Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

A nemzeti egység megteremtéséért Az a mélyreható és sok­oldalú válság, amelybe a magyar társadalom elsősor­ban a több évtizedes — a hozzáértést nélkülöző — ve­zetés miatt jutott, szükség­szerűen hívta életre a most zajló reformot. Ez a reform vezethet el egy független de­mokratikus jogállam megte­remtéséhez. Eddigi történel­münkben az ilyen változá­sokat véres leszámolások, emberáldozatokkal terhes felfordulása kísérte. A ma­gyar nemzet még soha nem állt ilyen közel ahhoz, hogy békés úton európai néphez méltón teremtse meg a füg­getlen, demokratikus Ma­gyarországot. E változathoz szükséges nemzetközi felté­telek még soha nem kínáltak ilyen jó esélyt, hisz a világ jobbik fele féltő gonddal vi­gyázza sorsunk alakulását. Ügy tűnik, most igazán csak rajtunk múlik — megmu­tatni, hogy mire képes a nemzet, ha egyetért. Megbélyegzés nélkül Túl vagyunk a temetésen, amely a nemzeti megbéké­lés napjaként vonul be a magyar történelembe. Lezá­rult a reform egyik szaka­sza és új szakasz kezdődik. Visszatekintve az alig több mint egyéves reformfolya­matra, számadást készíthe­tünk: milyen reményekre jogosít ez a folyamat a nem­zeti egység megteremtéséért? A reformnak csak akkor van értelme és csak akkor lehet eredménye, ha sikerül megteremtenie a hőn óhaj­tott nemzeti egységet. Az eddigi történések nem sok jóval biztatnak. Veszedelme­sen sodródik a nemzet a megosztottság végzetes sza- kadéka felé. A reform kap­csán „ordas indulatok” és „gyilkos” felkiáltások sza­kadnak fel egyik vagy má­sik oldalról, a létrejött pár­tok, szervezetek is kénysze­rűségnek tekintik a tárgya­lást a hatalmon lévő párttal. Egymásról kölcsönösen a le­kicsinylés, a sértő megkü­lönböztetés hangján ejtenek szót és az állampolgárok megkülönböztetése is meg­kezdődött aszerint, hogy ki MDF-es, Fidesz-es, Szoc. Dem.-es vagy MSZMP-s. Hová vezet ez az út? A ré­gi sérelmek orvoslása jogos igény, de ezek kielégítése nem történhet új sérelmek keletkeztetése által, mert a körforgás megállíthatatlan lesz, a nemzet megosztottsá­ga állandósul. Négy évtizede visszafojtott indulatok felszínre törése természetes jelenség, de egy ország sorsának alakulását nem lehet ilyen indulatok függvényévé tenni, ha még­oly természetesek is. Negy­ven év tanulságos hibái intő példák a nemzet számára, hogy végre a hozzáértést te­kintse — az emberi tisztes­ségen és példaadó magatar­táson túl — a vezetés krité­riumainak, a vezetésre al­kalmasság ismérveinek. A jelenlegi válság egyik oko­zója a szakértelmet semmi­be vevő politizálás. Ezt a hibát nem lehet még egy­szer elkövetni, a reformot nem lehet dilettáns módon sikerre vinni. Visszahívások — indulati alapon E hozzáértés hiányára hi­vatkozással megalapozottak lehetnek azok a képviselői visszahívások, amelyek poli­tikai gyakorlattá váltak az alternatív szervezetek kezé­ben, amikor a sztálininak jelzett hatalom képviselőivel szemben sztálini találmányt, az antidemokratikus vissza­hívás jogintézményét alkal­mazzák. Ha a visszahívások csupán indulatilag megindo­koltak vagy mondvacsinál­tak és csak a hatalmon lé­vő párt iránti ellenérzések kihasználása miatt eredmé­nyesek, akkor ezek eredmé­nye kétes értékű. Lehet, hogy az általa okozott kár (tömegek csalódottsága) na­gyobb, mint a tőle várt előny. A képviselői munka nem abban áll, hogy valaki — lehetőleg a tv-kamerák előtt — felszólal és sok üres szólamot gyakorta hangoz­tat. A képviselő akkor is dolgozik, amikor szavaz vagy éppen nincs lehetősége felszólalásra, sőt nincs ülés­szak sem. A felszólalások hiánya miatt az Országgyű­lés nagyobbik hányadát vissza kellene hívni. De az ilyen, csupán indulatilag alátámasztott, megalapozat­lan visszahívások nemcsak új sérelmeket szülnek, el­mélyítik a megszokottságot, de politikailag éretlen em­berek heccelődésévé degra­dálhatják a reformot a de­mokrácia aprópénzre váltá­sát eredményezve. Egy-egy képviselő vissza­hívása legfeljebb helyileg és átmenetileg oldhatja meg nagy áldozat árán a problé­mákat. Ezzel szemben, ha az Országgyűlés — amelynek legitimitása az alkotmányo­zásra erősen kétséges, hoz­záértése vitatott, közel öt­éves múltja és szerepe rossz emlékű és siralmas —, nos, ha ez az Országgyűlés soro­zatosan alkot törvényeket, netán az alaptörvényt is, akkor hosszú távra konzer­válhat nemkívánatos állapo­tokat az egész országban. A képviselői visszahívások po­litikai heccelődése helyett tehát e valóban komoly ve­szély elhárítása lehetne az igazi politikai feladat. A nemzeti érdek tisztelete minden felelősen gondolkodó állampolgártól ' azt követeli meg, hogy veszélyek köze­pette a nagyobb veszély el-. hárítására törekedjék. Poli­tikusok számára pedig a po­litikai tisztesség szabja ezt törvényül. Hiányzó láncszem Ilyen nagyobb veszélyt pedig számosat találunk, a már említetteken túl, mint például a gazdaság fokoza­tos tönkretétele, az elszegé­nyedés terjedése, az erköl­csi bomlás folyamata stb., politikailag pedig a széthú­zás és a megosztottság tar­tóssága. A változások felül­ről vezérelt reformként in­dultak és a községi-városi szerveződésekben találtak visszhangra. Hiányzik a ket­tőt összekötő láncszem, hiá­nyoznak azok a középszintű reformfórumok, amelyek a helyi szervezetek önállósá­gának sérelme nélkül a köz­vetítő szerepet tölthetik be, valóságos igényt kielégítve megteremtve ezáltal a re­formfolyamat egységét, megakadályozva a helyi kez­deményezések partikulárissá válását. A magyar társada­lom — már Szent- István ko­ra óta — hármas szintű szerveződést mutat. A re­form sem érvényesülhet en­nek ellenére, mutatja ezt je­lenlegi állapota is. A felső szintű elgondolások megfe­lelő középszintű fórum hiá­nyában lassan hatnak, a helyi kezdeményezések ne­hezen tudnak felfelé utat törni. Szükségszerű a reform lelassulása, majd kifáradá­sa. Nem véletlenül sokan a „vármegyerendszert” okol­ják emiatt. Valójában pedig arról van szó, hogy a meg­újult felső vezetés és az újonnan alakult helyi szer­veződések között nincs olyan középszintű „partner”, ame­lyik az egységet megteremt­hetné, biztosíthatná, szolgál­va egyúttal a nemzeti egy­ség megteremtését is. Ez a középső láncszem egy olyan — a pártoktól nem függet­len, sőt általuk létrehozott, alkotott — laza szövetség le­hetne, amely az ebben köz­reműködők önkéntességén alapulna és önállóságukat a legcsekélyebb mértékben sem korlátozná. Megyei kerekasztal Egy ilyen szövetségnek számtalan előnye lenne. így: a nemzeti egység megterem­tése, féltő ápolása, a meg­osztottság elkerülése. Egysé­ges fellépést tenne lehetővé a politikai erők oldalán a végrehajtó hatalommal szemben, összefogná a re­formerőket, megakadályoz­va a szétforgácsolódást, már a rövidesen sorra kerülő vá­lasztáson esélyegyenlőséget biztosíthatna a reformerők számára és a demokrácia ta­nuló iskolája, a politikusok gyakorló műhelye lehetne. Az előzőekből következik, hogy minden politikai szer­veződés utat találhatna e szövetség felé. Ismeretes, hogy a Haza­fias Népfront megyei kül­döttértekezlete azt az állás­pontot fogadta el, mely sze­rint a népfront a jövőben Hazafias Nemzeti Szövetség­ként működne. Alkalmas lenne tehát a fentiekben vá­zolt feladatokra. Ennek ér­dekében a HNF Békés Me­gyei Bizottsága kezdemé­nyezi a megyében működő helyi szervezetek megyei parlamentjét és vállalja an­nak megszervezését. Kezde­ményezi, hogy ilyen tanács­kozás a résztvevők szándé­ka szerint meghatározott rendszerességgel ismétlődjék. Javasolja, hogy a részt vevő szervezetek szóvivőket vá­lasszanak, akik a parlament ülései között meghatározott gyakorisággal találkoznak, információt cserélnek; s ha szükséges, álláspontokat köz­vetítenek, egyeztetnek, tájé­koztatást adnak kölcsönösen. Kezdeményezi a nemzeti ke­rékasztal létrehozását a me­gyében, végezetül javasol­ja, hogy az első ilyen jelle­gű parlament feladata a megvalósításra váró felada­tok sorrendjének meghatá­rozása legyen elsődlegesen. Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottsága Befejeződött a karvezetőképzés Békésen Beszélgetés Hollerung Gábor karnaggyal Még javában folyt a karvezetőképzés Bé­késen, amikor (június 27-én) betoppantunk a Békési 1. Sz. Általános Iskola egyik eme­leti tantermébe. Hollerung Gábor, a tarho- si karvezető-továbbképző tanfolyam vezető itanára éppen széles gesztusokkal magyarár- zott a félkörívben helyet foglaló tanít vá­nyainak, majd a középen álló gyakorló kar- vezetőhöz fordlult: — Én látom benned a tigrist, de vala­hogy ilyenkor mindig zsebbe kerül. ;. Na­gyobb önbizalommali! Mosoly az arcokon, oldottság a „tanulón”, próba újra és újra, amíg a vezénylés leg­kisebb technikai elemei is tökéletesnek lát­szottak. Humor, lendüllet, magas szintű szakmai ismeret — így lehetne röviden jellemezni Hollerung Gábor óráit, aki már ötödik al­kalommal dolgozik a békés-tarhosi zenei napokkal összekapcsolódó karvezetőképző kéthetes kurzusain. (Ezúttal a bolgár Kri- kor Csetinjan professzorral.) Órák után a vezető tanár készségesen válaszolt a tanfo­lyammal kapcsolatos kérdéseinkre. A leg­fontosabbnak azt tartotta, hogy a képzés résztvevőinek általános önbizalomhiányát, szinte maximálisan képes feloldani ez a tanfolyam. — Nem véletlen tehát, hogy a jelenlegi 19 hallgató között sok a visszatérő — mond­ta. — Ez a kurzus nem illetékes a hiányok pótlására, de hangulata, stílusa miatt al­kalmas a felszabadultság érzésének kialakí­tására, amely az önbizalom alapvető része. És enéllkül vezényelni, más embereket irá­nyítani nem lehet. Sajnos, sokan érkeznek ide önbizalom hiányában.. Pedig valamifé­le tehetség — ilyen vagy olyan — minden­kiben szunnyad. Csak rá kell találni. Hi­szem és vallom, hogy az igazi pedagógia ott kezdődik, ha valakinek be tudjuk bi­zonyítani, hogy valamit tud. A továbbiakban az ideérkezők alapkép­zettségéről esett szó. Hollerung Gábor el­mondta, hogy többnyire fiatal énektanárak jelentkeznek a tanfolyamra. — Mint karvezetők, elég súlyos belső konfliktusokkal kerülnek ki ezek a pedagó­gusok a főiskolákról. S mindezért általában a felsőoktatás a hibás, hiszen akár Vas megyéből jön a pedagógus, akár Hevesből, a gondok mindenütt ugyanazok. Az egyik, hogy az oktatás túlságosan receptszerű. Mint ahogy autóit vezetni sem lehet csak elmélet alapján megtanulni, a vezénylést sem. Valahogy a zeneelmélet és a karve­zetési technika messze elmaradnak egy­mástól, gyakran még „köszönő viszonyban” sincsenek. A másik probléma, hogy ezek a tanárok általában két szakosok. Így nagyon picinyke idő marad a vezényléssel való fog­lalkozásra. És sajnos, jellemző tünete a pedagógusképzésünknek az elnőiesedés is, amelyet mi úgy érzékelünk itt, hogy évek óta alig-alig téved be a tanfolyamra férfi karvezető. Végül beszélgetésünk a jelenlegi tanfo­lyam hiányosságaival folytatódott. — Tavaly mesterkurzus is indult a ta­pasztaltabb, régen visszajáró karvezetők számára, ahol természetesen magasabb szintről kezdhettük a továbbképzést — fej­tegette. — S mindemellett, hogy tudásuk­ról, tehetségükről az itt résztvevők vala­„Az igazi pedagógia ott kezdődik, ha vala­kinek be tudjuk bizonyítani, hogy vala­mit tud...” Fotó: Gál Edit miféle minősítést is kaphassanak, karve­zetőversenyt is rendeztünk. Nos, az idén ezekről pénzügyi és szervezési nehézségek miatt le kellett mondanunk. Persze, ez nem azt jelenti, hogy végleg. Szeretnénk, ha jö­vőre a karvezető tanfolyam a tavalyihoz hasonló színesebb palettát mutatna. Igaz, az itt tanultakról azért az idén is számot ad­hatnak a résztvevők a péntek esti kurzusr záró hangversenyen, amelyet a Békési 1. Sz. Általános Iskolában tartunk, a vámosi vegyes kar közreműködésével. Magyar Mária Megfogyva bár... mégis zenélve Adalékok a zeneoktatás történetéhez A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Aka­démiai Bizottságának kebe­lében működik egy zenetör­téneti munkacsoport Falvy Zoltán — a zenetudomány doktora, az MTA Zenetudo­mányi Intézetének igazgató­ja — vezetésével. A munka- közösség azokat fogja össze, akik a zenetörténet, illetve a zenetudomány területén ku­tatómunkát végeznek. A ta­nulmányokat az évente négy­öt alkalommal tartott ülésen megvitatják, publikálásra előkészítik. A közelmúltban megrendezett tudományos ülésen kivételes érdeklődést keltő téma került napirend­re: Jeney Zsuzsanna, a bé­késcsabai zeneiskola tanára tartott előadást „Adalékok az alsó fokú zeneoktatás törté­netéhez az utolsó negyed­században Békéscsabán” címmel . Az előadó elsősorban azo­kat az okokat elemezte, me­lyeknek következtében a hangszeres tanulók száma fokozatosan és folyamatosan csökkent. (Az 1968/69-es tan­évben például 606 hangsze­res tanulója volt az intézet­nek, az 1985/86-os tanév­ben pedig 354.) Ezenkívül: egyre kevesebb tanuló jut el a befejezett alsó fokú kép­zést jelentő 6., illetve né­mely tanszakon a 4. zeneis­kolai osztályig. A zeneoktatás presztízsé­nek csökkenését vizsgálva elsősorban a szülők támoga­tó kapcsolatának hiányát kell említeni. A legtöbben közülük elismerik, hogy „szép dolog, ha valaki tud muzsikálni”, sőt ezáltal jobb emberré is válhat, de azzal nincsenek tisztában, hogy a zenetanulásnak milyen óriá­si személyiségfejlesztő hatá­sa van: megköveteli a fi­gyelem-összpontosítást, az önkontrollt, az igényességet, sőt a gyakorlás révén erősí­ti is ezeket a tulajdonságo­kat. Szükség van akaratra, bekapcsolódik a mind széle­sebbé váló érzelmi skála. A társas zenélésben az együt­tes játék öröme mellett fej­lődik a felelősségtudat, a megbízhatóság, kialakul a vészhelyzetbeni döntés és cselekvés képessége ... A nagymérvű lemorzsoló­dás társadalmi okai között Jeney Zsuzsanna elsőként említette a kultúra értéké­nek általános devalválódá­sát, a pedagógusok hátrá­nyos helyzetét, s a szülők túlhajszoltságát. Kétszere­sen sújtja a zenetanulókat az ötnapos munkahét, és az ezzel járó nagyobb megter­helés. A személyi okok kö­zött döntő súllyal szerepel a gyakori tanárváltozás. En­nek következtében ugyanis veszélybe kerül a zeneokta­tás egyik legfontosabb neve­lési lehetősége ; nevezetesen az, hogy a tanár az egyéni foglalkozás közben szoro­sabb kapcsolatot alakíthat ki a növendékekkel. Az előadó véleménye sze­rint a gyermekeket legin­kább a társas zene, vagyis a kamarazene és a zenekar tarthatná meg a zeneiskolá­ban. Akik a zeneiskolai ta­nulmányaik folyamán egyé­nileg esetleg nem képesek kiemelkedő teljesítményre — ennek több oka lehet —, azok a társas zenében meg­találhatják a zenélés örö­mét. Dr. Gál Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom