Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

NÉPÚJSÁG 1989. július 1., szombat Réthy Pál nevét vette fel a békéscsabai kórház Tegnap délután, Békés­csabán, a kórházban Sem- melweis-megemlékezéssel egybekötött névadó ünnep­séget tartottak. Elsőként dr. Juhász László, az egészség- ügyi intézmény igazgató fő­orvosa köszöntötte a megje­lenteket, köztük a Réthy • család tagjait, majd dr. Son­koly Kálmán, a kórház nyugdíjas igazgatója tartott ünnepi megemlékezést. Pár­huzamot vont a két neves kortárs, Semmelweis és Rét­hy között; a múlt század második felében mindketten a hazai egészségügy meg­reformálásán munkálkodtak. Dr. Réthy Pál — aki szarva­si kereskedőcsalád gyermeke volt —, fővárosi egyetemi katedrát hagyott ott azért, hogy szűkebb hazájában, Békésben, megszervezze a kor színvonalán álló egész­ségügyi ellátást. Az adomá­nyokból létrehozott kórház 70 ággyal 1864-ben épült fel, majd folyamatosan bővítet­ték. Békéscsaba első városi főorvosa sokat tett a járvá­nyok leküzdéséért és har­colt a csecsemőhalandóság csökkentéséért is. Mint vi­lághírű kortársa, Semmel­weis, ő is eljutott a megelő­zés fontosságának felisme­réséig. A 125 éves kórház ezután ünnepélyesen felvette ala­pítója nevét. Sor került az intézmény előtti emléktábla — Mladonyiczky Béla alko­tása — leleplezésére is. Az ünnepség jó alkalom volt arra, hogy a legjobban dol­gozóknak kitüntetéseket, törzsgárdajutalmakat adja­nak át. G .K. 67. nemzetközi szövetkezeti nap „Egység a különbözőségben” Tótkomlóson tartották tegnap a nemzetközi szövet­kezeti nap megyei ünnepsé­gét. A művelődési házban Paulik János, a Mészöv el­nöke köszöntötte a rendez­vény résztvevőit, majd Győrfi Károly, a Teszöv tit­kára beszélt az immár 67. nemzetközi szövetkezeti nap jelentőségéről. — A mai megemlékezés eltér a hagyományostól, a megváltozott körülmények, a lüktető forradalmi folyama­tok miatt — kezdte megnyi­tójában Győrfi Károly. — Tavaly Endrődön még a megszokott módon ünnepel­tünk, s akkor még senki sem gondolta, hogy egyetlen év ilyen sok változást hoz a magyar társadalom életében. Niem célom ezt most érté­kelni, hiszen a mai összejö­vetelünk abban is különböz­ni fog az eddigiektől, hogy nem lesz ünnepi beszéd. Ezért is nem kértünk külső előadót. A bevezetőben a már jelzett változások közül csak egyet emelek ki: a szö­vetkezeti mozgalom múltjá­nak, jelenének és jövőjének újraértékelését. Ma minden kérdésben tapasztalhatók szélsőséges vélemények, így ebben is. Vannak, akik a mai szövetkezeteket sztálinis­ta képződményeknek tekin­tik, amely csak gátja a fej­lődésnek, mások a meglévő struktúrát védelmezik teljes erővel, és anarchiával fenye­getőznek annak változtatá­sakor. Közös vonása a szél­sőségeknek, hogy mindkettő figyelmen kívül hagyja a szövetkezeti autonómiát. Pe­di a jövő nem lehet más, minthogy a szövetkezők ma­guk ítélik meg saját szerve­zetüket és döntenek sorsa felett. Az előadó a bevezető után ismertette az Országos Szö­vetkezeti Tanács felhívását, amely elemezte ennek a formának jelenét, jövőjét és azt, hogy ezek a szervezetek hogyan veszik ki részüket a mezőgazdasági, ipari és ke­reskedelmi termelésből, il­letve forgalomból. Hangsú­lyozta egyebek mellett, hogy az OSZT elnöksége csatlako­zik a Szövetkezetek Nemzet­közi Szövetségének a 67. szövetkezeti nap alkalmából közzétett felhívásához, amely már címében is a szövetke­zeti mozgalom egyik legfőbb sajátosságát emeli ki: „Egy­ség a különbözőségben.” Majd befejezésül felhívta a résztvevők figyelmét: „Abban a reményben vé­gezzük tovább munkánkat, hogy egy év múlva tisztul- tabb viszonyokat, világosabb perspektívát sikerül terem­teni, amelyben a szövetke­zetek gazdasági tevékenysé­ge az eddigieknél sikeresebb, a tagok és az egész társada­lom hasznára.” * * * * * A szövetkezeti nap alkal­mából június 28-án ülést tartott a Mészöv elnöksége is, ahol „Elismerő plakett” kitüntetést adtak át 38 szö­vetkezeti dolgozónak, rajtuk kívül heten vehették át a munkaversenyben kifejtett tevékenységükért a megérde­melt jutalmat. Béla Ottó Torta tfz gvertyával Ünnepelt a SZÜV A SZÜV Békéscsabai Szá­mítóközpontja fennállása 10. évfordulójának ünnepségét tartották tegnap Békéscsa­bán az ifjúsági és úttörőház­ban. A dolgozók és a meg­hívott vendégek köszöntését követően Pénzes Sándor igazgató értékelte az elmúlt tíz esztendő eredményeit és fejlődésük útját, majd dr. Hajtó Pál, a SZÜV gazda­sági igazgatója kért szót. Elmondta, hogy a csabai szá­mítóközpont szép eredmé­nyeket ért el a SZÜV leány- vállalatai között. Az ünnepség után Pénzes Sándor válaszolt a kérdése­inkre. — Hogyan indult a válla­lat és hová jutott 1989-ig? — 1979-ben a SZÜV és a Békés Megyei Tanács V. B. hívta életre a számítóköz­pontot, a megyei' igények miatt. Mindössze hatvanan voltunk az induláskor. Az akkor korszerűnek mondha­tó ESZR—1035 géppel kezd­tük munkánkat, amely még ma is működik. Létszámunk — napjainkig — a három­szorosára nőtt, ügyfeleink száma viszont tízszeresére szaporodott. Fejlesztési te­vékenységünk 90 százalék­ban az új, Magyarországon jelenleg a legmodernebb IBM kompatibilis PC-ken és hálózataikon folyik. — Mik az elkövetkezendő évek tervei és mit tart az eltelt tíz év legnagyobb si­kerének? — Szeretnénk bekapcso­lódni az országos számító­gép-hálózatba, és megvalósí­tani a nagy információ- rendszerek működtetését is a vállalatnál. A legnagyobb siker az volt, hogy hozzá tudtunk járulni a környeze­tünkben a számítástechnikai igények megteremtéséhez; s az, hogy tevékenységeinket a megyén kívülre is ki tud­tuk terjeszteni. (herpai) Véget ért az Országgyűlés júniusi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) földtörvény módosítására be­nyújtott törvényjavaslatot, s ennek lényegét a mezőgaz­dasági bizottság előadója, Solymosi József ismertette. Az ezt követő vita után az Országgyűlés elfogadta a tör­vénytervezet módosítását. Majd személyi kérdésekről döntött a Parlament. Fel­mentette a külügyi bizott­ság elnöki tisztségéből Szű- rls Mátyást, s helyébe Be- recz Jánost választotta meg. A tudománypolitikai és mű­szaki-fejlesztési bizottság el­nöke Biacs Péter, titkára pe­dig Lotz Ernő lett. Az interpellációk sorait Márk György (országos • lis­ta) folytatta. Márk György interpellációja A Békés megyei képviselő az oktatási és egészségügyi intézményekben fizetendő élelmezési térítési díj fize­tési rendszerének módosítá­sából eredő feszültségek tár­gyában interpellált: — 1989 elején három mi­nisztérium együttes rende­leté intézkedett a gyermek- intézményekben fizetendő új élelmezési térítési díjak­ról, amely szerint a fizeten­dő térítési díj alapja a mindehkori nyersanyagnor­ma — mondta Márk György, majd a következőkkel foly­tatta: — A rendelet szociál­politikai szempontból vi­tathatatlan kedvezményeket biztosít, de ennek terhét az állami kötelezettségvállalás­sal szemben döntő mérték­ben az intézményi költség- vetésekre hárította. Tudo­a.35 millió forintot. Példa­ként szeretném kiemelni, hogy szűkebb működési te­rületemen — Gyula városá­ban — a bevétellel nem fe­dezett kiadás összege 6,2 millió forint, ezzel szem­ben a megyei ellentételezés 836 ezer forint volt. Infor­mációm szerint az 1989. évi költségvetési keretszámok kialakításakor ez a kérdés nem rendeződött. Mindezek bennem több kérdést megfogalmaznak:, e sokakat érintő döntés előtt miért nem lehetett felmér­ni ennek anyagi oldalát, meghatározni a feltételeket és a megoldás módját? Mi­ért bem lehetett ezt teljes egészében a családoknál kompenzálni (például a csa­ládi pótlék keretében) és így egységesen fizették volna a Utána fogok nézni a kétegyházi Mezőgép ügyének — ígéri Horváth Ferenc ipari miniszter Sebesi Lászlónénak a Parla­ment folyosóján másom szerint nemcsak Bé­kés megye intézményeinél, hanem az ország érintett költségvetési szerveinek többségénél is ez jelentős nagyságrendű költségvetési feszültséget okoz, hiszen ezek az intézmények az amúgy is gondokkal küszkö­dő költségvetésükből ezt az újabb terhet már nem tud­ják fedezni. Békés megyében e témá­val összefüggésben készült egy felmérés, amely szerint az állami költségvetés erre a célra biztosított 5,7 millió forintja, valamint a Békés Megyei Tanács 9,5 millió fo­rintos saját forrás terhére való kiegészítése mellett is a hiány nagyságrendje eléri nyersanyagnormát. A jelen­legi megoldás ugyanis az is­koláknál egy újabb, nem pe­dagógiai plusz feladat, amelyre nincsenek meg a feltételek. Kérem a pénzügyi kor­mányzatot, illetve az illeté­kes más szerveket, hogy a kiadott rendeletet az el­hangzottaknak megfelelően ‘ vizsgálják félül, és érdem­ben intézkedjenek az intéz­ményi költségvetési hiányok központi rendezése érdeké­ben! Amennyiben ez nem történik meg, az érintett in­tézmények alapfunkcióik el­látására sem lesznek képe­sek. Megítélése szerint a fe­szültséget alapvetően a rom­ló gazdasági helyzet, a csa­A képviselik védelmében Köztudomású, hogy megyénkben három képviselő visszahívá­sát kezdeményezték, s az ország más megyéiből Inár Jó néhány honatya kényszerült mandátumának Idő előtti befejezésére. Mi a véleménye megyénk képviselőinek a visszahívásról általában; s szerintük kik, vagy mely szervezet (ek) foglalhat (nak) állást az érintettekkel kapcsolatban? Mivel a felvetések alapjában vé­ve megegyeznek, így összegezve tesszük közzé őket. Önmagában a visszahívás intézményével egyetértenek — vé­lekednek a képviselők —, hiszen aki valóban elhanyagolta a képviselői munkát, megérdemli, hogy választópolgárai megvon­ják tőle a bizalmat. Am sokan esnek áldozatául a meggondo­latlan, megalapozatlan kezdeményezéseknek. Érdemes egy kicsit felidézni az 1985-ös választások idejét emlékeztetnek honatyáink és honanyáink —, hiszen akkor va­lamennyien a Hazafias Népfront támogatásával és programjával indultak a választópolgárok „megnyeréséért”. Mindezek alap­ján sokat tehetnének a népfrontszervezetek például azzal, ha tájékoztatnának egy-egy képviselő munkájáról, nevezetesen: mit valósított meg a népfront programjából, mit végzett a vá­lasztókerületében, foglalkozott-e az állampolgárok ügyeivel, par­lamenti felszólalásaival, interpellációival; s hogyan segítette a törvénykezést, vagy a választókerületek fejlődését. Megyénk képviselői végül abban állapodtak meg: a közeljö­vőben ki-ki elkészíti a saját „mérlegét”, s azokat összegezve, a nyilvánosság elé tárják. A témára ily módon még visszatérünk. ládok megélhetési gondjai­nak súlyosbodása okozta. Emiatt felborultak azok az előzetes számítások is, ame­lyek alapján a családi pót­lék 100 forintos emelésével, illetve a tanácsi, intézményi költségvetés bizonyos növe­lésével ellensúlyozni akar­ták a rendelkezés anyagi következményeit. Bár a ta­nácsok január óta több rész­letben 270 millió forintot meghaladó összeget kaptak e célra a központi költségve­tésből, ez sem bizonyult ele­gendőnek. A miniszterasszony sze­rint — aki Békés megyei példákat is felhozott —, te­hát nem a támogatás élveit kell megváltoztatni, hanem mértékét a reális igények­hez igazítani. ígéretet tett arra, hogy a folyamatban lé­vő helyzetelemzés alapján, szeptemberig a Pénzügymi­nisztériummal együtt megte­szik a szükséges intézkedést. A választ mind az inter­pelláló képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta. Dőlt betűvel A Parlament Panaszkodnak a honatyák! ömlik belőlük a szó. Szin­te mindegyikükből. E tekintetben nemigen különböznek egymástól. A kommunista képviselők a nem kommunis­táktól. Mindőjüknek rossz a közérzete. A Parlamentet, a Tisztelt Ház működőképességét féltik. Ülök a tanácskozóterem előterében, a dohányzóban, a vörös bársony kanapén régi ismerősömmel, a keszthelyi képviselővel és hallgatom dohogását. A Parlament fene­gyereke, megfricskázta már a honvédelmi minisztert is. Követelte tőle a kastély melletti laktanya felszámolását, azt állítván, lőszerraktáron ül Keszthely népe, mivel­hogy rakétákat tárol ott a honvédség. Nagy vihart ka­vart a demokráciáról vallott nézete is. Azt találta mon­dani az egyik országos napilap újságírójának, hogy csak akkor lesz demokratikus és hiteles Parlament az or­szágban, ha gyilkosok és áldozatok nem ülnek ott egy padban, mint most. No lett is cirkusz egykettőre, annak ellenére, hogy a gyilkosok is áldozatoknak gondolták magukat. Annyira persze azért nem, hogy hozzá ne kezdtek volna sebtiben a képviselő lejáratásához. De nem folytatom a történeteket a múzeumigazgató képviselőről, hiszen pusztán dohogása okán hoztam őt szóba. Komolytalannak tartja azt a munkát, ami a Tisztelt Házban folyik. Megzavarodott itt mindenki — mondja —, ki ezért, ki azért. S példaként hozza fel azo­kat a képviselőket, akik az 1988. évi költségvetés vég­rehajtásáról szóló beszámoló elvetését kezdeményezték. Mert hát mit lehet kezdeni a tavalyi költségvetéssel? Semmit. A deficit az deficit. Azzal, hogy nem fogadják el, nem lehet újrakönyvelni a tételeket, egyensúlyba tornászni a beszámolót. S mégis, vagy 110-en ellene szavaztak, illetve tartózkodtak elfogadásától. A szünetben az aláírásgyűjtéssel fenyegetett képvise­lőkkel váltok szót. Riadtak. Nem az aláírásgyűjtés za­varja őket, hiszen — mondják — ilyen kort élünk. A módszer miatt keseregnek. Amiatt, hogy egyikük-má- sikuk újságból, vagy hallomásból tudta meg: az akció elindult ellenük. Nem szemtől szembe közölték a szer­vezők a verdiktet. Nincs mód védekezniük, nincs mód magyarázatot adniuk a kifogásolt szereplésre. Csodál­koznak és megkeseredetten bizonygatják, hogy nyitottak mindenkor és minden kezdeményezés iránt. Szegények, nem veszik észre, hogy nem velük van baj. Hiszen itt mindenki visszahívható. Vagy azért, mert megszavazta a vízlépcsőt, vagy azért mert nem szavazta meg. Vagy azért, mert majd minden ülésen felszólal, vagy azért, mert még egyszer sem kért szót. Mondja is Győr-Sop- ron megyei ismerősöm, aki még egyetlenegyszer sem szólalt fel a négy év alatt: „Komám, én megfogadtam, nem kérek már szót! Mondjanak, amit akarnak! Nekem elegem van az egészből! Ha letelik, a Parlament kör­nyékére sem jövök! Még a televíziót is elzárom, ha or­szággyűlési közvetítés van a műsorban." Lelkiegyensúly-hiányos, boldogtalan, megkeseredett Parlament ez a mostani. Belső békéjét kikezdte az idő, ez a vágtató jelen. Nem 1989 Magyarországának válasz­tották, választottuk négy esztendővel ezelőtt. De ez még hagyján. Nagyobb baj, hogy mára a türelem, a politi­kai okokból megkívánható béke is elfogyott vele szem­ben. Recseg-ropog az intézmény. Napirenden vannak a cirkuszok, a semmitmondó, bár teátrális nyilatkozatok, a működésbeli csődök, az összevissza szavazások, a lát­ványos bukások és az erkölcsi hitelvesztések. Foszlik a jó értelemben vett misztikum, mely körül­lengte a Parlamentet, és olvad a tekintélye. Érzik ezt a tucatkilónyi előterjesztések súlya alatt görnyedő képvi­selőink is. Különben mi mással lenne magyarázható, hogy egy-egy szavazáskor hovatovább lasszóval kell fog- dosni a képviselőket, hogy döntésképes legyen a Tisz­telt Ház. Jaj annak a testületnek, amelyet már a hatá­rozatképtelenség réme fenyeget! Az Országgyűlés történelmi jelentőségű törvényeket alkot és fontos napirendi pontokat vitat meg. A jelek szerint hit és önbizalom nélkül. A honatyák a jövő év nyaráig kaptak mandátumot. Hamarább egyelőre csak az MSZMP és a Magyar Demokrata Fórum tud elkép­zelni választást. Mi hát a megoldás? A képviselők hi­telének sorozatos megkérdőjelezése, egy ideges, egyen­súlyhiányos lelkiállapot fenntartása, vagy a türelem, és a támogatás? El kellene végre dönteni — mielőtt vég­képp működésképtelenné válik az akkor már tiszteltnek aligha nevezhető Ház. Majd az Országgyűlés el­fogadta a parlament prog­ramját felülvizsgáló ad hoc bizottság határozat-terveze­tét, amelynek értelmében az Országgyűlés tudomásul ve­szi, hogy a kormány az al­kotmányozással összefüggő sarkalatos törvényjavaslato­kat a politikai egyeztető tárgyalásokon elfogadásra kerülő megállapodásokat fi­gyelembe véve terjeszti a parlament elé. A képviselők végül nyilat­kozatot fogadtak el, amely­ben üdvözlik a nagy francia forradalom 200. évforduló­ját és köszöntik a francia népet. Ezt követően Szűrös Má­tyás bejelentette: az Ország­gyűlés várhatóan szeptember második felében ül össze legközelebb, majd bezárta a Parlament ülésszakát. Az országgyűlési tudósítá­sokat készítették: László Er­zsébet, Rákóczi Gabriella, Veress Erzsi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom