Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-31 / 205. szám

1989. augusztus 31., csütörtök NÉPÚJSÁG Gazdasági segítség nélkül kártyavárként omolhat össze Lengyelország Továbbra is fennmarad a vízumkényszer Kohl bármikor kész tárgyalni Honeckerrel a menekültügyről A reformok egész Kelet- Európábán visszaesnek, ha a Nyugat nem nyújt gazda­sági segítséget Lengyelor­szág Szolidaritás-vezette kormányának. Akkor jo­gunk lesz azzal vádolni a Nyugatot, hogy elszalasztot­tá azt az esélyt, amelyet a lengyelek teremtettek arra, hogy Lengyelország kilép­jen a kommunista rendszer­ből, s így a Nyugat kénye­lemből, lustaságból és gőg­ből nem engedte vissza Len­gyelországot Európába — mondta szerdán Lech Wale­sa, a Szolidaritás vezetője. Ez volt Walçsa legkétség- beesettebb segélykérése az­óta, hogy bizalmas tanács­adója, Tadeusz Mazowiecki lett a miniszterelnök. — Az idei Nobel-békedíj vá­rományosai között Mihail Gorbacsov és Ronald Rea­gan is szerepel — jelentette be a Nobel-díj bizottság. Kö­zölték továbbá a 455 ezer dolláros díj kihirdetésének napját is, amely október 5-e lesz. A hagyományokhoz hí­ven a Nobel-békedíjat az idén is Oslóban ítélik oda, szemben a másik öt Nobel- díjjal, amelyeket Stockholm­ban hirdetnek ki. Mind a szovjet vezető, mind pedig a volt amerikai Lengyelország összeomlik, mint egy kártyavár, ha nem kapunk segítséget nyugatról — jelentette ki Walçsa egy gdanski sajtóértekezleten. „A Szolidaritás kezdemé­nyezi azökat a változásokat, amelyek a kommunista rendszerben végbemennek; ha mi kudarcot vallunk, mások reformesélyei is csökkeni fognak. Ma politi­kai győzelmeket aratunk, és mindent megteszünk, ami tőlünk telik. De egyma- gunkban képtelenek va­gyunk győzni a gazdaság­ban. Ha külföldi, európai barátaink most nem nyúj­tanak nekünk kezet, akkor el fogjuk veszíteni azt, amit megnyertünk.” elnök előkelő helyet foglal el a jelöltek listáján: Gor­bacsov neve kétszer — Rea­ganéi közösen, illetve egye­dül is — szerepel. Mindket­tőjüket már nevezték 1988- ban is, az 1987-es rövid és közepes hatótávolságú raké­ták leszereléséről kötött egyezmény kapcsán. A díjat azonban Végül az ENSZ bé­kefenntartó erői kapták. Az idén 77 személy és 20 szer­vezet szerepel a jelöltek kö­zött. — Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja a ke­letnémet menekültek helyze­tének kérdéséről továbbra is bármikor kész telefonbeszél­getést folytatni Erich Ho­neckerrel, az NDK párt- és állami vezetőjével, de kér­dés, hogy a berlini vezető egészségi állapota megenge­di-e ezt. A kancellár ez irá­nyú óhaja és érdeklődése is­meretes az NDK-ban. Ezt Hans Klein, a bonni kabinet szóvivője jelentette ki szer­da délutáni sajtóértekezle­tén. Klein szóvivő szerint 'a bonni kormány szerdai ülé­sén is áttekintették a mene­kültkérdést. Bejelentette, hogy a bajoroszági Passau- ban és Freilassingban 2-2 szükségszállást, sátortábort rendeznek be a •várhatóan Magyarországról1 érkező újabb keletnémet áttelepü­lők fogadására. Becslése sze­rint egyelőre összesen négy­ezer újabb érkezőre kell szá­mítani. Jelezte: nem szíve­sen bocsátkozik részletekbe ilyen előkészületekről, mivel ezzel akarva-aikaratlanul is távozásra késztet NDK-ál- lam polgárokat. A szövetség^ miniszteri rangban levő szóvivő ez al­kalommal is elismeréssel méltatta a magyar kormány magatartását a menekültkér­dés kezelésében. Megértéssel nyugtázta azt is, hogy Buda­pest el akar kerülni minden olyan lépést, amely nehézsé­get, feszültséget okozhat szövetséges szomszédaival. Mind ő, mind Jürgen Chro- bog, a külügyi hivatal szóvi­vője elutasította a sajtóban megjelent találgatásokat a magyar—nyugatnémet ví­zumkényszer állítólagos fel­oldásával kapcsolatban. Klein szerint ilyesmi most nem felel meg a tényeknek és a lehetőségeknek. Chrobog szintén szükséges­nek tartotta megállapítani, hogy a vízumkényszer kér­dése nem függ össze a me­nekültek problémájával, megszüntetése ebből a szem­pontból nem viszi előbbre a dolgokat. Olyan nyugatné­met útlevéllel akkor sem utazhatnak ki törvénysze­rűen Ausztriába, illetve az NSZK-ba, amelyből hiány­zik a magyar beutazási p>e- csét. Másfelől az NSZK, bár tavaly is szóba került a ví­zumkényszer megszüntetésé­nek kérdése, egyelőre csak vízumkönnyítéseket alkal­mazhatott, mert köti a schengeni egyezmény. Ennek az 1985-ben kelt megállapx)- dásnak rajta kívül tagjai a Benelux-államok és Francia- ország. A megállapodás a fe­lek között konzultációt irá­nyoz elő olyan esetekre, amikor egyikük változtatást akar végrehajtani vízum­ügyekben. Magyarország vo­natkozásában ezt a többiek ellenezték, noha Bonn az előremutató magyar változá­sok elismeréseképpen kész­séget tanúsított volna — utalt rá Chrobog. • ------------------------------------------------------------------------------r­G orbacsov és Reagan is esélyes a Nobel-békedfjra Az újvidéki Magyar Szó -ba n olvastuk : Ha ibolyát szed, meg se látom II, Mit mond a magyar határőr? Egy soproni idegenforgal­mi hivatal -pénzváltójánál keletnémet márkát akar fo­rintra cserélni. Kér, kérdez, közöl is egyben, meg híze­leg és udvarol is az üveg- kalitkában ülő szőkeségnek, akinek szemmel láthatóan imponál a szöveg. Az ilye­nekre odaát azt mondják, hogy dumás gyerek. Meg­nyerő modora ellenére, ami a pénzváltást illeti, nem jár sikerrel, a hölgy egyre csak a fejét rázza: — Nem lehet, kérem, itt mi nem foglalko­zunk ilyesmivel. Próbálja meg talán... — Ennyit megtakarított odakint? Akkor ott vagy ol­csó■ a megélhetés, vagy jó napidíjat kapott... — szólí­tom meg. — ö, dehogy, nem járok én arrafelé, ezektől a sze­rencsétlenektől kaptam. Megmutattam nekik az utat, Mint a csillagok. Ennek fe­jében testálták rám a va­gyonukat. Most meg mit kezdjek vele, a kutyának sem kell. De mondja, nem akar egy Wartburgot vagy Trabantot venni? Van Lada meg Skoda is. Maga mivel van? Alkatrészként is eladó. Ez a legutóbbi nem volt va­lami jó üzlet. De az a teg­napi! A nyugatnémet kra- p>ek 500 márkát fizetett fe­jenként a keletnémet roko­nai átmenekítéséért. Én afé- le amatőr útvezető vagyok mostanában. Tudja, négyen voltak, egy egész család, ezek olyanok, mint a jól ido­mított kutyák, úgy hallgat­nak az emberre, és azt te­szik, amit mondok. Már át vannak, hál’ istennek. Na kell a Wartburg, vagy nem kell? Tudja, nekünk, itt papírproblémáink vannak, autó van, de nincs hozzá p>apír, amúgy meg mit kez­dek vele. Na: 10 ezer vagy 500 márka és viheti. Affníg a farzsebébe gyömö­szöli a maroknyi keletné­met márkát, és miközben kisétálunk az élettől p>ezsgő soproni utcákra, elárulom neki, hogy semmi szín alatt nem vagyok vevő a kocsik­ra, de akik itt hagyták, azoknak a sorsa fölöttébb érdekelne. — Nagyon szívesen elvisz­lek és összehozlak velük — fordítja most már tegezőre a szót. — A 'kempingben annyian vannak, mint égen a csillag. Ha akarod, kivisz­lek a határra is. Van ott egy alföldi gyerek, nagyon rendes fiú, egy egész re­gényt mond neked tollba arról, hogy itt az utóbbi he­tekben mi történik. Most is ő teljesít szolgálatot az őr­ségen. Mielőtt megindulunk Sop­ron belvárosából, a néhány kilométerre fekvő Magyar­falva felé, a határra, két do­logban állapodunk meg. Elöl megy és követem, és hogy először a határőrt ke­ressük meg, hogy néhány szót váltsak vele. — Hajts csak egyenesen, ott be, a kerítésen keresz­tül, át a kapun. Átgördülünk. A bontáson dolgozó katonák ránik se hederítenek: Amint később, az egyik tizedestől megtu­dom, az ő feladatuk „nem a Magyar Népköztársaság or­szághatárainak védelme, ha­nem a szögesdrót akadályok eltávolítása”, s hogy ilyen­formán nem foglalkozhat­nak és nem is foglalkoznak azokkal a pwlgári szemé­lyekkel, akik a határsávba jogosan, vagy jogtalanul be- lépxnek. Világos beszéd. — Ez itt, valamikor ré­gen, valójában kishatárát- kelő volt — mondja újdon­sült ismerősöm. — Ott, lej­jebb, az osztrák oldal köz­vetlen közelében van egy savanyúvízforrás. Ha a ma­gyar ember megszomjazott — így .mondja —, ivott belő­le, megtöltötte a korsóját és távozott. A kutya sem ugat­ta, nemhogy a katonák szól­tak volna hozzá. Aztán sö­tét idők jöttek, megépült ez az őrültség — mutat hátra­felé, lévén, hogy a drótke­rítést már a hátunk mö­gött hagytuk. — Nem is akármiből, francia gyártmá­nyú, import rozsdamentes huzalból készült. A hatva­nas években kilométeren­ként egymillió forintjába került ez az országnak. A helybeliek még jól emlékez­nek rá, hogy a túloldalon az osztrákok csoportba verőd­ve, szájtátva nézték, hogy mit kerít ez a buta magyar. Nem akartak hinni a sze­müknek. Zúzott kő pattog a kocsi kerekei alatt. Befelé, oszt­rák terület felé haladunk, már néhány száz métert megtettünk. Az út mentén cserjék, bokrok nőnek, a te­rep jól belátható, így több őrtorony is látszik, de vala­hogy üresen áll. Váratlanul egy kanyar után kis őrház bukkan fel. Itt az emberünk, akit ke­resünk. A motorzúgás hal­latára a katona felkel ülté­ből és terp>eszállásban utun­kat állja. Közöljük, mi járatban va­gyunk. Kissé kínosan indul a beszélgetés. Látszik, nem tudja eldönteni, megmarad­jon-e a hivatalos katonás hangvételnél, vagy útveze- tőm unszolására — akivel a jelekből ítélve valóban jó kapcsolatban áll — kötetle­nül és közvetlenül beszél­gessen velünk. Válaszai eleinte semmitmondóak és hivatalosak, amiben az ég­világon semmi különös nincs, hiszen mégiscsak egy ország államhatárának védelméről van szó. Végül aztán sike­rül a bizalmába férkőzni. — Kutya nincs? — kérde­zem a bódéval szembeni ku­tyaházra mutatva. — Nappal nincs, éjszaka szoktuk csak használni őket. — Hogy segítsenek a szö­kevények elfogásában? — Azért, hogy a segítsé­gükkel' még inkább fokoz­zuk a Magyar Népköztársa­ság államhatárainak védel­mét és biztonságát. — És ha történetesen én most megindulok arra lefelé az osztrák határ irányába, akkor maga mit tenne? — Felszólítanám, hogy áll­jon meg. — És -ha nem engedelmes­kednék a felszólításnak? — Figyelmeztető lövéseket adnék le a levegőbe. — Rám lőne? — Nem valószínű. — Van éles tölténye? — Van. — És ha megállnék? — Akkor megkérdezném, mát keres itt. Most már egészen oldot- tan beszél: — Akkor megkérdezném, hogy mit keres errefelé, s ha azt mondaná, hogy ibo­lyát szed vagy gombószik, akkor meg sem látnám,’leg­feljebb, ha túl szigorú len­nék, akkor azt tanácsolnám, hogy szedje kicsit arrébb. — És ha én ijedtemben vagy túlzottan őszinte em­ber lévén azt mondanám, hogy át akarok szökni Ausztriába, akkor mi történ­ne? — Erre is megvan a sza­bály, meglehetősen körülmé­nyes, és mi nem is szeretjük az ilyesmit. Akkor őrizetbe venném, bekísérném az őr­szobába, jegyzőkönyvet ven­nék fal az esetről... — És azután mit kezdené­nek a szökevénnyel? Becsuk­nák? Hová? — Hát miután ezek a for­maságok megtörténtek, meg­kérdeznénk, hogy éhes-e és lezuhanyozna-e. Megetetni és megfüröszteni természe­tesen meg kell1 őket. Ezért inkább, ha tehetem, nem lá­tom meg a szökevényt, mert, ha elfogom és bekísérem, kifürdi a melegvizem és megeszi a kajám. Ez is világos beszéd. Még Vagy negyed órán át társai- gunk, majd újdonsült ka­lauzommal elindulunk a sá­tortábor felé, hogy olyanok­kal találkozzunk, akiknek nem sikerült az első szö­kés vagy, akik csak most ké­szülnek rá. (Folytatjuk) Dujkovics György FOLYADÉKKRISTÁLYOS ANYAGOK ADATBANKJA A hallei egyetemen 1987 vége óta egy olyan adatbank működik, amely mintegy 12 ezer folyadékkristályos anyagnak a sajátosságait és a rájuk vonatkozó szakiro- dalmt tárolja. (Századunk el­ső három évtizedében a hal­lel egyetemen alapozták meg a folyadékkristályok vegytanát, s ma az NDK- ban ez az egyetem a köz­pontja eme — napjainkban nagyon sok célra felhasz­nálható — anyagok kutatá­sának.) NÉGYEZER DOLLÁR EINSTEIN LEVELÉÉRT Albert Einstein egyoldalas levele 4 ezer dollárért keltei az USA-ban. A kézirat egy Whetsel nevű vegyész tulaj­donát- képezte, aki annak idején Einsteinhez hasonló­an a Manhattan-terven dol­gozott és a Princeton! Egye­temen találkozott a tudós­sal. Egy bonyolult probléma megoldása során írásban kérte a nagy fizikus segítsé­gét. Einstein azóta megsár­gult válaszlevelét évtizede­kig őrizte. A cég, amely az értékes írást megvásárolta, nem árulta el a szerencsés új tulajdonos nevét. ÉLŐ KÉPEK Maovskksvoam Andok-térség- beli város környékén a latin- amerikai művelődési és tudo­mányos örökség tanulmányozá­sával foglalkozó kutatóközpont munkatársai szokatlan képso­rokra leltek a várost övező fa­lak maradványain. A képek egy ősi hagyomány, a Hold ünnepe alkalmával szokásos áldozatho­zatal mozzanatait ábrázolják. A tudósok megdöbbenten figyeltek fel arra, hogy a képek csupán apró részleteikben térnek el egymástól. E rejtély megfejté­sére akkor jöttek rá, amikor egy terepjáróval haladtak el a fal mellett, és egylkflk váratla­nul felfedezte, hogy a falfest­mény alakjai „mozognak”, akárcsak a rajzfilmeken! Lehet, hogy ez volt az emberi civili­záció első rajzfilmje? Aztán többször is „megnézték” a moz­gó képeket, és megállapították, hogy a ÍR km/órás sebesség a legmegfelelőbb