Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

1989. július 1., szombat BÚ(L)VÁRKODÓ IkÖRÖSTÁJ nyolc standard- (sötét) szí­nű. Az ötletet Mikics Imre, a halgazdaság vezetője adta, miután felfigyelt a Kisállat­tenyésztők Lapjának cikké­re. Olyannyira megtetszett mindkettőjüknek a gondolat, hogy nyomban felkeresték Kucsara Pált, a cikk íróját, és tanácsot kértek tőle. Az első — a tavalyi — eszten­dő nem volt éppen sikeres — elmaradt a szaporulat. Némiképp változtatva a tar­táson és a takarmányon, az idén már minden rendben ment. Közben elmeséli Bod­rogközi Zoltán a nyestkutya eredetét (Távol-Keleten, Mandzsúriában és Japánban őshonos), és azt: a szárma­zását illetően semmi köze a n^esthez; tulajdonképpen egy primitív szinten meg­maradt kutyaféléről van szó, egyébiránt távoli rokona az észak-amerikai mosómedvé­nek. S hogy még kicsit fo­kozzuk a „zűrzavart”: ez a kedves kis állat nem min­denhol hallgat ám a nyest­kutya névre. Egyes helyeken finn rókának, máshol gyü­mölcsrókának, a japánok pe­dig tanukinak nevezik. S ne feledjük a lényeget: minde­nekelőtt a szőrméjéért te­nyésztik, ami télen tizenegy centire is megnő, rendkívül dús és — tegyük hozzá — drága prém. Néhányan — mint Bodrogköziék — pusz­tán kedvtelésből nevelik a nyestkutyákat, ezért nem is kívánják bővíteni az állo­mányt. „A tenyésztésükkel ki is telik a szabad időnk — nyi- togatja a félénk állatkák ketrecét Bodrogközi Zoltán, a kedvencet, Fókát meg is simogathatjuk —, mert ilyenkor, nyáron sokat esz­nek, a kölykök naponta két­szer. Télen aztán — amo­lyan téliálomszerű állapot­ban — csak hetente kérnek, akkor is keveset.” Búcsúzóul megint csak mindannyiunk kincséről, a természetről, közelebbről a környezetvédelemről beszél az állatorvos. Arról többek közt, hogy mostanában nem­igen hall pacsirtadalt a ha­tárban, lassan kipusztul mind, nem bírják a mérhe­tetlen kemizálást, a vegy­szereket. Talán a közeljövő helybéli eseménye, a bihar- ugrai táj védetté nyilvání­tása enyhít valamit a gon­dokon — nyújtja kezét re­ménykedve, bizakodva. László Erzsébet Fotó: Kovács Erzsébet Szabad szombaton, azaz szombaton szabad Kellemes, .hűvös nappali szobában kínál hellyel dr. Bodrogközi Zoltán, a bihar- ugrai halgazdaság állatorvo­sa, miközben — kérdezés nélkül — próbálja magya­rázni, miképp eshetett rá a választás, „szabad szombat" ürügyén. „Lehoczky László- ékkal Jugoszláviában ismer­kedtünk meg egy nyaralás alkalmával, később újra ta­lálkoztunk — immár Bihar- ugrán —, amikor egy tanári kar vezetőjeként itt járt” — vezeti a barátság szálait Bodrogközi doktor. Aztán, mintha kissé fele­désbe merülne a „téma”; a szabad idő, a pihenés, a hob­bi, vendéglátónk az „isten- hátamögöttiség” hátrányai­ról beszél. Az egyik a tele­fonhelyzet — meg is mutat­ja a „jobb helyeken” már feledésbe merült, „kurblis” készülékét —, nem beszélve a helyi központról, ahol dél­után négykor lejár a mun­kaidő, s attól kezdve csak másnap reggel lehet „vidék­kel” beszélni (erről persze nem a telefonközpontosok tehetnek). A másik gond a közlekedés, a nagy távolság a várostól. A legközelebbi város Nagyvárad, 15 kilomé­terre fekszik, a következő hajdúsági település, Berety- tyóújfalu. Városkörzeti köz­pontjukba, Szeghalomba 51 kilométert kell utazni, nem csoda hát, hogy Biharugra (is) lassanként elnéptelene­dik. Némi kis unszolásra végül sikerül jövetelünk céljára terelni a szót, s mint kide­rül, van miről beszélni. Mi is lehetne egy állatorvos hobbija, mint az élővilág, az állatok? Néhány éve a nö­vények, díszcserjék, virágok nevelése állt a középpont­ban, aztán madarakkal fog­lalkozott; egy ideig kanári- és kékpillangópinty-füttytől volt hangos Bodrogköziék portája. A mostani foglala­tosságot viszont egészen rit­ka lények, a nyestkutyák adják — néhány kifejlett te­nyészállat, köztük 3 szuka, s a 19 kölyök; 11 fehér és Sértődés ne essék ! Jó hónapja jártunk Okányban. Persze ettől a táblától — melyet Vésztőn kapott lencsevégre fotóskollégánk — máig is úton lennénk, hacsak... Hacsak közben nem fordították vissza (helyes irányba) az illetékesek, az Okány irányát jel­ző nyilat (?). Mindenesetre ezúttal nem a Bu(l)várkodó fo­tósa, hanem azok lehettek tréfás kedvükben, akik nem saj­nálták a fáradtságot, hogy elfordítsák az iránytáblát, meg­tévesztve az arrajárókat. Hogy viszonozzam tréfás kedvüket, én is elküldeném őket valahová... Melegebb éghajlatra. (A szerk.) V Fotó : Fazekas Ferenc ...mik vannak! Rendőrök rossz napjai ,.A nagyvárosi élet em­bertelenné Válásának súlyát leginkább a rendőrök érzik: rajtunk csattan az ostor, akkor is, ha az állampolgá­rok gondjai sokasodnak, de akkor is. ha a közrend fenn­tartásával az államnak akad­nak gondjai" — nyilatkoz­ta a római rendőrszakszer­vezet egyik vezetője a kö­zelmúltban. A panaszlista ,.a szavakban és fizikailag is megnyilvánuló agresszió növekedését ” is tartalmazta. És ekkor még nem szóltunk az olyan veszélyről, mint amellyel brüsszeli kollégáik voltak kénytelenek szembe­nézni: az intézkedő rendőrt megharapta egy kábítószer­csempész — aki ugyanis az igazoltatáskor le akarta nyelni a bűnjelet. A delik­vens az őrszobán bevallotta, hogy AIDS-ben szenved . .. Most a sajtó azt latolgatja, hogy vajon foglalkozási ár­talom, vagy hőstett áldozata a rendőr, ha netán fertőzést kap? Egyértelműbb a hely­zet Pakisztánban, ahol a belügyminiszter egy várat­lan szemleúton, a főváros­ban, megállapította: az őr­szobákon laza a fegyelem, szenderegnek a rendőrök, akik ostobák és kövérek. A szemle következménye: a miniszter rendeletben írta elő. hogy minden rendőrnek legalább 86-os derékbőségű- re kell lefogynia. A másik hiányosság, az ostobaság or­voslását még keresik. Mesék a Lityeraturnaja Gazetából Élt egyszer egy szerencse­játékos, aki ezt mondta: „Semmit sem szabad a sze­rencsére bízni!” * * * Élt egyszer egy bíró, aki a munka megkezdése előtt ezt szerette mondogatni: „Épp ideje, hogy elkezdjük a mellébeszélést is!” * * * Hüvelyk Matyi csak azért szopta a hüvelykujját, mert azt hitte, hogy onnan jön a növekedési hormon. * * * Élt egyszer egy színész, de nem sikerült neki semmi. Esténként így szólt a fele­ségéhez: „Csak azt nem ér­tem, miért neked telefonál mindig Fafejkin”. Tes(zt)sék játszani! Hajlamos a túlzásokra? 1. Mivel töltené el legszíveseb­ben szabadidejét? a) Kártyázna — 4 b) Asztaliteniszezne — 3 c) Versenyt futna — 2 d) Enne — 1 2. Melyik helyzetben van fö­lényben a partnerével szemben? ) A kártyázásban — 3 b) Az asztaliteniszben — 2 c) A futásban — 1 c) Az evésben — 4 3. Melyik elfoglaltság közben támadhatna leginkább nézetelté­rés ön és partnere között? a) A kártyázás ... — 2 b) Az asztalitenisz . . . — l c) A versenyfutás ... — 3 d) Az evés közben — 4 4. Váratlanul arra kényszerül, hogy egy ismeretlen városban három órát vesztegeljen. Mivel tölti el az időt? a) Olvasással — 0 b) Elmegy egy moziba — 4 c) Városnézéssel — 2 5. Minek öltözne egy jelmez­bálban? a) Bohócnak — 0 b) Háremhölgynek — 2 c) Jósnőnek — 4. 6. Melyik országban élne leg­szívesebben? a) Ausztráliában — 2 b) Valamelyik földközi-tengeri országban — 4 c) Kanadában — 0 7. Tegező viszonyban van-e a kollégáival? a) Nem —* 0 b) Attól függ, kiről van szó — 2 c) Igen — 4 8. Barátainak mely tulajdonsá­ga zavarja legjobban? a) A késés — 2 b) Hogy mindig kibúvót ke­resnek — 0 c) A rendetlen külső — 4 9. Melyik festészeti stílust ked­veli legjobban? a) Naiv — 0 b) Impresszionista — 2 c) Absztrakt — 4 10. Milyen az életfelfogása? a) Optimista — 4 b) Pesszimista — 0 c) Absztrakt — 2 11. Vonakodik-e megmondani, hány éves? a) Gyakran — 4 b) Néha — 2 c) Soha — 0 12. Milyen témáról beszélgetne legszívesebben egy kerékasztal­nál? a) Utazásról — 2 b) Táplálkozásról — 0 c) Jövőtervezésről — 4 13. Rendetlen öltözékben lesza­ladt bevásárolni, s váratlanul összetalálkozik egy ismerősével. Kényelmetlenül érzi-e magát? a) Még véletlenül sem — 4 b) Egy kissé — 0 c) Attól függ, ki az a sze­mély — 2 Értékelés. 18 pont alatt. Nem hajlamos a túlzásokra. Amikor valamilyen eseményről számol be, szigorú­an tartja magát a tényékhez. Ha saját sikereiről van szó, nem szívesen helyezi magát előtérbe, inkább kisebbíti érdemeit. Ér­zelmei kinyilvánításakor is kontroli alá veti magát, környe­zete iránt azonban toleránsabb­nak kellene lennie. Sokan ugyanis hajlamosak arra, hogy megszépítsék meséjüket, előnyö­sebb fényben tüntessék fel ma­gukat. Ez nagyon szórakoztató is lehet, különösen, ha senkinek sem okoz kárt. 19—38 pont. Munkahelyi, szak­mai megbeszéléseken nemigen szokta eltúlozni a dolgokat. Tisz­teletben tartja a tényeket, csak néha szépíti meg mondandóját. De ha személyes élményeiről van szó, képzelete szárnyra kap. Meséjében azonban nincs semmi hazugság, semmi olyas­mi, amiből haszna származna. Mindenkinek mindent elhisz, készpénznek vesz, s emiatt gyakran van kisebbrendűségi ér­zése. Pedig erre egyáltalán nincs oka. 38 pont fölött. Ha valamilyen célt mindenképpen el akar érni, a vitában hajlamos a túlzások­ra is. Ugyanígy nem ragaszko­dik a valósághoz akkor sem, ha önmagáról beszél. Szívesen he­lyezi magát előnyös megvilágí­tásba, s ha valaki emiatt meg­feddi, rámutat nagyításaira, nem nagy örömmel ismeri be ebbéli gyöngeségét. Nem árta­na, ha egy kissé fékezné fantá­ziáját. (Szivárvány) Karambol Szürkületkor vacsorázni kívánt a facsarvaki termelő- szövetkezet küldöttsége. Fu­sera, a mikrobusz sofőrje lassított az autóscsárda be­járatánál, majd teljesen vá­ratlanul elveszítette uralmát a jármű felett. Belerohant a csordultig telt ' szemetes konténerekbe. Szerencsére senkinek nem esett baja. Csupán a Köjált kellett ki­hívni, hogy ellássa az uta­sokat. De a baleset után még napokig érződött az ételma­radék illata a delegáción, amelyet a legrafináltabb de­zodor sem tudott eltüntetni. Am eredetéről hallgatott minden küldött, mint a csu­ka. Végül Lepcses néni, a hivatalsegéd szerzett isme­retlen forrásokból informá­ciókat, és tájékoztatta a tag­ságot. Íme a teljes történet, ha füllentett, lelkén szárad­jon: „A fővárosban — szekció­ülés után — küldöttségünk a belvárosba indult. Ki a bankhoz valutáért, mások nyomtatványboltba, autóal­katrészért, vagy éppen csak bevásárolni. Egyedül Balfars Béla főkönyvelőnk nem tar­tott a többivel. Megfeküdte a gyomrát húsz deka lecsó- kolbász. Leült a téren egy padra. Kalapját maga mel­lé tette, elmaradhatatlan fe­kete szemüvegében lustán sütkérezett a kellemes nap­fényben. ... Koppanások ébresztet­ték szcndergéséből. Azt vet­te észre, hogy felfordított kalapjába öt- és tízforinto­sok hullanak. Mire a meg­lepetéstől tiltakozni akart, már előtte is állt egy rend­őrjárőr. — Nem szégyelli magát?! — mondta szigo­rúan az őrmester, — Esős, egészséges ember létére miért nem dolgozik?!... — Kikérem magamnak! — üvöltözött Balfars tagtárs. — Nem vagyok koldus!... Szerencsére befutott a Vnikrobuszunk. Az elnök utat tört az embérgyűrűn keresztül, és kínos magya­rázkodások közepette iga­zolta Balfars Bélát. így a főkönyvelőnk egy sajnálatos élménnyel és százhetvenöt forinttal lett gazdagabb. Ha­zafelé szomorúan kucorgott a hátsó ülésen. A többiek pukkadoztak a visszafojtott nevetéstől. Sajnos, Fusera is megsértette a KRESZ elő­írásait. Röhögő állapotban ült a volán mögé, és karam­bol lett a vége... Ez a sze­gény Balfars! — összegezte Lepcses néni. — Alig egy éve költözött Sanyarú me­gyébe, és máris látszik raj­ta!...” Farkasinszki Lajos Olvasónk írta: Gyesvers Ügy néz ki, nagyjából csend van a lakásban csak a tele mosógép mormog litt magában, az már kész nyugalom, mikor „csak” mosni \kell hajaj, sír a fiam, mondjad, pici, imi kell? ja, hogy te még nem tudsz beszélni, csak sírni? rendben van, de anyut mért nem hagyod írni? Azt hittem, hogy lesz majd egy-két nyugodt percem balga gondolat volt, hinni, hogy is mertem?! Evett a kisfiam, reggelizett éppen, semmi zavaró nem volt laz idilli lképben, jött a lányom, már a barátok várták, mutatta nagy búsan az iskolatáskát elszakadt n füle, nahát, ezt iá gikszert! hogy? vegyünk másikat? kislányom te viccelsz, ha mindig mindenből rögtön újat vennénk, hú, de klassz is lenne! — legfeljebb nem ennénk... mutasd azt a táskát, egy perc, rendbe tesszük új fület varrunk rá, a régit levesszük. De kérlek, ne sürgess, öcsike még lalszik! Jól indul a reggel, micsoda nap lesz itt. .. Van itt egy gondolat, talán le is írnám, ha közben, kisfiam, oly nagyon nem sírnál Jó, jó, hát persze, hogy te vagy a fontosabb felveszlek, ringatlak, puszit adok, sokat! Készítek majd neked finom ennivalót, csak előbb viszem a teregetnivalót. . .. Na, hogy ez is megvan! '— Ez a papír itt mi? persze, én akartam valamit felírni, a fenébe! Mármeg kiment ia fejemből. . . Mindjárt kifut a tej! Jaj, Uram teremtőm! Mi hiányzik nekem? Ja, még ma nem ettem, nem baj, lesz majd ebéd, akkor eszünk ketten, ha az iskolából hazajön a lányom. .. . Porszívózni kéne —, no, majd megcsinálom. Mit foglalkozok én holmi porszívóval? ! Elaludt a fiam. aludjál csak, jól van... Leülök, és írok, nem érdekel isemmi! Hány óra? már dél van? Akkor le kell tenni, Mármint a tollat, és kanalat a kézbe, nemsoká jönni fog a lányom ebédre . . . meg kéne tanulnom gyorsírással írni! Kisfiam, kérlek, ne kezdjél most \sírni. . ■ Jön majd a nővéred, kivisz kocsikázni. Nagyon tsok a lecke? hát ez bizony mázli meg hogy amúgy sincs most sétálgatni kedved? Jó, kislányom, akkor a táskádban rakj rendet. Elviszem én öcsit, pedig lenne dolog, közben úgy mellesleg be is vásárolok, aztán hazajövünk, porszívózok mégis, vasalnom is kell még, etetni a bébit, ... Kislányom, mi a baj,? nem érted a nyelvtant ... na, ezt én se nagyon... egy darabig eltart mire ketten valami eredményt elérünk. Lehet, hogy nem jó ám, csak mi annak véljük. Vacsorát kell főzni, áztatni a szennyest — Kislányom, legalább magadnál rakj rendet! Ügyis sok a munkám, pedig de leülnék! írhatnék egy pár sort... a leves is hűl még . . . Hogy mégse szenvedjek esemény-hiányban, valami bűzlik — de nem ,Dániában ... tudom már előre, csata következik, a fiam magából egész kivetkezik, tisztába kell tenni, gatyába kell rázni, de ő már „nagy fiú", is el szeretne ! mászni, gördül a hasára, én gördítem vissza, ... félóra múlva már rajta van a tiszta . . . Na ,de most már elég, tényleg ki kell mennem! Pedig jó a játék, lenne hozzá kedvem . . . Majd játszunk, ha fürdesz, pancsolhatsz a kádba' ... Én naiv, azt hittem, több időm lesz máma .... Valaki azt mondta, de jó lehet nekem! Látta az újságban kiírva a nevem, jó sok időm lehet, ha erre is ráérek, sok időm úgy ilenne, már elnézést kérek, ha kaphatnék plusz legalább száz évet. Varga Lászlóné

Next

/
Oldalképek
Tartalom