Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-23 / 198. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS H MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989.'AUGUSZTUS 23., SZERDA Ara: 4,30 forint XUV. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM Mai számunkból: „Félsiker”? Békési pilóták a történtekről (3. oldal) Nyílt fórum (4. oldal) Az alapkő (5. oldal) A tanároknak már becsengettek (6. oldal) Nyolcezren a bogárzói pályán (8. oldal) Honvédtiszti emlékhelyavatás Gyulán „0 hősök iránti tiszteletből hajtsunk fejet” i— mondotta Pozsgay Imre államminiszter „Szűkebb pátriánk, Békés megye és Gyula város lakóinak, valamint a Gyuláról elszármazottak nemes szándékú társadalmi kezdeményezésének élére állva védnökséget alapítottunk az 1848— 49-es forradalom és szabadságharc honvédtisztjeinek emlékét idéző emlékhely megvalósítására. Mi, a védnökség tagjai, felhívással fordulunk a lakossághoz, vál" lalatokhoz, intézményekhez, szocialista brigádokhoz, közösségekhez, egyénekhez: együttes akarattal, társadalmi összefogással állítsunk méltó emléket az egykoron a hazáért, a szabadságért harcoló honvédtiszteknek. Régi törekvése városunknak, hogy a magyar történelem e jeles eseményét, a szabadságharcban harcoló honvédtisztek emlékét méltóképpen megörökítsük, felvállalva, hogy a forradalom és szabadságharc véráldozata is cselekvésre serkentő emlék. Különös felelősséget viselve erősödött bennünk a szándék, hiszen e térség közvetlenül érintett az eseményekben: a honvédsereg tisztjeit — a történészek szerint 1.300- 1500 főt számláló tiszti kart. •hadnagytól tábornokig — a gyulai vár előtt fegyverezték le, s az itt lefegyverzett tábornokokat innen kísérték az aradi vesztőhelyre.” A gyulai társadalmi védnökség. Gyula Város Tanácsa, a felhívásra kitárt szívvel és pénztárcával felelő emberek anyagi áldozatának eredményeként tegnap Gyulán, a várkertben emlékhelyet avattak, ahová majd az emlékmű, a szoborcsoport kerül. A délutáni órákban a városi tanács dísztermébe nagy számú érdeklődő jött el a tiszti fegyverletétel 140. évfordulóján tartott megemlékezésre. Dr. Szigeti Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese, a védnökség társelnöke köszöntötte a vendégeket, a neves előadókat, valamint Pozsgay Imre államminisztert, az MSZMP elnökségének tagját és Szabó Miklóst, az MSZMP megyei bizottságának első titkárát, ország- gyűlési képviselőt. „A 48-as honvédtisztek emléke a nép szívében él” — ezért is gyűlt össze az emlékhely létesítéséhez szükséges összeg *— zárta gondolatait Szigeti Zoltán. Megnyitót Pozsgay Imre mondott: — A magyarság sorsa az, hogy vereségeink helyszínén gyülekezzünk, merengjünk múltunkon, és aztán önsajnálattal összeomoljunk saját mindennapi gondjaink előtt? — tette fel a kérdést. — Nem hiszem, de vereségeink színhelyét illik megszemlélni — folytatta. — Amikor fejet hajtunk, az nem a szégyentől van, hanem a hősök iránti tiszteletből. Mit kezdjünk oly szapora számban előforduló vereségeinkkel? Legtöbbjük nem a nemzeti meg- szégyenülés, hanem a nemzeti dicsőség helyszíne volt, mert ezek a vereségek nem bukások voltak. 1849-ben is a kor, a bennünket körülvevő Európa és a nagyhatalmi zsarolás voltak az alacsony- rendűek. Európa-ellenesnek a nagyhatalmi koalíció ellenünk elkövetett tettét tudjuk, amit a magyarság kezdett, erkölcsileg, szellemileg európai tett volt. A honvédő szellem erkölcsi értékére figyelmeztet az Aradra vezető út egyik keserves állomása, amely az igazi magyar katonának mindig tulajdonsága volt. A nemzeti megújulás gondolata a reformkorban ráébresztette nemzetünket, hogy problémáinak megoldása a politikára, a nemzet biztonságának megőrzése pedig a katonákra tartozik. A mai kavargó Magyarországban fontos hangsúlyozni a ’48-as honvédek példáját, mert a történelem Idézése a legpraktikusabb dolgok közé tartozik. ’48 tanulságainak őrzése, a nemzeti önismeret és a tudás nélkül csak a bajt gyűjthetjttk a fejünkre, és elszalaszthatjuk azt a példa nélküli nagy esélyt, amely most egy független demokratikus Magyarország megteremtését, megszervezésének lehetőségét biztosítja számunkra. Az állammihlszter befejezésül méltatta a gyulaiak vállalkozó kedvét, örök felkutató erejét, a nemzeti közérzületben való részvételét. Befejezésül megköszönte, hogy részt vehetett az emlékülésen. Hat különböző vérmérsékletű, előadókészségü, de egyformán nagyhírű és tudós kutató tartott előadást. A forradalom és szabadságharc mérlegét dr. Szabad György akadémikus, az ÉLTÉ egyetemi tanára vonta meg. A múltról beszélt, de (Folytatás a 3. oldalon) Kiszely István professzor előadása, amely a programban „Meghalt-e iPetőfi Segesváron?" címmel szerepelt — mint az emlékülésen hallottuk — az előadó betegsége miatt elmaradt. A neves tudós kutatásairól lapunkban nemrégiben tájékoztattuk olvasóinkat. Eljutott hozzánk a kérdés: kell-e ennek az országnak', ennek a vezetésnek Petőfi Sándor? Pozsgay Imre■ Így beszélt erről: — Morvái úr, Kiszely professzor és tudóstársai munkájuk során gyakran ütköztek bürokratikus ellenállásba, nem csoda, ha megkeseredtek. Azt azonban meg kell érteni, hogy nenl akárkihez, hanem Petőfi Sándorhoz nyúltak. Ez a nemzet már elrendezte a viszonyát Petőfivel. Nem legenda, hanem életmű alapján. A 27 éves kamasz világzseni volt. A szabadságharcos hős maradványait „elkezdték megtalálni", <olyan radikális és profán megközelítésnek lehettünk tanúi, amely, ha igaz is, rossz érzést kelt az emberekben. Mindenképpen az igazság híve vagyok, még ha egy legenda porba hullik is. Az nekem is fáj, ami most Petőfi [körül történik. A tudósok feladata, hogy eldöntsék, valójában ki élt és ki van eltemetve Barguzinban. Tudomásul kell venni, hogy sehol a világon nem kezelik könnyen az ilyen ügyeket. iA szent csont, az ereklye nem lehet ilyen-olyan alku tárgya. Gondoljunk csak arra, hogy évtizedes küzdelmet folytattunk Bartók Béla hamvainak hazaszállításáért, pedig azonosítása pillanatig sem volt kétséges. A mai napig angol földben fekszik ner-'s szabadságharcosunk, Mészáros Lázár. Ne higgyék, hot. a Petőfi-üggyel kormányzati rosszakarót száll szembe A dolgol^jrendjéhez: nagy szemrehányások érték a kulturális politikát, mert párttitkárok önkényes beavatkozásának esett áldozatul. Ha ezt (elfogadom, az is igaz, hogy olyan kultúrpolitika sem lenne jó, amelyben a párttitkár szerepét a fogkefegyáros veszi át csak azért, mert sok .pénze van. A prágai tüntetés és a következmények « Előzetes letartóztatások — tiltakozások — sztrájkok Határsérttt halála Augusztus 21-én, hétlén 22.40 órakor halálos kimenetelű fegyveres baleset történt a Vas megyei Répcevis —Peresznye községek közötti magyar—osztrák határ- szakaszon. A határvonal közelében szolgálatot teljesítő két határőr felszólítással és figyelmeztető lövések alkalmazásával három személy Ausztriába irányuló tiltott határátlépését igyekezett megakadályozni. Schulz Kurt-Werner NDK-állam- polgár a határvonal közvetlen közelében az őt feltartóztatni akaró határőrt táskájával megütötte, és miután a katona a földre esett, fejbe is rúgta. Dulakodás kezdődött közöttük, ennek során 10-12 méterre osztrák területre sodródtak át, ahol az NDK-állampoIgár a határőrtől el akarta venni fegyverét. A birkózás, a fegyver rángatása közben a figyelmeztető lövés során már korábban kibiztosított és csőre töltött géppisztoly elsült, és az NDK-állampol- gárt halálosan megsebesítette. A járőrök a sérültet segítségnyújtásra alkalmas helyre szállították, de a gyors orvosi beavatkozás sem járt eredménnyel. Az NDK-állampoIgár élettársa és hatéves gyermeke * nem sérült meg. Az ügyben a vizsgálatot a Győri Katonai Ügyészség folytatja, és az eddigi előzetes megállapítások szerint baleset történt. A Budapesti Atlasz Biztosító Társaság felajánlotta, hogy amennyiben a csehszlovák hatósáigok eljárást indítanak a hétfői prágai tüntetéskor" őrizetbe vett magyar állampolgárok ellen, kész gondoskodni jogvédelmükről. Ezt kedden közölte az Atlasz budapesti képviselője a prágai magyar nagykövetséggel. Mint azt már jelenítettük, minden valószínűség szerint kilenc magyar állampolgárt (ellenzéki fiatalokat és újságírókat) állított elő a csehszlovák rendőrség. A Rudé Právo egyébként a hétfői tüntetésekről tudósítva azt írta, hogy a megmozdulásokat a magyar fiatalok kezdeményezték a „Mi virágokkal jöttünk, nem tankkal” feliratú transzparens kibontásával!. A lap szerint ez jelzés volt a demonstrációra, amelyen csehszlovákokon kívül külföldiek is részt vettek, köztük a magyar Fidesz, a lengyel Szolidaritás képviselői és olasz állampolgárok. A lap különben. közölte a cseh belügyminisztérium szóvivőjének a nyilatkozatéit, aki egyebek között kijelentette: a Vencel téren (a délután öt óra körüli első tüntetéskor) „társadalomellenes felhívással lépett fel a magyar független munkásszolidaritás szóvivője". A belügyminisztérium képviselője a Rudé Právo hasábjain azt mondta, hogy a rendőrségi beavatkozáskor „technikai eszközöket" nem vették igénybe, és sem a rendőrség sem a népi milícia, sem a tüntetők közül nem sérült meg senki sem. A Rudé Právo egyébként kedden éles hangú kommentárban külön is foglalkozott a hétfői prágai tüntetésekkel. A lap a csehszlovákiai és külföldi ellenséges erőknek tulajdonította a megmozdulást, azt hangoztatva, hogy a demonstráció egy sor előkészületnek, annak a törekvésnek az eredménye, hogy az 1968-as augusztusi események huszonegyedik évfordulója „államellenes konfrontációkra felhívó jelzés legyen". Az újság azt fejtegette: nem lehetett két(Folytatás a 2. oldalon) Tegyük fontossá, nélkülözhetetlenné a színházat! Évadnyitó társulati ülés a Jókai Színházban A Jókai Színház társulat^ ezúttal a megszokottnál korábban, már tegnap, augusztus 22-én megtartotta az évadnyitó társulati ülését. Történt ez annak okán is, hogy a színház és a Gyulai Várszínház közös produkcióra vállalkozott Száraz György: A nagyszerű halál című történelmi tragédiájának bemutatásával az 1848— 49-es gyulai honvédtiszti emlékhely alapkőletételének napján, ugyancsak augusztus 22-én. A társulati ülés résztvevőit — a színház tagjait és a vendégeket — dr. Keczer András igazgató üdvözölte, majd szólt az elmúlt évadról, és az új évad elképzeléséiről. — Bennem is dúlnak ér- tékzavairok — mondotta többek között — és nem tudók társadalmi, gazdasági, színházi problémáinkra használható csodaszert ajánlani. Mégis azt mondom; a mát túlélni, a holnapot megélni kell, úgy, hogy áz jobb legyen, mint a ma. Hiszek az emberben, az emberi értelemben és humánumban, és hiszek a színházban. A színház mindenféle változást, összeomlást és felemelkedést túlélt, sőt a maga sajátos és mással nem helyettesíthető hatásával, eszközeivel mindenkor elősegítette a felemelkedést. Tegyük fontossá és nélkülözhetetlenné a színházat, önmagunkat. Segítsük hozzá az embert, a közösséget, hogy látni tudjon. Ügy gondolom, ha à színház fontosságának, nélkülözhetetlenségének, a szolgálatnak az érzése mindenkiben tudatosul, az első lépést máris megtettük. A továbbiakban bejelentette, hogy az igazgatósági értekezletek nyilvánosak lesznek, azokon a társulat bármely tagja tanácskozási, véleménynyilvánítási joggal, vagy pusztán érdeklődőként részt vehet. „A kívülállás, tartózkodás, tagadás és programhiány nem vezet sehová sem” — mondotta. Tasnádi Márton, a színház főrendezője beszélt ezután az elmúlt évadiról!, értékelve az egyes produkciókat. Bejelentette, hogy az új évadban is népszerű, de az eddigieknél nem igénytelenebb műsortervet kívánnak megvalósítani. Az ünnepi évadnyitás 1989. október 6-án lesz, amikor a társulat — budapesti színművészek közreműködésével bemutatja Száraz György A nagyszerű halál című történelmi tragédiáját, majd másnap, Október 7-én, a tragédia „második szereposztásban” kerül színre: valamennyi szerepét békéscsabai színművész alakítja. Szeptember 16-án kezdődnek a táj előadások, Lajtai—Békeffi A régi nyár című operettjével. Müller—Tolcsvay—Bró- dy Doctor Herz című musicaljének olvasópróbája augusztus 24-én lesz; ezzel az új évad megkezdődik. 8. e. A társulat tagjai az évadnyitó ülésen Fotó: Veress Erzsi Pozsgay Imre: „A méltatás azoknak szól, akik soha nem felejtették el azonosságukat a szabadságharc eszméivel”
