Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-22 / 197. szám

A Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ 15 évvel ezelőtt ren­dezte be Békésszentandráson a bélfeldolgozó üzemét, mely sertés vastag- és vékonybél­hulladékból eselék bélanya­got dolgoz fel. Tőkés export­ra készül a különböző hosz- szúságú és vastagságú ra­gasztott bél, vagyis a béliku- láré, melybe Európa-szerte szalámit töltenek. — Egy belga kereskedő céggel állunk kapcsolatban — mondja Csernus Istvánná üzemvezető —, s ők szállít­ják tovább a tőkés államok­ba. Ezt a hulladékot ideha­za nem tudnánk hasznosíta­ni. Nagy a jelentősége azért is, mert ebben a Körös-par­ti nagyközségben hatvan dol­gozónak teremtünk munka- alkalmat. — A régi üzem elavult. A ragasztócsarnok alacsony volt, szárításkor több mint 40 fokos hőségben dolgoztak az emberek. Hogy jobb mun­kafeltételeket teremtsünk, 13 millió COO ezer forintos re­konstrukciót hajtottunk vég­re. Az új nagycsarnok, ma­gas légterű, elszívó-berende­zést szereltünk fel és a nagy­méretű ablakoknak köszön­hetően tiszta, világos. Így a rakitárterünk is elegendő. A vegytisztításra külön helyi­ség épül. A vevő hathetenként nyújtja be újabb igényét: milyen méretből mennyi ter­méket kér. A minőségi kö­vetelmény is nagyon magas. Nekünk hathetenként alkal­mazkodni kell a nyugati ve­vő igényeihez. A fejlődéssel lépést kell tartanunk, ha él­ni akarunk. Tőlünk csak el­ső osztályú árut vesznek át. A dolgozó saját érdeke, hogy nagyon odafigyeljen. Marton Jánosné meós ar­ról tájékoztat, hogy elége­dett a minőséggel. Minden­Fotó: Fazekas Ferenc tunk. Ha egységméretben számoljuk, évente több mint egymillió darabot szállítunk. A népgazdaságnak is jól jön­ne a több valuta. Csakhogy nincs munkaerő! Újabb húsz asszonyt tudnánk alkalmaz­ni, de nem jelentkeznek. Ha jön is valaki, pár nap alatt megunja és elmegy. Nekünk komoly, állandó munkásokra lenne szükségünk, akikkel bátran- vállalhatjuk a jó mi­nőségű munkát. Sokan nem is sejtik, hogy kapun belül egy ipari üzemben miilyen szép környezetben dolgoznak az emberek. Gondolom, a falusi disznótorok jutnak eszükbe, amikor a bélfeldol­gozás orrfacsaró „illattal” és nagyon sok munkával jár. Nálunk azonban sózottan, tisztítva érkezik a hulladék­bél, a mi dolgunk, hogy ra­gasztott, szárított belet ké­szítsünk a megrendelő kí­vánsága szerint. Ary Róza A hasznavehetetlen anyagból is termelhető valuta kit névreszólóan minősíte­nek, tehát saját munkájáért felel. — Nagyon hasznos újítást vezetünk be Molnár József üzemvezető-helyettes jóvol­tából, melynek segítségiével időt, energiát takarítunk meg, és tovább csökken a selejt. A* ragasztóban ugyan­is sámfára terítik a kibon­tott, tisztított belet, összera­gasztják. Legalább 5 kiló egy sámfa. Eddig minden egyes darabot le kellett emelni, kézzel tovább vinni a szárítórúdra. Most egy emelőkar segítségével egy­szerre öt sámfa kerül pilla­natok alatt rendeltetési he­lyére. Január elseje óta mű­ködik egy gép, mindenki megismerkedett a kezelésé­vel. Kiderült, hogy 20 szá­zalékkal emelkedett a havi kereset, ami legalább ezer forintot jelent. Az első ne­gyedévi átlagkereset 6500 fo­rint volt. Most felszereljük az újabb 40 gépet és min­denki kevesebb erőkifejtés­sel, gyorsabban termel. — Én Öcsödről járok ide már tíz esztendeje — veszi át a szót Rebi Józsefné a bé 1 el ö készí tőben. — Nagyon jó a közlekedés, fél 8-ra já­runk, a gyerekeket elindít­hatjuk az iskolába és dél­után várjuk őket, és jut idő bevásárlásra is. A vezetőség nagyon megértő, ha családi problémánk van. Ez fontos, mert többen- vagyunk kis­gyermekes édesanyák. Ha­sonlóan vélekedik Rusz Fe- rencné helybéli lakos, alapí­tó tag. Nemigen találna oda­haza más munkahelyet. j— A mi termékünk iránt igen nagy a kereslet — mondja a vezetőnő. — Két­szer annyit el tudnánk ad­ni, mint amennyit legyár­Illatos” üzem Békésszentandráson Ragasztott bélből tőkés export Egy hónap múlva BNV Négy hét múlva, szeptem­ber 22-én nyit, és október 1-éig fogadja látogatóit a 90. őszi BNV, a fogyasztási cikkek szakvására. Eddig 30 ország és Taj­van jelezte, hogy részt vesz a BNV-n. Ám a Hungexpo, mint a budapesti vásárok hagyományos rendezője ar­ra számít, hogy a nyitásig számosán jelentkeznek még. A több mint 1300 kiállító 13 termékcsoportban mutat­ja be újdonságait. Ezek: a textilruházat; a bútor és a lakásberendezés, valamint -felszerelés; a háztartási és vegyipar; a papíripar; a kozmetika ; az élelmiszer- ipari termékek és élvezeti cikkek; a kultúrcikkek, va­lamint a sport- és kemping­cikkek; a járművek és fel­szerelések; az ajándéktár­gyak; a családi és hétvégi házak; a nagy- és kiskeres­kedelem berendezései és felszerelései : a vendéglátó- és szállodaipar; illetőleg az egyéb közszükségleti cikkek. Az idén először jelentke­zik a BNV-n a Vállalkozók Országos Szövetsége, amely egy teljes pavilont vett bér­be a magánvállalkozók te­vékenységének bemutatásá­ra. A BNV-vel egyidejűleg rendezik meg az Inter- playexpo és a Csináld Ma­gad szakkiállításokat is. BOMBA JO AKCIÓ, amíg a készlet tart.1 Ft/KG LIBA APRÓLÉK X $§• kacsa FAR-HÁT X LIBA FAR-HÁT X KACSAszárnyX^íÖ^. LIBA szárnytöx HASHÁJ BŐRÖSHÁJ x 0 BÉKÉSCSABAI BAROMFIFELDOLGOZO VALLALAT AZ AKCIÓ AZ EGÉSZ MEGYÉRE KITERJED ! Vér — körök Karnyújtásnyi segítség A vér — e testünkben ke­ringő életfontosságú folya­dék — a gyógyító-megelőző munka nélkülözhetetlen al­kotórésze. A véradókat min­dig, mindenfajta társada­lomban tisztelet övezte, hi­szen önkéntesen nyújtottak semmi mással nem pótolha­tó segítséget a rászorulók­nak. A második világhábo­rú utáni években bontako­zott ki e humánus mozga­lom, melyet változó kedvvel támogattak az adakozók. Bár az emberekben élt és él a segítő szándék, a társadal­mi, gazdasági helyzet, a munkahelyi vezetők hozzá­állása ma is jelentősen be­folyásolja, milyen eredmé­nyeket mutathat fel a hazai véradómozgalom. Az utóbbi időben gyakran hallhattunk arról, hogy az ország egyes részein — el­sősorban a fővárosban — az egészségügyi intézmények nem mindig jutnak elegen­dő mennyiségű friss vérhez, vérkészítményhez. Mi ennek az oka, s mi a helyzet me­gyénkben? — erre kerestük a választ. — Nálunk a gyógyító mun­kához szükséges vérmennyi­ség biztosított — szögezi le B. Nagy Gyula, a megyei Vöröskereszt titkára. — Bi­zonyos feszültségeket azon­ban mi is tapasztaltunk az utóbbi időszakban. Megfi­gyelhető a véradások szá­mának nem jelentős csökke­nése. A nyári hónapokban például a mezőgazdaságban kevesebb véradást tudtunk szervezni; erre elfogadható magyarázat az aratás. Né­hány ipari üzemnél előfor­dul, hogy ütköznek a ter­melési érdekek a véradási szándékkal. Különösen a több műszakos munkahelye­ken nehéz a szervezés, hi­szen ia véradó több órára ki­esik a munkából. — A törvény 4 óra pihe­nőidőt biztosít a véradás után. Milyen bért kapnak erre az időre a dolgozók? — Fontos kérdés ez, hi­szen ahol teljesítménybér­ben dolgoznak, nem mind­egy, hogy az átlagkeresetü­ket, vagy teljesítménybérü­ket kapják-e. Szó lesz erről majd a decemberi lillafüre­di országos véradó konferen­cián. Dönteni kell ebben a kérdésben, s ez alapján ki­alakítani a helyes gyakorla­tot. — Régebben a legtöbb he­lyen étellel, itallal vendégel­ték meg a véradókat. Szokás ez ma is? — Tapasztalható pár mun­kahelyen az erre fordított összeg csökkentése, s ez sok dolgozó kedvét szegi. Úgy érzik, jár nekik pár szend­vics, pohár sör, üdítő. Egy­fajta gesztus a megvendége- lés, mely tükrözi a véradók megbecsülését, a munkahe­lyi vezető segítőkészségét. — A véradás mindig hu­mánus kérdés volt, függetle­nül a gazdasági helyzettől, a politikai hitvallástól — fejti ki véleményét dr. Rucz László, a megyei véradóál­lomás nyugalmazott főorvo­sa. — Az ötvenes években, amikor nélkülöztek az em­berek, akkor sem hányzott a segítőkészség. Gyógyító mun­ka nem képzelhető el vér nélkül, a véradásokra ezért mindig szükség lesz. A munkahelyeken biztosítani kell a feltétele­ket, s a társadalom felada­ta, hogy elismerést kapjon a véradó. Az egészségügyi munkának olyan része ez, amely egyúttal a munkaerő védelmét is szolgálja, hi­szen az a célunk, hogy mi­nél több gyógyult ember ke­rülhessen vissza a terme­lésbe. — Hogyan gazdálkodnak a vérrel? , — Ahhoz, hogy jól gaz­dálkodjunk, üzemszerű, programozott vérellátást és -feldolgozást kellett megva­lósítani. A vér 90 százalékát négy órán belül feldolgoz­zuk. A megyét teljes egészé­ben el tudjuk látni, s a re­gionális kapcsolatok kereté­ben Szegedre, sőt Budapest­re is szállítunk vérkészítmé­nyeket, elsősorban megyei betegek részére. — Hogyan szervezik a vér­adásokat? — A nyolcvanas évektől a megye majdnem minden gazdasági egysége bekapcso­lódott a véradómozgalomba — számol be erről Szeker- czés József, megyei véradás­szervező. — 1987-től 1992-ig elkészítettük Békés megye véradónaptárát, amelyben szerepel az öt év alatt szer­vezendő véradások helye, időpontja. A terv eddig 87 százalékban valósult meg. Ebből kitűnik többek közt, hogy az emberek hozzáállá­sa alapvetően nem változott. Az adatok is arról árulkod­nak, hogy nincs válságban a megye véradómozgalma. Az idén 9400 liter vér levé­telét terveztük, s már az el­ső félévben 4800 liternél tar­tunk. Hosszú évek óta az országban a harmadik-ne­gyedik helyen áll a megye. Mindebből kiderül, hogy aggodalomra még nincs ok. Megyénk lakossága eddig és remélhetőleg ezután is szí­vesen nyújtja karját mind­azoknak, akiknek gyógyulá­sa e nemes emberi gesztu­son múlik. Hiszen ki tudja; ki, mikor szorul rá hasonló segítségre... Gubucz Katalin Magánkézben az APISZ lalat dolgozói házon belül kap­janak vállalkozási lehetőséget. Á magáncéggé válástól — egye­bek között — veszteségforrása­ik csökkentését is remélik. Er­re az állami tulajdonforma al­kalmatlan. Arra a kérdésre, hogy a tulajdonforma-változás mit jelent az ÁPISZ életében, a vezérigazgató röviden annyit mondott: a vezetői körben dol­gozókkal — és ebbe a vezér- igazgatótól a boltvezetőig min­denki beletartozik — határozott idejű szerződéseket köt a rész­vénytársaság. Az APISZ tavaly 5 milliárd forint bevételt és 336 millió fo­rint nyereséget ért el. Az idén 6 milliárd forintos bevételre és 350 millió forintnyi nyereségre számít. ...És egy új ár: CSIRKE -MÁJ SZÍVVEL Ft/KG b BÉKÉSCSABAI BAROMFI Az eddig állami vállalatként működő ÁPISZ részvénytársa­sággá alakult át, s a részvé­nyeket külföldi befektetők, a vállalat vezetői és dolgozói vá­sárolták meg. Az APISZ 700 millió forint értékű részvényeinek többsége a Citibank Budapest Rt., a Citi­corp London és az osztrák Ber­ger család tulajdonába került. Az APISZ-részvényekből mint­egy 30 millió forint értékben a vállalat dolgozói is vásárolhat­nak. Mint Kardos András, az APISZ vezérigazgatója az MTI munkatársának elmondta: a tu­lajdonforma megváltoztatása azért jelentős, mert így lehető­vé válik, hogy a sikeres vál-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom