Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
^ 1989. augusztus 12., szombat 1 1 Vita a párt nevéről, jellegéről, ##■■■■ r r ff ■ működéséről Irta: dr. Lovász Maliid, a megyei pártbizottság titkára D z MSZMP Központi Bizottságának pártpolitikai bizottsága a közelmúltban hozta nyilvánosságra javaslatát az új szervezeti szabályzatra, s kérte a párttagság véleményét, segítségét ahhoz, hogy a pártkongresszuson a lehető legjobb változat kerüljön elfogadásra. A vita megyénkben is folyik, melynek főbb csomópontjai: a párt neve, a Párt jellege, a párt szociális bázisa, a párt működésének néhány alapelve. Általános az egyetértés abban, hogy a korábbi túlcentralizált, monolitikus, a párttagság tömegeit is sematikus végrehajtóvá degradáló párt helyett demokratikusan építkező, a párttagság érdekeit képviselő, a nép progresszív törekvései megvalósítását szolgáló, akcióképes politikai tömegpártra van szükség. Ezzé kell válnia az MSZMP-nek, az utóbbi évben a pártban végbement változások is ezt az irányt mutatják. Ugyanakkor az is köztudott, hogy az új, a korunk követelményeinek megfelelni képes párt kialakításához még hosz- szabb időre van szükség, mert a változási, megújulási szándék mellett jelen van munkánkban a megszokottság visszahúzó ereje, a hagyományos, rutinszerű gyakorlat. Az MSZMP nevével kapcsolatos vitában teljes a párttagság egyetértése abban, hogy a „magyar” és a „szocialista” jelző maradjon meg, miközben megoszlik a vélemény a „munkás” jelzőt illetően. Ez utóbbi használatát elsősorban értelmiségiek kifogásolják, de többen, különböző indokokkal más rétegekből is kérik a névváltoztatást. Egyesek szerint a párt szociális bázisát jobban fejezné ki a „nép” vagy a „dolgozó” jelző. Mások arra hivatkoznak, hogy az MSZMP úgy tudja kellően elhatárolni magát a múltban elkövetett hibáitól, ha nevét is megváltoztatja, szakítva a múlttal nem terheli a jelen és jövő pártpolitikai törekvéseit. A többség azonban, elsősorban a munkások — nem letagadva a múltban elkövetett hibák mára nehezedő terheit — azt hangoztatják, hogy a hibák bevallása mellett nem engedhetjük elveszni a párt számára azokat az értékeket, amelyek az elmúlt harminc évben jöttek létre, amelyekre minden bajunk ellenére nem csak lehel, hanem kell is építenünk jövőnket. Ezek között nagyon fontos, hogy a párt múltbeli tevékenységét ért jogos és jogtalan bírálatok ellenére is van tekintélye a pártnak a társadalomban, amelyet csak hosszú harcok után szerezhetne meg a politikai küzdelmekben új névvel induló párt. Erősödik az a vélemény, hogy az MSZMP tagságának vállalnia kell pártja múltját, jelenét, ezzel alapozhatja meg hiteles jövőjét. A párt tagságának bízni kell önmagában, megújulási képességében és készségében, s akkor megmaradhat, megőrizheti a politikai közéletben játszott meghatározó szerepét. Ez utóbbi elsősorban községekben, a mezőgazdasági dolgozók körében tapasztalható. Akkor, amikor a párt nevében védelmezik a „munkás” jelzőt, azt is kifejezik, hogy a párt szociális összetételében a népi jellegnek kell dominálnia. Az MSZMP-nek arra kell törekednie, hogy soraiban tömörüljön — világnézeti állásfoglalásától függetlenül — mindenki, aki a szocialista társadalmi fejlődés, Magyarország társadalmi felemelkedésében érdekelt, s annak cselekvő részese akar lenini. Nincs egyetértés a párttagság és az MSZMP működésének elvi, ideológiai, világnézeti meghatározottságában. A többség elfogadja, hogy mint politikai párt az MSZMP politikai egység kialakítására törekszik, függetlenül az egyes tagok világnézeti állásfoglalásától. Az idősebb nemzedékhez tartozók nagyobb része azonban — a párttagság korábbi ideológiai, világnézeti kötöttsége alapján — ma még idegenkedik a párttagoknak, a vallásosság lehetőségét is magába foglaló „lelkiismereti szabadságának tiszteletben tartásá”-tól. Ezzel a jelenséggel valószínűleg még hosz- szabb időn keresztül számolni kell az MSZMP-tagság egy részének magatartásában. Hangsúlyosan fogalmazódtak meg a vitákban a tulajdonnal kapcsolatos problémáik, a tulajdon szocialista jellegének kérdései, a különböző tulajdonformák együtt- létezési lehetőségei. Itt mindkét irányzat hangot adott kétségeinek. A szocialista jelleg féltése ugyanúgy megjelent, mint a reformok megtorpanásától való félelem. Történik mindez annak ellenére, hogy a tervezetben direkt módon ez a témakör nem is szerepel, egyben jelzi azokat a várható vitákat is, amelyek az MSZMP programtervezete körül bontakoznak ki. Nehezen fogadják el a kizsákmányolás visszatérésének bármely formáját, idegenkednek attól még a magánvá 1 lakkozás szélesebb körű kibontakozását, megjelenését egyébként támogatók is. Az MSZMP működése elvi alapjainak vitája mellett nagy figyelmet kapott a párt működésének szervezeti feltételrendszere is. a párt szervezeti felépítése, az egyes részek egymáshoz való viszonya. Egyértelmű támogatásra talált a helyi szervek önállóságainak növelése, mint fő irányzat, miközben van olyan félelem, hogy — különösen az alapszervezetek — magukra maradnak, nem kapnak kellő segítséget munkájukhoz. Van bizonytalanság abban is, hogy meg tudnak-e felelni a követelményeknek külső segítség nélkül, mert a jószándéknem mindenütt párosul megfelelő felkészültséggel. A munkánkban figyelembe veendő aggályok mellett azonban támogatásra talált a helyi önállóság növelése, követelve a feltételek megteremtését. A p>ártba lépés tervezetét túl liberálisnak tartják, szigorúbb feltételeket szabnak a tagfelvételhez, egyáltalán vita van abban, hogy tagfelvétel vagy belépés legyen. A vita arra hajlik, hogy a párttaggá válást à párttagsággal járó kötelezettségek felől közelítsék meg. Legyen minden pártközösség egyben politikai nevelő is, s ne csak „kész” tagokban gondolkodjanak. Egyetértés van abban, hogy a párttagság alakításában az egyéni szándékon legyen a hangsúly és mentes legyen bármilyen egyéb statisztikai szempontoktól. A „belépés”, a „felvétel”, a „csatlakozás” lehetőségeiből az egyes tag és pártszervezet kapcsolatában a kölcsönös aktivitás igénye fogalmazódik meg, de azok tartalma még nem körvonalazódott világosan, a kapcsolatteremtésben egyik fél se lehessen passzivitásra ítélve. A párttagság vállalása, a párttagmagatartás lényege egy önfeláldozástól mentes, a közösségért végzett tevékenység, annak szolgálata a pártp>olitika eszközrendszerével. Fontos szerepet szán a tervezet közigazgatási területenként szerveződő helyi párt- szervezeteknek, nagyfokú politikai, szervezeti és gazdasági önállóságot biztosítva, örömmel támogatja a tagság a helyi, belső kapcsolatok kialakításában a szabad formaválasztást, azt, hogy a figyelem a szervezetek munkájában a helyi politika felé fordul. A tervezet az MSZMP működési rendjét belső kapcsolataiban írja le elsősorban, bár szól arról is, hogy csoportjai működ- nék/hetnek más társadalmi szervezetekben is. Konkrét szabályozásra csak az állam- hatalmi szervekben működő csoportok tevékenysége kerül. Igény van arra, hogy a párt működésének szabályozása terjedjen ki a külső társadalmi környezetben megjelenő magatartásra is, sokan azt tartják, hogy a párt működése belső szervezeti feltételei kialakításával csak félig történik meg a párt magatartásának szabályozása, s hogy talán nem is ez a fontosabbik oldal, hanem az, hogyan jelenik meg a párt külső társadalmi környezetében. Többen felvetik, hogy a nem szimpatizáns szervezetekhez való viszonyról is kellene szólni, legalább néhány alapelvet megofgalmazva. nyíltabban és egyértelműbben, nem titkolva az ezzel kapcsolatos magatartás iránti MSZMP igényt. Az előbbire annál inkább szükség van, mert a szervezeti szabályzat általánosan elfogadottan törekszik arra, hogy küliső társadalmi környezetében minit egységes, szervezett egész jelenjen meg. A cselekvésben jelenlevő egységes magatartás igénye nagyon erőteljes. Elismerik a vita létjogosultságát, az alternatív gondolkodás előnyeit a határozattá szerveződő álláspontok kialakításában, elismerik azt is a vitázók, hogy átmenetileg, platformokba tömörülve tartósan együttlétezhetnek eltérő vélemények a párton belül, hogy adott időszakban nincsenek meg a vitás kérdések eldöntésének feltételei. Nem fogadják el ugyanakkor azt, hogy a párton belüli viták, vélemény- különbségek közvetlenül megbontsák a párt cselekvési egységét. Ezt az egységet, az MSZMP-t alkotó erők összefogását és hatékony jelenlétét igényli a párttagság, • s csak ennek alárendelten, az ehhez vezető, ezt megalapozó eljárási módként tartja szükségesnek az alternatív gondolkodást, a viták szabadságát, a kisebbségi véleményeket. Élénken vitatta a párttagság a pártappa- rátus tevékenységének, létének szabályozását. Korábban a szervezeti szabályzat nem rendelkezett róluk, nem -is ismerte, ma sem ismeri eléggé munkájukat, a politikai közéletben, a pártmunkában betöltött szerepüket. Az apparátusról és a testületekről alkotott vélemények gyakran ösz- szemosódtak. Az apparátus munkájának, létének e helyen történő szabályozátsa így egyetértésre talált mind a párttagság, mind az apparátus tagjai körében. J avában tart még a vita. Az itt felvillantott néhány mozzanat csupán ízelítő abból a párbeszédből, amelyet a párttagság egymással és társadalmi környezetével folytat az MSZMP tevékenységének tartalmi és szervezeti megújulásáért. Azért, hogy a reformtörekvések felgyorsuljanak, s a társadalmi válságból minél hamarabb kilábalhassunk. II nagy szervezi újabb húzása Kalandos napok Orosházán * Rajki László szobrászművész és egy kis spanyol: Noria Sanchez Blanco, aki pompás kis elefántot formázott az agyagból Már itt az elején' azonnal tisztáznom kell, hogy a „nagy szervező” nem más, mint Gonda Géza, az orosházi Petőfi Művelődési központ igazgatója, az „újabb húzás” pedig isten őrizz, hogy pejoratív hangulatú legyen, hiszen pompás húzás az, hogy a 14 év óta ismétlődő nyári gyermek képző- művészeti táborba idén először spanyol és finn gyerekek is érkeztek. A finnek egy régi (szintén Gonda Géza által kezdeményezett) kapcsolat okán jöttek Kuu- sankoskiból, Eirto Eero festőművésszel és jó néhány szülővel; a spanyolok, az első alkalom! De beszéljen erről az illetékes, a „nagy szervező”: — Nicolas Müller, azaz Müller Miklós Madridban élő, egykori orosházi fotóművész tavaly a vendégünk volt, és eljött vele, ide, Orosházára, több barátja is, közöttük Antonio Trévin Lomban, Lianes város polgármestere. Nos, Nicolas Müller addig mesterkedett (habár nem sok mesterkedésre volt szükség), mígnem a Llanes-i polgármesterrel megállapodtunk: valami módon -meg 'kell indítani Lianes és Orosháza között a ba- rát’kozást. Hosszú lenne ennek stációit felsorolnom, a lényeg, nyári képzőművészeti táborunkba augusztus 8-án nyolc spanyol gyerek érkezett két tanár (Faustino Fombella Fernanda és Jose Cossent Aguinaco) vezetésével. Nem tudom, jártak-e már spanyolok Orosházán 1744 óta, amikor a települést a zombai ősök megalapították? Most itt vannak, és jól érzik magukat. Jövőre az orosházi festők csoportját várják Llanes-be, és meghívásunk van egy énekkar számára is, még nem tudjuk, melyik lesz az? A finnek? Kuusankoski többéves kapcsolat. Családoknál laknak, sokan már ismerősek, vagy innen, vagy Finnországból. Ügy van ez, hogy bejön hozzám valaki és elmondja: szívesen látna vendégül finneket, spanyolokat, ha érkeznek. Mondjam, hogy ez is a kulturális önszerveződés egyik változata? Akik igy találkoznak más országból érkezettekkel, azok közelebb kerülnek egymáshoz. Az ilyesfajta kapcsolatban minimális a póz, az erőltetett- ség, a hivataloskodás, annál több a nyitottság, az őszinteség. Ez a jövő útja, kétségtelen. — Miért vállalkozik Gonda Géza mindezekre? Miért csinálja? — Azért, mert nem tehetek mást. Csinálnom kell. Mert missziónak tartom. Nem hinnék sokan. Persze, mert utazhat! Hát persze! Mert utazhat egyre több orosházi és megismerheti a világot. Nemcsak a természet szépségeit, a csodapalotákat, hanem az embereket is. Hogy milyen az a finn modell, hogy miként tudták megalkotni Franco diktatúrája után a mai Spanyolországot? Amikor ilyen ügyekben kezdtem mozogni, és a munkatársaim mellém álltak, igen sok hivatalos (nem éppen városi) gáncsoskodást kellett tolerálnunk. Erről ma már szó sincs. Tehát: érdemes volt belevágni! Rajki László szobrászművész is orosházifi. Szentendrén él, ott dolgozik. De erre a hétre lejött Orosházára, hogy vezesse a tábort. — A spanyolok is és a finnek is válogatott gyerekek. A legjobbakat hozták, nyilván. így kellene ezt itthon is meghonosítani, alapítani ösztöndíjakat, más egyebeket, hogy azokat megpályázva a legtehetségesebbek vehessenek részt ilyen közösségekben. Ügyesek és tehetségesek a mi gyerekeink is, csak nem mindegyikük jut el ilyen alkalmakhoz. A- pénz is kontraszelek- tál, ha van, jön a gyerek, ha nincs, nem jön. Mit szeretnék elérni? A manuális készség fejlesztését, a képzelet, a képi látásmód sokoldalú elsajátítását, és felejthetetlen, szép kalandot a tábor ideje alatt. Amire majd az itt levő gyerekek, spanyolok, finnek, magyarok felnőtt korukban is emlékeznek ... A művelődési központ előadója, Tóth Erika, aki a közvetlen „táborfelelős”, hozza a programokat. — A szakmai foglalkozások után és közben kirándulunk Szegedre, Szarvasra, Pécsre, táncházat rendezünk, kiállításon mutatjuk be. ki mit csinált, átmegyünk Csabára, a meseházba, találkozunk az orosházi festők csoportjával, a spanyolokkal Budapestre is fel- ímegyünk egy nappal az indulás előtt, hogy fővárosunkat is láthassák. Aztán rohan, a közművelőnek ez a dolga. Mert a képzőművészeti táborral egy időben német nyelvi tábor is van itt 32 résztvevővel. És a pénz? Hogy jön ösz- sze manapság? Gonda Géza igazgató mondja: — Megyei tanács, városi tanács, Kereskedelmi és Hitelbank Rt. orosházi kirendeltsége, üveggyár, Kazép, Darvas József Kollégium és a többi: igaz, hogy nem adtak idén többet, mint tavaly, de az ugyanannyi összeg is alapja annak, hogy a szükséges több mint 200 ezer forint összejött. „Kalandos napok Orosházám.” állítja a cím. Aki nem hiszi, járjon utána ... Szíves útbaigazítókra talál. Sass Ervin Lányok Kuusankoskiból. Szalagszövés a feladat, és Kriszta, Ella, Tea ügyeskedik Fotó: Kovács Erzsébet
