Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-13 / 137. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PUJSAG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. JÜNIUS 13., KEDD Ára: 4,30 forint XLIV, ÉVFOLYAM, 137. SZÁM Mai számunkból: Utóítéletek (3. oldal) Kötegyán műemléket állít (4. oldal) Idegenforgalom olasz módra (4—5. oldal) Van-e döntö láncszem vagy húzóágazat? Óvások és fellebbezések (5. oldal) (8. oldal) Egy hónapos szabadság az MLSZ-ben (8. oldal) Miniszteri tájékoztató Szanálás előtt az államháztartás Számos adó megszüntetése várhaté Az államháztartás terve­zett szanálásáról, a költség­vetési reform legfontosabb lépéseiről tájékoztatta az új­ságírókat Békési László pénzügyminiszter hétfőn a Pénzügyminisztériumban. Elmondotta, hogy az ál­lamháztartás jelenlegi for­májában életképtelennek bi­zonyult. változatlan fenntar­tása a teljes összeomlással fenyeget. Az idén már eh­hez az állapothoz igeit kö­zel került a költségvetés, így annak reformja jövőre elodázhatatlan. A reform alapelve: szakítani kívánnak a költségvetés voluntarista gyakorlatával. Jelenleg ezek a támogatások 200 milliárd forintos kiadást jelentenek évente a költségvetésnek. Ezt az összeget 1992-re 100 milliárd forintra kívánják csökkenteni. A költségveté­si reform fontos része az új elosztáspolitika, amely alap­vetően a munkajövedelmek részarányának növelésére, s a szociális támogatások há­nyadának csökkentésére he­lyezi a hangsúlyt. Elkerülhe­tetlen az államháztartás tel­jes szanálása is. A pénzügyi kormányzat szerint az ál­lamadósságok jelentős részét az állami tulajdon reprivati- zálásával lehet leépíteni. A személyi jövedelemadó korszerűsítése során szélesí­teni kívánják az adózók kö­rét. szűkíteni a preferenciá­kat, hogy az adókulcsok csökkenthetők legyenek. Megvizsgálták a családi jövedelemadó bevezetésének lehetőségét is. Ezt a pénz­ügyi kormányzat nem java­solja a Parlamentnek. A je­lenleginél lényegesen bonyo­lultabb rendszerre kellene áttérni, amely valójában a családok többségének nem lenne előnyösebb, mint a je­lenleg alkalmazott személyi jövedelemadó átalakított, korszerűsített formája. Békési László beszámolt arról is. hogy az általános forgalmi adó rendszerénél szintén a kedvezmények szűkítését, s a kulcsok csök­kentését tervezik. Üj vám­rendszer kidolgozása is meg­kezdődött. Ennek során már figyelembe veszik azokat a változásokat, amelyek 1992 után az EGK integrációjá­nak előrehaladásával bekö­vetkeznek. Sor kerül szá­mos adó megszüntetésére is. Ez lesz a sorsa a bérszabá­lyozáskor alkalmazott bér­adónak. a beruházásokat ter­helő felhalmozási adónak, a 4 százalékos pótadónak, va­lamint többfajta termelési adónak, s a különböző jára­dék jellegű elvonásoknak. Az ebből származó költség- vetési bevételkiesés várha­tóan eléri a 35 milliárd fo­rintot. Kiknek a „zsebére kacsingat” a magyar kormány? Megalakult a Nemzetiségi Kollégium Véleménycsere a pártról Sikeriil-e meglelni a „bölcsek kövét”? Nemzetiségkutató Intézet, illetve Nemzetiségi Minisz­térium felállítására is hang­zott el javaslat hétfőn a Parlamentben a Nemzetisé­gi Kollégium alakuló ülésén. Pozsgay Imre állammi­niszter, a testület elnöke elöljáróban emlékeztetett ar­ra, hogy a Minisztertanács a Magyarországon élő nemze­ti kisebbségek és a határa­inkon kívül élő magyarság helyzetének figyelemmel kí­sérésére és a velük való kapcsolattartás meghatáro­zására döntött nemrég a kollégium létrehozásáról. Hangsúlyozta, hogy nem döntéshozó, hanem tanács­adó testületről van szó. Ezt a feladatot a legnagyobb nyilvánosság előtt kívánják folytatni. Mint mondta, csakis akkor végezhetik eredményesen munkájukat, ha módszeresen felkészülnek az előttük álló feladatokra. Ezért Pozsgay Imre olyan titkárság felállítására tett javaslatot, amely reprezen­tálná, hogy a kormány ma­gas szinten kívánja képvi­selni a nemzetiségek ügyét. Sürgető feladatnak nevezte a kollégium munkatervének, ügyrendjének elkészítését és azt, hogy néhány fontos tör­vény előkészítésében véle­ményt alkosson a testület. Ilyen például a nemzetiségi, a be- és kivándorlásról szóló törvény, valamint a mene­kültügyi probléma. Az államminiszter rámu­tatott, hogy a hazánkban élő nemzeti kisebbségek éle­tében is új helyzetet jelent majd az alkotmányos jogál­lam megteremtése. Szükség van-e ezek után nemzetisé­gi törvényre? — tette fel a kérdést. Ügy vélekedett: Ke­let-Európábán a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a jogállami garanciák sem elégségesek, ha nincse­nek meg a kollektív jogai a kisebbségeknek. Ezek közé tartozik, hogy maguk válasz- szanak érdekképviseletet, s ellenőrizni tudják, hogy az állam betartja-e ígéreteit. A vitában elhangzott, hogy ki kell alakítani hazánk nemzetiségi politikáját, s most már tenni is kell a nemzetiségekért, mert ed­dig a gyakorlatban e célok­ból nem sok valósult meg. Jakab Róbertné, a magyar- országi szlovákok nevében Nemzetiségkutató Intézet felállítását javasolta. Ehhez csatlakozott Bodor Pál új­ságíró, kiegészítve az indít­ványt azzal, hogy nemzet­közi tudományos kutatóköz­pontot kellene létrehozni. Ebben elsők lehetnénk Eu­rópában. Több felszólaló kiemelte az egyházak szerepét a szom­szédos országokban élő ma­gyarokkal való kapcsolattar­tásban. Vita-összefoglalójában Pozs­gay Imre a nemzetiségi mi­nisztérium felállítására nem sok reményt adott; mint mondta, most az a tenden­cia érvényesül, hogy minél kevesebb csúcsszerv legyen a hatalmi apparátusban. Egyetértett, s támogatta vi­szont a Nemzetiségkutató Intézet felállítását. Hangsú­lyozta: függetlenül ' attól, hogy a magyarsággal a ha­tárainkon túl hogyan bán­nak, nekünk gondoskodnunk kell a nemzetiségek kollek­tív jogairól, ebben nem le­het kompenzációs politikát folytatni. Elismerte, hogy a szórvány magyar ság körében bizalmatlanság tapasztalható a Magyarországon történtek­kel kapcsolatban, vannak ugyanis, akik azt gondolják, hogy az ö zsebükre kacsin­gat a magyar kormány. Mint mondta, az anyagi támogatás valóban jól jönne, de első­sorban nem erről van szó, hanem arról, hogy végre le­omlik a politikai fal Ma­gyarország és az emigráció között. Pozsgay Imre sze­rint megérett a helyzet ar­ra, hogy a magyar—román kettős állampolgárság meg­szüntetéséről szóló egyez­ményt felmondjuk. Rámuta­tott, ezzel nem a két ország viszonyának akarunk árta­ni, hanem az ott* élő magya­rokon segíteni. A jelenlegi egyezmény egyébként Ro­mánia számára sem előnyös — mondta befejezésül. — Akit nyúznak, legalább sikoltani legyen joga — mondta dr. F orrai József, a megyei pártbizottság titkára tegnap délelőtt Gyulán, azon a beszélgetésen, amelyet a megyei apparátus kezdemé­nyezett a pedagógusok párt- alapszervezeti titkárai kö­rében. A mondata nem bel­ső ügyeinket, hanem koráb­bi, a határainkon túl élő magyarságot érintő, elhall­gató politikánkat minősítet­te. A szép számmal jelen­lévők ugyanis igen sók kér­dést tettek fel dr. Forrai Józsefnek, köztük külpoliti­kánkra vonatkozóan is. Az előadó a belvárosi párt- alapszervezet helyiségében egybegyűlteknek elmondta, a társadalmi, politikai, gaz­dasági modellváltáshoz ér­kezve, a cél: a párttagság­gal közösen meghatározni az elkövetkező időszak tenni­valóit. A megyei pártbizottság titkára bevezetőképpen szólt az eddigi pártpolitikáról, amelyet a bürokratikus centralizmus jellemzett. A pártszervezeteknek végre­hajtó szerep jutott, követ­kezményként a valóságos politizálástól elszokott a párttagság. Az MSZMP gyűjtőpárt volt, melyből az utóbbi egy év alatt fokoza­tosan leolvadt az „azonos szándékok máza”. Ám még mindig egy kisebbség az aktív, a többség hallgat. Vajon az MSZMP vezetésé­ben (amelyről többen azt mondják, nem létezik) ta­pasztalható nézetkülönbsé­gek új pártok) csíráját je­lentik? Ma még nem tudni, de a személyek körüli szer­veződés azt is lehetővé te­heti, hogy a párton belüli platformok kialakulásával az MSZMP igazi szocialista tömegpárttá váljon. — Ha valóságos politikai vitába nem szállunk, apárt felmorzsolódhat, a bizalmat teljesen elveszíthetjük — mondta dr. Forrai József. Napjaink izgalmas kérdé­se ugyancsak, hogy hol mű­ködjenek a pártszervezetek. Az előadó szerint — s ez találkozott a hallgatóság egyetértésével — e közössé­gek munkája nem topográ­fiai dolog. .. I I A jelenlévők hozzászólá­saikkal, kérdéseikkel a jö­vőért aggódva szóltak. He­lyeselték a politikai plura­lizmust. Volt, aki a még ma­gára várató gazdasági vál­tozás egyik feltételeként a középszervezetek létszámá­nak radikálisabb csökkenté­sét jelölte meg. Mások — művelődésben dolgozók lé­vén — az oktatás, a peda­gógusok erkölcsi, anyagi megbecsülését sürgették. A pártnak van-e saját megyei programja, megelőzve e té­ren az országost? Mint hal­lottuk, nincs. Nincs arra, hogy megyei eszközökkel az oktatás, s szakembereinek anyagi helyzetén rövid időn belül változás következzen be. De a társadalom újra­teremtése, gazdagítása — már nyilvánvaló — nem kép­zelhető el a szellemi munka nélkül, s megbecsülése sem várathat magára sokáig. A megyei pártbizottság nem törekszik politikai deklará­ciók megfogalmazására, he­lyette az infrastruktúra jobb feltételeinek megteremtését szorgalmazza. Annak érde­kében, hogy mielőbb műkö­dőképes piacgazdaság ala­kuljon ki. A továbbiakban szó volt még a pártélet demokrati­zálódásának lehetőségeiről, a fiatalok csatlakozási esé­lyeiről. Az eszmecserén részt vevők hasznosnak ne­vezték a beszélgetést, hisz mint elhangzott, jó volt a hasonló gondok között élők véleményét hallani, közösen gondolkodva pedig talán si­kerül a „bölcsek kövét” meglelni. A gyulaihoz hasonló be­szélgetés egyébként az el­múlt héten, csütörtökön Bé­késcsabán is lezajlott. Sz. M. Az idén 20 vagon trappista sajt jugoszláviai exportjára ka­pott engedélyt a Sárréti Tej Közös Vállalat. Az előzetes ér­tesülések alapján szó lehet, ugyancsak még az idén, több millió liter tej jugoszláviai exportjáról is. Eddig 7,5 vagon trappista sajtot szállítottak a Jugoszláviából érkezett ka­mionok déli szomszédunk üzleteibe Fotó: Béla Ottó Méhkeréki Egyetértés Szakszövetkezet II kiváló cím nélkül is kiválóak Megyénk szakszövetkezetei közül évek óta kiemelkedő eredményeket ér el a Méh­keréki Egyetértés Szakszö­vetkezet. Tavaly az ország 63 ilyen egysége közül gaz­dasági eredményeik alapján a hatodik helyet érték el. A munkaverseny-mozgalom- ban kétszer nyerték el a MÉM és a TOT dicsérő okle­velét. Legutóbb 1988-as tel­jesítményükért. — Kicsit bánt a dolog ben­nünket, hogy nem kaptuk meg a kiváló címet — mondja Kozma János elnök, majd így folytatja: — Pedig pontszámúnk eggyel jobb volt, mint a Vésztői Körös­menti Tsz-é. A Méhkeréki Egyetértés Szakszövetkezet 1444 hektá­ron gazdálkodik, 406, tagja van, közülük száz az aktív dolgozó. Búza-, kukorica-, tavasziárpa-, napraforgó- és cukorrépa-termesztéssel fog­lalkoznak. Az eddigi termés- kilátások kedvezőek a kalá­szosoknál. Bár az elmúlt na­pokban, hetekben lehullott jelentős mennyiségű csapa­dék belvízveszélyes helyze­tet teremtett a szakszövetke­zetben, a sok víz kedvezett a gombafertőzésnek. Foglal­koznak erdőgazdálkodással is; területükön 139 hektárt borít lombos erdő. Az állattenyésztésben ki­emelkedő évet zárt tavaly a juhászat. Eredményeikről így beszél az elnök: — 1982-ben mindössze 402 anyánk volt. Ma 3600 anyát tartunk. Évente 20 százalé­kos természetes állomány- cserét hajtunk végre, így a genetikailag jobb anyák ke­rülnek tenyésztésbe. Tavaly a juhászat 1,8 millió forint tiszta nyereséget hozott, 600 tenyésztésre alkalmas juhot vásároltunk a közelmúltban, 2,5 millió forint értékben. Tavaly 2860 pecsenyebárányt szállítottunk exportra. Épí­tőbrigádunk 600-as birkaho- dályt épít, emellett folya­matban van saját erőből a 2,2 kilométeres bekötő út építése, szakszövetkezetünk­ben a juhtelephez. Ennek a beruházásnak az értéke meg­haladja a tízmillió forintot. A Méhkeréki Egyetértés Szakszövetkezet állatforgal­mazással is foglalkozik. Ta­valy 2725 hízó sertést és ti­zenhét vágómarhát szállí­tottak a Gyulai Húskombi­nátba. A takarmányárak emelkedése és a sertéshizla­lás jövedelmezőségének csök­kenése miatt jelentős vissza­esés tapasztalható a háztáji sertéstartásban. Kiegészítő tevékenységet is végeznek, épületeket és gépeket adnak bérbe más vállalatoknak. Szerették volna, ha a Gyulai Harisnyagyárral egy telep­helyet tudnak kialakítani a községben, sajnos ez az el­képzelés meghiúsult. Az idei elképzelésekről Kozma János a következő­képpen vall: — Tavaly árbevételünk 38 és fél millió forint volt, nye­reségünk 4,7 millió lett. Er­re az évre 40 millió forintos árbevételt terveztünk, mint­egy 2 és fél milliós nyere­séggel. A jövedelem mér­séklődésének oka a folyama­tos áremelkedés, valamint a társadalombiztosítási járulék növekedése. Idő előtt ren­deztük a Nicolae Balcescu Termelőszövetkezettől örök­ségként átvett forgóhitelter- hünket 1986-ra. Évek óta nincs hitelünk, tartós beté­tünk tavaly 4 millió forintra rúgott. Míg 1987-ben csak 60 ezer forint körül alakult az egy tagra jutó munkadíj, ad­dig tavaly ez a szám meg­haladta a 90 ezret. Büszkék vagyunk arra, hogy az egy dolgozóra jutó tiszta nyere­ség eléri a 87 ezer 600 forin­tot, ez megyei szinten is jó­nak mondható. Beruházásra, gépvásárlásra 8,4 millió fo­rintot fordítunk ebben az év­ben. Szorgalmas tagságunk nagy önállósággal, szakem­bereink irányításával azért dolgozik, hogy mind a kö­zösnek, mind az egyénnek ne legyenek megélhetési gondjai Méhkeréken. V. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom