Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

1989. Július 8., szombat iüHUUKTlfol \ Tanácskozik a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé A tagállamok küldöttségeinek részvételével megtar­tott plenáris üléssel kezdődött meg pénteken reggel a román fővárosban a Varsói Szerződés tagállamai Poli­tikai Tanácskozó Testületének ülése. A román államtanács épületében folyó tanácskozáson a résztvevőiket a házigazda Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke üdvözölte. Megnyitójában emlékeztetett rá, hogy a napokban elhunyt Kádár János, az MSZMP kiemelkedő vezetője, a nemzetközi kommu­nista- és munkásmozgalom jelentős alakja, aki a ma­gyar küldöttségek vezetőjeként hosszú éveken át aktív résztvevője volt a PTT üléseinek. Javaslatára a jelenle­vők egyperces néma felállással adóztak az elhunyt em­lékének. A megnyitó után a következő PTT-ülésnek otthont adó Szovjetunió küldöttségyezetője, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnöke vet­te át a tanácskozás elnöki tisztét, s övé volt az első fel­szólalás is, amelyet az NDK, Lengyelország, Csehszlová­kia és Magyarország küldöttségvezetőjének beszéde kö­vetett. Az ebédszünet után Milos Jakes csehszlovák kül­döttségvezető elnökletével folytatódott a plenáris ülés, s Bulgária és Románia delegációvezetője mondta el fel­szólalását. Utolsó napirendi pontként a jelenlevők meg­hallgatták Pjotr Lusev hadseregtábornoknak, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának jelentését. A pénteki tárgyalási nap utolsó eseményeként Nico­lae Ceausescu, az RKP KB főtitkára, az RSZK elnöke vacsorát adott a küldöttségek tiszteletére. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén a sok éves gyakorlatnak megfelelően az álláspontok kifejtése zárt ajtók mögött történik, a küldöttségvezetők felszólalásait eredeti formájukban nem teszik közzé. A pénteki nap végeztével ezért a magyar sajtó képviselői Horn Gyula külügyminisztertől kértek tájékoztatást a tanácskozásról. Nem visszafogott, halk üzenettel érkezem Együtt dobban a szívem a magyar néppel Bush elnök interjúja magyar újságíróknak George Bush, az Egyesfiit Államok elnöke, küszöbön álló budapesti látogatása alkalmából interjút adott magyar új­ságíróknak: Blahó Miklósnak, a Magyar Nemzet, Bokor Pálnak, a Magyar Hírlap, Heltai Andrásnak az MTI és Ke­reszti Andrásnak, a Népszabadság munkatársának. Az amerikai elnök igen szívélyes hangvételű nyilatkoza­tában hangoztatta: budapesti látogatását történelminek te­kinti. Azért jön, hogy kifejezze az Egyesült Államok nagy­rabecsülését a változások, a gazdasági és a politikai refor­mok iránt, ösztönözze azokat anélkül, hogy beavatkozna az ország belügyeibe. Magyarország — Lengyelország mellett — élen jár a reformokban Kelet-Európábán, mondotta Bush, leszögezve: Amerika olyan mértékben kész segíteni ezeket az országokat, ahogy azok tovább haladnak a szabadság, a demokrácia útján. Az elnök meggyőződését fejezte ki, hogy az amerikai tör­vényhozás is maradéktalanul támogatja a hazánknak szóló gazdasági könnyítéseket, a kapcsolatok fejlesztését. Bizo­nyos mértékű gazdasági-pénzügyi támogatást is kilátásba helyezett, amelyről a párizsi csúcsértekezleten tárgyalnak. E támogatásnak azonban korlátokat szab Amerika gazdasági helyzete, mondotta. George Bush, aki történetesen Kádár János halálának nap­ján adott interjút, méltatta a magyar politikus személyét, életművét. Az alábbiakban közöljük az interjú rövidített szövegét: Nyilatkozatában- Horn Gyula elmondta, hogy a bu­karesti tanácskozáson a tag­államok küldöttségvezetői értékelték a nemzetközi helyzetet, s elsősorban az európai viszonyokról, a ke­let—nyugati