Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-21 / 170. szám

1989. július 21., péntek------------------------------------------------------------------------------------------------------------------:-------------------------------------------------1 Nyers Rezső látogatása az MTI-ben Keresni kell a megegyezést A Minisztertanács rendkívüli ülése Nyers Rezső, az MSZMP elnöke tegnap délután a Ma­gyar Távirati Irodába láto­gatott. Meghallgatta Pálos Tamás vezérigazgató tájé­koztatóiét az intézmény munkájáról, azokról a szer­kesztési. műszaki, gazdasági és szervezeti változásokról, amelyek révén az MTI el kívánja látni a nemzeti hír-, sajtó- és képügynökségi sze­repéből ráháruló és széles körű információs nyitottsá­got követelő feladatokat. A párt elnöke részt vett az MTI mintegy 40 ország­Kondoros Nagyközségi Tanácsa Mokran Mátyás el­nökletével tegnap délután ülést tartott. Elsőként Ju­hász Attila, a Békés Megyei Tanács építési és városfej­lesztési osztályának terve­zője beszélt azokról az el­képzelésekről', amelyek a te­lepülés lakóterületének bő­vítésével kapcsolatosak. Több szempontból vizsgál­ták a lehetőségeket. A szennyvíztisztó telép alkal­massá tehető egy megnöve­kedett terület ellátására. Vain a községnek olyan ré­sze, ahol a közműhálózat hiányzik, máshol csak a ré­gi érvonulat feltöltésével, tereprendezéssel kezdhető meg az építkezés. A déli te­rület beépítését a vágóhíd akadályozza. Ahhoz, hogy újabb telkeket oszthasson a tanács, mindenfajta szem­pontot alaposan mérlegelni kell. Második napirendi pont­ként Melis János, a tanács igazgatási előadója számolt be a helybeli fiatalok, élet­körülményeiről, gondjairól, különös tekintettel munka- körülményeikre, életkezdési lehetőségeikre, lakáshelyze­tükre. A nagyközség lakos­ságának körülbelül tíz szá­zaléka, mintegy 700 itt élő 16—30 év közötti fiatal. Je­lentős részük a termelőszö­ba akkreditált tudósítóinak értekezletén. A külföldi tu­dósítói kar felkérésére be­ható tájékoztatást adott az ország belpolitikai helyzeté­ről. az MSZMP tevékenysé­géről. a pártkongresszus és a választások előkészületei­ről. A tudósítók érdeklődé­sére válaszolva számos kér­déssel. így a mai magyar társadalomban zajló folya­matokkal. az MSZMP nem­zetközi törekvéseivel és Ma­gyarország külföldi megíté­lésével kapcsolatban fejtette ki véleményét. vetkezetben, vagy a mező- gazdasághoz kapcsolódó ipa­ri üzemekben dolgozik. Há­rom könnyűipari üzem nyújt még lehetőséget . munkára. A felsorolt glazdasiági egysé­gek, intézmények sem ké­pesek teljes mértékben fog­lalkoztatni a helyi fiatalo­kat, ezért csaknem százan vidéki munkahelyeken dol­goznak. Ez azt jelenti, hogy sokan elkerülnek a község­ből. Eljárnak a középisko­lákban tanulók is, s csak kevesen telepednek le az iskola elvégzése után vég­leg Kondoroson. A tanács és a helybéli munkahelyek próbálkoznak azzal, hogy segítsék a fiata­lok lakáshoz jutását, s ez­zel tartsák meg őket lakó­helyükön. Sajnos, a műve­lődésre, szórakozásra. a szabadidő hasznos eltöltésé­re sincs megfelelő lehetőség a nagyközségben. Felújítás­ra szorul a művelődési ház, jól működik a könyvtár, és a filmszínház, megújulásra vár a tömegsportmozgalom. Mivel Kondoros csökkenő népességű település, rendkí­vül fontos az ifjú generáció életkörülményeinek, közér­zetének fokozatos javítása. A tanácsülés előterjeszté­sekkel és bejelentésekkel ért véget. G. K. (Folytatás az 1. oldalról) kérdésben eddig nem sike­rült megegyezésre jutni. A másik kompromisszu­mos javaslatban a magyar partner nem zárkózott el az elől sem, hogy amennyiben a tudományos vizsgálatok egy éven belül nagy bizton­sággal garanciákat adnak a megalapozott döntésekhez, akkor ezt követően megva­lósítsák a meder áttöltését. Ehhez viszont az építésnél és az üzemeltetésnél az öko­lógiai követelményeket ma­radéktalanul kifejező ga-. randákat a kormányközi megállapodásban, az állam­közi szerződés módosításá­ban is érvényesíteni kellene. Egy év alatt ki kellene dol­gozni a vízminőség-védelem teljesítésének műszaki fel­tételeit, megvalósítási prog­ramját. E javaslatban sze­repel az is, hogy három évig a vízlépcsőrendszert korlá­Tegnap Békésen, a Dübögő étteremben meg­alakult a Magyar Vidék Társsága (Mavit) békési csoportja. — Bár budapesti vagyok, de munkám a vidékhez köt — mondta bevezetőjében dr. Bugár Nándor, a Mavit országos ügyvivője, majd a társaság alapelveiről, céljai­ról beszélt. Mint elmondta, sajnos ma Magyarországon a vidéken lakók másodran­gú állampolgárokká vál­tak, pedig Budapest és egy- egy régióközpont fejlődése nem képzelhető el a kistele­pülések fejlesztése nélkül. Az Agárdon idén február­ban megalakult társaság cél­ja éppen ezért az, hogy a vidék szellemi erőit szer­vezze, összefogja. A centra­lizált állami bürokrácia mellett alulról szerveződő közösségeket kívánnak lét­rehozni azokkal, akik helyi szinten tenni akarnak és tudnak településeik jövőjé­ért. tozott csúcsüzemmódban, vagyis alacsony duzzasztási szinten, esetleg alapüzem­módban üzemeltessék. Mint Udvari László el­mondta, a magyar álláspont szerint a Duna-meder áttöl­tését, a dunakiliti tározó, az üzemvízcsatoma feltöltését nem lehet végrehajtani idén októberben, így értelemsze­rűen az augusztusi előké­születek sem kezdődhetnek el. A kormány készül a szep­temberi Országgyűlésre, és a döntés-előkészítés elemének tekinti a magyar—csehszlo­vák tárgyalásokat. Termé­szetesen figyelembe kell venni a csehszlovák tárgya­ló fél érveit is, hiszen nem lehet a végletekig bizonyta­lanságban tartani azt az or­szágot, amely a beruházás ráeső részét szinte teljes egészében teljesítette — hangsúlyozta Udvari László a szóvivői tájékoztatón. Lázár László, a Mavit választmányának tagja, a gyakorlati lépésekről be­szélt, így arról, hogy szer­vezés alatt áll egy vidék­fejlesztő szolgálat kft., amely kizárólag vidéki üz­letkötésekkel kíván foglal­kozni. Az indulásra össze­gyűjtött 5-6 millió forinttal elsősorban az egyes telepü­léseken felbukkanó ötlete­ket kívánják menedzselni, A napirend második ré­szében elfogadták a békési csoport működési szabály­zatát és ideiglenes elnököt választottak dr. Komáromi Sándor személyében, aki a helyi tanács osztályvezetője. A megválasztott négytagú szervezőbizottság feladata pedig: felvenni a kapcsola­tot Békés, és a megye egyéb településein dolgozó, tenni- akaró állampolgárokkal. Az érdeklődők Varga Sándor­tól, a Népfront békési tit­kárától kaphatnak felvilágo­sítást. . -knt­Tanácsiilés Kondoroson Javul-e a fiatalok helyzete? Támaszkodni a meglévő szellemi erőre átmeneti tábor menekülteknek Nemzeti összefogás nélkül nincs eredmény Átmeneti tábor létesül Békéscsabán a Kétegyházi úton, a volt Délép épületében — jelentette be dr. Pataki István, a menekültügyekkel foglalkozó megyei koordinációs bizottság vezetője a testület tegnapi ülésén. /Békéscsabán a (megyei ta­nács vb-termében megtartott rendezvényen a résztvevők kölcsönösen tájékoztatták egymást az erdélyi menekültek számáról, elhelyezéséről, s a jelenlegi tennivalókról, i — Mikor tudja az átme­neti tábor fogadni a mene­külteket? Mi a tábor fel­adata? Mitől „átmeneti”? — többek között ezekre a kér­désekre válaszolt dr. Pethő Attila, a befogadó állomás Igazgatója. — A Belügyminisztérium álltai megvásárolt Délép-te- lephelyen különféle munká­latokat kell elvégezni, amit két lépcsőben hajtunk vég­re. Elsőként, .kialakítjuk a hálószobákat, az egészség- ügyi blokkot (orvosi rende­lő, betegszobák), a konyhát és az olvasószobát. A máso­dik szakaszban klubot, tor­natermet létesítünk és par­kosítunk. Ügy (terveztük, hogy szeptember 15-re ad­juk át a tábort, amely 180- 220 menekült fogadására lesz alkalmas. Itt kívánjuk elhelyezni azokat, akik Ma­gyarországon szeretnének letelepedni. A befogadó ál­lomás feladata: az érkezés és az elhelyezkedés időtar­tama alatt gondoskodjon a menekültek alapellátásáról, segélyezéséről. Egyrészt ezért átmeneti, másrészt azért, mert innen továbbirányít­juk őket az ország külön­böző településeire lakni, dol­gozni. — Mennyi ideig tartózkod­hatnak itt az emberek? — A táborban 1—15 na­pig lakhatnak, étkezhetnek a menedéket kérők, de ha két hét alatt nem tudunk valakinek munkahelyet, la­kást keríteni, akkor sem küldjük el. Előfordult olyan eset is, hogy találtunk munkahelyet, de valamilyen okból otthagyták és vissza­jöttek a táborba. Ez az ál­lapot nem tartható, mert esetleg emiatt nehézkessé válik az újonnan érkezők elhelyezése. — Hány romániai mene­kült érkezett eddig? — kér­deztük Pataki Istvántól. — Négyezer ember érke­zett, ebből mintegy 1700-an maradtak, s helyezkedtek el Békés megyében. Külön fi­gyelmet érdemel, hogy eny- nyd munkahelyet feltöltöt­tünk. A fennmaradó lét­számból 1700-an más me­gyében telepedtek le, ötszáz- hatvannégyen pedig harma­dik országba utaztak. — 1989-ben hányán jöt­tek át Békés megyébe? — Az idén 1661-en érkez­tek, s 472-en a megyében maradtak. Közülük 362-en kaptak munkavállalási en­gedélyt. Az utóbbi egy hó­napban kilencvenkilencen maradtak itt — 87 magyar, 10 román, 2 szlovák. — Milyenek az elhelyezési lehetőségek a megyében? — Nincs könnyű dolgunk — veszi át a szót Bereczki Andrásné. — Nehéz a mene­kültek elhelyezése. Drágák a lakások, különösen a vá­rosban. A megyében 81 csa­lád kapott otthont. Gondjaink vannak a mun­kahelyszerzés területén is. Tavaly több volt a szak­munkás, mint az idén. Kény­telenek vagyunk bemondás alapján elbírálni, kinek van szakképzettsége, s előfordul, hogy a munkahelyén derül ki az igazság; csak betaní­tott munkás. Információink szerint 226 olyan román nemzetiségű menekült keres munkát, aki egy szót sem tud magyarul. Vállalataink elzárkóznak a foglalkoztatá­suktól, mert megoldatlan a betanításuk, irányításuk és oktatásuk. Kísérletet tettünk Kétegyházán mezőgazdasági gépszerelői tanfolyam indí­tására, de az* érintettek nem jelentek meg az oktatáson. Fokozza a gondjainkat, hogy a román anyanyelvűek kö­zött sok a cigány származá­sú. Nehezen vállalják a ma­gyar nyelv elsajátítását, de szakmai oktatásuk is prob­lémás. — Van Budapesten mun­kaerő-szolgálati iroda, ahol számítógépes adatfeldolgozás folyik, de nem kap a megye segítséget tőlük — egészíti ki a gondolatot Pataki Ist­ván, majd így folytatja: — Mindenképpen kor­mányzati intézkedésre van szükség. A határ menti me­gyék országos összefogás nélkül nem tudnak munka­helyet ajánlani az ide érke­zőknek. Be kell vonni a töb­bi megyét is ! Szükség van ebben az országban a mun­káskézre, s ezeknek az em­bereknek a többsége akar és tud dolgozni. Békés megyében az itt élő lakosságnak is nehéz la­kást, munkahelyet biztosíta­ni. Így érthető módon nem mindenki nézi jó szemmel erőfeszítéseinket. — Mennyibe került eddig a lakásvásárlás és a segé­lyezés? — Abból a 300 millió fo­rintból, amit az Országgyű­lés erre a célra elkülönített 1989—89-ben, 1 millió 531 ezer 800 forintot használtak fel — válaszolt Diós János, a menekültügyi koordinációs bizottság titkára. — Ebből 1 millió 178 ezer forintot a Békés megyében maradók segélyezésére fordítottunk. 1989-ben átmeneti szállásra, szociális segélyre, lakásvá­sárlásra, élelmezésre, egyéb költségekre 26,6 millió fo­rintot költöttünk. A tanácskozáson a fentie­ken kívül szó volt még a segélyek raktározásának megoldásáról, s a létesítendő fogadóállomás személyzeté­nek biztosításáról. Papp János A szenzációs bejelentis féligazságai Exhumálták Petrovicsot— minden egyéb bizonytalan Alig van megbízható és újabb hír Barguzin- ból, a Petőfi-kutató Morvaiéktól, máris a szokásosnál több a ta­lány a szenzációs beje­lentés körül. Legalábbis ez derül ki a Mai Nap két munkatársa, F. Ta­kács István és Kurucz Péter írásaiból, melye­ket a lap nyomán mi is közlünk. Üres a sir, marad a levéltár A hír hallatán megkérdeztük Balajthy Andrást, vajon szá­mára hihető-e mindez? Balajthy kezdte el Petőfit Szibériá­ban keresni, és amikor már komolyabb kutatási eredménye­ket ért el, akkor csatlakozott hozzá Morvái Ferenc, finan­szírozva a további munkát. Később azonban elváltak útjaik. — Morvái állítása, miszerint megtalálta Petőfit, abszolút komolytalan. Két hete ásták ki a sírt, márpedig a rekonst- ruációs vizsgálat több hónapig tartana. Amikor én elindí­tottam a kutatást, abból a felfedezésből táplálkoztam, hogy egy Alexandr Sztyepanovics Petrovics nevezetű idegen sír­ját találták meg egy szibériai faluban. Vagyis a pontos sír­hely már akkor megvolt. Én azonban csak akkor akartam a sírhelyet megbolygatni, és a csontokat exhumálni, amikor már levéltári adatokkal tudom igazolni — mintegy kilenc­ven százalékban —, hogy valóban Petőfi fekszik a sírban. Ennek során először bizonyítottam, hogy valóban kerültek magyar hadifoglyok Oroszországban, mivel megtaláltam Bem hadiszekerének iratait. Ezek között volt az ezerhatszáz kihurcolt fogoly nevének listája. Igaz, a Petrovics név nem szerepelt rajta, de végül is Petőfit, mint megkülönböztetett foglyot vitték ki. Ezután a foglyok feltételezett útvonalát kezdtük vizsgálni, megkísérelve bebizonyítani, hogy ennek során Petőfi elkerülhetett abba a faluba, ahol a sírt talál- 'táV. öt éve folytatom a kutatást, így már elég sok adalék került a kezembe. Morvái Ferenc ezeket az eredményeket használta föl. Ezért ez az állítása abszolút komolytalan. Morvái jogtalanul eltulajdonította kutatási eredményeimet: mégis ő kezdett pert ellenem rágalmazás vádjával. Én most már fél éve otthon ülök, mivel nincs pénzem a kutatásra. A hivatalos szervek támogatását is Morvái szerezte meg. Ezért saját pénzemen indulok a jövő héten útnak. A sírhoz nem férhetek, így folytatom a levéltári kutatást. Ha nem kell, viszi máshová Morvái Ferenc egész nap szaladgált Budapesten, hogy meg­szerezze a szükséges engedélyeket a sír tartalmának haza- szállításához. Sikerült-e mindent elintéznie? — Nem! Az elvtársaknak nem fontos ez az egész dolog. Két hónapja várom már az engedélyt a Művelődési Minisz­tériumtól, de nem kaptam meg. Most pedig az egész mi­nisztériumban egyetlen hivatalnokot találtunk az illetékes osztályon. Mire visszajöttem, megkaptam Drexler Gábor te­lexét, melyben megüzeni, hogy nem ad engedélyt a haza- szállításhoz. Így most arra kényszerítenek, hogy lopva, ma­szek úton hozzam haza. Ha egyáltalán hazahozom. Lehet, hogy elvisszük máshová. Pedig eddig mindenki biztatott, együttműködött, a Malév repülőt biztosított, a szovjet part­nerekkel pedig kiváló a kapcsolat. A Minisztertanácsnál Jenei György eligazított. Ezek alapján még van esély arra, hogy Moszkvában, Barabás Jánostól, az ideiglenes nagy­követtől kapok valami papírt. Nemsokára minden kiderül, hiszen ma vagy holnap visszautazofn a Szovjetunióba. A Malév nem tud semmiről — Nincs engedély a minisztériumtél — Sejtem, miért keres! — Még mielőtt bármit is mondhattam volna, Drexler Gábor, a Művelődésügyi Minisztérium főcsoportfő­nöke ezzel a felkiáltással kezdte mondandóját. — Morvái úr szer­dán bent járt a minisztériumban, és egy táviratot hagyott itt. Eb­ben közli, hogy az expedíció megtalálta Petőfi Sándor sírját, és a nemzetközi antropológus társaság egyértelműen megállapította a csontok azonosságát. Kéri, hogy a földi maradványok és három­ezer dokumentum hazaszállításához az engedélyt adjuk meg. — Tavasszal hazánkban járt a Burját Autonóm Szocialista Köz­társaság miniszterelnök-helyettese. Fogadta őt Stark Antal műve­lődési államtitkár, s a találkozón szóba került a Pető fi-kutatás. Megtudtuk, a szovjet kutatók véleménye alapján megadták az en­gedélyt az exhumáláshoz. Mi elmondtuk, kétségesnek tartjuk, hogy a helyszínen el lehet végezni az egyértelmű azonosításhoz szüksé­ges vizsgálatokat. A hamvak szállíthatóságára pedig nemzetközi előírások vannak. Először az adott országban, tehát a Szovjetunió­ban teljes bizonyossággal meg kell állapítani az azonosságot. Majd a fellelhető hozzátartozók beleegyezése szükséges. Csak ezután kez­deményezhetjük, diplomáciai úton, a maradványok hazaszállítását. A beszélgetésen részt vett Moirvai úr, ezért most csodálkozunk ezen a levelén. Véleményünk szerint, a nemzetközi antropológus társaság nem bizonyította egyértelműen, hogy a kihantolt csontok Petőfi Sándoré lettek volna! — Ezek szerint nem adnak engedélyt? — Nem tudunk engedélyt adni. Számunkra úgy tűnik, hogy egy 1857-ben meghalt Alexandr Petrovics nevű ember sírját exhumál­ták most. Döntésünkről természetesen Morvái Ferencet is értesítjük. * * * Érdeklődtünk a Malévnál is, de szerda délutánig semmilyen hi­vatalos felkérést nem kaptak a különgép indítására, a hamvak ha­zaszállításra. Elmondták még, hogy nem zárkóznak el az esetle­ges kéréstől, s ha rajtuk kívül más is támogatja a vállalkozást, szívesen beszállnak anyagilag is az akcióba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom