Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
1989. augusztus 26-, szombat > 0 nagyszerű halál Száraz György drámája a történelmi helyszínen A mi történelmünk gazdag nagy szavakban, hősökben és hőstettekben, de a leggazdagabb mégis tragédiákban. A kis nemzet sorsa ez, örökérvényű, kikerülhetetlen? Vagy a véletlen, az elhibázott döntések sorozatából következő törvényszerűség? A válaszra nem vállalkozhat sem az irodalom, sem a színház, sem a sajtó; ahhoz tudományos elemzés, az ösz- szeluggések objektív feltárása. bizonyítása kell. Kell. de nem elég; mert bár teljes lesz a kép — a történelemtudomány tényszerű képe — az aradi vértanúk tragédiájáról, a lefegyverzéshez és a kivégzéshez vezető út körülményeiről, de még semmit sem tudunk az emberről. Ezért — a történelemkönyv mellett, azzal együtt — óriási a dráma szerepe és felelőssége. Azé a drámáé, amely a nemzeti sorsfordulók korszakából az embereket állítja elénk. Ki volt Damjanich János, Nagy-Sán- dor József, Kiss Ernő, Lei- ningen-Westerburg Károly, Pöltenberg Ernő, Lenkey János? Hogyan élték át ezek a hős hazafiak a magyar szabadságharc leverését, nemzeti és katonai öntudatuk meggyalázását? A csatatér után miképp vitézkedtek a lelkiismeretükkel, a becsületükkel? Mi volt a véleményük a politika és a hadviselés, a haza és a haladás dolgairól; hogyan tudták ösz- szeegyeztetni a katonai hi- 'vatást a családi kötelezettségekkel? Végül: hogyan tudtak szembenézni a halállal; sa megalázó, az igazságtalan, az értelmetlen pusztulás után miért lehetett nagyszerű a halál? A kísértés — az ilyen többszörösen tragikus szituáció szereplőiről drámát írni — érthető; és különösen akkor, ha a társadalom Selene feszültségekkel, zűrzavarokkal teli, ha a mában élő ember a kiutat keresve a múlthoz fordul. A néző pedig, aki némi történelmi ismerettel, valamint a hely és az időpont szellemétől meghatódottan, a színpadon kívüli „díszlet” és az emlékhely avatás által kellőképpen előkészítve leül a nézőtérre, valami egészen rendkívülire, emelkedettre, ünnepélyesre számít. Minden szürke és fekete, a díszletek, a kosztümök; csak a korabeli divat szép női ruhái jelentenek egy kis színt a játéktérben. Miért hozták a honvédtábornokokat Gyulára? Mit jelent a vacsorára készülődés? S kitől várhatnak menekülést, az orosz cártól kegyelmet, vagy az osztrák császártól lovagiasságot? Dermedt, komor légkör, nyomasztó, félelmetes hangulat. Nem is lehet más, hiszen a fogságban várakozó tábornokok halálos ítéletét fogják hamarosan kimondani. A látvány és a tudat ellenpólusaként Wenckheim gróf bölcs, szellemes alakja rajzolódik ki, vele kapcsolatos a dráma szinte valamennyi humoros pillanata. Míg az első részben inkább a grófi család tagjain- keresztül kapjuk a korképet, a kastély lakói és vendégei politizálnak, vallanak színt, a hat tábornokkal tulajdonképpen a második részben ismerkedhetünk meg közelebbről. Jóllehet, kezdettől a Világostól Aradig vezető út a társalgások témája, és a két tűz közötti állapot, a kiszolgáltatottság, la kilátástalanság nyomja rá bélyegét a gyulai Wenck- heim-kastélyra. Vihar előtti csend, amelyben már ott lebeg a felismerés: mások döntenek a magyar ügyről, tehát a bukás elkerülhetetlen. „Drámai utójáték egy történelmi tragédiához"; arról, milyen esélyei lehetnek (le- hetnek-e egyáltalán ilyenek) a történelmi helyezkedésre egy nemzetnek, ha túl kicsi és földrajzi adottságai sem a legrózsásabbak. Játék — erkölcsi felelősségről, a politikus elkötelezettségéről, a katona helytállásáról. Arról, hogy egy nép a halottam te- szi-e könnyebben túl magát, avagy a kapitulációin. Melyik bűn bocsánatos, melyik nem? S végül: szomorú játék a nemzeti tartásról, öntudatról. Száraz György A nagyszerű halált 1974-ben, a' Várszínház tízéves jubileumára és az aradi vértanúk halálának 125. évfordulójára írta. Sik Ferenc most másodszor rendezte az előadást, ezúttal az 1848—49-es Hon- védtiszti Emlékhely avatásának napjára. Kell-e a várfalak között — az emlékhelytől alig néhány méterre — ennél több ok az ünnepélyességre, a meghatódott- ságra? S kell-e több magyarázat arra, hogy a 26. évad „fő” premierjétől, a Jókai Színházzal és neves fővárosi művészekkel közösen létrehozott előadástól többet vártam? Az alapszituációból fakadóan sokkal több drá- maiságot, a jellemek hatásosabb kibontakozását, átsü- tőbb mondandót, a mához több párhuzamot — egyáltalán, emlékezetesebb színházi pillanatokat. Az írói szándék, vagy a művészi alakítás, talán mindkettő miatt Agárdi Gábor Wenckheim grófja olyan erőteljes, meghatározó, hogy ettől méginkább elhalványulnak, elszürkülnek a tábornokok. Raksányi Gellért Damjanich Jánosa egyértelműen kimagasodik a történelmi szoborcsoportból, szép ívet rajzol lelki tusájának, és mesterien irányítja egész környezetének játékát. Tetszett, ahogyan Somló Gábor Leiningent megformálta, mert viszonylag kevés szerepét — tartásával, fegyelmezettségével — meggyőzővé tette. Az est talán legmaradandóbb jelenetei (sokszínű, belülről fakadó, humort és tragikumot ügyesen ötvöző) Magyar Tivadar Je- linszkijéhez fűződnek. Holl Zsuzsa (Radetzky Friderika), a charmos, ravasz, Bökönyi Laura (Damjanichné) a bájos, bátor, szerető nő típusát keltette életre a várszínpadon. Niedzielsky Katalin Felértékelődik az idegennyelv-tudás A felsőoktatási intézményekben működő felvételi-előkészítő bizottságokkal kapcsolatot tartó középiskolai tanárok Vl.or- szágos konferenciája kezdődött csütörtökön Sopronban. A kétnapos tanácskozáson a felvételi vizsgákra való előkészítés aktuális kérdéseit vitatta meg a mintegy kétszáz résztvevő. A konferencián Neuwirth Gábor, az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda vezetője szólt a jövő évi felvételi eljárás várható változásairól, a felsőoktatási intézmények ezzel kapcsolatos terveiről. Egyebek között elmondta, hogy a jövő évi felvételinél felértékelődik az idegennyelvtudás. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténet, illetve pszichológia szakán. a pécsi Janus Pannoniig Tudományegyetem magyar irodalom és nemzetiségi szakán a nyelvvizsga — az elképzelések szerint — a bejutás feltétele lesz. A pontbeszámítás tervezett új vonása, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem, a Veszprémi Vegyipari Egyetem, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem a nyelvvizsgáért többlet pontot ad a jelöltnek. A latin nyelvből letett érettségivel ugyancsak több pontot szerezhet, aki a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karára jelentkezik. A felvételi alól — az elgondolások szerint — mentességet kapnak például a Testnevelési Főiskola tanárképző szakán azok, akik nagy nemzetközi versenyeken, világbajnókságokon. olimpián helyezést értek el. Ugyancsak mentesül a felvételi vizsga alól a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene és testnevelés szakán az a fiatal, aki ilyen tagozatos középiskolában szerzett érettségit, illetve a szegedi JATE jogi karán az, aki hatvan pontot visz a középiskolából, kitűnően érettségizik, és közép-, illetve felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem természettudományi karán nem kell szóbeli vizsgát tennie annak, aki az írásbelin 14-15 pontot ér el. A felsoroltakon kívül még más felsőfokú oktatási intézmények is terveznek hasonló könnyítéseket a tovább tanulni szándékozó érettségizetteknek. Egy éjszaka a Trófea bárban H-bombák — pezsgők — fedetlen keblek is erotikus táncok Harcban és munkában edzett megyénk népe az elmúlt évtizedekben, sok mindenhez hozzászokhatott. A szebb jövőért vívott csatáink során a való világ számos — korábban nem tapasztalt — szeletéhez hozzáidomultunk, sőt több mindenben csiszoltságunk, hozzáértésünk immáron meghaladja a „ku- pálódás” szintjét is. Egy azonban biztos: az éjszakai bárok világában nemigen szerezhettünk jártasságot. (Leszámítva azokat, akik máshol vettek kóstolót a nagyvilági lét eme íny- és más érzékszerveket csiklandozó ízeiből.) Igaz, hajdanán volt egy Kishajónk, de szerencsére a hely — igen kétes kicsengésű — emléke már régen elvitorlázott a feledés jótékony tengerének ködfátylába ... De immáron ez a kapu (tiltott gyümölcs) is nyitva áll előttünk, mégpedig a békéscsabai Trófea jóvoltából. Amint azt sokan tudják, a rendkívül szép épület ebből a szempontból is egyedülálló kínálatot nyújt a betérőknek. A Beke Károly tulajdonában levő háromcsillagos panzió szolgáltatásaiból mi elsősorban az újdonságról próbáltunk meg személyes benyomásokat szerezni. Ha valakinek netán ezen a ponton illetve a cikk olvastán eszébe jutna a régi vicc: Nálunk a munkás- osztály itallá a skót whisky, amit választott képviselői által fogyaszt, akkor szakmai szempontból rosszul kidolgozott cikket olvas. Kezdjük a belépéssel. Ha nem a tulajdonos vendégei vagyunk, akkor száz forintot fizetünk a bebocsátásért. A magas, égbe nyúló félkupolában a légkondicionáló berendezés 20-22 fokos hőmérsékletet tart, odakint még mindig 30 fok van. A félkörívben elhelyezett asztaloknál ülők legtöbbje elegáns, de nem túlöltözött. Középen üvegparketta szórja a fényt, számítógéppel vezérelt ritmusban. A sejtelmes hangulatot méginkább vérpezsdítővé teszi a falakat borító vöröses-bordós tapéta. Telt ház van, mintegy nyolc- vanan lehetünk. Kellemes diszkózene szók néhány csinos (meglehetősen csinos) lány táncol. Az urak és hölgyek előtt kisébb-nagyobb poharakban zöld, kék, aranysárga, barna s ki tudná megmondani még milyen színű italok. De még mielőtt a saját „bedobnivalönkról” esne szó, a főnök észreveszi, hogy figyelmünket teljesen leköti a látvány és megjegyzi: — Ezek a lányok Pesten is bárkit megvernének . . . „Te jó ég, hová kerültem” — villan át bennem a felismerés, de a mondat folytatása megnyugtat. — Ök a Tömör Mix Show táncosnői, majd a 11-kor kezdődő műsorukban megláthatják mennyire más látványt nyújtanak, mint