Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

Csecsemő csontváza a sír mellett — Szakmailag sohasem tévedtem — Sztálin felgyújtotta a szibériai levéltárakat Ha a dagerrotípia nem hamisítmány, valóban Petőfit találtuk meg 0 1989- augusztus lf)-szombat-----------------------------------------------------IRODALOM-MŰVÉSZET — 'fröRÖSTÁJ kimondani azt, hogy Petőfi Sándor. — Habár a magyar sajtó már július 17. óta cikkez a barguzini szenzációról, a szakemberek a sajtóban alig szólaltak meg. Hacsak a Ma­gyar Nemzetben írt „Szerin­tem, Petőfi” cikket nem szá­moljuk. Miért volt, van így? — Amikor július 12-én el­mentünk, a tv elnöke, Be- reczki Gyula ráírta a meg­állapodás-tervezetre, hogy a Magyar Televíziót nem ér­dekli Petőfi Sándor. — Nem a Morvai-féle rek­lámot tartották méltatlan­nak? Mert az is benne volt ebben a szövegben. — Nem, nem. abban nem volt benne... Nagy baj, hogy a társadalom a Morvai- ügyet összeköti Petőfivel. Mi kivittünk három kecskeméti tévést, mindent filmre vet­tünk. Amikor hazajöttünk, Morvái megajánlotta a Ma­gyar Televíziónak ingyen és bérmentve, reklám nélkül a 12 óra anyagot teljességében, mindenről. A Magyar Tele­víziót pillanatnyilag csak Balajthy-szinten és Fekete Sándor-szinten érdekli a Pe- tőfi-ügy. Senki nem látta a mi 60 oldalas, angol és orosz nyelven írott jegyzőköny­vünket, a mellékelt képanya­got. A Szovjetunióban teljes mértékben elfogadták, a szovjet minisztertanács kü­lönbizottságot hozott létre, Morváit és engem felterjesz­tettek magas kitüntetésre (Küchelbecker miatt elsősor­ban), itthon pedig másodé harmadlagos pletykaszinten, meg érzelmi szinten jelen­nek meg cikkek. Az a szo­morú. hogy olyanok szólnak hozzá. akik az anyagot egyáltalán nem látták. Szak­mailag én még soha nem té­vedtem, emberileg nagyon sokat, de szakmailag még nem. Ha az atilla a Petőfi Irodalmi Múzeumban hite­les. ha a Petőfiről festett tíz kép hiteles, ha a dagerrotí­pia hiteles, róla készült, ak­kor a két személy azonos. Az amerikaiak hoztak egy olyan műszert, amivel a da- gerrotípiát visszatették 2 fokkal függőlegesbe és 17 fokkal vízszintesbe, rátolták a koponyát. A koponya mil­liméterben fedi a dagerrotí- piát. Én semmit sem tudok arról, hogy Petőfi hogyan került Barguzinba, milyen minőségben élt ott; annyit tudok, hogy akit megtalál­tunk, azt Petőfivel azonosí­tottuk és ez biztos. Nem tu­dom Petőfi értékéből, mivol­tából levon-e valamit, hogy életének volt egy epilógusa. Nekem egy ember, aki élni akar, talán emberibb, mint. aki kitárja a mellkasát és értelmetlenül meghal. Én hívő ember vagyok és hiszek a csodákban, hogy a 20. szá­zadban is vannak csodák, mert én se gondoltam, hogy valóban ott van. De a prob­lémát íróasztal mellől, zene­szó mellett egy kokakólával megoldani nem lehet. Én megtaláltam az első francia királyt, megtaláltam Szent Erzsébetet, ez az első eset, hogy harmad- és negyedran­gú figurák kezdenek kétel­kedni abban, amit nem is ismernek. — Morvái 3000 mikro­filmről beszélt, amit még nem tudtak hazahozni. Ott, a helyszínen van-e esély újabb iratok felkutatására? — A barguzini levéltár 1954-ben leégett. Mondják, hogy korábban Sztálin min­den levéltárat meggyújtatott, ami a deportálásokkal kap- csoltas volt, tehát minden A két amerikai antropológus a kibontott sírban jöttek, lejött a kulturális miniszter, jöttek történészek és azonosítottuk Küchelbe- ckert, aki hatvan éves ko­rában halt meg, 1859-ben. Három évvel élte túl barát­ját, Petőfi Sándort, aki Kuz- nyecov postamester házában lakott, Küchelbeckei' a szomszédjában. A Kuznye- cov-ház ma is áll. Július 17-én délután 17 óra 7 perc­kor kezdtük el kiásni a 7-es számú sírt. Aznap már reg­gel óta (és most ne gondolj semmi babonaságra) ott kó­válygott a sír fölött egy ha­talmas sólyom ... Egész nap ott körözött. Először egy na­gyon meredek homlok jött elő, aztán a mély szem, egé­szen széles járomív. Nem bontottam tovább, szóltam az egyik amerikainak, Bruce Latimernek, hogy folytassa. Felszól: a bal 3-as fog kife­lé, ferdén előre áll! Kérde­zem: az alsó négy torlódik? Azt mondja: mind a négy egymáson van . . . — A századfordulón vala­ki elkészítette Petőfi felső fogsorának lehetséges mását, és azon a farkasfog úgy néz ki, hogy ferde, de fölötte is van egy fog. Ez nem azonos a barguzini koponyával. — Nem. mert Petőfinek nem volt farkasfoga! A far­kasfog mindig szimmetrikus, és dupla szemfog csír. Nála nem szimmetrikus volt, Jó­kai leírta, hogy csak a bal szemfoga volt rendellenes. (Sass István is írt erről, és a költő fogorvos barátai is.) Az történt ugyanis, hogy gyermekkorában a bal 3-as felső tejszemfogát kihúzták, a fogsorív záródott. Tehát egy egyszerű, asszimmetri- kus fogtorlódásról van szó. Akkor mentünk lejjebb, a váll-kulcsontszélesség rögzí­tése után kérdeztem Bruce-t-' balos vagy jobbos? Azt mondja balos, tehát balke­zes. Jött a nagyon keskeny tyúkmell. két milliméterrel volt kisebb a kerülete, mint az amerikaiak előzetes ada­ta, melyet Petőfi atillájáról mértek. Utána a viszonylag széles medence. — Tehát Petőfi ringó já­rású volt? — Jde hallgass, van egy képem Petőfiről, Barabás Miklós kőrajza 1848-ból. (Bárki hozzájuthat! — S. E.) Azon egészen széles a me­dencéje. Hogy ringó járása volt-e. az más lapra tarto­zik . . . Később, a legkülön­bözőbb azonosítási adatok felvétele után ott ült az egész társaság a sír fölött és három napig nem mertük A Petöfi-sír feltárásának másnapján barguziniak sokasága meke Petőfitől, aki (szintén állítólag) meghalt. A Petőfi- sír és a zsidó temető közötti részen találtunk egy ládát, 40 centiméterre a föld alatt, abban egy halva született kisgyerek volt eltemetve ... Küchelbecker dekabrista ve­zér mellett megtaláltuk a lányát és két kisgyerekét, akikről pontosan tudják a kinti történészek, mikor haltak meg. Petőfinél volt egy közeli kis láda, - nem tudom, hogy hozzátarto­zott-e? Dr. Kiszely István pro­fesszor beszélgetésünk után 200 évben az egyedüli olyan ember, akire mindenki fel­nézett, akiben mindenki a magyar szabadság szimbó­lumát látta, ez igaz. Ebben a nyomorúságos időben, ami­ben élünk, kevés olyan esz­ménykép és ember van, aki­re egyértelműen felnézhe­tünk”. ... A barguzini sólyom bi­zonyára már elrepült a sír fölül. Dr. Kiszely István professzor, antropológus, Afrikába, Franciaországba és Kínába készül. Jön a szeptember. Sass Ervin „Ellendrukkerként indultam Szibériába, a Bajkál-tóhoz” a temetőben­Petőfi Sándor koponyája Barguzinból Dr. Kiszely István profesz- szor. a világhírű antropoló­gus azzal kezdi beszélgeté­sünket. hogy soha nem volt Petőfi-kutató. és amikor úgy alakult, hogy megy Baragu- zinba. egy százalék esélyt adott arra. hogy ott Petőfit megtalálják. A repülőtéren, induláskor már csak tized­százalékot, és nem felejtette el a felesége szavait sem : „Ha netán megtalálnád Pe­tőfi Sándort, kapard vissza, mert. ha bajt akarsz magad­nak. akkor bajt csinálsz”. — Ügy indultam, mint egy ellenőrükkor. de volt három hetem a 301 -es parcella, egy francia és egy osztrák mun­ka között és vállalkoztam Barguzinra. Petőfi testalka­táról az összes adatot meg­kaptam dr. Straub Imre ku­tatóorvostól. vittem a da- gerrotípiáról készített fotót, feljegyzéseket arról. hogy mit mondtak Petőfiről Jó­kai. Sass István és mások, jelentős emberek az életé­ben. Jöttek az amerikaiak, Bruce Latimer igazságügyi szakértő és Clyde Simpson. a clevelandi antropológus, ott volt Hurajec Alekszej le- ningrádi antropológus és én . . . Ezért a munkáért sen­ki, nem kapott fizetést. Mor­vái mindenkinek mindent fi­zetett, de egy fillért sem adott. Az utunk igencsak ka­landos volt, erről már hal­lottatok eleget. Hamar jött az első megdöbbenés: Bar- guzinban Petőfi Sándorról beszéltek és nem Alexander Petrovicsról! Hogy két ne- vezetéssége van ennek az 5500 lakosú kisvárosnak: két nagy halottja, Küchelbecker, dekabrista vezér és ..Petefi Sándor". Ezt mindenki tud­ta. a mostani nyolcvanévesek nagyapja ismerte őt. Hagyo- mányozódott. hogy nem sze­rette a hegyeket, hogy nem nevetett, hogy kijárt a fo­lyópartra, hogy baráti kap­csolatban volt a dekabrista vezérrel. Erről 15 évvel ez­előtt megjelent egy könyv is. senki nem tudott róla itthon. Egy ötven éve Bar­guzinból Moszkvába elszár­mazott öregember. Vinokur megmutatta á helyet, ahol „Petefi" sírját látta gyerek­korában. amint a zsidóteme­tő kerítésére könyökölve ki­nézett. Rá volt írva a sír­táblájára. hogy „meghalt 1856 májusában". — Elsőnek mégis Küchel- beckcr került elő. Amint hír­lik, a helyiek nagy elisme­réssel fogadták a dekabrista sírjának fellelését. — Ettől kezdve megválto­zott körülöttünk minden. Moszkvából, Leningrádból a békéscsabai érdeklődők­kel találkozott a megyei könyvtárban. Megegyeztünk, hogy az ott elhangzottak is kiegészíthetik az interjú szövegét: így is történt. El­mondta azt is, hogy a szov­jet honvédelmi miniszter különgépen akarja Magyar- - országra hozni és átadni honvédelmi miniszterünk­nek Petőfit, a katonát, az őrnagyot. Elmondta még, hogy utána „nem voltam és nem is leszek Petőfi-kuta­tó.” Nyilván, sok ember megél majd a barguzini ex­pedíció sikeréből, „hál’is­tennek, legalább foglalkoz­nak vele”. A temetések évé­ben (gondolja a társadalom) nem szerencsés, hogy meg­találták Petőfi Sándort, „de hogy Petőfi volt az utóbbi szibériai helyi levéltárat el- égettetett. Novoszibirszkben az egykori kormányzósági székhelyen .kellene utána­nézni az okmányoknak. Ami­ről Morvái beszél, azok nem Petőfiről szólnak, azok zöm­mel az 1848—1849-es idők­ből az orosz csapatok, az orosz cár, és a magyarok kapcsolatáról, Bem levelezé­séről, magyar foglyokkal kapcsolatos írásokról szól­nak, mert voltak magyar foglyok! — Azt mondják, Petőfit epilógusa a barguzini posta­mester lányához köti. Elő­kerültek-e közelebbi adatok? — Nem, semmi különös. Annyi, hogy a Kuznvecov- házban élt, a postamester­nek volt egy lánya, Tatjana, és állítólag volt egy gyér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom