Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-31 / 178. szám

1989. július 31., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Pro és kontra után Július 3-án tettük közzé Beck Zoltán Rangok és minősítések című írását, en­nek nyomán pedig július 17-én megjelen tettük Szokolay Zoltán Beckerítés című sorait. Azóta Beck Zoltán lapunk töszerk esztőjéhez újabb cikket juttatott el, ame­lyet az összefüggések jobb megértése érdé kében a cikkhez csatolt levél szövegével együtt közlünk. Tisztelt Főszerkesztő úr! Szokolay Zoltán gyalázkodására írtam én egy „direkt" választ, de úgy gondol­tam, nem tenne jót a lapnak, ha szemé­lyeskedésbe akarnék belemenni, különö­sen így, hogy partnerem „hitvitát” provo­kál. Ennek — alkalmasint — meglesz a megfelelő helye. Védekeznivalóm nincs; ő viszont bőven kimerítette azokat a vád­pontokat, melyekért engem fenyegetett meg bírósággal.. . Ha ő így boldogabb, legyen. Egy másik hitvita idézésével viszont szeretném jelét adni, mások számára is, hogy vettem az ő lapját; de egyelőre úgy érzem, hogy tőle nincs sok tanulnivalóm. Szeretném, ha ez a jegyzetem megjelen­hetne az oldalon, hétfőn. Az ő reflexiója is éppen két hétre jelent meg jegyzetem után. De ha úgy gondolja, hogy a laphoz méltatlan az ügy, nem ragaszkodom „ön­életrajzi jegyzetem” közléséhez. Sajnálom, hogy elrugaszkodott „eszme- futtatásával” Sz. Z. a Szerkesztőséget is megbántotta, ennek a „módinak” a visz- szautasításában azonban mindenképpen részt veszek, mert az nem lehet, hogy va­laki nem szélsőséges baloldali, de tisztes­séges rendet forgasson föl... Neki még meg kellene tanulnia, hogy a cseléd való­ban fölszabadult, hogy a kulák kétféle volt; aki összekuporgatta-dolgozta a bir­tokát, és akinek azért maradt csak annyi­ja, mert a többit a kocsma falára hugyoz- ta — Szabó Pál kifejezésével — stb ... Tanári munkámat pedig „lányok, s ifjak szívei védik”, Sz. Z. nem ismeri, becsmé­relheti nyugodtan. Beck Zoltán Tolerancia — avagy vitakultúra a 16. században önéletrajzi jegyzeteim­ben kiváló helyen említem meg, hogy nagy-nagy sze­rencsém volt, hogy amikor gimnáziumba kezdtem jár­ni, olyan tanár volt az értelmem nyitogatója, aki meghurcolt egyetemi ok­tatóként csak faluhelyen taníthatott. Visszagondolva rá bizonyosra veszem, a körülményeiből levont ta­nulságainak köszönhettük, hogy nagy nyugalommal — ha belső háborgásoktól ta­lán nem mentesen is — a toleranciára is nevelt ben­nünket, bár ez az akkori időkben (1949—53) nem volt ilyen szép divatszó, mint manapság; jószerével ismeretlen volt mint foga­lom, mint szándék is az átalakulófélben levő társa­dalomban. Amikor a középkori iro­dalomról tanultunk, felejt­hetetlenül mesélte el pl. a Debreceni disputá-t, életre- szólóan belénk plántálva a vitakultúra alapvető erköl­csi tételét: vitapartnerün­ket is tekintsük embernek! Ez a gyermekkori élmény olyan hatással volt rám, hogy egyetemista korom­ban szemináriumi dolgoza­tot írtam a „Debreceni dis­putádról (ma is őrzöm), s tanár koromban sem felej­tettem el soha megkülön­böztetett szeretettel be­szélni róla. Napjaink intoleráns mocskolódásainak idején újra elő kell vennem ezt az élményemet, hogy pró­báljam beleélni magamat egyik szereplőjének, Dávid (Varga) Ferencnek a lelkű- leiébe, aki a reformáció népi irányzatát képviselte a polgári Debrecen püspö­kével, Melius Juhász Pé­terrel szemben az említett hitvitázó drámában. Ez utóbbi szereplő — a drá­mában Péter pápa — így készíti föl híveit a dispu­tára; „ ... először is megszido- gatom, hogy szégyeletibe szólni se tudjon...” „... bár csak papirossal fojtsátok meg a puskát, s úgy lőjjetek véle, de mégis ugyancsak pukkan s még meg is ijeszti az embert, azonképpen noha nincsen igen erős bizonyságunk né- künk a bibliában, kivel a szentháromságot erősítsük; de mégis ne mondják azt, hogy nem tudunk semmit; azért erősen kiáltsunk és üvöltsünk .. Majd elkezdődik a vita: „Péter pápa: Minden em­ber itt hallgasson. Te hit- ván eretnek Varga Ferenc! amaz hitván olasztól mi­csoda rühös tudománt me­rítettél, kivel a királyt őfelségét megrútítottad, sőt még Magyarországban is sokakat illettél ez tudo­mánnyal, nosza most fü­lünk hallotára tégy vallást előttünk hütödrül; mert is­tenre mondom, hogy még ma a tüzet a hátodra téte­tem. (...) Varga Ferenc: Bizonyára az egész anyaszentegyház emberihez és fejedelmihez eféle éktelen beszédek nem illenek; mert az is­tennek lelke nem lakozik a felfuvalkodott szívű em­berben. Szent Pál apostol pedig megtiltja eféle ékte­len beszédektől az embert. Továbbá, tisztelendő Péter uram! Szeretettel szóljunk egymásnak, ne haraggal, hogy amint sz. Pál apostol mondja, mindenek épül­hessenek beszédeinkből.” Négy évtized múltán há­lás vagyok Tóth Kálmán tanár úrnak, hogy emlékez­hetek erre az 1570-ben ké­szült drámára. Beck Zoltán Kedvesség és segítőkészség Nyugdíjas pedagógus va­gyok. Szeretném, ha közöl­nék a levelem, mert a mai rohanó világban egyre rit­kábban találkozik az ember megértéssel. kedvességgel, érdek nélküli segítőkészség­gel. A napokban együtt utaz­tam a buszon egy fiatal nő­vel. Beszélgetés közben ki­derült, hogy a postán dolgo­zik. Megragadott a lényéből áradó egyszerűség, kedves­ség. az a szeretet, ahogy a munkájáról, a munkatársai­ról beszélt. Kedvesen útba­igazított, és leszállt a busz­ról. Érdeklődtem az ismerő­seimtől, hogy ki lehetett ez a kedves hölgy. Megtudtam róla. hogy ő most a hiva­talvezető Újkígyóson, s egy­általán nincs könnyű hely­zetben, hiszen csak fél éve végzi ezt a munkát. Kicsi gyermeke van, amellett még iskolába is járt. A beosztott­jai — illetve helyesbítek, mert ő munkatársaknak ne­vezte őket — szeretik, vala­hogy az egész postán szinte családias hangulat van. Er­ről személyesen, is meggyő­ződtem, amikor elmentem táviratot feladni. Marika — mert így hívják — régi is­merősként üdvözölt, eligazí­tott. hogy mit, hol kell fel­adni, még a táviratot is megírta helyettem, mivel már a szemem nem a régi. Még szinte megköszönni sem engedte. „Azért vagyok itt, hogy segítsek” — mondta kedvesen. Lehet, hogy egy öregember túlzásainak is tekinthetők a leírtak, de mentségemül szol­gáljon: mindez igaz. Simon Ferenc nyugdíjas pedagógus, Budapest Mi is az a biogiliszta? Lapjuk mindennapi olvasója vagyok, és sajnos, gyakran megakad a szemem egy-egy furcsaságon. így volt ez a na­pokban, amikor a hirdetéseik­ben új fogalmakra — pl. bio­gilisztára — bukkantam. Tu­dom, hogy nem mindenki le- he, tájékozott a giliszták „vi­lágában”, de jobb megismeré­sükhöz kívánok néhány infor­mációt nyújtani. A növények számára az egyik legjobb tápanyag a hu­musz: ennek előállításában nagy szerepük van a gilisz­táknak. „Ingyen munkások” — így is nevezik őket a „környe­zetvédő kertészek”. A humusz előállításához. — szerves trágyá­ból — általában a trágyagilisz­ta (Eisenia foetida) és a földi- giliszta (Lumbsicus tenestis) alkalmas. Hazánkban az ismert fajok száma közel 30. (A magyar ál­latvilág szótára 23-at tart nyil­ván.) A világon 3 ezer faj is­mert. S mi a furcsaság? Az, hogy „biogiliszta” nincs közöttük. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy a „bio”-előtagot azokhoz a nevekhez használjuk, ame­lyek természetes eredetűek, vagy az élő folyamatokkal kap­csolatosak. A giliszta — sze­rintem — csakis természetes lehet. Kemogilisztáról még nem hallottam. Bioland nevű tár­saságról, biofit-trágyáról, bio­kultúra egyesületről viszont tu­dok. Charles Darwin így vallott erről a „csúnya állatról”: „ . .. a termékenység bázisa, a földtörténet leghasznosabb ál­lata, az emberiség jótevője.” Bízom benne, hogy legalább azok, akik „termelik a hu­muszt”, tenyésztik a gilisztát, egyszer majd azt is megjegy­zik: „trágyagiliszta”. Egy középiskolai tanár (Név és cím a szerkesztőségben) Visszhang Húsz perccel korábban indul a busz Június 12-én közöltük az Utazás bosszúságokkal című írást, amelynek szerzője ki­fogásolta: a Gyulaváriból 16 órakor Gyulára induló busz- szal utazók nem érik el a vasúti menetrendváltozás miatt most már 16 óra 16 perckor Gyuláról Békéscsa­bára induló vonatot. A cikk­re a Körös Volántól a kö­vetkező választ kaptuk; „Július 1-jétől a 4-es he­lyi járat 16 óra helyett min­den nap 15 óra 40 perckor közlekedik a Gyulavári Le­nin Tsz-től a gyulai vasút­állomáshoz. így a vonathoz való csatlakozás biztosított. Válaszunkról a T. Pana­szos értesítését, az utazással járó kellemetlenségért elné­zését kérjük.” Hosszú sor a pénztárnál A helyszín : Mezőhegyes, áf ész-vegyesbolt. Időpont: 1989. július 21., péntek. Hosszú sor kígyózik egyet­len pénztár előtt, mintegy 35-40 ember, közöttük 3 ara­nyos 2-3 éves kisgyerek. Az anya türelmetlen, a gyere­kek is. A három pénztár kö­zül egy üzemel, egy üres, egyben pedig egy fekete ha­jú, idősebb hölgy ellenőriz. Gondosan kiszámoltatja az 1, a 2 stb. forintosokat (mi­kor jut el az 1000 forinto­sig?), ír négyféle jegyző­könyvet. az egyiket 3, a má­sikat 4 példányban. A sor egyre kígyózik, már vagyunk vagy negyvenen. A helybéli főnök széttárja kar­ját: nem tehetek semmit, el­lenőrzés. Honnan? A mező­kovácsházi áfész-központból. Tessék mondani, ez mióta tart? Egész héten, minden- . nap — hangzik a válasz. Végre kinyit a második pénztár is. Ugye, milyen jó nekünk? A három aranyosan síró kisgyerek és anyukájuk helyett is: Gyevi Ferenc, Mezőhegyes és még sokan mások Elveszett pínztárca Kérem azt a békéscsabai becsületes embert, aki július 23-án, vasárnap este 7 óra után a régi posta melletti telefonfülkében pénztárcá­mat — a benne levő 1100 forinttal és lakáskulccsal — megtalálta, szíveskedjen a szerkesztőségben leadni. Kö­szönöm jóindulatát. Dr. Budur Lajos, Békéscsaba Most még szerencsére fogja a kisfiú egy felnőtt kezét, de mi lesz, ha legközelebb egyedül merészkedik a tátongó ak­na közelébe? Biztosan sokan észrevették már, s csodálkoz­tak is rajta, hogyan lehet így otthagyni figyelmeztetés nél­kül egy fedél nélküli jókora aknát a belvárosban, az egyik legforgalmasabb helyen. Csak reménykedhetünk, hogy sen­ki sem esik bele a közeljövőben, de inkább ajánlani tudjuk az illetékeseknek, hogy mielőbb takarják le, vagy kerítsék el Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útja és a Jókai utca sarkán épült gyönyörű ház- és üzletsor előtti romos terüle­ten ezt az igen balesetveszélyes helyet Fotó: Veress Erzsi Minden házban ivóvíz... Az újkígyós! Dózsa György utca végén öt olyan család lakik — 19 személy —, akik­nél eddig nem volt bevezet­ve az ivóvíz. Ez az utcarész 228 méter hosszú. A lakos­ság kérésére a tanács is és a vízmű is segített, és a víz bevezetéséhez szükséges anyagot a helyszínre szállí­totta. A lakók jelentős társadal­mi munkát végeztek és most már náluk is van egészséges ivóvíz, amely immár eljut a nagyközség valamennyi há­zába. Nátor János, Újkígyós Még munka közben a Dózsa György utcában AZ INTERSPAN FAIPARI KFT. értesíti a fakitermeléssel, -feldolgozással és .-forgalmazással foglalkozó gazdálkodó szervezeteket és magánosokat, HOGY FORGÄCSLAPGYÄRTÄSHOZ LÁGY, LOMBOS ÉS FENYÖFAFÄJÜ ALAPANYAG-FÉLESÉGEK FELVÁSÁRLÁSÁT ELKEZDTE, forgácsfa, apríték, fűrészpor, kötegelt hulladék minőségben. A szállítókkal hosszú távú szerződést kívánunk kötni, magánosok részére napi árat fizetünk. Bővebb felvilágosítást AZ INTERSPAN FAIPARI KFT., Vásárosnamény, faipari üzemrésze: a 71-200 47-es m. telefonon, a 73-239-es telexen vagy személyesen ad. VÁRJUK JELENTKEZÉSÜKET! Hol a tanú? Misik Istvánné békéscsabai Lakos személyesen kereste fel szerkesztőségünket, hogy meg­ismételjük a május 23-i szá­munkban is közölt kérést. Békéscsabán május 22-én, a 20-as buszon utazott unokájával a kórháztól a Kossuth térig. Az egyik lámpánál a busz hir­telen fékezett, miközben ő el­esett, balesetet szenvedett. Egy fiatalember segítette fel, kb. a Csaba Szálló előtt. Ennek a fiatal szemtanúnak a jelent­kezését várja azóta is. Kéri a segítőkész fiatalembert, hogy je­lentkezzen, mert a biztosító ad­dig nem fizetheti ki neki a jo­gosan járó összeget. Misik Istvánné, Békéscsaba, Könyves utca 63.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom