Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-14 / 190. szám
1989. augusztus 14., hétfő o i:i^UKT‘ld Véget ért a nyári vásár Általános tapasztalat, hogy a most véget ért szezon végi nyári vásárnak lényegesen kisebb volt a vonzereje, mint a korábbi kiárusításoknak. Ebben közrejátszott az is, hogy a ruházati kereskedelmi vállalatok jó része a túlságosan felhalmozódott raktárkészletektől már az elmúlt hónapokban igyekezett különféle kedvezményes akciók során megszabadulni. A vásárlók érdeklődése meglehetősen lanyha volt, a ruhák, cipők árát még az árengedmény ellenére is magasnak találták. Azok a vállalatok, amelyek nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint a tavalyi vásár idején, a bevételt csupán az azóta megnövekedett áraknak köszönhetik. A Centrum Áruházakban eredeti áron 800 millió forint értékű kedvezményes holmit kínáltak, értékben 8 százalékkal többet, mint tavaly. A viszonylag olcsó termékeknek mintegy kétharmada kelt el; elsősorban a méteráruk, lakástextíliák, fehérneműk és divatáruk voltak keresettek. Budapesten nagyobb volt az érdeklődés a Centrum Áruházakban kínált kedvezményes cikkek iránt, vidéken viszont jóval kevesebben keresték fel az áruházakat. Több Centrum Áruházban „amíg a készlet tart” akcióval továbbra is olcsóbban adják a megmaradt kedvezményesen kínált holmikat, néhány helyütt pedig véglegesen leárazzák őket. A Szivárvány üzleteiben a tavalyival azonos értékű, mintegy 12 millió forintnyi engedményes árut kínáltak, átlagosan 40-50 százalékkal olcsóbban. Űgv tapasztalták, hogy főként a nyári pólók, cipők és vászonnadrágok fogytak, a női ruhák és a kötöttáruk viszont kevésbé. A Skála Áruházak az idén saját hatáskörben dönthették el, mit, mikor és milyen engedménnyel árusítanak olcsóbban. Így az egyes Skálaáruházakban a legkülönfélébb cikkeket lehet még a továbbiakban is kedvezményesen megvásárolni, a tanszerektől a ruhaneműkig. A Ruházati Bolt Vállalat üzleteiben a vásári készlet mintegy kétharmadát, 30 millió forint értékű engedményes ruhaneműt adtak el a két hét alatt. Mivel úgy látják, hogy még tart az érdeklődés, egy héttel meghosz- szabbítják a vásárt. Szanazugi agresszorok Miközben társadalmi méretekben küzdünk a diktatúra ellen, mindennapjaink kis diktátorai zavartalanul élik világukat. Szemtanúi lehetünk e meleg napokban annak, hogy néhány kiváltságos kedvtelése miként keseríti meg százak pihenését. Csupán Szanazugba kell ellátogatnunk egy kánikulai hétvégén. Az „agresszorok” a motorcsónakosok — most ismét róluk van szó — haláltmegvetö bátorsággal szlalomoznak a vízben fürdözö, úszó, evezgetö tömegben. Végül is nem az ő életükről van szó! Természetesen csak ez a pár száz méteres pálya élvezetes számukra, mely az összefolyásnál a „gyalogosok”, az egyszerű állampolgárok fürdőhelye. Hiszen csupán itt van közönség, itt vannak tanúi „bravúros” fordulóiknak, amit kíméletlen gyorshajtással, fejek, boruló gumimatracok és kajakok között lavírozva hajtanak végre. Az alkalmi diktátorokat kevéssé érdekli a testi épségéért aggódó tömeg, eszükbe sincs csendesebb vizekre hajtani. Felelőtlenül, sőt gátlástalanul élvezik félelmet keltő produkciójukat, ami ellen az épp ott tartózkodó rendőrök sem tehetnek semmit. A Szanazug „státusza” ugyanis még mindig tisztázatlan. Nem tilos fürdeni a Körösök e kedvelt szakaszán, de nem is engedélyezett! S nem tilos motorcsónakázni, de nem is engedélyezett! Vajon a rendezett és biztonságos feltételek megteremtésére hivatott — s ezért fizetett! — szervezetek miért nem határoznak e kérdésben? Határozatok százai nehezítik életünket, de az az egy. ami a nyugodt kikapcsolódást segítené, nem akar megszületni. Szép helyekben nem bővelkedő természetvédelmi mintamegyénk meddig tűri a motorcsónakok durva környezetszennyezését? Tavaly a Dunán szörnyű tragédia történt: motorcsónak gázolt halálra egy úszót. Döntést hozók! Illetve „döntést halogatók”! Ugye nem hasonló tragédiára* várunk?! —szatmári— A Bene-hagyatékból... Városi képtár Gyulán Egy hangulatos sarok a városi képtárban Újabb 'kulturális létesítménnyel gazdagodott Gyula. Az elmúlt hét végén felavatták és átadták a művészetkedvelőknek dr. Bene Lajos és felesége hagyatékát a főorvos úr családi házában kialakítva, amely mostantól városi képtár. Az avatóünnepségen dr. Szigeti Zoltán tanácselnökhelyettes így kezdte a méltatást. „Minap hivatalos iratok között lapozgatva kezembe akadt egy ajándékozási szerződéstervezet 1983. augusztus 10-i dátummal, amelyikben ez olvasható: dr. Bene Lajos nyugalmazott körzeti főorvos és neje, dr. Bene Lajosné — Gyémmánt Erzsébet —, mindketten Gyula, Károlyi M. út 13. sz. alatti lakosok, ajándékozók, önként, saját elhatározásunkból közös tulajdonunkat képező ingatlanunkat az ösz- szes természetes és törvényes tartozékaival együtt szavatoltan per- és tehermentesen Gyula Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának ajándékozzuk a mellékelt jegyzéken felsorolt százhúsz darab festménnyel — ebből hét grafika. Valamennyi országosan ismert, sőt világhírű művész munkája. Az adományozó célja az ajándékozók megmásíthatatlan szándéka szerint egy országos hírű „Szépművészeti Múzeum” alapítása, hogy ezzel szülővárosa Gyula országos hírét tovább öregbítse. Ez a gyulai szépművészeti múzeum nemcsak szülővárosomnak, a művészetet szerető lakosoknak szerez örömet, de az ide látogató idegeneknek is fejleszti szépérzéküket, kulturális felemelkedésüket. És talán másokat is arra ösztönöz, hogy neves művészek képeinek adományozásával az adományozó nevét is megörökítse a kép alá helyezett névtáblával.” Tanácsunk kötelezettséget vállalt az adományozó végakaratának megfelelően a városi képtár kialakítására, működtetésére. Sok vita volt azon, hogy már most átadjuk a közönségnek a képtárat, vagy két-három év múlva több szakaszban kialakítva létrehozni a város szépművészeti otthonát. Végül is az győzött, hogy most, hisz kár lett volna csak néhány évre is elzárni Kohán György, József Dezső, Bíró György, Szilágyi István, Rippl-Rónai József, Rudnay, Fényes Adolf, Mednyánszky, Aba-Novák, Lotz Károly, Edvi Illés Aladár eddig kevesek által látott csodálatos képeit. Nem kis büszkeséggel hangsúlyozta beszédének végén: „Egy városi képtár alapjait raktuk most le és Gyula város polgárai nevében tisztelettel hadd köszönjem meg az adományt a jelenlevő Erzsikének. Ha itt lenne köztünk Lajos bácsi, most biztosan velünk együtt örülne, hogy elképzelése valóra vált. Köszönjük mindazoknak a segítségét, akik munkájukkal hozzájárultak e szép és nemes cél megvalósításához: Székelyhídi Attilának, Lakatos J. Péternek és a művész- telep többi tagjának, a városi tanács munkatársainak és a Békéscsabai Városi Tanács építőipari üzeme dolgozóinak.'' A megnyitó után Székelyhídi Attila irányításával tárlatlátogatáson vett részt a közönség. Kép, szöveg: B. O. relmes dalt. Szóval teljes a (hang) zűrzavar .. . Pihenésképpen a művelődési ház parkjában ülök le, árnyat adó fák alá. A tekepályán férfiak próbálják erejüket. Nagy a tét. Egy bús birka béget, várja sorsának beteljesülését. A legtöbbet dobó férfi vezetheti haza ugyanis ... Apropó. Sorsolás. Ismerőseim, akikkel a helyszínen találkoztam, azt sérelmezik, hogy már délelőtt 11-kor nem kaptak sorsjegyet. Hiába — mondják —, egyeseknek, úgy látszik még ma is sok pénzük van, ha a 300 forintos sorsjegyhez már nem lehet hozzájutni. A tömegben feltűnnek a jól ismert „volános arcok”. Szovjet vendégeket hoztak Bélmegyerre. — Honnan, merről érkeztek? Ivan Sztepanovics lzotkin, a csoport vezetője: — Petrozavodszkból jöttünk, ahol egy közlekedési vállalat dolgozói vagyunk. A Körös Volán vendégeként — csereüdülésen veszünk részt, nyolc napig leszünk a megyében ... — Vettek valamit itt a Bélmegyer-nap vásárában? Fiatalasszony válaszol: — Egy szép, modern ruhát magamnak, egyébként jobbára csak nézegettünk. Nálunk is van hasonló vásár, ha nem is ennyire gazdag a kínálat... Tombol a nap, de ez az embereket, úgy látom, kevésbé érdekli. Állnak sorban a kolbászért, a sörért; esznek, isznak, mintha hetek óta erre a napra koplaltak volna... AJhogy telik az idő és közeledik a sorsolás, nem fogy, inkább nő a tömeg. Alig van hely a színpad előtt. A műsor vezetője előbbre hozza a sorsolást, 19 helyett 18.30-ra. Eltelik a 18.30, a 19, a 19.20 is. Az emberek fütyülnek. A rendezőkhöz fordulok, mi a probléma? Csinos, fiatal hölgy válaszol: — Nincs ok a türelmetlenségre, csak 20 percet késünk. A közjegyzőnek, meg a hivatalos embereknek át kell számolniuk a jegyeket, hogy mind bekerüljön a kerékbe... — De hiszen már 11 órakor nem lehetett sorsjegyet A vásár nem is lenne vásár „forgó” nélkül kapni, lett volna idejük átszámolni ... — A jogász nem ért rá hamarabb jönni. 17 órakor érkezett. Hát igen. Vannak még hibák a szervezésben . . . Aztán 19.30-kor feltűnik a sorsolási bizottság. A jogász, a pénzügyőrök, a tanácselnök ... Végre. A műsor vehetője bejelenti, hogy elsőként a fődíjat, a VW Golfot sorsolják. Morajlik a tömeg. Aki szerencsés volt és kapott — szorongatja sorsjegyét és abban bízik, hogy ő lesz Fortuna kegyeltje ... Dollyt kérik fel, hogy válassza ki az elsőt, a főnyereményre jogosító sorsjegyet... És kihúzza. Az 1118- as számút. Mint a motolla, úgy forognak a fejek. Vajon ki a nyertes, itt van-e? Fiatal, bajuszos férfi győzelmesen felemelt sorsjegyével fut a színpadra ... Megvan a boldog nyertes .. . Amikor lejön a színpadról, megszólítom, látszik az arcán, azt sem tudja, fiú-e vagy lány... Ez persze túlzás, hiszen fiú ő a javából ... Szóval Domonkos Sándornak hívják, békési és rendőr főhadnagy. Nős, két kislánya van. Három jegyet vett és ebből az egyik a kocsinyerő . . . — Van-e már autója? — Igen. egv kis Polski. — Tudja-e, hogy mennyit ér a Golf? — Úgy tudom, (170 ezret... — Megtartja? — Még nem tudom . . . Ahogy elhagyom Bélmegyert 20 óra 20-kor, ugyanolyan kilométer hosszan állnak a kocsik, mint amikor megérkeztem .. . Azt hiszem, nagyon sokan maradnak a népszerű Dolly Roll-kon- certen . . . Két szolgálatban lévő rendőrt kérdezek meg búcsúzóul: volt-e valami „rendellenesség” a nap folyamán ? — Még egy részeggel sem volt gondunk — mondja a szolgálatvezető ... — Igazán kulturáltan szórakoztak az emberek .. . Béla Vali A színpadon: Kovács Kati Bélmegyer-nap, 1989 Kerékpárral a Dolly Rollra — Ember ember hátán — Petrozavodszki. vendégek — 8 sorsjegy hamar elfogyott — Bús birka a sorsára vár — Hyer az 1118-as! Bélmegyertől három kilométerre hat kerékpáros fiatal pedáloz, nem túl nagy intenzitással. Fáradtak vagy nem kell, hogy siessenek? — Tán valami balhét csináltunk? — fékezi le biciklijét az ifjú ember, amikor megállítom őket. — Nincs balhé — nyugtatom meg a „szóvivőt”, Mezősi Andrást. — Kíváncsi vagyok, honnan jönnek? — Békéscsabáról — felelik, szinte mind a hatan egyszerre. — Gondolom Bélmegyerre tartanak, mikor indultak? — Tizenegy óra körül... — És már itt vanndk — nézek az órámra 14 óra 10- kor. — Már? Már fürödtünk is egvet Dánfokon. — Mi viszi magukat Bélmegyerre? — A bicikli — feleli Mezősi nem túl eredeti kérdésemre viccesen. Aztán komolyra váltanak. — Dolly Roll a vonzó. Ott maradunk a koncertjükön és utána indulunk vissza... A községjelző tábla előtt kilométer hosszúságú a kocsisor. Ha lenne türelmem megszámolni — gondolom —■ több ezer lenne az eredmény. Fullasztó a meleg. Ráadásul ember ember hátán. Ha itt adott valaki randevút, kétlem, hogy napestig egymásra találnak. A sátrak kínálata egy-két kivétellel a szokásos. Műanyag bóvli az uralkodó. Eszembe jut egy műanyagkisiparos mondása: — Amíg gyerekek szaladgálnak a földön, én nem halok éhen ... Igaza van. A műanyag kardok, autók, csákók, katonák (kis)gazdára találnak. Ez van, ez a módi, ez a kínálat. Biztos lenne vevő ólomkatonákra is, de azt hol lehet kapni? „Menő” a vattacukor, a sült kolbász és a sör minden mennyiségben, az italoknak idçje sincs „meghűlni” a fagyasztóládákban. Az iskola udvarán felállított színpadon éppen Csongrádi Kata énekel — mérsékelt sikerrel... Nem zavartatják magukat a magnószalagárusok. Az egyik helyen teljes hangerővel megy a Csipkés kombiné ..., míg a másikon a Korda énekel érzelmes, sze
