Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
1989. augusztus 31., csütörtök Felhívás rajzpályázalra KEDVES GYEREKEK! A Békés Megyei Könyvtár és a Budapest Grafika az 1989. évi gyermekkönyvhétre rajzpáiyázatot hirdet óvodáskorú, valamint általános iskolás gyerekek részére. A rajzok bármilyen témáról szólhatnak, bármilyen technikával készülhetnek. Természetesen szívesen vesszük legkedvesebb olvasmányélményeitek megörökítését. Egyetlen kikötés: egy pályázó háromnál több rajzot ne adjon be, kevesebbet lehet. A pályázatra beküldendő rajzaitokat kérjük felragasztani egy náluk nagyobb fehér lapra. Akkorára, hogy legalább 3 cm-rel szélesebb legyen a lap a rajznál. A rajzok elbírálása korcsoportonként lesz. A zsűrizést neves szakemberek végzik. Kérjük, hogy a rajzoknak adjatok címet! A rajzok hátlapján ne felejtsétek el feltüntetni a neveteket, lakcímeteket, óvodátok, iskolátok címét, ill. azt, hogy milyen óvodai csoportba, vagy hányadik osztályba jártok! A pályamunkák beküldési határideje: 1989. november 1. Helye: Békés Megyei Könyvtár, 5600 Békéscsaba, Derkovits sor ,1. A csomagra, vagy borítékra írjátok rá, hogy: „Rajzpályázat!” A'legjobb rajzokat kiállításon mutatjuk be. A pályázat eredményhirdetése, a díjak átadása a kiállítás megnyitóján, a Gyermekkönyvhéten : 1989. december 2-án (szombaton), 15.00 órakor a megyei könyvtár játszótermében lesz, melyre a díjazottak névre szóló meghívót kapnak. A díjkiosztó ünnepségen a Holló együttes erre az alkalomra összeállított műsorát hallgathatják meg a résztvevők. Reméljük, hogy december 2-án találkozunk! Békéscsaba, 1989. augusztus Budapest Grafika, Békés Megyei Könyvtár Csík István festőművész alkotása egy csabai iskolán Azoknak, akik a vakáció ellenére többször is megfordultak a megyeszékhely belvárosi iskolája előtt, valószínűleg már megszokott látvány, másoknak talán meglepetés lesz az' a műalkotás, amely az épületen látható. Két évvel ezelőtt három művészt hívott pályázatra a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus. Az iskola zenetagozatos jellegét figyelembe véve születtek a tervek: az egyik pályázó (kissé meghökkentően) a valóságossal szinte megegyező méretű fekete zongorát álmodott elhelyezni a falon; a másik márványmozaikot (kifejezetten, közhelyesen) képzelt el kavargó zenei hangjegyeket ábrázolva. A tekintélyes szakemberekből álló bizottság egyhangúan Csík István festőművész elképzelését találta alkalmasnak kivitelezésre. De kiről is van szó? A mai magyar művészeket bemutató könyvsorozat 1983-ban róla megjelent kötete részletesen foglalkozik munkásságával. A magyar lírai absztrakt festészet nem széles, de színvonalát tekintve jelentős ágának egyik kiemelkedő alakja. A Munká- csy-díjjal kitüntetett alkotó csaknem két évtizede az Iparművészeti Főiskola tanára. Murális alkotásai megtalálhatók Budapesten (Komjádi uszoda, postaigazgatóság), Kecskeméten (két iskolában)v Röszkén (határ- állomáson). Hazánk számtalan településén, többek között a Békési Galériában, vagy a legutóbbi Alföldi Tárlaton találkozhatott müveivel a publikum. Külföldön Skóciától Hollandián, Svédországon, Lengyelországon, Bulgárián át Indiáig szerepeltek festményei. 1973 óta a szentendrei művésztelep tagja. A beszédes adatok mellett a közönséget az érdekli: miért éppen ez a terv valósult meg? Ellentétben a többi művésszel, Csík az épület főnézetének tagoltságát érzékelve ,három alkotóelemből szerkesztett képi jeleket. A másik két pályázó csupán a legnagyobb felületet akarta applikálni, sőt, a nyertes B változatú terve is ilyen szellemben fogant. Csík István életművében új fejezet kezdete ez a műalkotás, mivel eddig csak egy adott helyre gondolta el vizuális alkotásait. A formai leleményen túl az anyagok megválasztásával is eltért a bejárt út (üvegmozaik, a metlachi- mozaik, faintarzia) kényelmet nyújtó megszokottságá- tól. A fém és a tűzzománc együttes alkalmazásával az időtállóság és az eleven színek kifakulásának megakadályozása a fő szempontja. A két oldalfalon egy-egy trapéz alakú felület alkalmazásával teremti meg a kiegyensúlyozottság érzését. A fémes tisztaság és a zománc színkavalkádja magától értetődő nyugalmat hoz létre. A két anyag találkozását hullámvonalhoz hasonló lendülettel oldja fel, enyhítve a geometrikus szerkesztést. A főfalon látható alakzat két zenei hángszer asszociációját kelni a nézőkben. A triangulum háromszögű alakja és a metronóm ütemmérő kilengésének félköríve egyesül harmóniába a szabálytalan formán. A fémes felület diszkrét csillogása a napszakok változásával összhangban váltogatja színeit. A zománcozott rész domináns színe a (csabai) kék, melyet tudatosan alkalmaz. a zeneiség többszö- rözöttebben jelen van, mintha csak pL egy éneklő alakot látnánk vagy egy konkrét hangszert. Megmutatkozik ez az alkalmazott képi jelek ritmusának, kompo- náltságának művészlségé- ben. A mindennapiságából emel ki bennünket az alkotó akkor is, amikor elvont kifejezési formákat választ. Csík István ezzel a látásmóddal és stílussal elemzi a mélység és magasság; a fények és árnyak; a zene és képzőművészet viszonyát. A legfrappánsabb megoldást választotta a XX. század vége embere életérzésének megfogalmazására; minimális formával, mértéktartó geometriával osztotta be a felületet, hogy az alkotások ránézete higgadt maradjon, de a színes felületek gazdagsága kimeríthetetlenül érdekessé tegye a velük lakó műalkotást. A Békés megyei és a Békéscsabai Városi Tanács finanszírozásával készült alkotást a zenei világnapon avatják, de aki a korszerű közlésmódot nyitottan tudja befogadni, örömét lelheti a műegyüttes megtekintésében addig is. Cs. Tóth János A főfalon elhelyezett műalkotás Kegyelmet a „katolikus Tessediknek”! Göndöcs-szobor a raktár fala mellett A gyulai múzeum kertjében, a raktár fala mellett — legalább itt árnyékot borítanak rá a fák —, kartondobozok és egyéb, hely híján kiszorult „gazdasági emlék” társaságában, bölcs tekintettel néz előre Göndöcs Benedeknek, Gyula volt plébánosának bronzszobra. Ha a képmás érezne, még szerencsésnek is tarthatná magát, hisz megúszta azokat a zűrzavaros politikai időket, mikor egyes társait összetörték, beolvasztották, mint például szegény Wenckheim Béla szobrát... De ki is volt Göndöcs Benedek, aki bár sokat tett a városért, ma csupán egy kis utca őrzi a nevét? A Magyar Életrajzi Lexikon szócikke arról tudósít, hogy Nagyváradon született 1824- ben, és Gyulán hunyt el, 1894-ben. Római katolikus lelkész volt, 1873-tól Gyula plébánosa, pusztaszeri címzetes apát és országgyűlési képviselő. Része volt a Békés vármegyei Történelmi Társulat és az Országos Méhészeti Egyesület megalakításában, az utóbbinak elnöke is volt. „A méhészet, a selyemhernyó-tenyésztés és az okszerű dohánytermesztés érdekében, sok ismeretterjesztő írást tett közzé. Jótékony és közcélokra sokat áldozott.” Azt pedig már dr. Czeglédi Imre, gyulai múzeumigazgató készülő tanulmányában olvastuk, hogy 21 éven át működött plébánosként a városban, de nem csak lelkész volt. Ezt tanúsítja 1881-ben választói előtt elmondott "beszéde is. „Egész életemnek az volt a célja: tenni, áldozni a közjóért, annyit, amennyi tehetségemtől kitelt. S ha Gyula városa választóinak többsége engem tisztelne meg az országgyűlési képviselőség díszes, mint nagy föladatú, tisztjével, legyenek meggyőződve a tisztelt választók, múltamhoz hűtlen lenni nem fogok, jogaiknak meg- csonkítója, föladója soha, semmi körülmények között nem leszek, s hogy általában hazánknak, valamint különösen Gyula városának közelebbi érdekeit, főleg a népnevelést, gazdászatot, ipart, kereskedelmet, szóval haladását és felvirágoztatását tehetségem szerint, tőlem kitelhető legjobb akarattal és buzgalommal, fáradhatatlanul és lelkemből igyekezni fogok előmozdítani.” S hogy nem csak üres beszéd hangzott el akkor, bizonyítják az életrajzi lexikonban leírtak. Göndöcs Benedek munkásságának bemutatására nem váílaikozhatunk,. de egy tettét meg kell említenünk. Nevezetesen azt, hogy 1884-ben, egy képviselőtestületi ülésen ő vetetté- fel a Népkert létesítésének szükségességét, amely 1886-ban megnyílt, rá három évre átadták a Ibenne épült pavilont is. Mindez a Holt-Körös medrének helyén, a Sugárút mentén létesült, a város lakosságának szórakozására, ott, ahol addig szemét és trágyalerakóhely volt. Göndöcs Benedek szobráról Scherer Ferenc könyvében találtunk adatokat. A történeti munka szerint a gyulai képviselőtestület báró Apor Vilmos plébános indítványára, 1932-ben elhatározta, hogy a Népkertben felállítja Göndöcs Benedek szobrát. A mű kivitelezésével még abban az évben vitéz Técsy Lászlót bízta meg. A szobrot a pavilon fülkéjében állították fel 1933-ban. Dr. Lindenberger János, apostoli kormányzó avatta fel, az ünnepi ódát Implom József írta ... Hogy mi módon került a szobor a múzeumba? Nem sikerült kideríteni. Feljegyzés nincs róla. Néhányan már a hatvanas években szorgalmazták újbóli felállítását, ám az akkori vezetés úgy vélte, „rossz érzéseket” keltene az emberekben. Dr. Czeglédi Imre, aki 1985-ben került a gyulai múzeum élére, a raktárban találta a szobrot. — Valaki behozta, szerencsére — mondta —, ugyanígy behozhatták volna a Wenckheim-szobrot is, amely Stróbl Alajos alkotása volt, sajnos, állítólag az öntödébe vándorolt. Mikor idejöttem, azt az információt kaptam, hogy a Nép- kertben már kijelölték a Göndöcs-szobor helyét, valahol a víztorony mögött. Felállítása már csak idő kérdése, sót tízezer forintot áldozna is rá a gyulai katolikus egyházközség. S hogy nem került Göndöcs szobra oda, úgy érzem, azért volt, mert igazából nem akadt senki, aki a dolgot kézbe venné. Volt egy olyan elképzelés is, hogy aKossuth- utcai szoborsétányt meghosszabbítják, a mi múzeumkertünkbe kerül az Erzsébet- és a Göndöcs-szobor. Erzsébet királynő szobrát a Csigakertben azóta (már felállították, a Göndöcs- szobomak is más helyet találtak. Egy igazán jó helyet! Göndöcs Benedek a plébánián élt, a templom mögött van egy olyan hely, ahol szobrát fel lehetne állítani. A belváros e része Idegen- forgalmi szempontból ráadásul kiemelkedő, igazán jó lenne ott elhelyezni! Miivel nekem a műszaki osztályon azt mondták, az újbóli avatás eldöntött, megkértem az Erzsébet-szobor res- taurálóit, hozzák rendbe ezt az alkotást is. Akkor került ki a raktárból. Azóta is várok, hogy fölállítsák... Mostanában a múzeumbarátok egyesületének elnöke vette kezébe a szobor sorsát. Ügy tudom, minden a legjobb úton halad! Dr. Márki-Zai Lajos, az egyesület elnöke: — A felszabadulás után a királyok, földbirtokosok, az egyház iránti általános gyűlölet — tisztelet a kivételnek! — arra késztette az embereket, a történelmet nem ismerő vezetőket, hogy annak az Erzsébet királynőnek és annak a Wenckheim Bélának és annak a Göndöcs Benedeknek, akik any- nyit tettek a népért, és a magyarságért, szobrait eltávolítsák! Göndöcs Benedeket például úgy hívták, hogy „katolikus Tessedik” ... Ahányszor illetékessel találkoztam, mindig mondtam: micsoda hiba, hogy nagy embereinket így becsülik! Kegyeletsértés az a szobor ott, a raktár falánál... Nemrégiben elmentem Takács Lőrinchez, Gyula város tanácselnökéhez, aki a legnagyobb jóindulattal fogadott engem és az ügyet Dr. Takács Lőrincz, tanácselnök: — A városban már elfogadott dolog a szobor újbóli felállítása. A végleges hely azonban még nincs kijelölve. Jelenleg több javaslat is van úgy, mint a Csigakert, a Népkert — amelyet Gön- döcs-kertnek is neveztek —, a Szabadság tér, de elképzelhető a belvárosi vagy a németvárosi templom környéke is. Először tehát a helykijelölést kell elvégeznie egy szakmai zsűrinek, megtervezni a szobor és a környezet figyelembevételével a posztamenset. Azután jöhetne a kőműves ... Sajnos, ebben az évben már túl vagyunk a hasonló célokra fordítható összegeken. Jövőre viszont sor kerülhetne i^í... Meddig hever még a múzeum raktárának falánál a „katolikus Tessedik”? Külső szemmel, úgy látszik: a szobor felállításában egyetértés van, pénz ugyan most nincs, de jövőre lehet — ha a gyulaiak is akarják! Akarják? Kép, szöveg : Szőke Margit
