Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-15 / 191. szám

1989. augusztus 15„ kedd NÉPÚJSÁG Romániában nincsenek üres polcok Newsweek-interjú Ceausescuval Az NDK állampolgárainak áttelepiilése a két német állam ügye Horn Gyula és Jürgen SudltoH megbeszélése Hétfőn délelőtt a Külügy­minisztériumban Horn Gyu­la külügyminiszter és Ko­vács László államtitkár az NSZK kormányának kezde­ményezésére megbeszélést folytatott Jürgen Sudhoff külügyi államtitkárral és Alexander Armot-tal, az NSZK budapesti nagyköve­tével. A találkozón beha­tóan megvitatták az NSZK budapesti nagykövetségén tartózkodó NDK-állampolgá- rok ügyét, a probléma hu­manitárius szempontoknak megfelelő megoldásának te­hetőségeit. Magyar részről hangsú­lyozták : a kérdés megoldá­sa semmilyen módon nem kapcsolható össze azzal a körülménnyel, hogy Magyar- ország részese az ENSZ me­nekültügyi konvekciójának. A szóban forgó egyezmény előírásai e konkrét esetre nem vonatkoztathatók, ugyanis az NDK állampolgá­rainak az NSZK-ba történő áttelepülése a két német ál­lam ügye, abban Magyaror­Czeslaw Kiszczak, akit alig több mint egy hete bízott meg a köztársasági elnök, Wojciech Ja­ruzelski az új kormány megala­kításával, hétfőn úgy nyilatko­zott, hogy kérni fogja az állam­főt: Roman Malinowskit, ■ az Egyesült Parasztpárt elnökét bizza meg a kormányfői poszt­tal, az új kabinet összeállításá­val. Czeslaw Kiszczak szerint Lech Walesa augusztus 7-ei javasla­tát egy parasztpárti—demokrata -Szolidaritás-kormány megala­szág közvetlenül nem érin­tett. Ezt az álláspontot az NSZK fél tudomásul vette. A magyar és az NSZK-kül- ügyi vezetők egyetértettek abban, hogy a megoldás ér­dekében folytatni kell a megbeszélések^ az NDK il­letékeseivel is. * * * Horn Gyula külügyminisz­ter hétfőn a kora délutáni órákban a Külügyminiszté­riumba kérette Gerd Vehrest, az NDK budapesti nagykövetét. A magyar dip­lomácia vezetője ismertette a nagykövettel a Magyar Népköztársaság kormányá­nak álláspontját az NSZK budapesti nagykövetségén tartózkodó 181 NDK-beli ál­lampolgár helyzetének ren­dezéséről. Horn Gyula ezen a találkozón is megerősítet­te, hogy az NDK-állampol- gárok NSZK-ba történő át­települése a két német ál­lamra tartozik, Magyarország azonban érdekelt az ügy mi- előhbi lezárásában. kítására úgy is lehet értelmezni, hogy a Szolidaritás elnöke — megváltoztatva korábbi negativ véleményét a LEMP két szövet­ségeséről — hajlandó azokkal mégis együttműködni. A volt belügyminiszter Javas­latát tehát végső kísérletnek le­het tekinteni arra, hogy — most parasztpárti kormányfő vezeté­sével — megmentsék a nagykoa- liciós kormány gondolatát és biztosítsák a LEMP részvételét az új kormányban. Nicolae Ceausescu rózsás képet festett országa helyze­téről, s egyben aggodalmá­nak adott hangot a magyar és a lengyel reformok miatt a Newsweek amerikai hír­magazin legújabb számában megjelent interjújában. A román pártfőtitkár és ál­lamelnök teljesen alaptalan­nak minősítette az emberi jogok megsértéséről, a faiu- rombólásról és a gazdasági nehézségekről külföldön köz­zétett beszámolókat, amelye­ket vagy újságírói hiszékeny­ségnek vagy tudatos hamisí­tásnak, Románia befeketíté- sére irányuló kampánynak tulajdonított. Az interjú át­szerkesztett változatát az Agerpres román hírügynök­ség hétfőn tette közzé, a fel­tett kérdéseket csak rövid összefoglalásban közölve. Ceausescu szavai szerint Romániában élénk figyelem­mel kísérik mindazt, ami más országokban történik. „Mi persze nem avatkozunk he más országok belügyeibe, ugyanakkor azonban aggó­dunk egyes országok intéz­kedései miatt, amelynek nem mást jelentenek, mint a szo­cializmus elveiről való le­mondást, visszafordulást, vagy ahogy egy francia lap fogalmazott, visszatérést a kapitalizmushoz” — jelentet­te ki. Ez az út — tette hoz­zá — csak súlyosbíthatja ezen országok gazdasági-tár­sadalmi helyzetét, ami két­ségtelenül befolyásolja a gazdasági-politikai stabili­tást és a nemzetközi kap­csoltatokat. Az AFP francia hírügy­nökség ismertetése szerint a román államfő kijelentette, hogy „katasztrófa lenne azoknak az intézkedéseknek az alkalmazása, amelyeket Magyarországon és Lengyel- országban egyesek, köztük magas beosztású személyisé­gek akarnak”. Ceausescu kijelentette, hogy Romániában nincsenek üres polcok az üzletekben, sőt, jelentős árukészletek vannak, mindent meg lehet vásárolni, számos olyan cik­ket is, amelyeket az Egye­sült Államokban árusítanak. Ceausescu az úgynevezett településrendezési program­ról szólva leszögezte, hogy a „rombolás szó nem léte­zik Romániában, s ha jobb lakások építése rombolást fejez ki, akkor definiálnunk kelil az építés és korszerűsí­tés szavakat és meg kell magyaráznunk a rombolás jelentését”. A romániai személyi kul­tusszal kapcsolatban Ceau­sescu kijelentette, hogy már magáról a fogalomról is le­hetne vitatkozni, de — mint mondotta — arra most nincs idő. Ami mégis el­mondható — folytatta —, az az, hogy személyiségek, egyik vagy másik párt ro- konszenvet vagy támogatást élvezhet, ha tevékenységük­ben azonosulnak a dolgozó nép, saját népük ügyével. Miért ért a nép egyet a Ro­mán Kommunista Párt és ezáltal főtitkára politikájá­val? Mert felszámolta az el­maradottságot és felemelte az országot jelenlegi színvo­nalára — válaszolta meg az RKP főtitkára saját kérdé­séit. — Ha ez a személyi kul­tusz, akkor minden elmara­dott országnak olyan pártot és személyiségeket kívánok, amelyek és akik képesek biztosítani népük életszínvo­nalának emelését — szögez­te le Nicolae Ceausescu. Malinowski miniszterelnök? A 1’UnÍtá io: Nagyot és Dubceket a nép húzta maga után 2. Iz ivates reformereket meghaladták a radikálisok Magyarországon a nép bátor ellenállást szervezett meg a szovjet megszállókkal és Kádár bábrezsimjével szemben. A munkástanácsok, amelyek a forradalom idején átvették a gyárak ellenőrzését, a tervezett ellenállás központjaivá vál­tak, és általános sztrájkot hirdettek az egész országban, konkrét követelésekkel: Nagy Imre visszatérése a hatalom­ba, szabad választások egy szocialista, de politikai pluraliz­muson nyugvó rendszer keretében. Magyarország semleges­sége, a szovjet csapatok kivonása, amnesztia mindazok szá­mára, akik részt vettek a forradalomban. A munkástanácsok egyre inkább alternatív politikai hatalommá fejlődtek a Nagy-budapesti Központi Munkástanács vezetésével, amely tárgyalásokat folytatott mind a Kádár-kormánnyal, mind a szovjet katonai hatóságokkal. Kádár fontolóra vette azt a lehetőséget, hogy „a termelők tanácsaiként” elismerésben részesülnek a munkástanácsok, hogy kiegészítsék a hagyo­mányos parlamentet, de 1956 decemberétől az elnyomás po­litikáját választotta, törvényen kívül helyezte a munkásta­nácsokat, elfogatta vezetőiket, s kijelentette, hogy egy népi demokráciában nincs hely a kommunista párttól független munkástanácsok számára. A terror és az elnyomás három éve következett: dolgozók ezreit tartóztatták le, százakat végeztek ki. 1958-bam Nagy Imrét visszahozták romániai fogságából Budapestre, ahol teljes titokban pert folytattak ellene és halálra ítélték. Nagy mindvégig ragaszkodott meg­győződéséhez, büszkén hangoztatta a bíróságon, hogy bizo­nyos benne: egy napon a nemzetközi munkásmozgalom fog­ja rehabiíliitálim. A többi vádlott is megerősítette hűségét a forradalom és a kommunista ügy iránt. A legkeményebben Szilágyi József lépett fel, aki a perben leszögezte, hogy Ká­dár áruló, mert „vérbe fojtotta népének forradalmát”, a Szovjetunió pedig „olyan hatalom, amely a marxizmus ál­cája alatt a rabszolgaság és a gyarmatosítás világát terem­tette meg”. E kijelentések után Szilágyi ellen elkülönített eljárás folyt, és őt külön végezték ki; az utolsó pillanatig szilárdan kitartott meggyőződése mellett, miszerint „véron­tás és az emberiség álmainak elfojtása nélkül is lehetséges kommunistának lenni”. Az 1956-os magyar reformista kommunisták állásfoglalá­sai és értékei nyilvánvalóan előfutárai voltak Alexander Dubcek „emberi arculatú szocializmusának”, amely Cseh­szlovákiában kezdett kifejlődni 12 esztendővel később. A prágai tavasz kezdete az volt, hogy 1968 januárjában Dubce­ket választották Csehszlovákia Kommunista Pártjának első titkárává, és az események sora az év tavaszán és nyarán, úgy tűnt, politikai és -gazdasági reformisták, meg más kom­munista értelmiségiek programjain, javaslatain alapult. A prágai tavasz egyáltalán nem volt felkelés, az alapszintről kiinduló forradalom, inkább felülről indított reformmozga­lomnak látszott, a párt vezetősége által tett tudatos kísér­letnek a totalitárius hatalmi struktúra leépítésére. Szeretném hangsúlyozni, hogy a prágai tavasz fenti értel­mezése ugyanolyan illuzórikus, mint az az elmélet, amely szerint a magyar felkelés egy összeesküvés következménye volt. Az 1968-as események gyökere egy társadalmi, gazdasá­gi, politikai és szellemi válságban rejlett, amely válság már a hatvanas évek elejétől kirajzolódott, és amelynek folya­mán a hatalmi struktúrában feltűnő repedések mutatkozták meg, miközben megindult a politikai pluralizmust szorgal­mazó erők térhódítása. Alékszander Dubcek eredetileg tel­jesen óhitű kommunista volt, múltjában nyomát sem lehe­tett felfedezni elhajlásoknak, radikalizmusnak. Valójában kompromisszumos jelöltként választották meg, a párt veze­tőségén belüli megegyezés eredményeként, és bármiféle nyílt reformprogram nélkül jutott hatalomra. Nagyjából úgy, ahogyan 12 évvel korábban Nagy Imrével történt, Dub­ceket a népi mozgalom kényszerítette radikálisabb állásfog­lalásra. Sem Nagy, sem Dubcek nem állt az események elén, szinte akaratuk ellenére formálták őket az események nem­zeti és népvezetőkké. Dubceket, a mérsékelt és óvatos reformert meghaladta a demokratizálás radikális mozgalma, melyet nem ő hozott mozgásba, és amelyet egyre kevésbé volt képes ellenőrizni. A dolgok haladásának meggyorsulása meglepetésként érte. Nem számított a szovjet invázióra 1968. augusztus 21-én. Amikor tájékoztatták a történtekről, állítólag ezt mondta: „Hogyan tehették meg ezt velem? Hiszen egész életemet a Szovjetunióval való együttműködésnek szenteltem.” Miután elfogták és a Szovjetunióba vitték, Dubcek — ellentétben Nagy Imre 12 évvel korábbi viselkedésével — hajlandó volt a kényszerítő körülmények közepette tárgyalni, és vissza is tért Prágába, hogy irányítsa az új rendszert, remélve — hiá­ba —, hogy a szovjetek tiszteletben fogják tartani a moszk­vai megállapodást. Ezzel lényegében megfosztotta a vezetéstől a hatalmas munkásmozgalmat, amely támogatta a reformirányzatot, 9 amely a nyár folyamán egyre láthatóbbá vált, majd a szov­jet invázió után a nemzeti ellenállás mozgalmává alakult át. Az ellenállás központjai a gyárakban voltak. A munkásta­nácsok létesítése, amely augusztus előtt meglehetősen von­tatottan haladt, hirtelen felgyorsult, az év végén már 200- 300 ilyen munkástanács működött. 1969 januárjában Plzen- ben gyűltek össze értekezletre a munkástanácsok spontán módon megteremtett, immár szilárd hálózatának küldöttei, hogy megvitassák az országos szintű koordinációs szerv meg­alakítására irányuló javaslatokat. 1968 nyarán Cemik, a reformista közgazdász kifejtette el­gondolását, miszerint a munkástanácsok egy napon közép­ponti elemévé válhatnak az új, az önigazgatási rendszernek, mind politikai, mind gazdasági téren, és a termelők szerve­zetei képviseletet kaphatnának a parlament egy külön házá­ban. Ám 1969-ben pontosan úgy, ahogyan Magyarországon történt 12 évvel korábban, a csehszlovákiai munkástanácsok létezése önmagában kihívásnak látszott a kommunista párt gazdasági és politikai monopóliumával szemben. Március­ban Svoboda elnök megalapozta a munkástanácsok elleni el­nyomó intézkedések fokozását, amikor így nyilatkozott: „A munkástanácsok szövetségeinek működését nem lehet enge­délyezni, mert ezek új politikai hatalmat alkotnának.” Azzal vádolták a munkástanácsokat, hogy „szocialistaellenes nyo­másgyakorló csoportok”, majd gyakorlatilag feloszlatták eze­ket a testületeket, aktivistáikat kizárták a pártból, sok eset­ben munkahelyükről is elbocsátották. (Folytatjuk) Bill Lomax VÉDETT TERÜLETEK A Kínai NK-ban 164 a ter­mészeti rezervátumok száma, melyek a száraz északi vidé­kektől a déli szubtrópusi tá­jakig mindenütt megtalálha­tók. A védett zónák összterü­lete 22 millió hektárnyit tesz ki, azaz az ország területé­nek 2,3 százalékát. INTELLIGENCIA­HÁNYADOS Lucinda Cash-Gibson négy és fél éves londoni kislány a rendkívüli intelligenciájú egyének brit egyletének leg­fiatalabb tagja lett A kis­lány intelligenciahányadosa nagyon magas, tesztelése so­rán 161 pontot szerzett, a tagsági felvétel feltétele 132 pont, s ennek megszerzése még a felnőtteket is próbára teszi. A gyermek már az idén iskolába megy. 42 000 KILOMÉTER KERÉKPÁRRAL Antonio Gomez Caballero 40 éves spanyol férfi kerék­páron utazta be Amerikát. Három és fél éves „túráján” összesen 42 ezer kilométert tett meg. Caballero arra is büszke, hogy ő az első em­ber, aki szintén kétkerekű járművével átutazott egy dé­li-sarki jéghegyen. 42 ezer kilométeres utazását 1986. január 24-én kezdte. Vene­zuelából a Tűzföldre kariká- zott, elérve a legdélibb tele­pülést, Ushuaiát. Azután a csendes-óceáni partokon, Kö- zép-Amerikában, az USA több vidékén láthatták a ke­rékpárost. Mindez idő alatt • Caballero főként friss vagy szárított gyümölcsöt, zöldsé­get és mézet evett, saját be­vallása szerint semmiféle be­tegségben nem szenvedett. KEGYETLENSÉG Hamisítatlan uborkasze­zonbeli hír a következő — a furcsa csak az, hogy igaz. Egy észak-angliai bíróság 200 font bírsággal sújtotta azt a fiatalembert, aki meg­harapott egy kutyát. A 25 éves Shaun Desborough út­ban hazafelé szomszédja kutyáját addig bosszantotta, amíg az megharapta. A fia­talembert elöntötte a düh és visszaharapta az ebet. A bí­róság, amely kegyetlenség vétkében marasztalta el, mellékbüntetésként három évre eltiltotta a kutyatar­tástól, és 220 font perkölt­ség megfizetésére kötelezte. Az ügyet egyébként az állat­védő társaság vitte bíróság elé. FÖLDRENGÉS­ELŐREJELZÉS Közvetlen kapcsolat áll fenn a földkéreg mélyében lezajló folyamatok és a lég­körben kialakuló elektromos terek között — mondotta Fa­teh Hakimov, a dusanbéi egyetem professzora. Biztos előjelei a földrengésnek a villámlások az olyan térsé­gekben, ahol gyakori a szeiz­mikus mozgás — állítja a szovjet kutató. KÜLÖNSOROZAT A hollandiai kövér em­berek társasága szerződést kötött egy svéd autógyárral, mely kimondottan 130 ki­logramm fölötti súlyúak ré­szére gyárt gépkocsikat. A megrendelés elég jelentős té­telre vonatkozik, ugyanis Hollandiában a 40 ezret is meghaladja azon személyek száma, akik nagy súlyuk mi­att nem tudnak beülni a kö­zönséges autókba. A Bélmegyeren 1989. augusztus 12-én megrendezett Bélmegyer-napon AZ ALÁBBI TOMBOLATÄRGYAK értékkel megjelölve KERÜLTEK KISORSOLÁSRA a felsorolt sorsjegyek alapján: Tombolatárgy Értéke Ft sorsjegyszám 1. Volkswagen Golf Fauve 670 000,— 1118 2. ITT színes televízió 47 500,— 2748 3. Videomagnó 44 000,— 1188 4. Videomagnó 43 600,— 2915 5. Növendék marha 40 000,— 2265 6. Fagyasztóláda, 260 lit. 30 000,— 0819 7. ETZ 125 cm3 motorkerékpár 24 500,— 0414 8. Energomat komfort (automata mosógép) 20 280,— 5149 9. Philips dec 14 300,— 5879 10. Rádió-magnó 13 400,— 5288 11. Varrógép 8 220,— 4271 12. BMX-kerékpár 7 930,— 3739 13. Kempingkerékpár 7 460,— 1697 14. Philips sütő 6 150,— 0486 15. Eurêka mosógép, félautomata 6 110,— 3541 16. Sátor 4 530,— 5750 17. Sátor 4 530,— 1719 18. Elektr. masszírozó 3 250,— 2080 19. Szovjet férfikerékpár 2 940,— ' 3650 20. Állólámpa 2 853,— 0286 21. Lakásfelszer. csomag 3 000,— 4355 22. Tapétázóasztalt, kinyitható 3 000,— 4310 23. Bélelt farmerdzseki 3 000,— 2964 24. Férfi ajándékcsomag 3 000,— 2501 25. Gyermekruha ajándékcsomag 3 000,— 3580 26. Puff, 2 db 3 000,— 1300 27. Női ajándékcsomag, hátizs. 3 000,— 0611 28. Vegyes ajándék hátizsákban 3 000,— 3659 29. Játékcsomag hátizsákban 3 000,— 4604 30. Női ruha 3 000,— 5977 31. Gyermekruha 3 000,— 1695 32. Birka, 1 db 2 500,— 2791 33. Polc 2 500,— 5153 34. Népi blúz 2 500,— 2075 35. Kristályváza, habszifon, kosár 2 400,— 0917 36. Kazetta, 8 db 2 400,— 1288 37. Gyermekjátékcsomag 2 000,— 0387 38. Női ruha 1 500,— 3017 39. 15 üveg bor 1 500,— 3105 40. 2 liter konyak, 1 liter pálinka 1 200,— 5823 41. színházi látcső 1 000,— 3128 42. Tál és váza 1 000,— 1256 43. 3 db díszpárr^ 1 000,— 5583 44. Pohárgarnítúra 800,— 0422 45. Mérleg 380,— 3050

Next

/
Oldalképek
Tartalom