Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-05 / 183. szám

1989. augusztus 5., szombat o KÖRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ES KULTURÁLIS MELLÉKLET Válaszok a tsz-demokráciára Tisztelt Korcsok Bátyám! Nagy meglepetéssel és figyelemmel ol­vastam a „Nesze neked téeszdemokrácia” című nyilatkozatát. Azért is, mivel önnel az életben még sosem találkoztam. Arra kérem, hogy vélt vagy igazi sérelmét ne hónapok eltelte után közölje, hanem rö- videbb időn belül hozza tudomásomra, hogy ezzel is elősegítse a tsz-elnöki és képviselői munkámat. örömmel nyugtáztam, hogy ön is a me­zőgazdasági munka elhivatott híve, s mint tulajdonos, földdel lépett be a ter­melőszövetkezetbe. Én is hasonló tulaj­donnal, 20 kh. földdel és a hozzá tartozó gazdasági felszereléssel léptem be a ter­melőszövetkezetbe, és mint tag, úgy ér­zem, a tagság akaratából megválasztott elnök, próbáltam gazdálkodni és dolgozni a tagság érdekében, a tagság javára. Bi­zonyítja tevékenységemet a Békési Egyet­értés Mg.-i Termelőszövetkezet eredmé­nye. A július 22-én megjelent újságcikk viszont sértő számomra, mely szerint fel­tételezi rólam, hogy más tsz-elnök vá­lasztásába beavatkozom és képviselőtár­saim iránt nem megfelelő szavakat hasz­nálok. Én mindig tiszteltem képviselőtár­saimat, a szövetkezeti kollégáimat és min­den becsületesen dolgozó embert, akkor is, ha véleményük esetenként eltért. Végezetül kérem önt, mint tulajdonost, tsz-tagot, személyesen cseréljük ki tapasz­talatainkat. Ugyanis a mai helyzetben szükséges, hogy a régi földtulajdonosok gazdálkodási tapasztalataikat hasznosítva, azt átadjuk a fiataloknak, az alakuló és működő pártoknak, hogy megfelelő gaz­daságpolitikát tudjanak kialakítani. Pártok közül talán legjobban a Kisgazdapártnak kellene átadni tapasztalatainkat, mely pártnak ön is tagja, és közvetlen hozzá­tartozója felelős .tisztséget tölt be a me­gyei Kisgazdapártban. Biztosan köszönet­tel vennék tapasztalataink átadását mun­kájukhoz, gazdaságpolitikájuk kialakítá­sához. A magam nevében kívánok önnek jó egészséget és hosszú életet. Balogh László tsz-elnök, országgyűlési képviselő * * * Nagy érdeklődéssel és figyelemmel ol­vastam a Népújság 1989. július 22-én megjelent „Nesze neked tsz-demokrácia” című nyilatkozatát. Tény, hogy munkahe­lyemen különösen a választások időszaka alatt nagy a sürgés-forgás; s vannak bo­nyolult választási ügyek, amikor kölcsö­nös eszmecserét folytatunk, keresve — a jogszabályok keretei között — a legjobb megoldást. Sajnálom, hogy a konkrét esetre — az idő távlatából — nem emlékszem, annak viszont őszintén örülök, hogy ön tisztes kora mellett teljes szellemi frissességnek örvend. Arra biztatom önt, hogy a jövő­ben is hozzon minden olyan témát nyil­vánosságra, amikor az ön megítélése sze­rint akár nyíltan vagy zárt ajtók mögött folynak olyan tárgyalások, amelyek az ön következtetései szerint sértik igazságér­zetét. De arra is kérem önt, hogy amikor valakit megkér arra, hogy sérelmeit, gon­dolatait írásba foglalja vagy azokat le- ' gépelje, és az ön által megbízott személy személyesen elviszi az újság szerkesztősé­géhez közlés végett, akkor aláírás előtt győződjön meg arról, hogy valóban az ön gondolatai, kifejezései, szavai szerepel­nek-e, legyen a megbízott épp az ön köz­vetlen hozzátartozója. Csak példának em­lítem meg, hogy nagyon sok olyan eset fordult elő, amikor valaki aláírt egy ok­mányt, nem győződött meg tartalmáról és kiforgatták fészkéből, vagyonából. Egyébként kívánok ismeretlenül is jó egészséget és élvezze a nyugdíjaskor min­den szépségét és örömét. * Tisztelője: Dr. Drágán Iván Néma kiáltás a piacért Még valamikor, március legelején olvastam a szegedi napilapokban arról, hogy egy regionális külkereskedelmi központ létrehozását vették tervbe a Dél-Alföld „főváro­sában”. Teljesen kézenfekvő a gondolat, hogy gémberedett gazdaságunk „perifériás ke­ringési rendszereit" fel kel­lene frissíteni, vagy mondjuk úgy, megmozgatni jobban. Nyújtóztatni a gúzsba kötött „tagokat” és eloldani a nyű­göket ... A budapesti köz­pontú külkereskedelmi nagy- vállalatok közvetítésének árát az országrész vállalatai, vállalkozói drágán megfize­tik, saját nyereségük rovásá­ra ... Minden helyi érdek a külkereskedelem decentrali­zálásáért kiált tehát... Kérdés, kap-e hangot ez az egyelőre néma kiáltás a mai (hang)zavaros időkben. Van-e ennek a megyének hangja? — kérdezi ez az . írás. * * * Az említett szegedi megbe­szélésen még a télen felme­rült a Szegedi Külkereske­delmi Rt. megalakításának gondolata. Ebben — mint ak­kor megfogalmazták — a szegedi és a Csongrád Me­gyei Tanács közreműködésé­vel számítanak a dél-alföldi régió kamarai és más érdek- képviseleti szerveire, a felső­fokú és szakképzéssel foglal­kozó oktatási intézményekre és természetesen az ország­rész vállalataira és vállalko­zóira. Három részvénytár­saság"— a Régi Hungária, a Hermész Kereskedelmi és Vendéglátó és a Szegedi In­formatikai — elviekben ak­kor meg is egyezett, hogy megvizsgálják egy olyan vál­lalat alapításának lehetősé­gét, mely speciális külkeres­kedelmi szakemberképzés­sel, információadással és kül­kereskedelmi szakszolgálta­tásokkal segítené a Dél-Al­föld önálló külkereskedelmé­nek kialakulását. Ismeretes a neves bank- szakember, Bácskai Tamás professzor elmélete ebben a témakörben. Ennek szellemé­ben a szegedi tanácskozáson több nagyvállalat vezetőinek részvételével és egyetértésé­vel megfogalmazták: ideje, hogy Szeged is elfoglalja a maga méltó helyét a gazda­ságban. Szóba került többek között egy helyi regionális bank létrehozásának szüksé­gessége is. Eltelt azóta közel öt hó­nap. Minthogy újabb fejle­ményekről nem olvastam, nem hallottam — érdeklődni kezdtem. A szegedi regioná­lis kamarában azt hallottam, hogy nemrégiben Csongrád és Békés megye pártvezetői­nek tanácskozásán is felme­rült az a kérdés, hogy egy re­gionális külkereskedelmi vál­lalat miként segíthetné a kis volumenű export lehetősé­geinek feltárását. A Dél-al­földi Regionális Kamara régóta tárgyal a Kereskedel­mi Minisztérium vezetőivel arról, hogy szükséges lenne a Külkereskedelmi Főiskolá­nak egy kihelyezett tagozata a Dél-Alföldön is. Szegeden már középfokon van, főleg külkereskedelmi levelező ok­tatás, de a felsőfokúra most mutatkozik igazán nagy igény. Persze, ez ügyben sem számolhatunk be még semmi konkrétumról. Okkal vetődik fel a kér­dés, vajon eljutott-e a kül­kereskedelmi rt. híre azok­hoz a vállalatvezetőkhöz, akiknek a legfontosabb érde­két szolgálná. Ha arra gon­dolunk, általában milyen sajtóérzékenyek a vezetők ma, el kell vetni azt, hogy ilyesmiről egy szomszéd me­gyében ne hallottak volna. Talán indokoltabb a másik kérdés: vajon felismerik-e végre az igazi, közvetlen ér­dekeiket a vállalatok — egy adott körzetben. Ami — igenis ki lehetne már mon­dani, hallhatóbban is — kü­lönbözhet az országos, köz­ponti gazdasági érdektől! Nálunk fejlettebb nyugat­európai országokban is lé­teznek érdekrégiók. Nálunk pedig látványos példák mu­tatják, budapesti központú vállalatok miként hagyták slamasztikában „leányaikat”, ha nem éppen „rájuk verték a balhét”, ilyen hétköznapi kifejezéssel élve. Meglátjuk például, a világkiállításból mi jut majd az országrész­nek a kötelezettségeken túl... ?! Hiába „szedik le a ke­resztvizet” a centralizált gazdaságfejlesztésről — ugyanúgy fogódzkodik válto­zatlanul mindenki a megszo­kott korlátokba, hagyja, hogy fogja az évtizedes szö­vevény. A gazdasági körze­tek természetes vonzásairól, előnyeiről tudomást kellene végre venni. A decentralizá­ció immár nem irányelv, ha­nem parancsoló létérdek. A külkereskedelem .„hozzáfér­hetősége”, a „sápok” nélküli önálló export-import jog kö­zös birtokba vétele a vidék „hátrányos helyzetén” is je­lentősen könnyíthetne. Értel­mét adhatná, hogy egyálta­lán beszélhessünk a piacgaz­dálkodásról és -orientációról. Ami a szegedi centrumot il­leti: nincs kizárva, hogy ép­pen a Békés'megyei vállala­tok, vállalkozók érdeklődése, kezdeményezése lendíthetné előre a holtpontján veszteglő ügyet. Ezt olyan szakembe­rek is megerősítették, akik közeli részesei a kezdemé­nyezésnek. Békés megyén a sor. Visz- szahallik-e a kiáltás, megin­dul-e a keringés a senyvedő tagokban. Pleskonics András A hatalom a nép akarata szerint működjön! Beszélgetés Varga Zoltánnal, az MDF orosházi szervezetének egyik vezetőjével Az új politikai szervezetekkel új közéleti személyisé­gek is „teremtődnek”. Ilyen új arc megyénkben Varga Zoltán könyvtárigazgató, a Magyar Demokrata Fórum Orosházi Táncsics Mihály csophrtjának vezetője. Agrárpro­letár családból származik. Orosházán járt gimnáziumba, majd Debrecenben szerzett diplomát, könyvtár—népműve­lés szakon. 1975 óta az orosházi városi könyvtár igazgató­ja. író, két verseskötete jelent meg Varsa Zoltán néven, a Déli Napló egyik főmunkatársa. — Mikor alakult meg Oros­házán az MDF, milyen sze­repe volt ebben önnek? — Az MDF szervezése ta­valy szeptember tájékán kezdődött. Magam hosszú év­tizedek után jutottam el oda, hogy föl kell vállalnom bi­zonyos politizálást, és közös­ségben kell próbálkoznom, gondolkodnom. Párton kívüli voltam világ életemben, s a családomban sem emlék­szem, hogy bárki tagja lett volna valamilyen szervezet­nek. Úgy éreztem: ez a moz­galom az, mely alkalmas ar­ra, hogy egvfajta politikai önvédelemből közösséget al­kossunk. így aztán összefog­tam azokat a tétova törek­véseket, amelyek a környeze­temben kezdtek valamilyen formát ölteni. Ma eliutottunk odáig, hogy a városban több mint százan jelentkeztek az MDF helyi szervezetébe, s a munkát héttagú vezetőség irányítja. — A lakitelki nyilatkozat­ban az áll: az MDF mindazo­kat a széles rétegeket tömö­ríti, akik demokratikus és független Magyarországot akarnak. Tehát itt még tö­megmozgalomról van szó. Miért alakulnak párttá? — Még nem alakultunk párttá, csak eldőlt, hogy párt leszünk. Ezt szeptemberben az országos gyűlés mondhat­ja ki- Az elkövetkező válasz­tásokon csak úgy tudunk át­ütő erőt képviselni, ha fel­vállaljuk ennek a mozgalom­nak párttá alakítását. — Milyen párt lesz az MDF, programpárt, vagy vá­lasztási párt? — Az MDF se program-, se választási párt nem lesz. Legfontosabb célkitűzésünk, hogy a hatalmat ellenőrizni lehessen. Meg kívánjuk őriz­ni az MDF mozgalmi jelle­gét. Legnagyobb baj, hogy az emberek eddig csak a bolse­vista típusú pártot ismerhet­ték meg. Ma a párt, mint ki­fejezés, az emberek fejében rögtön az MSZMP-vel azo­nos fogalomként jelenik meg. Mi nem fogunk szava­zógépként, egyfajta semleges, neutrális tömegként megje­lenni. Az MDF sohasem vá­lik ilyen rendszerű párttá. — Önök tagadják a bolse­vista, sztálinista típusú pár­tot. Milyen szerveződési elv alapján kíván tevékenyked­ni a demokrata fórum? — Erről nem tudnék most nyilatkozni, majd szeptem­ber végén. A vezetőség ezek­ben a napokban dolgozik a témán, s az országos gyűlés fogja jóváhagyni a szervező­dés végleges formáját. — Az MDF vezetői több nyilatkozatban leszögezték, hogy nem kívánnak harcba szállni a hatalomért, most mégis ezt teszik? — Nem hiszem, hogy a ha­talomért szállunk harcba. Inkább olyan országgyűlé­sért, ami valóban a népkép­viselet alapján jött létre. Ma­gyarországon a parlament 40 év alatt nem jelentett tényle­ges hatalmat. Többnyire csak hivatkozási eszköz volt. Az emberek olyan képviselők­re szavaznak majd, akik hi­teles személyiségek, és nem a programokat nézik. — Volt-e érdekegyeztető tárgyalás a város politikai szervezetei között? Ha igen, miben állapodtak meg? — Érdekegyeztető tárgya­lás nem volt, ismerkedtünk egymással. Az MSZMP váro­si bizottsága és az MDF ve­zetősége képviseletében 4-4 személy tárgyalt. Véleményt cseréltünk, de nem állapod­tunk meg semmiben.-Oroshá- zán a Független Kisgazda- párt most alakult meg, a Ke­resztény Demokrata Párt je­lenleg szerveződik, a Szociál­demokrata Párt létrehozási kísérlete kudarcba fulladt, így csak az MSZMP képvise­lőivel tudtunk eddig konzul­tálni. A megalakult Kisgaz­dapárttal nemrégiben vettük fel a kapcsolatot, és fonto­sabb helyi és országos kér­désben egymáshoz közeli vé­leményt alakítottunk ki. Politikai szükségszerűség, hogy a létező mozgalmak, szervezetek tárgyaljanak egymással. Bizonyos üzemek­ben egyfajta osztályharcos szemlélettel fogadják az MDF plakátját. Leszedik, el­tüntetik azokat. Ezek az ese­tek a kívülállók között olyan szimpátiát váltanak ki irá­nyunkba, amiről az MSZMP nem is álmodik. A másik „baj”, hogy ezáltal növelik az MSZMP iránti bizalmat­lanságot is. Akik az értesítő­inket, plakátjainkat megsem­misítik, még mindig hata­lomban gondolkodnak. Külö­nösen a termelő üzemekben, ahol az MSZMP eddigi vé­delmezett tisztségviselői és gazdasági vezetői szeretnék gyakorolni a régi „jogaikat”. Az MDF nem akar a munka­helyeken szervezeteket lét­rehozni, de találkozni kíván az üzem dolgozóival. — Igaz-e, hogy van a vá­rosban olyan intézmény, ahol megtiltották az ott dolgozók­nak, hogy belépjenek az MDF-be? — Hallottam róla. Például az állami gazdaságban és a Barneválnál. Talán az a fur­csa az egészben, hogy ugyan­ezek a vezetők azt nem tilt­ják, hogy az MSZMP-tagok munkahelyen, munkaidőben tartsák rendezvényeiket. Az MDF a lakóhelyen politizál, programjaink késő délután kezdődnek. Akit érdekel, el­jön, így az ilyenfajta tiltások nevetségesek, jól tükrözik viszont a sztálinista módsze­reket. — Az MDF az egyik leg­erősebb politikai szervezet Orosházán. Hogyan készül­nek a választásokra? Igaz-e, hogy Ön tanácselnök akar lenni? — Tévedésről lehet szó. Talán azért terjedt el a hír, mert a megyei tanácselnöki szék megüresedésekor az. MDF engem jelölt. Akkor úgy gondoltam, nem volna etikus ekkora bizalom után a jelölést visszautasítani. Természetesen tisztában vol­tunk azzal: milyen esélye le­het az MDF jelöltjének ... Lehet, hogy rákényszerülök a politikusi pályára, de én nem tudom elképzelni az éle­temet közéleti emberként. Ha azonban -közösségben gondolkodva nézem a kér­dést, és szükségszerűvé válik valamifajta szerep vállalása, akkor természetesen az élet kihívásának nem lehet ne­met mondani, vállalni kell. Erről a választások előtt nem érdemes beszélni. Szemé­lyemtől elvonatkoztatva ta­lán az a lényeg: legyen olyan hatalmi rendszer Magyaror­szágon, amelyik a nép tudtá­val és beleegyezésével a nép akarataként funkcionál. Papp János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom