Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

1989. július 18., kedd NÉPÚJSÁG Halálos áldozatai is vannak a fzuhumi zavargásoknak Ceausescu rakétákat vásárol, hogy célba vegye Magyarországot Horn Gyula interjúja a Repubblicában 5. ~ ■ c Mjtcwwfió Románia részéről még nincs konkrét ‘katonai fe­nyegetés Magyarországgal szemben, de ennek lehetősé­gét nem szabad lebecsülni — jelentette ‘ki Horn Gyula külügyminiszter a La Re- pubblica című olasz napilap budapesti különtudósítójá- naik adott interjújában. Andrea Tarquini, aki Ká­dár János temetésére érke­zett Budapestre, a magyar— román viszonyról, a szocia­lista országok közötti vitás kérdésekről kérdezte a ma­gyar külügyminisztert. Az interjú — „Ceausescu raké­tákat vásárol, hogy célba vegye- Magyarországot” cím­mel — a lap vasárnapi szá­mában jelent meg. A cikk bevezetőjében a tu­dósító azt írja, hogy „nem a NATO, nem az Egyesült Államok, hanem egy sztáli­nista diktátor, a peresztroj­ka ellenségeinek vezére fe­nyegeti az új Magyarorszá­got”. Andrea Tarquini sze­rint Ceausescu „Condor” tí­pusú, közép-hatótávolságú rakétákat rendelt Argentíná­tól a román hadsereg szá­mára. Az esetleges román fe­nyegetést illetően Horn Gyu­la elmondta: a magyar kül­döttség világosan kifejtette a román vezetőnek a Varsói Szerződés közelmúltban tar­tott csúcstalálkozójának ide­jén, hogy „ha Európában, ahol előrehalad a leszerelés, egy kis ország olyan közép­hatótávolságú rakétákat sze­rez be, amelyeket a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok éppen leszerel, az az egész földrész biztonságát destabilizálja”. A román fél az észrevételre nem adott választ. A magyar külügyminiszter szerint nem lehetséges egy fegyveres konfliktus Ma­gyarország és Románia kö­zött, 9e a román döntések mindenképpen politikai fe­szültségeket okoznak. — Ma­gyarország nem tett válasz­lépéseket, mert a rakéták még nem érkeztek meg Ro­mániába — hangsúlyozta Horn Gyula, Hozzátette azonban: „Ha a rakéták te­lepítésre kerülnek, akkor le kell vonni a nemzetbizton­ság szempontjából szükséges következtetéseket”. Horn hangsúlyozta, hogy a két ország viszonyának ja­vítása közös érdek lenne, de a román magatartás miatt alig lát lehetőséget erre. A román sajtó magyarel­lenes kirohanásairól a kül­ügyminiszter így vélekedett: ezek elsősorban arról akar­ják elterelni a figyelmet, hogy a román hatóságok megsértik a romániai ma­gyar kisebbség és más ál­lampolgárok emberi jogait. Az emberi jogok kezelése nem lehet belügy, mivel a román kormány is aláírta a helsinki dokumentumokat és elfogadta a bécsi okmányo­kat. Elismerte, hogy a román, a csehszlovák és az NDK- sajtó felszínes cikkeket kö­zölt George Bush amerikai elnök számunkra történelmi fontosságú látogatásáról, de elmondotta, hogy sajtótá­madásokról és nem az adott országok kormányának vé­leménynyilvánításáról van szó. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy George Bush réa­liste politikus., aki nem kér­dőjelezte meg sem Magyar- * ország, sem Lengyelország szövetségét a Szovjetunióval, nem veszélyeztette Közép- ketet-Európa stabilitását. „Kapcsolataink fejlesztése azzal az Egyesült Államok­kal., amely ugyanúgy érde­kelt a peresztrojka sikeré­ben, mint mi, amely érde­kelt Magyarország fokozatos kapcsolódásában az EFTA- hoz és az Európai Közösség­hez, nagy segítséget jelent reformjaink számára” — mondta Horn. Horn Gyula a menekül­tekkel kapcsolatban elmond­ta: Magyarország arra szá­mít, hogy a környező or­szágok közül csak Romániá­ból érkeznek hozzánk. „Sen­kit nem ösztönzünk arra, hogy hagyja el hazáját, mert aki elmenekül, az nem se­gít azoknak, akik marad­nak”, de „a közös európai házban” senki előtt nem le­het becsapni az ajtót”. — Magyarország — mon­dotta a továbbiakban — fe­lülvizsgálta 1956-ot. Hiszünk abban, hogy szükség van a történelmi igazságra. 1956 és 1968 számunkra azt a tör­ténelmi leckét jelenti, hogy az egyes szocialista orszá­gok útválasztása belügy, az ő útválasztásukról van szó, és hibáznak azok a szövet­séges államok, amelyek most denunciálják a „tévedése­ket”, „veszélyeket” és egye­beket ezzel kapcsötetban. Vasárnap éjszaka továbbra is feszült volt a helyzet Szuhumi- ban, az Abház Autonóm Köz­társaság fővárosában, annak ellenére, hogy a helyszínre ér­kezett a grúz kormány tagjai­nak egy része, valamint Givi Gumbaridze, a Grúz KP KB első titkára, és párbeszédet kez­dett a tüntetőkkel. A grúz kül­ügyminisztérium munkatársa az MTI-nek elmondta, hogy a hely­színen megerősítették a belügyi erőket és a rendőrséget, a köz­lekedési útvonalakat lezárták. Vasárnap este a tömegtájékoz­tatási eszközök azzal a felhí­vással fordultak Grúzia lako­saihoz, hogy ne utazzanak a helyszínre. A halálos áldozatok száma Is­mereteik szerint tizenkettő. A sebesültek pontos száma nem ismert, de száz feletti. Áldoza­tok mind az abház, mind a grúz oldalon vannak. A város utcáin még mindig nagy a tö­meg, egyes értesülések szerint hétfőn rendkívüli állapotot ve­zettek be a zavargások hely­színén, hogy a további össze­csapásokat megakadályozzák. A tüntetők vasárnapra virra­dóra a 8670 négyzetkilométeres Abház Autonóm Köztársaság Grúziától való elszakadását és szövetségi köztársasággá alakí­tását követelték. A közel hat­százezer lakosú abház autonóm terület lakosainak egyharmada abház, a többi más nemzetisé­gekhez tartozik, elsősorban grúz. örmény és orosz nemze­tiségű. Abházia — grúz vélemények szerint — történelmileg mindig Grúziához tartozott, de Sztálin és Ordzsonikidze (aki abház származású volt) szövetségi köz- társasági státust adott az abhá- zoknak. Most az abházok a he­lyi egyetem grúz tagozatának megnyitása ürügyén tiltakoznak Abházia elgrúzosítása ellen, és követelik az autonóm jogok helyett a szövetségi jogok hely­reállítását. A két nemzetiség között területi viták is vannak. Abházia magáénak tudja a grúz termőföldek nagy részét. A híres fekete-tengeri üdülőhe­lyek — Szuhumi, Gagra, Pi- cunda — abház területen fek­szenek, és komoly bevételeket biztosítanak Grúzia egészének. Az abház függetlenségi törek­vések a VIII. századra nyúlnak vissza, arra az időre, amikor ez a nép önálló állammal és kul­túrával rendelkezett. BRINKMANN PROFESSZOR BOTRÁNYOS VALASA Klausjürgen Wussow alias Brinkmann professzor, a Klini­ka-sorozatból, válik, A nyugat­német bulvársajtó olvasóinak kedélyeit azonban nem az bor­zolja, hogy a hatvanéves, de­res halántékú. ámde kopaszodó szívtipró beleszeretett egy 28 évvel fiatalabb újságírónőbe, Yvonne Viehoeferbe. Ilyesmi mindenkivel megeshet. „Brinkmann professzor”, amint azt a Bild Zeitung sötét színekkel ecseteli, a fiatal ked­ves kedvéért hajlandó 26 évi házasság után sárba tiporni két gyermekének anyját, Ida Krot- tendorfot. — Szeptemberben egy bécsi bíróságon „az év legpisz­kosabb pere” kezdődik — így a Bild. Yvonne Viehoefer azt híresz- telte az asszonyról, hogy alko­holista, notórius hazudozó és lelkileg sérült, „reggelire” az­az reggeli helyett dupla rumot hajt le. hogy alkoholszintjét egyensúlyban tartsa”. Ida Krot- tendorf jogorvoslatot keresett és talált. Wussow azonban az új liaison kedvéért még arra is hajlandó, hogy a feleség ellen tanúskodjon. A Bild végezetül magát Klausjürgen Wussowot idézi, aki egyszer állítólag ezt mondta: „Mindig olyan szuve­rén s egyben jóságos akartam lenni, mint Brinkmann pro­fesszor ... A LEGÉNYSÉGEN MÚLOTT Az Indian Airlines légi- társaság pilótáinak sikerült elkerülniük egy hatalmas ka­tasztrófát. A New Delhi-i Palam repülőtérről szállt fel a gép, nem sokkal ezután a 199 utast szállító „vasma­dár” népes madárcsoportba „keveredett”. Bár az ütkö­zésektől a radar megrongá­lódott, beszorultak a fékpe­dálok, és a másodpilóta megsebesült, a legénységnek sikerült földet érnie a gép­pel. gondatlansAg okozta A TÜZET A „PETŐFIN” Gondatlanság okozta a tüzet a Mahart tulajdonában levő, a század elején épült gőzösön, a „Petőfin”, amely a múlt héten kigyulladt és teljesen leégett Jugoszláviában; az apatini Bo­risz Kidrics Hajógyárban, aho­vá javítás végett egy hónappal ezelőtt vontatták be. A hajó fából készült része néhány óra alatt a lángok mar­talékává vált, csak a vasváza maradt meg — nyilatkozta az ügy vizsgálóbírája, Boriszlav Petrovics. — A lángok emberi hanyagság miatt csaptak fel. Az anyagi kár tetemes, mivel a múlt század elején készült ha­jó tulajdonképpen muzeális ér­ték. Ügy értesültünk, hogy a hajó biztosítva volt. Egyébként a hajógyár egyik munkacsarno­kában is tűz ütött ki. A három­napos vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a „Petőfin” azon a reggelen hegesztők dolgoztak, és kisebb tűz keletkezett. Ezt eloltották, majd elmentek reg­gelizni. Amíg falatoztak, a lán­gok ismét felcsaptak, és ezút­tal már nem lehetett a tüzet megfékezni. A mulasztás elkö­vetőit felelősségre vonják. SZÉLENERGIA Kazahsztánban egyre in­kább szükségessé válik a szél környezetkímélő és al­ternatív energiájának hasz­nálata. Jungarszkij—Alma- Ata térségében több mint 100 milliárd kWh elektro­mos energia termelhető szélerővel. Egy 80 kilométer hosszú. 15 kilométer széles ..folyosón” a légáramlatok az év 300 napján „felfogha­tók”. a legerősebb szelek té­len fújnak, amikor is a leg­nagyobb szükség van vil­lanyáramra. Most tervezik az első alközpont felépíté­sét. melynek 100 méter ma­gas tornyaira 100 méter át­mérőjű óriáslapátokat sze­relnek. Kazahsztánban az elektromos áram termelésé­nek megkétszereződésére számítanak a szélenergia használatának köszönhető­en. AIDS-VESZÉLY A japán egészségügyi és társadalombiztosítási mi­nisztérium azt ajánlotta az orvosoknak, csak rendkívül megokolt esetekben folya­modjanak vérátömlesztés­hez. Az intézkedést elsősor­ban az AIDS-fertőzés elke­rülése végett hozták. A mi­nisztérium ugyanakkor ja­vasolja, hogy csak az ösz- szes pozitív és negatív kö­vetkezmény alapos felméré­sét követően végezzenek vérátömlesztést, csakis is­mert donoroktól vegyenek vért. elsősorban pedig a Vö­röskereszt rendelkezésére ál­ló tartalékokat használják fel. hiszen azt a vért min­den speciális vizsgálatnak alávetették. ANTONY PERKINS MAGÄNAK KÜLDTE A HASIST Rajta vesztett Antony Per­kins amerikai színész, aki ter­mészetesen a hivatalos ellenőr­zés megkerülésével próbált ká­bítószerhez jutni Angliában. Az 57 éves, Los Angelesben élő szí­nész postán adott fel hasist a maga címére, egy cardiffi szál­lodába, ahol megszállni kívánt angliai tartózkodása során. A mindössze 1,32 grammnyi kül­demény, amely hat kábítószeres cigaretta elfüstölésére elegendő, azonban még az előtt érkezett meg a cardiffi hotelbe, hogy ott Anthony Perkins megszállt volna. A küldeményt — micso­da véletlen! — egy ugyancsak a szállodában tartózkodó másik Anthony Perkinsnek kézbesítet­ték ki, aki értetlenül fogadta a Los Angelesből érkező csoma­got. Annak felbontása után azonnal rájött, hogy miről van szó. értesítette a szálloda igaz­gatóságát, az pedig a rendőr­séget. A bírósági tárgyaláson az amerikai filmszínész elis­merte bűnösségét, egyébként el­mondta, hogy Los Angeles-1 otthona kertjében maga is ter­meszt kábítószerhez szükséges alapanyagot. Olcsón úszta meg az ügyet: 200 font bírsággal — a szóban forgó hasis értéke 1« mindössze 4,50 font volt. A> összeget nyilván mellényzseb­ből fizette ki... GÖRKORCSOLYÁVAL FRANCI AORSZGBÓL A SZOVJETUNIÓBA Hét francia fiatal Rennes városból görkorcsolyával in­dult Moszkvába. Úgy terve­zik. hogy a háromezer kilo­méteres utat másfél hónap alatt teszik meg. Belgiumon, Hollandián, Nyugat-Német- országon, Dánián, Svédor­szágon és Finnországon át érkeznek majd a Szovjet­unióba. Naponta 90 kilomé­tert szándékoznak megten­ni, s 18 társuk kerékpárral kíséri őket. A POSTAGALAMB TÉVEDÉSE A svájci hadsereg posta- galambja kódolt üzenettel, Nyugat-Németországba té­vedt — közölte pénteken a svájci védelmi minisztérium szóvivője. A galambra egy Ober-Ramstadt-i galambte­nyésztő talált rá, s amikor felfedezte a kódolt üzene­tet, átadta a madarat a rendőrségnek. A svájci had­sereg, a többi nyugat-euró­pai hadsereghez hasonlóan, gyakran alkalmazza az üze­nettovábbítás e formáját, különösen akkor, ha a rá­diók nem működnek. KELENDŐ A BIBLIA NORVÉGIÁBAN Norvégiában a könyvek bestseller listájának első he­lyét már évek óta a Biblia foglalja el. Tavaly 77 ezer példányt adtak el belőle, ta­valyelőtt pedig 100 ezer da­rabot. 1975 óta a norvégok évente átlag 50 ezer Bibliát vásárolnak. a COBETCKAH KYAbTYPA m« Elvakultság Hogyan ünnepelte ország ás világ a nagy vezér 70. születésnapját? A sztálini korszak szégyenletes lapjai közé nemcsak kon­centrációs táborok, nemcsak a viszonylag ellátott városok és mellettük az éhező falvak, nemcsak a Szakszervezeti Pa­lota előtt tüntető és a nép ellenségeinek halálát követelő tömegek tartoznak. A sztálini „birodalom” életének ünnepi oldala ugyanilyen szégyenletes volt. Egyesek napjainkban felháborodnak: nem lehet mindent csak fekete színekkel lefesteni! A napok teltek, az emberek ünnepeltek, mi ebben a rossz? De nézzük csak meg, milyen is volt ez az ünnep­lés? Minden népeik legnagyobb vezére, győzelmünk ihletűje és szervezője 1949. december 21-én töltötte be 70. életévét. Ezt a jubileumot természetesen meg kellett ünnepelni. Ünnepel­ni pedig Sztálin országában is tudtak és szerettek. A nagy vezér jubileuma alkalmából rendezett ünnepsé­geknek felül kellett múlniuk minden azelőtti ünnepélyt. Jó előre készült rá az egész ország, az egész világ, „össznépi lelkesedés. A hatalmas szovjet föld valamennyi részéből fut­nak be adatok a nagy Sztálin 70. születésnapja tiszteletére indított szocialista verseny példátlan lendületéről” — adták hírül a lapok. Egymás után születtek a versek és dalok, melyeknek szerzői Sztálint nagy alkotónak, az égen ragyogó napnak, tanítónak és atyának nevezték. Ez utóbbi jelzőket egv cseh versfaragó használta. Társa Bulgáriából a halha­tatlan Sztálinról zengett éneket. Filmek is készültek. Budapestről jelentették: a dokumen- tumfilm-stúdióban december 21-re készül el a „Köszönet Sztálin elvtársnak” című film. A költők és filmesek mögött természetesen a színműírók sem maradhatták le. A 'képzőművészek egymás után alkotják a festményeket és szo.bro.kat. 1949. decemberében a Tretyakov Képtárban a vezérnek szánt egyik ajándékként „J. V. Sztálin a képző- művészetben” címmel nyílt kiállítás. „December 21-én Prágában ünnepélyes: külsőségek között rakják le a monumentális Sztálin-szobor alapkövét” — ír­ták a prágai lapok. „Hamburg munkásai Sztálin elvtárs 70. születésnapjára 1500 ajándékot készítettek” — érkezett Ber­linből a hír. Ajándékokat küldtek .mindenhonnan — hazánk valamennyi köztársaságából és területéről, a világ sok or­szágából, munkaegyüttesektől és magánszemélyektől. De­cember végére annyi ilyen ajándék gyűlt össze Moszkvában, hogy a Forradalmi Múzeumba már nem fértek be. Ekkor az illetékesek úgy határoztak, hogy az ajándékokból külön ki­állítást nyitnak, s ebből a célból teljesen kiürítik a Puskin Szépművészeti Múzeumot. 1950. január 2-án a Puskin Szépművészeti Múzeumot be­zárták és hozzáláttak a tárgyak elrendezéséhez. A döntés mögött valószínűleg az állt, hogy a nagy jubiláns, tudomást szerezve a sok ezer ajándékról, kijelentette: „Mindezt meg kell mutatni a népnek”. Legalábbis valami hasonlót mond­hatott és a jubileumi bizottság készségesen sietett teljesíteni a vezér óhaját. A népnek valóban meg kellett mutatni, hogy ő, azaz a nép, mennyire szereti vezérét, akit világszerte tisztelnek. A kiállítás nagyon érdekesre sikerült. A művészethez ke­vés köze volt, bár a kiállított tárgyak nagy részét művészeti alkotások — gobelinek, szőnyegek, vázák stb. — képezték, melyek a legjobb mesterek keze alól1 kerülitek ki. Tehát szakmai szempontból bizonyos érdeklődésre tarthattak szá­mot. Művészileg viszont ezek az alkotások a ’40-es években meghonosodott stílusban készültek, amelyet már akkoriban is ironikusan a „dicsőség stílusának” neveztek. E „dicsőséges” stílus vagy ahogy másképpen nevezték, a „vásári kupeci barokk” mellett a látogatókat elkápráztatta az egyéb tárgyak bősége. Volt a kiállításon például egy ma- dártolilakból készült fejdísz — „ajándék J. V. Sztálinnak, a legnagyobb harcosnak, akit az indián törzsek tiszteletbeli vezérévé választottak”. A közönség azt suttogta, hogy a tolil- korona jól illene Sztálin fejéhez, keleti vonásaihoz. Itt voltak mindazon mozdonyok, hajók, gépkocsik, szer­számgépek művészileg elkészített modelljei is, amelyek Sztá­lin nevét viselték. A kiállítási tárgyak között rengeteg pipa volt, valamint remekbe készített dohánytartók. Voltak, egé­szen különös dolgok is. Például bemutattak egy rizsszemet, amelyre Sztálin portréját vésték. Voltak dúsan díszített nemzeti viiseletek, kardok, szaruból faragott boroskupák, hordók százéves borral, torták és díszdobozos csokoládék, naiv gyermekrajzok és szőttesek, Sztálin-portrék megvakból, cérnaszálakból, fából... A kiállításnak óriási sikere volt. Moszkva minden vendé­ge kötelességének tartotta, hogy ellátogasson az ajándékok múzeumába. Nem kétséges, hogy e dicsőítés mögött voltak bizonyos propaganda cél ok, hideg számítás, haj bókolás. De az sem kétséges, hogy sök millió ember itthon és határainkon túl, valóban őszintén szerette Sztálinit. Íme egy hír Párizsból: „Franciaország valamennyi részében a dolgozók ajándéko­kat készítenek Sztálin elvtársnak. Lyon asszonyai gyermeJ keik fényképét akarják elküldeni neki, mondván, hogy fia­iknak nem kell majd elesniük a haircmezőn, mert a Szov­jetunió békeharca ezt megakadályozza”. Gondoljunk csak bele: anyák küldik gyermekeik fényképéit annak, aki miatt sok ezer gyermek halit meg, lett árva, esett át temérdek megaláztatáson., mint „kulákgyerek”, mint „a nép ellensé­gének gyermeke”! Hogyan alakulhatott ki ez az elvakultság? Milyen szörnyű hipnózis alá került az ország és a haladó emberiség? Mielőtt erre a kérdésre választ adnánk, először talán azon kellene eltöprengeni, hogy országunkban és vi­lágszerte tulajdonképpen kit szerettek és tisztelitek az em­berek? Csak egy mítoszt, nem a konkrét embert, hanem az önmaguk álital kialakított hősképet... Sztálin az ajándékok kiállítását sohasem tekintette meg. Vajon miért? Ki tudja... Mindenesetre van ebben egyér­telmű történellmi igazság. Ment a francia gyermekek fény­képei és a cseh bányászok által küldött bányászlámpa, Marx műveinek első kiadásai és a párizsi kommün dokumentu­mai, a szovjet gyermekek rajzai nem a vezérnek szóltak, miint ahogyan nem neki szólt a sok millió becsületes ember tisztelete, szeretete, odaadása sem. A nép körében ma is szájról szájra járt a következő tör­ténet. Sztálin, amikor ki tudja, hányadik alkalommal meg- feddte engedetlen fiát, Vasziiijt, állítólag ezt kiabálta: „Azt hiszed, te vagy Sztálin? Hát nem vagy Sztálin! Azt hiszed, hogy én vagyak Sztálin? Én sem vagyok Sztálin!” Majd az őt ábrázoló portréira mutatva kijelentette: „íme, ő Sztálin!” De ez valószínűleg csak mese ... M. Csegogyajeva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom