Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-24 / 199. szám

1989. augusztus 24., csütörtök amerikai kongresszusi képviselők a török—bolgár határon Bulgáriát tette felelőssé a török nemzetiségű lakosok tömeges meneküléséért az a három amerikai kongresszusi képviselő, aki öt napot töl­tött Törökországban emberi jogi kérdések vizsgálatával. Bob McEven republikánus, Dennis de Concini és Frank Lautenberg demokrata párti képviselők isztambuli sajtó- értekezletükön közölték; ar­ra fogják kérni nyugati szö­vetségeseiket, hogy ítéljék el Bulgáriát a török kisebbsé­giekkel szemben tanúsított politikája miatt. A képvise­lők az egyik határ menti vá­rosban találkoztak bolgár il­letékesekkel is. Egy kérdésre válaszolva az amerikai képviselők anyagi segítséget is kilátásba he­lyeztek a menekültek számá­ra, de annak mértékéről nem nyilatkoztak. Az Európa Tanács határo­zattervezete felszólítja Bul­gáriát, hogy hagyjon fel a török kisebbség elnyomásá­val, egyben figyelmezteti Tö­rökországot: tartózkodjon minden olyan cselekménytől, ami tovább növelheti a fe­szültséget a két ország kö­zött. A tervezet a török kisebb­séggel szembeni politika li­beralizálására, a nemzeti ki­sebbségeket megillető jogok biztosítására és a Törökor­szággal való tárgyalások folytatására szólítja fel a bolgár kormányt. A török illetékesektől a tervezet kö­veteli; vizsgálják felül pro­pagandakampányukat, hogy „elkerüljék a nemzeti érzel­mek felkorbácsolását, ami rendkívül veszélyes a Bal­kánon”. Péntektől Törökország le­zárja az országot Európával összekötő egyetlen vasútvo­nalat, hogy megakadályozza a vízummal nem rendelkező menekültek beutazását — je­lentette be szerdán a török külügyi szóvivő. München­ből naponta indul vonat Isztambulba Ausztrián, Ju­goszlávián és Bulgárián át. A szóvivő közölte, hogy az érintett országokat már ér­tesítették a török lépésről. Hozzátette: országa kész fe­lülvizsgálni a döntést, amennyiben Bulgária garan­tálja, hogy senkit nem küld vízum nélkül Törökországba. A menekültekkel való zsúfoltságra tekintettel augusztus 23- ától ideiglenesen felfüggesztik a félfogadást az NSZK prágai nagykövetségén is Le Monde diplomatique! írta És mit tenne a hadsereg, ha...? „És mit tenne a hadsereg abban az esetben... ?” Ez a kér­dés a Szovjetunióban mindenkinek a nyelve hegyén van. A kínai események tragikusan időszerűvé tették ezt a kérdést, már felvetette Andrej Fagyin, az új szovjet értelmiségi szín­tér egyik legtekintélyesebb személyisége is, néhány hónap­pal ezelőtt, a közvélemény nagygyűléséi-a leningrádi kul­túra palotájában: ..Nem lesz visszatérés a (peresztrojka előtti) kiindulópontra. Mert a meghátrálás ellenállással fog találkozni. Az erőszak alkalmazását fogja igényelni... Me­lyik oldalon lesz a hadsereg társadalmi kataklizmák ese­tén? El tudjuk képzelni, mi fog történni, ha szomszédaink közeli történelmét vizsgáljuk. Amikor nincs rá lehetőség, hogy a „nagy testvérhez’’ forduljunk, sor kerül a hadsereg beavatkozására, amely átveszi a felbomlott hatalmi struk­túrák helyét... Es vannak saját precedenseink is, a Kau- kázuson túli .területen. De miért beszéljünk földrengésről Oroszországban? Azok, akik belföldön, a indéken utaznak, és látják az üzleteket, felelni tudnak erre a kérdésre. Nos, az életszínvonal mennyiségben és minőségben csak csökken­het." Andrej Fagyin A XX. század és a béke című folyóirat emelvényén beszélt. Ez a lap a hivatalos szovjet békevédel­mi bizottság orgánuma. El kell mondani, hogy az Anatolij Beljajev újságíró által mozgatott szerkesztőségi gárda töb­bet tesz annál, hogy agitál a gorbacsovi nyitás mellett a nemzetközi kapcsolatokban; az „új gondolkodás” egyik leg­izgalmasabb körét képezi. A folyóirat 1988 őszén, egy ke- rekasztal-megbeszélésen felvetett egy tabut, amelyet a glasznoszty még csak érinthetett: szükség van-e hadsereg­re. és ha igen, milyenre? A civil társadalommal való kon­frontáció hipotézisét megfogalmazta Andrej Nujkin közgaz­dász és publicista, egyik társszerzője Az egyetlen kiút című, 1988 nyarán megjelent híres politikai beststellernek. A hi­potézist „érdekesnek” ítélte Sz. Jusenkov alezredes. A szá­razföldi hadsereg és a tengerészet politikai osztályainak, valamint «a Lenin nevét viselő politikai-katonai akadémiá­nak több képviselője komplexus nélkül elfogadta a viták megalapozottságát a hadsereg demokratizálódásáról és ,.a katona tudatáról”. Ezekkel a kérdésekkel különleges bizott­ság foglalkozik a fegyveres erőkön belül. A XX. század és az Ogonyok hetilap által elindított vi­ták azonban szünet nélkül felháborodást váltanak ki a ve­zérkarban. a hadsereg politikai vezetőségében, a Krasznaja Zvezda napilapban és a kiadókhoz, továbbá az Ifjú Gárda című folyóirathoz közelálló értelmiségiek körében, akik a soviniszta és militarista értékekhez való ragaszkodásukról ismertek. A pacifista irányzattal szemben, amelyet a XX. század vagy az Ogonyok testesít meg, a túlsó póluson talál­hatók „a védelem etikájának” nevezett biztonsági ideológiai hívei, amelynek hordozója többek között Alekszandr Proha- nov író. Tiltakoznak az ellen, hogy „konzervatívak’’ len­nének, olyan peresztrojkára hivatkoznak, amely természe­tesen korszerűsítő, de megőrzi a rendet, a birodalom össze­tartó erejét és általában a „szocialista etatizmust”. Túlzás lenne azt állíttani, hogy „a hadsereg” az ő tábo­rukban van, De a nekik kedves militarista hagyományok­nak feltétlenül nagyobb a visszhangja a kaszárnyákban és a katonai-bürokratikus komplexumban, mint bárhol má­sutt. És ha igaz is. hogy a Szovjetunióban a párt ellenőrzi a katonaságot, érdemes a peresztrojkával együttjáró felfor­dulásokra gondolni. Azt is megfigyelhetjük, hogy minden egyes kritikus pillanatban (feszültségek Moszkva és a balti országok között, nacionalista hullámok a Kaukázusban, meg­torlás Grúziában), egy olyan újság, mint a Krasznaja Zvez­da. könnyen visszatalál azokhoz a hangsúlyokhoz, amelyek az 1968-as csehszlovákiai beavatkozást megelőző légkörre, vagy a lengyelországi 1981. decemberi államcsíny előesté­jére emlékeztetnek. Milyen összefüggésben folyik ma a vi­ta a hadsereg és a társadalom közötti kapcsolatokról? Három nagy kiindulási pont kínálkozik. Az első a kelet­nyugati kapcsolatok, a háború és a védekezés új szemlélete, amelyet Gorbacsov politikája magában foglal. A Brezsnyev- korszak katonai expanzióját és „támadót hadászati kon­cepcióit vitatottá tették, ugyanúgy, mint „a mindenáron való paritást”. Az új szovjet katonai doktrína középpont­jában „a védelem biztosításához ésszerűen elegendő meny- nyiség” elve és a minőségi hatékonyság áll. Ebben a felülvizsgálatban valószínűleg meghatározók a gazdasági természetű megfontolások. Egyébként a hadsereg hatékonysága nem vetődik fel alapvetően másként, mint a gazdaság hatékonysága a maga egészében. De — bármi le­gyen is az oka vagy a következménye — ezt a felülvizsgá­latot szükségképpen „új gondolkodás” kíséri, amely szá­mos, érvényben*«, lévő politikai-katonai dogmát megdönt keleten éppúgy, mint nyugaton. A második kiindulási pont: a kiadások és a létszámok csökkentése. A kiadásokat, amelyeket hivatalosan a költ­ségvetés 15,6 százalékára becsülnek, és félhivatalosan a bruttó nemzeti termék 12-14 százalékára, 1987—1988-ban „befagyasztották”. A létszámot 10 százalékkal csökkentet­ték, pontosabban a szárazföldi hadsereg egyötödével. A had­sereg peresztrojkája tehát napirenden van. Különösen az­óta, hogy 1988 februárjában elkezdődött a vita a párt el­méleti folyóiratának, a Kommunyisztnak a hasábjain, és egy évvel később folytatták. Javaslatok hangzottak el — nagyon vitatottak és pilla­natnyilag hivatalosan elutasítottak — egy hivatásos had­sereg létesítésére, területi milíciákkal párosítva. A balti na­cionalisták egyébként azt követelik, hogy az újoncok köz­társaságuk területén teljesítsék szolgálatukat, ami ellentétes a nemzetközi szovjet hadsereg elveivel, amelynek alapja az etnikumok keveredése, és egyetlen, egységesítő nyelv, az orosz használata. A reform másik aspektusa: a katonai iparvállalatok egy részének átállítása polgári célokra. Háromszáznegyvenöt gyár és 200 intézet változtatja profilját. A repülési minisz­térium makarónit gyárt, és a védelmi ipar minisztériuma fagylaltot. Már 1989-ben a katonai ipari szektor mintegy 25 százalékát át kellett állítani agráripari termelésre. Mivel a vaj előállítása kevésbé rentábilis, mint az ágyúké, a bé­rekre csökkenő nyomás nehezedik. A katonatisztek körében fokozódik az elégedetlenség. A rang és az egyenruha tekintélyé csökken a fiatalok köré­ben, ahol „pacifista eszmék” terjedése tapasztalható. Eze­ket az eszméket évek óta terjesztette az egész szovjet iro­dalom (Bikov, Granyih, Adamovics stb.), amely sokkal ér­zékenyebb „a mindennapi háború” atrocitásaira, és ember­telenségére, mint a harcok hősiességére. A harmadik kiindulópont a hadsereg helye a társadalmi életben és a kollektív képzeletben. A katonai szektor gaz­daságilag magához vonja a beruházásokat, a felszerelése­ket, a nyersanyagokat, a kvalifikált munkaerőt, amelyek másutt kegyetlenül hiányoznak (a fegyverkezés gyárainak biztosított elsőbbség az áruhiány forrásainak egyike). Ugyanez a szektor munkahelyek tömegét és kiváltságok so­kaságát szolgáltatja. A társadalmi kapcsolatok ápolásának ideális helye is, legalább a katonai-bürokratikus apparátus és a „zárt” ipari szektor számára, amelyeket a gorbacso- vista reformerek az egész társadalomban vitatottá tesznek: parancsnoklási módszerek, engedelmesség, a titkolózás _ megszállottsága, az információ elzártsága, és általában a korszerűsítéssel, a katonai korszerűsítéssel is összeegyeztet­hetetlen konzervativizmus. A természetesen erősen kiváltságos komplexum nem a pol­gári társadalomtól alapvetően különböző „másik világ”, hanem inkább egy és ugyanazon társadalmi rendszer ke­mény magvát képezi. Azt, amelyet gyakran neveznek „ka­szárnya-szocializmusnak”. A sztálini rendszer radikális bí­rálata tehát lényegénél fogva a katonai modell bírálata, és általában a militarizálódásra való hajlam bírálata. De ez a bírálat rendkívül kényes, amikor magát, a hadsereget érin­ti. A párttól, vagy a KGB-től eltérően, a hadsereg sok szov­jet ember szemében minden gyanú fölött áll. Nem volt-e a legfőbb áldozatok egyike a harmincas évek megtorlásai idején? Nem veszi-e körül dicsfénnyel az 1945-ös győzelem? Amikor Andrej Szaharov, a parancsnokság „bűnös afga­nisztáni magatartását” támadta, a reagálás, a kongresszus­ban egyesítette Gorbacsovot, az alkalomtól elragadtatott konzervatívokat és a képviselők összességét, akik nehezen fogadhatják el „a hadseregnek ezt a megsértését”. Ez az eset jelt adott a konzervatív ellentámadásra, rámutatott a „hazafias” érvelés jelen és jövendő fontosságára, a refor­mok és „rendetlenségük” által kiváltott félelmek kihaszná­lására. A XX. század által megnyitott vita azonban jelzi, hogy a vélemények a hadseregen belül sem egységesek.-Jean-Marie Chauvier A RENDŐR VÉGIGNÉZTE AZ ERŐSZAKOT Egy különös erőszaktétel megosztotta az amerikai Dal­las város nyilvánosságát. Két hónappal ezelőtt egy csoport fiatalember megerő­szakolt egy prostituáltat, és ezt egy rendőr is végignézte, minden beavatkozás nélkül. Thomas Echartea felügyelő azzal védekezik, hogy kö­zömbösségének nyomós oka volt, ő ugyanis szolgálati feladatul csatlakozott a fia­tal huligánokhoz, hogy „be­lüliről” indíthasson akciót a kábítószer-kereskedők el­len. A felügyelő azt állítja, hogy feltétlenül beavatkozott volna, ha látja, hogy az ál­dozat életveszélyben van. Mivel azonban látta, hogy erről szó sincs, csak beteg­nek tetette magát, hogy ne kelljen részt vennie a kínos tettben. A nyilvánosság egy részét elkeserítette ez a rea­gálás, és követelik a rendőr felelősségre vonását, véle­ményük szerint ugyanis mindenképpen kötelessége lett volna megvédeni az ál­dozatot, és nem mérlegelni, hogy melyek a magasabb cé­lok. HORGASZÁSl CSÚCSTELJESÍTMÉNY A horgászás új csúcstelje­sítményét állította fel két fiatal francia nő. A 18 és 24 éves hölgyek 12 napon és két órán át ültek a Marne- csatorna partján,'és ezalatt mintegy 30 kilogramm halat fogtak. SZEXPIAC Évente mintegy 1 millió gyermek kerül erőszakkal a szexpiacra a világon. Ezt ál­lapította meg egy norvég kormányjelentés. Csupán Pá­rizsban 5 ezer tizennyolc éven aluli fiú és leány dol­gozik prostituáltként. AZ ÖSZTROGÉN NÖVELI A MELLRÁKVESZÉLYT Az ösztrogén hormon, amit az orvosok a változó korba jutott nőknek adnak, hogy enyhítsék a kellemetlen tü­neteket,- a szívrendellenessé­geket és a csontok törékeny­ségét, növelheti a mellrák­veszélyt. Erre a felismerésre jutottak a svéd orvosok, akik 23 ezer nőt vizsgáltak meg, és megállapították, hogy a mellrák négyszer olyan gyakran fordul elő azok ese­tében, akik hosszabb időn át ezt a hormont szedték. A mellrákveszély jelentősen el­tért a hormonkészítmény faj­tájától, a használat időtar­tamától és szubjektív ténye­zőktől függően. A kutatóor­vosok véleménye szerint a kapott eredmények aggasz­tóak ugyan, de amíg nem