Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-05 / 130. szám
1989. június 5„ hétfő o Medgyesegyháza bemutatkozik „A medgyesegy háziakra két dolog jellemző: a munkaszeretet és tenni akarás ... ” Fotó : Veress Erzsi Saját úton — félelmek nélkül Nemzetiségi félelmek — Van élet a megalázott faluban A közelmúltban rendezték meg Szegeden, a Bibó Ist- ván-emlékbizottság szervezésében azt a háromnapos konferenciát, amely a ’45 utáni magyar politikai gondolkodás egyik legérdekesebb alakja előtt tisztelgett. Mint lapunkban hírt adtunk róla, a szegedi esemény az érdeklődés középpontjába került. A rendezvényen váratlanul megjelent Pozsgay Imre, a Politikai Bizottság tagja, aki hajlandó volt az újságíróknak egy rögtönzött sajtótájékoztatót tartani — két előadás között. Az alábbiakban néhány érdekesebb témát ragadunk ki ebből a félig-meddig személyes beszélgetésből. Egykori forrásokból a XV. századtól ismerjük a falu földesurait. Az akkori település a XVI. század második felében pusztulhatott el, mert ezután már semmi nyoma nincs. Állami kincstári birtok lett és a Med- gyes-puszta nevet viselte. A falu betelepítésének kezdetét 1881-ben lehet megállapítani. Ezt bizonyítja a forrásokon kívül az is, hogy az evangélikus temetőben már 1881-től temetkeztek. A betelepítés elindítója Zsilinsz- ki Mihály békéscsabai evangélikus szlovák tanító, aki országgyűlési képviselő, vallás- és közoktatásügyi államtitkár is volt. Közreműködésével 93 békéscsabai család telepedett le a mai Medgyesegyházán. Nem kis büszkeséggel halljuk, ha valaki Medgyesegy- házára érkezik, első benyomása a településről igen jó. Rendezett, egyenes, széles utcák, határozottan felismerhető központ — mindez arra utal, hogy községünk fiatal település. Medgyesegyháza népességszáma az 1930-as évektől igen stabil, kismértékű csökkenés következett be az 1949—59 közötti és az 1970—80 közötti időszakban. 1937-ben 4908-an laktak Medgyesegyházán. 2480 magyar. 2261 szlovák és 167 egyéb nemzetiségű. A lakosság nagy része földműveléssel foglalkozott, de jelentős az iparos- és kiskereskedő- réteg is. A faluban 4207 lélek, a környező tanyákon 701 lakott. A község nemzetiségi ösz- szetételében a II. világháború és az azt követő időszak idézett elő jelentős változást. A német anyanyelvűeket Németországba telepítették, a legjelentősebb változást azonban az 1947-es szlovák—magyar lakosságcsere idézte elő, amikor 214, magát szlovák anyanyelvűnek valló család, összesen 793 medgyesegyházi költözött Csehszlovákiába, helyettük Gutáról, Rozsnyóról és Komáromból 84 magyar család, összesen 362 személy települt községünkbe. Községünk gazdasági fellendülésének, iparosodásának egyik forrása az a körülmény volt, hogy nagy forgalmú piaccal rendelkezett. A forgalmat annak köszönhette, hogy a község központi fekvésű, áthalad rajta az arad—csanádi vasút, és városokat összekötő utak találkozási pontjában fekszik. Medgyesegyháza 1971. január 1-jétől nagyközség. A lakosság mintegy 8-9 százaléka él külterületen, csoportos külterületi lakott helyen és tanyasi életformában. A tanyák többsége műutak mellett helyezkedik el. Gazdasági szerkezetét tekintve vegyes profilú a település, és a mezőgazdasági ágazat mellett számottevő a szövetkezeti ipar. A legnagyobb gazdálkodó egység a Haladás Termelő- szövetkezet, de számottevő a Medgyesegyháza és Vidéke ÁFÉSZ, a vas- és faipari kisszövetkezet és az Énei II. számú üzemegysége is. A foglalkoztatási struktúrát tekintve közel azonos az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók aránya, egyre inkább jelentőséggel bír a szolgáltatásban dolgozók, illetve foglalkoztatottak létszáma is. Gazdasági szerveink a jelenlegi gazdasági helyzetben a foglalkoztatottságot (néhány szakmától eltekintve) bővíteni nem tudják, így napjainkban rendkívüli jelentősége van a háztáji gazdálkodásnak, az új utakon járó gazdasági társulásoknak. Megnyugtató, hogy nincs munkanélküliség, a dolgozóink zöme a helyi üzemekben talál munkát, s a városok közelsége is enyhít gondjainkon. Az utóbbi néhány esztendőben sok új létesítménnyel gyarapodott Medgyesegyháza. A bölcsőde bővítésével, felújításával, az új óvoda megépítésével hosszú idő után sikerült elérni, hogy minden jelentkező bölcsődés és óvodás korú gyermeket fel tudunk venni, és a mai követelményeknek megfelelő nevelésben részesíteni. A közelmúlt fő célja volt, hogy községünk lakosságának egészségügyi ellátása tovább javuljon, s biztosítsa azt, hogy minden korosztály megfelelő egészségügyi ellátásban részesüljön. Betegeinket két körzeti orvos, egy fogorvos, egy gyermekgyógyász, valamint anya- és gyermekvédő szolgálat látja el. Az elmúlt év január 1-jétől heti két alkalommal nőgyógyászati szakrendelés is működik. A közelmúlt eredménye még, hogy átadhattuk lakóinknak az idősek pihenőklubját, amelynek létrehozásában jelentős szerepet vállaltak a község üzemei is. A volt szülőotthon helyén, az egykori Telbisz-kastély- ban, több millió forintos ráfordítással egy minden igényt kielégítő időskorúak szociális otthona létesült, otthont adva a magukról gondoskodni nem vagy alig tudó embereknek. Befejezéséhez közeledik az egészségügyi központ építése, elkészülte további garanciája lehet a korszerű, kulturált ellátásnak. Az általános iskolai oktatáshoz szükséges tantermek a kabinetrendszerű oktatás keretében csak úgy biztosítottak, hogy szükségtantermeket is használunk oktatás céljára. A korszerűsített napköziskonyha viszont hosszú időre megoldja az óvodai és az iskolai közétkeztetést. A közművelődési lehetőségek nem bővebbek, de nem is szőkébbek a hozzánk hasonló településekénél; a felújított művelődési ház és mozi szerényen ugyan, de igyekszik a község lakosságának kulturált szórakozást biztosítani. Elfogadható körülmények között működik könyvtárunk, s közel húszezer könyvvel várja az olvasni vágyókat. Kereskedelmi ellátásunkat a helyi áfész kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységei, a Haladás Tsz vendéglátó egysége, valamint a sütőipari vállalat élelmiszerboltjai hivatottak biztosítani. A közelmúltban adták át az áfész újonnan épült ABC-áruházát, és napjainkban fejeződött be a sütőipari vállalat élelmiszer kis ABC-áruházának a felújítása. Ennek is köszönhető, hogy a lakosság áruellátását megfelelő színvonalúnak tartjuk. A közműellátás, illetve a közműfejlesztés sokat javíthat a lakosság közérzétén, egyáltalán, egyik fő tényezője lehet az elvándorlás megakadályozásának. A vezetékes víz, a villanyhálózat és a csapadékvíz-elvezetés régóta megoldott, ám a szennyvízelvezető csatornák kiépítésére egyelőre nincs remény. Jelentős az előrelépés az úthálózat fejlesztésében. Alig tíz évvel ezelőtt még csak az átmenő útjainkon volt szilárd burkolat, napjainkra (a lakosság nagyon jelentős anyagi áldozatvállalásával) tizenegy utcában elkészült a kövesút, további négv utcában pedig folyamatban van. 1987 végére befejeztük községünk eddigi legnagyobb beruházását, a gázvezeték építését, melyben a lakosság önkéntes hozzájárulása közel tizenkétmillió forint. Erre a község valamennyi lakóháza, illetve telke rácsatlakozhat, ezzel a lehetőséggel eddig több mint nyolc- százán éltek. A közeljövő — számunkra — egvik legnagvobb feladata a tornaterem megépítése lesz. valamint a műút- és iárdaépítés folytatása Az egyre nehezedő életfeltételek parancsolóan kérik a szociális gondozás, az idősekről való gondoskodás szélesítését is, és az itt letelepedni akaró fiatalok segítését. Ezek a mi viszonyaink között is nagy feladatok. Ismerve azonban a medgyesegyházi emberek munkaszeretetét, tenni akarását: nem látszanak megoldhatatlannak. Makros János tanácselnök — Önhöz tartoznak a nemzetiségi ügyek. Mit szól' ahhoz, hogy manapság is félnek a Magyarországon élő nemzetiségek a kitelepítéstől? — Nyilván a rossz emlékük lehet az oka. mert nem tudok arról. hogy az utóbbi 30 évben ilyen jellegű fenyegetésnek lettek volna kitéve. Régi emlékek, ata- visztikus rémületek térnek vissza olyan világban. és olyankor, amikor ismét nemzetiségi ellentétek támadtak itt, Közép-Európában, és minden nemzetiség a saját emlékeit idézi föl. Ezek nem túl jó emlékek, meg kell mondanom. Azonban azt is hadd tegyem hozzá, hogy a mai megnyilvánulásokban én a magyar nép érettségét is látom. Mert egy lealacsonyodott csőcselék és söpredék előítéletes és durva atrocitásain kívül a társadalom egésze nem váltja át a nemzetiségekre azt a sérelmet, ami a magyarságot éri, nemzetiségi, kisebbségi sorsában és létében. Ebben kell bízniuk a hazánkban élő kisebbségi nemzetiségeknek. A másik dolog az. hogy a biztonság- érzethez hozzátartozik az is, ha zavartalan lehet kapcsolatuk az anyaországukkal. Ez a zavartalanság ma nincs meg. de ez nem a Magyar Népköztársaságon és nem a magyar kormányon múlik. Még valamit: egyik felelősségi területem a kormányban a nemzetiségi kérdés. Ennek a területnek az eddiginél megbízhatóbb és elvileg megalapozottab kezelésére egy nemzetiségi kollégiumot hozunk létre a Minisztertanács mellett. Három naev feladata lesz ennek a kollégiumnak : a hazánkban élő nemzetiségek kormányzati ügyeinek elősegítése, a határainkon kívül élő magyarság iránti felelősség és kaDcsolat fenntartása, s a világban élő magyarsággal való kapcsolat kiépítése az úi kivándorlási törvény jegyében. Természetesen a helsinki záróokmány szellemében. — Mi az ön véleménye a ..megsanyargatott, kicsúfolt" falu helyzetének újabb értelmezéséről? — Azt hiszem, a megaláztatás nem valamiféle hatósági szándékból származik, hanem egyfajta hatásági önkényből. A korábbi, úgynevezett településpolitikai koncepció készítői úgy képzelték, hogy egy organikus fejlődés és átrendeződés helyett elvont képzetek szerint kategorizálják a településeket és ezeken a településeken az embereket valamiféle olyan vonzerő hatása alá helyezik, ami racionalizálja a települést. Függetlenül annak történelmétől. érzelemvilágától. főleg szándékától. Ez nagy tévedésnek bizonyult, és jellemző volt arra az eszmerendszerre. amely így képzelte el a társadalom átalakulását. Nekem az a véleményem. hogy ennek itta meg a levét a falu is. Ha egy eszmerendszer eleve föltételezi. hogy lehetséges egy távoli jövő. amelyért megéri a napi politikai szabadságot föláldozni, az mindent ennek rendel alá. és ez történt a faluval is. Valami olyasmit kellene tenni, ami a falu erejét megmutatja, ami bizonyítja, hogy van élet a magyar faluban, hogy érdemes falun élni. Természetesen nem valamiféle romantikus-nosztalgikus programot képzelek el, mert vannak visszafordíthatatlan fo- Ivamatok és események is. Mindenesetre nagyobb nyilvánosságot kellene teremteni a falunak. P. A. valaki így folytatta: — A két gyáregység dolgozóit is hozzák be ide Szeghalomra, és együtt, egy időben szavazzunk! Ha ezt a vállalati tanács választásakor meg tudják oldani, akkor most miért nem? — Ne értse félre — magyarázta egyikük —, nekünk nem Földi Istvánnal, az újraválasztott titkárral van bajunk, hanem a szavazás körülményeivel. A dolgozók egymás szavába vágva mondták mindezeket, mégis leginkább Magyar Mihály tmk-villanyszerelő és Braun Lajos meós hallatták hangjukat. A tmk-műhelyből Horváth Imréhez, a szavazatszedő és -számláló bizottság elnökéhez vitt az utam, hogy tőle a dolgozók által felvetett kérdésekre választ kérjek. Sajnos ő elzárkózott a részletes nyilatkozattól, csak ennyit mondott: — A szakszervezeti bizalmi testület által megválasztott bizottsági tagok szervezésében a szavazás tisztességesen zajlott le. Számadásra — amennyiben igényt tart rá — a bizalmi testületnek tartozom. így sajnos csak az egyik oldal — a dolgozók — véleményéről tudunk beszámolni. Az mindenképp különös, hogy a szakszervezeti tagok olyan bizottság tisztességében kételkednek, melyet a saját bizalmi testületük választott meg. Csak remélni tudjuk, hogy a Szigetszent- miklósra, a vállalati szak- szervezeti bizottsághoz benyújtott óvást egv gyors és alapos vizsgálat követi, annak eredménye megnyugtatja a dolgozókat, és arról majd lapunk is beszáDomus-vásár t |falw WM/I— C BÉKÉSCSABAI GtT.ZXmm M A DOMES Áruházban (Békéscsaba, Lázár u. 2. s*.) ¥ előleg befizetése nélküli ' OTP-vásárlásI hitelakció, melynek felső határa 50 000 Ft. — BÜTOR— MŰSZAKI — ÉS LAKÁSTEXTILOSZTÁLYUNK teljes választékával várjuk vásárlóinkat. Egyes szekrénysorokat és kárpitos garnitúrákat 10 000 Ft-os árengedménnyel értékesítünk. Bláirásgyűitós a szeghalmi Csepelben Hol a bizalom mostaoában? — Újabb szakszervezeti választást kérnek — Sok a „miért” Száll a hír szájról szájra, ugyan ki állíthatná meg. Szeghalmon így hallottam én is arról, hogy a Csepel Autó dolgozóinak egy része, megkérdőjelezve a május 25-i szakszervezeti választás tisztaságát, újabb szavazást követelnek, és ezzel kapcsolatban aláírást gyűjtenek. Igaz-e a szóbeszéd, vagy sem? Hogy ezt megtudjam, Szeghalmon, a Csepel Autógyár 4. Számú Gyárában Földi Istvánt, az újraválasztott szakszervezeti titkárt kerestem föl. — Ha százvalahányan megkérdőjelezik a választás korrektségét, talán a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha újabb szavazást kérne, hogy ismételten bizonyítsa, a többség ön mellett van... — Ismereteim szerint a szavazás szabályosan zajlott le — mondta Földi István. — A funkciómról nem mondok le. A 351 ember engem többségi alapon választott meg. Az aláírásgyűjtők a vállalat szakszervezeti bizottságánál óvást jelentettek be. Ha mégis sor kerül egy újabb választásra, akkor népi azért fogadom el, mert az első csalás volt, hanem, hogy megerősítsem, 351-en állnak mögöttem. Mit mondanak a dolgozók? Az szb-titkár irodájából a tmk-műhelybe vettem az irányt. Először két munkástól érdeklődtem a választás körülményei felől. Amint a többiek meghallották, miről beszélgetünk, rögtön körénk sereglettek. Bizony, nem volt könnyű jegyzetelnem, indulatoktól fűtötten egyszerre hárman- négyen is mondták a magukét: — A Conder-csarnokban és az ebédlőben folyt a szavazás. Mikor mi bementünk az ebédlőbe, nagy tumultus volt. Névsor nélkül osztották a szavazócédulákat, azt se tudták, ki a szakszervezeti tag, ki nem. Így lehetőség volt arra is, hogy nem szak- szervezeti tagok is szavaznak, sőt egy ember több szavazatot is leadhatott. — Miért nem függesztették ki a szavazatszedő és -számláló bizottság névsorát? Miért nem kérdezték meg tőlünk, hogy egyetértünk-e velük? Egymás után sorolják mindazokat a kérdéseket, amelyeket nem értenek. — Miért volt a szavazatszedő bizottság egyben szavazatszámláló bizottság is? Maradtak ki szavazólapok, és mi arra a biztosíték, hogy a fel nem használt cédulákat nem tették az érvényesek közé? — Miután az éjszakás műszak leszavazott, május 25- én reggel a Conder-csarnok egyik irodájában miért bontották fel az urnát, ráadásul olyan személyek előtt, akik nem voltak benne a szavazatszámláló bizottságban? — A bizalmi testület határozata alapján csak május 26-án reggel lehetett volna közzétenni a szavazás végeredményét. A határozatot áthágva miért függesztették ki már 25-én délután? A dévaványai és körösladányi gyáregységből telefonon jelentették az eredményt, nem várták meg, hogy az urna vagy a jegyzőkönyv — mint bizonyíték — megérkezzen a két gyáregységből. — Egy névjegyzék szerinti új szavazást akarunk! — v fogalmazta meg a követelésüket egyikük. Majd hirtelen