a vizionáláshoz. Érdekes, hogy az Andokban Igavonó állatként használt lá­mák ügetés közben ugyanilyen sebességet érnek el. GYALOGLÁS Egy brit cipőipari vállalat szakemberei kísérleteket vé­geznek az emberi mozgással kapcsolatban. Kiderült, hogy száz évvel ezelőtt élete so­rán az ember átlag 75 ezer kilométert tett meg. Napja­inkban a fejlett tömegköz­lekedésnek köszönhetően egyre kevesebbet mozgunk, s életünk során csak 42 ezer kilométert teszünk meg gya­logszerrel. TALÄN van élet A MARSON! Az Antarktiszon a közel­múltban egy kisebb meteo- ritra bukkantak, amelynek alapján a tudósok arra kö­vetkeztetnek, hogy a Mar­son lehetséges az élet. A ta­lált meteorit 7 kilogram­mos, a Marsról már néhány ezer évvel ezelőtt levált, va­lószínűleg akkor érkezett a Földre. Eredeti állapotát csak azért tarthatta meg, mert mindeddig az Antark­tiszon jégbefagyva állt. NÖVÉNYI ÉDESÍTŐ ANYAG Japánban egy paraguayi növény leveleiből a cukor­répából vagy cukornádból kinyert cukornál 300-szor édesebb anyagot vontak ki. Az új anyag sikerrel helyet­tesítheti a szintetikus szaha- rint. TURISTA­TENGERALATTJARÖ A finn hajóépítő telepek leg­újabb termékei: utasszállító tengeralattjárók. Számos nyu­gati, különösképpen nyugat-eu­rópai ország turisztikai hivata­lai és központjai érdeklődéssel várják a finn hajőgyártók leg­újabb termékeit, hiszen forgal- muk-bevételeik növekedésére számíthatnak. A turisztikai cé­lú víz alatti járművek szinte abszolút újdonságnak számíta­nak, hiszen a világon eddig alig 12 ilyen tengeralattjáró létezik. A finn gyártmányú turista-ten­geralattjárók 46 személy szállí­tására lesznek alkalmasak. Az első finn utasszállító tenger­alattjárót még az idén haszná­latba veszik, egy lappföldi tó mélyén teszi majd meg az elad útját . NEM ERKÖLCSCSÖSZÖK A FRANCIÁK Egy nemrég megszerve­zett körkérdés eredményei­ből ítélve a franciák nem erkölcscsőszök, sem pedig szőrszálhasogatók a politi­kusok magánéletét illetően. A megkérdezettek kéthar­mada ugyanis a mozgalmas szexuális életet élő, kalan­dokra hajlamos elnökjelölt­re szavazott. Az 1000 meg­kérdezett közül csaknem 700 úgy véli, nincs rendjén, hogy a politikusok szeretőik miatt bukjanak meg, és 73 százalékuk helyesnek tartja a hagyományt, hogy a sajtó nem avatkozhat a politiku­sok magánéletébe. FIGYELEM, Áramszünet! Értesítjük: t. fogyasztóin­kat, hogy karbantartási munkák miatt áramszüne­tet tartunk. 1389. augusztus 31-én 6-tól 16 óráig. Békéscsabán : a Toldi utcai lakótelepen, a Mikes utcá­ban. az Orosházi út Besse­nyei u. —Táncsics u. kö­zötti szakaszán, valamint a Gyár utca Orosházi út —Lajta u. közötti szaka­szán. a Hajnóczy utcában és a Fiumei utcában, az Orosházi úttól 78. sz.-ig. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni, azok érin­tése életveszélyes és TILOS ! Démász Kirendeltség, Békéscsaba A Körös Kazángyártó és Gépipari Vállalat felsőfokú végzettségű beruházási előadót, valamint felsőfokú külkereskedelmi áruforgalmi szakvizsgával, továbbá egy nyugati idegen nyelvből középfokú nyelvvizsgával rendelkező külkereskedelmi ttgyintéztft keres felvételre Jelentkezni lehet a vállalati személyzeti vezetőnél, Békéscsaba, Sallai u. 34. sz. alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom