Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-18 / 167. szám
1989. július 18., kedd e Alkalmazkodás a változásokhoz Méhkeréki „Egyetértés” Szakszövetkezet Az igazgató igazgasson, az orvos gyógyítson A Méhkeréki Egyetértés Szakszövetkezet megalakulása óta eltelt csaknem hét év alatt egyszer sem volt veszteséges. Vagy inkább fogalmazzunk úgy — és ez talán ideillőbb — minden évben úgy gazdálkodtak, hogy jusson pénz a fejlesztésekre is, egyszóval a további fejlődésre. Sajnos, annak idején, amikor megszűnt jogelődünk, a „Nicolai Balcescu” Termelőszövetkezet, olyan adósságterhekkel kellett kezdeni az új életet, ami egyúttal intő példa is volt arra, hogy a jövőben így nem szabad egy kollektív gazdaságot így vezetni — mondja Kozma János, az Egyetértés Szakszövetkezet elnöke. Bevezetésiként szólt erről, amikor arról érdeklődtünk, minek köszönheti a volt hátrányos helyzetű szövetkezet, hogy viszonylag rövid idő alatt szakszövetkezetként az ország élvonalába verekedj e fel magát. — Elsősorban a tagok hozzáállása, szorgalma a meghatározó. Szerintem a másik döntő tényező, hogy már az indulásnál, tehát 1982-ben támogatást kaptunk az akkor még nagyon újnak számító gazdaságpolitikai reformtörekvéseinkhez. Hogy akkor helyes volt a választásunk, azt bizonyítja az eltelt 7 nyereséges esztendő. Az akkori 11,5 milliós vagyonunk értéke ma már megközelíti a 30 milliót. Gondolom, az sem általános törekvés még, ami nálunk már hagyomány. Tudniillik, hogy szövetkezetünk vásárolja és nem árulja a földjét. Majd 200 hektárral növeltük földterületünket. De arra is nagyon ügyeltünk, hogy pénzpolitikánk korrekt maradjon. Idáig hiltelmentesen gazdálkodtunk, sőt többmilliós betétszámlánk is van. Tavaly árbevételünket több mint 10 százalékkal növeltük. Megközelítette a 40 millió forintot. A fejlődés üteme kiegyensúlyozott. Tavaly az egy tagra jutó éves átlagjövedelem 30 ezer forinttal emelkedett. Rendkívül fontosnak ítélem, hogy jelentős összegeket fordítunk évről évre beruházásokra, s ez jövőnk egyik záloga. Az elmúlt évben építettünk egy 500 férőhelyes juhhodályt, egy 10 va- gonos takarmánytárolót, juhfürösztőt. Ez hárommillió forintjába került szövetkezetünknek. További négymilliót fektettünk forgóalap-növelésre. Gépek vásárlására pedig majdnem egymillió forintot. Az ütemet nem akarjuk mérsékelni. Egyik legnagyobb beruházás a több mint 2 kilométernyi betonút. Ez köti majd össze a községet és a majdani „lazs- nyiki” termelési- központunkat. Centralizáljuk a termelési erőket, amelytől komoly költségmegtakarítást remélünk. Ezenkívül juhhodályt is építünk, üzemanyagkutat és mérleg- házat szerelünk fel. A költség több mint tízmillió forint, ebből a saját erő 9,2 millió forint. Visszatérve a beszélgetés elején elhangzottakra gondolom, a szorgalom mellett a hozzáértés, alkalmazkodás és előrelátó tervezés is szükséges ahhoz, hogy eredményesen gazdálkodjunk. Béla Ottó fl Kistermelők Lapja júliusi számából Mit tehet a kistermelő, ha a tanács onnan akarja elűzni, ahová - nem is olyan régen, hatalmi szóval telepítette? Lengyel Zoltán írása, a Síkvölgyi gyötrelmek a tatabányai kistermelők vitájáról szól. amelyet a helyi tanáccsal folytatnak. Kamrák, raktárak kártevőiről ír Vidosné dr. Rakk Zsuzsanna. A gabonazsizsik, a lisztmoly, a szilvamoly bizony sok kánt okozhat, érdemes megfogadni a cikkben ajánlott védekezési módokat. Üj utakon. A körösújfalui kicsiny termelőszövetkezet tagjai és a közös gazdaság számára is gyümölcsöző sertéshizlalási rendszert dolgozott ki. Ezt mutatja be a képes riport. Cikksorozat indul ebben a számban a Szakszerű gilisztatenyésztés címmel. Az első rész a félreértésekről és a valós helyzetről szól. Szerzői: Pacs István, Csonka Lászióné, Puskás Ferenc, a gilisztatenyésztés első hazai kutatói és elterjesztő!. Nyúltenyész- tésünJk jelenlegi helyzetéről, kilátásairól vitatkoznak a szakemberek. Írásaik címe: Üjra a lejtőn, és A nyíltság jegyében dolgozunk. Hol kezdődik az autokratizmus, és hol végződik a demokrácia? A szakszervezeti bizalmi testület fontos döntés részletezésére gyülekezett a gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórházban. A központi béremelés elosztásának szempontjait készültek megvitatni. Ám előbb egy rossz érzést okozó bejelentés zavarta meg a kedélyeket: dr. Borbényi Olivér megyei szakfőorvos, a szakszervezeti bizottság elnöke "váratlanul lemondott erről a funkciójáról. — Holnap lesz a kórházban a Semmelweis-ünnepség — kezdte mondandóját. — A korábbi években ez mindig az állami vezetés és a szakszervezet közös rendezvénye volt. Meglátásom szerint most az ünnepségből a szakszervezetet kizárták, egyértelmű, hogy semmilyen szerepet nem szántak nekünk. Fogadják el a lemondásomat. A kórházban az állami vezetés egyik kontrollja a szakszervezet, ez hallatlan nul nagy felelősség. Erre személyemet a jelen helyzetben nem tartom alkalmasnak. Tizenegy évig voltam elnök, jövőbeni megítélésem nem a társadalmi munkán, hanem emberi magatartásom, orvosi hivatásom alapján történik. A „szakszervezet szeme” legyen ott mindenen, egyébként jó a kapcsolat az állami vezetés és a szakszervezet között. Bejelentésem. felett vitát nem nyitok. Remélem, elfogadják. Ha nem, kénytelen leszek kilépni a szakszervezetből, s aki nem tag, az nem lehet elnök. A csend kellemetlenül telepedett a vállunkra, mindenki azt várta, legyünk túl a mocorgósan rossz perceken. Négy tartózkodás, egy ellenszavazat mellett a bizalmiak elfogadták Borbényi Olivér lemondását. Hogyan fajulhatott idáig a helyzet, miért keseredett meg ez az ember, kinek lehet igaza az ügyben? — A lemondásom indoka — magyarázta lapunk munkatársának a szakfőorvos —, a szakmai elfoglaltság. Másrészt igaz, hogy a hamarosan megválasztandó testületnek javaslom; őrizzék meg kontrollszerepüket a dolgozók érdekeit képviselve, ha nem sikerül, ez a szakszervezet is részeire esik. Kis létszámú, de hatékony vezetés legyen. Nem vagyok sértődött, ez az eset számomra a sokféle más után csak az utolsó csepp volt a pohárban. A szakszervezeti munkát úgy tudom elképzelni, hogyha viták ugyan vannak is, de az állami vezetés az érdekképviseleti szervet egyenrangú partnernek fogadja el. Hz indulatok vezették? Beszélgettünk a bizalmi ülést követően Vinnai Szilárd gazdasági igazgatóval, dr. Kovács József főigazgató-helyettessel, dr. Tóth Károlyné szb-titkárral, Kiss Ferencné kórházvezető főnővérrel, az egészségügyiek béremeléssel kapcsolatos örömét megzavaró esetről. Egy dologban határozottan azonos véleményen voltak; nagyon sajnálták, hogy a főorvos lemondott és döntését a főigazgató távollétében jelentette be. „Talán, ha ketten leülnek, megbeszélik és közelítik egymáshoz a véleményüket.” „Borbényi Olivér hosszú évek óta jól látta el szakszervezeti munkáját, orvosi szaktekintély, világos elme. Most talán elhamarkodottan döntött, az indulatok vezették” — vélekedtek. „Mi köze hozzá?” — A kórházban rövid időn belül több új állami és gazdasági vezető került a posztjára, köztük én is — mondta Vinnai Szilárd. — Nyilvánvaló, hogy az új vezetés módszereihez nem könnyű gyorsan hozzászokni. Bizonyos intézkedések nemtetszést váltottak ki, ilyen volt többek között, hogy a főigazgató mindennap jelentést kért, tudni szeretné, mi történik az osztályokon. Korábban ez nem volt megszokott. „Mi köze hozzá” — így reagáltak néhányan. Szerintem egy felelős vezetőnek mindenhez köze van, hiszen azért ő a felelős. A gyógyszerár-emelést követően az osztályokon darabra számon kellett tartani az elfogyasztott tablettákat. Adminisztrációs többletmunkát jelentett, de csökkent a gyógyszerfogyasztás. • — Egyébként ezt az intézkedést az igazgató visszavonta — szólt dr. Kovács József. — A főigazgatói vizitekért sem lelkesedett mindenki. Heti egy-két napon az összes osztályokat végigjárja a vezetés, mindenkit meghallgat és azonnal intézkedik, ha kell. A főigazgató szakmai dolgokba nem szól bele, de szükséges a kórház életéről tudnia. — A Semmelweis-ünnepségekről annyit: a főigazgató szabadságra készült, távolléte idején az egyik helyettesét bízta meg a szervezéssel. Az általános kórházigazgatás az én feladatom, amikor hallottam a szakszervezetiek dolgáról, azonnal korrigálni próbáltam az ügyet. Borbényi főorvos nem volt hajlandó elállni a döntésétől. Szerintem a főigazgató nem akart tudatosan megbántani senkit. — Vannak vitáink napról napra — .szólt dr. Tóth Károlyné —, előfordult, hogy az állami vezetés egy-egy intézkedését meg akartuk vétózni. Ez a természetes, amikor például a főigazgató személyével kapcsolatos kritikákról hallottunk, megbeszéltük vele. Senkit nem ért emiatt retorzió. Ha meggyőzőek az érveink, a főigazgató elfogadja. A saját álláspontján is hajlandó változtatni, ha ésszerűek az indokaink. Várfalak nélküli intézet — Ezek után most már nem tudok mit tenni — tárta szét a karját a főigazgató-helyettes. — Augusztusban két irányból kell tisztázni az ügyet. Dr. Szepesvári Elemér főigazgató főorvos egy napra hazatért Gyulára a szabadsága idején. Ügy éreztük korrektnek, ha az ő véleményét is megkérdezzük. — A főigazgató a vezetői jogosítványáról nem mondhat le — mondta. — Tudnom kell, hogy a nap 24 órájában mi történik a kórházban. Régebben megszokták azt, hogy az osztályok a vezetéstől elszigetelődve élték a maguk életét, nem igényelte senki, hogy a „várfalak” mögé bárki benézzen. Az információ olyan érték, amely nélkül az igazgató nem igazgathat. Az információt a betegek, a kórház, az egészségügyiek javára fordítom, minden hátsó szándék nélkül. Évtizedeken át ebben a társadalomban az emberek agyában az rögződött, hogy a vezető nem ért semmihez és csak rosszat akarhat. Ezt az intézetet sokszínűségében is egynek szeretném tudni, várfalak nélkül kommunikáló osztályokkal. — Más: a különböző kérdésekben meghallgattam a szakszervezetet, a pártot, de vannak feladatok, amelyeket vita nélkül el kell végezni. Az igazgatási kérdések az igazgatóra tartoznak. Legfeljebb a feladatok megoldásának módján lehet együtt gondolkodni. Kérem, ahol számok vannak (betegszám, gyógyszerfelhasználás, üres ágyak), megszűnik a demokrácia. Sajnálom Borbényi főorvos döntését, azt is, ha nem érzi a megbecsülést. Kiváló orvosnak tartom, az idén a javaslatomra kapott Kiváló Munkáért kitüntetést. Jó szakember, lobbanékony vezető. Szerintem nincs oka személyes ellentétre. A Semmelweis-ünnepségről baráti beszélgetés közben tudta meg, hogy intézését az egyik helyettesemre bíztam. Ha rosszul mondtam, elnézést kérek. Nem volt szándékomban a szakszervezetet semmi olyanból kizárni, amihez joga van, a kontrollszereppel pedig egyetértek, sőt számítok rá. Keserű tapasztalatom: ma igazán nem öröm vezetőnek lenni. Vannak vezetők, akik nem ismerik el a megfáradá- sukat, hanem arra hivatkoznak, hogy mások nem hagyják őket dolgozni. A gondok mellétt is jól érzem magam ebben a kórházban, szeretem a munkám és az embereket... * * * Kis és nagy viharoktól süvítő világunkban fájó, ha hántásokról, sértődöttségről hallunk értékes, szakmájukat, egzisztenciájukat nagyra becsülő emberek köréből. A konfliktusok kárát pedig nemcsak ők szenvedik el... Bede Zsóka Hidrometeorológiai helyzet 1989. június 1—30. között Hőmérséklet: Az igazgatóság területén június hónapban csapadékos. az átlagosnál kissé hűvösebb volt az időjárás. A hőmérséklet területi átlagértéke 18 Celsius-fok volt. Csapadék: Területünkön ebben a hónapban 116,2 mm csapadék hullott, ez a mennyiség lényegesen (50,4 mm-rel) magasabb az utolsó 50 év június havi átlagcsapadékánál. A csapadékmérő-állomá- sok közül a legnagyobb csapadékmennyiséget: 188,9 mm-t Medgyesegyházán mérték. A legkevesebb csapadék Fehérhalmon hullott, amely 80,0 mm volt. Az 1988. november és 1989. június közötti időszakban az igazgatóság területén 370,2 mm csapadék hullott. Ez a mennyiség 24,8 mm-rel magasabb a sokéves átlagnál. Árvízvédelem: 1989. június 8—12. között újabb árhullám vonult le a Körösökön és a Berettyón. A Sebes-. Kettős- és Fehér-Körösön. valamint a Berettyón 1. fokú, a Fekete- Körösön 3. fokú árvízvédelmi készültség volt elrendelve. Çelvizvédelem: 1989. június 7-én 6.00 órától az igazgatóság teljes területére 2. fokú belvízvédelmi készültséget rendeltekéi. A készültség június hó 11- én 18 órától csak az üzemelő szivattyútelepekre vonatkozott. A kedvező időjárás hatására június 16-án 18 órától a készültséget megszüntették. Maximális elöntés 20,470 hektár. 1989. június 7- ére alakult ki. Hélyi vízkárelhárítási tevékenységet végeztek Mezőberény, Körös- tarcsa. Dévaványa, Ecseg- falva. Kamut, Gyomaendrőd. Kondoros. Sarkadke- resztúr, Békéscsaba, Gyula, Körösladán.y, Szeghalom, Füzesgvarmat. Bplmegyer és Békés településeken. Vízhasznosítás: A bőséges csapadék hatására a hónap folyamán öntözési igény nem jelentkezett. A rizstelepi vízpótlás, valamint a halastavi vízellátás zavarmentes volt. V ízminőség-védelem : Ebben a hónapban az igazgatóság területén két alkalommal történt vízminőség-védelmi készültség elrendelése. — Az Élővíz-csatornát ért olajszennyeződés kárelhárítási munkáinak elvégzését 3. fokú készültség keretében végezzük. A szennyeződést a Veszeli-csárda parkírozójának csapadékvíz-elvezető rendszerén keresztül bekerült olajos víz okozta. ^ — Június 26-án Gyoma- endrődön a Görbeút-Vidola- posi csatornán észlelt olajszennyeződés miatt elrendelt 3. fokú készültség keretében végeztük a lokalizá- lási munkákat. A szennyeződés eredete az „ENCI” Cipőipari Szövetkezet gázolajellátó rendszerének műszaki meghibásodására vezethető vissza. A szövetkezettel és a helyi tanáccsal közösen a feltáró, valamint a kárelhárítási munkák jelenleg is folynak. Az elmúlt napok hirtelen melegre fordult időjárása a kettős hasznosítású csatornáinkon — a hajnali órákban — a halállománynál oxigénhiányt, és ebből eredő kismérvű halpusztulást okozott. Ezt a jelenséget tapasztaltuk az Ó-Berettyó, a Vargahosszai és a szeghalmi lecsapoló csatornákon. Ezen időszakban folyóink vízminősége az elmúlt hónapi állapothoz képest lényegesen romlott. Az Élővízcsatorna békési torkolati szelvényében a vízminőség 3. osztályú volt. I. osztályú vízminőség csak a Fehér-, a Fekete-, Kettős- és a Hármas-Körösön volt észlelhető, a többi vízfolyásokon a vízminőség 2. osztályú volt. A lazsnyiki termelési központba vezető út nemsokára elkészül.
