Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-07 / 184. szám
Megnyílt az anyanyelvi konferencia Kecskeméten tegnap megnyílt a VI.. magyar anyanyelvi konferencia. Hazánkban, a Magyarok Világszövetségének rendezésében, s általában négy- évenként, 1970 óta tartanak anyanyelvi konferenciát. Egy külön e célra alakult, 50 tagú — fele-fele arányban hazai, illetve külföldi képviselőkből álló — testület rendezi, azzal a fő céllal, hogy erősödjenek a külföldön élő magyarok és az anyaország nyelvi, kulturális kapcsolatai. Az idei anyanyelvi konferencia programja némileg eltér a korábbiaktól. Részben azért, mert jó ideje nem zajlott le nagyobb mértékű kivándorlási hullám, következésképpen nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a már hosszabb ideje külföldön élő és a már ott is született, második, harmadik generációs magyarok kapcsolatproblémáinák. A konferencia egyik központi témaköre ez alkalommal a külföldi fiatalság helyzetével, problémájával foglalkozik. Teljesen új témakör viszont a környező országokban, kisebbségben élő magyar nemzetiség helyzetének és a velük való nyelvi, kulturális kapcsolat ápolásának kérdése, a lehetőségek, tennivalók számbavétele. Valószínűleg éppen ezzel összefüggésben a lényegében politikamentes összejövetelre Románia nem fogadta el a meghívást, Romániának nincs hivatalos képviselete a konferencián. A többi szomszédos országnak viszont igen. A konferencia csaknem kétszáz résztvevője már vasárnap a kora délutáni órákban Kecskemétre érkezett. Elsőként a város építészeti nevezetességeivel, kulturális centrumaival ismerkedtek, majd részt vettek az este nyolc órakor, az Erdei Ferenc Művelődési Központban lezajlott ünnepélyes megnyitén. A szónok Pozs- gay Imre, az MSZMP elnökségének tagja, államminiszter volt. Első lemezfelvételin az ÜHZ-val Hangverseny a csabai nagytemplomban Kobayashi Békéscsabán A karmester számára mindig nehéz dolognak számít eldönteni: a hanglemezstúdió steril, de több-kevesebb technikai tökéletességet biztosító közegében készítsen felvételt, avagy merje vállalni az élő előadás esetlegességeit egy mindenképpen elevenebb, igazabb, „egyszeri” megszólalás reményében. A nemrég elhunyt Herbert von Karajan például — hanglemezek és operafilmzenék százai tanúsítják — szinte a lemezkiadás hőskorától kezdődően a stúdiótechnika elkötelezett híve volt. Ugyanakkor olyan zenekari sztárok. mint S, Celibidache vagv J. Mravinszkij kevés kivétellel csakis élő koncertfelvételeiket voltak hajlandók hanglemezen megörökíteni. Kobavasi Ken-Ichiro is az élő hangfelvétel híve — és a békéscsabai szervezők és támogatók páratlan igyekezete révén az első Kobaváfehi— AHZ-hanglemez az immár hároméves magyarországi működés után az evangélikus nagytemplombeli hangverseny nyomán készül el. A nagy nevek, Karajan. Celibidache, Mravinszkij után azonnál Kobavashit említeni nem túlzás. Akik ha egyszer együtt dolgozhattak vele, tudják, milyen rendkívüli zenész, rendkívüli ember, egyedülálló formátumú művész: keze alatt ezerszer játszott darabokról lekerül a „por”, képes muzsikusból — de a közönségből is — rejtett erőtartalékokat elővarázsolni. A készülő hanglemez két olyan Beethoven-mű felvételét tartalmazza majd, amely egy-egy hős zenei portréját mintázza. Az első németalföldi vezér, Egmont, Goethe drámájának címszereplője — e drámához írott beethoveni kísérőzenének a része a műsorkezdő Egmont- nyitány. A III., Eroica szimfóniát pedig — amelynek alcíme: Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének megünneplésére — eredetileg Napoleon tiszteletére komponálta a zeneszerző, csak amikor