végzik el a részletesebb ku­tatásokat, nem kell meg­szüntetni az ösztrogénes ke­zelést azok esetében, akik nagyon súlyos változó kori tünetektől szenvednek. SOK Nő, SOK GOND A kameruni Essoma Juliot de Feu rockcsillagnak, akit a nők királyának becéznek, nem kevesebb, mint 45 fe­lesége és 15 jegyese van. A büszke férjnek és vőlegény­nek a sok nő igen sok gon­dot okoz. A közelmúltban 15 felesége válókeresetet nyújtott be ellene, mert egyi­kük sem volt emelégedve a férj gondoskodásával. Vala­mennyien autót szerettek volna kapni. A férfi, hall­ván a nők kérelmét, meg­magyarázta, hogy 15 nő nem lenne képes egy autónak a gondját viselni, és különben is, túlságosan nagy luxusnak ítélte meg az autót! Most, tartva a válástól, az ígérte, hogy amint elegendő pénze gyűlt össze, egy mini buszt vásárol a részükre. Nejeit azonban nem tudta meg­győzni, továbbra is válni akarnak, a kameruni nyil­vánosság pedig kíváncsian várja a bírósági tárgyalást. A poligámiát Kamerunban nem tiltja a törvény. ISMÉT RABLÁS A francia Riviérán Robert Mimrahnak, Európa egyik leggazdagabb emberének saint-tropezi villájából 1,6 millió dollárnak megfelelő értékben ékszereket és kész­pénzt vittek el ismeretlen tettesek. Amikor ez történt, vacsoravendégek voltak a villában. A tolvajoknak nemcsak az őrök, a kutyák és a személyzet éberségét si­került kijátszaniuk, hanem a figyelőkamerákét is. VÁRTÁK A VULKÁNNÁL A ZÖLD EMBERKÉKET Csillagfényes éjszakában sok ezer turista és helybeli lakos gyülekezett a Kanári­szigeteken található Teide vulkán tövében. A kíváncsi­ak serege a 3718 méter ma­gas tűzhányó egyik oldalán létesített alkalmi rádióállo­más felhívásának tett — kí­váncsiságból — eleget. A be­mondó több napon át kö­zölte: „Tudományos csopor­tunk hosszú időn át tartó ku­tatás nyomán eljutott ahhoz a technikai eljáráshoz, amellyel kapcsolatot tud te­remteni a más égitesteken élő lakókkal.” A rádióripor­ter azt is sejteni engedte, hogy a távoli rokonok vet­ték a lapot, a jelzett napon jelentkezni fognak. A hosz- szú estéken gyakran unat­kozó turistáknak a hír rend­kívüli alkalmat kínált. A várva várt kis zöld ember­kék azonban nem jöttek: tá­nyér alakúnak álmodott jár­művek sem cirkáltak a vul­kán felett, de az éter hullá­main át sem adtak életjelt. Az élelmes mozgóárusok vi­szont nem mulasztották el a jó alkalmat. Több millió pe­zetáért adtak el szendvicset és vigaszitalt. A csalódott kíváncsiak hajnalig kitartot­tak, majd fáradtan, némileg kapatosán hazafelé indultak. A rendőrség 38 balesetet jegyzett fel. I 1989. sz I cnnrl ★★★★★★★★★★★★★★ szeptember havi sporlcsarnoki program: n « ■ ■ *- ( Szeptember 3.-< 11.00 óra Bcs. Előre Sp. SC—DMVSC NB I-es jf- ( . női kézilabda-mérkőzés * * Szeptember 10. ' * 11.00 óra Bcs. Előre Sp. SC—BHG NB I-es ■ IC női kézilabda-mérkőzés Szeptember 15. 17.00 óra Szeptember 19. Bcs. Előre Sp. SC—Borsodi Bányász NB I-es női kézilabda-mérkőzés Magyarország—Olaszország Európa Liga asztali tenisz-mérkőzés-í -C -C -í „ j 17.00 óra •< « j Szeptember 23. 11.00 óra Bcs. Konzerv SE—Bp. Tabán SE , NB I B-s asztailitenisz-ménkőzés Szeptember 29. 17.00 óra Bcs. Előre Sp. SC—Elektromos N I-es férfi kézilabda-mérkőzés ★★★★★★★★★★★★★★

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom