Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-29 / 151. szám
1989. június 29., csütörtök o ct*t tr£ Ua* Hogyan tovább népfőiskolák ? Egy közgyűlés visszhangjáról, Battonyán Eljött az aratásnak nagy napja Emlékeztet ítélet napjára Mink vagyunk az Isten gabonája Eljön Jézus maga aratásra A tápaiák aratási éneke e bizonyság, hogy a néphit összefüggést keres Krisztus aratása — az utolsó ítélet — és a mindennapi kenyér között. Feljegyezték, hogy a XIX. században az Alföldön, aratáskor szent énekeket énekeltek. Később, az agrárszocialista öntudatosodás idején, aratósztrájkok gyűjtötték egységbe a föld népét, erőt megmutatni, néhány falás több kenyér reményében. Szőkébb hazánk ettől is nyerte a Viharsarok nevet. És ma, 1989-ben, Péter-Pál napján miféle énekek hullámzanak, milyen csendek feszülnek a beérett gabonatáblák felett? A nyár heves. De nagyon jó, hogy mégse kaszát egyenesíteni iparkodik a nép, pedig most is jaj de időszerűek Ady Endre sorai: A Nyár heves s a kasza egyenes. Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe Rettenetes, nagy dühvei özönöl. Sok bezsírosodott agy, csak a vadászpuska cipelésé- hez szokott puha tenyér, csillagászati prémiumok számolásában edzett tömpe ujjacskák! Tetemre hív az ország: ide juttattátok! Kényetekre történt minden, kiherélt hitetek szerint szólt a dal, és most itt vagyunk meg- csalatva, nagy bajunkban magunkra maradtunk. Erőt, fegyelmet is nekünk kell mutatni, brossúrákkal idomított magyaroknak, hogy úrrá tudjunk lenni keserű indulatainkon. Most aztán igazán nem szabad semmi bolondságot csinálni, hiszen jó felé mocorognak a dolgok. Ámul is rajtunk a világ, megnyomorított nemzeten, hogy honnan van a kurázsi, kezünkbe venni sorsunk formálását. Ki kell még bírni a változások korát, erőinkkel segíteni a holnapot, amikor tiszta tekintetű, értelmes emberek szavára hallgat a nép. Vannak már ilyenek, egyre többen vannak! Igaz, látványos sebességgel velük se változhat javára a felgyülemlett sok keserűség, de legalább érezzük majd, hogy van foganatja a munkánknak. Értünk dolgozik az idő, ha mi is jófajta szorgalommal iparkodunk. Aratósztrájkot terveztek Péter-Pál napjára, ám úgy tűnik, békés termelői tüntetés lesz belőle. Nevezzük bárhogy is, komoly bajra figyelmeztet az akció, és talán legnagyobb hiba, hogy semmit nem lehet vele megoldani. Hiszen hajdanán, a klasszikus sztrájkok idején, volt az uradalom, amelynek csűrjei várták a termést, de jobb helyeken még az előző évekről is maradt tartalék. Voltak zsellérek és frissiben verbuválódott aratómunkások, akik már a tél óta csak hozómra éltek, a jövő évi munka fizetségének reményében. S kezdték ádáz harcukat a legfontosabb pillanatban, aratáskor, amikor hamar el kell dőlni, ki az erősebb, ki mennyire adja be a derekát, és mikor kell karhatalmat kivezényelni. Sokszor vér is folyt, máskor csak megalázó, keserű robot lett a nóta vége. Mára nagyot fordult a világ. Inas, szikár aratók fiaiból elbizonytalanodó „mezőgazdasági dolgozók” lettek, a karhatalom se a mezőkre fenekedik — remélhetően! —, s a legfontosabb különbség, hogy az uradalmak utódainak csűre is, zsebe is üres. Tőlük aztán nincs mit kicsikarni. Mondták, mi vagyunk a gazda, de nem maradt meg csak az úri betyárság és a pöffeszkedő jelszavakkal be- deszkázott üres kamra. Most aztán lehet sztrájkolni, persze nem csak aratáskor, hanem mindennap. Aki elégedetlen, mindenkinek! Ha jég veri a szőlőt, segítsük bottal is, nosza Uramisten, lássuk, mire megyünk ketten. Sztrájkolhatnak a pedagógusok, akik immár éhbérért dolgoznak, a vasutasok, az orvosok, a hivatalok alkalmazottai, a kultúra munkásai, a föld népe, a gyárak meghajszolt emberei, mind, mind, az egész ország. Aztán, ha megáll az élet egy röpke órára, egyetlen napra, néhány hétre, utána leshetjük, van-e feltámadás az értelmetlen halálból. Nem, nem, nem! Dolgózni kell, okosan, értelemmel, eredményre várva. Jó, ha érezzük erőinket, jó, ha tudják rólunk, hogy nem lehet már packázni velünk. De a mi embereinket önmagunknak kell kiválasztani, akik példát adnak, hogyan fogjuk meg a munka végét. S ha a jó választásra is alkalmatlanok vagyunk, megérdemeljük sorsunkat. Gondolatban átölelem e kis országot. Sajnos, olyan parányiak vagyunk, hogy a valóságban is hamar elér az ember egyik végétől a túlsó határig. Mostanában mámo- rító érzés az élettől duzzadó földjeinket látni. Magával ragad a természet ereje, és buta, értelmetlen tülekedéseken felülemelkedve, ilyenkor juthat az ember a kegyelem állapotába, amikor csak dolgozni, alkotni akar, de erői tudatában nem hagyja veszni igaz jussát. Mert írva vagyon : Ez az ország a mi országunk, Itt most már a mi kezünk épít. Andódy Tibor Az idegenforgalmára sokat adó Gyula ismét új „létesítménnyel” gazdagodott. A közelmúltban — az országban harmadikként — Gösser-söröző nyílt a Didóban Fotó: Fazekas Ferenc A Magyar Népfőiskolái Társaság június elején tartotta közgyűlését, melyen többek között a társaság egyéves tevékenységéről és a tervekről esett szó. Néhá- nyan megyénkből is részt vettek az ülésen, így — egyebek között — Szakáts István, a battonyai könyvtár igazgatója. S ebből már sejtheti is az olvasó, hogy Battonyán nem újdonság a fogalom: népfőiskola... De ne vágjunk a dolgok elébe, hiszen Szakáts Istvánt éppen erről, az újjáéledő, országosan egyre erősödő mozgalomról kérdeztük. Az országos kitekintést követően a másik battonyai szervezőt, a művelődési ház vezetőjét, Lovász Mihályt is megszólaltattuk, aki a helyi kezdeményezésekről beszélt... * * * Szakáts István szavaiból hamar kitűnt: lelkes híve a népfőiskoláknak... — E mozgalom országos helyzetét jól tükrözte a mostani közgyűlés. Örömmel hallottam, hogy az ifjúság körében egyre erősödik az érdeklődés a népfőiskolák iránt. Olyannyira, hogy Szombathelyen már külön fakultációja van ennek a tárgynak. Dunántúlon persze hagyományosan is erősebb e mozgalom. Az ok egyszerű: ott több a kistelepülés, s ezekben az apró falvakban jobban lehet olyan közművelődési formát szerezni, mely' az erős közösségi érzésen alapul. — Azért néha sikerülhet e kis közösséget nagyobb településen is életre hívni... — Végül is ez a népfőiskolák legfőbb célja: a közösségi szellem megteremtése ... A mozgalom egyébként a ’80-as évek elején éledt újjá, a népfront és a TIT égisze alatt. Ez utóbbinál ma is működik a népfőiskolái tanács. r — És létrejött a Magyar Népfőiskolái Társaság ... — Igen, 1988. június 2-án a HNF tagszervezeteként hívták életre e társaságot, mely ez év májusától egyesületként működik .. . Olyan embereket toboroztak soraikba, akik tovább tudják vinni e szellemet, egyszóval akik aktív szervezői a nép........rengeteg önszerveződő kisközösség létezett Battonyán.” (Szakáts István) főiskoláknak. Egy-egy ilyen találkozó nemcsak a tapasztalatcserét teszi lehetővé, hanem érzelmi feltöltődést is nyújt, mely erőt ad a további munkához. — Ha jól tudom, a ’20-as, ’30-as években élték virágkorukat a népfőiskolák. Akkor is hasonló célkitűzéseik voltak? — E mozgalom a közösségi életre nevelés mellett a vidék képzését tartotta legfontosabb feladatának. Manapság leginkább a skandináv országokban elterjedt, úgynevezett szabad művelődéshez hasonlíthatók ... ön- szerveződéses alapon, beszélgetés formájában, a változó érdeklődéshez igazodik a téma, melyet a foglalkozások napirendjére tűznek. Egyébként, ha már a népfőiskolák történetéről kérdezett. A múlt század derekától a korcsolyaegylettől a díszpolgári egyletig rengeteg önszerveződő kisközösség létezett itt, Battonyán. Mondhatnám úgy is, mindenki tartozott valahová. Aztán 1948—49-ben egy tollvonással szétzilálták, uniformizálták valamennyit... A hajdani közösségi szellemet ma már nem könnyű újjáéleszteni... — De önök megpróbálták? * * * Ez utóbbi kérdést már Lovász Mihálynak, a művelődési ház igazgatójának tettük fel... — Előbb tájékozódtunk: Tabán a tanácstagok népfő„Aki belekeveredik a hínárba, nem szabadul.” (Lovász Mihály) Fotó: Kovács Erzsébet iskoláját néztük meg. Ügy gondoltuk, hasonlóval érdemes foglalkoznunk itt, Battonyán is, hogy tanácstagjaink nagyobb aktivitással képviseljék érdekeinket. Szerettünk volna e népfőiskola keretében olyan információkat adni, melyek segítik munkájukat. A szervezés elkezdődött, ám a har- mincegynéhány tanácstagból csak négy jelentkező volt. Másutt viszont akadt érdeklődő, maradtak hát az eredeti témák: gazdasági, településtörténeti, politikai ismeretek, melyek megköny- nyítik az eligazodást napjainkban . . . — És lett, tanácstagok népfőiskolája helyett... — „Viharsarok Népfőiskola, Battonya”. Természetesen arról szó sem lehetett, hogy a klasszikus népfőiskolái formát kövessük, tehát, hogy a nap 24 órájában együtt legyenek hallgatóink. Két-három hetenként, pénteken és szombaton tartottuk az összejöveteleket, alkalmazkodva az előadóhoz és persze a hallgatósághoz is. A múlt év őszétől ez év tavaszáig tartott a kurzus ... — Lemorzsolódás nem volt? — Egyszer 18-an, másszor 28-30-an jöttek el. Nem volt kötelező egyik téma sem; jöttek arra, ami érdekelte őket. A hallgatóság körében volt könyvtári, közművelődési dolgozó, pedagógus, ipari munkás, nyugdíjas. A 20 évestől a 70 évesig, mindenki találhatott érdeklődésének megfelelő témát. Ősztől egyébként feltett szándékunk folytatni a foglalkozásokat. — Mióta beszélgetünk, egyre az motoszkál a fejemben, mitől más, több mindez, mint mondjuk egy ideálisan megszervezett tanfolyam ... — Ügy vélem, felfoghatjuk akár annak is, csak ezit, a népfőiskola nevet örököltük . . . Azért valamiben van különbség: akik népfőiskolás előadóként szóba jöhet- nek. megbízhatóbbak, elkötelezettebbek, mint egyik másik TIT-előadó, énekes, vagy más előadóművész. Itt elég egy telefon, aztán egy emlékeztető beszélgetés, és biztos lehetek benne, nem hiába hívtuk össze a hallgatóságot. Arról nem beszélve, előfordult, hogy még a tiszteletdíjat sem fogadták el... — Az imént említette, hogy az idén folytatják, amit tavaly elkezdtek . . . — Valóban, sőt, új népfőiskolát is tervezünk. _ ? ? ? — Köztudott, hogy Battonya többnemzetiségű település. Ezért egy román nemzetiségi népfőiskolát szeretnénk rendezni azoknak, akik az MRDSZ helyi szervezeteiben tevékenykednek. A másik elképzelésünk az, hogy a helyi román és szerb nemzetiségi klubok tagjainak kis „kóstolót” adjunk „népfőiskolából”. — Aztán meglátják, hogy ízlik, kell-e a repeta? — Mi. szervezők. látja, már „repetázunk”. Aki belekeveredik a hínárba, nem szabadul. Felvállaltuk ezt az ügyet itt Battonyán, mert úgy éreztük, jelenleg az egyik legjobb közművelődési forma .. . * * * — Az elmúlt évadban — mint búcsúzóul Szakáts Istvántól megtudtuk — mintegy 80 kurzus zajlott le országszerte. Ez 5-8 ezer hallgatót jelenít.. . Lehet, hogy a jövőben a népfőiskolák száma tovább gyarapszik? A battonyai példát megismerve: mi a népfőiskoláknak szurkolunk, s várjuk a híradásokat, hasonló kezdeményezésekről! Nagy Ágnes A tűzoltóság kérése A Tűzoltóság Országos Parancsnoksága kéri a június 29-i aratónapi demonstráció szervezőit és résztvevőit, hogy a közutakon biztosítsák a megkülönböztető jelzéseket használó tűzoltó gépjárművek gyors haladását, megadva ezzel a bajba jutottak számára a mielőbbi segítség- nyújtás lehetőségét. Tegyék lehetővé, hogy a tűzoltóság e napon is teljesíthesse hivatását. Emelkedik egyes gyógyszerek termelői ára A gyógyszertárak ép az Országos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság megállapodása alapján július 1-j étöl — elsősorban a forint leértékelése miatt — emelkedik egyes gyógyszerek termelői ára. A lakossági terhek növekedésének elkerülése érdekében a termelői árak emelése 1989-ben nem jelenik meg a gyógyszerek fogyasztói árában, illetve a térítési díjakban, tehát a betegeknek nem kell az eddiginél többet fizetniük a gyógyszerekért a patikákban. A megállapodás szerint a gyógyszeripar az áremelésnek azon részéről mondott le. amely a lakosságot terhelte volna, a társadalombiztosítás pedig a fennmaradó többletet vállalta magára. Hatvanmilliót nyerhet a közművelődés Hatvanmillió forintos pályázatot írt ki a Művelődési Minisztérium Közművelődési Alapja. Igaz, ezt az összeget nem egy pályázó nyerheti el; ennyi pénz áll rendelkezésre a közművelődés új formáinak támogatására, újszerű kezdeményezések ösztönzésére. — A pályázat kiírói mire gondoltak? — kérdezem dr. Schiffer Jánostól, a Művelődési Minisztérium osztályvezetőjétől. — Két témakörre. Egyrészt a kulturálisan gyengén vagy egyáltalán nem ellátott településeken új közművelődési formák kialakítására. Olyan tevékenységekre, amelyek segítik a lakosság művelődési, szociális, mentális igényeinek kielégítését, a helyi kulturális hagyományok felkutatását. A másik téma a tavaly ugyancsak pályázati támogatással megteremtett közművelődési, közhasznú információs hálózathoz való csatlakozás technikai feltételeinek kialakítása. A cél az, hogy a hálózat tagjaként gyűjtsék az oktatással, a művelődéssel, a közélettel, a szabadidő eltöltésével kapcsolatos adatokat, ezeket rendszerezzék, és adják tovább. A berendezések költségeinek felét a pályázóknak maguknak kell biztosítaniuk. — Mindebből kiderül, hogy nem a folyamatos működéshez járulunk hozzá, nem költségvetési támogatást adunk, hanem új módszerek, új kezdeményezések kipróbálására szánjuk a pénzt. Éppen ezért a nyertesek legfeljebb két éven át kaphatják a támogatást. A pályázóknak természetesen nem kötelező a fenti témákhoz ragaszkodniuk, egyéni elképzeléseket is támogatunk, amelyek a művelődés megújulását eredményezik. — A közművelődési alap 1974. óta támogatja a közösségi művelődést. Milyen eredménnyel? — Sok sikeres kezdeményezés valósult meg azóta. A ’70-es években a könyvtárak zenei részlege jött létre, majd a művelődési intézmény nélküli lakótelepek lakóklubjai szerveződtek. Később a video- és a számítástechnika közművelődést segítő szerepének kibontakoztatására, a kistelepülések élő műsorral való ellátásának biztosítására kiírt páyázat volt emlékezetes. — Űj közművelődési vállalkozásokra kölcsönt is biztosítanak ebből á keretből? — Igen. Olyan vállalkozásokra, amelyekből bevétel származik, s az a közművelődést gyarapítja. Tavaly tízen kaptak kölcsönt; buszvásárlásra, nyomda működtetésére, elhagyott iskolaépület kézművesházzá való alakításához. A kölcsönről esetenként dönti el a zsűri, hogy kamatmentesen vagy nagyon alacsony kamattal nyújtják négy évre. — Kik pályázhatnak? — Az első témára a közművelődéssel kapcsolatban lévő egyesületektől, szövetségektől, szervezetektől várjuk a jelentkezést. A második témára csakúgy, mint a hitelre, bárki pályázhat. — Hogyan? — Részletes tartalmi és költségvetési tervvel. Ezt a pályázóknak a kezdeményezésüket támogató társadalmi, gazdasági szervhez, tanácshoz, hazafias népfronthoz, stb., kell benyújtaniuk 1989. július 15-ig. Az előterjesztők minősítik a kérelmeket, de ettől függetlenül minden pályázatot továbbítanunk kell a Művelődési Minisztérium Köz- művelődési Koordinációs Főosztályához, július 31-ig. Majd a Művelődési Minisztérium által megbízott kuratórium október 31-ig elbírálja a pályamunkákat. A döntésekről a pályázók értesítést kapnak. (kádár)