együttműködés­ről, az enyhülési folyamat alakulásáról, valamint az európai enyhülés érdekében teendő lépésekről mondtak véleményt. Érintették a fel­szólalások a VSZ és a NATO között kialakult kapcsolato­kat, illetve a kapcsolattar­tásnak azokat az elemeit, amelyek a közvetlen párbe­széd erősítésére irányulnak. Szinte kivétel nélkül va­lamennyi felszólaló beszélt a szocialista építőmunkával kapcsolatos saját álláspont­járól. Több küldöttségveze­tő beszámolt országa belső helyzetéről. Elemzések hang­zottak el a szocialista orszá­gok közötti kapcsolatokról és végül a Varsói Szerződés működésének további irá­nyairól, fejlesztéséről. Arra a kérdésre, hogy ho­zott-e valamilyen meglepe­tést a magyar küldöttség számára a tanácskozás első napja, a külügyminiszter ki­fejtette: kellemes meglepe­tést okozott hogy például a szovjet delegáció vezetője több új javaslatot vetett fel. Jóleső érzéssel hallottuk azt is, hogy a nemzetközi folya­matok legfontosabb össze­függéseivel kapcsolatban és a további feladatokat, tevé­kenységünk irányait illető­en nagyjából egységes a tag­országok álláspontja. Horn Gyula szólt arról is, hogy Magyarországgal kap­csolatban több felszólalásból is fciérzett közvetett megál­lapításokat. Ezt a szocialista országok egymás közötti vi­szonyával, belső helyzetével hozta összefüggésbe. Hozzá­fűzte azonban, hogy az el­hangzottakat még alaposan végig kell gondolni. Korai volna még végső értékelést adni, erre néhány nap múl­va lesz Időszerű visszatérni. A külügyminiszter felhívta rá a figyelmet, hogy a VSZ PTT ülése ezúttal is alkal­mat adott kétoldalú találko­zókra. Nyers Rezsőnek és Németh Miklósnak Mihail Gorbacsowal folytatott meg­beszélésről szólva elmondta, hogy megállapodás született: Nyers Rezső és Grósz Ká­roly még a nyár folyamán látogatást tesz Moszkvában. Nyers Rezső és Milos Jakes találkozóján a kétoldalú kap­csolatokról volt szó. A tár­gyalást magyar—csehszlovák kormányfői megbeszélés előzte meg. Németh Miklós és Ladislav Adamec a leg­utóbbi prágai kormányfői eszmecserén is megfogalma­zott kérdéseket tekintette át, többek között a kétolda­lú gazdasági együttműködés és a bős—nagymarosi víz­erőmű kérdéseit. Horn Gyula beszámolt a magyar sajtó képviselőinek arról is, hogy mely főbb gondolatok köré építette a délelőtti ülésen elhangzott beszédét Nyers Rezső, a ma­gyar küldöttség vezetője. Át­fogó elemzést adott az euró­pai helyzetről, a nemzetközi életről, s elsősorban a világ- helyzetet jellemző új folya­matokról és összefüggések­ről. Részletesen szólt a szo­cialista országok, a szocia­lizmus gyakorlata megújulá­sának fontosságáról, külön is hangsúlyozva az új gon­dolkodásmód szükségességét. Az MSZMP elnöke kitért a szocialista országok egy­más közti viszonyának kor­szerű értelmezésére. Kifej­tette, hogy olyan új típusú kapcsolatokra van szükség, amelyekben maximális mér­tékben figyelembe kell ven­ni, hogy nincsenek minden szocialista ország számára kötelező érvénnyel bíró mo­dellek. Maradéktalanul tisz­teletben kell tartani az egyes országok nemzeti sajátossá­gait, az önálló útkeresés sza­badságát. Nyers Rezső konkrét ja­vaslatokat fogalmazott meg az új nemzetközi helyzetnek megfelelően a Varsói Szer­ződéssel kapcsolatban. Szólt a bécsi tárgyalásoknak és a hagyományos fegyverzetek radikális csökkentésének összefüggéseiről, s ezen be­lül arról is, hogy miként le­hetne jelentősen mérsékelni mind a Varsói Szerződés tag­államainak nemzeti haderő­it, mind a VSZ egyesített fegyveres erőit. A felszólalás tehát lénye­gében átfogó képet adott az új nemzetközi helyzettel, az új kihívásokkal, követelmé­nyekkel összhangban kiala­kított magyar álláspontról. Jelentőségükhöz méltó ki­emelt helyet kaptak a fel­szólalásban az új típusú ke­let-nyugati gazdasági kap­csolatok kérdései is — mon­dotta befejezésül Horn Gyu­la. MTI: Elnök úr, nagyon köszönjük 'önnek ezt a lehe­tőséget. Amint bizonyára tudja, a magyar nép nagy érdeklődéssel, és nagy re­ményekkel tekint egy hiva­talban lévő amerikai elnök első látogatása elé orszá­gunkban. Ügy hiszem, sok magyar, velem együtt, kí­váncsi rá: milyen képe van a mi nemzetünkről, orszá­gunkról — amely sosem ját­szott érdemi szerepet az amrrikai politika szempont­jából. Változást hoz-e az ön látogatása ebben? GEORGE BUSH: Igen. Újat jelent, hiszen most egy amerikai elnök fontosnak taintja, hogy üdvözölje a magyar népet, üdvözölje azokat a változásokat, ame­lyek Magyarországon végbe­mennek. Nem dolga az ame­rikai elnöknek, hogy azt mondja egy másik ország lakóinak: olyan rendszerre van szükségetek, mint a mi­énk, mert különben nem tárgyalunk veletek. Nem ez a dolgom. Elég tapasztala­tom van ahhoz, hogy tisz­teletben tartsam más or­szágok bel ügyeit. De ami­kor látjuk, hogyan halad­nak önök a nagyobb nyi­tottság felé, hogyan kapcso­lódik be népük egyre in­kább a politikai folyama­tokba és haliad olyan gazda­sági rendszer felé, amely — nézetünk szerint — ja­vára válik majd, — nos, akkor úgy gondoljuk, üdvö­zölnünk kell ezeket a vál­tozásokat. Így a látogatás történelmi jellegű abban az értelemben, hogy kinyilvá­nítjuk rokonszenvünket Magyarország népe iránt. Tudjuk, hogy egy időben hivatalosan nagy nézetették réseink voltak. Ám most, amikor mozgásiba lendültek a dolgok, reform van, vál­tozások és nyíltság — mi üdvözöljük mindezt. Vára­kozással tekintek a találko­zás elé, az új vezetőkkel. Négyük közüli hármat nem ismerek — Grósz úrral ta­lálkoztam, amikor itt járt. — Értesültem Kádár úr elhunytáról. Vegyes érzel­mekkel ítélték őt meg eb­ben az országban, az ame­rikai magyarok közösségé­ben. Ha most tevékenységét a maga teljességében szem­léljük, látjuk, hol tértek el nézeteink. Ugyanakkor el kell ismernünk a változáso­kat, amelyeket meg tudott valósítani. A mi politikai jobbszárnyunkon, vagy a bal oldalon sokféle véle­ményt hallhatnánk Kádár úrról, de én olyan ember­nek látom őt, aki szolgálta az országát. Valamennyien tudjuk, volt egy időszak, az ötvenes évek közepén, ami­kor viszonyunk rossz, ku­darcokkal teli volt — nincs ezt miént titkolni. Ám most, Kádár János halálakor, is­merjük el, amit ez az em­ber elért. NÉPSZABADSÁG: — A minap Mihail Gorbacsov, szovjet elnök kijelentette, hogy a Szovjetunió kész el­fogadni azt a politikai el­rendezést, amit a magyar vagy a lengyel nép kíván. A kérdésem: Vajon az Egye­sült Államok teljes szívvel támogatna-e egy új magyar kormányt jövőre, a szabad választások után, ha ez a kormány — tegyük fel — baloldali, kommunista-szo­cialista koalíció lenne? GEORGE BUSH: —Tisz­teletben tartom egy ország belügyeit. Ne próbáljuk meg előírni, hogy egy szabad — bizonyítottan szabad — vá­lasztásnak mi legyen az eredménye. Az Egyesült Ál­lamok elnökeként azzal dol­gozunk majd együtt, akit szabadon, nyíltan megvá­lasztanak. — Ugyanakkor, úgy hiszem, önöknek is tudomásul kell venniük, hogy ha a gazdasági rend­szer a nagyobb nyitottsági, az erősebb magánszektor irányálba halad, akkor az Egyesült Államok könnyeb­ben lehet teljes értékű part­ner a gazdaság fejlesztésé­ben, reformjában. MAGYAR HÍRLAP: — Az Egyesült Államok differen­ciálási politikája alapvetően a kommunizmus elleni harc stratégiáját jelentette a vi­lágnak ebben a részében. Most, hogy újtípusú kor­mányzat van formálódóban Magyarországon és Lengyel- országban is, van-e lehető­ség arra, hogy a megkülön­böztetésből kifejlődjék a ke­let-európai demokráciák tá­mogatásának új politikája? GEORGE BUSH: Igen. Azt hiszem, máris tanúi lehet­nek egy ilyen fejlődésnek. És mint jeleztem, örvende­tes számomra, hogy Ma­gyarország ennek a változá­si folyamatnak az élvonalá­ban van. Gazdasági tekin­tetben a változások most Lengyelországban is meg­kezdődtek, ez már a ma­gyarországi fejlődést követi. Más kelet-európai országok­ban nem is tükröződnek az élenjáró Magyarországon és a gyors ütemben előre tö­rekvő Lengyelországban ta­pasztalt változások. Ám a magunk elképzelé­sei alapján, saját elveink­ből kiindulva szeretném el­mondani, hogy miféle sza­badságot és demokráciát kí­vánunk a világ népeinek. Azt is szükségesnek tartom azonban, hogy pontos ha- tálrvonalat húzzunk ott, ahol Magyarország és Lengyel- ország belügyei kezdődnek. Azt szeretném tehát, hogy ösztönözzük a gazdasági be­rendezkedés azon formáit, amelyek révén a mi lehető­ségeinek is megnőnek a segítségnyújtásra. Kérdésére egyszerűen ez a válasz: igen, mi azokkal az orszá­gokkal fogunk tartani, ame­lyek képesek megtenni, vagy megkísérlik megtenni azt az utat, amelyet Magyarország megtett. Egyébként nem hinném, hogy titkot árulnék el azzal, ha elmondom: Igent érdekes telefonhívást kaptam Bob Hawke (ausztrál — a szerk.) miniszterelnöktől, aki a mi­nap járt Magyarországon. Meg kell mondjam, igen hízelgőén nyilatkozott azok­ról a vezető személyiségek­ről, akikkel ott találkozott. MAGYAR NEMZET: — Két hónapja 'Brüsszelben ön átfogó javaslatokat tett a hagyományos erők csökken­tésére. Vajon Kelet-Európá- nak és Magyarországnak hol a helye a biztonsági elkép­zelésekben és a szovjet— amerikai kapcsolatokban? GEORGE BUSH: _ Amit a NATO-ülésen javasoltunk, hamar a NATO indítványa lett. Ügy vélem, mindaz, ami a tárgyalóasztalon van, megnyugtató lehet a magyar nép számára is. Ez az elő­terjesztés megfontolt választ váltott ki Gorbacsov úrból is, s reményt nyújt a fe­szültség csökkentésére Eu­rópában, Keleten és Nyuga­ton egyaránt. Szeretném ezt a kérdést megvitatni a ma­gyar vezetőkkel is. mert úgy vélem, meggyőzöm őket, hogy minden országnak ér­deke, Keleten és Nyugaton, ha azonnal — s ezt a szót igen tudatosan használom — hozzálátunk a hagyományos fegyverek csökkentéséhez, mindezekben a kategóriák­ban. Örömmel tölt el, aho­gyan a szovjetek fogadták a javaslatot, mégha természe­tesen nem is hagyták jóvá a.bban a formában, aho­gyan az asztalra került. NÉPSZABADSÁG^ — A kongresszust illetően van egy sajátos gond: az orszá­gokat különbözőképpen ka­tegorizálják. Magyarország még mindig — mondjuk így — abban a kosárban van, amely kosár címkéje: nem demokratikus berendezkedé­sű államok, nem piacgazda­ságok és így tovább. Ma­gyarország egyre inkább olyan állapot felé halad, amikor ezek a címkék ér­vénytelenné válnak. El tud képzelni olyan időt, amikor a Varsói Szerződés egy or­szágát szabad, demokratikus rendszerű, piacgazdálkodású államnak nyilvánítják? GEORGE BUSH: — Igen, határozottan úgy érzem, és szívből remélem, eljön ez az idő. Látjuk a dinamikus fej­lődést. Amilyen mértékben előrehalad a privatizáció, ahogy nyílik számunkra a piac, ahogy nyitottabbak lesznek a Nyugat irányában, úgy tudunk majd többet tenni. Ügy gondolom, ezt meg kell mondanom, nem akarok odamenni és úgy tenni, mintha nem lenne köztünk semmiféle nézetkü­lönbség sem. Hozzáteszem, derűlátó vagyok a kelet-eu­rópai és a szovjetunióbeli fejleményeket illetően. Op­timista vagyak és az Egye­sült Államok elnökeként mindent megteszek, hogy megkönnyítsem a változást. Szeretném megragadni az alkalmat és önök, vezető új­ságírók előtt kijelenteni: a peresztrojka sikerét kíván­juk a Szovjetunióban, nem akarjuk azt késleltetni. — Egyébként nem azért megyek Magyarországra, hogy Gorbacsov úr életét megnehezítsem, mint ahogy azt sem hiszem, hogy ő Pá­rizsban az Egyesült Államok életét kívánta megnehezíte­ni. így hát elmegyek majd önökhöz, és arról beszélek, amiben erősen hiszünk. Mi, az Egyesült Államok és én, az Egyesült Államok elnöke bizonyos dolgokat — ame­lyek az emberek jogaival kapcsolatosak — nagyon ko­molyan veszünk. Nem visz- szafogott, halk üzenettel ér­kezem, hanem erőteljes üze­netet viszek. MAGYAR HÍRLAP: — A magyar nép újkori történel­me folyamán legalább két alkalommal fordult segítsé­gért az amerikai néphez, 1848-ban és 1956-ban. őszin­tén szólva az amerikai vá­lasz ezekben az esetekben csalódást okozott. Lehet, hogy a kérdés kissé pateti- kus, de hadd kérdezzem meg, elnök úr, van-e ebben a nagy nemzetben bármiféle felelősségérzet Kelet-Euró- pa és Magyarország jövője iránt? GEORGE BUSH: — Nem használhatom a felelősség kifejezést. Nem érzek fele­lősséget a történtekért, de nagyon is átérzem a válto­zásokat, és együtt dobban a szívem a magyar néppel. Ügy vélem, egy olyan or­szágnak, mint az Egyesült Államok, nem szabad fölös ígéreteket tennie, meggondo­latlanul arra ösztönöznie másokat, hogy hozzánk ha­sonlóak legyenek, s nem szabad ily módon egy másik nép sorsán nehezítő problé­mákat okoznia. Nem tudom, hogy az utca embere mit várt 1956-ban, de ha katonai konfrontáció­ra számítottak a Szovjet­unióval, akkor a várakozá­saik sajnálatosan túlzók vol­tak. Mégis azt mondom, hogy mi azokkal a fiatalokkal azonosultunk, akik a bari­kádokra mentek. Ma pedig azonosulni tudunk a több szabadság, a szabadabb vé­leménynyilvánítás iránti vá­gyukkal. — A lengyel újságírók fel­tettek egy kérdést arról a fiatalemberről, akinek az a vágya, hogy ebbe az ország­ba jöjjön. Nézzék, mi öröm­mel vesszük, ha az embe­rekben ilyen vágy van. — Azit is szeretném el­mondani a kelet-európai fi­ataloknak, hogy ti izgalmas korban éltek, a dinamikus változások korában. És sze­ressétek azt az országot, amelyben éltek. Legyetek ré­szesei a változásnak, része­sei annak, ami Kelet-Euró- páb an, a Szovjetunióban történik. MAGYAR NEMZET: — Budapesti látogatása után ön megáll Párizsban, ahol a Hetek megvitatják, miként segíthetnék a lengyel és a magyar gazdaságot. Felvil­lantaná, mire számít, hogyan támogathatná közösen a Nyugat ezt a két országot? GEORGE BUSH: — Fur­csa lenne, ha erről beszél­nénk, mielőtt találkoznék a többiekkel. Annyit azért sze­retnék elmondani, hogy a napirend kiemelkedő pontja llesiz, hogyan működhetne együtt a Nyugat Magyairon- szággal és Lengyelországgal. Az eszmecsere arról1 folytilk, hogy a nemzetközi intézmé­nyek milyen támogatásit nyújthatnának. Két gondo­lat ötlik fel. Az egyik az, milyen reformok 'szüksége­sek, hogy a nemzetközi in­tézményeken át kifejezhes­sük teljes támogatásunkat. A másik az, mennyi pénz is áll rendelkezésre. MTI: — Elnök úr, megkö­szönve a beszélgetést, en­gedjen meg egy utolsó kér­dést: mint egy beszédében mondotta, a hidegháború Kelet-Európábán kezdődött, s ott is fog véget érni. Mit tehetnek az amerikaiak és új, kis partnerük, Magyar- ország, azért, hogy a hideg­háború igazán véget érjen itt, Kelet-Európábán? GEORGE BUSH: — Foly­tatódjanak a változások, a nyíltság!, amelynek tanúi va­gyunk. A dinamikus politi­kai változásokat lelkesen üdvözli az Egyesült Álla­mok, törvényhozásunk, kor­mányunk, Ezért aizt monda­nám: folytassák, mert ez nem okoz kárt senki más­nak. Tegyék azt, ami a leg­jobb a magyar nép számá­ra, ami a legjobban szolgál­ja a magyarok ősrégi törek­vését a szabadságra, a füg­getlenségre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom