Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

1989. július 10- hétfő Hzmiumcj SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT kellett tölteni a bosszújukat... Valakin ki Sokak előtt ismert, ami a Szeged SC—Vasas labdarúgó­osztályozó végén és azt követő­en történt. Dokumentumjelle- gén túl, mint jelenséget is úgy ítéljük meg, hogy a július 3-ai Telesport ezzel foglalkozó ri­portjának — szerkesztett és rö­vidített változatát — közzéte­gyük. F. I. Vitray Tamás: A csodák, ugye, három napig tartanak. Higgyék el, a felháborodás, a dühödt bosszúvágy sem igen tart általában tovább. így aztán a Szeged—Vasas, bot­rányosan végződött osztályo­zó utórezgései is csillapod­tak. Az óvási kísérletek las­san hamvadnak, a klub — mármint a Szeged vezetése — igen sportszerűen, elhatá­rolja magát a mérkőzést kö­vető botrány okozóitól. Min­dent egybevetve semmi okunk nem lett volna sebe­ket bolygatni. Hacsak! Ha­csak nem jelent volna meg Nagy Bandó András humo­ros előadó egész oldalt be­töltő cikke a Sport pluszban éppen erről a témáról... Nagy Bandó András a be­csületet, a tisztességet emle­geti, mint ami írásra kész­tette. Majd inszmuációval — azaz kerülő úton tett ráfogás- sal, sej tetőssel — előbb bele­gázol Mészöly Kálmán be­csületébe és tisztességébe. Azt írja: „Tegyük fel, hogy Mészöly Kálmán, aki nem­rég keveredett ki — ha ezt lehet kikeveredésnek nevez­ni —■ egy bírósági ügyből, tegyük fel, hogy rendes em­ber.’' Majd: „tételezzük fel, hogy eszébe jut az egyetlen megoldás (mármint a Sze­ged—Vasas mérkőzés kap­csán), s meg kell keresni a játék vezetőjét, s meg kell egyezni vele.” Mi az inszi- nuáció? Kerülő úton tett rá- fogás, sejtetés. Kimerítik az elhangzottak ezt a fogalmat? Ki bizony! Igaz, ami igaz. A közelmúlt bundabotrány­ban vitt szerepe után Mé­szöly az ilyen támadásokkal szemben nehezen védhető Biztos, hogy a háta mögött még évekig ilyen suttogá­soknak lesz kitéve. Na, de nyomtatásban, állítólagos új­ságíróetikai normák mellett! Azután : „tételezzük fel, hogy Németh Lajos félve ugyan, de hajlik a megegyezésre.” Németh Lajos tisztessége és becsülete is megkapja itt és a továbbiakban is a cikkben a magáét. Sőt, később még az értelmi képességeiben is kételkedik a cikk szerzője, hisz Németh Lajos — sze­rinte — nem vette észre, hogy a Vasas, Kádár János csapata már nem élcsapat. S egyáltalán, hol van már az az élcsapat — írja. KLASSZIKUS USZÍTÁS Aztán megtudhatja az olva­só azt is Nagy Bandótól, hogy Nagy Mikíós a Tele­sportban már eleve elutasí­totta a szegedi óvást. Azt ír- ~ja: „éreztem, hogy nem mond igazat. Éreztem, hogy kinek a pártján van.” Ezt írja róla. Nesze neked más ember becsülete, tisztessége. Érzések, feltételezések, vagy­is inszinuációk, a sejtések alapján. „Vajon, ha teszem azt, egy góllal vezet a Va­sas, és egy ugyanilyen «-ke- zezés" történik a Vasas 16- osán belül, akkor is azonnal sípjába fújt volna Németh Lajos?” Ez a legszebb pél­damondat a cikkben, klasz- szikus uszítás. És mégsem ez a csúcs! A csúcs, amikor a pályára berohanó és a já­tékvezető életére törő szur­kolókról így ír: „Nem tartot­tam illetlennek, hogy bero­hantak a pályára. Egyszerű­en forradalmi volt a hangu­lat” — írja. S mondjuk, a tisztesség, a becsület és az igazság hármas jelszava ne­vében, mert e háromra hi­vatkozva írta Nagy Bandó a cikkét, „megölik Németh La­jost.” Jó ugye? így kell értel­meznünk a forradalmat? Bi­zonyíték, indokok nélküli indulat és gyanúsítás alap­ján ölni? A végtelenül csa­lódott, s ettől mélységesen elkeseredett szurkolók hirte­len dühét meg tudom ma­gyarázni. De ha valaki leül, jóval az események után, és megírja, ráadásul nem le­vélben a barátjának, hanem egy nyomtatott és népszerű sajtótermékben. Amelyet egyébként valaki más is kel­lett, hogy lásson, mármint az írást, mielőtt a nyomdába került. Egyszóval, mi tet­tünk egy kísérletet. Nézzük, milyen hatást váltottak ki az ilyen, s mert ez a cikk nem volt egyedi példa, tehát az ilyen és hasonló írások. S hogyan vélekednek a koro­natanúk, a leginkább érde­keltek. Réti Attila szegedi kollégám­mal közös felmérést készítet­tünk. Tény, hogy a szegediek 80-90 százaléka nem látta a mérkőzést személyesen, véle­ményét elsősorban a sajtó vagy a Telesportban látott képsorok alapján alakította ki. Az első kérdés az volt, 11-es volt-e vagy sem? JOGOS VOLT A 11-ES — Szerintem teljesen igazság­talan volt a li-es, láttuk az ösz- szefoglalót, nem tudok többet mondani róla. — Az én véleményem az, hogy a 11-es rúgás túl erős volt. — Nem érzi jogosnak a 11-est? — Nem. — Nem látta esetleg a Tele­sportban lassítva az esetet? — Nem, azt nem láttam. — Meglökték a játékost, és azért kezezte a labdát. — Biztos benne, hogy meglök­ték? — Száz százalékos. — Hát énszerintem olyasmi le­hetett, hogy beadás volt és ka­varodás volt, és ott inkább ki­fele kellett volna Ítélni a bíró­nak, mint 11-est adni, mert ott esetleg meglökték azt, mert akarattal, szerintem kézzel nem nyúlt a labdához. — Szerintem újra kellene Ját­szani a meccset, mert az, hogy megadta azt a szerintem lökéses kezet, azt nem ... — Láttad magát a gólt a Te­lesportban? — Azt nem. Vitray Tamás: Hát akkor halljuk a koronatanút. A vétkes áldozatot, a Szeged csapatkapitányát, Szabó Gyulát. — A 90. percben egy 30 éves játékos szinte megfog­ja a labdát a 16-oson belül. A játékvezető látta, megítél­te, jogos volt a 11-es! A következő kérdés az volt a szurkolókhoz: történt-e valami­lyen gyanús momentum, vala­mi olyasmi, ami csalásra utal? — Rengeteg olyan nyilatkozat történt újságokban, tévében, ahol egyértelműen azt mond­ták, hogy Németh játékvezető a Szeged ellen fújt. — Utolsó másodpercekben egy bíró megad egy 11-est? — Akkor Is probléma ez, ha jogos volt esetleg? — Jogos volt, ez Idáig rend­ben van. De általában az Igazi jó bírók ezt elnézik. — En úgy láttam, mintha meglökték volna Szabó Gyulát, és ő aztán lendületből kapott a labdához. Vitray Tamás: S hogyan látja ugyanezt Szabó Gyu­la? — Sajnos, be kell valla­nom, -nem történt lökés. Olyan, amit esetleg egy já­tékvezetőnek le kellene fúj­ni, nem történt. Nagy lendü­lettel futottam a 16-oson be­lülre, a labda a fejem mel- lett-felett egy picivel elment, s reflexszerű mozdulattal hátranyúltam jobb kézzel, és az ujjamon szinte megállt a labda. Annyira látványos volt, így visszagondolva, és olyan szörnyű érzés. Vitray Tamás: Hiba volt-e — így szólt a következő kérdés —, gyanús volt-e a reflektor hibá­ja nyomán nem véget vetni a mérkőzésnek? Ettől, emiatt kö- vetkezett-e be a 11-es helyzet? — Nagyon sajnálatos volt, hogy kialudt a fény ott a kapunál, és nem Is volt látható ott a vét­kezés, a kezezés. Réti Attila: A világítással volt ott a baj, kint a pályán. Le kellett volna fújni a mérkőzést, mikor kialudt a villany? — Le. Le kellett volna fújni a mérkőzést, és aztán kalap. Any- nyi az egész. — A világítás nem volt jó, úgyhogy a kapus nem bírta lát­ni azt a labdát. Nem kellett volna fújni addig, amíg a vilá­gítás nem volt tökéletes. Hát nem látta a kapus a lövést! Vitray Tamás: Mit mond erről Szabó Gyula? — Erre sem lehet hivat­kozni. Annyira nem vo’t sö­tét, hogy esetleg nem láttam a labdát bejönni, vagy eset­leg más nem látta. Nem. Szabó Gyula Vitray Tamás : Az újabb, szurkolókhoz Intézett kérdés így szólt: hogyan látják a bíró működését, a sajtóban megje­lent Írások, például Nagy Ban­dó cikke alapján? Hogyan íté­lik meg Németh Lajost? — Az a helyzet, hogy hallot­tam olyan pletykát Is, hogy a bíró úgy jött le ide Szegedre, hogy a Vasasnak nem szabad kiesni. — Annyit tudok mondani, hogy a Németh az nem játék­vezető. — Nem volt Jogos a 11-es? — Az jogos volt. — Az utolsó pillanatban egy Ilyen mérkőzést eldönteni egy 11-essel, az nem egy olyan szép dolog. Még ha valóban úgy is volt. — Az az egy véleményem van, hogy igazságtalan volt a bíró. Vitray Tamás: A legtöbb oka panaszra a játékvezető Németh Lajos ellen Szabó Gyulának lehet. Hogyan vé- lekszik ő? — Nem követett el olyan hibát, esetleg volt egy-két olyan Vasas-játékos, aki túl­zásba vitte, sorozatban kö­vettek el durva szabályta­lanságot. Ez a nagy tét mi­att volt. A játékvezető nem figyelmeztette talán elég határozottan őket, és enged­te talán a kemény játékot, és főleg az alattomos játé­kot, mert alattomosság is volt benne. Talán ez róható fel neki, de döntő hibát nem követett el. Vitray Tamás: Szembesí­tettük a koronatanút a véle­ményekkel. Most még két beszélgetést hallgassanak meg. Az a véleményem, hogy mindkettőből lehet tanulni egyet, s mást, alkalmi és fő­hivatású újságíróknak is. Én mindenesetre sokat tanul­tam belőle. — Olyan óriási hibát kö­vettem el — folytatja Szabó Gyula —, amely szerintem Szeged labdarúgását évekre visszaveti. S azt nem hiszem, hogy ezt olyan könnyen megbocsátanák. Sem a ve­zetők, sem a szurkolók. — Érez a vezetők részéről neheztelést? — Benne van a légkörben. Kimondva nem hibáztattak, nem vonnak felelősségre, de úgy érzem, hogy — s ez ter­mészetes is — megfosztot­tam a csapatot az NB I-es szereplés jogától. Ez egy na­gyon nagy lehetőség volt. — Gyuszi, a bíróról ho­gyan vélekszik? —• Az én esetemben, te­hát ami a 90. percben tör­tént ... ez teljesen jogos, megadta. Meg is kellett ad­nia neki. Más kérdés, hogy esetleg, láttam az MTK— Ferencváros mérkőzést, mi­kor Keller a feje fölül ütöt­te ki a gólvonalra a labdát, akkor vétlennek minősítette. Azt mondhatom, nem volt szándékos, hanem reflex- szerűen ütöttem bele a lab­dába. Megadta. Kéz volt. — Mi történt volna, ha a játékvezető három perccel a vége előtt, amikor a Szeged bejutó, lefújja a mérkőzést, ami azt jelenti, hogy újra kell játszani. Ugyanez? — Biztos, hogy megkövez­ték volna Németh Lajost, mint ahogy így is megker­gették. Annyit még láttam azért, hogy a betóduló em­berek ... na, szerencséje volt, hogy el tudott szalad­ni. Annyira felfokozott han­gulat "volt a stadionban, az emberek annyira bizto­sak voltak a 90. percig, hogy bejut a csapat, valakin ki kellett tölteni a bosszúju­kat. — Csillapodott valame­lyest az önt érő „kritika” hangja? — Igen. Hát hétfőn tud­tam lemérni, hogy mennyit jelentett ez a városnak, az embereknek. Teljesen ma­gukból kivetkőzve megfe­nyegettek, hogy megiszurkál- nak. A családomat érte ilyen támadás, hogy megfenyeget­ték. Utána kedden, szerdián, sokan felkerestek, csapat­társaim följöttek, mellettem állnak... — Miért van az, hogy föl sem tételezhető, hogy tisz­tességgel, joggal, akár a já­tékvezető a saját ítéletével, akár a játékos egy ösztönös mozdulatával, aki 9 évet szolgált egy csapatban, ka­pitánya volt, csak valamifé­le susmust tételezhetnek fel. Mire véli? — Emberek vagyunk. Mi­re gondol minden ember? Mindig a rosszra. Soha nem a jó dolgokra. Minden mö­gött valami rosszat sejt. — Minden ember minde­nütt? — Hát, nem azt mondom, hogy minden, de nagyon so­kan. Sajnos, most ennek nem azt mondom, hogy ál­dozata vagyok, hanem ró­lam is ugyanígy feltételez­ték ezt, hogy bundázom. Már hallottam, hogy a Va­sas külföldi szerződést sze­rez, mert én megfogtam a labdát. Én 500 ezer forintot felvettem a Vasastól. Ezek pillanatok alatt elterjednek a városban. Nem tudom, kik terjesztik. TÖRTEK, ZÚZTAK AZ EMBEREK Egy beszélgetés még hát­ra van, Szabóéktói Békés­csabára, Németh Lajosékhoz mentünk a stábbal. — Borzalmas perceket él­tem át. A lefújást követően, miikor berohant a tömeg, először oda, feléjük fordul­tam önkéntelenül, aztán megláttam, hogy itt rohan­ni kell, mert életveszélyben vagyok. És minden erőmet latba vetve rohantam az öl­tözőbe. Később aztán meg­rohanta a tömeg az előteret, amit ott művelt a közönség, azt nem tudom, mert be­zártuk az ajtót, a játékveze­tői öltöző ajtaját. Törtek, zúztak az emberek —mond­ja Németh Lajos. — Az öltöző ajtján nem tudtak bejutni? — Szerencsére nem. Most is kísért ez, mert nem tu­dom, hogy volt-e már vala­ki ilyen helyzetben, hogy amikor megyek az utcán, jön egy ember mellettem, akkor visszanézek, hogy esetleg nem valami ellenségem-e. Nagyon kínos eseményeket éltem át. — Mondja, Németh Ür! Nem gondolt-e arra, én már sok futballbeccset láttam és ilyen nagy nemzetközi mécs­eseken is előfordult, mond­juk nem pont ugyanilyen esetben, rafináltabb játékve­zető ilyenkor ráfúj még egyet, s pláne a 90. perc végefelé. Mennyi volt még hátra? Másodpercek kellet­tek. — 20 másodperc volt hát­ra. — 20 másodperc és véget vet a meccsnek. S akkor még az is belefér, hogy azt mondja a játékos, hogy azért is fogta meg, mert tudta, hogy vége van. — Elképzelhető, hogy vannak ilyen játékvezetők, de nem ez a jellemző. Egy mérkőzés 90 percig tart. Akit oda kiküldenek, az 90 percig le kell hogy vezesse a mérkőzést. Normális kö­rülmények között is. — Hát igen. És azóta vé­giggondolva, ha újra ez a szituáció bekövetkezne, nem reszketne-e meg, hogy mer- je-e vállal ni? ...ÉS A 12 GÓLHELYZET?-— Nem merném vállalni már ezt. Ilyen helyzetben még nem voltam és remé­lem, hogy nem is leszek. Gondolkodtam azon, hogyan tovább, folytassam-e, mert jelen helyzetben Magyaror­szágon a körülmények olya­nok, hogy ki vagyunk téve mindennek. Ügy döntöttem, hogy az országos edzőtábor idejéig, ami július 23—27-ig lesz, majd be fogom jelen­teni az országos JB-n, hogy hogyan tovább. Még gon­dolkodom rajta. — ön a kedves feleség. Kegyedet érte-e valami kel­lemetlenség azóta, hogy ez történt? — Egy barátunknak kö­szönhető, hogy ép bőrrel megúsztuk, kihozott ben­nünket még időben onnan a sporttelepről, és hát ott iz­gultam végig a gyerekkel együtt, hogy is fog kijönni az én párom onnan. Bor­zasztó volt. Az ami manap­ság társadalmunkban leját­szódik, a problémák, hiszi sok ember, hogy itt szabad a pályákon kivetíteni és kap­hatja a játékvezető, kaphat­ja a játékos, mert végül is a tömeg, az tömeg. De én minden szurkolónak, aki pocskondiázza a játékost és a sportvezetőt, vagy a bíró­kat, én azt mondom, men­jen oda, álljon szemtől szembe, és ott mondja el. Ott mondja el, ott el lehet mondani. Mert így könnyű a tömegben elbújni, felelőt­lenül. Vitray Tamás: — Két mondat még. Ne haragudjanak, hogy ennyit foglalkozom ezzel. A Vasas nem érdemelte meg, hogy bentmaradjon. Elképesztő szerencse segítette hozzá a meg nem érdemelt lehetőséghez. Hisz már Budapesten is, de Szegeden is eldőlhetett volna a sorsa. A szerencsét nem Szabó Gyula, nem is Németh Lajos, vagy ahogyan egy szegedi kol­léga nyomtatásban is inszinuál- ta, nem Is a Laczkó Mihály Je­lentette a szerencséjüket, már­mint a Vasasnak. Hanem az, hogy a Szeged a két mérkőzé­sen volt 12 gólhelyzetéből egyet­len egyet rúgott csak be. Pe­dig milyen sok bajnak, gyanú- sítgatásnak, aljas Indulatnak vehették volna elejét. Németh Lajos BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon; 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 Ft, egy évre 1260 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom