Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-03 / 154. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! BÉKÉS MEGYEI N É PÚJSÁG 0 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. JÜLIUS 3., HÉTFŐ Ára: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM Mai számunkból: Közéleti jelzőcsoport alakult (3. oldal) Miért lett Veszély a Vészéi? (4. oldal) Hét község pártvezetőinek egyeztető tárgyalása (5. oldal) Újabb tájvédelmi körzet (5. oldal) Honnan ered az olajszennyeződés? (6. oldal) Harmadik alkalommal megyénkben Változó világunkban a geográfia H Magyar Földrajzi Társaság vándorgyűlése 117 éves a Magyar Földrajzi Társaság A társaság alapításáról, céljairól, dr. Füsi Lajos társ­elnök a következőket mondta: — A Magyar Földrajzi Társaság idén 117 éves. 1872- ben alakult, akkor 24 földrajzi társaság működött már a világon. Mi, magyarok tehát az időbeli sorban elő­kelő helyet foglalunk el. Az akadémián Tóth Ágoston térképész, honvédezredes tett annak idején javaslatot megalakítására azzal, hogy ha fel akarunk zárkózni a világ élvonalához, Magyarországon is szükség van lét­rehozására. Az első tisztikarban nagy utazók is voltak, például Vámbéri, vagy Décsi Mór, akinek a nevéhez fűződik a Kaukázus felfedezése. Igen sokan álltak ak­koriban a társaság megalakítása, a magyar földrajz­tudomány, az oktatás ügyének népszerűsítése mellé ... Mi utódok is e célokért dolgozunk, s hogy szolgáljuk mindazon felmerülő problémákat, amelyeket a mai tár­sadalom ettől az összetett szintetikus tudományágtól elvárhat. A Magyar Földrajzi Társa­ság 42. vándorgyűlését me­gyénkben rendezték. Mint­egy 260-an érkeztek pénte­ken délután Békéscsabára : főként földrajztanárok álta­lános iskolákból, főiskolák­ról, egyetemekről, de jöttek kutatóintézetekben dolgozó geográfusok is. A szombati megnyitó előtt Béres Ist­vánt, az MFT Körös-vidéki osztályának elnökét kérdez­tük a június 30—július 3-ig tartó programról: — Szeretnénk minél töb­bet megmutatni a Körösök vidékéről — válaszolta —, hiszen az alföldi tájnak is vannak sajátosságai. Meg­nézzük megyénk legjellem­zőbb természetföldrajzi te­rületeit, a legfontosabb ipari objektumokat. Célunk meg­ismertetni több településtí­pust is, benne természetesen az itt élők múltját, hagyo­mányait. Július 4-re és 5-re Jugoszláviába szerveztünk fakultatív tanulmányutat, mert határ menti megyében élünk és mert a szomszédos országban különleges termé­szetföldrajzi látványosságok akadnak: például Deliblat környékén található Európa legnagyobb homokpusztája... A Magyar Földrajzi Tár­saság harmadik alkalommal tartja megyénkben vándor­gyűlését. Első ízben Gyulán fogadták a geográfia oktató­it, kutatóit 30 évvel ezelőtt. Második és harmadik alka­lommal, az évente megtar­tott legnagyobb rendezvé­nyüknek Békéscsaba adott otthont: 1973-ban, s most 1989-ben. Az ünnepélyes megnyitó szombaton reggel volt az ifjúsági és úttörőházban. El­sőként dr. Füsi Lajos• társ­elnök, mint lelépő főtitkár mutatta be a megújított tiszti kart. Dr. Gábris Gyula, a nemrég megválasztott fő­titkár rövid bemutatkozásá­ban hangsúlyozta, az ered­ményes munkához várják a tagság aktív támogatását. Ezután dr. Bora Gyula, a „Ezennel lemondok” - mondta az elnök, és bizalmat kapott Szobor nem lesz, de ünnepség igen Az ülés — a gyulai 1848—49-es Honvéd­tiszti Emlékhely Védnökségének összejöve­tele — drámai bejelentéssel kezdődött: a művész közölte, hogy az emlékhelyre szánt szobrokat az ígért határidőre nem tudja elkészíteni. Alighanem sokan gondolták úgy, hamarosan leszakad az ég. Hiszen az 1849. augusztus 23-i gyulai honvéd tiszti fegyverletétel 140. évfordulójának megün­neplésére minden elképzelés együtt állít: emlékülés több neves történésszel, honvé­delmi bemutató a néphadsereg részvételé­vel, Száraz György: A nagyszerű halál cí­mű felújított drámájának színpadra állítá­sa, és a legnagyobb esemény, az emlék­hely felavatása a vár mellett Pazsgay Im­re álllamminiszter beszédével. Ez utóbbiért, vagyis a szobrok felállításáért mozdult meg itt a térség, hogy tíz, húsz, meg száz és ezer forintjait összeadva méltó módon hajt­son fejet ama 1400 lefegyverzett tiszt em­léke előtt. Közel egymillió forint olvasóink és mások közakadozásából, s további négy­millió a vállalatok, intézmények befizeté­séből — ez az emlékműállítás hozzávető­leges anyagi háttere. Ami az elkészítéshez úgy tetszik elegendő, az idő legyőzéséhez azonban nem. A védnökség tagjainak lelki traumáját csak növelte az elnök, Havasi István be­jelentése: lemond tisztségéről. Elhatározá­sát e szavakkal indokolta: „Ha önhibámon kívül is, de nem tudtam feladatomnak megfelelni. Aki pedig így jár, az álljon fél­rer Nos, a kialakult helyzet miatti döntésre összehívott védnökség tagjaii a legheveseb­ben Havasi István elhatározását vitatták, feltéve a kérdést, miért az szégyellje ma­gát, akit éppúgy rászedtek, mint a több 'tíz­ezer adakozó Békés megyei honpolgárt. Igaz, helyettük sem a művész, Máté István, sem az építész, Szemerey Márta nem res­telkedhetett — legalábbis a védnökség előtt nem —, mert egyszerűen nem jöttek el az ülésre. Az előbbi telexen, az utóbbi tele- fonon mentette ki magát, természetesen le­győzhetetlen akadályokra hivatkozva. Ha­vasi István ügyében végül is kézenfekvő és elegáns döntést hozott a testület: köz- felkiáltással a helyén hagyta, vagyis kérel­mét nem fogadta el. Az elnök tehát ismét bizalmat kapott. De mi legyen a művésszel és az építésszel? — vetődött fel a kérdési Lehet-e más meg­oldás egy többmilliós megrendelésnél, mint a félig kész munka folytatása? Ebben is egyetértett mindenki. De mi lesz a szégyen­nel, hogy meghirdették az augusztusi ava­tást, és se emlékhely se szobor. Semmi szé­gyen — vetették többen elleni A történel­met nem határidőkben mérik! Csakugyan! A szobor időtlen időkig állni fog, akár au­gusztusban avatják, akár később. S hir­detni fogja örökké a ’48-as szabadsághar­cosok és a mai patrióták emlékét. Különben is, bár fontos az emlékhely, nagyon fontos, de annál azért fontosabb a nap szelleme, 1849. augusztusának halha­tatlan üzenete — hallhattuk ki a felszó­lalásokból. Vagyis a tiszti fegyverletétel 140. évfordulóján — határozta el a védnök­ség — igenis rangos és méltó ünnepség le­gyen Gyulán. Mutassák be az aradi tizen­hármakról szóló drámát, A nagyszerű ha- lál-t, legyen történelmi emlékülés, szervez­zenek igazi ünnepséget a vár előtt, és jöj­jön el Pozsgay. Mondjon beszédet, ha nem is avatót, hát alapkőletételhez illőt. Mert az emlékmű­együttes biztosan elkészül. Alapkövét az addigra méltóvá tehető környezetben le le­het rakni. Korunk emléktárgyaival, pénzér­méivel és az emlékhely felállítását anya­gilag is támogatók névsorával együtt. Az ünnep így is ünnep lesz. Feltételez­hetően szép és hazafias ünnep. Olyan, ahol sem a védnökség tagjainak, sem a gyulaiaknak, sem a máshol élő adományo­zóknak nem kell szégyenkezniük. Remél­hetőleg a történelem előtt sem kell majd restelkedniük a készülő, de még el nem ké­szült emlékmű miatt. A. Z. társaság új elnöke köszön­tötte a résztvevőket. Ki­emelte, hogy Békés megye megismerése, a találkozás lehetősége mellett más jelen­tőséggel is bír a mostani vándorgyűlés. A résztvevők többségükben ugyanis föld­rajzot oktatók, akik friss is­mereteket szerezve, valósá­gos információkat adhatnak tovább a diákoknak. Mint elmondta, a vándorgyűlések tudományos ülésszakain ál­talában a geográfia új ered­ményeiről volt szó. Ezúttal olyan tudományokkal ‘ sze­retnék megismertetni a résztvevőket, amelyekkel a jövőben a korszerű földrajz­tudománynak együtt kell dolgoznia. Ezért most a tár­sadalomtudományok képvi­selőit hívták meg, hiszen napjainkban fontos politikai és társadalmi változások zajlanak le hazánkban. A vendéglátó Békés me­gye nevében dr. Becsei Jó­zsef, a megyei tanács álta­lános elnökhelyettese, az MFT tiszteletbeli tagja üd­vözölte a vendégeket. Dr. Becsei József a vándorgyű­lés tudományos programjá­ról kifejtette, hogy a ha­zánkban kibontakozó re­formfolyamat és a geográ­fia viszonyának minél sok­oldalúbb taglalása a cél, hi­szen az oktatásban dolgo­zóknak naponta adekvát vá­laszokat kell adni a felme­rülő kérdésekre. Másrészt a társadalomtudományok elem­zései eleddig nem épültek be a magyar geográfiába. Hol­ott a társadalmi folyamatok településbeli viszonylatait (Folytatás a 3. oldalon) Réti Balázs budapesti ver­senyző nyerte (tanára Eck­hardt Gábor) a Gulyás György által alapított Tar- hosi Nagydíjat, valamint a Kodályné Péczely Sarolta által felajánlott különdíjat a békés-tarhosi zenei napok keretében, most az 5. alka­lommal megrendezett orszá­gos szakközépiskolai zongo­raversenyen. Az I. osztály­ban Nyári Gyula, szintén fő­városi fiatal lett az első (ta­nára Eckhardt Gábor). A II. osztályban a fővárosi Szennai Kálmán került az első helyre (tanára Ábra- hám Mariann), míg a III. osztályban első helyezett: Bizják. Dóra, Budapest (ta­nára: Krause Annamária). A díjkiosztó ünnepséget szombaton délelőtt tartották a zenepavilonban, majd gá­lahangverseny következett. Felvételünkön: a Tarhosi Nagydíjat elnyert Réti Ba­lázs a gálahangversenyen Beethoven: Rondo Capric- ciosóját játszotta. Fotó: Gál Edit Emlékezetes magyar sikerekkel befejeződött a tornászok Ifjúsági Barátság Versenye Békéscsabán • Kovács Krisztina: aranyérmes ugrásban és korláton, ezüstérmes az egyéni összetett versenyben, gerendán • Leánycsapatunk második, a fiúk harmadikok • Pánczél Miklós viszi tovább az „aránylovat”, Péter Zsolt meglepetésszállító - nyújtón «Tart az elsöprő szovjet fölény, előretörtek a kubai tornászok, és Bordán Dezső szerint nincs megállás...! Eredményhirdetés a lányok felcmáskorlát-fináléja után. A dobogó legfelső fokán a békéscsabai Kovács Krisztina és a szovjet Elena Levocskina, aki egyéni összetettgyőztes lett, de további két egyéni „szeraranyérmet” is nyert. A har­madikok: a lengyel Rovna, a magyar Molnár és a KNDK tornásza, Om Song Fotó: Béla Ottó (Részletesebb beszámolónk a 8. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom