Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
'kÖRÖSTÁJ EXKLUZÍV 1989. augusztus 19., szombat G Olyan Békés megyét szeretnék, ahol élni nem jelent hátrányt Beszélgetés Murányi Miklóssal, a megyei tanács elnökével Murányi Miklós ez év március 7-e óta Békés Megye Tanácsának elnöke. 1976-tól '85-ig ugyanitt mezőgazda- sági osztályvezető, 1985-től elnökhelyettes volt. Szak- képzettsége agrármérnök, növényvédelmi szakmérnök, korábban tíz éven át a Békés Megyei Növényvédő Állomás igazgatója volt. Kettős jelöléssel indult, 69 szavazó közül 51 őrá voksolt. Megválasztásának körülményei merőben eltértek a korábban szokásostól. Magukon viselték a társadalom skizofrén állapotát, a már elavult, de még működő mechanizmust és a már életteret nyert, de még nem igazán működő világosabb, logikusabb rendszer vonásait. Ebben a kettősségben eljárásbeli paradoxonok, személyes indulatok keveredtek, olykor a komolytalanságig vive a dolgot. Mindezeken igyekezett felülemelkedni, miközben bennfentesek és kibicek, mint afféle bukmékerek, fogadásokat kötöttek: ki fut be, ki nem. Ö futott be. Nem egészen hat hónapja ül a nem mindig kényelmes elnöki székben. megfogalmazódhat. Nem, nem főnöke az első titkár az elnöknek. Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács vezetése, apparátusa között az elmúlt években rendezett és kiegyensúlyozott volt a kapcsolat. Remélem, rövidesen sikerül a két testület új típusú geyüttműködésének alapelveit megfogalmaznunk, s olyan munkamódszert kialakítani, amely mindkét szervezet önállóságát, sajátosságát figyelembe véve szolgálja a lakosság érdekeit. A közös munka szabályait a többi párttal és szervezettel is kialakítjuk, hiszen meg kell tanulnunk a többpártrendszer körülményei között úgy dolgozni, hogy döntéseinkben jól képviseljük a választópolgárok érdekeit. Van több rossz hír és egy jó — Alig fél évvel hivatalba lépése után nem szokás interjút készíteni egy vezetővel. Túl rövid ugyanis az idő ahhoz, hogy bármi érdemlegeset tudjon mondani programja megvalósulásáról, netán módosulásáról. Mindezt azonban akár múlt időbe is tehetjük, hiszen mára annyira felgyorsultak az események, hogy fél esztendő alatt történik annyi, mint korábban két „békeévben”. Különösen igaz ez, az ön által vezetett intézményre, a megyei tanácsra, mellyel kapcsolatban találó lehet a mondás, van több rossz hír és egy jó, melyikkel kezdjük? Tényleg, melyikkel kezdjük? — Állok elébe, kezdjük a nehezével. — Jó, akkor az első kérdés az, hogyan érintették a hivatalba lépése után nem sokkal kézhez vett pénzügyminisztériumi revízió megállapításai, melyek szinte a teljes vezetőgarnitúrát, és az apparátus nagy részét elmarasztalták? — Természetesen nem érintettek kedvezően, sőt, kifejezetten nagy tehertétel volt számomra. Szinte minden vezető munkatársamat érintette, sajnos, elmarasztalóan. Ennek ellenére nem mondhatom, hogy a revízió észrevételei megalapozatlanok, rossz szándékúak. A magam részéről reálisnak, tárgyszerűnek tartom. Bizo- nyös vonatkozásban még segítségül is szolgált, abban az értelemben, hogy tiszta lapot nyissunk, s egy erkölcsileg támadhatatlan gyakorlatot vezessünk be. Konkrét Intézkedéseket is tettünk, a megyei tanács egy korábbi ülésén hozzájárult a belső revizor beállításához. Olyan szabályzatot, ügyrendet dolgoztunk ki, amely lehetetlenné teszi, hogy adott esetben az elnök, vagy a tisztségviselők le tudjanak állítani ügyeket, kellő kontroll nélkül dolgozzanak. A revizor megállapításai a testületekhez jutnak el, és nem lesz a tisztségviselők privát joga ezek leállítása, vagy befolyásolása. — Lapunkban is írtunk annak idején a revízió megállapításairól, s a tudósítást azzal zártuk, fegyelmi bizottság alakult a felelősség megállapítására, melyről tájékoztatjuk a lakosságot. Hol tart a vizsgálat, véglegesen lezárult-e az ügy és milyen tanulságokat lehet belőle levonni? — A fegyelmi bizottságot a megyei tanács végrehajtó bizottsága hozta létre, s nem az elnöknek, hanem a testületnek tartozik beszámolni. A vizsgálat még folyik; vannak. akiknek a felelősségre- vonása a fegyelmi bizottság, másóké a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, attól függően, ki gyakorolja a munkáltatói jogokat. Változatlanul ígérhetem, amint befejeződik a vizsgálat, tájékoztatni fogjuk a sajtót és a lakosságot. A tanulságokról annyit, hogy a már előbb említett intézkedések mellett számos olyan szervezeti változást vezettünk be, amelyek kizárják a hasonló szabálytalanságokat. Hozzá kell azonban tennem, hogy a feltárt hiányosságok elsősorban egy struktúrából, több évtizedes gyakorlatból adódtak, s nem jelenti azt, hogy a megyei tanács működésében minden szabálytalan, minden és mindenki elítélendő. Megszűnik a mindenhatóság — Még egy kevésbé kellemes kérdést fel kell tennem. Már székfoglalójában is jelezte, elodázhatatlan a megyei tanács hivatali szervezetének korszerűsítése, az apparátus csökkentése. Ez a későbbiekben nagy vihart, ellenérzést váltott ki házon belül, sőt a megyei tanács testületében is, mely ugyan kétszer tárgyalt erről, de úgy nézett ki, maga sem tudja miért neki kell ebben dönteni, és jól döntött-e. Hogyan látja ezt ma, úgy való- sult-e meg az átszervezés, mint ahogyan elképzelte? — Az átszervezést egy folyamat részeként kell kezelni, melynek célja egyrészt megfelelni a kétlépcsős irányításból adódó feladatoknak, másrészt csökkenteni a létszámot. Az utóbbi lényegét nem kell magyaráznom, az előbbihez pedig annyit, hogy a közvetlen irányítási rendszer szorosabb kapcsolatot igényel az állampolgár és a tanács között; ki kell tehát iktatni a felesleges lépcsőfokokat, s arra törekedni, hogy minél rövidebb úton, minél gyorsabban intézhesse az állampolgár ügyes-bajos dolgait. A szervezeti korszerűsítés ugyanakkor kiszűri, megszünteti azokat a gyenge pontokat, amelyek a korábbi szabálytalanságokhoz vezettek. Az egész ügyet azért vittük a tanácstestülét elé, hogy véleményt kérjünk erről, és> ne fejük fölött, megkerülésükkel döntsünk, már csak azért sem, mert ilyen horderejű kérdésben a testület illetékes. Előtte vagyunk azonban, még a tanácsi struktúra mélyreható változásainak, amelyek egyrészt szervezeti átalakítÓEt, másrészt költségvetési reformot hoznak. Az, hogy a megyei tanács testület lesz-e, vagy hivatal jellegű, ma még nem egyértelmű, de az nyilvánvaló, hogy egészen más gyakorlatot kell követni. Csökkenni fog a megyei tanács elosztó funkciója, megszűnik úgymond mindenhatósága, nagyobb helyi önállóság, és ehhez való igazodás, rugalmasabb gazdálkodás várható. — Vádolták önt azzal, vagy jobb esetben megjegyezték, hogy a mezőgazda- sági lobby juttatta az elnöki székbe, és ezután is nekik fog kedvezni. Elhangzottak olyan vélemények is, hogy mezőgazdasági jellegű megyének mezőgazdasági tanácselnökre van szüksége, illetve ennek fordítottja, hogy ez hátrány, mert beszűkülést jelent. Mi ezekről a véleménye? — Ezt a kérdést március 7-én, megválasztásom első órájában feltette a televízió riportere. Azt válaszoltam, s ma is azt mondhatom, örülök annak, ha a megye életében jelentős szerepet játszó agrárszakember-gárda kicsit magáénak tekint. Megítélésem szerint a mezőgazdaság Békés megyében nemcsak egy gazdasági ágazatot, hanem egy életformát is jelent, sőt a vidékiség fogalmával szintén azonosítható. A mezőgazdasági termelés nem csak egy szakma ügye, hanem az ott élő emberek életformáját, a települések arculatát, fejlődését, kultúráját meghatározó tényező is. Aki tehát Békés megyét képviselni akarja bármely testületben, annak ezt figyelembe kell vennie^_Végső soron teljességgel közömbös, hogy a megyei tanács elnöke pedagógus, közgazdász, agrármérnök, vagy éppen köz- igazgatási szakember. Néma diploma milyensége határozza meg, hogy jó-e a tanácselnök, hanem az, figyelembe veszi-e az adottságokat és menedzseli-e a megyét. Hivatalba lépésem óta egyébként hat miniszterrel, államtitkárral, illetve miniszterhelyettessel tárgyaltam, képviseltem a megye érdekeit. Nem főnöke az első titkár — Akkor most térjünk rá a vélhetően kellemesebb dol7 gokra. Emlékszem, megválasztása után nem sokkal összehívta a megye valamennyi településének tanácsi vezetőjét, s néhány óra alatt csatát nyert. Magamban ezt akkor úgy fogalmaz- . tam meg, most lett igazán megyei tanácselnök a szemükben. Az nyilvánvaló, Pironkodunk, ha kimegyünk — Mit tart az elmúlt fél esztendő legnagyobb eredményének, illetve kudarcának, mi valósult meg programjából, és egyáltalán milyennek szeretné látni Békés megyét? hogy tudatos és szükséges lépés" volt a tanácsi vezetőkkel váló személyes találkozás. De vajon nem esj.k-e abba a hibába, hogy ez a kapcsolat egy idő után hivatalos- kodóvá válik és az üzenge- téses irányítás lép elő? — örülök, hogy módom van kifejteni ezzel kapcsolatos véleményemet. Én a tanácsi vezetőket kollégiám- nak, partnereimnek tekintem, olyanoknak, akikhez nem felülről kell szólni, hanem, akikkel együtt kell gondolkodni, cselekedni közös dolgainkért. Az elmúlt; néhány hónapban már ötödik fordulóban találkoztam a helyi tanácsok vezetőivel, és sikerült áttekintenünk közös dolgainkat, Ezek nem parancskiosztó, vagy feladatmeghatározó értekezletek voltak, hanem kölcsönös információcserék, konzultációt jelentő beszélgetéseik, melyekre a jövőben is nagy szükség van. Szorgalmazom, hogy tanácsaink minél nagyobb számban lépjenek be a már országosan kialakult tanácsok szövetségeibe, megalakítva ennek egy nagyobb szervezetét, amely Békés megyei szekcióként működhetne. A Békés megyében élő négyszázezer ember képviseletét jelentő helyi tanácsi vezetők szövetsége jelentős politikai, társadalmi erőt képviselhet. — ön korábban is tanácsi vezetőként dolgozott, tehát van ismerete arról, milyen volt a. kapcsolat a megyei tanács és a megyei párt- bizottság között. Mennyiben változott ez és „főnöke”-e a megyei pártbizottság első titkára a megyei tanács elnökének? — Kicsit érthetetlen számomra a kérdés, bár, ha feltette, ez nyilván azt jelenti, hogy vannak, akikben ez — Ha egyetlen dolgot kell kiragadni, akkor a nyitottságot, a nyilvánosságot említem. Ez megjelenik egyrészt a döntések előkészítésében, másrészt abban, hogy az alternatív szervezetek állandó résztvevői lettek a megyei tanács üléseinek, rendszeresen anyagot kapnak tőlünk, sőt szakértőként is kikérjük véleményüket. Ezt nem gesztusként, hanem felismert szükségszerűségként kezeljük. Illúzió lenne azt feltételezni, hogy rövid néhány hónap alatt, és különösen a mai helyzetben sikerül óriásit lendíteni a megye helyzetén. Évtizedek, vagy talán egy évszázad lemaradásait nem lehet sem öt hónap, de még egy tanácsi ciklus alatt sem pótolni. Mi elindultunk egy úton, amely a megye elmaradottságát igyekszik felszámolni, és ezen csak apró lépésekkel tudunk előre haladni. Hogy milyennek szeretném látni Békés megyét? Olyannak; amely egyre jobban kihasználja adottságait, ahol élni nem jelent hátrányt, s az embereknek nem napi 16-18 órai munkával kell megteremteni az anyagi javaikat, miközben fizikailag, szellemileg kizsarolják önmagukat, veszélyeztetik egészségüket. Azt szeretném, hogy a sokat hangoztatott természeti és idegenforgalmi adottságunk egyre inkább gazdasági tényezővé váljon, ami vállalkozók ezreinek jelentene munkahelyet. Szeretném, ha végre előnnyé válna az a földrajzi adottság, hogy a közelünkben van a román határ, s előbb-utóbb kaput nyithatnánk Európa nyugati és keleti része között. E nagy tranzitúton Békés megye egy megállóhely lehet. Nagyjából egy ilyen Békés megyéért akarok dolgozni. — Csaknem valamennyi megyei lap fejléce alól lekerült a megyei tanácsnak, mint „tiszteletbeli" lapgazdának a neve. Néhány nappal ezelőtt viszont megjelent az újságíró szövetség elnökségének legfrissebb - állásfoglalása, amelyben az MSZMP helyett a tanácsokat javasolja a megyei lapok gazdáinak. Mi a véleménye általában a sajtóról és ez utóbbi állásfog látásról? — A sajtót olyan eszköznek tartom, amely segíti a tanácsok munkáját, egyrészt annak bemutatásával, másrészt a visszásságok feltárásával. Szerepének felismerését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a megyei tanács nemrég sajtóreferenst állított be, akinek feladata a különböző lapokkal, rádióval, tévével való kapcsolattartás. Ami a megyéről a sajtó útján kialakított képet illeti, ez nem kedvező, túlságosan pletykaízűnek, szenzációhajhásznak tartom. A megyén kívül járva néha pironkodva kell vállalni, hogy idevalósiak vagyunk. Persze ez a mi hibánk is, mert nem fordítunk elég figyelmet értékeink propagálására. Ami a megyei lapot illeti, amely- lyel évek óta jó a kapcsolatunk, nehéz most kiforrott véleményt mondani jövőjéről. A két ellentétes megnyilatkozás egyike sem rázott meg bennünket különösebben, bár annak nem örülünk igazán, hogy esetleg lekerülünk a fejlécről. A másik elképzelés, hogy a tanácsok legyenek a megyei lapok gazdái, abból táplálkozhat, hogy ma a tanácsok tekinthetők a legheterogénebb intézménynek. Ám ha holnap azt mondanák, vegyük meg a megyei lapot, igencsak zavarba kerülnénk, mert nem lenne rá pénzünk. Mi tehát nem agitálunk azért, hogy a megyei lap a tanácsé legyen. Még annyit, elvileg egyetértek a „Kié legyen a Népújság” címmel megjelent állásfoglalással, a lapnak valóban összlakossági igényeket kell kielégítenie, tehát néplapnak kell lennie. Ha ennek az igénynek nem tud megfelelni, akkor egy másik lapot kellene alapítani, akár nekünk is, bár nem hiszek abban, hogy erre igazán szükség lenne. Szerepcsere tanulsággal — Végül egy játékra kérem, cseréljünk szerepet. No, nem a megyei tanácselnöki székre pályázom, csupán azt az ajánlatot szeretném tenni, Murányi Miklós kérdezzen Murányi Miklóstól, Békés megye tanácselnökétől! — Ez meglep, de végül is örülök a játéknak, mert be-' szélhetek olyan dolgokról is, amiről eddig nem, de úgy gondolom, hogy szükséges. Azt kérdezném magamtól, mi is lenne igazából jó megoldás a tanácselnök nélkül maradt megyeszékhely számára? Mindenekelőtt any- nyit, hogy a választói ítéletet — összes kérdőjelével együtt — el kell fogadni. Tükrözi a közhangulatot, és sok tanulsággal is szolgál. Nagyon sajnálatosnak tartom a jelenlegi helyzetet, és azt, hogy képletesen szólva lefejezett csapata van a megyeszékhely tanácsának. Én úgy ítélem meg, hogy a jövő mindenképpen a fiatalabb nemzedéké, s nem tartom feltétlenül szükségesnek, hogy tanácsi gyakorlattal rendelkező ember legyen az elnök. A második, a harmadik és a többi vonalban vannak olyan tehetséges fiatalok, akiknek lehetőséget kell adni, és nem szabad fenntartásokkal lenni velük szemben. Válaszolnék egv kényes kérdésre is, amit úgy érzem, meg kell magyarázni. Nevezetesen, miért javasoltam fizetés- emelést a júniusi városi tanácsülésen dr. Gally Mihály tanácselnöknek, aki akkor jelentette be, hogy JT bun- daügyben nem állt meg az ellene folytatott vizsgálat az ügyészi szakban, bűnvádi eljárás indul és kéri, hogy annak befejezéséig a tanács adja meg számára a korábban már egyszer megszavazott bizalmat. Mi vezetett engem a fizetésemelés ezzel egyidejű bejelentésében? Az, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága egyik év eleji ülésén úgy döntött, ne rekesszék ki a soros béremelésből az érintetteket, amíg be nem bizonyosodik bűnösségük. Ez így is történt, mindenki megkapta, kivéve dr. Gally Mihályt. Nem tartottam volna igazságosnak, hogy egyedül őt rekesszük ki. s mivel én elnöki minőségemben először a júniusi városi tanácsülésen tudtam részt venni, itt jelentettem be. A kérdésre tehát — amit néha tényleg felteszek magamnak —, azt kell válaszolnom, szerencsétlen volt ez a bejelentés. — Köszönjük a beszélgetést. Seleszt Ferenc