Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
1989. július 15., szombat Tiltakozás a kamatemelés ellen Az SZMT elnöksége, az ágazati megyei középszervek — csatlakozva az eddigi tiltakozásokhoz — az alábbiakat fogalmazták meg: Nem fogadjuk el a kormány azon tervezett intézkedését, mellyel a lakásépítés és -vásárlás céljára igénybe vehető kedvezményes kamatozású hitelek drasztikus kamatemelését irányozta elő. Ez a tervezett intézkedés további súlyos terheket róna a bérből és fizetésből élők tömegeire. A kamatemelés elsősorban a fiatal és középkorosztályokat sújtja, amelyeknek a gyermeknevelés állandóan növekvő terhei mellett kisnyugdíjas szüleik támogatását is magukra kell, hogy vállalják. Szervezett dolgozóinkat külön is érintik azok a hátrányos adottságok, melyek megyénkre jellemzőek: 1. 1986—87-es években az országban állami erőből megvalósult lakásépítésnek csak 0,01 százaléka jelent meg megyénkben. 2. Békésben a fenti két esztendőben felépített lakásokból 97,2 százalék magánerős építkezésként valósult meg. 3. A magánerős építkezések 98,6 százalékához vettek igénybe állami kölcsönt. 4. Megyénkben mind az átlagbérek, mind az átlagkeresetek mintegy 10 százalékkal alacsonyabbak az országos átlagnál. 5. A megye össznépességének csaknem egynegyede nyugdíjas, akik közül 82 százaléknak a nyugdíja 4500 forint alatt van. Megyénk lakossága a kedvezőtlenebb anyagi lehetőségek ellenére — megértve az ország nehéz gazdasági helyzetét, az életkörülmények javítására — az országos átlagot lényegesen meghaladó mértékben végzett településfejlesztési társadalmi munkát. Az így létrejött út- és közműhálózat a nemzeti vagyon gyarapodását jelenti. Ezért erkölcstelennek és jogtalannak ítéljük meg, hogy a korábban megkötött érvényes szerződéseket az állam „hatalmi szóval” egyoldalúan módosítja, tovább súlyosbítva ezzel állampolgáraink jelentős részének már meglévő anyagi nehézségeit. Az elmúlt hónapokban a kormány több olyan szigorító intézkedést hozott, melyek a dolgozókat és a szakszervezeteket sújtják. Az eddigi intézkedések érezhető pozitív irányú elmozdulást eredményeztek. A tervezett kamatemelés a közhangulatban negatív irányú változást idéz elő és a kormánnyal szembeni bizalom csökkenését fogja eredményezni. Szót emelünk azok érdekében is, akik kényszerhelyzetük miatt kénytelenek a mai lakáshitelezés feltételeit „vállalni”. A jelenleg érvényes szabályok — a támogatások ellenére is — lehetetlen helyzetet teremtenek a ma még lakással nem rendelkező családok számára. Ha elfogadják a szabályok által diktált feltételeket, ez számukra a továbbiakban a létminimum alatti életvitelt jelenti. Felszólítjuk a SZOT-ot és az országgyűlési képviselőket, hogy — akadályozzák meg az újabb életszínvonal csökkenését előidéző intézkedés meghozatalát — kezdeményezzék új, igazságos lakás- koncepció kidolgozását és bevezetését. A Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsának Elnöksége és az ágazati megyei- középszervek Az úticél Trieszt II Vox Julia vendége lesz a Bartók leánykar Nem panaszkodhat a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola és Zeneművészeti Szakiközépiskola ikórusa, sok országban szívesen látott vendég. — Olyannyira, hogy válogathatunk a meghívások között — mondta Rázga József, az iskola igazgatója, karnagy, amikor közelgő olaszországi útjuk felől érdeklődtünk. — Már a kö- vetkiaző évre is összeállt a programunk. Hogy csak a legjelentősebbet említsem: Helsinkibe utazunk, az ENSZ Nemzetközi Zenei Egyesületének konferenciájára. A rendezvényen a szóbeli előadásokat zenei bemutatók követik, s ezeken mi képviseljük Magyarországot. — A leánykar vasárnap indul Olaszországba, a trieszti Vox Julia női kar meghívására. Miféle kapcsolat fűzi össze a két együttest? — Az elmúlt évben részt vettünk az arezzói nemzetközi kórusversenyen. Megismerkedtünk a trieszti női karral, s miután hallottak is bennünket, már akkor közölték meghívási szándékukat. Trieszti vendégeskedésünk négynapos lesz, persze, az autóbuszúttal együtt valamivel tovább tartózkodunk Olaszországban. Ez idő alatt ikét templomi , koncertet adunk és a Garda-tó környéki üdülőhelyeken további két alkalommal énekelünk. — Hallhatnánk valamit műsorukról? — Egész estét betöltő koncerttel készülünk. Repertoárunk a XVI. századi zenétől napjaink muzsikájáig terjed. Természetesen, főként magyar zenét szólaltatunk meg: Bartókot, Kodádyt és Bárdos Lajos kórus- műveit, ma élő komponistáink latin nyelvű dalait. Emellett merítünk az olasz, a németalföldi, sőt az amerikai kórusmuzsikából is. — Olaszországban hogyan fogadják a magyar zenét? — Azt könnyű megállapítani, hogy szeretik. Hogy miért szeretik, már nehezebb lenne -megmondani. Mindenesetre a mércénk: ami nekünk tetszik, az valószínűleg a közönségnek ds tetszeni fog! Sz. M. Új nemesftésű szarvasi nfivényfajták A Szarvasi öntözési Kutatóintézet növénynemesítőinek három új faj táj elölt j ét minősítette a közelmúltban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Fajtanemesítő Tanácsa: az új lucerna-, szója- és sütőtökfajta egyaránt állami elismerést kapott. Az „Anna” lucemafajta nagy terméshozamával és hosszú élettartamával a nálunk honos valamennyi fajtánál jobb tulajdonságú. A „Drina” közepesen hosszú tenyészidejű szójafajta, amelyet a szarvasi intézet szakemberei — a füzesgyarmati szó- jatermesztési rendszerrel közösen — jugoszláviai tapasztalatok alapján hasznosítottak. Jól tűri a szárazságot, ellenáll a levélbetegségeknek — elsősorban e tulajdonságainak köszönhető nagy termőképessége. Az „Orange” sütőtök a korábban minősített fajtáknál nagyobb termést ad, emellett a szakemberek különlegesnek ítélték iz- és zamatanyagát, konyhatechnikai tulajdonságait, valamint gazdag cukor- és karoüntartal- mát. A szarvasi nemesítők mind a három új fajta szaporítását megkezdték. Szakszervezeti választás Mezökovácsházán Nagy várakozás előzite meg a Közalkalmazottak Szakszervezete mezőkovácsházi városi-körzeti tanácsi alapszervezetének a napokban tartott vezetőségválasztó értekezletét. Annál is inkább érdekesnek ígérkezett ez a taggyűlés, mivel Me- zőkovácsházán,, a körzeti alkalmazottakkal együtt, 430 tagja van az alapszervezetnek. A szakszervezeti mozgalomban végbement változásokra alapozva, még a május végén megtartott testületi ülésen úgy döntöttek, hogy a községek nem válnak le a városi szervezettől Ennek megfelelően választották meg az alapszerveziet 19 csoportjában a bizalmit és bizalmi helyettest, akik küldöttei voltak a vezetőBauxit lelőhelyeket keresnek Helikopter alkalmazásával kezdte meg a légi geofizikai térképezést a Bauxitkutató Vállalat. Tapolca szomszédságában alakították ki a felszállóbázist, ahonnan a Magyar Néphadsereg katonai repülőgépe naponta indul felderítő útra. Jelenleg Tapolca és Sümeg között keresik a lelőhelyeket, mintegy 120 négyzetkilométeres körzetből gyűjtve össze a ba- uxit jelenlétére utaló jeleket. A korszerű geofizikai módszerek alkalmazása a Geofizikai Intézet irányításával széles körű kooperációval valósulhatott csak meg. Részt vesznek a munkában a bécsi egyetem geofizikai és meteorológiai intézetének szakemberei; a különleges felderítéshez a navigációs műszereket Angliából hozatták. Arra a kérdésre, hogy mit várnak a légi felderítéstől, a Bauxitkutató Vállalat szakemberei elmondották, hogy ily módon egy- tizedére csökken a kutatási idő, s a hagyományos kutatás költségeinek felére van csak szükség. A légi térképezéssel felére mérsékelik a költségeket is. Természetesen a légi térképezés a kutatásnak csak az első fázisa, amelyet a kijelölt helyeken rész-* letes földtani vizsgálatok követnek. Magány Fotó: Kovács Erzsébet Új iizemház épült Vésztőn Tegnap, pénteken új létesítménnyel gazdagodott Vésztő. A Gyula-Coop Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet beruházásában elkészült egy háromszáz négyzetméteres üzemcsarnok 5,5 millió forintos költséggel. Az avatóünnepségen — amelyen részt vett Seidl Béla, az Iparbank vezérigazgatója — dr. Horváth Lajosné, a kisszövetkezet elnöke méltatta az esemény jelentőségét, majd Hrabovszki József, a Pénzügyminisztérium képviseletében a nemzeti- szín szalag átvágása után átadta rendeltetésének a létesítményt. Az üzemcsarnokban 35 varrógépet szereltek fel, amelyekkel főleg egészségügyi textíliákat, munkaruházati cikkeket készítenek. Egy műszakban mintegy 80-an, főleg nők dolgozhatnak itt. De — mivel éppen hiánycikk — ragasztanak borítékokat is, egyelőre kézi munkával. Egy osztrák céggel nemrégiben felvették a kapcsolatot a szövetkezet vezetői egy borítékgyártó gép megvásárlására. Tervezik, hogy rövidesen ikét műszakra térnek át, s így lehetőség nyílik az üzemben újabb 40 munkahellyel való bővítésre. Az üzemavató ünnepségen megkérdeztük Komáromi Gábort, a nagyközségi tanács elnökét, mit jelent a településnek ez az új üzemház? — Nagyságánál jóval nagyobb a szerepe és jelentősége. Azt szeretnénk, hogy főleg a hátrányos helyzetű és csökkent munkaképességű lakosságnak teremtsünk újabb munkahelyeket és természetesen ezzel együtt némi jövedelemkiegészítést is. Azért is támogatjuk csaknem hárommillió forinttal az üzemház építését, hogy ezzel újabb munkahelyeket biztosítsunk lakosságunknak. Ha anyagi lehetőségeink engedik, a jövőben is szeretnénk segíteni a kisszövetkezet fejlesztési terveinek megvalósítását, hiszen közösek a céljaink és az érdekeink. Béla Ottó ség választó értekezletnek. A választást előkészítő munkába minden mezőkovácsházi és vidéki alapszervezeti tagot bevontak. A megújulás érdekében csoportgyűléseken, alapszervi értekezleteken, előzetes javaslatokat kértek. Köbben elkészült a beszámoló az 1985—89 között végzett munkáról, amelyet a küldöttek még a júliusi értekezlet előtt megkaptak. A nézetek, folyosói beszélgetések igen sokszínű képet mutattak, és egy-két csoportnál ellentétes vélemények is felvetődtek. Mindenki érdeklődéssel várta a fejleményeket és többoldalú vitára számítva készült a választásokra. Ezzel ellentétben a választói értekezlet úgymond. rendben, csendben zajlott. A négy felszólaló közül ketten megemlítették a szakszervezeti munka hiányosságait és megkérdőjelezték a megújulási program további esélyeit, valamint a érdekképviselet és a szociálpolitika lehetőségeit. A többség azonban hallgatott. Az elhangzottakból és a tagsági hozzáállásból a jövő szakszervezeti munkájával kapcsolatban a legtöbben várakozó álláspontra helyezkedtek. A 23 tisztségre 38 személyi javaslatot tettek, ami később, a visszalépések miatt, 26-ra csökkent. A jelenlévő, 61 szavazásra jogosult szakszervezeti tag végül is a titkos szavazáson megválasztotta a 9 fős szak- szervezeti bizottságot. Elnöke Vargáné dr. Magony Margit, titkára Engelhardt József lett. Ezenkívül három tagú számvizsgáló bizottságot és 11 tagú munkai- ügyi döntőbizottságot választottak. H .M. Dőlt betűvel A vasfüggöny Nem szeretem a vasfüggönyt! Sem a jelképeset, sem azt a valóságosat, mely évtizedekig szögesdrótkeritésként szolgált az osztrák—magyar határon. Szétszedett állapotában sem kedvelem. Pedig darabjait a fővárosban — úgy láttam a tévében — történelmi relikviaként árusítják élelmes kiskereskedők. Nem mondom, az egymásra rakott oszlopoknak — a vasfüggöny tartóinak — van valami hatása az emberre, ahogy Sopronnál átlépve a íhatárt, hazaérkezvén megpillantja őket. „Múltunk pusztuló darabjai” (vagy pontosabban: „elpusztuló múltunk darabjai”), „egy rakásnyi magyar történelem” — ilyen és ehhez hasonló fennkölt félmondatok jutnak az ember eszébe hirtelen. Es feledné is a látványt, meg a múltat szívesen és hirtelen, ha nem ébresztenék fel illúzióba ringató álmából a híradások egy másik határ vasfüggönyéről. Hát persze, hogy a magyar—román határon kiépített szögesdrótkerítésről van szó. Arról, amely hetekre témát adott a magyar tájékoztatásnak. S ahogy lenni szokott, jó zaftoson, se istent, se embert, no meg kondukátort nem kímélve mondtuk a magunkét. Az Európába most érkezettek büszkeségével és győzelmi mámorával. A riporterek és a kommentátorok egyike-másika szögesdrót mögé zárt népről, bekerített országról, megalázott nemzetről beszélt — elfelejtve, hogy hazánk nyugati határán nemrég még ott „díszelgett" a műszaki zár. Mégpedig olyan átgondoltsággal megépített technikai rendszer, hogy — némi túlzással — nyúl legyen a négy szőrös talpán, amely határsértést tud elkövetni a kiskatonák ria- dóztatása nélkül. De más is eszembe jut erről a nyugati határról. Még egy éve sincs, hogy egy hetet töltöttünk a Hanság környékén. Győr és Sopron között mászkáltunk, széltében- hosszában a Kisalföldön. A hűséges város, Sopron környékének dombjairól ráláttunk a Fertő-tóra. De csak láttuk volna a tavat, ha meg nem szán bennünket egy határőr tiszt. Mert hivatalosan a tóra menni fürdeni csak határsávengedéllyel lehetett. Hiába volt nálunk az akkor már mindenkinek kijáró nyugati útlevél, s hiába nélkülözött a tiltás minden logikát, a határsávba nem szabadott belépni: Nos, erre mondja az ember: így éltünk Hunniában. Így, ilyen élményekkel tudatomban néztem hetekkel ezelőtt az egész keleti vasfüggönyépítést. S megmondom őszintén, én nem is annyira e vasfüggönyön háborodtam fel, hanem kollégáim kirohanásain. Hogy miért? Hát azért, mert ha valamin csodálkoznunk kellene, akkor éppen azon, hogy csak most épült „villanypásztor” a magyar—román határon. Mivelhogy az odaáti rendszer természetéből már legalább egy éve fel kellett volna építeni. Hiszen a szökések, a menekülések megakadályozásának legkézenfekvőbb módja valamilyen akadály felállítása. Mit tetszenek gondolni, az osztrák—magyar határon miért épült annak idején műszaki zár? Ne törjék a fejüket! Megmondom. Nem azért, hogy az osztrákok tömeges dezertálását megakadályozzuk. Ne feledjék: az otthoni, a lakásbeli függöny isem az utcán sétálónak nyújt biztonságérzetet. A vasfüggönnyel sincs másként, akárhol engedik is le azt. írásom legelső mondata így szól: nem szeretem a vasfüggönyt! Igenis utálom és fölháborít,- bárhol is építik fel. Magam is az európai civilizáció meggyalázásának tartom, és tiltakozom ellene. De a keleti határszélünkön feszülő szögesdrótok láttán, nem tudom feledni azt a másikat, a bontásra ítélt nyugatit. Amelyet egykor mi építettünk, a magunk szégyenére. Vagyis, furdal a lelkiismeret: mintha nem lenne erkölcsi alapunk a keleti szomszéd kardélre hányására, vagy megkövezésére. Csak a történtek, vagy tapasztalatok csendes szóvátételére. Alighanem csupán erre ad nekünk felhatalmazást a múlt. Másokkal együtt vallom: aki hallgatott, amikor üvölte- nie kellett volna, az most, amikor üvölthetne se üvölt- sön. Csendesen szóljon! Okosan, értelmesen, jól hallhatóan, de ne harsányan! Tudom, óriási most a hangzavar. S nagy a bátrak serege. Az olyan bátraké, akik egykor lapítottak, mi több, főlakájok voltak a sok tekintetben ma igaztalanul megtaposott előző rendszerben. A határ — természetesen a vasfüggöny nélküli nyugati határ — nekem e tekintetben is példa. Ott már európai viszonyok uralkodnak, hangoskodás és felkent bátorság nélkül is. Ott a csendes, de okos és értelmes szóval, de csakis azzal lehet belépni Európába. J t
