Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
1989. június 10., szombat NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Laczkó Mihály az MLSZ új Pénteken délelőtt a Me- dosz-székház színháztermében mintegy 400 résztvevővel megkezdődött a Magyar Labdarúgó Szövetség I. közgyűlése. Hosszú hónapok demokratikus választásai eredményeként jött létre az itt felvonuló testület, amelynek legfőbb feladata ezen a napon új elnök és elnökség megválasztása volt. Emellett azonban természetesen más teendők is gyarapították a közgyűlés munkáját. Török Péter, a szövetség főtitkára rövid köszöntőjében üdvözölte a közgyűlés munkájában részt vevőket, így a sportági szakszövetségek meghívott elnökeit és főtitkárait is. Hangsúlyozta: 1945 után először dönt a sportág közgyűlése saját dolgairól, a labdarúgás jövőjéről. Kifejezte azt a reményét, hogy az elkövetkezendő időkben megszűnik majd az egymásra mutogatás, nem bűnbakokat keresnek, hanem vállvetve dolgoznak a sportág hazai felvirágoztatásáért mindazok, akiknek ezt a feladatuk. Ha ez valóban így történik, akkor a nem is olyan távoli jövőben kiakaszthatják majd a labdarúgó-stadionok bejárataira a „megtelt” táblát, azaz újra zsúfolt lelátók előtt folyhatnak a válogatott- és bajnoki találkozók. A következőkben a közgyűlés szavazással döntött arról, hogy a nap során 12 tagú elnökség végzi feladatait. A közgyűlés munkájának levezető elnöke a délelőtt során Vadászi Tibor, délután pedig Varga Miklós volt, tehát az MLSZ búcsúzó társelnökei. Az elnökségben többek mellett helyet kapott Tibor Tamás, az ÁISH elnökhelyettese, továbbá Baróti Lajos, egykori szövetségi kapitány, Szániel János, az NB I-es csapatok Ligájának elnöke is. A mandátumvizsgáló bizottság adatai szerint a 180, szavazásra jogosult közgyűlési meghívott közül 161 jelent meg a Medosz székházában. Ezután arról szavaztak, hogy a jelölést előkészítő bizottság elnöke Hidegkúti Nándor legyen. A következő napirendi pontban Varga Miklós, az MLSZ társelnöke, a szövetség 1986 és 1989 közötti munkájáról adott beszámolót. Jelezte, hogy a pénteken leköszönt régi elnökség 1986- os összetétele már előrevetítette a manapság érezhető változásokat, amennyiben a három éve akcióba lépő elnökséget részben választották, és csak részben nevezték ki annak tagjait. A társelnök megjegyezte, hogy az elnökség rengeteg kritikát kapott, s azt is, hogy tevékenységének időszaka két részre osztható. Az első korszakban (1986 novembere—1988. július 4., a korábbi MLSZ-elnök, Somogyi Jenő lemondásának napja) a tenniakarás, a sportág megújulása iránti óhatatlan vágy jellemezte az elnökség munkáját, amelyet sajnos, átszőtt a mexikói vb-döntő utáni sokkhangulat. Ebben az időszakban kapta feladatául az MLSZ azt, hogy szervezetileg és pénzügyileg is önállósodjék. Ez idő alatt történt, hogy a bajnokságban érmes csapatoknak, a kupagyőzteseknek duplájára emelték azt a pénzösszeget, amelyet jutalmul felhasználhattak. Ezenkívül az egyes idények legjobb játékvezetői és gólkirályai is komoly anyagi elismerésben részesülhettek. Beindították a ma is működő Foci című lapjukat, amely hozzájárul a gazdasági önállóság biztosításához. Jó ötletnek bizonyult a remek szakmai fórumot biztosító, fejlődésre ösztökélő országos labdarúgó-értekezlet kétszeri megrendezése is. A leköszönt elnökség új átigazolási szabályzatot alkotott, a labdarúgók adásvételénél megvalósultak a valódi piaci viszonyok. Létrejött az NB I-es és NB II-es csapatok Ligája, amely a sportág demokratizálódásának jele. És a pályán sem maradtak el a biztató eredmények. 1987 első fél évében az olimpiai és az „Átválogatott is jó eredményekkel rukkolt ki. Sajnos, ezután következett be a törés, amelyben Varga Miklós szerint több ok játszott közre. Az akkori időszak szövetségi kapitánya, Verebes József és a sportsajtó viszonya elmérgesedett, a kiváló szakember lemondott. Sikertelenül kísérleteztek az új, a válogatottcsapatok élén álló technikai igazgatói modellel, majd szinte ebből szervesen fakadóan a szövetségi kapitányválság baljós időszaka következett. Az 1987—88-as bajnokság erőteljes színvonalcsökkenést jelzett, megindultak a vádaskodások, és végül emiatt mondott le Somogyi Jenő elnök is. 1988 nyarára Mezey György második szövetségi kapitánykodásának időszaka kézelnöke detben csupa jót jelzett jelőre, de a válogatott irányítása ekkor sem lehetett zökkenőmentes, mert — tavaly október végén — kipattantak a vesztegetési ügyek. Varga Miklós helyzetelemzése szerint ezek miatt a magyar válogatott jövő évi olaszországi vb-döntőbe jutása eleve meghiúsult. A társelnök a tanulságokat elemezve pozitívumként hangoztatta, hogy a következő években is önálló szervezetként működhet az MLSZ, majd felhívta a figyelmet arra, hogy mivel a labdarúgás Magyarországon mindig is középpontban volt a sportágak sorában, talán soha nem volt olyan szükség összefogásra, mint most, 1989 nyarán. Félre kell tenni a kicsinyes egyéni érdekeket, mindenképpen száműzni a sértődöttséget. A szakosztályokban olyan új, színvonalas szakmai munkára van szükség, amely kimozdíthatja a magyar fut- balt a kátyúból. Hiába hoz ugvanis példamutatóan haladó döntéseket az MLSZ, ha a klubokban nem úgy dolgoznak, ahogyan kellene. Az első küldöttközgyűlés Laczkó Mihályt választotta meg az MLSZ új elnökévé. Az elnökre és az elnökségi tagokra adott vok- sokat komputer számlálta, de mivel minden egyes nevet külön kellett betáplálni, ez volt a hosszas várakozás oka. Kiderült, hogy 159 küldött közül időközben hárman eltávoztak, a szavazócédulákat 156-an vették át, egy személy nem adta le a céduláját. Végül is 155 voksot számláltak össze, amelyek között három érvénytelen volt, 152 pedig érvényes, ebből 78 szavazat jutott Laczkó Mihályra (50,32 százalék), míg Zalka Andrásra 74 (47,74 százalék). Laczkó Mihály gyors interjúja : — Ebben az időszakban se pompa, se fény nem várja az MLSZ elnökét és elnökségét. csak munka lesz. de az annál több. Meggyőződésem. hogy a magyar labdarúgásban több figyelmet szentelnek az elnök személyének, mint ameny- nyit az valójában megérdemel, s ezt egyszer s mind azt is akarom mondani, hogy nagy csodát nem szabad most várni, csak dolgozni kitartóan. II záró forduló tétje a hatodik hely A záró forduló mérkőzéseit játsszák ma délután labdarúgó-élcsapataink. A párosítás: Ü. Dózsa—Pécsi MSC, 17.00. Haladás—Bcs. Előre Spartacus, Szombathely, 17.00, Hartmann (Márton S., Vágner). Vasas—ZTE, 17.00. Veszprém—Ferencváros, 17.00. D. Kohász—Rába ETO, 17.00. Váci Izzó—Tatabányai Bányász, 17.00. Siófoki Bányász—Videoton, 17.00. Bp. Honvéd—MTK-VM, 17.00. — Az tény, hogy szebb búcsúra számítottam — mondotta Csank János vezető edző —, de a mérkőzés képe alapján a döntetlen lett volna a reális eredmény. A közönség szimpátiáját e napon fiatal csapatunk végig érezte, de sajnos, ez nem vonatkozott a játékvezetőre, aki elég sokat tévedett az egyébként kemény, nagy iramú találkozón. A Szombathely elleni mérkőzés tétje nekünk a 6. hely, a házigazdáknak pedig az NB I-es tagság, ezért nagy lesz a küzdelem. Gulyás „besárgult”, de várhatóan - Fabulya mellett a két sérült — Ottlakán, Bánfi — is vállalhatja a játékot. A döntetlent ebben a helyzetben bravúrnak tartanám. A keret: Baji, Gazsó, Szenti, ' Bánfi, Fabulya, Mracskó, Kasik, Csató, Csa- nálosi, Horváth, Oroszki, Szekeres, Miklya, Csemus (Bress), Pápa, Belvon. Végezetül szeretném megköszönni a szurkolók segítségét, amit a három év alatt általában megkaptam. MÉRLEG Szb.-en Bcs.-n 1974—75 3—2 0—0 1975—76 0—0 0—2 1976—77 1—0 2—2 1977—78 0—3 2—0 1978—79 1—0 3—2 1979—81 Szh. az NB II-ben 1981—82 1—0 2—1 1982—83 3—0 1—1 1983—84 Bcs. az NB II-ben 1984—85 3—3 1—1 1985—86 0—1 2—0 1986—87 2—0 1—0 1987—88 3—0 1—1 1988—89 9 2—1 Az eredmény a pályaválasztó szemszögéből értendő. Román rekorder, Balkán-bajnoki és Európa Kupa bronzérmes * „Éjjel arra riadtam, hogy sohasem sikerül Magyarországra költözuöm” Néhány napja új edzővel gyarapodott a Békéscsabai Előre Spartacus úszószakosztálya. A [közelmúltban települt át — hivatalosan — a romániai Nagyváradról Sza- kadáti László 28 éves testnevelő tanár és úszóedző. Vele jött felesége és 3 éves gyermeke, Olivér is. Gyorsan rendeződtek körülötte a dolgok, a papírok intézésével egyidejűleg lakáshoz jutott és munkába is állt az úszóknál. se fogok, így visszaköltözIsmerkedjünk meg vele. Tíz éven át román utánpótlás, illetve felnőtt válogatott úszó volt, az 50 m-es gyorsúszásban, illetve hátúszásban, a hátúszószám 200 m- es távján, valamint a 400 m-es vegyesúszásban tartóit többször is és sokáig román rekordot, a Balkán Bajnokság többszörös bronzérmes úszója, s hasonlóan a 3. helyen végzett az Európa Kupán is, ennek az évtizednek az elején. Müugróból úszó — Tulajdonképpen 7 évesen lettem úszó — vallja Szakadáti László. — Műugrónak jelentkeztem, két hétig jártam is edzésekre, de aztán meguntam. Nem sokkal később egy barátom vitt le pólózni, aki egyébként később egy baleset folytán elmaradt a sportágtól, ám én egészen addig kitartottam a játék mellett, mígnem egy szép napon egy úszóedző el nem csábított. Hosszú évek kemény munkája után értem el oda, hogy az évtized fordulóján, például a 100 m-es hátúszásban már egy percet úsztam. Időközben Bukarestbe költözött, ott a testnevelési egyetemre jutott be (ami megfelel a nálunk lévő Test- nevelési Főiskolának). 1984 júniusában fejezte be tanulmányait, s lett testnevelő tanár. Ezzel egyidejűleg hagyta abba az úszást — kényszerből. — Romániában az a gyakorlat, ha valaki befejezi felsőfokú tanulmányait, csak akkor „véglegesítik” a diplomáját, ha előtte három évig az állam által kijelölt helyen gyakorolja szakmáját. Nos, engem Nagyváradtól mintegy 180 kilométerre, a Szatmár megyei Tirsolc faluba vezényeltek. Nem vették figyelembe, hogy nős vagyok, s hogy élsportoló. Ugyanis ebben az apró faluban semmilyen lehetőségem nem maradt arra, hogy folytassam az úszást. Ügy döntöttem, inkább tanítani tem szülővárosomba, Nagyváradra. A nyár óta eltelt egy fél év, december írtunk, s én nem is taníthattam, nem is úszhattam, magyarán semmit sem csináltam. Míg végül lehetőség kínálkozott újra a vízilabdasportot űzni. Hamar döntöttem, s elmentem pólózni. Hívtak és jelentkeztem, volt úszóklubom csapatánál, az I. osztályú Crisulnál, ám itt nem volt lehetőségem sportállásba kerülni. Pedig 12 esztendőt ennél az egyesületnél húztam le. Ezt követően a második vonalbeli Progre- sulnál kísérleteztem, ahol végül is alkalmaztak és sportállásba kerültem. De nagyon megviselt ez a fél év, nem véletlen, hogy hamarosan beadtam az áttelepülési kérelmet Magyarországra. Ekkor 1985-öt írtunk már. Már másnap fölhívták a figyelmemet, mondván: jobb lesz, ha visszavonom, gondolkozzak el ezen, mert az állásommal játszom! Aztán érdekes módon az egész ügy. legalábbis a sportvezetők részéről, feledésbe merült. Én továbbra is rajta voltam. Jött az elutasítás, fellebbeztem, jött egy újabb elutasítás, ismét írtam egy beadványt, és így játszódott ez négy éven keresztül.. . Mígnem e tavaszon kézhez kapta a végzést, illetve az útlevelet, amiben az állt : áttelepülhet. Amikor megtudták munkahelyén, azonnali hatállyal fölfüggesztették állásából. Több mint két hónapig „lógott a levegőben” kereset nélkül. A magyar tv adásai... — Bizony volt olyan időszak, amikor éjjel arra riadtam föl, hogy sohasem sikerül Magyarországra költöznöm. Nagyvárad közel van a határhoz, mindennap élőben követhettem a magyar—román viszony alakulását, s ahogy romlott a két ország kapcsolata, úgy láttam szertefoszlani álmaimat. Így majdhogynem meglepetésként ért az engedély megadása. Azt is elmondta, hogy ugyan ragaszkodott mindig is szülővárosához, de honvágya most nincs. Korábban azért nem kívánt elköltözni Nagyváradról, a határtól messzebb, mert így kitekintést nyert a világba, a magyar tv-adáson keresztül. Hogy mégis miért szánta rá magát erre a nagy lépésre? Erről így beszélt: — Rövid távon rendezve volt az életünk, feleségem műugróedző és úszóoktató, állása is volt, ám én nem lehettem Romániában sem testnevelő, sem edző. Hiányzott az a három év Szatmár megye ... Ugyan mindenem a sport, ám lassan azon is gondolkodni kellett, ha abbahagyom a vízilabdát, mihez kezdek? Megszokni a szellemi szabadságot Majd így folytatta: — Számomra óriási érzés, hogy amióta Békéscsabán vagyok, szabadon beszélhetek és gondolkodhatok. Gond nélkül telefonálhatok. Hamar megszoktam a jót. Sietve hozzáteszem, sokat köszönhetek barátomnak, Kovács Ottónak, a helyi csapat vezető edzőjének, aki az első naptól kezdve segített a beilleszkedésbe. És természetesen a helyi vezetőknek, okik segítettek abban, hogy rövid idő alatt lábra álljunk, egyenesbe kerüljünk. Romániai tapasztalataim alapján el sem tudtuk képzelni korábban, hogy bizonyos ügyeket ilyen gyorsan le lehet rendezni. Gondolok itt a lakáshelyzetemre, a segélyekre, az iratok beszerzésére... Szakadáti Lászlót azóta nap mint nap megtaláljuk az Árpád fürdőben, az uszoda partján. Edzéseket tart a fiataloknak és arra gondol, vajon melyik tanítványa lesz az, aki sporteredményesség szempontjából nyomdokaiba léphet. — Jelen pillanatban nincs még hosszú távú elképzelésem a jövőnkről. Egyelőre szeretném igazán megszokni a szellemi szabadságot. Meg talán azért sincs, mert igazán nem ismerem ki magam mindenben. Egy biztos: szeretném, ha továbbra is ugyanúgy befogadnának új hazámba, ahol a magyar sportért szeretnék sokat tenni. Jávor Péter A többszörös román bajnok és rekorder, Szakadáti László egy új uszoda, az Árpád fürdő versenymedencéjének partján Fotó: Kovács Erzsébet BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj : egy hónapra 105 Ft, egy évre 1260 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vi9sza.
