem biztos, hogy rákot gyógyító gyógyszer lett volna belőle, de ugyanúgy nem biztos, az ellenkezője sem. És ha most mégis gyógyszer, vagy netán rákot megelőző szer lesz belőle? Kinek ;a lelkiismeretét fogja terhelni ez a több. mint 10 éves késedelem? A mi kis unokánk 1989. május 20-án halt meg; agydaganata volt. Élt három és fél évet. Borbála volt a neve. Ugyanakkor, ugyanabban a kórházban halt meg egy 6 éves kisfiú, szintén agydaganat következtében. Nem „zúgolódhatunk”, az orvosok mindent megtettek, ami tőlük telhető volt, hogy megmentsék az életnek. Hiába kapta a kórházainkban legkorszerűbbnek elismert gyógyszereket és kezelést, nem tudták megmenteni. És még hány ilyen eset van országszerte napjainkban? A tv 1989. szept. 8-án és 9-én közvetítette „Az utolsó szó jogán" című filmet, amely dr. Béres Józsefről szólt, a Béres-cseppek feltalálójáról, és arról a kálváriáról, amelyet végigjárt addig, míg végképp visszavonulásra kényszerítették. A film mélységesen megrázó volt. számunkra! Gondolom, mindazon családok számára, akik az utóbbi években vesztették el szeretteiket — köztük sok-sok fiatalembert —, akiknek a rákbetegség törte ketté életüket. Azóta nem tudok /megszabadulni a bennünk feltámadt óriási kérdőjeltől; hátha, hátha meggyógyulhatott volna? Ugyanezt a kálváriát járta Kovács ,Adám, laz ő Cella- damjával, csak úgy tűnik, kevesebb türelemmel, több energiával, ha úgy tetszik erőszakosabban (esetleg kedvezőbb anyagi iháttérrel), valamivel több eredménnyel is. Nagyon kérem, szánjon némi figyelmet ennek a témának, amikor a kongresszusi felszólalására felkészül és néhány mondatban térjen ki rá a ma élő és <az elkövetkező nemzedékek érdekében.” Hogy szót kapok-e a kongresszuson, vagy sem, azt természetesen nem tudom. Mint ahogy ,azt sem, hogy egy olyan párt tanácskozásán, ;amelyet a rákéhoz hasonló veszedelmes kór emészt, lesz-e mód és alkalom az egészségügyről, illetve /annak egy vékony szeletéről szólni. Tartok itőle, hogy nem. Mert hiszen a tét a fent leírt tragédia súlyához mérhető: sikerül-e megszabadulni a múlt terheitől, sikerült-e az új Magyarország építéséhez meghatározó erőt kikovácsolni a jelenlegi MSZMP-böl. Hiszen innen ered minden. S ide vezet el a Béres-cseppek története is. Nem szabad, hogy /ebben az országban még egyszer tabu legyen bármi is, még ha oly jelentéktelennek tűnő dolgoról is van szó, mint egy (film bemutatása, vagy — szakmámnál maradva — bármilyen téma feldolgozása. Nincs mentség „Az utolsó szó jogán” című film betiltására, nincs mentség a Béres-cseppek és a Celladam körüli cirkuszokra. Nem vagyok orvos vagy gyógyszerész, ez irányú ismeretanyagom a laikuséval egyenértékű. így megítélni sem tudom, /használnak, gyógyítanak-e a Béres- és a Kovács Ádám-féle szerek. De látom és érzem a társadalmi nyomást, a szalmaszál-szindrómát, amit je cseppek ezreknek vagy tízezreknek jelentenek. A reményt, legalább a reményt meg kell adni, minden elmenni készülőnek, vagy az ittmaradt hozzátartozóknak. A fenti levél drámai üzenet: iszonyú teher egy életen át azzal a tudattal élni, hogy történhetett volna másként is. Ha akkor, pár évvel ezelőtt levetíthetik a filmet! Lehet persze, hogy az a gyerekmosoly, akkor is három és fél évesen merevedett volna meg. De hátha .. . Nincs mit mondanom! Kezemet széttárva alázattal és részvéttel fejet hajtok. És ennyit tudtam tenni. Remélem, lesznek olyanok — feltéve ha e sorok eljutnak hozzájuk —, akik többet tehetnek majd. Az élőkért, a reménykedőkért. ■ ' ' W.