értesült a konzul császárrá koronázásáról, került a címlapra az új ajánlás. A nagytemplom illúziókel- tően szép, de néha kissé lebegő akusztikája általában jól szolgálta a darabok nagy lélegzetű dallamíveinek karakteres, kontrasztos megszólaltatását. És egy, rövid, a rádióban közvetített koncertrészlet (szombat — Ismét a javából) meggyőzött arról, hogy — a technikának (és a Radiotonnak) hála —a helyszínen tapasztalt néhány arányeltolódás a felvétel során teljesen kiegyenlítődött. A fiatal és tehetséges Kobayashi Ayano második műként Beethoven c-moll zongoraversenyét játszotta, amennyire a zongora számára előnytelen akusztikai viszonyok között meg lehetett ítélni, fölényes technikai tudással, muzikálisan. Jó lenne őt újból és hangversenyteremben hallani. Nagy érdeklődéssel várjuk a hanglemezt. Gyenge Enikő Finnek, spanyolok, magyarok Gyermekek képzőművészeti tábora Orosházán Az orosházi Petőfi Művelődési Központ ismét megrendezi a gyermekek képző- művészeti táborát. Tizennégy évvel ezelőtt azzal a céllal szervezték meg a tábort, hogy a tehetséges, a képzőművészet iránt érdeklődő gyerekek az iskolarendszerű oktatáson túl másként is kapcsolatba kerüljenek a képzőművészettel. A cél ma sem más, azonban a tábor bővült, különféle technikai lehetőségekkel. A gyerekek megismerkednek a szobrászattal, a kerámiázással, a festészettel, grafikával és textilezéssel is. A tábor szakmai vezetője Rajki László orosházi származású, Szentendrén élő szobrászművész. Szakmai foglalkozások mellett kiránduláson, strandoláson, sportvetélkedőn és táncházban szórakozhatnak a résztvevők. A ma kezdődő tábor érdekessége, hogy a finn Kuusankoski városból és a spanyol Jannes városból is jönnek gyerekek. A külföldieket művésztanárok kísérek, akik szintén bekapcsolódnak a tábor szakmai irányításába. A tábor vendéggyermeke lesz egy Romániából áttelepült kisfiú is. Az itt készült munkák egy részét az 1989. augusztus 11- én 19.30 órakor nyíló kiállításon mutatják be az érdeklődőknek. fingvllkosságat kísérelt meg Szecsenki Lajos az intenzív osztályon Szombaton délelőtt Békéscsabán elterjedt a hír, miszerint Szecsenkó Lajos, aki a közelmúltban egy tízemeletes ház tetején sztrájkolt, pénteken éjjel gyógyszerrel akart életének véget vetni. Vasárnap délelőtt felhívtuk a békéscsabai kórház intenzív osztályának ügyeletes orvosát, dr. Szász Évát: kiderült, hogy Szecsenkó valóban az intenzív osztáilyon fekszik. Az ügyeletes orvos a beteg állapotáról a következőket mondta: — Szecsenkó nagyobb mennyiségű gyógyszert vett be, de a gyors orvosi beavatkozás eredményeként az életveszélyen túl van. Valószínű, hogy a jövő hét végén elhagyhatja a kórházat. Bővebb információt nem adhatok, mert tiltja az orvosi titoktartás. Szerettünk volna a kórházba szállítás körülményeiről többet is megtudni, de a mentőállomás ügyeletese a főorvos távollétére hivatkozva nem adott semmilyen felvilágosítást. 1989. augusztus 7., hétfő Tanácselnök nélkül maradt Békéscsaba (Folytatás az 1. oldalról) zás végére kiderült, hogy o választókörzetben 599 választásra jogosult állampolgár él, közülük 315-en járultak az urnához. Gally Mihály visszahívása mellett 250-en döntöttek, 57-en nem értettek egyet a visszahívással és 8 érvénytelen szavazatot számláltak. Ily módon augusztus 5-én este Jjivata- tosan is megüresedett a békéscsabai 36-os választókörzet tanácstagi széke, ami egyben azt is jelenti: szombat óta tanácselnök nélkül maradt Békéscsaba. Az első hivatalos reagálások már az eredményhirdetés után néhány perccel megszülettek. Tóth Károly, a békéscsabai városi pártbizottság titkára átadta a testület elnökségének állásfoglalását, amely így szól: „Az MSZMP békéscsabai városi elnöksége köszönetét fejezi ki a 36-os választókörzetben minden szavazó állampolgárnak, hogy a kialakult helyzetben szükséges és egyetlen lehetséges döntést meghozta. Megteremtette ezzel a lehetőséget, hogy a tanács élére a következő választásokig történő átmeneti időszakra is feddhetetlen és alkalmas vezetőt válasszon a testület. Megismételjük ez alkalommal is a városi párt- bizottság állásfoglalását, mely szerint készek vagyunk a HNF városi bizottsága gyors és demokratikus előkészítő folyamatában aktívan közreműködni.” Szabó Lászlóné, a HNF városi bizottsága nevében annyit tett hozzá: azoktól a szervezetektől, amelyek bármilyen módon kezdeményezték Gally Mihály visszahívását, el is várják, hogy ebben a nehéz helyzetben a népfront segítségére legyenek, a tanácselnökválasztáá előkészítésében. L. E.—P. 3. Az Országos Választási Elnökség közleménye Augusztus 5-én három országgyűlési választókerületben volt pótválasztás. A választások a törvényes rend szerint történtek meg. A Bács-Kiskun megyei 3. számú választókerületben (Kecskemét) a névjegyzékbe felvettek száma 19 930 fő. A választáson részt vett II 430 fő, a választójogosultak 57,35 százaléka. Az érvényes szavazatok száma 11 186, az érvényteleneké 244. Dr. Deb- reczeni József 7876 (70,41 százalék), dr. Kiss István 2147 (19,19 százalék). Varga László 1100 (9,83 százalék) szavazatot kapott. Valamennyi jelölt ellen szavazott 63 (0,57 százalék) fő. Az új képviselő dr. Debreczeni József. A Bács-Kiskun megyei 8. számú választókerületben (Kiskunfélegyháza) a névjegyzékbe felvettek száma 26 008. A választáson részt vett 12 654 fő, a választójogosultak 48,65 százaléka. Az érvényes szavazatok száma 12 373, az érvényteleneké 281. Fekete Pál 3601 (29,10 százalék), dr. Garai István 4775 (38,59 százalék), dr. Vas László 3885 (31,40 százalék) szavazatot kapott. Valamennyi jelölt ellen szavazott 112 (0,91 százalék) fő. A választáson a választópolgároknak több mint a fele nem vett részt, ezért időközi választást kell tartani az 1983. évi III. választási törvény hatályos rendelkezései alapján. A Csongrád megyei 1. számú választókerületben (Szeged) a névjegyzékbe felvettek száma 21 938. A választáson részt vett 11 119 fő, a választójogosultak 50,68 százaléka. Az érvényes szavazatok száma 10 921, az érvényteleneké 198. Dr. Dobo- zy Levente László 1747 (16 százalék), Miklós Károly 2395 (21,93 százalék), dr. Raffay Ernő 6720 (61,53 százalék) szavazatot kapott. Valamennyi jelölt ellen szavazott 59 (0,54 százalék) fő. Az új képviselő dr. Raffay Ernő. A hivatalos eredmények a Magyar Közlönyben jelennek meg. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Bács-Kiskun megyei 8. számú választókerületben az időközi választást későbbi időpontban tűzi ki. Dr. Kukorelli István, az ÖVE titkára, dr. Papp Lajos, az ÖVE elnöke Budapest, 1989. augusztus 5. II reformok csak a társadalom demokratizálódásával valósíthatók meg Zdenek Mlynár interjúja a Tv2 Napzártájában Az 1968-as „prágai tavasz” egyik vezető politikusa, Zdenek Mlynár szerint a Csehszlovákiában tervbe vett gazdasági reformlépéseket csak a társadalmi légkör megváltoztatásával, és olyan demokratizálási folyamat mellett lehet megvalósítani, amilyen a Szovjetunióban, Lengyelországban és Magyarországon tapasztalható. Mlynár a napokban Budapesten járt abból az alkalomból, hogy a Vita Kiadónál megjelent „A prágai tavasz... és ősz” című könyve. Rövid magyarországi tartózkodása alatt interjút adott a TV2 Napzárta című műsorának és a Magyar Rádiónak, s beszélgetést folytatott az MTI munkatársával. Zdenek Mlynár, aki 1946- ban, alig 16 évesen lépett be a Csehszlovák Kommunista Pártba, majd az ötvenes évek elején Moszkvában végzett jogi tanulmányokat, 1968-ban a Dubcek- féle vezetés egyik kulcsembere, a CSKP Központi Bizottságának titkára volt. 1970-ben kizárták a pártból, 1977-ben emigrált. Azóta Ausztriában él: a laxenbur- gi külpolitikai intézet tudományos munkatársa, az innsbrucki egyetem politológiaprofesszora. Visszaemlékezéseinek eredeti címe: „A Kreml felől jő a fagy”. A könyv, Bába Iván fordításában, új címmel, a napokban került a magyar könyvesboltokba. Mlynár rendkívül kedvezőtlenül vélekedett a csehszlovák vezetés — szerinte „félszívvel” — meghirdetett gazdasági reformterveiről. Utalt arra, hogy az elmúlt húsz évben a csehszlovák gazdaság lemaradása növekedett a Nyugathoz képest. A reformok nem lehetnek sikeresek, ha nem kapcsolódnak össze a társadalom demokratizálásával — jelentette ki. Mlynár — Kelet-Közép- Európa szempontjából — továbbra is nagyon fontos tényezőnek tartja a „Moszkvából fújó szelet”, amely — ismerte el — ma már nem fagyos, hiszen Gorbacsov nem akar az úgynevezett Brezsnyev-doktrína szellemében cselekedni. Hangsúlyozta azonban, hogy csak a gyakorlatban, például egy esetleges lengyelországi hatalmi válsághelyzet esetén lehet majd megítélni, mit hajlandók elfogadni Moszkvában. Mlynár — a csehszlovákiai helyzetről szólva — úgy vélekedett, hogy a társadalom többsége akarja a politikai rendszer megváltoztatását, a pluralizmus és a parlamenti demokrácia bevezetését — ez - utóbbira a két világháború közötti Csehszlovákia szerinte működő példát mutatott —, ám jelenleg inkább az óvatos kivárás a jellemző a lakosság részéről. Ennek indokát abban látja, hogy az átlagpolgár alapvetően nem él rosszul, ugyanakkor még mindig munkál benne az 196S-as kudarc emléke. Ez a polgár azt is látja, hogy a Szovjetunióban sztrájkok vannak, s hogy Lengyelországban kibontakozott ugyan a politikai reform, de nincs mitenni — tette hozzá. Mlynár megfogalmazása szerint a húsz éve hatalmon levő csehszlovák vezetést és a lakosságot jelenleg egyetlen közös jellemző, a pesszimizmus köti össze. Hangsúlyozta: a „Néhány mondat” című ellenzéki felhívás — amely elérkezettnek nevezi a rendszerváltás idejét, és demokratikus vitát szorgalmaz — alapvető követeléseknek ad hangot. Mlynár szerint Csehszlovákiában is a parlamenti demokrácia lehet a jövő útja. A megvalósítás nehézségeit úgy fogalmazta meg, hogy alulról ugyan megvan erre az igény, felülről azonban nincs meg a lehetőség: a CSKP-n belül ma nincs jelen a szükséges demokratikus potenciál. Zdenek Mlynár szerint helyes volna, ha a szovjet, a lengyel és a magyar reformerők kimondanák: 1968-ban Csehszlovákiában nem volt ellenforradalmi veszély, s a katonai beavatkozás egy reformkísérlet elnyomását jelentette. Huszonegy év elteltével, saját felelősségére is visszatekintve, Mlynár úgy vélekedett: „A sikeres átalakítás belpolitikai feltételei adottak voltak, a külpolitikában viszont alábecsültük Hruscsov leváltásának a jelentőségét.” Mlynár ma már politikai naivitásnak tekinti azt, hogy eltitkolták a Dubcek-vezetésen belüli szakadást, és a reformfolyamatot fenyegető veszélyeket. Az akkori gárda kudarcot vallott, s a helyzet azóta lényegesen megváltozott. Így a „’68- asok” már valószínűleg nem játszhatnak érdemleges politikai szerepet — állapította meg. Hozzátette azonban: Dubcekék jogosan várják el a politikai rehabilitációt, ő személy szerint pedig azt szeretné, ha hazájában — mint elméleti politológus — szabadon kifejthetné nézeteit.
