Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
;köRÖSTAJ SZÜLŐFÖLDÜNK 1989. július 15„ szombat o Ha elindul a vonat... A vasút vonzotta az embereket Akik ma felülnek a vonatra, hogy munkába menjenek Sarkad valamelyik gyárába, vagy bevásároljanak Csabán, illetve Gyulán, esetleg úton vannak a kellemes Várfürdő felé — nem gondolják, hogy az Alföldön éppen száztizennyolc éve választhatják az utazásnák ezt a tonnáját. Bár Angliában a darlington—stocktoni vonalon már 1825. szeptember 27-én végiggördült G. Stephenson (1781—1848) Rocket nevű lokomotívja, Európában még sok idő telik el, amíg az évszázadokon át rendezetlen, kiépítetlen utakon döcögő szekereket, gyorskocsikat felváltják a gyorsabb és kényelmesebb gőzüzemű motorok. Magyarországon ugyan a „mindent angol szemüvegen" át” látó Széchenyi István (1791—1880) már az 1825— 1827-i országgyűlésen letette a ..felséges Haza" asztalára a közutak, vízi utak és a vasút együttes, harmonikus tervezetét (Javaslatok a magyar közlekedés ügy rendezéséről), az első magyar gőzmozdony csak 1848. július 15-én indult útjára a Pest —Vác vonalon. Majd jött 1848—1849 vihara, és a vasút gondja háttérbe szorult. A szabadságharc bukása után azonban a monarchia az ipar és a kereskedelem fejlesztése céljából az 1859- es években megkezdte az országot átszelő vasúti fővonalak és mellékvonalak kijelölését és kiépítését. A terv 1867-re már 25 vonalat foglal magába, tudjuk meg Miklós Imre A magyar vasutasság oknyomozó történelme című művéből (1938). Az Alföld gazdasági életének fellendítését segítő Alföld—Fiumei Vasút létesítésére 1863-ban kapott engedélyt egy társaság. Mint a Bihar vármegyét bemutató könyv (Magyarország Vármegyéi és Városai, 1901) írja, a vonalszakaszok kiépítéséhez a közerőt is igénybe vették, a munkálatokhoz a helységek lakói „igavonó marhájukkal együtt vonultak ki”. Az építés a gazdasági nehézségek miatt mégis lassan haladt. Békéscsaba és Nagyvárad között csak 1871. szeptember 14-én indult útnak a vonat. Ekkor ismerkedhettek meg először a városok. falvak lakói a kék attilában, világosszürke zsinó- ros nadrágban, búzavirágszínű sapkában feszítő vasúti hivatalnokokkal. Az akkori közállapotok még nem voltak biztonságosak. Amikor az utakon betyárok is járnak, jobb. ha a vasúti alkalmazottak a munkába álláskor fegyvert is kapnak — véli a társaság. A Bihar vármegye című könyv szerint a munkába álláskor a „Vasúttársas ág minden egyes alkalmazottja, vonalőr, váltóőr, állomási felvigyázó legalább egy kardot, s egy pisztolyt vett át, melvet szolgálat közben viselni tartozott." A nyugdíjasfizetés, a lakás, a könnyebb mozgás, a látványos munkahely igen csábító volt. Bár a vasúttársaság nagy fegyelmet és pontosságot követelt, mégis igyekeztek ide az emberek. A vasút új lehetőséget adott a mezőgazdasághoz szokottaknak is. A Magyar közlekedésügy monográfiája című könyv (1936) szerint az 1865- ben Sarkadon született Szabó Albert is mindaddig „gazdálkodással foglalkozott”, amíg 1897-ben be nem lépett a vasút szolgálatába. Pályaőr lett ott helyben. De a könyv szerint több vasutas is „fiatalon a mezőgazdaságban vett részt”. Ám nemcsak a föld mellől vonzotta a vasút az embereket. Kozá- rv Kálmán (1879—?), aki ny. segédtisztként élt Sarkadon, előbb köztisztviselő volt, mígnem 1902-ben beáll a vasútigazgatósághoz díjnok- nak. Nagy Géza (1881—?), ny. sarkadi intéző ugyancsak érettségivel állt munkába a MÁV-nál 1903-ban. A vasút megindulása hozzájárult ahhoz is, hogy a helységek lakossága összekeveredjék. Ritka dolog volt a sarkadi Polgári Gyula 11888 —1923) főraktárnok esete, ö 1909-től lett vasúti alkalmazott, és a monográfia szerint csak két helyen szolgált nyugdíjazásáig, 1922-ig (Békéscsaba, Sarkad). A többség különböző helyekről verődött össze. Az említett monográfia által nyilvántartott öt sarkadi vasutas közül a két helyi lakos mellé Berg Adám (1877—?) altiszt Me- zőberényből került ide, Ko- záry Kálmán Budapesten született, de alkalmazásban állt Újhelven és Komáromban is. Nagy Géza intéző korábbi állomáshelyei : Vajda- hunyad, „ Fegyvernek, Jászapáti. Báránd, Berettyóújfalu, Karcag, végül Sarkad. Többnyire a házasságok révén az idegen helyről jöttek ott is maradtak a községben. Aki bővebben >s kíváncsi a Magyarország újkori történetét is átfogó vasúttörténetre, lapozza át Miklós Imre könyvét. A szerző az eredeti forrásokat kibővítve „félmillió oldal” újságból, a vasúti szaklapokból, körren- deletekből, a vasutassággal kapcsolatos bírósági ítéletekből vett adatokkal, kiegészítve a 320 oldalas, képekkel bővített személyi adattárral — komoly szolgálatot tett a magyar vasút történetének. Számottevő könyv a vasút történetéről azóta sem jelent meg. Pethő Németh Erika Az arad—temesvári vonalon utazó vonal 1872-ben Egyetem létrehozására tett alapítványt Emlékezés Mokry Sámuel halálának évfordulóján Mokry Sámuel, az első magyarországi búzanemesítő, 1909. június 10-én hunyt el Budapesten. Nyolcvan esztendő múlott el azóta. Itt Békés megyében, ilyenkor Péter-Pál táján, ahol ő igyekezett teljes életet élni, illik megemlékezni róla. 1832. május 8-án született, Monostorszegen, Bács megyében. Édesapja tisztviselő ember volt. Az algimnázium négy osztályát Ujverbászon végezte, majd a pozsonyi ágostai evangélikus gimnáziumban folytatta iskoláit. 1854-ben fejezte be teológiai tanulmányait a hallei egyetem teológiai karán. Orosházán lett segédlelkész, Mi- kolay István parókus lelki- pásztor mellett. Mokry későbbi tevékenységére nyilván hatással volt ez a környezet, hiszen Mi- kolav István segédlelkésze volt hajdan a szarvasi reformer evangélikus lelkésznek, Tessedik Sámuelnek, akinek lányát feleségül vette. Innen vezetett Mokry útja Békéscsabára, ahol a fiatal algimnáziumban kapott tanári, majd később igazgatói állást. Az ország azóta is legnagyobb ágostai evangélikus gyülekezete magyar nyelvű hitszónokává választotta. 1858-ban megnősült, felesége, született Mikolay Julianna révén továbbra is szoros — most már családi kapcsolatban is — volt a reformgondolkodó lelkészi kar tagjaival. A több nyelvet beszélő, világot járt férfi átvette az egyetlen magyar nyelvű magániskolát itt. Békéscsabán. Azonban olyan szembetegség gyötörte. hogy igaz lelkiismerettel nem vállalhatta tovább a tanítást sem a templomi, sem az iskolai katedrán. 1864-ben Gerendáson bérelt birtokot és ott kezdett el gazdálkodni. Minden erejével mezőgazdasági ismereteinek pótlását igyekezett elérni. Belépett a Békés megyei Gazdasági Egyletbe. Tessedik Sámuel már alapított egyletet ..Szarvasi Gazdasági Egylet" néven. A megyei egylet éppen Szarvason alakult 1860-ban, elnöke a későbbi miniszterelnök, gróf Wenck„Az emberiség legnagyobb jótevői azok, akik két kalászt termelnek ott, ahol eddig egy termett.” heim Béla lett. Mokry magas szinten sajátította el a mezőgazdasági ismereteket, hamarosan az Egylet szellemi irányítója lett. 1863— 64-ben olyan nagyarányú aszály volt a megyében, hogy kenyérnekvalóban. takarmányban és vetőmagban igen nagy hiány mutatkozott. Mokry, látva a föld népének kínlódását. úgy érezte, segítenie kell. Erfurtban már tanulmányozta a kertészeti növénynemesítést. és bizony abban az időben a lelkészeket és a tanítókat felvértezték mezőgazdasági szaktudományokkal is, hogy minél eredményesebben tudjanak nem csak a lelki életben, hanem a mindennapi teendőkben is segíteni. Elhangzottak prédikációk a szószékről a trágyázás, a méhészet. gyümölcsészet, stb. hasznáról. Érthetően. manapság erre már nem szívesen emlékeznek a gyakorlati teológia művelői, viszont ezeknek a prédikációknak a hatása a paraszti gazdálkodásban vitathatatlan. Mokrynak tehát nem okozott különösebb gondot, amikor célul tűzte ki az alacsony termésátlagú, szárazságnak rosszul ellenálló, kicsi kalászú. gyengén bokrosodó helyi fajták nemesítését. Módszere a rendszeres tenyészkiválasztás volt. Az általa előállított vetőmag nagy keletnek örvendett a gazdák körében. A „Gazdasági Lapok"-ban közölte eredményeit. Később már csak a búzanemesítés- sel foglalkozott, addigi árpa-. rozs-, zab- és kukori- canemesítési kísérleteivel felhagyott. Gyulán jelent meg 1875- ben Búzanemesítés című könyve, mely egyúttal az első magyar szakkönyv. Üjabb lendületet adott munkásságának a nagyarányú gabo- narozsda-fertőzöttség nemesítéssel való kiküszöbölésének lehetősége. Kérte az akkori földművelésügyi kormányzatot. hogy az országban legalább két nemesítőleiepet állítsanak fel. A vetőmagéi látás megszervezését szorgalmazta. Javaslata, kérelme pénzügyi nehézségekre való hivatkozással nem valósulhatott meg. Hamarosan Budapestre költözött, ahol haláláig élt. Hárommillió mai forintnak (1982. évi becslés) megfelelő összegre taksált vagyont hagyott Békéscsabára abból a célból, hogy itt protestáns egyetemet, létesítsenek. Egyetem nem lett Békéscsabán, és az alapítvány sorsáról sem tudunk semmit. Ma már csak elmélkedni lehet rajta, hogy mit jelentett volna megyénknek ez a nyilván egyházi kezelésben működő egyetem akkor, ha megvalósul . . . Születésének 150. évfordulóján. 1982-ben emlékülést szervezett a Mokry Sámuel Emlékbizottság Á Megyei Tanács Mokry Sámuel Díjat alapított, melyet minden évben augusztus 20- án. újabban október 6-án adnak át a gabonatermesztésben kiemelkedő eredményt elért kollektíváknak és személyeknek. 1982. augusztus 20-án adták át a Gabonamúzeumban Mladonyiczki Béla szobrász- művész és Nemes Roland építész alkotását. „Emlékező alkotás" a megyében élt és munkálkodott nagy búzane mesítőkre, Baross Lászlóra, és Székács Elemérre. Cs. Szabó István Hazai tájakon Fonyód várát templomból építették át Ha Fonyód, akkor Balaton, s ha Balaton, akkor víz. napsütés, minél több kedves emlékkel teli hosszú, forró nyár... Ez a receptjük a kikapcsolódóknak, s legföljebb akkor tűnődnek el e tóparti település múltján, ha beborul az ég, és a strandolás helyett jobb híján sétá- lás a program. Ezekben a bánatos órákban — netán napokban — aztán megindul a nép, és jön-megv ott Fenyves és Lelle között, keresve valami érdekesebb látnivalót. Ilyenkor tévednek el néhányan e helység várának maradványaihoz, és ilyenkor döbbennek rá, hogy íme, még ezen a lapos dunántúli vidéken is építettek egy, nyomaiban máig megmaradt erősséget. Fonyód — ez a falu legelőször egy 1082-ben kelt oklevélen örökítődött meg Funoldi néven — előbb egy templomot épített, majd ezt a román stílusú egyházat alakították át várrá a XIV —XV. század fordulóján. Az oklevelekből az is kiolvasható, hogy Fonyód — Szigliget várával együtt — a Tóti-Lengyel család birtoka volt, s ez a família rakta le a várfalak alapjait. Utánuk a híres-neves Magyar Bálint lett a gazda, s ő, mint a Tóti-Lengyel utódok gyámja, folytatta az építkezést. Nemcsak híres vitéz, hanem okos ember is volt Magyar Bálint: jól tudta, hogy érdemes ott a templom körül építkezni, hiszen Fonyód akkoriban még a lápok, mocsarak szorításában élő félsziget volt, s csakis délkeleti irányból lehetett megközelíteni. A Habsburgok jeles hadmérnöke, Giulio Turco vette számba a törökök elvonulása után a Dunántúl hadi építményeit. Egyebek között a fonyódi várat is aprólékosan lerajzolta, és vázlatainak tanúsága szerint ez a „palánk" két részből állt. Belül a lakóházzá átalakított ősi templom magasodott: ezt falak és vizesárkok védték. Kívülről pedig egy százszor- száz méternyi alapterületű, úgynevezett külső vár falai alkottak négyzetet, amely körül megint csak mély árkok húzódtak. A négyzetnek mind a négy sarkán kerek földbástyák emelkedtek. Turco mérnök azt is lerajzolta; hogyan lehetett ebbe a kettős erődítménybe bejutni. Előbb a külső, majd a belső vár felvonóhídját kellett leereszteni, ilyenformán tehát nem volt valami könnyű ott a „közlekedés”. A várfalak cölöpsor közé vert földből készültek. Ez a megoldás már csak azért is jónak bizonyult, mert a portyázó törökök nem tudták felgyújtani a várat. Fonyód vára 1555-ben esett át a legnagyobb vizsgán. Egy bizonyos Naszuf bég támadta meg ekkor pagy erőkkel, ám hiába mentek neki a szó szoros értelmében tűzzel és vassal, a kettős földfal mindvégig ellenállt. Igaz, a falu gabonaraktárait sikerült fölgyújtani, de a vár bevehetetlennek bizonyult. Egészen 1575-ig. Ekkor azonban — Magyar Bálint már nem élt, helyette két hadnagya, Trombitás Balázs és Bo- romissza Mátyás irányította a védelmet — a támadás sikerrel járt, és a Balaton déli partjának egyetlen végvára elesett. A korabeli jegyző így örökítette meg ezt a szomorú eseményt: „ . .. Fonodot meg vették, az benne valókat mind levágták." Sajnos a fonyódi várból manapság már alig lehet valamit látni. A tó partja felől délre, a Bozót-csatorna felé indulva egy nagy zöld réten fedezhet fel egyet s mást az utas. Legelőbb egy fahíd tűnik a szemébe, majd egy emlékoszlop, s mindezek mellett árkok, földhányások maradványai. És ezek is csak 1959 óta, amikor a régészek ott ásattak, s amennyire tellett, a török világnak ezt a romantikus emlékét helyreállították. Napjainkban azonban csak a fű nő, s még a helybéliek sem igen tudják, mi emelkedett azon a helyen. Magyar Bálintnak és hős vitézeinek emléke bizony valamivel több törődést érdemelne ... A. L. Üj fahíd a külső várárok felett (Németh Ernő felvétele)