Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-05 / 183. szám

0 1989. augusztus 5., szombat SPORT SPORT SPORT SPORT Várják a megnyitót Európa műrepiilői Tulajdonképpen befejeződött a vissza­számlálás: ma, kora este az ünnepélyes megnyitóval kezdetét veszi a VII. műre­pülő Európa-bajnokság Békéscsabán, s a június végi, torna Ifjúsági Barátság Ver­seny után újabb „jegyzett” nemzetközi sportesemény házigazdája Békés megye. Tegnap délután már érezhető volt. hogy óráról órára emelkedik a hangulat, még akkor is, ha kiderült; végül is mégsem lesz olyan erős a mezőny, mint hittük. A norvégokat és a belgákat hiába vár­juk, technikai nehézségek miatt lemond­ták a részvételit, igaz, ők nem tartoznak a krémhez. Hiányzik majd egy francia is..., de erről majd később. Szepesi Jó­zsef ' ezredest, az EB főrendezőjét hol a Feriheggyel összekötő telefonvonalhoz, hol a hangárhoz kérték. Utóbbi placcon gyü­lekeztek a fogadóbizottság tagjai, no meg a vámosok is. Egymás után érkeztek a küldöttségek. A szovjet küldöttség egy ré­sze, majd az olaszok — jelzett egy ver­senyző helyett öt géppel! Hm .. . Aztán négy NSZK-beli pilóta jött meg, és a svájci műrepülők, akiknek két delegáció­ja is a békéscsabai verseny vendége. Az egyik csapat egy 8 személyes Cesna-Cro- saiderrel. a jövő évi vb szervezőbizottsága (mellesleg ezt a gépet nagyon el tudnánk képzelni a szerveződő belföldi polgári re­pülésben), egy piros keresztes paiper-Ar­row viszont felváltva szállt le, s föl —, gazdái Magyarországon szeretnének műre­pülést tanulni, méghozzá Békéscsabáin'. A kora este sajátos fénypontja a fran­cia küldöttség megérkezése volt; egymás után ereszkedtek alá a gyönyörű színes gépek, majd egy kis idő múlva a Pestről idáig őket vezető Edelényi Gábor is —, aki „civilben” az EB sajtófőnöke. Nevet­ve újságolta, hogy a remçk DL 260-asok és TR 60-asok pilótái elég hamar „meg­előzték” az ő öreg Zlin-jét, így aztán a hét francia pilóta hamarabb landolt a már ismerős csabai zöldövezetben. A kül­döttség vezetője, Jan Eyguem, ő az „Avia- sport” újság tulajdonosa és kiadója. El­mondta, hogy kicsit komplikált volt ide- érkezésük, miután Ausztriából gépeik egy része megkapta a belépési engedélyt, a másik csak később, de végül is szeren­csésen itt vannak. Sajnos, klasszisuk, a női verseny egyik esélyese Catherine Maunoury otthon maradt, egy hónappal ezelőtt ugyanis eltört a gépe, és úgy vé­lekedett, ilyen nagyszerűnek ígérkező ver­senyt nézni nem jó ... Ma délig minden bizonnyal teljes lesz a módosult mezőny, és kora este megszó­lalnak a fanfárok, érkezik a transzparens. Most már csak a meteorológia szerint visszatérő jó időt várjuk. fl magyar főszereplők BOGDÄNDI TIBOR. A ma­gyar válogatott szakmai kapi­tánya „civil­ben” a miskol­ci repülőtér parancsnoka, ötvennégy éves, s ahogy mondani szokták, a kisujjá­ban van a műrepülés. Hosz- szú évekig volt a magyar mflrepülő-válogatott tagja, részt vett az 1964. évi bilbaói világbajnokságon, majd to­vábbi három világbajnoksá­gon. Legjobb eredményének a szocialista országok verse­nyén 1965-ben, Lodzban el­ért 7. helyezését tartja. Itt volt az 1984. évi békéscsabai vb-n is, méghozzá a bírói testület tagjaként. Érdekes­ségként elmondta, hogy sok­sok repülős tanítványa közül az egyik a békéscsabai repü­lőtér jelenlegi parancsnoka, Vanyó József őrnagy. SZÁSZ ALAJOS. Tizenhat esz­tendeje repül, 31 éves, s eddig 900 órát töltött a levegőben. Ta­valyelőtt lett a válogatott tagja. Legszívesebben az 1988-ban Vil­niusban rendezett, a „szocialis­ta országok felmérő versenyét” emlegeti, amikor tagja volt a bronzérmes magyar együttes­nek. Az MHSZ Nyíregyházi Re­pülő Klub tagja, és gyémántko­szorús vitorlázó repülő. Tervei között titkon azt emlegeti, hogy sikerüljön a mezőny első har­madába „beférköznl”, lehetőleg minden versenyszámban. DAKA OLGA. A Magyar Hon­védelmi Szövetség Repülőfőnök­ségén dolgozik. Tapasztalt piló­ta, s noha csak 800 repült órája van, már 1979 óta tagja a ma­gyar válogatottnak. Ezüstkoszo­rús pilóta. A szocialista orszá­gok felkészítő versenyeire em­lékszik legszívesebben, ezek so­rán három alkalommal állhatott fel a dobogó harmadik fokára az egyéni női viadalon. Szeretné valamennyi gyakorlatot szépen kivitelezve „lerepülni”, s akkor már önmagával elégedett lesz. SZEGEDI BÉLA. A magyar vá­logatott legfiatalabb tagja, 26 éves. A MÉM Nyíregyházi Repü­lő Klubjának területi központi oktatója. Eddig 1100 órát repült, de a műrepüléssel közelebbről csak 1987 óta foglalkozik. A nemzetközi porondon az idén a csehszlovákiai Moravska Trebo- ván mutatkozott be. Hobbija a természet, a tánc és a zenehall­gatás, Neki is ez a viadal lesz az első igazi nagy megmérettetés. Izgul is egy kicsit, mert úgy véli, hazai pályán illik az em­bernek tudása legjavát nyújta­ni. Hogy ez mire lesz elég? Majd elválik ... BESENYEI PÉTER. A magyar válogatott legtapasztaltabb ver­senyzője, 33 éves és 2000 repült órával rendelkezik. Hét éve tag­ja a műrepülő-válogatottnak, gyémántkoszorús pilóta. Több­szörös magyar és egyszeres osztrák bajnok. Legjobb eredmé­nyei között az 1984. évi békés­csabai világbajnokságon csapat­ban elért 4. és egyéni összetett­ben elért 13. helyezést tartja. Az MHSZ budaörsi központi repü­lőtér oktatója. Hobbija a horgá­szat — egy-két palack hűtött pezsgő mellett. a VERES ZOLTÁN. Ugyancsak az MHSZ Nyíregyházi Repülő­klubjának tagja. Területi köz­ponti oktató. Huszonhét eszten­dős, 1000 repült óra áll mögötte. Tavaly óta válogatott műrepülő, és eddig mindössze két nemzet­közi versenyen szerepelt. Ezüst­koszorús vitorlázó repülő. Ami saját esélyeit illeti, nem babo­nából, hanem egyszerűen azért nem tippel, mert szerinte jól kell repülni, úgymond „kire­pülni” a saját formát, a többit pedig a birók jóindulatára kell bízni — nem felejtve, hogy pon­tozásos sportágról lévén szó, itt sem árt, ha valakinek már van „neve”. Miklós László: a nehezebb pálya jobb munkára mm amm mm ösztönöz • Mi a véleménye a ma­gyar ugrósportról? — kér­deztük Mikiás Lászlót, a Magyara Lovasszövetség fő- titkákárát Mezőhegyesen, az országos díjugrató-bajnokság alkalmából. — A nemzetközi élmezőny­től jelenleg még hátrább va­gyunk — válaszolta, majd így folytatta: — elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy a nemzetközi középmezőny­ben helyezkedjen el ez a sportág. Ennek egyik kezde­ményezése a mezőhegyesi bajnokság lebonyolítási for­mája. A véleményeket is­merve, tudjuk, hogy a ver­senyzők ilyen nehéz pályán még nem mentek, azonban ez több és jobb munkára ösztönöz mindenkit. Emel­lett növelni szeretnénk a pénzdíjas versenyek számát és a pénzdíjak összegét. Ez­által megtérül a munka, amivel együtt jár a díjugra- tósport általános színvona­lának emelkedése. Merem mondani, hogy épp itt a me­gyében indult el egy olyan tevékenység, amit az oros­házi klub példáz: szép lo­vaglás. jó munka a lovakkal, összhang, sportszerű maga­tartás. Mindez meglátszik az eredményekben is. • A mezőhegyesi rende­zésről mi a véleménye? — Az elmúlt évben dőlt el. hogy Mezőhegyesen ren­dezzük a versenyt. Beval­lom, akkor még nem gondol­tam. hogy ilyen kellemes te­repet alakítanak ki a baj­nokságra. A pálya, a kör­nyezet kulturált, szép, és azt hiszem, nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy személyesen is javasolni fo­gom, hogy a jövő évi orszá­gos bajnokság is itt kerül­jön megrendezésre. Az a gondolat is felmerült, hogy megpróbáljuk a pályát vala­milyen nemzetközi verseny­re is hasznosítani. Attól is féltem, hogy a többi csapat­nak messze lesz Mezőhegyes. A kilométer ugyan nem rö­vidült le, de azáltal, hogy ilyen feltételeket biztosítot­tak, egyetlen panaszt sem hallottam a csapatoktól. A verseny színvonaláról meg­oszlik a véleményem. Ha fi- gvelembe vesszük a szigorí­tásokat. akkor halkabban ugyan, de beszélhetünk elő­relépésről. A fejlődés érde­kében pedig ezen kis lépé­sekről sem mondhatunk le. Halasi Mária Ma ós holnap — Kondoroson Üjabb erőpróba vár a lo­vasokra ezen a hét végéin Kondoroson, a megyei baj­nokság zárófordulójára ke­rül sor. Mint a rendező Szé­chenyi István Lótenyésztési Egyesület elnöke. Mokrán János elmondta, ma és hol­nap 8 órától egész napos program lesz, a díjugratók mellett galopp-, ügető- és fogatversenyek is lesznek, miként a voltizsálók is szín­re lépnek. A 3 éve alakult, házigazda kondorosi szakosz­tályt Hovanyecz Károly kép­viseli kettesfogatával, vala­mint a Kékesi Mátyás és a Szebegyinszki János vezette voltizsálók. Négy kerettag készül A Békéscsabán rende- Ki zett Ifjúsági Barátság Verseny után egyhe- Hj tes pihenő következett a tornászok számára. A négy békéscsabai válogatott kerettag Igyekezett kihasználni a „szünidőt”, hogy aztán ismét az edzőterembe vo­nuljanak — méghozzá a tataiba. Az egyhetes munka fő részét az új olimpiai kötelező gyakorlatok sulykolása jelentette; ezek közül a csb nyitófordulója előtt a ge­rendán és ugrásban, a követke­ző fordulóban talajon és ugrás­ban megismerhették az új prog­ramot, mig a szeptemberi csb- fordulón a korlát lesz porondon. A napokban felmérő versenyt rendeztek Budapesten, ahol Csisztu Zsuzsa lett az első, óno­di 2., Andó 8., Kvasz 11., Ko­vács 12. helyen végzett — utób­bi azonban sérülten lépett a küzdőtérre. Tegnapig újra Bé­késcsabán gyakoroltak a lá­nyok, ma viszont már ismét Ta­tán ébredtek, ahol 10 napos edzőtáborban folytatják a felké­szülést az október közepén Stuttgartban sorra kerülő világ- bajnokságra. Rendhagyó tudósítás egy szegedi sportversenyrö flz akarat próbája, avagy 12 órás futás virtusból Nem úgy indult, hogy erről szólni kelljen, de hadd kezdjem ezt a sza­bálytalan beszámolót a vé­gével: vasárnap hajnalban, három órakor, amikor meg­érkeztünk Szegedről, a ver­senyzőim azt mondták: „Köszönöm”. „Mit köszön­tök? Azt, hogy futhattatok 12 órát? Nem azt köszönték, hanem azt, amit én is kö­szönök több száz emberrel együtt, akik szurkoltak a szegedi éjszakában, az igazi sportélményt, amit nyújtot­tak!” De haladjunk sorjában: Szegeden rendezték meg, Szupermaraton címen, a 12 órás egyéni és váltóversenyt. A cél: ki tud többet futni ennyi idő alatt? Az egyéni versenyzők folyamatosan, míg a váltó tagjai (hat spor­tolóból) egymást cserélve ró- hatták.a köröket. Kollégám­mal, Fórián Sándorral úgy gondoltuk, elvisszük ver­senyzőink egy részét futni, kicsit, jó kis edzés lesz, az őszi maratoni versenyekre, futnak, ahogy érzik, indult két fiú és egy női váltó és három egyéni Bogár Jani: „edzeni a spártatlonra, amely 248 kilométer, ugyanis az első csabai vagyok, akit meghívtak erre a világhírű, szuperhosszú versenyre”. Körösi Tibor, edzőnk: „Fut­ni 110 kilométert és kész!" Kellermann Marci : „Futni 100 kilométert, semmi más cél nincs”. Az eredmény: Bogár Já­nos, 144 kilométer 8SS mé­ter — 2. helyezés; Körösi Tibor, 111 kilométer, 655 méter — 10. helyezés; Kel- lermann Márton 102 kilo­méter 750 méter — 17. he­lyezés, A fiú váltók. Első csapat: 216 kilométer 345 méter — 2. helyezés (Szilá­gyi Árpád, <Lizon András, Gonibkötő Géza, Svecz Zol­tán. Forró Ferenc, Leczki Ervin). Második csapat: 213 kilométer, 981 méter — 3. helyezés (Bartyik -Róbert, Kisdi Gyula, Kiss Tibor, Buzal Zsolt, Bihari István). Leányváltó. Első csapat: 176 kilométer 745 méter — 1. helyezés (Ilyés Ildikó, Lu- koviczki Katalin, Szabó And­rea. Lukoviczki Erika, Szo- konya Anikó, Pánti Anita). Hogyan zajlott le, hogyan történt? Azóta mindenki azt kérdezi. Nehéz így elmon­dani, csak a történést lehet leírni, de annak hangulatát leírni nem vállalkozhat rá edző, pedig már sok ver­senyen részt vettem, de ha­sonlót még nem láttam. Dé­li 12 órakor, a legmelegebb időpontban — Rajt! Az egyé­ni versenyzők 37-en indul­tak. A legesélyesebb cseh­szlovák Polák egyből az él-| re vágva, este 6-7 óráig, már több mint három kört vert a második helyen futó, ezen a távon kissé tapasz­talatlan Bogár Jancsira. Egy kör a Móra-ligetben, a Mú­zeum előtt futva *1240 mé­ter, tehát a csehszlovák fiú előnye tetemesnek látszik. Este tízig így is marad, majd Jani egy kicsit gyor­sítva ebből le tud dolgozni. Jani 11 órakor már újra úgy fut, mintha most kezdte vol­na. Talán megérezte a lehe­tőséget, talán eddig élt a gondolat, hogy nem fogja bírni, de a legvalószínűbb, a közönség ütemes biztatá­sa, amely már „labdarúgó­nagyságúra” növekedett. Ez dobta volna fel? A kör két oldalt gyertyafénnyel meg­világítva, mint egy leszálló- pálya. Ezt eltéveszteni sem lehet. Fél 12-kor már csak egy kör az előnye Poláknak, és amikor Bogár elviharzik mellette, ő is feleszmél, és fogcsikorgatva mozgósítja az utolsó tartalékjait. És már nem hagyja éjfélig utol­érni' magát. Így, mintegy 400 méterrel lemaradva, 2. Bogár, de nem baj, itt jó kis „edzés” a szeptemberi gö­rög futáshoz. Nézzük a töb­bi ‘futónkat: Körösi teljesí­ti tervét, 110 kilométert, példát mutatva a tanítvá­nyainak. Kellermannak a tervéhez már sokkal na­gyobb erőfeszítés szükséges, többször újrakezdve és 100 kilométernél térdre borulva, de sikerül ! Kétszeres siker. Ő a legfiatalabb, még nincs 18 éves! A váltók — ha lehet fo­kozni — még érdekesebb küzdelmet vívnak. Az ösz- szeállítás szerint a kapos­vári vegyesváltó tűnt a leg­erősebbnek, egy Szekszárdi és egy pesti futó megerősí­tésével. A szabályok ezt nem zárják ki. Délután há­rom óra után 4 perccel, a csak békéscsabaiakból álló váltó vezet. Ekkor, hogy a következő társ többet pi­henhessen az addig 2-3 kör utáni váltásról, 4-5 körre módosítunk. Ez, mint ké­sőbb kiderül, nem jó takti­ka, mert a kaposváriak hat órára nemhogy ledolgozzák hátrányukat, még három perc előnyt is szereznek. Ez­után a mieink felgyorsítva, körönként váltva, üldö­zőbe fogjá őket, óriási ira- »mot diktálva, egymást sar­kallva, jobb eredményre ül­dözik az ellenfelet. A közön­ség és a társak sem tudnak úgy segíteni, hogy győzhes­senek, bár akad olyan pil­lanat — 11 órakor —, ami­kor csak 40 másodperc a két csapat közötti különbség. A végső győzelmet mégis a ka­posváriak szerzik meg, de 216 kilométer teljesítése is nagyszerű dolog, mert a tá­volság és önmaguk felett ők győzedelmeskednek. A má­sik csapatunk is ragyogó teljesítményt nyújt, 213 ki­lométer leküzdésén kívül, a nagyon erősnek tűnő sza­badkai és péti váltót este 10 óra után legyűrték, hi­szen addig az ötödik helyen futottak. A leányok, a „ma­zsolák”, nem is olyan ma­zsolák: 176 kilométer és né­hány méter tiszteletet pa­rancsol. Volt, aki csak azért jött el, hogy fusson egy pár kört és ezzel segítsen, mert nincs ki a csapat, de aztán nem tudta „megállni”, ugyanany- nyit futott, mint a többiek. Legyőzték önmagukat, a tá­volságot, harcoltak egymás­ért, és mindezt „csak” vir­tusból! Állítom, nem is olyan rosszak a mai fiata­lok • Tóth Sándor edző ­BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc Szerkesztőség: Bcs., Pf. 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon; 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó vállalat", Bcs. Pf. 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírl apkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési dij: egy hónapra 105 Ft, egy évre 1260 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom