Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-19 / 168. szám
1989. július 19., szerda A Borókiábol érkező örilögölő Józsiás (In cze József) Hogy Bakszénia soha ne legyen! Szépséges Jázmina (Götz Anna) Kámzsa égi mesterrel (Huszár László) Fotó: Béla Ottó Tamási Áron Ördögölö Józsiása a gyulai várban Hová megy el a világ, ha 'hagyják? Hová megy el az emberi szívből a tisztaság, ártatlanság, ha megejtik gonosz hatalmak? Mi lesz a sorsa az Igaznak, a Nyíltnak, a Becsületesnek, ha rabul kerítik és kényszerítik önmaguk feladására? Józsiás, a Borókiábol érkező ifjú, Jázmina tündérkirálylány kérője, majd Tündérország királya, az egész gonosz világgal kel bírókra, hogy uralkodása igazságos, nyílt és becsületes legyen. Am sokkal bonyolultabb minden, semmint, hogy Józsiás könnyű győzelmet arathasson, a vesztes, de kancellárnak kinevezett (!) kérő, Bakszén rettenetes világot hoz Tündérországra. A gonosz uralmát, a gyűlölet diktatúráját (hogy eltávolodjunk kissé a mesék szó- használatától), miközben képet kapunk arról, hogyan fordulhat a jó át gonoszba, hogyan lehetséges az, hogy a Nagy Mamuk ördögfia, Bakszén egyszerűen átveheti a hatalmat? Furcsa az időpont, de sok mindent megmagyaráz, miért is úgy és akkor írta meg ezt a gyönyörűséges tündérmesét, ezt a Kriza János Vadrózsáiból kinövekvő szépséges történetet Tamási, ahogyan megírta. Háromnégy évvel a rákosista hatalomátvétel után, 1952-ben készült el az Ördögölő első változata, hogy egészen 1957- ig hír se legyen róla. Akkor vállalta fel a Nemzeti Színház bemutatásra, s hogy semmi nem lett belőle 1983- ig (!), nem írható a kultúrpolitika fényes lapjaira. Pedig ez a tündérmese nem több, mint az élet tükre! Hajlamos a mai néző nem érteni, miféle félelmeket kelthetett Tamási Ördögölő- je ott, ahol deklaráltan az igazság feltündököltetéséről szóltak a hétköznapok és az ünnepek is?! Hajlamos azt hinni, hogy a szavak és a valóság volt távol ez ügyben, hajlamos azt tudni, hogy (legalábbis részben) ennyi volt az igazság. Az Ördögölő Józsiás nem kapott szabad utat, a tündérországi mese arról, hogy ártatlanság és tisztaság vezérelhet csak egy országot; mintha ártó gondolat lett volna. Van egy magyar közmondás (biztatásul és ébresztésül sokszor ismételjük mostanában) ; jobb későn, mint soha. Legyen ez most ebben is vezérelv: jobb későn, mint soha, hogy Tamási Áron szép, nemes, nagy zengése mégiscsak kinyithatta kapuit azoknak, akiknek és akikért íródott; hogy harminc év után Debrecenben először, és most Gyulán, a Várszínházban újra csak felcsillantotta a reményt és az elszántságot, amit Jázmina királylány így sóhajt el tündéreinek: „Ezen a mi földünkön olyan embert senki sem győzhet le, aki ártatlan.” Kilépve a meséből, a mesevilágból, mi nyolcvankilences, sokat megért polgárok azért keserűn mosoly- gunk ennyi naivitáson, és nem tudnánk megmondani : Jázminénak mikor lesz igaza, Jázmina királylány szavai mikor válnak törvénnyé ezen a földön? Talán elképzelhetetlen, embervoltunkkal össze nem egyeztethető a kívánság? Csak a tündérek földjén (tehát a mesében) lehetséges a jóságnak ilyen kiteljesedése? Én azt hiszem, valami ilyen gondolatokkal közelített Sík Ferenc a várszínházi előadáshoz, amikor a rendezés alapmotívumait kitervelte, amikor a három és fél évtizede íródott színmű megjelenítésére készülődött. Mert nagyon furcsa mese ez az Ördögölő! Nem is kell különösebb áttételeket keresni ebből az időben meg nem határozható eseménysorból a világ mai állapotára, de ha azt mondom, hogy illik ez a harc akár fél évszázaddal előbbre, akár száz évre is, mindig oda, ahol a naív, örömében és boldogságában szabadságot álmodó nép felett megjelenik egy Bakszén, a minden gonoszok hercege, hogy tegye a dolgát. Illik ez ,a történet az összes korokra, amióta csak feljegyzik (vagy gondolatban őrzik) az emberiség történetét. Az örök harcot hozta a Várszínház színpadára Sík Ferenc Tamási Áronhoz hű rendezése, amelyben (láthatni) a legjelentéktelenebb és a legjelentősebb színpadi pillanat is a rádöbbentetést szolgálja: hová megy el a világ, ha hagyják, ha az emberi szívből elmúlik a tisztaság, az ártatlanság, ha megejtik gonosz hatalmak (és hatalmasok)?! Játékos, könnyű percekkel indul az első felvonás, hogy hamarosan átcsapjon félelmetesen mássá, hogy a szörnyűséges igazságtalanságokra lássunk, és még reményünket is elveszítsük abban, hogy a mesék (az élet) tiszta királya mégis győzni fog. Régen vonult ennyire háttérbe (persze látszólag) Sík Ferenc, de hát nagy rendezők képesek csak ennyi szerénységre, ennyi alázatra és ennyi szolgálatra. Mert Sík szolgál ezzel az előadással: nekünk, nézőknek, hogy hitünket ne veszítsük, hogy bízzunk a mesék hatalmában, a mesék (és a valóság) igazságában. A Thália Színház kitűnőségei játsszák Tamási mesejátékát, látható örömmel és azonosulással. Sokan vannak, velük együtt a gyulai Körös táncegyüttes tagjai is nélkülözhetetlenek. Minden mozog, él a színpadon, Sík Ferenc mestere ennek és arányérzéke is elsőrangú. Ha most külön, minden szereplőről megemlékeznénk, hosz- szú lenne a félmondatos méltatások összessége, és jószerével nincs is szükség erre. Mivel azonban az elismerés, a név szerinti kinek nem esik jól, kinek nem igazolja törekvéseit, fel kell jegyeznem a legjobbakat, akik belső tűzzel, igaz beleéléssel vitték, lendítették előre a mese történetét, az Ördögölő Józsiás máig és a jövőben is érvényes tanulságait. Nem is tudom, kell-e többet mondani, jelenetekkel, mozzanatokkal bizonyítani, hogy Szabó Gyula (Lámsza király), Götz Anna (Jázmina), Incze József (Józsiás); amott, a gonoszok között Bitskey Tibor (Bakszén herceg) testi-lelki mivoltában azzá lett előttünk, ami. Hogy az előadás végül is nem túlzottan zajos sikerét ők emelték magasba, kívülük (milyen érdekes!) el sem képzelhető most ide más. Miközben dicséretük hangzik, egy egész névsor következhetnék a többiekből, akik nélkül szintén nem lehetne az előadás sikeres, nem közvetíthetné az író és a rendező gondolatait arról, hogy hová megy el a világ, ha hagyják? Kö- kényesi Ági (Dilió), Jani Ildikó (Idilló), Huszár László (Kámzsa), Szirtes Ádám (Matuzsa), Nagy Gábor (Dur- monyás) és a teljes „ördöghadsereg” az együttes jelesei még. Szinte Gábor dísz- .let- és Székely Piroska jelmeztervező közül az utóbbi kapott nagyobb lehetőséget, élt is vele. A zene (Simon Zoltán) és a tánckar szintén nagy nyeresége az Ördögölő Józsiás gyulai előadásának, melynek végső tanulsága : az ember ugyan esendő, mégis képes arra, hogy győzelmes legyen. Sass Ervin Hazajönni mindig nagy boldogság Látogatóban Ruzicskay György festömiivisznél Ruzicskay György: Ma is meglepően sok a látogatóm Fotó : Fazekas Fereno A napokban érkezett haza, szülővárosába, Szarvasra Ruzicskay György Kiváló és Érdemes művész, a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének birtokosa. A hétvégén meglátogattuk a mestert. Erzsébet-ligeti alkotó- házában. — Hogy érzi magát itthon? — A szülőföldre hazajönni mindig nagy boldogság. Jól érzem magam ebben a szép természeti környezetben. Meglepően sok a látogató, aminek szívből örülök. Az ország minden tájáról, a szomszédos államokból, de a világ távolabbi földrészeiről is jönnek, lelkesen, el- mélyülten nézegetik a Ru- zicskay-gyűjteményt. Elismerő szavakat írnak a vendégkönyvbe. Bebizonyosodott, hogy a képzőművészeti alkotások szabad megtekintése nagy szellemi át- lényegülést jelent a szép iránt érdeklődő emberek számára. Most éppen Szombathelyről kaptam levelet; itt vagyok-e már, jönnének mintegy félszázan. Én nagyon szívesen fogadok mindenkit. bármilyen nyelven beszél, bárhonnan érkezik. Másfél évvel ezelőtt combnyaktörést szenvedtem. A mozgáskorlátozás miatt kevésbé foglalkozhattam szabad festészettel, de nem tétlenkedtem. Régi szokásom, hogy kis vázlatfüzetekbe jegyzem fel ötletemet, gondolataimat, rajzolom a vázlatok sokaságát. Ily módon éltem ki a magam festői vágyát. Most olvasom — ki tudja hanyadszorra — a Leonardo da Vinci életéről, munkásságáról kiadott könyvet. Dicső ősömnek, példaképemnek tekintem őt, rajzait csodálom. Nemrég olvastam hogy most, jóval több mint 400 év után is összegyűjtik, felkutatják és kiállítják rajzait, melyek között sok a befejezetlen. Arra gondolok, hogy 400 év múlva, Szarvasán is lesz valaki, aki bemutatja az utókornak, miket rajzoltam, amikor nem járhattam-kelhettem szabadon a nagyvilágban. Sok kisméretű képet festettem, hogy kiállításra alkalmasak^ legyenek. Számtalan elképzelés foglalkoztat, járásom most már biztonságos, remélem, terveimből! a legizgalmasabb témákat még megvalósíthatom. Úgy legyen!... A. R. Iparművészeti kiállítás Gyomaendrődön — Nem, sajnos, ez még nem hagyomány nálunk — tisztázta rögtön Kissné Szűcs Marianna, a gyomaendrődi Katona József Művelődési Központ előadója, amikor a pénteken megnyíló iparművészeti kiállításról kérdeztük. Szavaiból természetesen az is kiszűrődött, jó lenne, ha azzá válna ... — Iparművészünk, akik szívesen vállalkoznak kiállításra, van elég sok — mondta. — De első kategóriás iparművész, zsűrizett termékekkel már ritkább. És ez a kiállítás az utóbbi kategória. A budapesti Nikex Külkereskedelmi Vállalat adott helyet az idén áprilisban 30-40 olyan kiállítónak, akik zsűrizett termékeket mutattak be az érdeklődőknek. Itt a szervező a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának Ipar- művészeti leányvállalata, az Idea volt. Nos, mi innen kértünk fel öt budapesti művészt arra, hogy megyénkben is mutassák be munkáikat. Közülük négygyei sikerült megkötni a megállapodást. Horváth Kinga és Kopcsányi Ottó ötvösművészek munkáit láthatjuk majd például a vitrinekben, de elfogadta a meghívást Czeglédi Júlia textilművész és Ferenczy Katalin keramikus is. Gyönyörűek a munkák, bizonyára több látogatónak megfordul a fejében, hogy megvásárolja őket. Vajon lehet? — Sajnos, erre külön ügyintézőt nem szerveztünk, de akinek egy-egy darab nagyon a szívéhez nő, mi vállaljuk, hogy közvetítjük vásárlási szándékát a művészeknek. A kiállítást augusztus 2-ig látogathatják az érdeklődők. Régióvizit — tárgyalóhajó _ A regionális kamara nyara Mivel telik a nyár a Dél- Alföldi Regionális Kamaránál? — tettük fel a kérdést Szörényi Gyulának, a Dél-Alföldi Regionális Kamara titkárának. — Folyamatosan jönnek hozzánk üzletemberek. Számukra állítunk össze és bonyolítunk le olyan programokat. hogy megismerjék a három Dél-Alföldi megyét. Körbevisszük őket azzal a szándékkal, hogy konkrét üzleti kapcsolatok jöjjenek létre. — Hogyan van jelen a kamara új, regionális szervezetével megyénkben? — Két hónapja megalakult Békéscsabán az önálló kamarai iroda. Egy fiatal mérnök vezeti, aki mellett ! egy munkatárs intézi a kamarai szolgáltatásokat. A megyei pártbizottság épületében (Szabadság tér 11.— 17.) kapott helyet irodánk, a második emeleten, a 14— 15-ös szobákban. — Miben segít ez a szolgálat a Békés megyeieknek? — Elsősorban abban, hogy ne kelljen a Békés megyei cégeknek Budapestre fel! járniuk, hanem megyén beiül lehessen érdekképviseleti ügyekkel és más kérdésekkel a kamarához fordulni. A különböző, külföldre irányuló, vállalati exporttal kapcsolatos okmányhitelesítést és egyéb ügyintézést is az iroda végzi. Legújabb szolgáltatásunk a Hungária Biztosítóval közösen végzett kárszemle elvégzése, ami azt jelenti, hogy feltárjuk a nyugati importból származó cikkek hiányosságait, illetve hibáit. — Csak kamarai tagvállalatoknak állnak rendelkezésére? — Én ragaszkodtam hozzá. hogy nálunk ne legyen különbség, mindenkinek rendelkezésére állunk, függetlenül attól, hogy fizet-e tagdíjat, vagy nem. — Milyen új szolgáltatásokkal követik még az idők változó parancsait? — Szeretnénk majd úgy felkészíteni a békéscsabai kollégákat, hogy akár vegyes vállalat alapításával, akár a társasági törvény alapján létesíthető hazai kft-k, rt-k megalakításához is megfelelő tájékoztatást és tanácsokat adhassanak, a régi kamarai tevékenységeken túl. Ezenkívül vállalkozni is szeretnénk. Társulunk minden tőkeerős partnerrel. Szegeden most például a Hungar Hotelssel közösen szeretnénk egy kis hajót bérbe venni. Ez a Tiszán sétahajóként közlekedne, elsősorban üzletembereknek lenne rendkívül romantikus találkozási lehetőség — reklámokkal, bográcsos halászlére való kiszállással stb., amolyan „tárgyaló hajó” lenne ez, amire még nemigen volt példa. — Mi a legutóbbi tapasztalata, Békés megyéből mi érdekli az üzletembereket legjobban? — A kis- és középüzemek elsősorban. Ezen belül elsősorban az élelmiszeripar üzemei, de érdekes módon a kézipari kis cégek is figyelmet keltenek. Most voltak például a Dél-Koreai Kereskedelemfejlesztő Központ, a Kotra (az ottani Kamara) és a neves Samsung budapesti képviselői látogatáson a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetben, de a Körös Kazángyártóval és a For- connal is előre haladott tárgyalásaik vannak, hajlandók tőkét is adni az együttműködéshez. — Aki keresi, továbbra is a szegedi vásárigazgatóság területén találja meg a Regionális Kamarát? — Szeptemberben mi is költözünk a pártbizottság épületébe, a Komócsin térre... P. A.
