Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
1989. június 10.. szombat © Lázas (hitel)akció Egyik napról a másikra hirdetések tömkelegé sulykolja belénk, vásároljunk! Sőt. ha nincs egy fillérünk sem, akkor hitelre is hajlandó a kedves kereskedő. Univerzál. Centrum, áfész minden áruháza kínálja portékáját itt. Békéscsabán is. Többek között azokat, melyek még néhány hónapja a hiánycikklistán szerepeltek, s ha sikerült a pult alól hozzájutnunk, csak guruló forintokért lehetett a miénk. Szófogadatlan fogyasztók Többnyire meg is értettük a helyzetet, hiszen az utóbbi években főleg a kormányzat. rendszeresen dorgált bennünket, állampolgárokat, mondván: már megint nem fogadtunk szót. többet fogyasztottunk, mint amennyit megtermeltünk, s most megnézhetjük magunkat. Ám végül kemény jövedelemadóztatással. gyorsan kúszó fogyasztói árakkal sikerült megfékezni a honpolgárok ..gátlástalan” vásárlását. S ennek most igazán örülnünk kellene . .. Tapsolni a kormánnyal együtt, hogy sikerült . .. Ám egyelőre úgy tűnik. valami hiba csúszott a teóriába. Hiszen előállt egy sajátos helyzet, nevezetesen felhalmozódtak az áruházakban a raktárkészletek, a termelő nem tudja a nagykereskedőnek, a nagykereskedő a kiskereskedőnek, a kiskereskedő a fogyasztónak eladni áruját. Gazdaságunkban valóban bekövetkezett volna az a túltermelés, amire az elmúlt hónapban, dr. Vissy Ferenc, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke utalt, cáfolván, hogy hazánkban az infláció várakozáson felüli méreteket ölthet? Véleménye szerint ugyanis éppen a megcsappant fogyasztói kereslet kényszeríti majd a hazai termelőt és kereskedőt arra. hogy áruját alacsonyatrlbb összegért kínálja a piacon. Sajnos, félő. hogy ebben az esetben az árhivatal vezetőjének elképzelése nem nyer igazolást. Hogy miért? Egyszerű a magyarázat. Piacosodó gazdaságunkban a gazdálkodók még mindig eléggé találékonyak. Esetünkben a kereskedők kooperálva a helyi önálló pénzintézetekkel. hitelt nyújtanak a vásárlónak. S ezzel nemcsak eredeti árban képesek megszabadulni felesleges raktár- készleteiktől, de vélhetően a bankok és nagykersekedők is jól járnak. Sőt, maga a lakosság is megelégedéssel nyugtázza, hogy amit oly sokáig nem tehetett, mert tiltva volt. most megteheti, még akkor is. ha pillanatnyilag nem eléggé tehetős. Az viszont már más kérdés, hogy mindezért úgy tűnik, túl nagy árat fizet a honpolgár. Micsoda kamatlábak! A békéscsabai OTP 22, a Kondorosi Takarékszövetkezet 26 százalék kamattal nyújt hitelt. S hogy a rövidlejáratú pénzkihelyezés ma a legjobb üzlet, egv profitérdekeit bank számára, az ellen sem a kondorosi takarékszövetkezet vezetője. Za- vagyán János, sem Szekeres István, az OTP megyei igazgatóhelyettese nem tiltakozik. Sőt elmondták, annak köszönhetően, hogy ma már nincs szigorú keretszabályozás, szabad pénzforrásaikat akár száz százalékban is fordíthatnák rövidlejáratú hitelek finanszírozására. ha erre reális kereslet mutatkozna. Mert ma 18 és fél százalékos kamattal például lakásépítéshez nyújtani hitelt nem a legelőnyösebb üzlet. Senki nem tudhatja. még egy pénzügyi szakember sem. mi történik tíz, vagy akár öt év múlva. Ám. hogy mennyire lehet elfogadni a 22. sőt a 26 százalékos kamatlábat a mai világban, arról a pénzügyi vezetők is kétféleképpen vélekednek. Magánemberként soknak tartják, de mint üzletemberek úgy vélik, a kamat mértéke nem tisztességtelen, hiszen ma ezek a kondíciók. Persze az már más kérdés, hogy vajon a két szóbanforgó pénzintézet között miért van 4 százalékos kamatkülönbözet, annak ellenére, hogy a vásárló ugyanarra a célra fordítja. A Mészöv-szindróma Ülök az orosházi áfész felügyelő bizottsági gyűlésén, és nem hiszek a fülemnek. Azt feszegetik a csanádapácai, a gerendási, a nagyszénási és természetesen az orosházi tagok, hogy kell-e nekik megyei szövetség. A kérdés jó ideje benne van a levegőben. Suttognak róla, van, aki hangosabban mondja a magáét, de lényeges változásról nem beszélhetünk. A régi struktúra emberei a mai napig foggal-körömmel védekeznek. Pedig a szakemberek véleménye szerint is a területi szövetségek a nyolcvanas évek elejére sóhivatalokká váltak. Az összefonódott párt- és államhatalom nem volt hajlandó meghallani a jogos észrevételeket, ellenvéleményeket, hiszen a kontraszelekció következtében egyesek jól fizetett állásokhoz jutottak. A szövetkezetek önállóságát elismerték ugyan, de a Mészöv mindenről tudni akart. Határozatait, állásfoglalásait illő volt elfogadni, végrehajtani. Az íróasztal mélyére süllyesztett tanulmányok, felmérések most napvilágra kerülnek, újak születnek. Orosházán a négy főosztályvezető 26 oldalon fejtette ki nézeteit a Mészöv és a szövetkezet kapcsolatáról. Kerek perec kimondták: a megyei szövetség 1988. elejétől napjainkig egyeztető, szervező, informáló szerepet töltött be, a gazdálkodást nem befolyásolta. Az appartcsíkok alkalomszerűen, esetlegesen látogatták a szövetkezetét. Vizitük rövid ideig tartott, csupán érdeklődtek, beszélgettek. A gazdálkodás eredményét növelő javaslatokat, elképzeléseket nem terjesztettek elő. Arra a következtetésre jutottak, hogy szövetkezetük az alapszabályból adódó valameny- nyi feladatát a megyei szövetség nélkül is képes ellátni. Elérkezettnek látják az időt a felesleges szervezeti rendszerek felszámolására, az erőforrások felszabadítására, a gazdaság szerkezetének megújítására. A fogyasztási szövetkezetekben is. Szerintük a Mészöv léte ma már aligha mozgalmi, inkább szigorúan közgazdasági kategória. Ugyanis a tagszövetkezetek látják el a megyei szövetséget! Azt sem fogadják el, miszerint a kisebb áfészeknek szükségük van a gyámolításra, amelyet csak a Mészöv testesíthet meg. Hamis az érvelés, mert ha 2-3 szövetkezet képtelen megbirkózni a feladatokkal, akkor a vezetőiket le kell váltani, nem pedig mindenáron fenntartani a drága, létszámában sem csekély szövetséget. Vagy talán mindegy lenne a vásárlónak, hol költi el nem létező vagyonát? Esetleg ő maga a vásárlás lázában észre sem veszi, hogy jelentős a hitelkamat különbözeié a két pénzintézet között? Valószínűleg senki nem a mérlegelésre gondol, mint inkább arra. hogy évek óta visszafojtott fogyasztói igényeit most végre kielégíthesse. Bár az akciók hirdetéseiből sem olvasható ki. mit is jelent ez a hitel, mennyi a kamat. Arra pedig mi is csak beszélgetés során jövünk rá, hogy az akció nem más, mint egyszerű személyi hitel. Hiszen, vásárlási szándéktól függetlenül bárki, ha bemegy az OTP-be, vagy a takarékszövetkezetbe 50. de akár 100 ezer forint személyi kölcsönt is felvehet — ha van hitelképessége — hasonló kamatlábakkal. Bár lehet az is. még ilyen áron is érdemes eladósodni. Félő, hogy az -emberek most is ráéreztek a jövőre. Lehet, hogy ők már előre tudják azt, amit közgazdászaink még csak nem is sejtenek? fl csábítás trükkje De vajon számított-e sikerre a kiskereskedelem? Szolnoki Béla, az Univerzál Vállalat igazgatója optimistán vélekedik, többek között azért is. mert a vállalat forgalma első félévben kiegyensúlyozott volt. Náluk nincs felesleges raktárkészlet, sőt ezzel a hitelkonstrukcióval jócskán felülmúlják majd éves tervüket. S miért ne lehetne nálunk is gyakorlat az a módszer, amely a nyugati országokban már mindennapos dolog? Ám. hogy egy idő után bizonyosan megcsappan majd a vásárlóerő, hiszen a most eladósodott emberek egy-két évig valószínűleg nem tudnak majd tartós fogyasztási cikkre gyűjtögetni éppen a törlesztések miatt, afelől is bizonyosak lehetünk. Igazán a nagykereskedőknél szorított a cipő — derült ki. amikor Grósz Györggyel, a telekgerendási Skála Nagykereskedelmi Közös Vállalat igazgatójával beszélgettünk. Bár félreértés ne essék, itt A magyar ipar végnapjai? ... Fotó: Kovács Erzsébet sem a bázisszámokkal, a tervteljesítéssel van gond. csupán lévén forgalomérdekelt cég. megpróbálják a készletforgást felgyorsítani. S ebben bizonyos jutalékok és egyéb kedvezmények ellenében készséges partner a kiskereskedelem. Hogy milyenekre, ezt most ne firtassuk ... Mindenesetre a nagykereskedelem így készül a jövőre, ök már tudják, hogy az importliberalizáció, a felgyorsuló külkereskedelmi kapcsolatok jóvoltából egyre több és jobb áru érkezik az országba. Van miből bőven válogatni. Többek között azt is megtudtuk Grósz Györgytől, hogy rövid időn belül olcsóbb dél-koreai színes televízió kerül a hazai piacra és még számtalan importtermék, mely valószínűleg feladja a leckét a hazai iparnak is. S ebben a megvilágításban a pénzintézetek és kiskereskedők elővásárlási hitelakciója mindenképpen racionális lépésnek tűnik. Ám, hogy mi. állampolgárok egyelőre aligha tudunk piacszerűen gondolkodni, arról is meg vagyok győződve. Mert. ha most. 22-26 százalékos kamattal esetleg nem vagyunk hajlandók vásárolni, talán néhány hónapon belül térdre kényszerül a kereskedelem. De vajon ki tud ma ellenállni a csábításnak? Lehet, hogy még én sem. Pedig tudom. hogy esetleg hat hónap múlva olcsóbban tudok egy dél-koreai színes televíziót vásárolni, mint ma egy Oriont vagy Videotont. Rákóczi Gabriella Valóban, sokakat szorít a Mészöv-szindróma. Ha kimondják, ha nem. A 18 éve megalkotott szabályok, állás- foglalások mára elavultak, olykor nevetségesek, ellentmondásosak. Leírják például, hogy a Mészöv segíti a szövetkezetek nyereségének, a hatékonyságának a növelését. Hogyan? Amikor az áfész önálló szervezet, minden lényeges kérdésben a tagság dönt. A megyei szövetségnek semmiféle lehetősége nincs arra, hogy befolyásolja a gazdálkodást. Ha mégis erre adja a fejét, megsérti az önállóságot. Fából vaskarika. Szó van arról is: a Mészöv figyeli a demokratikus és egyéb gazdálkodási folyamatokat. Ugyanakkor a más vállalatokkal, szövetkezetekkel való együttműködés, a szerződéses üzlethálózat kiépítése a szövetkezet belső ügye. A megyei szövetség szolgáltatása is szűk, a kínálati lista meglehetősen szegényes. Még az érdekvédelmi funkcióra sem tartanak igényt. Az autonóm tagszövetkezetekben működik többek között a munkaügyi döntőbizottság, a jogsegélyszolgálat, a szak- szervezet. A személyzeti munkát a Szövosz irányelvei alapján szintén önállóan látják el. Tehát lényegében a semmiért fizetnek évente 1,3-1,5 millió forintot. Persze, nem feltétlenül kell megszüntetni a Mészövöt, csak akkor, ha képtelen a megújulásra. Elképzelhető a 15-20 személyes apparátus. És mindenképpen a szolgáltatásokra tenném a hangsúlyt. A vállalkozásokra, gazdasági társaságok alapítására, külföldi tőke behozatalára, a pénzügyi szolgáltatások bővítésére. Így önfenntartó is lehetne a Mészöv. Mindezekkel lényegében egyetértett a szövetség képviselője, aki fegyelmezetten, higgadtan tudomásul vette, meghallgatta a véleményeket. Igaz, nem is tehetett mást. Megjegyezte viszont, hogy szerinte helytelenül azonosítják a szövetséget az apparátussal, amelynek a tevékenysége nem csak forintban mérhető. Az áfész testületéi keveset tudnak a Mészövről, míg egy év alatt a munkatársai 50 alkalommal keresték fel a szövetkezetét, a közös fejlesztési alapból is kaptak 7-8 milliót, és személyes indítékokat vélt felfedezni a Mészöv létét megkérdőjelező kezdeményezés mögött. Érvei azonban kevésbé győzték meg a jelenlevőket. Abban maradtak: a megyei szövetségből való kilépésről a jövő tavaszi küldöttgyűlésen szavaznak. Az idei penzumot ugyanis már befizették. Seres Sándor Reformgondolatok inflációja Nyilván nem én vagyok az egyetlen, akinek feltűnt, hogy az utóbbi időben rendkívül megszaporodott a különféle reformkörök, alternatív szervezetek megnyilatkozása a sajtóban. Talán e közlemények hangneme is feltűnt sokaknak. Mintha egy földöntúli bölcsességgel megáldott valaki szólana a sötétben tévelygőkhöz, olyan az állásfoglalások többsége. Kinyilatkoztatják a szerintük abszolút igazságot, és szinte esélyt sem adnak az álláspontjukat vitátoknak. Részben érthető ami eddig történt. A rövid pórázon vagy éppen lakat alatt tartott gondolatok, szellemi áramlatok most előtörnek és a reformkorok, alternatív szervezetek, de a mindentől függetlenek is szinte tobzódnak, hogy végre Virágozhat minden virág, és nem kell félni, hogy a termés beérése előtt megjelenik valaki egy sarlóval. De miközben ma már szinte mindenki — teljes joggal — elítéli az eltelt negyven év hol puhább, hol keményebb diktatúráját, a magukat most reformereknek nevezők egy része úgy cselekszik, mint a régi egyáltalán nem szép időkben. Lényeges különbség persze van. Még pár éve is börtön, házkutatás, rendőrségi zaklatás, külső- vagy belső száműzetés fenyegette az akkor másként gondolkodókat, a mostani másként gondolkodóknak csak pszichológiai diktatúrával kell szembenézniük. Elég, ha csak egv kicsit is eltér a véleményük az ügyeletes reformerekétől, és máris megkapják: fundamentalisták, dogmatisták. a reform ellenségei. Csak hat tisztázni kellene egy fontos kérdést: ki számít ma reformernek? Nem hiszem, hogy a reformerséghez elég lenne, ha valaki kijelenti magáról: mától kezdve az vagyok. Mint ahogy azt sem hiszem, hogy egy csapat már attól reformkor lenne, hogy reformkörnek nevezi magát. Sőt, nagyon gyakran kiderült már a történelem folyamán, hogy akik a haladás bajnokainak tartották magukat, azokról nem sokkal később kiderült ennek éppen ellenkezője. A címkézést, az egyes cselekedetek megítélését jobb lenne átengedni az utánunk következő nemzedéknek. De más is zavar engem ebben a „közleménv-túllengés- ben”. Jelesen: jóból is megárt a sok. Elismerem én. hogy születik a reformkori összejöveteleken olyan vélemény. gondolat, amely nyilvánosságot kíván, ilyenkor természetes, hogy a sajtó segítségét kérik. Sokszor azonban az az olvasó érzése: a legnagyobb erőfeszítésbe annak az Űrügynek a megtalálása került, melynek révén szót követelhettek. Mintha kényszert éreznének arra. hogy a lehető legsűrűbben szerepeljen a nevük nyomtatásban. Apropó, nevük. Az is elgondolkodtat, hogy a nevük tulajdonképpen nem szerepel. Megjelenik egy sommás, gyakran ledorongoló, elég sokszor megalapozatlan vélemény, állásfoglalás és felelősként (felelősként?) egy testüet áll mögötte. Vagyis azt a gyakorlatot folytatják, amit teljes joggal bírál ma mindenki a régi vezetésről szólva: megállapíthatatlan, hogy kinek mi a véleménye, miért, ki a felelős, mert a testület elfedi a gondolatokat. Feltételezni sem merem, hogy a magukat reformereknek nevezők félnének a nyílt, személyes állásfoglalástól. Csak töprengésre késztet, hogy miért maradt el mondjuk a békéscsabai reformkor nagyon várt keménv. iránymutató állásfoglalása a megyei pártértekezleten. És. ha már elmaradt. miért siránkoznak a Dél-Kelet című lapban azon. hogy már megint az apparátus győzött? Miért nem ők. hanem egy általuk rengeteget bírált, „maradinak” tartott küldött tette szóvá, hogy ez nem a megye párttagságának, hanem az apparátusnak az értekezlete. Ott és akkor még lehetett volna valamit csinálni, utólag siránkozni, már a lépcsőházi bölcsességek kategóriájába tartozik. Lehet persze az is, hogy a reformköröket leköti az állandó reagálási kényszer, ezért nincs elég erejük és idejük a fontos dolgokra, az alaposan kimunkált, a. jövőt, a kibontakozást segítő program kidolgozására. Talán erre is elmondható: a kevesebb több lenne. Ahogy egv ország gazdaságán nem lehet segíteni azzal, ha éjjel-nappal működtetik a bankóprést, a gondolatok inflációja sem viszi előbbre a kibontakozást. Ma már nem kelti fel az olvasók többségének figyelmét egy-egv állásfoglalás, hiszen annyi van belőlük, mint réten a fűszál. Ráadásul többségük olyan belső ügyekkel foglalkozik, amelyet nem is ismernek, és amelyeket sokkal egyszerűbb lenne egy levélben, mint a sajtó nyilvánosságán keresztül elintézni. Ha valóban csak akkor kérnének szót, amikor a gondolatnak súlya van, megőrizhetnék véleményük értékállóságát. Tudom, hogy ezzel a dolgozattal a magukat ma reformereknek tartók egy részét felháborítom, és nyilván a sértődött reagálás sem marad el. így van ez rendjén, hiszen a mostani „reformerek” egvikétől-másikától nem is oly régen — még Békés megyei újságíró koromban — kaptam le- dorongolást éppen eleget. Igaz, akkor azért, hogy nem követem eléggé a párt akkori irányvonalát, és uram bocsá’ meg mertünk emlékezni a Challenger katasztrófájáról, vagy Pravda helyett a Spiegelből idéztünk. Persze akkor még más idők jártak . . . Lónyai László A Hungária Biztosító szarvasi kirendeltsége 1989. június 12-től ÜJ IRODAHELYISÉGÉBEN VÁRJA KEDVES PARTNEREIT: Szarvas, Szabadság u. 25—27. szám alatt. Telefonszám továbbra is: (67) 13-192. Nyitva tartás változatlan. GONQOSKODUNK, BJHUNGARIA TEHAT VAGYUNK. HBIZTOSÍTÓ