most hétköznapi ruhájukban. Csettintek egyet nyelvemmel, megszáll a jó remény és máris izgalommal; várom az előadást. Minden esetre felkészülve a tulajt arra kérem, hogy segítsen a majdani eligazodásban: Mire kell összpontosítanom figyelmemet, a bárműsor alatt. (Kizárólag szakmai szempontokra gondolva.) Időközben megjön a pincér, a rendelést, a vendéglátóinkra bízzuk. Nem pusztán udvariasságból, hiszen, az ismeretlen koktélok nevei nem sokat mondanak számunkra (Coi- treau, Charteuse zöld, vagy sárga, Royal Cobbler stb.) még akkor sem, ha összetevői megtekinthetők az itallapon. A sorok írója H-bom- bával indított — Charteuse, brandy, Bourbon whisky és jégkocka —, majd ismét a műsorra terelődött a szó. Induljunk el a képzeletbeli kályhától. Legelőször is a jó bárműsorhoz végy csinos lányokat. A Péter Tömör — a csapat vezetője — „lánya” ennek a kívánalomnak igencsak eleget tesznek, név szerint: Ádám Éva, Baji Gál Ilona, Berta Beáta, Csatári Éva, Mátyás Erika és Nemes Gabriella. Ne legyen rajtuk elviselhetetlenül sok ruha, a túlöltözöttséget még véletlenül se foghassák a csapatra a rosszmájúak. És legfőképpen : profik legyenek a műfajukban. És mik ezek a műfajok? Nos, az attól függ. Lehetnek táncosok, akrobaták, kígyóbűvölők, fakí- rok, bűvészek, egyszóval mindegy, csak a produkció pikáns, erotikus, látványos és az éjszakának megfelelő hangulatú legyen. Beke Károly teljes megelégedéssel mondja: — A mostani társaság a Kaleidoszkóp Műsorszervező Iroda közreműködésével jött Békéscsabára, sikerük osztatlan. Sajnos, szeptembertől Görögországba utaznak, de az új műsorról már gondoskodtunk. A hangulat oldódik, talán senkire sem lehet ráfogni a túlságosan merev, hűvös angolos zárkózottságot. Többen táncra perdülnek, majd kezdődik a bárműsor. Az átélt élményről; elégedjünk meg annyival, hogy a jó háromnegyed óra alatt kifáradt a szemem, de bevallom, ez jóleső fáradtság volt... A megkomponált jelenetek pikánsak voltak, a táncosok mozgása összehangolt. Egy-egy (pár) fedetlen kebel elgondolkodásra inspirált. Különösen akkor, amikor az „apácából” kitört a vágyakozás, az énekeskönyve a földre hullt, aminek példáját követte a selymes tapintású harisnya is. A kikapcsolás, legyűrögetés műveletére a mellettem levő férfit ösztökélte a táncosnő, én meg dobogó szívvel gondoltam arra, hogy mi lenne, ha engem ért volna a megtisztelő felkérés. (Csalk any- nyi biztos, hogy szomszédomnál tovább bíbelődtem volna e művelet elvégzésével.) Repültek a percek és legnagyobb sajnálatunkra véget ért a szolid erotika. Visszazökkenünk a valóságba, feltérképezzük az itallap árait. Szokványos másodosztályú helyen vagyunk, a skála 60—220 forintig terjed. Beke Károlytól azt kérdezzük, hogy miért éppen egy ilyen jellegű üzletet nyitott? — A megye vendéglátásában ez idiáig nem működött éjszakai bár. Az emberek szívesen jönnek ide, meggyőződésem, hogy bárunk hosszú távon -rentábilisan működhet. I ,assan hajnalodik, hazar indulunk. A H-bombák, whiskyk, martinik, konyakok, jégbe hűtött sörök helyett a szokványos reggeli kiflinkre, tejünkre, kefirünkre, joghurtunkra gondolunk. Ideje visszatérni a hétköznapok kerékvágásába. Lovász Sándor . Fotó: Kovács Erzsébet V sógornő híreket hoz Becsből (Holl Zsuzsa és Agárdi Gábor) Fotó: Béla Ottó
