Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
1989. július 1., szombat BÚ(L)VÁRKODÓ IkÖRÖSTÁJ nyolc standard- (sötét) színű. Az ötletet Mikics Imre, a halgazdaság vezetője adta, miután felfigyelt a Kisállattenyésztők Lapjának cikkére. Olyannyira megtetszett mindkettőjüknek a gondolat, hogy nyomban felkeresték Kucsara Pált, a cikk íróját, és tanácsot kértek tőle. Az első — a tavalyi — esztendő nem volt éppen sikeres — elmaradt a szaporulat. Némiképp változtatva a tartáson és a takarmányon, az idén már minden rendben ment. Közben elmeséli Bodrogközi Zoltán a nyestkutya eredetét (Távol-Keleten, Mandzsúriában és Japánban őshonos), és azt: a származását illetően semmi köze a n^esthez; tulajdonképpen egy primitív szinten megmaradt kutyaféléről van szó, egyébiránt távoli rokona az észak-amerikai mosómedvének. S hogy még kicsit fokozzuk a „zűrzavart”: ez a kedves kis állat nem mindenhol hallgat ám a nyestkutya névre. Egyes helyeken finn rókának, máshol gyümölcsrókának, a japánok pedig tanukinak nevezik. S ne feledjük a lényeget: mindenekelőtt a szőrméjéért tenyésztik, ami télen tizenegy centire is megnő, rendkívül dús és — tegyük hozzá — drága prém. Néhányan — mint Bodrogköziék — pusztán kedvtelésből nevelik a nyestkutyákat, ezért nem is kívánják bővíteni az állományt. „A tenyésztésükkel ki is telik a szabad időnk — nyi- togatja a félénk állatkák ketrecét Bodrogközi Zoltán, a kedvencet, Fókát meg is simogathatjuk —, mert ilyenkor, nyáron sokat esznek, a kölykök naponta kétszer. Télen aztán — amolyan téliálomszerű állapotban — csak hetente kérnek, akkor is keveset.” Búcsúzóul megint csak mindannyiunk kincséről, a természetről, közelebbről a környezetvédelemről beszél az állatorvos. Arról többek közt, hogy mostanában nemigen hall pacsirtadalt a határban, lassan kipusztul mind, nem bírják a mérhetetlen kemizálást, a vegyszereket. Talán a közeljövő helybéli eseménye, a bihar- ugrai táj védetté nyilvánítása enyhít valamit a gondokon — nyújtja kezét reménykedve, bizakodva. László Erzsébet Fotó: Kovács Erzsébet Szabad szombaton, azaz szombaton szabad Kellemes, .hűvös nappali szobában kínál hellyel dr. Bodrogközi Zoltán, a bihar- ugrai halgazdaság állatorvosa, miközben — kérdezés nélkül — próbálja magyarázni, miképp eshetett rá a választás, „szabad szombat" ürügyén. „Lehoczky László- ékkal Jugoszláviában ismerkedtünk meg egy nyaralás alkalmával, később újra találkoztunk — immár Bihar- ugrán —, amikor egy tanári kar vezetőjeként itt járt” — vezeti a barátság szálait Bodrogközi doktor. Aztán, mintha kissé feledésbe merülne a „téma”; a szabad idő, a pihenés, a hobbi, vendéglátónk az „isten- hátamögöttiség” hátrányairól beszél. Az egyik a telefonhelyzet — meg is mutatja a „jobb helyeken” már feledésbe merült, „kurblis” készülékét —, nem beszélve a helyi központról, ahol délután négykor lejár a munkaidő, s attól kezdve csak másnap reggel lehet „vidékkel” beszélni (erről persze nem a telefonközpontosok tehetnek). A másik gond a közlekedés, a nagy távolság a várostól. A legközelebbi város Nagyvárad, 15 kilométerre fekszik, a következő hajdúsági település, Berety- tyóújfalu. Városkörzeti központjukba, Szeghalomba 51 kilométert kell utazni, nem csoda hát, hogy Biharugra (is) lassanként elnéptelenedik. Némi kis unszolásra végül sikerül jövetelünk céljára terelni a szót, s mint kiderül, van miről beszélni. Mi is lehetne egy állatorvos hobbija, mint az élővilág, az állatok? Néhány éve a növények, díszcserjék, virágok nevelése állt a középpontban, aztán madarakkal foglalkozott; egy ideig kanári- és kékpillangópinty-füttytől volt hangos Bodrogköziék portája. A mostani foglalatosságot viszont egészen ritka lények, a nyestkutyák adják — néhány kifejlett tenyészállat, köztük 3 szuka, s a 19 kölyök; 11 fehér és Sértődés ne essék ! Jó hónapja jártunk Okányban. Persze ettől a táblától — melyet Vésztőn kapott lencsevégre fotóskollégánk — máig is úton lennénk, hacsak... Hacsak közben nem fordították vissza (helyes irányba) az illetékesek, az Okány irányát jelző nyilat (?). Mindenesetre ezúttal nem a Bu(l)várkodó fotósa, hanem azok lehettek tréfás kedvükben, akik nem sajnálták a fáradtságot, hogy elfordítsák az iránytáblát, megtévesztve az arrajárókat. Hogy viszonozzam tréfás kedvüket, én is elküldeném őket valahová... Melegebb éghajlatra. (A szerk.) V Fotó : Fazekas Ferenc ...mik vannak! Rendőrök rossz napjai ,.A nagyvárosi élet embertelenné Válásának súlyát leginkább a rendőrök érzik: rajtunk csattan az ostor, akkor is, ha az állampolgárok gondjai sokasodnak, de akkor is. ha a közrend fenntartásával az államnak akadnak gondjai" — nyilatkozta a római rendőrszakszervezet egyik vezetője a közelmúltban. A panaszlista ,.a szavakban és fizikailag is megnyilvánuló agresszió növekedését ” is tartalmazta. És ekkor még nem szóltunk az olyan veszélyről, mint amellyel brüsszeli kollégáik voltak kénytelenek szembenézni: az intézkedő rendőrt megharapta egy kábítószercsempész — aki ugyanis az igazoltatáskor le akarta nyelni a bűnjelet. A delikvens az őrszobán bevallotta, hogy AIDS-ben szenved . .. Most a sajtó azt latolgatja, hogy vajon foglalkozási ártalom, vagy hőstett áldozata a rendőr, ha netán fertőzést kap? Egyértelműbb a helyzet Pakisztánban, ahol a belügyminiszter egy váratlan szemleúton, a fővárosban, megállapította: az őrszobákon laza a fegyelem, szenderegnek a rendőrök, akik ostobák és kövérek. A szemle következménye: a miniszter rendeletben írta elő. hogy minden rendőrnek legalább 86-os derékbőségű- re kell lefogynia. A másik hiányosság, az ostobaság orvoslását még keresik. Mesék a Lityeraturnaja Gazetából Élt egyszer egy szerencsejátékos, aki ezt mondta: „Semmit sem szabad a szerencsére bízni!” * * * Élt egyszer egy bíró, aki a munka megkezdése előtt ezt szerette mondogatni: „Épp ideje, hogy elkezdjük a mellébeszélést is!” * * * Hüvelyk Matyi csak azért szopta a hüvelykujját, mert azt hitte, hogy onnan jön a növekedési hormon. * * * Élt egyszer egy színész, de nem sikerült neki semmi. Esténként így szólt a feleségéhez: „Csak azt nem értem, miért neked telefonál mindig Fafejkin”. Tes(zt)sék játszani! Hajlamos a túlzásokra? 1. Mivel töltené el legszívesebben szabadidejét? a) Kártyázna — 4 b) Asztaliteniszezne — 3 c) Versenyt futna — 2 d) Enne — 1 2. Melyik helyzetben van fölényben a partnerével szemben? ) A kártyázásban — 3 b) Az asztaliteniszben — 2 c) A futásban — 1 c) Az evésben — 4 3. Melyik elfoglaltság közben támadhatna leginkább nézeteltérés ön és partnere között? a) A kártyázás ... — 2 b) Az asztalitenisz . . . — l c) A versenyfutás ... — 3 d) Az evés közben — 4 4. Váratlanul arra kényszerül, hogy egy ismeretlen városban három órát vesztegeljen. Mivel tölti el az időt? a) Olvasással — 0 b) Elmegy egy moziba — 4 c) Városnézéssel — 2 5. Minek öltözne egy jelmezbálban? a) Bohócnak — 0 b) Háremhölgynek — 2 c) Jósnőnek — 4. 6. Melyik országban élne legszívesebben? a) Ausztráliában — 2 b) Valamelyik földközi-tengeri országban — 4 c) Kanadában — 0 7. Tegező viszonyban van-e a kollégáival? a) Nem —* 0 b) Attól függ, kiről van szó — 2 c) Igen — 4 8. Barátainak mely tulajdonsága zavarja legjobban? a) A késés — 2 b) Hogy mindig kibúvót keresnek — 0 c) A rendetlen külső — 4 9. Melyik festészeti stílust kedveli legjobban? a) Naiv — 0 b) Impresszionista — 2 c) Absztrakt — 4 10. Milyen az életfelfogása? a) Optimista — 4 b) Pesszimista — 0 c) Absztrakt — 2 11. Vonakodik-e megmondani, hány éves? a) Gyakran — 4 b) Néha — 2 c) Soha — 0 12. Milyen témáról beszélgetne legszívesebben egy kerékasztalnál? a) Utazásról — 2 b) Táplálkozásról — 0 c) Jövőtervezésről — 4 13. Rendetlen öltözékben leszaladt bevásárolni, s váratlanul összetalálkozik egy ismerősével. Kényelmetlenül érzi-e magát? a) Még véletlenül sem — 4 b) Egy kissé — 0 c) Attól függ, ki az a személy — 2 Értékelés. 18 pont alatt. Nem hajlamos a túlzásokra. Amikor valamilyen eseményről számol be, szigorúan tartja magát a tényékhez. Ha saját sikereiről van szó, nem szívesen helyezi magát előtérbe, inkább kisebbíti érdemeit. Érzelmei kinyilvánításakor is kontroli alá veti magát, környezete iránt azonban toleránsabbnak kellene lennie. Sokan ugyanis hajlamosak arra, hogy megszépítsék meséjüket, előnyösebb fényben tüntessék fel magukat. Ez nagyon szórakoztató is lehet, különösen, ha senkinek sem okoz kárt. 19—38 pont. Munkahelyi, szakmai megbeszéléseken nemigen szokta eltúlozni a dolgokat. Tiszteletben tartja a tényeket, csak néha szépíti meg mondandóját. De ha személyes élményeiről van szó, képzelete szárnyra kap. Meséjében azonban nincs semmi hazugság, semmi olyasmi, amiből haszna származna. Mindenkinek mindent elhisz, készpénznek vesz, s emiatt gyakran van kisebbrendűségi érzése. Pedig erre egyáltalán nincs oka. 38 pont fölött. Ha valamilyen célt mindenképpen el akar érni, a vitában hajlamos a túlzásokra is. Ugyanígy nem ragaszkodik a valósághoz akkor sem, ha önmagáról beszél. Szívesen helyezi magát előnyös megvilágításba, s ha valaki emiatt megfeddi, rámutat nagyításaira, nem nagy örömmel ismeri be ebbéli gyöngeségét. Nem ártana, ha egy kissé fékezné fantáziáját. (Szivárvány) Karambol Szürkületkor vacsorázni kívánt a facsarvaki termelő- szövetkezet küldöttsége. Fusera, a mikrobusz sofőrje lassított az autóscsárda bejáratánál, majd teljesen váratlanul elveszítette uralmát a jármű felett. Belerohant a csordultig telt ' szemetes konténerekbe. Szerencsére senkinek nem esett baja. Csupán a Köjált kellett kihívni, hogy ellássa az utasokat. De a baleset után még napokig érződött az ételmaradék illata a delegáción, amelyet a legrafináltabb dezodor sem tudott eltüntetni. Am eredetéről hallgatott minden küldött, mint a csuka. Végül Lepcses néni, a hivatalsegéd szerzett ismeretlen forrásokból információkat, és tájékoztatta a tagságot. Íme a teljes történet, ha füllentett, lelkén száradjon: „A fővárosban — szekcióülés után — küldöttségünk a belvárosba indult. Ki a bankhoz valutáért, mások nyomtatványboltba, autóalkatrészért, vagy éppen csak bevásárolni. Egyedül Balfars Béla főkönyvelőnk nem tartott a többivel. Megfeküdte a gyomrát húsz deka lecsó- kolbász. Leült a téren egy padra. Kalapját maga mellé tette, elmaradhatatlan fekete szemüvegében lustán sütkérezett a kellemes napfényben. ... Koppanások ébresztették szcndergéséből. Azt vette észre, hogy felfordított kalapjába öt- és tízforintosok hullanak. Mire a meglepetéstől tiltakozni akart, már előtte is állt egy rendőrjárőr. — Nem szégyelli magát?! — mondta szigorúan az őrmester, — Esős, egészséges ember létére miért nem dolgozik?!... — Kikérem magamnak! — üvöltözött Balfars tagtárs. — Nem vagyok koldus!... Szerencsére befutott a Vnikrobuszunk. Az elnök utat tört az embérgyűrűn keresztül, és kínos magyarázkodások közepette igazolta Balfars Bélát. így a főkönyvelőnk egy sajnálatos élménnyel és százhetvenöt forinttal lett gazdagabb. Hazafelé szomorúan kucorgott a hátsó ülésen. A többiek pukkadoztak a visszafojtott nevetéstől. Sajnos, Fusera is megsértette a KRESZ előírásait. Röhögő állapotban ült a volán mögé, és karambol lett a vége... Ez a szegény Balfars! — összegezte Lepcses néni. — Alig egy éve költözött Sanyarú megyébe, és máris látszik rajta!...” Farkasinszki Lajos Olvasónk írta: Gyesvers Ügy néz ki, nagyjából csend van a lakásban csak a tele mosógép mormog litt magában, az már kész nyugalom, mikor „csak” mosni \kell hajaj, sír a fiam, mondjad, pici, imi kell? ja, hogy te még nem tudsz beszélni, csak sírni? rendben van, de anyut mért nem hagyod írni? Azt hittem, hogy lesz majd egy-két nyugodt percem balga gondolat volt, hinni, hogy is mertem?! Evett a kisfiam, reggelizett éppen, semmi zavaró nem volt laz idilli lképben, jött a lányom, már a barátok várták, mutatta nagy búsan az iskolatáskát elszakadt n füle, nahát, ezt iá gikszert! hogy? vegyünk másikat? kislányom te viccelsz, ha mindig mindenből rögtön újat vennénk, hú, de klassz is lenne! — legfeljebb nem ennénk... mutasd azt a táskát, egy perc, rendbe tesszük új fület varrunk rá, a régit levesszük. De kérlek, ne sürgess, öcsike még lalszik! Jól indul a reggel, micsoda nap lesz itt. .. Van itt egy gondolat, talán le is írnám, ha közben, kisfiam, oly nagyon nem sírnál Jó, jó, hát persze, hogy te vagy a fontosabb felveszlek, ringatlak, puszit adok, sokat! Készítek majd neked finom ennivalót, csak előbb viszem a teregetnivalót. . .. Na, hogy ez is megvan! '— Ez a papír itt mi? persze, én akartam valamit felírni, a fenébe! Mármeg kiment ia fejemből. . . Mindjárt kifut a tej! Jaj, Uram teremtőm! Mi hiányzik nekem? Ja, még ma nem ettem, nem baj, lesz majd ebéd, akkor eszünk ketten, ha az iskolából hazajön a lányom. .. . Porszívózni kéne —, no, majd megcsinálom. Mit foglalkozok én holmi porszívóval? ! Elaludt a fiam. aludjál csak, jól van... Leülök, és írok, nem érdekel isemmi! Hány óra? már dél van? Akkor le kell tenni, Mármint a tollat, és kanalat a kézbe, nemsoká jönni fog a lányom ebédre . . . meg kéne tanulnom gyorsírással írni! Kisfiam, kérlek, ne kezdjél most \sírni. . ■ Jön majd a nővéred, kivisz kocsikázni. Nagyon tsok a lecke? hát ez bizony mázli meg hogy amúgy sincs most sétálgatni kedved? Jó, kislányom, akkor a táskádban rakj rendet. Elviszem én öcsit, pedig lenne dolog, közben úgy mellesleg be is vásárolok, aztán hazajövünk, porszívózok mégis, vasalnom is kell még, etetni a bébit, ... Kislányom, mi a baj,? nem érted a nyelvtant ... na, ezt én se nagyon... egy darabig eltart mire ketten valami eredményt elérünk. Lehet, hogy nem jó ám, csak mi annak véljük. Vacsorát kell főzni, áztatni a szennyest — Kislányom, legalább magadnál rakj rendet! Ügyis sok a munkám, pedig de leülnék! írhatnék egy pár sort... a leves is hűl még . . . Hogy mégse szenvedjek esemény-hiányban, valami bűzlik — de nem ,Dániában ... tudom már előre, csata következik, a fiam magából egész kivetkezik, tisztába kell tenni, gatyába kell rázni, de ő már „nagy fiú", is el szeretne ! mászni, gördül a hasára, én gördítem vissza, ... félóra múlva már rajta van a tiszta . . . Na ,de most már elég, tényleg ki kell mennem! Pedig jó a játék, lenne hozzá kedvem . . . Majd játszunk, ha fürdesz, pancsolhatsz a kádba' ... Én naiv, azt hittem, több időm lesz máma .... Valaki azt mondta, de jó lehet nekem! Látta az újságban kiírva a nevem, jó sok időm lehet, ha erre is ráérek, sok időm úgy ilenne, már elnézést kérek, ha kaphatnék plusz legalább száz évet. Varga Lászlóné
